Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretném azzal kezdeni, hogy a tisztelt állam­titkár úr rossz helyen ül. (Dr. Völner Pál a képviselői helyén foglal helyet.) Mert önnek, ha jól tudom, ott kéne ülni most, ahol államtitkár asszony, és államtitkár asszonynak meg adott esetben valami mást csinálni a minisztériumban, ugyanis ezt jó lett volna kormányjavaslatként előterjeszteni. Már csak azért is, mert azzal, hogy önálló képviselői indítványként terjesztette elő, ez nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, bár cáfolni fogja és mondja, hogy ez csak a folyamat gyorsítása miatt van; nem, én azt gondolom, hogy nem emiatt van, hanem amiatt van, ehhez le kellett volna egyeztetni, mondjuk, az OBH-val, akkor erős és kemény viták vártak volna önre, államtitkár úr ‑ mint államtitkár.

Azért vártak volna kemény viták önre, mert való­színűleg az OBH és a bírói kar nem ilyen módon és nem ilyen mértékben képzeli el az igazságügyi alkalmazottak rendezésének a bérét. Mindenhol Európában fölismerték már azt ‑ nekünk még nem sikerült, úgy tűnik ‑, hogy az igazságszolgáltatásnak a megfelelő, a naprakész és minőségi működése az alapja a demokráciának, éppen ezért számos olyan rendelkezés van, ami, ha úgy tetszik, ezt az álláspontot igazolni látszik.

Például sok helyen a bírósági költségvetés törvény alapján nem lehet kevesebb, mint az előző évi. Ezt javasoltuk, és egyébként Magyarországon máshol bevezették ezt a rendszert. A bíróságoknál érdekes módon nem vezették be. (Dr. Répássy Róbert: De igen! Ez a törvény. ‑ Az elnök csenget.)

Aztán azt is felismerték, hogy a bíróságok hatékony és jó működése nem lehet pénzkérdés. Nem olyan létszámról beszélünk, mint mondjuk, egy rendvédelmi szerv esetében vagy akár egyébként ‑ és ezért mondom, mert nem kívánok minőségi különbséget tenni, mondjuk, egy egészségügyi rendszerben ‑ nagyságrendekkel kisebb számokról, még akkor is, ha ehhez hozzászámoljuk a most előttünk lévő kört is, akit érint ez a törvényjavaslat, az igazságügyi alkalmazottakat, ha meg kifejezetten a bíráknál maradunk, akkor ott 2800 bíróról beszélhetünk. Itt pénz, azt gondolom, nem lehet kérdés. Egy lehet cél: az igazságszolgáltatás hatékonyan és jól működjön.

Hiába fekszik előttünk az igazságügyi alkalmazottak bérezéséről szóló javaslat, egy rövid gondolatkör erejéig, azt gondolom, hogy e témánál muszáj kitérni arra, hogy mi a helyzet a bírák fizetésével, hiszen egyébként részben összefügg, részben összefügg a bírósági alkalmazottakéval. Az a helyzet, tisztelt államtitkár úr, hogy önök három lépcsőben ígértek 5-5-5 százalékos bérfejlesztést azután, hogy egyébként 2003-tól a bírák egy fillér fizetésemelést nem kaptak. Majdnem másfél évtizeden keresztül ugyanazt a fizetést kapják, és ezek után szúrják ki önök a szemét a bírói karnak háromszor 5 százalékos béremeléssel. És önnek címzem ezt, elsősorban ön nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot, tehát végül is önnel kell vitatkoznom, de azért azt az igazság és a korrektség kedvéért hozzáteszem, hogy sokan az igazságügyi tárca részéről is próbáltak ennek elébe menni és egy nagyobb mértékű béremelésről beszélni. Az a helyzet, és ezt címzem annak, aki nincs itt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök személyesen utálja a bírói kart. Utálja a bírói kart azért, mert erre a társaságra neki nincs ráhatása, nem sikerült begyűrni maga alá, és itt olyan döntések születnek, amelyek nem tőle származnak, sőt adott esetben olyanok, melyeknek ő nem is örül. Én ezt megértem, hogy ez egy olyan személyiségnek, amilyen ő, egy olyan rendszerben, amit most élünk, zavaró.

Mindazonáltal azt gondolom, hogy kicsinyes és pitiáner az, hogy ha még ilyen érzésvilága is van a miniszterelnöknek, ezt azzal fejezi ki, hogy egyébként nem ad normális béremelést és fizetésemelést a bíráknak.

