Felszólalás adatai

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem kell különösebben bizonygatnunk, hogy túl nagy különbség a negyven év kommunizmus megítélésében nincs köztünk, és én úgy gondolom, minden jogállamban gondolkodó ember úgy véli, hogy ez az egyik legszörnyűbb korszaka volt Magyarországnak. Sajnos sok ilyen negatív időszaka, periódusa van a magyar történelemnek, de ez még azok közül is kiemelkedik, hiszen hosszan tartott, és rengeteg embert bélyegzett meg. S nemcsak azokról van szó, akiket egyik vagy másik alkalommal elítéltek, börtönbe zártak egy-két-három évre, vagy az életétől megfosztottak, hanem arról van szó, hogy az ő családjaik, leszármazóik, esetleg csak a szomszédjuk vagy a barátaik egy életre B-listázottak, megbélyegzettek lettek. Sokakat, akiket nem ott a helyben, az Andrássy út 60-ban vagy más helyen tett tönkre egy életre vagy ölt meg ez a hatalom, ez a gépezet, azokat is megfosztotta a továbbtanulás lehetőségétől, megfosztotta attól, hogy normális vezető munkát vállaljanak, hogy képességeikhez mérten tudjanak alkalmazottak lenni bárhol. Ez a B-listázott életmód nemcsak százaknak, hanem ezreknek, tízezreknek vagy százezreknek keserítette meg az életét, tette elképzelhetetlenné a világot, sokaknak csak azért, hogy bármilyen egyszerű helyi vezető posztot töltsenek be, részeivé kellett hogy váljanak a Magyar Szocialista Munkáspártnak, és aki ezt nem tette meg azért, hogy egy szociális otthon vezetője legyen, vagy helyben egy kisebb, az ottani tanács mellett működő cég vezetője, az nem is léphetett elő.

Teljesen ördögtől való volt ez az egész rendszer, sok filmen is feldolgozták, de nem lehet elégszer elmondani, nem lehet elégszer emlékeztetni arra, hogy a kommunizmus mind Magyarországon, mind külföldön hány áldozatot szedett, és hogyan törte derékba emberek életét. Talán az ön családjából is, de a mi családunkból is sok helyről lehet arról történeteket mondani, hogy diplomával rendelkező embereket csak hídtakarításra vettek fel, és úgy élhették le az életüket. Nem lehet elégszer a mostani korosztályoknak - akár az én korosztályomnak vagy a Jobbikban ülők többsége korosztályának - ezt újra és újra elmondani akár az oktatási rendszerben, akár a nemzeti ünnepeinken. Mint ön is látja, a nemzeti ünnepeink most már szerencsére nem kordonok mögött zajlanak, október 23-án például virágos ládák között tudtunk végre őszintén beszélni az elmúlt negyven évről, negyven év kommunista elnyomásáról.

Az előző polgári kormánynak nagyon fontos lépése volt szerintem ebben a tárgykörben, a múlt föltárásában, hogy létrehozta a Terror Háza Múzeumot, amelyik egy olyan intézmény, ahova mindannyian büszkén vihetjük el a vidékről vagy külföldről idelátogató ismerőseinket, hiszen jó bemutatja azt, hogy milyen volt a kommunista rendszer valójában. Ez folytatódott tovább fideszes önkormányzatokban. Hódmezővásárhelyen például létrejött az az Emlékpont, amelyik a Terror Házával szemben vagy amellett a vidék magyarságának megfélemlítéséről szól. És természetesen az új polgári kormány is továbbment ezen az úton, a múlt őszinte feltárásának az útján.

Ön is arra futtatta ki a felszólalását, hogy miként lehet számon kérni az elmúlt negyven évet azoktól, akik nemcsak hogy haszonélvezői, hanem aktív részesei, létrehozói voltak ennek a rendszernek, és utána ebből anyagi vagy más természetű hasznot is reméltek vagy elkönyveltek magukat. Éppen ezért mindazokkal szemben, akik ennek a rendszernek a bűneit tagadják, a társadalmi igazságosságot immáron büntetőjogi eszközökkel is tudjuk védeni. Hiszen önök is itt voltak, és ha jól emlékszem, támogatták a büntető törvénykönyv módosítását, amely büntethetővé tette a kommunista rendszer szörnyű tetteinek a tagadását, hiszen most már ez is büntetőjogi eszközökkel védhető. Azt hiszem, hogy nem elsősorban a Btk.-val, hanem a társadalmi értékítélet helyretételével, oktatással, ismeretterjesztéssel kell ezen az úton előremennünk, ugyanakkor fontos volt, hogy ha más huszadik századi szörnyű diktatúra tagadását büntetőjogi védelemben részesítjük, akkor ezt nyilvánvalóan tegyük meg a kommunizmusnál is, hiszen minden ember élete ugyanannyit ér, bármelyik diktatúra is nyomorította meg őt. A polgári kormány ezen az úton kíván továbbmenni a kiegyensúlyozottság, a törvényesség és az igazságosság jegyében.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)