Felszólalás adatai

ÉKES JÓZSEF, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban Szabó György képviselőtársamnak maximálisan igaza van, hogy az Európai Unió nem ír elő szervezeti formát, szervezeti egységet, viszont szeretnék a Kékes Ferenc által elmondottakhoz csatlakozni abban az értelemben és mértékben, hogy az ír példát szeretnénk mi is követni.

Ebben az évben, amikor az Európai Parlament irányítását az ír miniszterelnök vette át, nagyon fontos kérdést próbált a maga részéről hangsúlyozni: Írország számára is hihetetlenül kemény volt az első 3-4 év, és az első 3-4 év megtanította Írországot arra, hogy magát a demokráciát és a bizalmat vagy annak végrehajtási szintjét hogyan kell értelmezni.

Több ír képviselővel beszéltem magának a rendszernek a felépítésével kapcsolatban, és amire felhívták a figyelmet, az elsősorban a rendszer tisztasága, a rendszer szintjeinek önállósága és a rendszer számonkérhetősége. Ez a három fő tétel van, ami alapján az ír csodát számunkra egyfajta szintkövetelményként kell hogy a magyar parlament is megfogalmazza.

Én annak idején az Új Atlantisz Térségi Társulás alapítója voltam - és ez '96 júliusában történt -, és itt szeretném a kontrapéldákat a mostani törvénytervezettel kapcsolatban megemlíteni, hisz akkor 42 településsel alakult meg, tagjai elsősorban és kizárólag polgármesterek. Egyetlenegy dolog hiányzott a rendszerből: maga a jogi státus akkor nem volt rendezve. Mi már akkor létrehoztuk a saját szervezetet, ugyan tagdíjból finanszírozva, és itt kapcsolódnék ahhoz, hogy most sem mondok mást, mint 2000-ben, amikor az előző kormány módosította a területfejlesztési törvényt, és akkor is ugyanezeket próbáltam meg kiemelni.

A mostani tanács létrehozása is azt a célt szolgálja, hogy elsődlegesen polgármesterek hozhassák létre a térségi tanácsokat. Semmi az égadta világon nem változott, hisz akkor is polgármesterek hozták létre a térségi társulásokat, ugyan források és jogi státus és háttér nélkül. Ez 2000-ben úgy változott, hogy a kormány által és általunk javasolt kistérségi finanszírozási háttér biztosítása egy megbízotti szint beemelésével történt, amely tulajdonképpen a kormány kinevezési kompetenciájába tartozott. Én akkor is szóvá tettem, hogy elsődlegesen a térségi társulásoknak kellene magát a megbízotti rendszert vagy adott esetben a felépítményt a térségi társulásoknak megpályáztatni és általuk megfogalmazott megbízottakat képezni olyan szintre, hogy valóban a társulások a számonkérés rendszerébe is minden további nélkül bekapcsolhatók legyenek.

A megyei területfejlesztési tanácsot '96 végén, '97-ben hoztuk létre Veszprém megyében; példaként mondom ezt is: akkor a 9 térségi társulás teljes szavazati joggal, a kamarák, munkaadói-munkavállalói oldal, OTK, valamint a minisztériumi megbízott, aki vétójoggal rendelkezett. Ezen, én úgy érzem, ma sem lenne szabad változtatni. Ez teljesen logikus, hogy kapcsolódott, kapcsolható volt, és meghívható volt az összes olyan megyei civil szervezet, aki érdekelt volt a megyei fejlesztési programok kialakításában és végrehajtásában.

'98-ban létrehoztuk a Közép-dunántúli Regionális Tanácsot, amelynek 9 térségi társulás volt a tagja. Ott is hasonlóképpen a kamarák, valamint a minisztérium által nevesített személy és az OTK vett részt ebben a tevékenységben. Itt szeretném kihangsúlyozni, hogy a térségi társulások, megyei területfejlesztési tanácsok első alkalommal '98-ban kaptak forrást, míg a regionális tanácsok a 2001-es költségvetésnél jutottak olyan forráshoz, amely alapján egyfajta gazdálkodást is el tudtak indítani. Itt már a számonkérhetőség szerepe be kellett volna hogy kapcsolódjon a rendszerbe.

