Felszólalás adatai

A nemzetgyilkossági kísérlet technikailag, illetve adminisztratív szempontokból is kellően elő volt készítve. Európa második keresztény évezredének végén tehát megtörtént az első genocídiumkísérlet, de nem egészen sikerült. Hála az évszázados gyötrelmekben megedzett magyar nép hihetetlen teherbíró képességének és a lelke mélyén rejtőző, de a legnehezebb helyzetekben feltörő lelki, erkölcsi és szellemi erőnek, valamint a 40 éven át rágalmazott és gyalázott Horthy-rendszernek, illetve a miniszterelnöke, gróf Bethlen István államalkotó képességének, amely a háború után megmaradt csonkból, az ebek harmincadjára minden rablásvágynak odadobott roncsból és kifosztott, éhező koldus népből néhány év alatt ismét európai államot teremtett, túléltük a fenyegető nemzethalált.

Olyan időket éltünk, amikor szükséges a történetírás által az elmúlt 40-50 évben leírtak átértékelése. Hangsúlyozni kell, hogy nem a történelem, hanem a történetírás átértékeléséről van szó, hiszen átértékelni, sőt egyáltalán értékelni csak azt lehet, amit az ember jól ismer. A XX. századi magyar történelmünket és annak nemzetközi összefüggéseit illetően ez a jó ismeret annak biztos tudása, hogy mi, hogyan és miért történt, sok esetben fájdalmasan hiányzik. Itt lenne az ideje annak, hogy Magyarország XX. századi történelmét összerakjuk, hogy láthatóvá váljék, hogyan követte egyik tragédia a másikat, milyen belső és nemzetközi összefüggések munkáltak kialakulásukban. Különösen fontos lenne a történelmi tanulságok levonása, hiszen Európának ez a fele ma is forrong. A Balkán, a Közép- és Kelet-Európa államainak vélt vagy valós érdekei feszülnek egymás ellen, miközben mindegyik a Nyugat, újabban a Kelet, a fejlett demokráciák és az általuk létrehozott integrációk segítsége felé tekinget.

Magyarország évszázadokon keresztül az európai keresztény civilizáció bástyájának szerepét játszotta, geopolitikai helyzetének kényszeréből is, de erre a szerepre alkalmasnak, kellően erősnek, elhivatottnak és önfeláldozónak is kellett lennie. Az európai civilizáció megmenekült, sőt azoknak a megrázkódtatásoknak nagy része, amelyeket Magyarország felfogott, amelyeken maga keresztülment, közvetlenül meg sem érintette. A magyar kultúra pedig a magyar nemzeti eszmével együtt háborúk, idegen megszállások, országfelosztások és rendszerváltozások során mentette át magát mind a mai napig. Átélt történelmi megrázkódtatásainak egy része a múlt homályába veszett. Európa nemzetei soha nem mutattak iránta sem hálát, sem részvétet. A magyar történelem egyik nagy tanulsága, hogy a nemzeti történelmet maga a nemzet kell hogy írja. Minden más államtól, néptől csak annyit lehet várni, amennyi annak saját nemzeti érdekeibe beilleszthető. Nem lehet elvárni, hogy ismerjenek bennünket és sorsunkat, ha magunk nem emlékeztetünk rá nap mint nap, nem hallatunk magunkról, nem propagáljuk történelmünket, nem adunk valós információkat a világnak azokkal a manipulációkkal szemben, amelyek aktuálpolitikai érdekből adódóan hamis képet festenek Magyarországról, szomszédaihoz való viszonyáról és Európában játszott történelmi szerepéről.

Gondolataimat Wass Albert soraival zárom. "Isten kardja nem veszett még el nyomtalanul. Ott van még valahol, gondosan elrejtve, a székely havasokban, és csak arra vár, hogy beteljesedjék a jóslat: csillogni fog Isten kardja megint, és győzelemre vezeti újra hunok és magyarok ivadékait, amikor a vérszerződés parancsa szerint minden magyar egy akarattá, egy céllá és egy cselekedetté kovácsolódik, mint ahogy őseik tették, dicsőséges, régi időkben. Adja Isten, hogy ez az idő mielőbb bekövetkezzék!"

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)