Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANA TIBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik vegyes érzésekkel áll az előttünk fekvő, a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló javaslathoz. Ahogy egyébként annak idején is ez volt a hozzáállásunk annak a törvényjavaslatnak a kapcsán, amit végül is támogattunk szavazatunkkal, de ezt azért tettük meg, mert próbáltuk mutatni pozitív hozzáállásunkat, illetve értékeltük azt, hogy ez a fontos cél egy konkrét törvényjavaslatban is megjelent 2014-ben.

Tehát a 2015 januárjában életbe lépett, fenti címet viselő javaslat esetében a Jobbik egy konstruktív magatartást tanúsított, és most a vitában is igyekszem ilyen módon kifejteni az álláspontunkat, hiszen egy olyan fontos területről van szó, amely már évek óta korszerűsítésre, modernizálásra és több figyelemre szorul. Ezért aztán maga az, hogy egy ilyen indítvány bekerült a parlament elé két esztendővel ezelőtt, mindenképpen üdvözlendő volt, de fenntartásaimat már az akkori vezérszónoki felszólalásomban is elmondtam, és a most tervezett módosítások tekintetében is meg fogom ezt tenni.

Számtalan alkalommal kitértünk már itt az Országgyűlésben arra, hogy a kutatás és fejlesztés területe egy olyan kulcseleme a gazdaságnak, mely motorja lehet a tartós és fenntartható növekedésnek. Ezzel szemben azonban azt láthatjuk, hogy Magyarországon rendkívül alacsony az erre a területre fordított összeg. A „Befektetés a jövőbe” című nemzeti kutatás-fejlesztési és innovációs stratégia azt a célt tűzte ki, összhangban egyébként az „Európa 2020” programmal, hogy 2020-ra, az évtized végére a GDP 1,8 százalékára növeljük a kutatás-fejlesztési támogatásokat. Ehhez azonban még komoly erőfeszítéseket kell tennünk. Bár a 2010-es 1,15 százalékról 2013-ra sikerült 1,4 százalékra feltornázni magunkat, és ezt minden alkalommal el is ismertük és üdvözöltük, a következő két év már ismét minimálisan, de csökkenést eredményezett.

Látható tehát, hogy messze vagyunk még a kitűzött céltól, és egyébként azt el lehet mondani, hogy európai uniós szinten is összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a 3 százalékos értéket nagyon kevés ország tudja felmutatni. De sajnos Magyarország esetében pedig továbbra is fontos kiemelni, hogy lényegesen messze vagyunk azoktól az országoktól, akik nemcsak hogy sokkal nagyobb figyelmet fordítanak erre, hanem a gyakorlatban és a döntésekben is megmutatkozik az, hogy a kutatás-fejlesztés és az innováció területét kiemelten kezelik, és ilyen módon próbálnak meg érdemi lépéseket tenni a gazdaság fejlesztése és az ország versenyképességének növelése érdekében.

Komoly problémát jelent még az is, hogy a mostani K+F+I támogatásokból sok esetben nem valósulnak meg tényleges beruházások. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint ugyanis a pénzek elsősorban az egyetemekhez, egyetemi konzorciumokhoz és a Magyar Tudományos Akadémiához érkeznek. Itt szeretném megjegyezni, hogy természetesen fontos az, hogy ezekre a területekre is jusson érdemi támogatás, és fontos szeletét jelenti ez a K+F+I összegek felhasználásának, viszont látható, hogy a gyakorlatban sokszor azt tapasztaljuk, hogy elkészülnek a tanulmányok, de a tényleges projektekre már nem kerül sor. Ezen kellene tehát változtatni, és a kormánynak ilyen irányban kellene lépéseket tenni. Ezt kérem államtitkár úrtól, hogy a jövőben mindenképpen tartsák ezt szem előtt.

