Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Most az előterjesztő által benyújtott, támogatott módosító javaslatról határozunk. Kérdezem önöket, elfogadják-e ezt az indítványt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 226 igen szavazattal, 59 nem ellenében, 44 tartózkodás mellett a támogatott módosító javaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/6589. számú törvényjavaslatot az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 229 igen szavazattal, 98 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Arra figyelemmel, hogy bizottsági tagcserékre nem tettek javaslatot, személyi döntésekre a mai napon nem kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk, munkánk folytatása előtt kettő perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet. - Számos képviselő távozik az ülésteremből.)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Tisztelettel kérem a képviselőtársaimat, akik még a munka további folytatásában részt vesznek, szíveskedjenek a helyüket elfoglalni. Köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bence úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2010-ben a kormányzati szerkezet kialakításának egyik meghatározó vezérfonala az egymással összefüggő ágazatok egységes miniszteri irányítása volt, ugyanakkor voltak olyan területek, amelyek megújítása az ágazati logikát áttörő, azt meghaladó szemlélet következetes érvényesítését kívánták meg.

(18.30)

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium feladatai között a kormányzati tevékenység összehangolása, a területi közigazgatás fejlesztése, az igazságügyi feladatok ellátása mellett mind a társadalmi felzárkózás, a társadalmi és civil kapcsolatok, mind pedig az egyházakkal való kapcsolattartás, a nemzetiségpolitika, a romák társadalmi integrációja is jelentős szerepet töltött be. Ez a szervezeti megoldás lehetőséget teremtett arra, hogy ezen ágazatok működését megújult alapokra helyezzük a korábbi szabályozást felváltó, korszerű törvények és stratégiák megalkotásával.

Az ezzel járó feladatokat elvégezve a jelenleg tárgyalandó törvényjavaslat célja a Magyar Köztársaság, Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvény módosításával annak a kifejezése, hogy a tevékenységével az embert középpontba helyező minisztérium megnevezése Nemzeti Erőforrás Minisztériumról Emberi Erőforrások Minisztériumára változzék. Ezzel kívánjuk azt is jelezni, hogy Magyarországon egy munkaalapú gazdaságot építünk; a munka lehet az értékteremtés alapja; a fiatalokba való beruházás a jövő értékteremtőibe való befektetés, amely kezdetekben az oktatással és az élet- és értékteremtés megtartásához szükséges egészségügy, sport és a gyökereket adó és megtartó vallás és kultúra egyfajta folyamatával áll összefüggésben. Éppen ezért ez az emberi környezet biztosító, biztonságot adó humán csúcsminisztérium az emberi erőforrások minisztériuma lenne.

Kérem önöket, a már ismert miniszteri meghallgatások is folynak, hogy az ehhez szükséges minisztériumi megnevezés változáshoz hozzájárulni szíveskedjenek. A Házban 20 évig töretlen gyakorlat volt, hogy az ellenzéki pártok minden esetben elfogadták a kormánypártoknak az alkotmányból, most már az alaptörvényből fakadó azon jogát, hogy a saját kormányzati szerkezetét úgy alakítja ki, ahogy azt optimálisnak látja. A mai napon sajnos a 20 éves gyakorlat annyiban megtört, hogy az ellenzéki pártok a Házszabálytól való eltéréshez nem járultak hozzá, ezért itt most egy általános vitát bonyolítunk le, de bízom benne, hogy egyetértenek azzal, hogy minden kormánynak a saját felelőssége, hogy hogyan alakítja ki a szervezeti struktúráját, hogyan nevezi el a minisztériumait. Ezért kérem, hogy ezt a törvényjavaslatot támogassák, hogy az emberi erőforrások minisztériuma felállhasson.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság jelezte, hogy írásban nyújtotta be ajánlását, előadót nem állít.

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, 15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Ne hagyják kétségek között vergődni fideszes képviselőtársainkat akkor, amikor ilyen módosítást tesznek, bár úgy, ahogy ön is fogalmazott, ez legyen a kormány hatásköre, hogy hogyan és miképpen nevezi el a minisztériumot.

A kétségek között való vergődés abból fogalmaztatódik, abból eredeztetődik, hogy mára, úgy néz ki, már semmi másra nem futja, csak arra, hogy névváltoztatást eszközöljenek, minisztériumi névváltoztatást eszközöljenek. Nem hiszem, hogy két évvel ezelőtt, a kormányváltást követő hetekre, hónapokra, tudja, még a fülkeforradalom, a szabadságharc időszakára visszaemlékezve, amikor a nemzeti, a nemzeti és a nemzeti volt mindenekfelett és mindenekelőtt, biztos emlékszik ön is arra, amikor nemcsak a minisztériumok nevei lettek nemzetiek, hanem mondjuk, különböző alapokat, például a Munkaerő-piaci Alapot változtatták meg Nemzeti Foglalkoztatási Alappá. És arra is emlékszik, hogyha egy kis figyelmet szentel rá, és az emlékképeiben is elkezd kutatni, hogy ennek az volt az eredménye, például a Munkaerő-piaci Alapnak Nemzeti Foglalkoztatási Alapra történő megváltoztatása kapcsán, hogy nagyjából 30-50 milliárd forint közötti mínuszt irányoztak elő az azt követő esztendőre abban az alapban, ahol egyébként a beszedett forrásokat a munkaadóktól meg a munkavállalóktól egy fillérrel sem csökkentették.

Akkor ezt jelentette a "nemzeti", most meg a változások úgy néznek ki, hogy a "nemzetitől" elfordulva, az "emberi" irányba fordulnak. De ez a fordulás ugyanolyan tartalommal ruházkodik fel az én értékítéletem szerint, mint amilyen álságos és tartalmiatlan volt a "nemzeti" szó használata.

Nyilván itt nemcsak a Munkaerő-piaci Alapról érdemes itt beszélni, hanem ha már azt a felületet érintettem, akkor érdemes arról is szólni, hogy biztos emlékszik arra is, hogy ezen Nemzeti Foglalkoztatási Alap keretei között önök 180-190 milliárd forintos járulékot szedtek be a munkaadóktól és a munkavállalóktól, és a szolidaritás meg a biztonság jegyében ezen források felhasználásának az egyharmadát (A fideszes képviselők egy csoportja egymással beszélget. - Az elnök csenget.) fordították gyakorlatilag arra - köszönöm szépen, elnök úr -, hogy ezeket a befolyt pénzeket azoknak az érdekében használják fel, akik igazából rászorultak voltak a munkaerőpiacon. Még egyszer hangsúlyozom, a nemzeti keretek között ez a szolidaritás egyharmadára vagy még attól kisebb mértékre apadt. Önök ennek voltak a zászlóvivői.

