Felszólalás adatai

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A vita e szakaszában én természetesen már csak néhány olyan kérdésre szeretném fölhívni talán újólag a figyelmet, amely részben a vita által is érintett volt. Természetesen készítettem én is egy felszólalást, de az a gyanúm, hogy ezt ebben az időszakban már nem lenne túl helyénvaló felolvasni. Melyek azok a kulcskérdések, amelyeket én legalábbis fontosnak tartok?

Az egyik mindenképpen az, hogy egy új helyzet alakult ki a Tisza völgyében. A mai vitában többször elhangzott egy ilyen szám, hogy 30 év; még a beajánlóban, a miniszter úr szavaiban is elhangzott. Ezzel együtt is szeretném fölhívni arra a figyelmet, hogy ez az új helyzet, illetve pontosabban ez a 30 év erősen kérdőjeles. Ha csak azt nézzük, hogy a Tisza különböző területein milyen ütemezésben, milyen mértékben változott meg az árvíz magassága, illetve gyakorisága, akkor azt tapasztaljuk, hogy például Szolnok esetében 1970-ben, amikor 909 centivel rekordot döntött - az akkori rekordot döntötte meg - a Tisza, azóta éppen hatszor haladta meg ezt a magasságot, tehát 30 év hattal elosztva inkább ötnek tűnik, és ilyen gyakorisággal lehet elvileg számolni a magasabb árvízszintekre. Sőt a helyzet, a Vásárhelyi-terv újbóli megfogalmazása éppen ahhoz kapcsolódik, hogy 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben is nagy vizek voltak; 2000-ben Szolnok esetében például az előbb említett 909 centihez képest 1041. Úgyhogy nem véletlen merült föl egyáltalán a Vásárhelyi-terv újbóli megfogalmazása, ami azt is jelentette - és ez a másik kulcskérdés -, hogy a helyzet megoldásához új módszerek kellenek. Erről már többen beszéltek, tehát ezt most nem akarom megismételni.

Az is egy kulcskérdés, hogy új kérdések is merültek föl az új helyzettel kapcsolatosan. Ezek közül azért néhányat megemlítenék itt is. Az egyik ilyen kérdés az, hogy mi vagy mik okozzák a rendkívüli vizeket. Egy másik kérdés lehet, hogy az erdőgazdálkodás milyen hatással bír a vízszintekre, meddig emelkednek az árvízszintek, lesz-e elegendő vize az Alföldnek. Ma erről a kérdésről kevéssé hallottam, bár mintha Pap képviselő úr az előbb ezt a problémát említette volna meg.

Milyen lesz a vízminőség a Tisza vízgyűjtőjén? - ez is kérdésként merült föl. Mi kell ahhoz, hogy tudományosan megalapozott, előrelátó vízgazdálkodást folytassunk? Talán erre egy kísérlet ez a törvényjavaslat is, egyáltalán a Vásárhelyi-terv megfogalmazása. Lehet-e számítani egy ciánszennyeződéshez hasonló szennyezésre a Tiszán? Ez is rendkívül erőteljesen foglalkoztatja az embereket.

És ha már az embereket említettem, akkor az is kérdés, hogy egyáltalán mi lesz az emberekkel. Ma már elhangzott az a szám, hogy a Közép-Tisza vidékén körülbelül másfél millió embert érint ez a program, tehát Magyarország egy jelentős részét, ha úgy tetszik.

Az is kérdés, és ez is többször elhangzott a mai vitában, hogy hogyan fognak gazdálkodni a Tisza vidékén az emberek. Sok a bizonytalanság e tekintetben, és úgy tűnik, hogy ma sem fogunk egyértelmű választ adni erre a kérdésre. De hát azt a kérdést is föl kell tennünk, hogy hogyan illeszkedik be a Tisza-vidék a magyar és az európai gazdasági szerkezetekbe. Néhányan érintették ezt a kérdést; bár azzal kapcsolatosan is, hogy nem biztos, hogy persze ebben a törvényben kell erre a kérdésre válaszolni, de összességében mégis úgy gondolom, választ kell adni erre a kérdésre is.

Végül még egy kérdést fölteszek, bár sok további kérdést is meg lehetne fogalmazni. A védekezés finanszírozása meglesz-e, folyamatos lesz-e? Ezt is néhányan érintették már. Az is egy kulcskérdés természetesen, hogy mi lesz a biztonsággal. Az is keveredett a mai vita folytán, hogy melyiket helyezzük előtérbe. Én úgy gondolom szolnoki lakosként, illetve aki végig figyelte az árvizeket az elmúlt időszakban, hogy ez tulajdonképpen az egyik legfontosabb kérdés. 1998. novemberben, amikor előre látható volt az árvíz, az emberek egyszerűen nem hitték el, hogy ez be fog következni, utána pedig az ellenkező végletbe estek: megijedtek az egész helyzettől, és rendkívül nagy bizonytalanság alakult ki a jövőt illetően.