Nagyon sajnálom, hogy a megyei területfejlesztési tanácsok a 2000. évi törvénnyel úgy lettek módosítva, hogy már csak három térségi társulás szövetkezve adhatott egy képviselőt szavazati joggal, és a regionális tanácsokban is lecsökkent a térségi társulások szerepe. Be lett emelve 12 minisztérium, és innentől fogva fogalmazzunk úgy, hogy a regionális fejlesztéshez a minisztériumon kívül jóformán senkinek semmilyen köze nem volt, hisz a többségi szavazati jogokat minden további nélkül tudták úgy biztosítani, hogy a megyei jogú városokkal szövetkezve - hisz ezek a megyei területfejlesztési tanácsban is részt vettek - a többségi szerepkört egy-egy döntésnél ki tudták alakítani.

Most fordul a kocka. Úgy lehet érteni és értelmezni, hogy a megyei területfejlesztési tanácsoknál tulajdonképpen semmi az égadta világon nem változik, ugyanúgy a polgármesterek hozhatják létre magát a tanácsot, nevesítve a kormány által megbízott megbízottat. A megyei területfejlesztési tanácsoknál tulajdonképpen a térségi társulások szerepköre abszolút nem változik. A megyei jogú városoknak továbbra is nagyobb a hatáskörük, mint a térségi társulásoknak. Regionális tanács esetében - itt talán nem értek egyet - politikai szinten is lehet választani. Ez az, ami furcsa nekem, hisz tessék nekem megmondani, hogy számonkérésnél, akinek egy regionális tanácsba való választása politikai alapon történik, mondjuk, egyfajta forrásbukás esetén milyen szinten lehet számon kérni. Számon lehet-e egyáltalán kérni? Az tehát egy óriási nagy kérdés, hogy tulajdonképpen ezzel mit teszünk.

Én a területfejlesztési törvényt annak idején úgy értelmeztem, hogy annak lehetőleg politikamentesnek kell lennie, lehetőleg tisztának kell lennie, lehetőleg egy adott térség gazdasági, fejlesztési, környezetvédelmi programjait kell úgy elindítani és megfogalmazni, hogy azok találkozzanak a megyei területfejlesztési tanács programjaival.

(21.50)

És talán itt fordítanám meg: tekintettel arra, hogy az elmúlt évben el kellett készíteni és ebben az évben le kellett adni az Európai Unió felé is a nemzeti fejlesztési tervet, itt, ahogy Írországban is ezt hasonlóképpen csinálják, a regionális szintekkel maximálisan egyeztetik, és azt egy követelményként állítják a regionális fejlesztések megvalósítása irányába, számon kérve, ellenőrizve, azon felül a regionális fejlesztési tanácsok pedig további programokat fogalmazhatnak meg önállóan.

A regionális tanácsok munkaszervezeteit minden további nélkül önállóan lehet pályáztatni és megválasztani. Talán itt, ebbe a rendszerbe, úgy érzem, hogy túlságosan sok politika próbál meg beleszólni, és félő, hogy ez minden egyes alkalommal, ahogy a kormányváltások bekövetkeznek, maga után vonja azt, hogy az adott személyek váltása is be fog következni. Na, ettől nem lesz a mi területfejlesztési törvényünk azonos az ír területfejlesztési törvénnyel, és ettől nem lesz hosszú távú a mi területfejlesztési törvényünk. Mert ahogy 2002-ben a kormányváltásnál a térségi megbízottak is leváltásra kerültek, úgy mi a biztosíték arra, hogy 2006-ban, ha bekövetkezik a kormányváltás, akkor adott esetben ugyanazok a térségi megbízottak fognak a helyükön maradni? Mi a biztosíték arra, hogy a regionális tanácsokba politikailag beválasztott vagy megválasztott képviselők ugyanúgy a helyükön fognak-e maradni? Tehát innentől fogva maga az egész rendszer sérülékennyé válik és sérülékeny marad.