Fontos lenne tehát, hogy e pénzek nagyobb hányada jusson vállalatokhoz, melyek érték- és munkahelyteremtő beruházásokat tudnak ilyen módon megvalósítani. Ezen belül pedig annak is számtalan alkalommal hangot adott már a Jobbik képviselőcsoportja itt az Országgyűlésben, bizottsági szinten és egyéb fórumokon is, hogy elengedhetetlen lenne a kis- és közepes méretű vállalkozások ilyen módon történő támogatása, hiszen e tekintetben különösen le vagyunk maradva az európai és az európai uniós átlagtól. Holott most egy komoly lehetőség nyílt Magyarország előtt, mivel a 2014-2020-as időszakban rendelkezésre álló uniós forrásoknak az előzőhöz képest jóval nagyobb hányada érkezhet K+F célokra, konkrétan két és félszeresére nőtt az ezzel kapcsolatban igénybe vehető támogatás összege. Tehát fontos lenne, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel, és ennek a magyarok és hazánk eredményét lássák.

Rátérve az előttünk fekvő törvényjavaslat módosításaira, egyrészt szeretnék utalni rá, hogy a most tárgyalt módosítások többsége technikai jellegű, így azokba nem is szeretnék részletesebben belemenni. Olyanokat emelnék csak ki, amelyekkel kapcsolatban, mint már utaltam rá, kritikai észrevételeket kívánok, kívánunk megfogalmazni. Két olyan pontja van a változtatásoknak, tisztelt képviselőtársaim, melyeket szerintünk érdemes lenne újra megfontolni. Az egyik ilyen a 3. §-ban található módosítás, melynek indoklása így hangzik: „Az államháztartás végrehajtásáról szóló 368/2011. évi december 31-ei kormányrendelet 66. §-ának (2) bekezdés 5. pontja alapján a pályázati kiírás tartalmazza a támogató rendelkezésére álló forrás megnevezését és összegét. A rendelkezésre álló forrást a központi költségvetésről szóló törvény tartalmazza. A pályázati felhívás közzététele nem minősül kötelezettségvállalásnak, csak a támogatási szerződés megkötése, amelyre a tárgyévre jóváhagyott éves programstratégia alapján kerül sor.” Előbbiek alapján nem szükséges már a pályázati felhívás megjelentetéséhez a programstratégia elfogadása.

(13.20)

Ez alapján úgy tűnik, hogy a kormány szeretné felgyorsítani a pályázatok kiírását, amit nem feltétlenül tartunk minden esetben jó elgondolásnak. Természetesen az fontos lenne, hogy gyorsan hozzá lehessen jutni ezekhez a pénzekhez, és tényleg ne húzódjon el ez hosszú ideig, viszont úgy látjuk, hogy azért megfontoltabb és jobb döntést lehetne hozni, hogyha ez a változtatás nem történne meg ebben a módosításban, és az NKFIH elnöke, ha a kezében tarthatná az elfogadott programstratégiát, akkor minden bizonnyal egy jóval szakmaibb döntés tudna születni, amit sajnos az elmúlt évek során nem igazán tapasztalhattunk. Annak idején mi azért tudtuk támogatni ezt a javaslatot, és azért adtunk a kormánynak egy esélyt arra, hogy bizonyítsa, hogy ez valóban így fog történni, mert reméltük azt, hogy e területen tényleg be fogják váltani azokat a vállalásokat, amelyeket megtettek ‑ de sajnos nem ezt tapasztalhattuk. És akár nagyvállalati, akár kkv-ol­dalról is érdemes megközelíteni ezt a kérdést.

Egyrészt megtenném ezt a multinacionális vállalatok oldaláról is, hiszen bizony a bizottságunk, az európai uniós ügyekkel foglalkozó testület rendszeresen találkozik a Magyar Európai Üzleti Tanács képviselőivel, a HEBC tagjaival, akik minden alkalommal el szokták azt mondani ‑ amellett természetesen, és ezt aláhúznám, hogy komoly viták is vannak köztünk bizonyos kérdésekben ‑, hogy szükség lenne egy hosszú távú stratégia megalkotására, egészen pontosan egy közép- és hosszú távú stratégia megalkotására Magyarországon, hiszen egy kiszámítható gazdasági környezetben a nagyvállalatok, de egyébként a kis- és közepes méretű vállalatok is sokkal jobban és hatékonyabban tudnának működni, tudnának érdemben készülni a változásokra, mint a jelenlegi Magyarországon, ahol sajnos azt tapasztalhatjuk, hogy sok esetben ad hoc törvényalkotás zajlik, és év közben kell szembesülniük ezeknek a cégeknek olyan változásokkal, amelyek teljes mértékben váratlanul érik őket. De ‑ mint utaltam rá ‑ a Jobbik különösen fontosnak tartja azt, hogy a kkv-k megfelelő mértékben tudjanak részesülni ezekből a forrásokból, és az ő esetükben is megfogalmazódik ez az igény; azt pedig látni lehet tanulmányok alapján, hogy a kis- és közepes méretű vállalkozások esetében kiemelten igaz az, hogy ha innovatív tevékenységet is folytatnak, akkor nagyobb mértékben tudják növelni alkalmazotti létszámukat, és ilyen módon a magyar gazdaság élénküléséhez, erősödéséhez, hazánk versenyképességének javulásához nagyobb mértékben tudnak hozzájárulni. Amikor tehát az uniós források vagy egyéb módon rendelkezésre álló kutatás-fejlesztési pénzek felhasználásáról beszélünk, akkor, azt gondolom, ennek kellene az egyik legfontosabb, döntő szempontnak lennie.