De ha már nemzeti meg emberi, akkor másik példát mondok, ami megint a munka világához illeszthető, hogy egy hosszú, két évtizedes rendszer folyamatában, nyugodtan mondhatjuk, a maga hibáival együtt, de jó színvonalon működő munkaügyi központok hálózatát hogyan zilálják szét. Közben most emberi erőforrás minisztériumról beszélnek, miközben ennek a háttérintézmény-feltételrendszerét gyakorlatilag lenullázzák, olyaténképpen alakítják át, hogy ma már senki nem tudja, hogy mi az, ami a korábbiakban munkaügyi központként funkcionált.

Azt mondja az államtitkár úr, hogy a civil ügyek, a vallási ügyek és a társadalmi felzárkóztatási ügyek ennek a minisztériumnak a keretei közé kerülnek. Maga az államtitkár, a leendő miniszter is túlsúlyosnak érezte és tartotta ezt a történetet, nem is tudott igazából az első kérdések kapcsán még a bizottsági ülések vonatkozásában sem érdemben szólni arról, hogy hogyan és miképpen lehet majd megfelelni ezen elvárt feladatoknak.

De biztos ön is elgondolkodik azon, hogy ha a társadalmi felzárkóztatás kérdéskörét most ezen minisztérium keretei közé teszik, az önmagában hoz-e változást. Fog-e változást hozni, mondjuk, a tekintetben, ami az önök választási ígéretei kapcsán az elsők között volt, mondjuk, hogy két hét alatt rendet tesznek a közbiztonság tekintetében, nagyobb fokú biztonságot fognak teremteni?

Fog-e változást hozni, ha már a társadalmi felzárkóztatásról beszélünk, az elszegényedés kialakulása tekintetében? Ugye, emlékszik, tudja ön is, hogy nagyjából két, két és fél évvel ezelőtt ebben az országban közel 2,5-2,7 millió ember volt az, aki a létminimum alatt élte az életét, most meg megközelíti ezeknek az embereknek a száma a 4 milliót; 1,2 millióan pedig a szegénységi küszöb alatt élnek.

Azáltal, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium átalakul emberi erőforrás minisztériummá, ezek a kérdések, az elszegényedésbeli kérdések majd fékeződnek-e, kellő gátat tudnak-e szabni ezeknek a folyamatoknak? Azt gondolom, nem, ez megint csak játék a szavakkal, aminek a tartalma gyakorlatilag a nullával egyenértékű vagy inkább mínuszos.

De ugyanezt mondhatnánk akár az emberi erőforrás minisztérium keretei között kialakulandó majdani foglalkoztatáspolitikai kérdésekről is. Mindegy, hogy a munkanélküliség oldaláról vagy épp a foglalkoztatási oldalról nézzük. Látjuk, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium égisze alatt eredményeket csak mínuszosokat sikerült elérni (Halász János: Ne beszélj már összevissza!). Azt sikerült elérniük - igen, Halász államtitkár úr, igen -, hogy a pénzügyi-gazdasági világválságot megelőző pillanatokhoz képest (Halász János: A névről beszélj, légy szíves, az a téma!) nagyjából 110 ezerrel kevesebb a foglalkoztatottak száma, a munkanélküliek száma meg mintegy 170 ezerrel több. (Halász János: Miért mosolyogsz ezen? Ne viccelj! Nem igaz!) Ez az önök műve a Nemzeti Erőforrás Minisztérium keretei között. Most majd az emberi erőforrás keretei között meglátjuk, mennyivel fog ez pozitívabb változást hozni.

Azt gondolom, sokkal inkább a tartalmi ügyeket kellene mérlegelni és azokat a fókuszba helyezni, nem újabb adókat, sarcokat kivetni, olyanokat, amelyek a ma már egyébként (Halász János: Az a baj, hogy tönkretettetek mindent! Az a baj!) nehéz helyzetben lévő emberek sokaságát nehezíti el még inkább. Nem ettől lesz emberi a nemzeti.

Azt kellene végiggondolniuk, hogy olyan típusú változásokat, amelyeket az emberek ellenében tesznek, teljesen mindegy, milyen kérdéseket kezdünk el ecsetelni, az áfa 27 százalékos mértékét, az európai csúcsot, az egykulcsos 16 százalékos személyi jövedelemadón keresztül, vagy épp az adójóváírás kivezetésén át, ami messze az emberek döntő többségének, főleg és az átlag alatt kereső emberek messze döntő többségének negatív tartalmat hozott, elvett forintok sokaságát, 5-10-15 ezer forintos nagyságrendben havonta.

(18.40)

Vagy annak a család-gyermektámogatási rendszernek a fenntartását, ahol a tehetősek minden nevelt gyermekük után havonta több tízezer forint nettó pénzeszközhöz juthatnak hozzá, miközben azoknak, akik minimálbéren dolgoznak, vagy nem sokkal magasabb összegért, esélyük nincs arra, hogy ezekhez a forintokhoz hozzájussanak? Azt gondolják, hogy egy minisztérium átnevezésétől, a nemzetiből emberi erőforrás minisztériummá történő változástól meg fog változni ez a kép? Nem! Ehhez alapvető szabályozásokon kellene változtatni. Ehhez a szolidaritási viszonyulásokat kellene megváltoztatni. Ehhez olyan dolgokat kellene tenni, ami nem azt veti fel Orbán második csomagja kapcsán, hogy sárga csekk utáni adót vagy telekommunikációs, távközlési illetéket, adót vetnek ki. Szóval, azt gondolom, attól, hogy egy minisztérium neve nem nemzeti ma már, hanem emberi, ez a tartalom sajnos nem fog megváltozni. Azt gondolom, még egyszer jelezve, hogy a fülkeforradalmat vagy az önök által vélt szabadságharcot követően nem minisztériumi névváltoztatásokkal lehet eredményt elérni vagy kellene megpróbálni eredményt elérni, hanem tartalmi változásokat kellene hozni, amelyek segíthetnék ezeknek a folyamatoknak az alakulását.

