Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nagy gondban vagyok, ugyanúgy jártam, mint az elmúlt alkalommal a honvédségi vitánál, hogy Simicskó képviselőtársam elmondta a mondókáját, és a távollétében kell elmondanom, szóval, időnként ebben a Házban olyasmit is kell tenni, amit a civil életben nem tennénk. Azért mondom ezt, mert nem dicsérőleg fogok erről beszélni, mert foglalkozni akarok azzal a gondolattal, amikor Simicskó úr azt mondja, hogy a kormánypárti képviselők közömbösségét és közönyét fel kéne oldani. (Dr. Simicskó István visszatér az ülésterembe.) Köszönöm szépen, képviselő úr, hogy visszajött.

Amikor arról beszélt, hogy jobb lesz-e a katonáknak, jobb lesz-e a biztonság helyzete vagy sem, erre részben Mécs képviselő úr már válaszolt. Én a következőt mondanám: képviselő úr, ha nem olvasta el a törvényjavaslatot, vagy ha nincs mondanivalója, akkor azért nem kéne a kormánypárti képviselőket vegzálni, mert szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy a 23-28. §-okban a javadalmazásokról szóló kérdésekről esik szó, még a lakástámogatási kérdésekről is.

A kétharmados törvények - én ezzel a kérdéssel foglalkoznék hosszabban, és azt is elmondom, hogy miért; mert meg vagyok győződve arról, hogy közös felelősségünk az ország védelmének biztosítása, a szövetségbeli együttműködés feltételeinek megteremtése, ugyanakkor közös felelősségünk, hogy ez a jól működő hadsereg a lehető legoptimálisabb költségviszonyok között működjön, ennyivel meg tartozunk az adófizetőknek. És szeretnék foglalkozni azzal a gondolattal, hogy azt mondták, kétharmados törvényrész van, tehát az első kilenc paragrafus, amelyben nincs egyeztetés.

Szóval, nekem a következő gondom van, és azért ajánlom önöknek megfontolásra, az alkotmánynál és a hozzá kapcsolódó módosításoknál a Fidesz képviselői a következő magatartást követik: tessék leírni, hogy mit akarnak, majd mi megmondjuk róla, hogy jó vagy nem. Még odáig sem lehet eljutni a négypárti egyeztetésben, hogy esetleg kézírással valaki leírná, hogy mit szeretne látni a törvényjavaslatban. Itt most az történik, hogy a tárca, a kormány leírta, hogy mit gondol ezekben a kérdésekben.

Én reméltem azt, hogy képviselőtársaim nemcsak frázisokat fognak elpufogtatni, hanem a kilencből, ha nem is mind a kilencnél, de legalább néhánynál elmondták volna az általános vitában, hogy mi az, amit másképp gondolnak, mi az, amit másképp szeretnének, vagy miért nem indokolt, úgy, ahogy most Karsai képviselő úr elmondta, hogy bizony van néhány olyan tétel, hogy fogalmat kell meghatároznunk ennyi idővel a csatlakozás után. És pont azért a válaszom a kérdésére, hogy a katonák számára világos és egyértelmű legyen, amikor parancsot teljesítenek, amikor felelősségre vonásra kerül sor, hogy mi mettől és meddig tart.

Ezért gondolom azt, amiről már sokat vitatkoztunk a honvédelmi bizottságban, hogy együttműködés esetén a tervezés, a tervezhetőség feltételeinek a megteremtése egyszerűen elengedhetetlen. Ez az együttműködésnek az egyik alapfeltétele, hogy lehessen bizton számítani a közreműködőkre, és ezt lehessen a tervekben rögzíteni. És hogy mit jelent a nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettségeknek a teljesítése: igen, ez is kell, részei vagyunk egy szövetségi rendszernek, tehát a szerződésbeni kötelezettségek teljesítése már a magyar katonákra is kell hogy vonatkozzon. Én azt gondolom, hogy erről lehet vitatkozni, hogy úgy, ahogy itt írva van, vagy esetleg valamilyen más finomításokat még figyelembe véve.

