Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előzetes tervek alapján most esedékes a 2014-ben elfogadott kutatás-fejlesztési és innovációs törvénynek a módosítása. A jogszabályon néhány korrekciós jellegű változtatást vezetnek át, igazából a lényeges kérdéseket nem érintve. Ez egyrészt baj, mert az innováció kapcsán komoly hiányosságok vannak Magyarországon, amelyeket a jogszabályi szintű változtatásokkal is lehetne kezelni ‑ erről hamarosan beszélek ‑, másrészt előny is egyben, kevés olyan rendszerünk van ugyanis, amelyet újonnan felállítva ne farigcsálna, toldozna-foldozgatna a kormány folyamatosan, gondoljunk csak az oktatási rendszerünkre, amely rendszer válságának az egyik fő oka az állandó változtatás. Ha egyszerűen békén hagynák azt a rendszert, a mégoly rosszul működő rendszert, már sokat javulna a helyzet.

(13.30)

A kutatás-fejlesztési-innovációs intézményrendszerrel azonban nem ez a helyzet. Most két év után nem nyúlnak hozzá az alapvető dolgokhoz, amin változtatni kellene.

Amikor 2014-ben Lázár János beterjesztette az új törvényt, az LMP egyetértett azzal, hogy a korábbi szétaprózódott szabályozás és a széttagolt intézményi környezet helyett új kereteket kell kialakítani. Kulcsfontosságú területről van szó, a K+F és az innováció Magyarország kitörési útja lehet.

Az LMP régóta hangoztatja, hogy a kutatás-fejlesztés és az innováció a magyar gazdaság fejlődésének meghatározó tényezője. Ismét el kell mondanunk, hogy a magyar gazdaság és társadalom nemzetközi versenyképessége, a fenntartható fejlődés biztosítása csak akkor lehetséges, ha a magyar K+F teljesítményünk jelentősen javulni tud. Ha ez nem következik be, sosem leszünk sikeres ország.

A kormány javaslata alapján 2014-ben végül olyan struktúra jött létre, amely egy kézben összpontosítja a tudományos-innovációs politika irányítását, a kontrollálását és a forráselosztás mechanizmusát is. A legfőbb aggályunk ezzel volt kapcsolatos. Nem is feltétlenül a központosítás miatt emeltük fel a szavunkat, az innováció egyik kulcsmomentuma egyébként éppen ez, mert a korábbi környezet miatt erre valóban szükség volt valamilyen szintig. Pontosan amiatt emeltük föl a szavunkat, ahogyan ezt megcsinálták. Az LMP azt mondta, hogy erősíteni kell a szakmai kontrollt, hogy a döntések ne egy kézben összpontosuljanak, hanem például testületi döntések szülessenek a források elosztásánál. Fontos területről van szó, így a fontos kérdéseknél mi olyan jogszabályt alkottunk volna, amely bevonta volna az MTA-t, a kamarákat és a szakszervezeteket, sőt mi a nyilvánosságot és a civil kontrollt is biztosítottuk volna az innovációs intézményrendszer, apparátus új működése kapcsán.

A kormány ez irányú szándékunkat nem támogatta, módosító javaslatainkat leszavazta. Sajnos az előttünk fekvő új módosítás sem orvosolja ezeket a problémákat.

Igazából most az állami K+F-innovációs források elosztásánál a tisztánlátást a kívülállók számára a bizonytalanság és a titkolózás homályosítja el. Úgy látjuk, hogy ez a rendszer nem jól működik. Magyarországon ugyanis igen rosszul áll az innováció helyzete. Itt érdemes a fókuszt tovább tágítani, kitágítani, szélesebb körben vizsgálódni, az innovációt a megfelelő társadalmi-gazdasági környezetben elemezni. Hadd utaljak a European Innovation Scoreboard 2016-os tanulmányára, amely szerint Magyarország innovációs teljesítménye az Unió átlagteljesítménye alatt marad. Az innovációs teljesítményt mérő mutatók alapján a 28 ország közül csupán a 21. helyet értük el.

Milyen fontos szempontok alapján értékel ez az összeállítás? Elsőként megnézi a felsőfokú végzettségűeket. Egyszerű az összefüggés: ha több a diplomás, több a gondolkodó, kreatív, vállalkozó szellemű fiatal, akkor nagyobb az innováció.

Gyakran használatos indikátor a diplomával rendelkezők aránya a 30-34 éves korosztályon belül. Bár a Fidesz-KDNP folyamatosan építi le a felsőoktatást és tántorítja el a fiatalokat a továbbtanulástól, a 2000-es évek felsőfokú expanziójának hatására itt még nem is állunk olyan rosszul. Sok fiatal diplomás most lépett a 30-34 éves korosztályba, bár még így is kicsit az uniós átlag alatt vagyunk. A tudásalapú gazdaság megteremtéséhez képest igen alacsony tehát a diplomások aránya, ezért az LMP gyakran hangoztatott célkitűzése egyébként, hogy tíz személyből négy diplomás legyen Magyarországon.