(19.00)

Ezért is fontos, hogy a biztonság kérdésére mindenképpen tudjunk egyfajta választ adni.

Kulcskérdésnek tartom azt is, hogy a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése, illetve maga a törvényjavaslat is oly módon veti fel az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdését, hogy részben a vidékfejlesztés kapcsán fogalmaz meg EU-val kapcsolatos megállapításokat, részben pedig a források bevonása kapcsán.

Jogosnak tartom azokat a kérdésfelvetéseket, ellenzéki oldalról is, amelyek adott esetben a pénzügyi, illetve a technikai ütemezést hiányolják. Úgy gondolom, ennek az egyik lehetséges magyarázata éppen az, hogy jelenleg nem lehet konkrétan megfogalmazni, hogy az EU-források milyen ütemben, hogyan és milyen módon jönnek be, illetve hogyan lehet ezt bekapcsolni.

Egyetértek azokkal is, akik kulcskérdésnek tekintik az új gazdálkodási formák elterjesztését, illetve azok pontos meghatározását. Szeretném kiemelni, fontosnak tartom azt is, hogy a gazdák és a települések érdekeit feltétlenül figyelembe kell venni. Menet közben az is elhangzott, hogy ilyen települési érdek lehet például a magas partok biztonságának a megoldása. Jelenleg a körzetemben is több olyan település van, amelyik magas parttal rendelkezik, és az egyik legnagyobb probléma éppen az, hogy ezt miként tudjuk kezelni. Ebben valóban hiányosságot mutat ez a tervezet.

A gazdák, illetve a települések érdekeinek a figyelembevételét azért is tartom fontosnak, mert akkor lehet szigorúbb szabályokat alkalmazni, illetve adott esetben tőlük is megkövetelni, ha az érdekeiket egyértelműen figyelembe vesszük, mert ha ez nem így van, akkor adott esetben elég nehéz tőlük bármilyen szabályt is számon kérni.

Fontosnak tartom azt is - akár szolnoki lakosként, akár Jász-Nagykun-Szolnok megyeiként -, hogy a tervezet tartalmazza a foglalkoztatottság bevonását a kérdés kezelésébe. Kelet-Magyarország önmagában is nagy problémákkal küzd a munkanélküliség területén, főleg azért, mert magas a tartósan munka nélkül lévők aránya, akiknek a java része szakképzetlen. Adott esetben éppen ezeket az embereket lehet bevonni.

Végül még egy kérdésről szeretnék picit talán részletesebben is beszélni, mint az eddigiekről, részben azért, mert többen is érintették, és úgy tűnik, hogy a Fideszen belül ebben a kérdésben nincs összhang. Én azokkal értek egyet - Pap képviselő úr, Balsay képviselő úr -, akik hiányolják ennek a tervezetnek a kiszélesítését a komplex vidékfejlesztés, a regionális fejlesztés kérdéseinek az irányába. Ezt elsősorban Fónagy képviselő úr vitatta, aki azt mondta, hogy ebben az értelemben a törvénytervezet túlterjeszkedik önmaga lehetőségein. Ezt önmagában nem vitatom, de ezzel együtt is úgy gondolom, hogy a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztését mindenképpen bele kellene illeszteni egy komplex fejlesztési programba, már csak azért is, mert az érintett térség, a Tisza völgye néhány terület kivételével Magyarország egyik legszegényebb térsége, illetve Magyarország egyik legelérhetetlenebb térsége.

Ebben a vonatkozásban miniszter úr egyik mondatával is vitatkoznék, de inkább csak azért, hogy jobban érzékelhető legyen, mire gondolok. Ő ugyanis a bevezetőjében azt mondta, hogy az árvízbiztonság szükséges a fejlesztésekhez, én meg azt mondom, hogy a fejlesztések szükségesek az árvízbiztonsághoz is. Magyarul többek között arra is gondolok, hogy ma ezt a területet az M3-as kivételével nem lehet normális módon, megfelelően elérni. Nem lehet elérni sem a Közép-Tisza vidékét, sem a Felső-Tisza vidékét, nincsenek olyan utak, amelyek erre a területre vezetnének; de a Tiszazugtól kezdve több ilyen területet is meg lehetne említeni. Úgy gondolom, az árvízbiztonsághoz is feltétlenül hozzátartozik, hogy bizonyos fejlesztések megtörténjenek, illetve, mondom, egyáltalán maga az árvízi biztonság megteremtése is egy komplex vidékfejlesztési programmal együtt lehet teljes. Mondom, azzal egyetértek, hogy nem feltétlenül e törvény keretei között kell ezt szabályozni, de a minisztériumnak mindenképpen oda kell erre figyelni. Ezért is örülök annak, hogy itt van Nagy Sándor, mert ezt a kérdést neki is lehet címezni, bár úgy gondolom, ez végül is összkormányzati feladat.

Köszönöm szépen.