A 3. § az igénybevételről való döntés. Én itt nem beszélek arról, hogy az eszközök polgári célra való igénybevétele, de azt is fontosnak tartom. Azt hiszem, hogy az elmúlt évek azt mutatták, ez az egyik bizonyíték arra, hogy nálunk a belpolitikai, a pártpolitikai csatározások igenis terhelik a védelem-, biztonságpolitikai kérdéseket, és ezért lenne fontos azt rögzíteni, hogy meddig a vezérkar főnöke, mely pontig a miniszter, és hol és hogyan kapcsolódik ebbe a folyamatba az Országgyűlés.

Ehhez ugyanígy kötődik - és akkor itt hadd hozzam előre - a 9. §, amely az ellenőrzésről szól. Tehát azt gondolom, hogy igenis fontos, és ebben egyet kellene tudnunk érteni, hogy az ellenőrzésnek a rendszere miként valósul meg, és ez tényleg jogosan kétharmados törvény, ebben kell hogy konszenzusra jussunk.

És a készenléti szolgálat: igen, képviselőtársaim, ahogy fokozatosan áttérünk az önkéntes haderő rendszerére, ezeket a dolgokat is újra kell gondolnunk, és újra kell szabályoznunk. Ez összefügg azzal, amit a legelején mondtam, hogy közös érdekünk az, hogy ez egy ütőképes hadsereg legyen, és bármikor, bármilyen körülmények között a lehető leggyorsabban érje el azt az állapotot, amikor alkalmazásra sor kerülhet.

Nagyon fontos kérdésnek tartom a közös parancsnokság kérdését. Akkor, amikor katonáink rendre teljesítenek szolgálatot a közös parancsnokságokon, akkor igenis rendezni kell azokat a viszonyokat, amelyek ebből fakadhatnak. Ugyanilyennek érzem a sorozás személyi feltételeinek rögzítését, mert itt is ez fontos, ezt fontos tudni azoknak, akik sorozásra kerülnek, és fontos tudni azoknak, akik ezt a munkát el kell hogy végezzék.

Ebben a tárgykörben a végére hagytam, hogy a műveleti terület meghatározása és befogadóként a támogatás. Ugyanez: tehát ha ezt nem tudjuk rögzíteni, és ennek tartalmában nem tudunk megállapodni, akkor bármilyen vészhelyzet esetén itt a parlamentben fogunk arról vitatkozni, hogy igen, most ez támogatás, kell ez a támogatás, vagy nem kell ez a támogatás.

Tehát azt hiszem, képviselőtársaim, hogy amit Simicskó úr elmondott, abban teljesen igaza van, én is megerősítem: nemcsak ők, mi is tudjuk, tudtuk, hogy igenis kell kétharmados törvényeket is módosítani ahhoz, hogy át tudjunk térni az önkéntes haderőre. De meg vagyok győződve arról, hogy amikor tapasztalatokat szerez az ember egy munka során, akkor rájön, hogy mikor kell gyorsítani vagy mikor kell lassítani, és számos érv hozható fel amellett, hogy milyen megtakarítás érhető el azáltal, ha ezt a folyamatot gyorsítjuk, és nem húzzuk el túl messzire.

Tehát, képviselő úr, én azt gondolom, és ki is mondom, hogy önök tudták, de nem csak tudták, elég álságosan önök arra várnak egyfolytában, hogy majd jönnek a kétharmados törvények, és akkor ott állítjuk meg a folyamatot - vagy állítják meg, bocsánat, mert nem rólunk van szó -, állítják meg a folyamatot, ahol éppen akarják, ahol a kedvük ezt majd éppen így kívánja.

A befejező mondatom az: azért bízom abban, amit Keleti elnök úr elmondott, hogy a parlamenti patkó, az itteni vita alkalmas arra, hogy ezekről a kérdésekről érdemben vitatkozzunk, hogy módosító indítványokat készítsen bármelyik képviselő, vagy készítsünk közösen a honvédelmi bizottságban, és eredményre juthatunk.

Azt hiszem, amitől optimista vagyok, hogy Simicskó úr már csak a hagyományos fegyvernemek megszüntetése miatt kesergett, a nemzetőrség már nem jött szóba. (Derültség az MSZP soraiban.)

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)