Felszólalás adatai

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Van az a mondása Shakespeare-nek, hogy temetni jöttem, nem dicsérni. Én ennek az ellenkezőjét szeretném mondani: nem temetni jöttünk ezt az előterjesztést. A Szocialista Párt meg fogja ezt szavazni. Amikor tehát kritikai észrevételeket teszek, akkor ezeket nem azért teszem, mert nem értünk vele egyet, hanem azért, mert valóban fontos ennek a rendszernek a karbantartása és jobbítása. Másrészt pedig azért, mert talán emlékeznek képviselőtársaim arra, hogy az előző években keddenként, a szavazások közben volt mód ezekről a kérdésekről vitatkozni; akkor itt ült több száz képviselőtársunk, és a türelmetlen morgás a szakmai vitákat érthetően megkurtította. Most viszont jórészt azok vagyunk itt, akik ezzel a témával foglalkozunk, tehát azt hiszem, helyes és fontos, ha az időtartamot végigtárgyaljuk.

Azzal szeretném kezdeni - anélkül, hogy Halász János alelnöktársamat, akit tisztelek és becsülök, megbántanám -, őszintén szólva furcsának tartottam, hogy az előterjesztő nem a bizottság elnöke volt. Ezzel a ténnyel én is itt szembesültem ebben a teremben. Természetesen ez nem érinti az előterjesztés minőségét, de eddig legalábbis minden alkalommal a bizottsági elnök úr volt a javaslat előterjesztője, és ezt talán szerencsésebb helyzetnek éreztem.

(22.20)

A másik természetesen egy elvi deklaráció rögzítése, hogy a Szocialista Párt számára nagyon fontos a civil szféra, különösen azért, mert úgy hisszük, hogy a piac szükségszerű egyenlőtlenségeit nem kis részben a társadalmi szervezetek, a társadalmi szolidaritás révén lehet mérsékelni és enyhíteni. Azon kívül pedig a civil szervezetekben egy olyan társadalmi kontroll érvényesül, amely a modern demokráciának az egyik alapvető fundamentuma.

Van és volt vita arról, hogy helyes-e, ha a parlament osztja ezeket a pénzeket, vagy pedig jobb lenne egy civil kuratóriumra, egy civil döntőbizottságra bízni. Tisztelt Képviselőtársaim! Tízéves hagyománya van már annak, hogy a parlament vállalja magára ezt a feladatot, legalábbis a költségvetési pénzek elosztásának egy részét a parlament vállalja magára. Emlékszem, tíz éve óta - ugyan ebből csak hat éve vagyok képviselő, de előtte is nyomon követtem - ilyenkor minden alkalommal fölállnak azok, akik azt mondják, hogy az egész rendszer reformra szorul, helytelen, ha a parlament osztja így és ilyen körülmények között ezt a pénzt, majd ki leteszünk egy teljesen új, teljesen modern koncepciót az asztalra holnap, egy hét múlva, és akkor azután annak alapján kell elosztani azt a pénzt. Ehhez képest amikor az ügy lezajlik, akkor ezek az ígéretek elfelejtődnek, a homokba hullanak, és a következő márciusig-áprilisig soha ilyen reformmal nem találkozunk, az elmúlt tíz évben nem is találkoztunk. Én ebből arra következtetek, hogy ez az intézmény talán ha nem is tökéletes, de fenntartásra érdemes.

Ezt bizonyítja egyébként a jelentkezők száma is, hiszen ha egy komolytalan, felelőtlen és nem megbízható intézmény lenne ez a parlament által osztott pénz, akkor nem nőtt volna olyan mértékben a jelentkezők száma: '99-ben 1200 körüli, tavaly 2000 körüli, most pedig 3000 körüli civil szervezet pályázott, és ahogy alelnöktársam, Halász János mondta, az a tény, hogy ebből 1600-nak oda is ítéltünk támogatást, mutatja, hogy ezek komoly pályázatok voltak, ami mögött szakmai és társadalmi munka, presztízs van. Kár, hogy ilyen kevés pénzt tudunk osztani.

Tavaly lehetővé tettük azt, hogy ne csak civil szervezetek, hanem közhasznú alapítványok is pályázzanak erre az összegre. Ehhez azonban nem társult egy teljesen logikus döntés; ha lehetővé teszem, hogy egy alapra kétszer annyian pályázzanak, mint addig, akkor célszerű azt az alapot is jelentős mértékben megnövelni. Erre sajnos nem került sor. Tavaly is, idén is, sőt a kétéves költségvetés alapján jövőre is 348,1 millió forintot osztunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akik nem foglalkoznak részletesen ezzel a kérdéssel, talán nem is tudják, hogy miért nem kerek az összeg, miért 348,1 millió forint. Ennek az a története, hogy immár két évvel ezelőtt egyszer valamilyen árvízkárok helyreállítása vagy megsegítése címén a kormány minden költségvetési előirányzatból lecsípett, nem tudom pontosan, másfél vagy két százalékot. Ez már mindenütt elfelejtődött, azt a pénzt remélhetőleg még fölhasználták, szegény civil szervezetekre még mindig ráégett ez az egyszeri megtakarítás, még a 350 milliót sem kaphatják meg, hanem évről évre, a következő költségvetéssel együtt már harmadik éve ugyanazt a 348,1 millió forintot kapják. Még azt a szerencsétlen 1,9 millió forintos támogatást sem lehetett hozzátenni, hogy legalább egy kerek összegről beszéljünk. Már csak az itteni beszédünk is rövidebb lenne, ha kerek összegeket tudnánk mondani.

