Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy egy annál sokkal jelentősebb tárgyban folyik most itt eszmecsere közöttünk, mintsem ahogy ezt néhányan gondolnák. A magyar hadsereg állapota és helyzete folyamatosan kell foglalkoztassa nemcsak a kormányt, hanem magát a közvéleményt is.

Az nyilvánvaló ugyanis, hogy az a fajta veszély, amely Magyarországot egyfelől a terrorizmus részéről fenyegeti, másfelől viszont a nagyhatalmak közötti olyan ütközetek, amelyekben mi nem kívánunk ugyan részt venni, de amelyekben marginálisan mégis jelen kell lennünk, ezek egyértelműen igénylik, szükségessé teszik, hogy a magyar haderő a jelenlegi állományánál nagyobb állománnyal, jelentősen jobb felszereléssel álljon rendelkezésére az országnak. Ezt csak támogatni lehet. Megítélésem szerint ebben egy lépés, nem nagy lépés, de azért fontos lépés, amelyet ez a javaslat most tartalmaz.

Azzal egyetértek, hogy ez idő szerint az állományon belül elsősorban a tiszthelyettesi állományt kell erősíteni, természetesen a honvéd állományt is, és a tiszti állomány ez idő szerint képes betölteni azt a szerepet, amelyre hivatva van. De ez nem azt jelenti, hogy be kell fejezni ezt a fejlesztést, nem azt jelenti, hogy ezt nem kell folytatni, ellenkezőleg: ha a tiszthelyettesi állományt most sikerrel megemeljük és egy jól képzett tiszthelyettesi állomány áll rendelkezésre, ez önmagában is igényelni fogja, hogy ehhez megfelelő tiszti állomány, fiatal tiszti állomány ismét odakerüljön.

Következésképpen én a haderő fejlesztését nem egy lépésnek, hanem egy folyamatnak gondolom és tartom. Meggyőződésem szerint ezt a folyamatot célszerű és helyes lenne nemcsak meghatározni, hanem az irányát, annak ezen belül a tematikáját, az elkövetkezendő időszakokat meghatározni. Ez elsődlegesen fontos azok számára, akik élethivatás-szerűen választották ezt a pályát. Az ő számukra ez nem egy ciklusra terjedő lehetőség, hanem az életük itt zajlik majd le, annak a munkás része, annak az a része, amellyel tevőlegesen tud tenni majd a honvédelem területén. Ezért azt gondolom, hogy itt, ezen a területen nem lehetünk szűkmarkúak.

És még egy nagyon fontos kérdés itt, amit nem szabad elfelejteni: a közvélemény nincs kellően tájékoztatva arról, hogy ez mennyire fontos kérdés. Igenis, a közvélemény felé világossá kell tenni, hogy Magyarország biztonsága ezeket a jövőbeni áldozatokat ‑ mert meggyőződésem, hogy áldozatokat is kell vállalni a fejlesztés érdekében ‑ nem célszerűtlenül és nem oktalanul vállaljuk, hanem kifejezetten azért, mert szükségszerű. Szeretném fölhívni a figyelmet arra, amit itt a Jobbik képviselője elmondott, nevezetesen: Oroszország szerepe ma itt, Európában és a világban. Azt gondolom, hogy ez is olyan kérdés, amelyet óvatosan, pártpolitika szerint ki így, ki úgy értékeli. Én azt mondom, érdemes a történelemhez visszatekinteni. Teljesen világos a történelmen belül, hogy Oroszországnak megvannak a maga terjeszkedési potenciáljai, és ezt egy-egy rövid időszakot kivéve mindig igyekszik teljes egészében kihasználni.

Az nem véletlen, hogy a célpontok az ő részéről két irányba történnek, a balti államok felé hagyományosan, de a Balkán felé szintén hagyományosan, sőt azt kell mondanom, hogy mind felekezeti, vallási összefüggéseiben, történelmi összefüggéseiben ezek az orosz szempontok szerint még valahol érthetőek is. Teljesen világos, hogy amikor Izvolszkij annak idején kifejtette azt az orosz álláspontot, hogy Oroszország biztonsága valahol a Balkánon dől el, és ezért nem engedhetnek Bulgáriánál, nem engedhetnek Szerbiánál, azt gondolom, ezek az igazságok ma is érvényesek.