Az előzőleg elmondotthoz csatlakozik részben a második észrevételem is, amely a 10. §-ban foglalt, hatályt vesztő szövegrészekkel kapcsolatos, amihez a következő indoklást csatolták: „Tekintettel a hatályos államháztartási jogszabályi környezetre, az NKFI Alap programstratégiájának megalkotása és végrehajtása a felelős költségvetési gazdálkodás szabályai szerint éves viszonylatban kezelhető és vállalható, így a hosszú távú programstratégia elkészítése indokolatlan.” Mint már említettem, szakmai, vállalkozói körökből többször hallhattuk már azt az igényt, hogy szüksége lenne hazánknak egy olyan gazdasági stratégia megállapítására és megalkotására, amely bizonyos keretek között mankóként szolgálhatna a cégek számára is a kormányzat jövőbeni elképzeléseiről, és ‑ ahogy arra már szintén kitértem ‑ a K+F+I területe a modern gazdasági egyik legfontosabb eleme, és felgyorsult világunkban egyre nagyobbá válik ennek jelentősége.

Ezért tartanánk azt fontosnak, hogy itt az Országgyűlésben minél többször tudjunk eszmét cserélni szakmai keretek között erről a kérdésről. Az egy nagyon pozitív fejlemény volt, hogy az előző ciklusban működött itt egy eseti bizottság, amelynek magam is tagja, majd alelnöke voltam, amely kiemelten foglalkozott ezzel a kérdéskörrel, adott esetben ennek az ismételt megalkotása is felmerülhet, de nem is feltétlenül egy ilyen eseti bizottságra van szükség, hanem arra, hogy amikor az ilyen jellegű jövőbe mutató kérdések elénk kerülnek, akkor akár itt a plenáris ülésen, akár bizottsági szinten érdemben tudjunk erről beszélni, érdemi és konkrét válaszokat kapjunk kormányzati oldalról, hiszen a mi célunk egyértelmű: Magyarország gazdaságának előmozdítása és minél több értékteremtő munkahely létrehozása, ez lenne a legfontosabb hazánk számára. És a Jobbik, amikor összeállította a választási programját legutóbb és az azelőtti alkalmakkor is, akkor ezt tartotta szeme előtt. Ezért e területen is szükség lenne tehát közép- és hosszú távú célok, stratégiák megalkotására.

S mint arra már kitértem, igen, mi szerettük volna azt látni ‑ de az elmúlt két évben e téren is más irányba mentek a dolgok ‑, hogy valóban szakmai döntések születnek, valóban azok tudnak hozzájutni a támogatásokhoz, akik azt megérdemlik, és akik hozzá tudnak járulni azokhoz a célokhoz, amelyek egyébként részben a korábbi törvényjavaslatban meg is jelentek. Mert azért ez egy elég összetett törvényjavaslat volt, és voltak benne olyan részek, olyan paragrafusok, amelyek nagyon jól össze voltak rakva, és szakmailag megalapozottak voltak, de voltak sokkal pongyolább és érthetetlen részei is. Egy kicsit tehát úgy értékeljük, hogy ha már ehhez hozzányúltak, akkor talán azokhoz a pontokhoz is érdemes lett volna hozzányúlni, és azokkal is érdemes lett volna valamit kezdeni, amelyekkel kapcsolatban annak idején ezeket az észrevételeinket megfogalmaztuk.