Inkább azzal kellene foglalkozniuk, hogy az a fajta szegénység, ami ebben az országban egyre inkább és egyre mértékadóbb módon kezd burjánzani, szoruljon vissza. Azzal kellene foglalkozniuk, hogy azok az emberek, akik elvesztik a munkalehetőségüket - s hát ilyenek sajnos nagyon sokan vannak, a csúcsát járja ezen időszakban, az elmúlt húsz esztendő kapcsán a munkanélküliségi ráta és a számadatok mértéke -, ezeknek az embereknek az átmeneti időszakra szóló biztonságukat megadják, s ne elvegyék tőlük. Azon kellene gondolkodni, hogy azt, amit az előbb egy mondattal említettem, hogy beszedik a járulékokat, de nem fizetik ki a járadékokat, mert azt megharmadolják, sőt, még a mértékeket is csökkentik, az ellehetetlenült helyzetbe került emberek sokaságának nemhogy nem adnak, hanem tőlük elvesznek, azok akik a munkahelyüket veszítik el, három hónapra kapják meg a csökkent mértékű támogatásokat maximum, miközben 17-18 hónapos az átlagos munkanélküliség időtartama... - azon kellene gondolkodni tehát, hogy ezeket a torz helyzeteket hogyan és miképpen oldják fel. Azon kellene gondolkodni, hogy ne legyen olyan helyzet Magyarországon, hogy a munkaerőpiacot érintően a pályakezdő fiatalok 27-28 százaléka a regiszterekben kezdi az életét, nem azon, hogy a nemzetiből emberi erőforrás minisztériumot csinálnak. Azon kellene tehát gondolkodni, hogy a rászorult embereknek kezet nyújtsanak, és nem azon, hogy az ő kezüket hogyan és miképpen tolják el maguktól.

Éppen ezért az a fajta törvénymódosítási javaslat, ami előttünk szerepel, hogy egy minisztérium nevét nemzetiről emberi erőforrás minisztériumra gombolják át, írják át, meggyőződésem és hitem szerint semmit nem hoz az emberek számára, semmilyen pozitív elmozdulást nem eredményez. Önök már szégyellik a Nemzeti Erőforrás Minisztériumot? Miért szégyellik? Azért, mert a "nemzeti" szó mögé eddig csak negatív tartalmat illesztettek? Most le fogják járatni az "emberi" szó mögé illesztett tartalommal is majd, amit életre hívnak, az "emberi" szót is? Hány szót kell még önöknek kitalálni ahhoz, hogy meg tudjanak nevezni minisztériumokat az elkövetkezendő időszakban?

Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Még egyszer hangsúlyozom, sokkal inkább annak lenne értelme, hogy tartalmi kérdéseket kézbe véve olyan ügyeket és olyan ellehetetlenült helyzetek sokaságát kezdjék el kezelni, amivel két év leforgása alatt semmit nem csináltak. Igazából számomra dehonesztáló mindaz, amit ezen törvénytervezet tekintetében tesznek.

Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Vitányi István képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én azért maradnék a mostani témánknál, a minisztériumok felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvény módosításánál. Én úgy gondolom, mint ahogy az előterjesztő is mondta, minden kormánynak szíve joga az, hogy milyen struktúrában és szerkezetben folytatja a kormányzást. És ha időközben változnak az elképzelések, és úgy gondolja, hogy egy hatásosabb kormányzati struktúra az, ami a feladatai elérésében segíti, akkor szíve joga megválasztani a minisztérium elnevezését is, annál is inkább, mert a meglévő minisztérium még további két államtitkársággal bővül.

Úgy gondolom, hogy ezt a nyúlfarknyi jogszabályt nem is érdemes magyarázni, hiszen a rendszerváltás óta eltelt időszakban töretlen gyakorlat az, hogy minden kormánynak szíve joga, hogy milyen struktúrában milyen minisztériumi felsorolást alkalmaz.

Azért is jelentkeztem hozzászólásra, mert MSZP-s képviselőtársam olyan, mint az a diák, aki csak egyetlenegy tételt tanul meg, és bármiről van is szó, mindig ugyanazt mondja. Ennek ékes bizonyítéka volt Gúr képviselőtársunk is, aki a minisztériumok felsorolása címszó alatt a munkanélküliségről, az áfáról és mindenről beszélt, csak éppen arról nem, ami a téma. A Fidesz frakciója a beterjesztett törvényjavaslatot támogatja.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Gúr Nándor képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. (Mozgás és zaj a kormánypárti oldalon.) Megadom a szót, képviselő úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Nagy öröm, tudom én ezt. Csak hát, Vitányi képviselőtársam, az élet arról szól, tudja, hogy amikor egy-egy minisztérium átnevezése zajlik nemzetiről emberire, akkor az ember elgondolkodik azon, hogy mit ragasztottak hozzá a "nemzeti" szóhoz, most meg mit akarnak az "emberi" szóhoz hozzáragasztani. Egy szó mint száz, emlékezzen vissza, aztán gondolkodjon el rajta. Amikor a "nemzeti" szó használatát a minisztériumok élére állították, akkor azzal az indíttatással tették ezt, hogy minden dinamizálódik, minden jobb lesz, minden, minden, minden, és akkor a pozitív jelzők sokaságát sorakoztathatjuk. Aztán látjuk, hogy mi lett belőle: semmi. Semmi, semmi! Nem több, hanem kevesebb lett. Látható, mondtam a példákat. Azért mondtam a példákat, hogy ha esetleg nem volt módja elsajátítani két év alatt azokat a történéseket, amelyekkel szembe kellett volna néznie mint kormánypárti képviselőnek, akkor legalább hallja.

A folytatás meg arról szól, hogy az emberi erőforrás minisztérium égisze alatt, én azt hiszem, azt gondolom, hogy olyan típusú kérdéseknek kellene erősödniük, amelyek gyakorlatilag az emberek mindennapi életét érintő pozitív változásokat hozzák. Hát nem erről szól a történet! Látszik a mostani átmeneti időszak átalakulási folyamataiból nézve is, hogy önöket csak egy dolog nem érdekli, az, ami az emberekkel történik. Minden egyéb más fontos, ami az önök holdudvarában zajlik, de az, ami a társadalmon belül, főképp a rászorult, kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek sokaságát érinti, no az végképp nem érdekli önöket.

Akkor most hogyan és miképpen lesz ez az emberi erőforrás minisztérium? Akkor most az "emberi" szót is ugyanúgy, mint a "nemzetit", lejáratják, szépen lenullázzák, és akkor majd kitalálunk egy harmadikat. Mi lesz az a harmadik? (Dr. Répássy Róbert: Olyan, mint a szociális minisztérium.) Most kellene már vizionálni, Répássy Róbert képviselőtársam. Két perc, és utána megbeszéljük a dolgokat.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Felszólalásra jelentkezett Simon Gábor képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Megadom a szót. (Halász János: Megihletett a Gúr Nándor?)

DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár úr mondta, hogy Gúr Nándor képviselőtársam megihletett. Azért ez túlzás, engem tulajdonképpen Vitányi képviselőtársam ihletett meg, főleg azok a gondolatai, amikor azt mondta, hogy a cégtábla átfestésével valamifajta struktúraváltozás is be fog következni. (Halász János: Ki se ejtette a száján azt a szót, hogy cégtábla!) Nem hallottam jól, államtitkár úr, majd próbálok jobban figyelni, főleg majd akkor, ha befejeztem. Az azért kérdés, hogy a kijelölt miniszter azt mondta, hogy nincs itt semmilyen nagy változás, mert összesen csak hét táblát kell kicserélni - legalábbis az interjújában így fogalmazott -, mintha ennek a hét táblának a cseréje bármilyen tartalmai változást hozna.

Én azt a jogot nem vitatom el, hogy a struktúrát egy kormány vagy egy kormánypárt meghatározhatja. Önök meghatározták ezt a struktúrát, meghatározták ezt a nevet, és most mindenféle komoly indoklás nélkül, sőt, egymondatos indoklással úgy gondolják, hogy a nevet átírják, és Vitányi képviselőtársam ebbe már egy struktúra- vagy tartalmi változást is belelát. Igenis, teljesen okszerű az, amit Gúr Nándor képviselő úr mondott, hogy itt struktúraváltozás abszolút nincs. Annál is inkább, mert a miniszter feladatkörei egyelőre nem is változtak. Ezt tulajdonképpen már meg lehetett volna alkotni. Jelenleg a nemzeti erőforrás miniszter szakpolitikai feladat- és hatáskörét egy kormányrendelet szabályozza, a 212/2010-es kormányrendelet, ez felsorolja.

(18.50)

Teljesen mindegy, hiszen azt mondja az önök törvénye, hogy ahol Nefmi, ott utána Emmit kell érteni, ugyanazok a hatáskörök. Tehát, ha ön azt mondja, hogy itt a struktúra vagy a tartalom változik, az nem igaz, ugyanis a feladatokat a kormányrendelet fogja megváltoztatni, itt tulajdonképpen csak a névtábla átfestése történik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) teljesen értelmetlenül, akkor is, ha csak hét tábláról van szó. (Szórványos taps az MSZP soraiban. - Halász János: Ezért álltál fel?)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Nyikos László képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy kis pótcselekvést folytatunk itt ezzel a törvényjavaslattal. Úgy érzem, hogy nincs igazán akkora hordereje ennek a névváltoztatásnak, hogy itt a parlament önálló napirendi pontban foglalkozzék vele. Végül is ízlésbeli dolog ez, de az az ízlés, ami ezt a módosítást diktálta, az én ízlésemmel nem egyezik meg, persze ízlésekről fölösleges vitatkozni: de gustibus non est disputandum - mondta a latin.

De én a leendő miniszter úr helyében nem nyúltam volna a változtatáshoz, mert rossz üzenet ez. Azt gondolom, hogy rögtön ezzel kezdeni egy tárcának a vezetését, nem hiszem, hogy szerencsés, és jó benyomásokat kelt az érdeklődőkben. Az előző név sem tetszett nekem, ez az emberi erőforrás. Ez egy mechanikus fordítása az angol human resourcesnak. Ez az anglománia, ami sok területen jellemzi a közéletünket, nekem nem tetszett. Az ember sokkal több mint erőforrás. Az ember nemcsak kenyéren él, mint tudjuk, az ember érzelmi, emocionális lény, és nemcsak erőforrás. Akár nemzeti erőforrás, akár emberi erőforrás, az ember több mint erőforrás. Ezért nekem ez a HR, meg ez a human resource mechanikus fordítása semmilyen szinten nem tetszik, a vállalkozások szintjén sem tetszik, meg a törvénykezésben sem tetszik természetesen.

Én most nem akarok improvizálni és tippet adni, hogy minek kellene nevezni ezt a hatalmas minisztériumot, de ötletem éppen lenne arra, hogy például most, amikor a magyarérettségi folyik éppen, miért ne írhatott volna ki az illetékes kormányszerv egy pályázatot érettségiző diákoknak arra, hogy hogyan neveznék ezt a hatalmas nagy intézményt. Biztos, hogy a gyerekek fantáziáját megmozgatta volna, és biztos találtak volna egy olyan nevet, ami méltó lenne ennek a hatalmas területnek a megnevezésére.

Én sem a nemzeti erőforrás megnevezéssel nem értettem egyet, mert a nemzeti jelzőt meg annyira elkoptatta ez a két esztendő. Itt minden nemzeti, az adóhivataltól kezdve a Nemzeti Bankon át a Nemzetgazdasági Minisztériumig. Amit különösen fájlalok, hogy miért nem volt jó ennek a kormánynak, ha Kossuthnak jó volt a Pénzügyminisztérium, és 160 évig ezen a néven betöltötte a funkcióját, akkor miért kellett ezt megváltoztatni. Követhetetlen ez a struktúra, mindig átnevezik. Persze, azt mondja Vitányi képviselőtársam, hogy minden kormánynak szíve joga. Persze, de ne ezzel mutassa meg a fantáziáját és a vezetőkészségét, hogy újrakereszteli a minisztériumait. Ez egy szerencsétlen dolog.

A másik gondolatom pedig a költségek kérdése. Szóval, ez pénzbe kerül ám, tisztelt képviselőtársaim. Egyetlen szó az indokolásban arról nincs, hogy bárki megnézte volna, hogy ez mennyibe fog kerülni. Réztábláktól kezdve a névjegykártyákig, a levélpapíroktól a levélborítékig és pecsétnyomókig, a pecsétekig et cetera. Valahol biztos, hogy legalább 10 milliós nagyságrend ez az ötlet, hogy most legyen a nemzetiből emberi, miközben az értelmét meg sehol sem lehet érzékelni.

Én tehát azt gondolom, hogy értelmetlen ezt a névváltoztatást csinálni, és tisztelettel javaslom, hogy vegyék ezt le napirendről, mert teljesen fölöslegesen töltjük ezzel az időt. Nem érdemes, a parlament drága idejét és az államigazgatás egészét ilyen ügyekkel terhelni teljesen fölösleges. Ez egy pótcselekvés, ezt nyugodtan vissza lehetne vonni, és lépjünk tovább, elnök úr, egy fontosabb kérdéscsoportra.