Sajnos a hazai felsőoktatás alakulása nem ebbe az irányba mutat. A Fidesz-KDNP kormányzása előtt még 140 ezer felvételizőből 100 ezer főt vettek fel a felsőoktatásba; idén már csak 111 ezer felsőoktatásba jelentkező fiatalból tudtak fölvenni 74 ezer főt egyetemekre, főiskolákra. 140-ből 100-at 2010-ben, idén pedig 111 ezerből csak 74 ezret. Ez a csökkenés nem magyarázható demográfiai okokkal, nem lett ennyivel kevesebb a fiatal, bár tény, hogy nagyon komoly problémát jelent a fiatalok elvándorlása, de ez elsősorban a 20-40 éves korosztálynál jelentkezik. Ott valóban több ezren mentek el, mennek el havonta ebből az országból.

A felsőoktatás leépülése sokkal inkább annak tulajdonítható, hogy elvonták a felsőoktatás forrásait, cserbenhagytak vidéki intézményeket, különböző átalakítási tervekkel sokkolták a szereplőket, röghöz kötötték a diákokat, kiszolgáltatott helyzetbe hozták az oktatókat. Leuralták az egyetemeket és a főiskolákat. Gondoljunk csak itt a kancellárok és a konzisztóriumok rendszerére. De azért is kevesebb lett a hallgató, mert általában romlott a társadalom szociális helyzete, egyre kevesebben engedhetik meg maguknak sajnos a továbbtanulást.

A felsőoktatás zsugorodása óriási baj, nagyban csökkenti az innovációs képességünket, csökkenti a versenyképességünket és ‑ kapcsolódva a vitanaphoz is ‑ közvetve erősíti a munkaerőhiányt is.

Menjünk tovább. A doktoranduszhallgatók arányában is elég rosszul állunk az uniós átlaghoz képest. A helyzetet tovább rontja, hogy ma nem fizetik meg az oktatókat, kutatókat, a versenyszféra egyből elszívja a tehetséges fiatalokat. Tényleg csak a nagyon elkötelezett és lelkiismeretes tanársegédek és kezdő kutatók maradnak a pályán, amiért alig kapnak elismerést. A kormánynak az ő bérük nem olyan fontos. Ha nincsenek doktoranduszaink, nincsenek fiatal kutatóink, akkor szintén gyengül az innovációs teljesítményünk.

A felsőoktatás kapcsán hadd említsem a KSH-nak egy friss kiadványát, amely a 2015-ös innovációs helyzetet elemzi. A felsőoktatási szektor K+F tevékenységével kapcsolatban a KSH is kiemeli, hogy folyamatos a mérséklődés, ami a kutatóhelyek, a létszámadatok és a kutatás-fejlesztési ráfordítások vizsgálata során egyaránt megfigyelhető.

Az európai tanulmány is vizsgálta a K+F állami kiadásait. Ennek kapcsán kibontakozott már korábban is egy szakmai vita, hogy mi számít K+F kiadásnak és mi nem. Az LMP azt mondja, hogy minden költségvetési 100 forintból 2-3 forintot kellene innovációra költeni. Jelenleg mi azzal számolunk, hogy az ország 1 forint 20 fillért költ rá 100 forintból. Tehát legalább meg kellene duplázni ezt a költésünket.

Az innovációs ráfordítás a legjobb beruházások egyike, sokszorosan térül meg később. De nem elég a ráfordítások növelése, sokkal jobban kellene ismernünk az innovációs források hasznosulását és eredményességét is. Az LMP a korrupció aktív üldözője, márpedig a kutatás-fejlesztési forrásoknál is találkozunk számos olyan programmal, pályázati megvalósítással, ahol felmerült erős gyanúja annak, hogy itt bizony kormányközeli emberek zsebében kötöttek ki az innovációra szánt pénzek.

Hasonlóan fontos a cégek K+F ráfordítása is. Sajnos ez is átlag alatt marad Magyarországon. Szükség lenne több adókedvezményre, több tájékoztatásra, jó példák átvételére, kormányzati programokra. Az innovációt is tanulni kell, erre lehetnének külön programok az oktatási rendszeren túl is.

Amiben igazán le vagyunk maradva, az az innovációt végrehajtó kis- és középvállalatok aránya. Ezért is hangsúlyozza az LMP a fiatalokra célzó munkahelyteremtés fontosságát, hiszen leginkább a kreatív fiataloktól várhatjuk az innovációs teljesítményt.