Sajnos úgy értékelem tehát, hogy Magyarország és így a kormány nem élt a lehetőségekkel megfelelő módon, azokkal a lehetőségekkel, amelyek hozzájárulhattak volna ahhoz, hogy erősítsük az innovatív vállalatokat hazánkban. Ezzel szemben sajnos azt tapasztalhatjuk, hogy például az a cél sem fog megvalósulni az uniós források tekintetében, amit megfogalmaztak, hogy 60 százalék közvetlen gazdaságfejlesztésre fog majd jutni. A Portfólión jelent meg egy tanulmány ezzel kapcsolatban, és hosszan kifejtették, hogy amennyiben jövőre az összes forrás ilyen célokra jutna, még akkor is épphogy csak 50 százalék feletti értéket fogunk elérni, de jóval valószínűbb, hogy az 50 százalékot sem. Ami viszont ennél még nagyobb problémát jelent ‑ és itt idézném Chikán Attila professzor urat, aki korábban erősen kötődött a Fideszhez ‑, hogy bizony a korrupció lassítja a gazdasági növekedést, és ha azt tapasztalhatjuk az Európai Unióból érkező források vonatkozásában vagy éppen konkrétan itt a jelen törvényjavaslathoz kapcsolódóan a kutatás-fejlesztési támogatások tekintetében, hogy csak egy szűk kör, a Fideszhez köthető oligarchák tudnak ebből részesülni, akkor annak nem Magyarország és a magyarok fogják az eredményeit látni, hanem csak az a néhány személy, aki megfelelő kapcsolatokkal rendelkezik, és jól fekszik a kormánynál és a kormánypártoknál.

A Jobbik tehát alapvetően úgy áll ehhez a javaslathoz, hogy természetesen a technikai jellegű módosításokat támogatni tudjuk, mint említettem, jó lett volna még további paragrafusokat is elővenni, hogyha már ez a módosítás bekerült ide elénk. Amit pedig a legfontosabbnak tartunk, hogy a jövőben is felügyelni fogjuk a kutatás-fejlesztési források felhasználását, szembesíteni fogjuk a kormányt azokkal az ígéreteivel, amelyeket megtett e területet illetően is. A Jobbik azt tudja vállalni, hogy amennyiben 2018-ban a magyarok megadják nekünk a kellő felhatalmazást, és kormányzati szerepbe tudunk kerülni, akkor egy érdemi változást fogunk végrehajtani ezen a területen is.

Egyrészt jelenti ez majd a gyakorlatban azt, hogy a kutatás-fejlesztés és az innováció sokkal erőteljesebben fog majd megjelenni a kormány politikájában, és ennek gyakorlati eredményei is lesznek, másrészt pedig azt is jelenti, hogy mi valóban azt fogjuk majd nézni a források elosztásánál, és akkor, amikor ezzel a területtel kapcsolatban bármilyen törvényt alkotunk itt az Országgyűlésben, hogy érdemeik szerint tudjanak részesülni akár a kis- és közepes vállalkozások, akár adott esetben a nagyvállalatok ezekből a támogatásokból, hiszen ez szolgálná Magyarország érdekeit.

Nem vagyok tehát abban biztos, hogy feltétlenül az az előrevivő, amit egyébként annak idején mi is elmondtunk, hogy persze, jól hangzik ez a 60 százalékos érték, de hogyha ez a gyakorlatban nem azt eredményezi, hogy tényleg a vállalatoknak, a cégeknek egy széles köre tud hozzájutni ezekhez a pénzekhez, ezekhez a támogatásokhoz, akkor ennek nem lesz pozitív következménye hazánkra nézve. Ezen szeretnénk mi gyökeresen változtatni, és ehhez kérjük majd a felhatalmazást.

Most a jelen törvényjavaslatnál pedig összességében, mint mondtam, ez a vegyes hozzáállás jellemez minket, és én remélem, hogy egy érdemi vita fog tudni itt kialakulni, és remélem, hogy az államtitkár úr ennél a napirendi pontnál is majd közben is reagál az elhangzott felvetésekre, észrevételekre. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)