De ami ezzel összefügg ‑ és hogy egy picit érzékeltessem azt, hogy milyen a bírói fizetéseknek a helyzete, ha jól tudom, még mindig a 40 százaléka, de ha nem, akkor nagyságrendileg hasonló lehet -: a bírósági fogalmazóknak, titkároknak a fizetése a bíróihoz igazodik, tehát annak egy bizonyos százaléka, mondom, ha jól emlékszem, 40 a fogalmazók esetén. És most szükség van egy olyan korrekcióra, és azt gondolom, hogy ez mindennél többet elmond, hogy följebb kell valamilyen technikai módon ‑ és erre is tesznek javaslatot ‑ tornászni a bírósági fogalmazóknak a bérét, mert egyébként nem érné el a minimálbért. Képviselőtársaim, ha egy bíró fizetésének a 40 százaléka kevesebb, mint a minimálbér, akkor sokat lehet mondani, de azt nem, hogy ez a fizetés biztosítja az ő integritásukat, vagy legalábbis elősegíti a bírói integritást, aminek az egyik pillére az, hogy olyan fizetést kapjanak ‑ mivelhogy máshonnan nem tudnak jövedelmet szerezni, kizárja a törvény, nagyon helyesen kizárja egyébként ‑, hogy abból jól meg tudjanak élni, és biztosítsa és elősegítse, még egyszer mondom, a bírói függetlenséget.

(14.00)

(A jegyzői székben Gúr Nándort
Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Nincs elég jelentkező bírósági fogalmazói helyre, annak ellenére, hogy én azt gondolom, hogy a bírói pálya a jogi pályának az egyik csúcsa. Nagyon sok ember, aki jogi egyetemre megy, szeretne bíró lenni, és hogy van az, hogy nem a versenyvizsga miatt csökken a felvett fogalmazói státuszoknak a száma, hanem azért, mert nem jelentkeznek elegen? Ez is egy sokatmondó dolog, és ez is az igazságszolgáltatásban uralkodó fizetési állapotokat, azt gondolom, hogy jól jelzi.

Persze, eljutunk az egyéb igazságügyi és ügyészségi alkalmazottakig, ahol, ha az ember kicsit érdeklődik ebben a szférában, akkor azt hallja, hogy sok esetben már egy segédmunkási állás vonzó tud lenni egy ilyen embernek, mert jobban keres ott, mint mondjuk, leíróként a bíróságon. Azért ez is elég szégyenletes.

Az, hogy ha nem módosítanak ezen gyorsan ‑ és e tekintetben megértem a sietségüket ‑, akkor előállhat az a helyzet, hogy tömegesen fognak felmondani a bíróságokon, erre talán expozéjában utalt ön is, képviselőtársam, akkor nagyon nagy bajok lesznek a bíróságokon, ugyanis, ha a bírónak nincs megfelelő kiegészítő személyzete, ha nincsenek leírói, ha nincsen asszisztenciája, akkor dolgozhat ő bárhogy, az ügyek nem fognak menni, és az az időszerűségi statisztika, amire oly büszke az OBH elnöke, az nem így fog kinézni a jövőben, ha ezt nagyon gyorsan valóban nem rendezzük.

De azt gondolom, hogy ez nem egy jó módszere annak, amit ön itt javasol. Először is, nem tudom, hogy nézték‑e azt, hogy megfelelő törvényhez kívánják‑e kötni az igazságügyi alkalmazottaknak a bérét, mert én azt is hallottam vissza több helyről, hogy elég nehezen lesz ez alkalmazható, tehát hogyha már hozzákötik valamihez, akkor egy másik törvényhez, a 2016. évi törvényhez kellene hozzákötni és nem ahhoz, ami előttünk van. De ez egy technikai történet, a kérdés az, hogy egyébként szerencsés‑e elválasztani a bírói fizetésektől az igazságügyi alkalmazotti fizetéseket, főleg azokat az igazságügyi alkalmazotti fizetéseket, amikor abból később ‑ a rendszer logikája alapján ‑ bíró lesz, vagy jó esetben bíró lesz. Tehát itt gondolok elsősorban a fogalmazói és a titkári álláshelyekre.