Köszönöm szépen. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van! - Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nyikos László képviselőtársam végszava tulajdonképpen lehetne akár egy végszó is, de én azt a dimenziót szeretném még elmondani, amit itt el kell mondani egy olyan párt frakciójában dolgozó képviselőként, amely fokozott és igen erőteljes érdeklődést mutat az iránt, hogy ebben a hazában, amelyet elődeink vérrel, verítékkel teremtettek meg itt sok-sok évszázaddal ezelőtt és őriztek meg, bár sajnos kicsit kisebb maradt jelenleg belőle, mint amilyennek kellene lennie, de mégis, azért egyáltalán nem tudunk elmenni szó nélkül amellett, hogy egy puszta nyelvtani váltásnak, egy technikai kérdésnek fogjuk fel, hogy a nemzeti erőforrás szóból emberi erőforrás szóra változik a minisztérium elnevezése.

Itt a szocialista képviselőtársak elmondták a saját, több esetben azért helyes szociális, kulturális, oktatási, egészségügyi, tehát mindazon hatásköri témák szempontjából jogos kritikájukat az eddigi minisztérium működésével kapcsolatban. Nekünk is van bőven ebből, ezt már elég sokszor elmondtuk, a mai napon is több interpelláció és felszólalásunk szólt erről. Ezt majd nyilván Balog Zoltán miniszteri meghallgatásán fogjuk majd azért még erőteljesebben napirendre hozni.

Én azt szeretném mindenképpen előrebocsátani, hogy számunkra egy nagyon aggályos, aggályt keltő, aggasztó az a váltás, ami gyakorlatilag most a nemzeti megjelölést, amelynek valóban nem tett jót finoman fogalmazva az elmúlt két év kormányzása, hiszen a tartalmi kitöltése ennek a nemzeti szónak, amelyet azért olyan jelek fémjeleznek elődpolitikusaink között, mint Kölcsey Ferenc, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Széchenyi István, és hosszan folytathatnák a sort, tehát ők nemzeti politikusok voltak, nemzeti politikát csináltak, de a két háború között Bethlen Istvánt ugyanúgy tudnám mondani és sok más politikust, vitéz nagybányai Horthy Miklósról nem is beszélve; de azt gondolom, hogy mindenképpen nekünk itt fel kell emelni a szavunkat azzal szemben, hogy igen, szabad akarata szerint alakítja a minisztérium a minisztérium elnevezését. Akár kinevezhetné azt is, hogy minden ember erőforrásának a minisztériuma vagy emberiségügyi minisztérium, vagy mindennek nevezhetné magát, de nekünk mindenképpen szót kell emelni ezzel szemben, és el kell mondani azt, hogy nekünk ez nem tetszik.

Tehát, ha már van egy nemzeti együttműködés programja, amit megszavazott a kormánytöbbség, ez a kormányprogram azt a koncepciót állította föl, hogy nemzeti talpra kell állítani az országot, munka, oktatás, rend s a többi, tudjuk a leckét; mi az, nem valósult meg, azt is tudjuk; ebből szinte semmi vagy nagyon kevés, a multik elleni fellépésben van egy-két részeredmény, és persze az összmagyarság tekintetében és állampolgárság, és sok mindenben azért történt, de a fő kérdés az, hogy az a 12 hatáskör, amit a minisztérium, a miniszter hatáskörébe telepít a kormányrendelet, a 212/2010-es kormányrendelet; az a 12 hatáskör, amelyben ott a sport is egyébként, és ott van nagyon sok minden más kérdés, civil szektor és egyáltalán a társadalomnak egy nagyon nagy szeletét érintő kérdéskör, ez nem írható le pusztán az emberi jelzővel.

Mi igenis, a nemzeti erőforrás szót azért nem tartottuk abból a szempontból rossznak, hogy azért ennek mindenképpen egy jelzőszerű, iránymutató elve volt az, hogy ez nem a bantu emberek erőforrásairól szól, nem a tuaregekről, nem az új-zélandiakról, semmilyen más népről, hanem egyszerűen a mi nemzetünkről. Ennek egy nagyon szép történelmi, fogalmi kitöltése jelent meg a magyar közpolitikában, a nemzeti fogalomnak. Ezt mi szeretnénk számon kérni, tehát mi szeretnénk meghagyni a logót is, de szeretnénk a tartalmi oldalról is számon kérni, hogy valóban nemzeti politika folyjon, és ezért mi nem támogatjuk azt - tulajdonképpen ez egy individualista megközelítés, azt lehet mondani, hogy jogvédőként egy olyan analógiát tudnék mondani, ami szerintem jól visszaadja a mi problémánkat. A nemzeti jogvédelem - amit, mondhatjuk azt, hogy megteremtettünk mint fogalom - arról szól, hogy az emberi jogvédelem individualista jogfelfogása helyett és mellett egy közösségi, nemzeti közösségi jogvédelemről beszél, és nemzeti érdekvédelemről beszél jogi eszközökkel. Ezzel szemben a klasszikus emberi jogi felfogás individualista jogértelmezést tartalmaz, el nem ítélhető módon bizonyos személyhez tapadó jogok érvényesítését tartja fontosnak.

(19.00)

De mi azt gondoljuk, hogy egy olyan minisztérium, amely az egészségügy, kultúra, oktatás, munkaügy, szociális ügyek, társadalmi fölzárkóztatástól kezdve a sporton át sok mindennel foglalkozik, ez a minisztérium igenis viselje a nemzeti jelzőt, és viselkedjen nemzetiként is a politikájában, mint ahogy eddig ez nem sikerült teljes mértékben, sőt nagyon csekély mértékben, hogy finoman fogalmazzunk.

Tehát éppen ezért számunkra, bevallom őszintén, még a felvilágosodás korának egy nagyon rossz entrée-ját, levegőjét hozza, ugye, a legfőbb lény az ember, de volt, hogy sajátos kultuszok voltak. A francia forradalom idején ilyen, szinte besorolhatatlan emberkultusz vette kezdetét, és ez volt az alapja annak a szabadkőműves törekvésnek, amely a mai napig átívelően lényegében egy olyan szupernácista rendszert alakít ki a világban és leginkább a hagyományos nemzeti közösségeket működtető országokban, amely valamilyen oknál fogva a nemzeti kereteket szeretné felvizezni, emberek közösségét szeretné emberek tömegeként látni, mindenfajta kulturális, tradicionális gyökerek nélkül.

