Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Csatlakozni tudok a Jobbik vezérszónokához, hogy egy eléggé komplett törvénymódosítási csomagot látunk, amiben nagyon-nagyon sok pozitív változás van, de sajnos kritikaként meg kell említenem, hogy emellett rengeteg negatív változást is látunk. Meglepő módon akkor most egy kicsit a pozitív változásokról beszélnék, államtitkár úr, hogy ne csak mindig a negatív dolgokat hallják az ellenzék oldaláról. Az egyik ilyen, hogy a foglalkoztatási tárgyú törvényeknél korábban nem tette lehetővé, hogy 30 óránál magasabb óraszámú képzésben vegyen részt az a szülő, aki gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermekgondozási segélyben részesült, és nem álláskereső, annak ellenére, hogy keresőtevékenységet a gyermek féléves korát követően időkorlátozás nélkül folytathatott.

Gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermekgondozási segélyben részesülő, képzésben részt vevők tekintetében megszűnik a heti 30 órás tanfolyami korlát. Amikor arról beszélünk, hogy mennyire fontos lenne minél hamarabb a munkaerőpiacra azokat a nőket visszaterelni úgymond, akik gyermekeket nevelnek otthon, akkor szerintem ez egy nagyon fontos, pozitív változás, hogy ne szabjunk határt annak, hogy 30 órában vehetnek részt képzésben. Szerintem az egyik legnagyobb indoknak azt szokták mondani a nők munkavállalásánál, hogy huzamosabb időre kiesnek a munkaerőpiacról, és pontosan ezért hátrányba kerülnek, főleg most már a XXI. században, amikor annyira gyorsan változik a világ.

A következő pozitív változás: pontosításra kerülnek a képzési támogatásra vonatkozó rendelkezések, a teljes alanyi kör számára támogathatóvá válik a képzéssel kapcsolatos költségek megtérítése. Ez korábban csak a foglalkoztatást helyettesítő támogatásra jogosult álláskereső részére, az általános iskolai végzettség megszerzéséhez vagy a szakképzés megkezdéséhez, a külön jogszabályban meghatározott bemeneti kompetenciák megszerzéséhez szükséges képzésben történő részvétel idejéig járt. Ezen túlmenően a módosítás konkretizálja azt az alanyi kört, amelyik a képzéssel kapcsolatos költségek megtérítésén túl keresetpótló juttatást vagy keresetkiegészítést kaphat.

A következő pozitív változás  bár itt majd egy kérdést fogok feltenni államtitkár úrnak -: a foglalkoztatásbővítést szolgáló támogatások köre új elemmel bővül. A munkaadó részére újabb támogatás nyújtható annak érdekében, hogy olyan munkavállalót is foglalkoztassanak, akik hozzátartozójukat gondozzák vagy kisgyermeket nevelő nők.

Bértámogatás esetén a gyermek felügyeletével és hozzátartozó gondozásával kapcsolatban felmerült indokolt költségek a munkavállaló kérelmére megtéríthetők. Ez pozitív változás, de kicsit ellentmondásos számomra, mivelhogy az a munkavállaló, aki hozzátartozóját gondozza, nem biztos, hogy  idézőjelbe tetten  „értékes” munkavállaló a munkáltató számára. Tudom, hogy támogatási rendszerrel lehet ösztönözni a munkáltatókat, hogy ilyen embereket alkalmazzanak, csak ezt a kettősséget hogyan tudjuk megoldani? Nap mint nap szembesülünk azzal, hogy mekkora hátrány éri, mondjuk, a több gyermeket nevelő édesanyákat, a beteg hozzátartozójukat gondozókat, hogy hogyan lehet ezt a kettősséget… Az már pozitív dolog, hogy próbálkozik a kormányzat, hogy ezt a problémát megoldja, csak tényleg elegendő-e valamiféle támogatási rendszer ahhoz, hogy ez megtörténjen, vagy erősebb beavatkozás kellene?

A javaslat megoldást teremt arra, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Alapból nyújtott támogatás visszakövetelése esetén párhuzamosan késedelmi kamat, illetve pótlék felszámítása ne fordulhasson elő. Kamatos kamat tilalmára tekintettel a késedelmesen megfizetett ügyleti kamatra késedelmi kamat sem számítható fel a jövőben.

