Felszólalás adatai

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Ön azt mondja, hogy az esélykülönbségek mérséklése a reális megközelítés. Elfogadom, nincs is ezzel gond, de ettől függetlenül mégiscsak azt gondolom, ha ez egy fontos cél, és ezt mégis egy olyan megoldandó feladatnak tekintik, amit nem lehet egyik napról a másikra megtenni, mert ez nagy munka, akkor célszerű minél hamarabb hozzálátni. Viszont a 2003-as költségvetés mégis azt tükrözi, hogy ehhez nem tudnak hozzálátni, hiszen - még egyszer megismétlem - a tanulási nehézségekkel küzdők kiegészítő normatív támogatása nem növekszik, a bejáró gyermekek után járó kiegészítő támogatás nem növekszik, az intézményfenntartó társulások, kistelepülések támogatása nem növekszik. Tehát ezek azok a példák, amelyek arról szólnak, hogy lehet, hogy ez egy elvben meglévő cél, de hogy a gyakorlatban nem rendelnek hozzá eszközöket, az a költségvetési törvény számaiból kiderül.

Innentől kezdve mégiscsak fel tennem a kérdést, hogy mennyire gondolják ezt komolyan, vagy csak beszélünk róla. Mert ha csak beszélünk róla, akkor megint csak nehéz értelmezni azt a tényt, hogy a tehetséggondozásra szánt összeg is kevesebb, mint 2002-ben volt, jóllehet a miniszter úr éppen az előbb hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország demográfiai és etnikai összetételét tekintve is, bizony a roma lakosság aránya hogy és mint alakul. Tudjuk, nem kell álszemérmesnek, farizeusnak lenni; tudjuk, hogy nagyon sok tanulási nehézséggel küzdő van a romák között. De ha egyik oldalon önök csökkenteni kívánják a tehetséggondozásra szánt kereteket is, amelyeknek jó része kifejezetten ilyen célú volt, akkor hogyan képzelik ezt megvalósítani? A tervek és a mellé rendelt eszközök tekintetében nem látjuk a szinkronitást.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)