Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért tartottam szükségesnek megszólalni, mert úgy vélem, indokolnom kell mindazt a szavazást, amelyet annak idején a törvény elfogadásakor leadtam, mind pedig most, amikor a törvény visszavonásakor le fogok adni. Az eddigi vita nagyjában egészében úgy folyt le, ahogy szokott: gazdasági érvek politikai haszonszerzés mentén és némi erkölcsi érvek, amelyek a KDNP részéről hangzottak el, és amelyeket a magam részéről nagymértékben osztok. Annak idején, amikor megszavaztam a bolti nyitva­tartás szabályozását, magyarul, a bezárások szabályozását, akkor egyértelműen azon az erkölcsi alapálláson voltam, amely erkölcsi alapállásról most a KDNP-től hallottunk, nevezetesen: ez elsősorban és elsődlegesen családi érdek. Olyanfajta családi szempontokat tart szem előtt, amelyek nem valláspolitikai ‑ bocsánat, KDNP ‑ szempontok, nem is vallási értékek, hanem kifejezetten általános emberi értékek, olyanok, amelyeket meggyőződésem szerint támogatni illik és szükséges. Ez az első rész, ami miatt annak idején így szavaztam.

A második részt is el kell mondanom, hangoztattam is, el is mondtam frakcióülésen és egyéb helyen, fenntartásaim voltak azért, mert világosan lehetett érzékelni, hogy a társadalom egy jelentős része az erkölcsi értékek és az erkölcsi indokok iránt nem kellő mértékben fogékony, és akkor most nagyon finoman fogalmaztam. Nem kellő mértékben fogékony, nem elsősorban csak a valláserkölcsi kérdések, hanem általában az erkölcsi kérdések iránt. Következtésképpen lehetett érzékelni és látni, hogy veszélyeket hordoz magában ez a döntés, mégis úgy gondoltam, hogy megkísérelni, megpróbálni érdemes, hiszen egy jó irányt, egy jó célt követ.

Helyes-e most, ha ezt a törvényt visszavonjuk? Arról van-e szó, amiről a szocialisták itt hosszan beszélnek diadalittasan, hogy az egyik oldal győzelmet aratott, a másik vereséget szenvedett, hogy itt most egy visszavonulás folyik, melyik itt a valóság és az igazság? A helyzet az, amit én valamennyi kisgazda nevében is merek mondani, érdemes visszamenni Deák Ferenchez. Deák Ferenc annak idején, amikor a provizórium megszűnt, világosan és egyértelműen kifejtette, vissza az 1848-as törvényekhez, de mindig és mindenkor figyelembe venni, hogy mi az, amit a közérdek és a közvélemény képes elfogadni. Az adott helyzetben és az adott lehetőségek mentén a kormánynak ezt kellett értékelni, és amikor ezt helyesen értékelte, akkor meggyőződésem szerint ezt érdemes támogatni, még akkor is, ha az erkölcsi fenntartásaim változatlanok a nyitvatartással kapcsolatban.

Meggyőződésem ugyanis, hogy a helyes álláspont csak az lehet, hogy előbb majd elérni a társadalmon belül ennek a széles körű támogatását, és aztán új döntést hozni. Nem vád az, amit a szocialisták elmondtak, hanem reményeim szerint egy jövőbe mutató előrelátás, nevezetesen, hogy a társadalom előbb vagy utóbb ‑ reményeim szerint inkább előbb ‑ olyan szinten és olyan módon képes gondolkodni, amely a kicsi, apró vagy akár nagyobbacska gazdasági érdekeket is az erkölcsi értékek mögé képes helyezni. Ez az idő nem jött el, de van, amikor eljön, akkor lépni kell, és akkor hiszem, hogy a kormány lépni fog.

Még egy gondolat, amit nem mellőzhetek: előtérbe került ma a pótlék ügye. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos kérdés. Reményt és biztatást ad, hogy a kormány azt mondja, hogy tárgyalásokat kíván folytatni. Én egy kicsit többet szeretnék hallani. Én azt szeretném hallani a kormánytól, hogy nagyon határozottan támogatja, hogy a pótlék tekintetében semmilyen hátrány nem érheti a dolgozókat. Ezt egészen egyszerűen el kell tudni érni. A kormányban van elég erő, a tárgyalások során van kellő határozottság, akkor ez elérhető. Ez az, ami az igeneket meggyőződésem szerint a mai napon igazán alátámaszthatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)