A rendszer termelt ki egy bizonyos problémát, amit, én azt gondolom, nem a fizetési oldalon kellene rendezni ‑ rendezni kell ‑, hanem a felfogásnak kellene másnak lennie. Ugyanis ma az, hogy egy titkár hat-nyolc évig titkár, az egy normális állapot, holott nem erre találták ki a titkári intézményt, arra találták ki, hogy kvázi szakvizsga után a bírói pályának egyfajta előszobája legyen, bevezetője, egyévi, maximum kétévi titkárság után valakit kinevezzenek bírónak. Egyébként nagyságrendileg ehhez igazodik az Alaptörvény rendelkezése is, azon kevés rendelkezései, amivel egyébként egyet tudok érteni, hogy 30 éves kor alatt ne nevezzenek ki senkit bírónak. Valóban, egyfajta élettapasztalat kell hozzá, lehet, hogy még ennél több is. Ez viszont azt eredményezi, hogy ma körülbelül egy diák, vegyük azt, hogy 24 éves korában kerül ki az egyetemről, mondjuk, nincs megszakítás, rögtön fogalmazó lesz belőle, ha három évig ezt csinálja, akkor 27 éves, nagyjából egy év alatt leteszi a szakvizsgát, akkor 28, és akkor van még két év titkári időszaka, utána kinevezik bírónak. Ez a rendszer így rendben van, de hat-nyolc évig titkár valaki, és van, aki most már ennél tovább is, sőt olyanok is vannak, akik tudomásom szerint nem is pályáznak bírói álláshelyre, hanem úgy gondolják, hogy titkári munkakörben szeretnének tovább dolgozni.

(A jegyzői székben Móring József Attilát
dr. Tiba István váltja fel.)

Hét év után megáll a fizetésemelkedés, ha én jól tudom, de javítsanak ki, ha nem. Tehát ez azt jelenti, hogy ha valaki három-négy évig titkár, onnantól kezdve már nem emelkedik tovább a bére, teljesen mindegy, hogy egyébként hány évet tölt el a szolgálati jogviszonyban, amit nyilván azért találtak ki, hozzáigazítva a bírói fizetésekhez, hogy ne mehessen a titkári fizetés, mondjuk, egy bírói fizetés fölé. Ez helyes, de én azt gondolom ‑ és most térek rá arra, hogy miért nem a fizetési szabályokon kellene változtatni, hanem a hozzáálláson.

Elmondtam sokszor, de ide is idekívánkozik, a titkárra olyan jogköröket telepíteni, amit most önök tettek, hiba. Önök úgy számolnak, hogy egyrészt olcsóbb munkaerő, másrészt könnyebben utasítható és áthelyezhető s a többi, tehát a státuszbeli függetlensége lényegesen a bíróké alatt marad a titkároknak, tehát praktikusabb. És ehhez a státuszhoz rendeltek hozzá olyan jogköröket, amiket korábban bírák láttak el, és nagyon helyesen, mert azoknak a jogköröknek az ellátásához az én meglátásom szerint sokkal szerencsésebb ‑ azért nem mondok alkotmányosságot, mert néhol ez alkotmányellenes, néhol meg nem, volt ebben is vita és Ab-határozat, de a lényeg az, hogy a titkárok olyan munkakört látnak el, amit bírónak kellene ellátni az én meglátásom szerint, vagy sok olyan munkakört, és sokkal egyszerűbb és jobb lenne és jogállamibb megoldás, ha a bírói létszámot növelnék, hogyha ezek a feladatok megnövekedtek, és bírák látnák el ezt a tevékenységet, akár, mondjuk, az alügyészhez hasonlóan albíróként. És ez nem játék a szavakkal, mert egy albíró ‑ de felőlem maradhat az elnevezése titkár is ‑ a Bjt. hatálya alá tartozó személy kell hogy legyen, tehát a bírák jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó. Azaz nemcsak a döntéseiben kell hogy független legyen ezekben az ügyekben, hanem a státuszában is meg kell kapnia azt a függetlenséget, ami egy bírónak jár. Ekkor lehet jogállami módon ezekben az ügyekben szerintem döntést hozni. És ha albírónak nevezem ki, és a Bjt. alá tartozik az ő státusza, akkor ezek a fizetési problémák, én azt gondolom, kevésbé merülnek fel, mert az, hogy egy hosszú ideje albíróságot betöltő ember, aki szeretne ebben a státuszban maradni, többet keres, mint egy kezdő bíró, aki negyedannyi időt töltött el a szervezetben, ez egy normális dolog, de az nem, hogy a bírósági alkalmazott keres többet, mint egy bíró. Tehát azt gondolom ‑ még egyszer ‑, hogy ezt nem a fizetési rendszer átalakításával, hanem egyfajta szemléletmódnak a megváltoztatásával kell elérni.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, én azt gondolom az előttünk fekvő törvényről, hogy értem, hogy a nagy bajt akarja nagyon gyorsan megakadályozni, és valamiféle fizetésemelést szeretne az igazságszolgáltatásban elérni, ez dicséretes, de én azt szeretném kérni, hogy ez legyen a tűzoltás, ez a törvény arról szóljon, hogy tüzet oltunk, arról szóljon, hogy ne menjen el segédmunkásnak az igazságügyi alkalmazottak fele. És utána nagyon hamar üljön le az OBH, nagyon hamar üljön le a minisztérium, és dolgozzanak ki egy olyan rendszert, ami jogállami szempontból is és a fizetéseket tekintve is európai. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

(14.10)