Felszólalás adatai

DR. VIZI E. SZILVESZTER, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a napirendi pont előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Államtitkár Urak! Hölgyeim és Uraim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy megköszönjem a megtisztelő meghívást, hogy a parlament előtt beszámolhatok a négy év tudományos teljesítményéről, a magyar tudományosság szerepéről Európában, a világban, és említést tegyek arról, hogy milyen szerepet játszik a XXI. században a kutatás-fejlesztés. Köszönöm a parlament oktatási és tudományos bizottságának, annak két elnökének, előző elnökének, Szabados Tamásnak és Jánosi Györgynek, hogy két alkalommal is a Magyar Tudományos Akadémián tartotta kihelyezett ülését.

Hadd mondjam meg, a magyar tudományosság legfelsőbb képviselői, a Magyar Tudományos Akadémia tagjai nagyon, de nagyon jól vették azt, hogy a négy parlamenti párt egységesen kiállt a magyar kutatás-fejlesztés mellett, felismerve azt a tényt, hogy az ország hosszú távú stratégiai érdeke, hogy a magyar gazdaságban megjelenjen az a magyar szellemi tőke, amellyel rendelkezünk. Tudomásul kell venni, hogy a reformkor óta a magyar kultúrának mindig része volt a magyar tudomány, sőt a magyar nemzeti öntudat egyik jelentős részét képezte.

Engedjék meg, hogy Eötvös Lorándnak, egykori elődömnek 1902-ben elhangzott beszédéből idézzek: “Csak az az igazi tudomány, amely a világra szól, s azért ha igazi tudósok, s amint kell, jó magyarok akarunk lenni, akkor a tudomány zászlaját oly magasra kell emelni, hogy azt határainkon túl is meglássák, így megadhassák neki az illő tiszteletet.ö

Igen, a tudomány ma már nemzetközi, és a XXI. századnak nagy-nagy kihívása, amelyet tudomásul kell venni minden kormánynak, hogy knowledge based societyt, knowledge based economyt - tudásalapú társadalmat és tudásalapú gazdaságot - épít Európa. Tegyék föl a kérdést: miért? Azért, mert Távol-Kelet, Japán, és nyugodtan állíthatom kínai látogatásom után, hogy Kína is, hatalmas léptekkel fejleszti a kutatás-fejlesztését és a fejlesztést, mert a gazdaságnak ez ma az alapja. Ugyanez érvényes Észak-Amerikára is. Hogy mennyit fektetnek be? Amíg ma az Európai Unió a nemzeti jövedelem 1,9 százalékát kutatás-fejlesztésre fordítja, addig Japán 3,2 százalékát, az Egyesült Államok 2,8 százalékát.

A lisszaboni döntés 2000-ben nem véletlenül azt a feladatot tűzte ki, hogy az Európai Unió valamennyi tagjának 2000-re a nemzeti jövedelem 3 százalékát kutatás-fejlesztésre kell költeni. Nem kétséges, hogy akkor, amikor az országok, nemzetek rangsorát, a globalizált világban való helyzetét az dönti el, hogy milyen mértékben és hogyan tudják hasznosítani szellemi teljesítményüket, az információt és a tudást társadalmi és gazdasági tőkeként, csak az a tudást igénylő és a tudományok iránt fogékony gazdaság tud a XXI. században az Európai Unió keretein belül is talpon maradni, versenyképes lenni, amely felhasználja saját országának szellemi tőkéjét.

Tudomásul kell venni, hogy a gazdaság motorja az innováció, a kutatás és fejlesztés. Lényeges kérdés, hogy a tudományos tevékenység hogyan hasznosul a kereskedelmi-gazdasági életben. Magyarország, ami a kutatás-fejlesztést illeti, mélyponton 1996-ban volt, ahol a nemzeti jövedelem 0,67 százalékát költötte. Ez lassan emelkedett, és a beszámoló két anyaga, amely az 1999 és 2002 közötti időszakról szól... - akkor emelkedett 1 százalékra. Ezen belül is, és a mai napig is érvényes az, hogy sajnos a belső arány, amit a nemzeti jövedelemből költünk kutatás-fejlesztésre, rossz. Nevezetesen, a vállalati szféra és a költségvetési szféra aránya: nálunk 70 százalékát a költségvetés adja, 30 százalékát a vállalati szféra.

Kérem, egész Európában fordított az arány. Nagyon helyesen a kormány ezt felismerte, és ebben az évben az innovációs alaptörvény épp ezen akar segíteni. Tudomásul kell venni azt is, hogy ez a tudástőke, a tudásipar az egyetlen lehetősége, az egyetlen kiindulási pontja Magyarországnak, hiszen relatíve ebben a nyersanyagban gazdagok vagyunk. És még valamit ne felejtsünk el, ez az egyetlen nyersanyag, amely nem véges. És itt van a felsőoktatás szerepe. Újratermelhető ez a nyersanyag. Újratermelhető! Magyarországnak tradicionálisan jó szellemi tőkéje van, erre kell építeni a magyar gazdaságot.