Következésképpen Magyarországnak arra kell felkészülnie, hogy egy kellő és elég erős haderővel képes legyen a saját határai védelmére, és egyértelműen egy olyan szövetségi rendszeren belül helyezkedjék el, amely garanciákat tud tartalmazni. Ez nem egy oroszellenességet jelent, azt nem is jelenthet. Magyarország azon a területen, ahányszor oroszellenes politikát kezdett el mereven folytatni, az mindig visszaütött. Amikor mi egyértelműen a bismarcki politika mellett foglaltunk állást és tettük le a garast Andrássyval, akkor még más erőviszonyok mellett is kétséges volt, hogy vajon ejthető‑e a nyugati, akkor francia kapcsolatrendszer. Ma sokkal szerencsésebb helyzetben vagyunk.

Meg kell mondanom, hogy a magyar kormánynak azok a törekvései, amelyek egyértelműen mutatják, hogy a NATO irányába elkötelezettség, és az Európai Unió részéről megindult ‑ és erről is szólni kell ‑ az a kezdeményezés, amely minden bizonnyal előbb vagy utóbb szükségszerűen létre kell hozzon egy uniós haderőt is, a kormánynak az a fajta nyilatkozata és az a fajta elkötelezettsége, hogy mi ebben nemcsak részt akarunk venni, hanem fontos kezdeményezői is akarunk lenni, ez kifejezetten támogatandó.

Meggyőződésem ugyanis, hogy a NATO szerepe az elkövetkezendő időkben, nem akarok már ilyen messzemenő fejtegetésekbe bocsátkozni, de nyilván­valóan, miután ez egy transzatlanti szervezet, és bár eredetileg kifejezetten Európa védelméről volt szó, ma már a világban mozog a NATO és nem kizárólag azon a területen, amire eredetileg létrejött, követ­kezésképpen Európának is gondoskodni kell arról, hogy a saját határait, a saját biztonságát védeni tudja. Erről szóltak a miniszterelnöknek azok a sok­szor félremagyarázott nyilatkozatai, amelyekben egyértelműen ennek a haderőnek a létrehozását támogatta. A magam részéről azt gondolom, hogy e kettős feladatnak megfelelni fejlesztések nélkül nem lehet. Megismétlem, ha ez első lépés és első lépésként azt jelenti, hogy az elkövetkezendő időben ezt folytatni kívánjuk, akkor igazán értelmes és jó ez a javaslat.

Tisztelt Ház! Azt javaslom, hogy az elkövet­ke­zen­dő időkben, hogy szóljak erről is, elsősorban azt kell mondanom, hogy talán valahol a nyilatkozatok területén kell óvatosabbnak lenni. Azon a területen, hogy milyen szerepet kívánunk mi vállalni azokban a ‑ én szeretem úgy nevezni ‑ gyarmatosító utó­véd­har­cokban, mert azért alapjában véve erről van szó a világ számos pontján, hogy vajon ezen a területen, ahol mi soha nem voltunk egyébként korábban ér­de­keltek, milyen szerepet vállaljunk. Úgy vélem, hogy a szövetségesi pozícióból következően a szerepvállalás kizárását nem lehet igényelni. Az egészen egyszerűen a szövetség fölrúgását jelentené, de az ezen a téren történő erőfeszítéseket igenis lehet és szükséges úgy előadni, úgy megmagyarázni, hogy abból világos legyen minden magyar polgár számára, hogy valóban az történik, hogy a szövetség erősítésével erősítjük Magyarország biztonságát is.

A következő időszakban az én álláspontom sze­rint arra kell majd törekedni, hogy azok az akciók, ame­lyek a világ számos pontján sikeresen és ered­mé­nye­sen kerülnek folytatásra, nyilvánvalóan kis lét­számú honvéd erők részéről, azok úgy kapjanak na­gyobb nyilvánosságot, hogy egyértelmű legyen, hogy nem az ottani helyzetnek a megoldása az ő feladatuk, hanem ezeken a megoldott feladatokon keresztül a haza védelmét szolgálják. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)