A Szocialista Párt annak idején egy módosító csomagban jelentősebb összegre, egymilliárd forintra szerette volna emelni ezt az összeget. Ha figyelembe vesszük, hogy háromszorosára nőtt a pályázók száma, és infláció is volt közben, akkor ez a háromszoros emelés reális lett volna. De támogatni tudtuk Bognár László bizottsági elnök úr módosító indítványát is, amely egy szerényebb emelést tett volna lehetővé. Sajnáljuk, hogy a kormánytöbbség minden ilyen módosító indítványunkat elutasította.

Ugyanakkor tudni kell, hogy az állami költségvetésből nem csak és kizárólag ez az összeg az, amelyre civil szervezetek pályázhatnak. A Magyar Szocialista Párt internetes honlapján Csizmár Gábor képviselőtársam jóvoltából olvasható egy nagyon pontos összeállítás arról, hogy milyen alapokon pályázhatnak a különböző tárcáknál a civil szervezetek.

Csak a miniszterelnökség 484 millió forintot szán különböző civil szervezetek támogatására, jövőre pedig a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány újabb 500 millió forinttal gazdagodik. Mi kívánatosnak tartanánk, ha ennek a pénznek az elosztása is legalább annyira demokratikus és nyilvános lenne, mint a mi bizottságunké. A Belügyminisztériumnál 120 millió forint van csak a társadalmi segítők támogatására; a Honvédelmi Minisztériumnál 22 millió forint, reméljük, hogy idén most már nem a Kis Újság támogatására fog elmenni ez a pénz, azt is szeretnénk persze, ha nem más pártlapok támogatására.

A Gazdasági Minisztériumnál érdemes kiemelni a 43 millió forintot, ami a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezeteket támogatná. Tudjuk, hogy ez egy nagyon fontos, az Európai Unió által is megkövetelt kezdeményezés. Azt tapasztaltuk, hogy a fogyasztóvédelmi sajtó támogatása sem olyan jellegű, ahogy azt mi helyesnek tartottuk volna. A Külügyminisztériumnál 30 millió forint van civil szervezetek támogatására, de a legnagyobb, az atlanti eszmét támogató civil szervezet, az Magyar Atlanti Tanács támogatásával súlyos gondok vannak, mindannyian szembesültünk vele. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával kapcsolatban a TIT, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulás, a több mint 150 éves civil szervezet vezetői joggal panaszolták, hogy nem növekedett tavalyhoz képest a támogatásuk, ugyanúgy 95 milliót kapnak, mint tavaly, sőt jövőre is csak 95 millió forintos támogatásban részesülnek.

Azt gondoljuk tehát, hogy sokkal átláthatóbbnak kellene lenni a tárcáknál is a civil szervezetek támogatásáról szóló pénz elosztásának, nem szabadna megtörténnie, hogy egy miniszter személyén múlik. Amikor Pepó Pál úr volt a környezetvédelmi miniszter, akkor bent ragadt gyakorlatilag az egész összeg, azóta az új miniszter urak kétségkívül pozitívan változtattak ezen a tényen, de nem a sors szeszélyén kell múljon, hogy majd ha egy jobb miniszter jön, akkor talán kifizeti ezeket a pénzeket.

Azt hiszem, a mi bizottságunkra Puskás Öcsi örökérvényű mondása áll, hogy kis pénz, kis foci; kis pénz, kis támogatás. Ezzel az összeggel valóban csak játszani lehetett, ide-oda csoportosítottunk összegeket.

Az biztos - és egyetértek Halász János alelnöktársammal -, hogy a bizottságban igyekeztünk konszenzussal dönteni, igyekeztünk végigrágni magunkat ezeken a pályázatokon, és a nagy elvi döntéseink azok voltak, hogy 50 ezer forintot innen oda csoportosítsunk. Ez mutatja azt, hogy mekkora a feladat, és akármennyire jó a csapat - ha szabad ezt a kifejezést használni -, ilyen kis összegből egy jó csapat sem tud sokkal többet hozni.

Kétségkívül voltak vitatható elemei a mi munkánknak is: nem tudtunk elég szigorúak lenni abban a tekintetben, hogy helyi szervezetek ne, csak megyei szervezetek kapjanak támogatást. Nehéz persze megmondani, hogy egy helyi szervezet hol végződik, és hol kezdődik egy megyei vagy egy fővárosi szervezet. Ezzel együtt ebben a kérdésben szigorúbbnak kellett volna lennünk, és ha még ilyen pénzosztásra sor kerül, akkor mindenképp fontosnak tartom azt, hogy a helyi szervezetekkel szemben valóban az országos és a megyei szervezetek kapjanak nagyobb támogatást.

Összegzésül azt szeretném mondani, hogy méltatlanul kevés a pénz, sokkal több pénzre lenne szükség. A bizottság ugyanakkor jó munkát végzett megítélésem szerint, és ezért a Szocialista Párt ezekkel az észrevételekkel együtt holnap meg fogja szavazni az előterjesztést.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)