Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nacsa képviselőtársamnak mondanám, hogy már többször a mai nap is elhangzott ellenzéki képviselők felszólalásaiban, hogy az ellenzék azért nem tud bizonyos törvénymódosító csomagokat vagy törvénymódosításokat megszavazni, mert hiába vannak benne pozitív elemek, ha mellette nagyon sok negatív elemmel találkozunk. És önök ezt az elmúlt nyolc évben elég tudatosan alkalmazták is, hogy rá lehessen utána kiabálni az ellenzéki képviselőkre, hogy semmi pozitív dolgot nem tudnak megszavazni. (Nacsa Lőrinc: Én nem kiabáltam!) Ajánlanám képviselő úrnak, hogy akkor innentől fogva tegye meg azt a szívességet nekünk, hogy amikor módosító indítványokat adunk be, ami pozitív irányba terelné egy-egy törvénymódosítás szerepét, azt innentől fogva támogassa. Ugyanazt kérem, amit ön kért mitőlünk. A Fideszes képviselőtársamnak mondom, csatlakozva a jobbikos képviselőtársamhoz, hogy ennél a törvénymódosításnál felhozni azt, hogy emelték az ellátásokat, a sérült vagy fogyatékos emberek ellátását, vagy azt, hogy a beteg gyermeküket ápolóknak megemelték az úgymond bérüket, akkor arról miért nem beszél, hogy aki a beteg testvérét ápolja, aki a beteg hozzátartozóját ápolja, édesanyját vagy édesapját, annak nem emelték meg olyan mértékben. Itt is különbséget tettek. Sikerült egy felemás törvényt megalkotniuk, ami igen, 33 ezer családnak segít, de az összes többinek nem. Különbséget tettek beteg és beteg között. Ezen el kellene gondolkodni!

És azon is el kellene gondolkodni, hogy mi, ép emberek  mert így szokták mondani  tényleg megteszünk-e mindent a fogyatékkal élők érdekében. És akkor néhány kérdést fel kell tennem. Amikor arról beszélünk, hogy a technika robbanásával most ezt a törvénymódosítást is itt meg fogjuk szavazni, akkor felteszem a kérdést, hogy ezek a technikai eszközök rendelkezésre állnak-e olyan mértékben a fogyatékkal élők számára, mondjuk, okostelefonok formájában vagy számítógépek, laptopok formájában, amilyen mértékben szükséges lenne.

Ebben tudnak-e támogatást nyújtani ezeknek az embernek? Készítettek-e tanulmányt, hogy hány embert kellene ennek a technikai robbanásnak elérnie? Ha már segíteni szeretnénk rajtuk, és természetes, hogy a mi kötelességünk, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy a fogyatékkal élők ugyanúgy napi szinten minden olyan szolgáltatást igénybe tudjanak venni, amit az ép társaik úgymond igénybe vesznek.

Fel kell tenni a kérdést, hogy a fogyatékkal élők a tömegközlekedési eszközöket tudják-e olyan mértékben használni, mint az ép társaik. A fogyatékkal élők hozzájutnak-e azokhoz az alapvető szolgáltatásokhoz olyan mértékben és annyira egyszerűen  idézőjelbe teszem az „egyszerű” szót , mint az ép társaik. Megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy ez megtörténjen, vagy csak egy hangzatos felszólalást teszünk, és elmondjuk, hogy a kormánypárt mennyi mindent tett az elmúlt nyolc évben ezeknek az embereknek az érdekében, leporoltuk, letudtuk, és kész, el van intézve.

Én azt gondolom, hogy ez nem erről szól. Sokkal, de sokkal többet kellene tenni ezekért az emberekért, mert ezek az emberek a mi jóindulatunkra vannak ráutalva, minden mértékben ki vannak szolgáltatva az ép társaiknak. És ez nem jól van így, mert én azt gondolom, hogy egyetlenegy ember sem kérte azt, hogy fogyatékosan jöjjön a világra, vagy netántán később olyan betegséget vagy sérüléseket szenvedjen, ami által fogyatékossá válik.

Úgyhogy én csak arra szeretnék kérni minden kormánypárti politikust, hogy egy kicsit szerényebben, mert ez a téma megérdemli azt, hogy szerényebben és egy kicsit magunkba nézve beszéljünk erről, és természetes, hogy támogatni fogjuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)