Tehát nekünk egy ilyen üzenete van ennek a névváltásnak, tehát rendkívül szerencsétlen, tehát nem tudom, mi volt a célja. Lehet, hogy Balog Zoltán ezzel jót akar, ki tudja, bár így e szerencsétlen dologban nincs most itt, tehát miniszterjelöltként vagy miniszterként nem tudja ezt a minisztériumi névváltást megvédeni, pedig szerintem ez lenne a legszerencsésebb. Még ővele szemben sem tartom korrektnek egyébként, hiszen tulajdonképpen neki kellene a székfoglaló beszédében elmondania, hogy ő mint új miniszter, miért szeretne más elnevezésű minisztériumot maga alatt. Ezzel szemben most nekünk ez jutott, hogy az ő távollétében vitatkozunk erről a minisztériumi elnevezésről.

Summa summarum, röviden: nem támogatjuk ezt a névváltoztatást, bár, ugye, a fő szabály szerint a kormány szíve joga, de nekünk mégis jeleznünk kell egyfajta vészcsengőként, hogy a "nemzeti" jelző használatát megköveteljük, és a nemzeti tartalomszolgáltatást is megköveteljük mellé, amit eddig csak nagyon-nagyon szerényen teljesített a minisztérium és a kormány is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Gúr Nándor képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak egy rövid megjegyzést szeretnék tenni. Szerintem is úgy van, ahogyan Nyikos képviselőtársam mondta, hogy pótcselekvés az, ami zajlik, tehát nem is igazából tartom szükségesnek, hogy tovább beszéljünk a dologról. De az a megjegyzés igazából arról szól, ha már elkezdték ezt a folyamatot, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogyan és miképpen lehet folytatni.

Tehát, ha sorba veszik a minisztériumok neveit, akkor látható módon van még azért nemzeti gazdasági és sok minden egyéb másfajta minisztérium, meg vannak hivatalok is. Biztosan emlékeznek rá, van olyan is, hogy Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Akkor majd, egy olyan időszakban, amikor sarcok, adók sokaságát vetik ki, amikor mértéktelen módon mutatkoznak meg ezek a terhek, és az elmúlt 20 év legnagyobb mértékű adókoncentrációjával kell szembenézni, akkor "emberi" és nem Nemzeti Adó- és Vámhivatal, mondjuk talán emberi adó- és vámhivatal címszóra is érdemes változtatni a NAV megjelölését. Még lehetne a sort folytatni, azután a végén majd eljutunk odáig, hogy önök is ráébrednek arra, hogy mindez, amit csinálnak e tekintetben, nem akarok rossz szóhasználattal élni, de nevetségessé válik; nem akarok talán még rosszabb szóhasználattal élni, de cinikussá válik.

Azt gondolom, még egyszer, egy utolsó gondolattal megerősítve: nem azzal kellene foglalkozniuk, hogy ilyen átnevezéseket tegyenek, még akkor sem, ha a kormánynak ez a jogosítványrendszere adott, hanem azzal kellene foglalkozni, hogy azokkal az ellehetetlenült problémák sokaságával, amelyekkel kapcsolatosan két évig semmit nem csináltak, érdemi eredményt nem szültek, azok tekintetében kellene megfelelő lépéseket eszközölni, annak érdekében, hogy azok az emberek, akik az önök politikájának az elszenvedői, és ők messze döntő többségben vannak, végre egyszer már a haszonélvezői is lehessenek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Schiffer András képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Országgyűlés! Valóban úgy van, hogy általában a kormányzati struktúra, illetve az egyes minisztériumok elnevezése a mindenkori kormány felségterülete, ezért általában ellenzéki oldalról nem szokás az ilyen jellegű előterjesztéseket bírálni. Mi sem tettük ezt egyébként 2010 májusában. Ez a szabály igaz is akkor, amikor egy új kormány kívánna beköszönni, tehát teszem azt, ha Orbán Viktor levonta volna az elmúlt két év katasztrofális kormányzásának a mérlegét, benyújtotta volna a lemondását, és a Fidesz most egy új kormányt állítana (Dr. Vitányi István felé:), pontosan, ahogyan Vitányi képviselőtársam is követeli, megszüntetné az egykulcsos adórendszert, akkor ebben az esetben vélhetően az LMP, bármilyen furcsa névjavaslatokkal áll elő a kormánytöbbség, nem kritizálná a törvényjavaslatot. Viszont az a helyzet, hogy itt egyszerűen csak egy személycseréről van szó, egy eléggé furcsa, eddig is furcsa nevű és furcsa hatáskörű minisztérium élén.

Én nagyon kíváncsi lennék arra, hogy Halász államtitkár úr, aki itt ingatja a fejét, mennyire van képben a tárca teljes portfólióját illetően, például van-e fogalma arról Halász államtitkár úrnak, hogy mondjuk, a sport területén vagy a felsőoktatás területén jelenleg mi folyik. Szerintem nem sok (Halász János: Köszönöm szépen!), de szerintem ez valószínűleg egy másik napirendre tartozik.

Az a helyzet, hogy önök egy egyszerű belső hatáskör-átrendezés és személycsere miatt kívánnak nevet változtatni, és önmagában ebben a tekintetben tulajdonképpen nem is kellene mást tennem, mint csatlakozni ellenzéki képviselőtársaimhoz. Ez egy nevetséges pótcselekvés. Az, hogy önök lopják a parlament idejét, azért, mert át akarnak keresztelni minimális hatáskör-átrendezés miatt egy minisztériumot, az, hogy önök azzal fárasztják itt a parlamentet, hogy különböző átnevezési javaslatokat terjesztenek elő, amelyek természetesen jelenleg is még megbecsületlen anyagi erőforrás-felhasználást fognak jelenteni, hiszen ne legyen kétség, nyilvánvaló, hogy minden egyes ilyen minisztériumátnevezés csomó egyéb átkereszteléssel, adminisztratív, illetve ebből fakadó anyagi terhekkel jár; éppen ezért önmagában a törvényjavaslatot nem önmagában az ellenzéknek, hanem minden felelős képviselőnek felháborodottan vissza kell utasítania. A kormányzat ne játsszon a parlamenttel! Ha a minisztériumcsere mögött nincsen egy új kormány, nincsen egy új kormányprogram, és nincs egy alapvető kormányzati struktúraátalakítás, akkor ilyenekkel szórakozni, azt gondolom, teljesen felesleges és szégyenletes.