Ezért is szeretném azt hangsúlyozni, hogy a '96. évi XXI. törvény szerintem céljaiban nagyon jól fogalmazta meg a térségi társulások, megyei területfejlesztési tanácsok, regionális tanácsok létrehozását. Ami óriási gond és probléma volt, hogy sem jogilag, sem forrás szempontjából eszköz nem állt rendelkezésre, a másik oldalon pedig nem tudta kiforrni magát. Tehát azt lehet mondani, hogy az elmúlt évek során tulajdonképpen többször nyúltunk hozzá a területfejlesztési törvényhez, ahelyett, hogy megvártuk volna azt, hogy meg tudnak-e erősödni, hatékonyak tudnak-e maradni vagy lenni azokkal a forráslehetőségekkel, amelyek most már valóban rendelkezésre állnak. Hiszen hiába mondjuk azt, hogy a hátrányos régiók vagy a hátrányos térségi társulások nem jutottak forráshoz - elnézést, ez a rendszer mitől teszi biztosabbá azt, hogy a hátrányos régiók vagy a hátrányos térségi társulások ugyanúgy forráshoz fognak jutni? Hiszen ha magának a megyei jogú város képviselőjének vétójoga van, ha magának a minisztériumi megbízottnak vétójoga van, ha magában a regionális tanácsban kisebb súlyt kapnak a térségi társulások, vagy a megyei területfejlesztési tanácsokban kisebb döntési hatáskörrel bírnak a térségi társulások, akkor tessék nekem megmondani, hogy adott esetben ez a hátrányos térség mitől válik erősebbé magában a megyei területfejlesztési tanácsban vagy a regionális tanácsban. Ez itt az óriási nagy kérdés. Marad-e ugyanaz a pici, nyomatékkal bíró térségi társulás, vagy adott esetben majd valamelyik megyei jogú városnak a képviselője megszánja valamelyik térséget, vagy a politikailag választott képviselő szánja meg az adott térséget, vagy maga a politika szánja meg az adott térséget?

Tehát itt számos olyan kérdés merül fel, amely miatt ez valóban nem követi azt a rendszert, azt a tisztaságot, amelynek alapján az ír példa számunkra mint egyfajta követendő forma, tulajdonképpen kialakítást kell hogy nyerjen. Nagyon sajnálom, hogy a több mint 13-14 hónapos egyeztetés után, ami bennem azt a hitet kezdte ébreszteni, hogy valóban egy tiszta rendszer fog kialakulni, minél kevesebb és kisebb politikai hatással - és talán egyszer végre a térségi társulások, a megyei területfejlesztési tanácsok és a regionális tanácsok is pályáztatott és választott rendszeren keresztül tudják azokat a forrásokat elérni, amelyeket az Európai Unió számukra és részükre tud biztosítani, és abban a rendszerben valóban a számonkérhetőség is maximálisan meg lesz találva -, félek attól, hogy így, ebben a rendszerben az Európai Unió, ha forrásfelhasználásra kerül sor, az első pillanatban találni fog hibákat.

Pár héttel ezelőtt volt egy tévéműsor, amelyik a magyarországi pályázatírók rendszerét próbálta meg bemutatni. Hihetetlen volt számomra, hogy ma egy pályázatíró akár 10 százalékot is elkérhet, de elmondták azt is a tévériportban, hogy a 10 százalék egy átlagos elkérhető összeg, de ennél lehet többet is kérni. Az ír példa attól tiszta, hogy tulajdonképpen államilag garantált szervezetek végezhetik csak ezt a tevékenységet, és szerintem egészen biztos, hogy abban a rendszerben nem található meg a 10 százalék vagy a 20 százalék. Hiszen az Unió a forrást nem arra adja, hogy a pályázatíró használjon fel 10 százalékot vagy 20 százalékot, hanem arra adja, hogy a hátrányos regionális térségek fejlesztése abból a pénzből minél magasabb szinten meg tudjon valósulni. Nem az van, hogy még el sem indul a fejlesztés, már akkor lenyúlnak belőle 10 százalékot. Tehát valahol a rendszert úgy kellene fölépíteni, hogy valóban - ahogy az előbb is elmondtam - a rendszer tisztasága, a rendszer szintjeinek az önállósága és a rendszer számonkérhetősége kerüljön ki győztesen a Szabó György által elmondott új területfejlesztési törvénnyel kapcsolatosan. A Magyar Demokrata Fórumnak tulajdonképpen ez az elvárása.

Az egyeztetések során, amikor nekem is volt alkalmam ebben nyilatkozni, akkor hasonlóképpen ugyanezeket próbáltam meg érzékeltetni, és talán az én elvárásom is magával a törvénnyel szemben ugyanez, és az MDF-nek is ugyanez az elvárása. Hiszen én magam is, azt lehet mondani, hogy közel nyolc évet vagy hat-hét évet invesztáltam bele abba, hogy valóban a térségi területfejlesztési törvény meg tudjon maradni tisztaságában, és abban a hitben, hogy a térségi társulások - még a legkisebb térségi társulás is - tisztán, forrásfelhasználással, egyfajta fejlesztési nyomonkövethetőséggel, számonkérhetőséggel együtt az állampolgárok számára tudják a legjobb viszonyokat kialakítani. Ha a törvény így tud alakulni, akkor én ezt és a Magyar Demokrata Fórum is maximálisan támogatni tudja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)