És már többen elmondták előttem, hogy a fogva tartás teljes ideje alatt szünetel az álláskeresési járadék, és ennek a feloldását tervezi a kormány. Igen, nagyon fontos az, hogy azokat az embereket hogyan lehet a munkaerőpiacra visszavezetni, hogyan lehet benntartani, még ha fogva tartás alatt áll is, hogy ha majd egyszer kikerülnek a fogva tartásból, pozitívan csatlakozzanak a társadalmunkhoz. Én azt gondolom, hogy ez egy pozitív változás.

Nem szeretném már megismételni az előttem szólókat, és akkor néhány negatív dolgot hadd olvassak fel, amit ebben a módosításban mi kifogásolunk.

A gyermekgondozást segítő ellátásban, illetve a gyermekgondozási díjban részesülő személy képzése a gyermek féléves kora előtt nem támogatható, nem indokolt a képzési támogatás alanyi körében a gyermek féléves kora előtti ellátásra jogosultakat feltüntetni. A jogalkotó szándéka az, hogy a képzési támogatás csak a gyermek féléves kora után legyen adható az ellátásban részesülő szülőknek, ezért kikerülnek a támogatási alanyi körből a terhességi-gyermekágyi segélyben és a csecsemőgondozási díjban részesülők. Szerintem ezt meg kellene fontolni, államtitkár úr.

Értem, hogy azt mondjuk, hogy a gyermek féléves koráig az édesanya mindenféleképpen csak a gyermekkel foglalkozzon, nem vitatkozunk, ebben nem tudok vitatkozni, én is három gyermeket nevelek, de én azt gondolom, pontosan, amikor arról beszélünk, hogy mekkora hátrányt szenvednek a gyermeket nevelő nők a munkaerőpiacon, hogyan kellene őket segíteni, és pontosan az imént egy pozitív változásról számoltunk be, akkor nem értem, hogy miért vezetjük be ezt a tilalmat, mert én azt gondolom, hogy a mai felgyorsult világunkban, az internet robbanásával, a technika robbanásával sok esetben nem akadályozza meg  tapasztalt édesanyaként mondom , hogy ez megtörténjen, hogy a gyermek féléves koráig egy kismama ne vehessen részt képzésben. Én nagyon kérném, hogy ezt a módosítást vegyék ki, szerintem ez nagyon nincs helyén, államtitkár úr.

A következő negatív módosulás: a keresetkiegészítés megállapítása a képzést megelőzően elért jövedelem vizsgálatán alapul. A keresetkiegészítés számítása korábban a képzést megelőzően elért átlagkereset és a képzés alatt elért kereset különbözetéig terjedt.

(15.20)

A módosítás értelmében az átlagkereset helyett a jövőben átlagjövedelmet kell majd figyelembe venni. Itt nem mondanám el, hogy mi az átlagkereset fogalma és az átlagjövedelem fogalma. Szerintünk ez negatív változás lesz a törvényben. Szeretném, ha ezt is megfontolásra javasolhatnánk.

A következő: az állami foglalkoztatási szerv a munkahelykeresést, a munkához, valamint a megfelelő munkaerőhöz jutást, továbbá a munkahely megtartását munkaerőpiaci szolgáltatásokkal is elősegíti. Ezen belül a munkaerőpiaci programot és munkaerőpiaci szolgáltatást nyújtók szakmai támogatása a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által alapított közhasznú szervezet, kedvezményezett részére továbbadási kötelezettséggel átadott szakmai támogatás nyújtásával is megvalósulhat. A jelen módosítás a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter nevesítését elhagyja, és helyette csupán a „miniszter” megnevezést hagyja meg. Ezt a típusú módosítást az eddigi törvény több pontján is megteszi a jogalkotó.