Ráadásul elég furcsa helyzetben vagyunk, mert miközben a Fidesz-KDNP az elmúlt két évben is jeleskedett a "nemzeti" jelző teljesen indokolatlan túlhasználatával, leginkább akkor, amikor a nemzeti együttműködésről szokott beszélni, most abban a helyzetben vagyunk, hogy nekünk kell feltenni a kérdést, hogy miközben a "nemzeti erőforrás" szóösszetételhez még talán valami tartalmat tudott is az ember társítani, az "emberi erőforrás" szóösszetételhez leginkább egy multinacionális cég árnya sejlik fel. Human resources részleget nem egy kormányban, főleg nem egy nemzeti kormányban szoktak fenntartani, tisztelt Halász államtitkár úr, hanem egy multinacionális cégnél. Ebből nem tudok másra következtetni, mint arra, hogy a fideszes kaszárnyakapitalizmushoz nem egy társadalompolitika illik, hiszen önök úgy gondolkodnak kultúráról, oktatásról, szociális ügyekről (Zaj a kormánypártok soraiban. - Halász János: Ez a te véleményed!) - nem hallom Babák képviselőtársam bekiabálását -, egészségügyről, sportról és felsőoktatásról, ahogyan egy multinacionális cégnél gazdálkodnak a kiszolgáltatott, kizsákmányolt munkaerővel. Ez az önök Magyarország-képe, ez az önök társadalomképe.

Az emberi erőforrás minisztérium nem jelent egyebet, kedves Babák képviselőtársam (Zaj a kormánypártok soraiban.), mint hogy a fideszes kaszárnyakapitalizmusban önök pontosan úgy kívánják rabszolgaként felhasználni az embereket, ahogyan egyébként kiszolgáltatottan rakosgatják őket egy multinacionális cégnél. Erről szól ez a névcsere. Egyébként meg nem lehet, ha már önök ideterjesztették, idehozták ezt a névjavaslatot, nem lehet azt sem elhallgatni, hogy a Fidesz-kormány egyik legnagyobb kudarca, legalábbis ami a kormányzati működést illeti, Halász államtitkár úr, az pontosan az ön tárcájához kapcsolódik. Az, amit itt önök műveltek a kormányalakításkor és azóta is a Nefmi címén, egész egyszerűen meghazudtolása a kormányzásnak.

Én csak arra szeretnék utalni - nem tudom, hogy Halász államtitkár úr végzett-e már számítást -, hogy az önök igencsak nagy portfóliójában hány olyan törvényjavaslat született, amit nem önök állítottak elő. Nem tudom, miért kell egyáltalán fenntartani a nemzeti együttműködés rendszerében a minisztériumokat, amikor önök képviselői önálló indítványokkal kormányoznak. Másrészt, Halász államtitkár úr, teljesen példátlan, akár kicsi, akár nagyobb országokat nézünk, hogy ilyen hatalmas portfólióval működtetnek egy minisztériumot. Egyetlen tárca mögött a sport, a kultúra, az oktatás, a felsőoktatás, a tudománypolitika, illetve a szociálpolitika ügyeit egyszerre intézni (Halász János: Az egészségügyet kihagytad!), ez nem lehetséges, Halász államtitkár úr. Ilyen csak egy olyan kormány részéről lehetséges, amelyiknek nincsen társadalompolitikája. Ez a helyzet!

(19.10)

Ha nincs egy kormánynak társadalompolitikája, mint ahogy a nemzeti cinizmus rendszerében társadalompolitika nincsen, csak szegényellenes politika, ott teljesen mindegy, hogy egyébként ezeket a közpolitikai területeket hogyan tolják össze. Önök úgy tekintenek erre az egész szektorra, egyáltalán a jóléti szektorra, azokra a közpolitikai területekre, amelyek a jelenlegi Nemzeti Erőforrás Minisztérium mögött vannak, mint ezek azok a területek, amelyeket korlátlanul ki lehet véreztetni, az önök megszorító politikája pontosan ezeket a területeket sújtja.

Ezt a nagyon színes, nagyon eklektikus porfóliót, amit a Nefmi birtokol, egyetlen dolog kapcsolja össze a nemzeti cinizmus rendszerében: ők szenvedik el a megszorítást. A kultúra, a tudománypolitika, a közművelődés, a sport, az egészségügy, a szociálpolitika, most meg fogják kapni a társadalmi felzárkóztatást (Halász János: Ez nem így van!), ami meglehetősen furcsa egy olyan kormányzat részéről, amelyik nem társadalmi felzárkóztatást folytatott az elmúlt két évben, legfeljebb társadalmi szétszakítást.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Simon Gábor képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Megadom a szót. (Halász János: Most ki ihletett meg?)

DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Most sem államtitkár úr ihletett meg, úgyhogy ne reménykedjen.

Először is tulajdonképpen azzal kell kezdeni, hogy azt szerintem mindenki látja ebben az országban, és lehet, hogy ön is, államtitkár úr, ha úgy igazából önmagába néz, hogy létrehoztak egy alkalmatlan struktúrát, összesöpörtek mindent. Tulajdonképpen ez az alkalmatlan struktúra azért jött létre, mert megígérték a választások kapcsán, hogy kevesebb miniszter lesz, kevesebb minisztérium lesz. Úgy gondolták, hogy ha egy ilyen jó nagy mamutszervezetet egy csomó államtitkárral létrehoznak, hasonló fizetéssel, hasonló hatáskörökkel, akkor az egyszerű magyar állampolgárok ezt az egyszerű trükköt be fogják venni.

Azt gondolom, hogy önökön kívül vagy néhány hívükön kívül ezt senki nem vette be, viszont azt már egyre többen látják, hogy ez a struktúra így teljességgel alkalmatlan, teljességgel működésképtelen. Azért is működésképtelen, természetesen úgy, ahogy elmondta Schiffer képviselőtársam, hiszen folyamatosan vonják ki ebből az egész rendszerből és ennek a részeiből azokat a forrásokat, amit egyébként két éve még megígértek, azt mondták, hogy bővülő források mellett, például a felsőoktatás vagy az egészségügy jócskán fejlődni fog.

