Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Arra számítottam, hogy a Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára itt lesz, hiszen a napirend utáni felszólalás műfajából következik, hogy nem lehet válaszolni a kormány képviselőjének reagálására, amit most teszek meg. Remélem, el fogja olvasni, amit mondok.

1999, majd 2000 utolsó parlamenti ülésén foglalkoztam azzal a kérdéssel vagy vággyal, óhajjal, hogy legyen közös a millennium a Kárpát-medence valamennyi nemzete és nemzetisége számára, akiknek ősei a történelmi Magyarországon éltek, a Szent István által alapított állam természetes részei, alkotói és közrehatói voltak. Az ezer évet nem egyedül mi, magyarok éltük meg, hanem együtt, egymással, egymásra hatva, egymást gazdagítva.

Azt is elmondtam, hogy számunkra páratlan lehetőséget nyújt ez az évforduló arra, hogy a Kárpát-medence népei számára tett gesztusokkal oldjuk az utóbbi két században felgyűlt s többnyire mesterségesen szított feszültségeket, és példát adjunk integrációs képességeinkről, mentalitásunkról.

Sajnálatosnak tartom, hogy az államtitkár úr mindkét alkalommal első reakciójában pártpolitikai szurkálásokat engedett meg magának, nem látván be, hogy mondandóm nemcsak pártpolitika feletti, de az itt élő nemzeteket magába foglaló, közös szellemiséget sugárzott és várt el a felelős magyar kormánytól, amelyet ön képviselt. Nem volt szerencsés azon megjegyzése, hogy az első ciklusban a honfoglalás 1100 éves megünneplésekor az SZDSZ vezette kultusztárca elmulasztotta mindezt. (Dr. Fazekas Sándor: Így van!) A honfoglalás jubileumának ünneplése a Kárpát-medencei népek számára sokkal nehezebben elfogadható, mint az államalapításra, közös életünk színterét képező államra való megemlékezés. Hadd említsem meg, hogy a szlovák nemzet, amelynek egésze a magyar állam keretében élt 1920-ig, külön szót használ a történeti Magyarországra, Uhorskónak nevezik, megkülönböztetve a mai Magyarországtól, amelyet Madarskónak neveznek.

Azt is sajnálom, hogy az államtitkár úr félreértette felszólalásaimat, és a határainkon belül élő nemzetiségekre vonatkoztatta, holott pontosan fejeztem ki magamat, de azok bevonása magától értetődő és természetes, mármint a határokon belülieké. Az alapgondolat azonban az, hogy a szomszédos országokban, önálló államokban élő nemzetek és népek számára tegyük lehetővé, hogy magukénak érezhessék közös múltunkat és annak egyik legfontosabb rekvizitumát, az ezeréves államiságot. Ehhez azonban nagyfokú tapintat, érzékenység, nyitottság szükséges, amelynek párosulnia kellene kulturált kezdeményezésekkel, amelyeknek nyomát sem láthatjuk. (Dr. Fazekas Sándor: Az SZDSZ-nek nem lehet nyomát látni ezekben a témákban!)

Helyes és örvendetes, hogy a Kulturális Örökség Minisztériuma egy sor határon kívüli magyar közösség számára millenniumi zászlót adományozott, többek között anyám szülővárosának, Királyhelmecnek, ahol Mécs László plébános volt valamikor. De hiányolom a közös multikulturális rendezvények füzérét Bartók és Kodály szellemében, közös televíziós műsorokat, közös tanácskozásokat az egykori Kárpát-medencei közös múlt elemezésére, amihez persze az is hozzátartozna, hogy hazánkban is megkísérelnénk visszaadni azt a sokszínűséget, amely az egykori közös hazára jellemző volt. (Dr. Fazekas Sándor: A világkiállítás nem hiányzik?) Keresnünk kell a közös értékeket és megbecsülni a különösségeket, és mindezeknek hangot adni. De hiányolom az Antall József által megkezdett visegrádi közeledés és szellem erőteljes folytatását.

Arra kellene törekednünk, hogy a millenniumi ünnepségek ne távolítsanak el bennünket szomszédainktól. Nem sajátíthatjuk ki múltunkat akkor, amikor közös jövőre készülünk, amikor a térség valamennyi országa az Európai Unióba készül. Sokat hangoztatjuk, hogy érdekeltek vagyunk abban, hogy szomszédaink is mihamarabb, teljesítve a feltételeket, a nagyobb közösség tagjai legyenek, és akkor egy közös, tágabb hazában érezzék magukat otthon Közép-Európa nemzetei, nemzetiségei, népcsoportjai egyaránt, hiszen csak így lehet meghaladni a múlt század elválasztó és egymással szembe fordító szörnyű megpróbáltatásait, csak így biztosítható, hogy a Kárpát-medence magyarsága a többi nemzettel együtt teljesértékűen megélhesse nemzeti mivoltát. Köszönöm türelmüket.