Az a kérdés, hogy a javaslat elfogadását követően pontosan ki rendelkezhet majd a foglalkoztatáspolitikai célokat segítő, támogató pénzeszközök felett, ugyanis a mostanáig egyértelmű megjelölés, a „foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter” helyett elég lesz a „miniszter” megjelölés ahhoz, hogy például az elkülönített alapok közül a Nemzeti Foglalkoztatási Alap céljairól, pénzeinek felhasználásáról döntsön valaki a felelős miniszter helyett. Ki lesz az a mindenkori miniszter? Miért kell ez a lépés? Ha foglalkoztatáspolitikáról beszélünk, akkor miért nem evidens az, hogy marad, hogy a foglalkoztatásért felelős miniszter lesz az, aki ezekről a pénzekről döntsön? Vagy egészen mást tervez a kormány? Én nem gondolnám, hogy pozitív változás lenne az, hogy itt akárki dönthet, majd mondjuk, Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter dönti el, hogy mi lesz ezekkel a pénzeszközökkel.

A közfoglalkoztatást a kormányzat bevallottan évek óta szűkíti, és jelentős mértékben csökkenti az erre fordítható anyagi ráfordítást és így a résztvevők létszámát is. A mostani kormányzati lépés, hogy a közfoglalkoztatás helyett különböző képzésekben helyezik el az embereket, önmagában dicséretes lenne. Azt soha nem mondtuk, hogy a munkanélküliség felszámolása oktatási rendszerrel megvalósítható. De amit az elmúlt években láttunk, hogy bizonyos cégek szakosodtak arra, hogy mindenféle képzéseket indítottak  ez jellemző Hajdú-Bihar megyére is, államtitkár úr , és tömegével jelennek meg azok a képzési formák, ahol tésztagyúró embereket képeznek, kosárfonókat, seprűkészítőket.

Lényegében mondhatnánk azt is, hogy nem a munkaerőpiaci helyzet adja azt, hogy milyen képzéseket indítanak el, hanem azt látjuk, hogy bizonyos cégek nagyon jól járnak, a szegény munkanélküliek vagy álláskeresők rohangálnak, és egyik képesítés után a másik képesítést szerzik meg. Lényegében hónapok alatt lezavarják ezeket a képzéseket, megkapják az okmányokat, de nem látjuk azt, hogy utána a munkaerőpiacon el tudnának helyezkedni. Azt gondolom, hogy erre több energiát kellene fordítani, és olyan képzéseket megvalósítani, ami kiszolgálja azt a fajta munkaerőhiányt, amivel ma Magyarországon szembesülünk.

Kicsit csatlakoznék jobbikos képviselőtársam felszólalásához, aki beszélt a munkahelyi balesetekről és a táppénzről. Azt látjuk, hogy évről évre nagyobb a szorongás a munkavállalóknál, és nagyon kevesen veszik igénybe a táppénzt, s csak nagyon rövid ideig. De biztos tudja, államtitkár úr, hogy 9 milliárd forinttal nőtt a költségvetésben az az összeg, amit táppénzre fordítottunk. Mindenki azt gondolná, hogy ez a 9 milliárd forint azt támasztja alá, hogy többen mennek táppénzre, a munkavállalók újra azt tudják mondani, hogy bíznak a munkahelyükben és nem veszélyeztetik. De ha megnézzük a számokat, ezt a 9 milliárd forinttal több összeget sokkal kevesebb ember vette igénybe, ami azt jelenti, hogy sokkal súlyosabb betegségekre veszik igénybe, vagy amit képviselőtársam mondott, hogy nagyon megnőtt a munkahelyi balesetek száma, ami után hosszabb időre kiesik a munkakeresetből, vagy véglegesen ki fog kerülni, mert csonkolásos vagy olyan egészségügyi károsodást szenved, ami után már nem tud visszakerülni a munkaerőpiacra.

Lényegében minden adat azt támasztja alá, amit képviselőtársam is elmondott, hogy mennyire kiszolgáltatottak ma Magyarországon a munkavállalók a munkáltatókkal szemben. Ennek az egyik „alaptörvénye” a munka törvénykönyve, hogy milyen módon szolgálja ki a módosított munka törvénykönyve a munkáltatókat, és nem a munkavállalókat védi.

A mellett a nagyon sok pozitív változás mellett, államtitkár úr, amiből néhány dolgot én is felsoroltam, és az előttem lévők is, jó néhány kritikai pont van ebben a törvénymódosításban. Ha ezek így maradnak, akkor tartózkodni fogunk a törvény elfogadásánál. Remélem, hogy jó néhány módosítást figyelembe fog venni a minisztérium, és pozitív irányba fogja változtatni ezt a törvénymódosító csomagot. Köszönöm szépen, elnök úr.