De nem is arról van szó, hogy most ezt kell megvitatnunk, hogy ez a struktúra miért alkalmatlan, hanem mondhatjuk, hogy itt egy egyszerű névváltozásról van szó. Ha csak egy egyszerű névváltozás, akkor ez mindig tulajdonképpen egy szimbólumot takar. Azt kell tulajdonképpen megválaszolni, hogy minek a szimbóluma ez a névváltoztatás, miért kell nemzetiből emberit faragni. Nyilvánvalóan erre a szimbólumra csak egy ésszerű magyarázat van, hiszen az államtitkári expozéból nem derült ki, az ésszerű magyarázat az, hogy önök se elégedettek az eddigi teljesítménnyel. Az eddigi teljesítményt, az eddigi struktúrát, az eddigi megnevezést szimbolikusan is meg akarják tagadni, új időszámítást kívánnak hozni.

Hogy mennyire nem elégedettek, és hogy mik az önök igazi szándékai, ez egy normál törvényjavaslatnál, amit a kormány benyújt - hiszen itt ezt Navracsics miniszter úr nyújtotta be -, egyszerű, meg kell néznünk az indoklást, hogy mivel indokolják azt, hogy meg kell változtatni nemzetiről emberire. Nos, az általános indoklás összesen egy mondat: "A törvény a Nemzeti Erőforrás Minisztérium elnevezésének megváltoztatásával kapcsolatos módosításokat tartalmazza."

Itt, azt hiszem, megállapíthatjuk akár együttesen is, hogy ez nem általános indoklás, ez tulajdonképpen leírja a magyar nyelv szabályai szerint, hogy a törvényszöveg mit jelent. Az indoklás azt jelentette volna, hogy mi ennek a változásnak az indoka, erről viszont az előterjesztő elfelejtett megemlékezni, csakúgy, mint az államtitkári expozéban sem volt erről egy szó sem. De azért nézzük meg a részletes indoklást, hiszen a részletes indoklásból majd mindjárt biztosan okosabbak leszünk.

A részletes indoklás így szól, egyébként ez is összesen két mondat: "A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvény módosításával a Nemzeti Erőforrás Minisztérium elnevezése emberi erőforrások minisztériumára változik. A rendelkezéssel összefüggésben szükséges rögzíteni, hogy az emberi erőforrások minisztériuma a Nemzeti Erőforrás Minisztérium jogutódja."

Nos, ha ezt a magyar nyelv szabályai szerint megvizsgáljuk, sajnos a részletes indoklással sem kerültünk közelebb a megoldáshoz, hiszen a részletes indoklás sem tartalmaz egyetlen szót, egyetlen indokot sem ennek a megválaszolására. Tehát lehet az, hogy bekiabálnak, lehet az, hogy csóválják a fejüket, azonban ha a törvény indoklása, sem az általános, sem a részletes részében egyetlen szóval nem indokolja ezt a változást, akkor csak találgatni tudnak képviselőtársaim, én is csak találgatni tudok. Az én találgatásomat elmondtam, meg akarják tagadni a múltat, meg akarják tagadni a kétéves ámokfutást, azt gondolom, hogy ez a cégér átfestésével nem fog sikerülni. (Gúr Nándor: Nem is csoda, hogy ezt akarják! - Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Zakó László képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Ha itt találgatásokról van szó, akkor engedjék meg, hogy én is találgassak. Szerintem az új miniszternek ez egy kérése vagy feltétele lehetett. Ennyi az egész, és nem kell mélyebb gyökereket keresni. A kormányoldalon ne keressünk olyan szándékot, hogy valamit megbántak volna az elmúlt két évvel kapcsolatban.

Szeretném jelezni, hogy a mi bizottságunk, a sport- és turizmusbizottság holnap reggel 8 órakor hallgatja meg Balog Zoltánt, és a bizottsági meghívóban őt már mint emberi erőforrások miniszterjelöltjét jelezték. Tehát ezt hívják prejudikálásnak, amikor egy éppen most tárgyalt törvényjavaslat kapcsán, aminek még az általános vitája folyik, őt a holnap reggeli bizottsági meghallgatásra szóló meghívóban már emberi erőforrások miniszterjelöltjének hívják.

Erről van szó, ezt kellene megszoknunk már két éve, amit nem tudunk és nem is fogunk megszokni. Minden találgatásnak tegyünk a végére egy pontot, Balog Zoltán így kívánta, így akarta. Majd a munkálkodása során talán elég hamar ki fog derülni, hogy miért is, ne legyenek meglepetések számunkra.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Répássy Róbert államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Megadom a szót, államtitkár úr!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Csak röviden szeretnék válaszolni, mert egyetértek önökkel abban, hogy amit önök itt csináltak, az egy pótcselekvés volt, és ebben nem akartunk részt venni.

De az, hogy egy minisztérium elnevezésével kapcsolatban ilyen sok kritikát találtak, az felidézte bennem, hogy az előző kormányok hogyan nevezték át a minisztériumaikat. Például nagyon tetszett az a folyamat, ahol még a jogrendszerben is kicserélték a diszkrimináció tilalmát az esélyegyenlőség fogalmára, és erre még egy külön minisztériumot és egy hatóságot is létrehoztak. Nyilván azért, mert úgy gondolták, hogy a név nem eléggé fedte le a diszkrimináció tilalmának a tartalmát.

Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, nagyon köszönöm azoknak a képviselőknek, akik támogatták a törvényjavaslatot, akik pedig nem tudtak azonosulni ezzel az elnevezéssel, azokat arra biztatom, hogy kérdezzék meg a miniszter urat, hogy ő mit gondol, hogy a portfóliója változik-e a minisztériumnak, hiszen a miniszterjelölti meghallgatás előtt állunk még, éppen a holnapi napon kezdődik a miniszterjelölti meghallgatás.

A miniszter valóban személyesen elkötelezett amellett, hogy az emberi erőforrások minisztériuma elnevezés lefedi azt a tevékenységet, amelyet az őáltala irányított tárca fog végezni, de azt hiszem, hogy ezt a kérdést, mármint az elnevezés kérdését jócskán meghaladták az önök felszólalásai.

Kérem, hogy ezeket majd a konkrét törvényjavaslatok vitájában vagy az interpellációk során fejtsék ki, hiszen a törvényjavaslat csak a minisztérium elnevezéséről szól.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat nem érkezett, részletes vitára nem kerül sor, holnapi ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig.

(19.20)

Papcsák Ferenc, Vas Imre, Fidesz, képviselők önálló indítványát T/6970. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Papcsák Ferenc úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

Felszólalások:   198   198-222   222-248      Ülésnap adatai