Felszólalás adatai

Az 1. ajánlási pont a terményértékesítési szerződés egyes pontjait szabályozza, szabályok közé szorítja azt, hogy az adott gazdálkodó mely esetekben jelenthet vis maiort a vele szerződő kereskedővel szemben. Erre azért volt nagyon nagy szükség, mert a korábbi egy ingaeffektusnak megfelelően a termelők, a gazdák kiszolgáltatottságát akarta csökkenteni a kereskedőkkel szemben. Azt körülbelül egy évvel ezelőtt fogadtuk el, de a tapasztalat az volt, a kereskedők nagyon sok esetben inkább elálltak a szerződéstől, és a környező országokban próbálták az igényeiket kielégíteni, a szükségleteiket felvásárolni és azt exportálni az arab világba vagy máshova. Sok ilyen bent ragadt készletről tudtunk. Azért van erre a módosításra szükség, hogy ez ne fordulhasson elő. Azok a tisztességtelen gazdálkodók, akik visszaéltek ezzel a lehetőséggel, kárt okoztak azoknak a gazdáknak is, akik egyébként a szerződéses fegyelem hívei.

(21.10)

Ezért az előttünk lévő módosítás azzal, hogy meghatározza azt, hogy miket kell a szerződésben rögzíteni, nevezetesen, hogy melyik tábláról származik az adott termény, az adott terményre vonatkozóan mikor jelenthet be vis maiort, ha az adott táblában, mondjuk, belvízkár miatt valódi kára keletkezik a gazdának, és nem tudja teljesíteni a szerződést, akkor gazdaságának más területeiről származó terményt kell felajánlania a kereskedő részére, ez mind üdvözlendő. Hiszen, még egyszer mondom, a szerződéses fegyelem valamennyi tisztességesen gazdálkodó érdeke. Ez az ajánlási pont efelé viszi el a mezőgazdasági termények értékesítését.

A 2. ajánlási pont a földhasználat kérdését szabályozza, és egy kicsit a kereteket jobban meghatározza, hogy ki is értendő földhasználó alatt, a földhasználó milyen dokumentumokkal igazolhatja azt, hogy ő a földhasználó. Itt megint csak az élet hozta azt, amikor felelőtlen gazdálkodók rájelentettek mások területére, tehát amikor a földalapú támogatásra be kellett adni az igénylést, akkor nem néztek megfelelően utána, hogy melyik területre jogosultak, melyikre nem, és itt a helyrajzi számokkal is nagyon szabadon gazdálkodtak. Ilyenkor bizony a tisztességes gazdálkodó sokkal később kaphatta meg a földalapú támogatását emiatt. Ezt most tehát szabályozza, és egyértelműen meghatározza ez az ajánlási pont azt, hogy ki nevezhető földhasználónak. Itt egy picit hiányoljuk azt, hogy mi bizony szankcióval is sújtanánk azt a földhasználót, aki nem az általa használt földterületre is benyújtja az igényt. De erre talán majd az élet további példákat fog hozni, és akkor ennek módosítása is megtörténik.

A 3. ajánlási pontot szintén üdvözöljük, hiszen itt a mezőgazdasági vállalkozók, az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági vállalkozó őstermelő, ezek a gazdálkodási formák nem voltak olyan szabályozottak, mint mondjuk, a kis- és középvállalkozásokról szóló törvények, ahogy az európai uniós jogszabályok is ezt meghatározzák. Ez az ajánlási pont ebben próbál rendet tenni. Így csak remélni tudjuk, hogy azzal, hogy az őstermelőket is gyakorlatilag a definíción keresztül az egyéb vállalkozások kategória felé tolja el, nem fogja azt jelenteni, hogy a tisztességes őstermelők, akik valóban a saját területükön a saját hasznukra és a károkra kockázatokat vállalva állítanak elő terményeket, a méretüknél fogva bizonyos adókedvezményeket élveznek... - hogy akkor a vállalkozások felé tolva őket, ezeket az adókedvezményeket elvonjuk tőlük. De összességében ezekkel a fenntartásokkal mind a három ajánlási pontot támogatni fogja a Jobbik.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)