Tudom, több gazdasági szakember ül itt, az újságok első oldalon közlik azt, hogy ez a cég elment Ukrajnába, a másik Távol-Keletre, Dél-Európába s a többi. Igen, de ezek a cégek mind vagy cipőfelsőrész-készítést vagy minden olyan jellegű munkaerőt vettek igénybe, amely nem igényelt szakképzettséget. Kérem, a Flextronics Zalaegerszegen, a Nokia, a General Electric, az Audi, a Knorr-Bremse, az Ericsson - itt van a kutatási-fejlesztő részlegük. Sőt, az európai kutatást ide hozta, mert a magyar mérnök kitűnő. Kérem, meglátogattam az Audit, a vezérigazgató úr körbevezetett; hatalmas, 3,2 milliárd euró az évi termelése, a magyar nemzeti jövedelemnek egy komoly része. Föltettem a kérdést, hogy vajon mi a különbség az itteni részlege és az anyaországbeli, németországi részlege között. Azt mondta, kérem, elnök úr, az itteni mérnökök jobbak, fegyelmezettebbek, szellemesebbek, ötletesebbek.

Tehát van mire építenünk, ezt akarom mondani, tisztelt Ház. Az tény, hogy a magyar gazdaságban megjelent jó jelként, hogy igényli az innovációt, igényli az eredeti ötleteket, és a 2000-ben hozott kormányhatározat, törvény, a nemzeti kutatási-fejlesztési program, a Széchenyi-terv, annak folytatása, a nemzeti fejlesztési terv most is próbálja felhasználni a szellemi tőkét, amely főleg az egyetemeken és az akadémiai intézetekben van. Sajnos, egy rossz adatról is beszámolhatok: 6,7 százalékról, amely két évvel előbb volt, 2001-re 4,6 százalékra csökkent a felsőoktatásban a megbízások száma, amely gazdasági érdekeltségű külső megbízás. A lényeg a gazdasággal való kapcsolat.

(12.30)

Érhetetlen adat ez. A felsőoktatás és a törvényhozás feladata, hogy olyan miliőt teremtsen, amelyben érdemes a magyar gazdaságnak igénybe venni a szellemi tőkét, amellyel rendelkezünk a felsőoktatási intézményeinkben vagy az akadémiai kutatóintézetekben.

A létszám kérdése: ebben sem szolgálhatok valami nagyon jó számadatokkal. 14 ezer kutató-fejlesztőnk van, 28 ezernek kellene lenni, sőt azt is meg kell mondanom, hogy amikor az Európai Unió biztosát, Romano Prodi urat a Magyar Televízió 1-es csatornája megkérdezte a népszavazás estéjén - Bolognában volt -: elnök úr, mi a véleménye, mi a hozománya Magyarországnak? Az volt az első szava, hogy a tudása, utána azt mondta, a kultúrája. Ez a nyeresége az Európai Uniónak. Azért mondom ezt el, mert komoly veszély az, hogy a szakembereink esetleg elmennek. Ez a szakembergárda tud nyelveket.

Még valamit: az Európai Uniónak 400 ezer kutató-fejlesztőre van szüksége pillanatokon belül. A most csatlakozó országok 130 ezret visznek be az Európai Unióba. Ez kevés, tehát továbbiakra van szükség. Hogy ez a kutató-fejlesztő gárda hol fog dolgozni, itt Magyarországon, vagy esetleg néhány száz kilométerrel odébb, függ tőlünk, a Magyar Tudományos Akadémiától, a felsőoktatási intézményeinktől, de önöktől is függ.

Néhány szót az Akadémia működéséről: professzionális kutatóintézeti hálózata van, mely az egész világon jól ismert. Egyébként - és ezt meg kell említsem - a kutató-fejlesztő gárda egy nagyon fontos külhoni, a nemzet imázsát befolyásoló tevékenységet is kifejt, hiszen nemzetközi bizottságokban elnökök komoly befolyással rendelkeznek. Egy érdekes számadat: ma a világban több mint háromezer magyar származású vagy magyar professzor van. Ezenkívül a Magyar Tudományos Akadémia a nemzet akadémiája is. 1990 óta közgyűlési határozat alapján külső tagságot ismer el, tehát Magyarországon kívül élő, de magát magyarnak valló, kiemelkedő tudósainkat is beválaszthatjuk a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé mint küldő tagot. Sőt, 1999 óta köztestületi tagság van. 12 ezer köztestületi tagunk van, ebből ezer Kárpát-medencei. Ilyen szempontból a Magyar Tudományos Akadémia a nemzet akadémiája is.