A felmérésben a következő indikátor a tudásalapú munkát végzők aránya volt. Bár ez csak kevéssé az uniós átlag alatti, csalóka lehet az összehasonlítás azon munkakörök beszámítása miatt, amelyek esetében kevésbé várhatjuk az innovációt.

Mindenesetre rendkívül komoly problémát jelent, és ennek hatása a jövőben is fog érződni, hogy a Fidesz-KDNP-kormány kiszolgáltatta a szakképzést az oligarcháknak. Lebutították a szakiskolák után a szakközépiskolák oktatását és a szakközépiskolákban folyó oktatást is, lecsökkentették a természettudományos tárgyak tanítását. De tágabb értelemben az egész közoktatási rendszerünk alkalmatlan arra, hogy a XXI. század kihívásaira felkészítse a fiatalokat.

(13.40)

Hoffmann Rózsától kezdve Czunyiné Bertalan Juditon át Palkovics Lászlóig mindenki azon dolgozik, hogy a fiatalok fejébe komplett tudástárat ültessen, ahelyett, hogy gondolkodni tanítanák meg őket. Nem enciklopédiákra van szükség, arra manapság ott van az internet mindenkinek a zsebében, hanem kreatív és vállalkozni hajlandó fiatalokra. A lexikális tudást erőltető oktatás kizárja az alternatív módszereket, új művelődési formákat is. És végül fontos indikátor a közepes és magas technológiai intenzitású termékek exportja is. Egyedül itt láthatunk az uniós átlag feletti teljesítményt, de ez kizárólag a külföldi autóiparnak köszönhető. Amivel az a baj, hogy bármikor továbbállhat másik országba. Ez nem a miénk, ez nem a mi teljesítményünk, ez főként a német tőkének az ereje. (Bányai Gábor: Szégyellni kell?)

Tisztelt Ház! Úgy áll a dolog… Nem kell szégyellni, Bányai képviselő úr, nem gondolom, hogy szégyellni kell, a magyar emberek működnek ebben közre jelentősrészt, azonban, hogyha ennyire kiszolgáltatott tevékenységet folytatunk, nem a saját kis- és középvállalkozóinkat próbáljuk helyzetbe hozni, hanem a külföldi tőkét, ami bármikor odébb állhat, amikor a gazdasági környezet olyanná válik, akkor ez bizony nem ad okot büszkeségre.

Úgy áll a dolog, hogy az oktatáspolitika és az innováció a kormányon belül is két külön tárcához tartozik, és sajnos az látható, hogy itt bizony feszültség is van. Hiába dolgozik egyrészről Lázár János az innováció érdekében, törvénymódosítást nyújt be, ha az alapok, amire az innovációt építeni kellene, a másik oldalról ‑ az emberi erőforrások minisztere részéről ‑ nem állnak úgy rendelkezésre, ha a szakképzés, a felsőoktatás kapcsán egyre inkább azt látni, hogy nem alkalmas a rendszer arra, hogy ezt működtesse.

Röviden összefoglalva: van egy olyan társadalmi környezet, amely romló állapota miatt nem kedvez az innovációnak. Van egy olyan oktatási, szociális rendszer, amely eleve rontja az innováció lehetőségeit, nem ágyaz meg a fejlődésnek, nem teremti meg az alapokat. Van egy tartósan alacsony kutatás-fej­lesz­tési finanszírozás, és van egy állami intézményrendszer, jogszabályi környezet, amely nem engedi a szakmai kontrollt, nem engedi a beleszólást a döntések meghozatalába, legyen szó például az innovációs források elosztásáról.

Ki kell jelenteni, azt látjuk, hogy a Fidesz-KDNP-kormánynak szemlátomást nem fontos az innováció, amikor összehangolja a saját tevékenységét és a forrásokat elosztja, akkor az látható, egyáltalán nem a XXI. századi tudásalapú társadalom felé halad. Elég csak egy egy évvel ezelőtti kérdést felemlíteni, amely a miniszterelnökhöz hangzott el az LMP frakcióvezetője részéről, amikor Orbán Viktor arra a kérdésre, hogy milyen tudásalapú társadalmat épít a kormány, azt válaszolta a miniszterelnök, hogy nem is értem a kérdést, miféle fehérköpenyes emberekről beszél, akik itt majd mindenhol szaladgálni fognak. Tehát azt gondoljuk, hogy amíg a kormány így közelíti a tudásalapú társadalmat, addig az innováció nem fog tudni jelentős hatást kifejteni az országban, de semmiképpen nem tud annyira jelentőset, ami szükséges lenne ahhoz, hogy Magyarország valóban sikeres ország legyen. Köszönöm a figyelmet.