Nagyon fontos kérdés, hogy hogyan fordul a magyar tudományosság a társadalom felé. Ez kötelessége, hiszen a megszerzett ismeretanyag köztulajdon, mindenkié, az országé elsősorban. Azonban a megszerzett tudásanyagnak mindenki számára hozzáférhetővé tétele közérdek, köztulajdon. Ennek tesz eleget a Magyar Tudományos Akadémia a Mindentudás Egyetemével, amely, hadd mondjam meg, mindent elsöprő sikert arat, az, hogy multimédiás megoldás, az, hogy a magyar társadalom úgy fogadta, ahogy ma szóban és írásban is el tudom mondani. Nagyobb a magyar társadalomba a beágyazottsága, mint a közműveletlenségi főosztályok - mármint a televíziós csatornák közműveletlenségi főosztályai - által sugárzott Való Világ és ilyen jellegű műsorok. Ez statisztikai adat: 15 millió oldalt töltöttek le eddig az internetről, több mint 3,5 millió megkeresés történt, tehát azt jelenti, hogy a magyar társadalom nemhogy befogadta, igényli a Mindentudás Egyetemét, ahol világhírű tudósok egyetemekről, akadémiai intézetekből tartanak előadást a legkülönbözőbb területeken.

Néhány szót a world science forumról. Itt a felsőházi teremben tartottuk az első world science forumot, a világ tudóstalálkozóját, ahol 80 országból több mint 400 tudós, politikus, közéleti személyiség, író vett részt, és elmondták, hogy hogyan befolyásolja a tudomány hirtelen gyors, rendkívül gyors, exponenciális fejlődése a gazdaságot, a társadalmi életet. Itt derült ki, hogy a társadalomtudományoknak milyen fontos szerepük van, hiszen a tudomány olyan gyorsan fejlődik, olyan súlyos etikai, erkölcsi kérdéseket vet föl a tudomány gyors fejlődése, hogy ezekkel foglalkozni kell. Hogyan alakul a magyar társadalom a jövőben? Hogyan alakul a világ társadalma a jövőben?

2005-ben a második world science forumot is megrendezzük, a miniszterelnök úr biztosítja éppen a siker nyomán a költségvetést, amely szükséges a megrendezéshez. Az elsőre egyébként még Orbán miniszterelnöktől kaptunk pénzt, majd Medgyessy Péter azonnal azt mondta, hogy ezt folytatni kell, és így rendeztük meg. Romano Prodi úr volt a fő védnöke, aki levélben üdvözölte az egészet, az UNESCO és az ICSU, tehát a tudományos társaságok nemzetközi társaságának az együttműködésével rendeztük meg.

Tehát a tudománynak kötelezettségei vannak. A tudomány fejlődik, nagyon gyorsan fejlődik. A legfontosabb feladata a magyar tudományosságnak - és ebben a két anyagban is tulajdonképpen ez van kifejezve -, hogy hogyan próbál a tudomány a gazdaság segítségére sietni. Adatokat szolgáltatunk arra vonatkozóan, hogy a magyar gazdaság érzékenysége még nem olyan, hogy igényelje olyan mértékben, amely mértékben esetleg mi a segítségére tudnánk sietni.

Fontos feladata van a parlamentnek, a törvényhozásnak, hiszen olyan légkört, olyan gazdasági légkört kell teremteni, hogy a vállalatok, a cégek, a kis- és középvállalatok érdekeltek legyenek a tudomány legújabb eredményeinek alkalmazásában. Tudni kell, az innovációs lánc hossza - és ez a XXI. század nagy-nagy kihívása - valamikor régen 80 év volt, amíg Faraday felfedezéséből valami lett. Ma az innovációs lánc 5-6 évre leszűkült, tehát valamit fölfedeznek, és 5-6 év múlva már termékké válik, mert minden áru, minden termék valódi értékét, piaci értékét az szabja meg ma már, hogy mennyi a hozzáadott szellemi tőke, és nem a nyersanyag értéke. Ezért kulcsfontosságú, stratégiai fontosságú a felsőoktatás, az oktatás, s ahhoz szorosan kapcsolható a kutatás. Hiszen a felsőoktatási, egyetemi törvény, a nemzetközi charta szerint csak az az egyetem, amely kutat is.

Záró gondolatként hadd mondjam el, hogy ez az ország, Magyarország akkor lehet sikeres, ha a meglévő ötletességét, meglévő szellemi tőkéjét fel tudja használni a gazdaság megsegítésére, ha tényleg félretéve minden civódást sikerül fölhasználni azt, és itthon tartani a legjobbjainkat, hogy tényleg itt, Magyarországon szülessék az extraprofit. Miért? Mert van ennek a XXI. századnak egy sajátos törvényszerűsége, hölgyeim és uraim, és ezt tudomásul kell venni. Az anyagi tőke oda megy, ahol a szellemi tőke van. Nem oda megy, ahol a nyersanyag van; 80 évvel ezelőtt oda ment. Ma oda megy, ahol a szellemi tőke van, és ha oda megy, ott keletkezik a profit, az extraprofit. Magyarországnak ilyen szempontból esélye van az Európai Unión belül.

Záró gondolatként hadd mondjam el Széchenyinek a Hitelben írt utolsó sorait: “Nem nézek én, megvallom annyit hátra, mint sok hazánkfia, hanem inkább előre. Nincs annyi gondom tudni, valaha mik voltunk, de inkább átnézni, idővel mik lehetünk és mik leendünk... Sokan azt gondolják, Magyarország volt, én azt szeretném hinni: lesz!ö

Köszönöm szépen. (Taps.)