Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A remény hal meg utoljára - tartja a közmondás -, bár ami az egészségügyet illeti, a tegnapi naptól már ez is csak múlt időben értendő. Egy évtizede, a ’90-es évek elején volt utoljára az a kegyelmi állapot, amikor a szakpolitikusok az egészségügyi rendszer átalakítását illetően nagyjából egyetértettek. Attól kezdve állandó heves viták középpontjában áll az ágazat, és ember legyen a talpán, aki kívülállóként el tud igazodni a különböző állásfoglalások között. Emlékezetesek az úgynevezett ágylábtörvény, vagy például a 2000. év elején elfogadott, az alapellátás működését érintő úgynevezett praxistörvény körüli heves csatározások.

A viták és változások ellenére elmondhattuk, hogy így-úgy, de sikerült megőrizni a bismarcki szolidaritás alapelvét, és nem romlottak az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés esélyei sem, időközben azonban spontán folyamatok indultak el az ágazatban, nagyobb részt a működtetés, de a tulajdonlás területén is.

Ezeket a folyamatokat próbálta szabályozott keretek közé terelni az úgynevezett Mikola-féle intézményi törvény. A jogszabály megteremtette az ellenőrzött intézményi átalakulás, és ezen keresztül a tőkebevonás lehetőségét, az alapvetően nonprofit elven működő egészségügy számára mutatta meg a kitörési pontokat, kizárta a működtetés és a magánosítás lehetőségéből a gyógyszergyártókat, valamint az orvostechnikai eszközök gyártásával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozásokat. Tette ezt annak érdekében, hogy ne alakuljanak ki monopóliumok, hogy megakadályozza e vállalkozások számára a piacvásárlás lehetőségét. Az akkori ellenzéki, most kormánypárti politikai erők legfőbb kifogása az volt a törvénnyel szemben, hogy mivel alulfinanszírozott az ágazat, a tőke megjelenése komoly működési zavarokat okozhat, azaz előbb konszolidálni kell az egészségügyet, és csak azt követően lehet megkezdeni az átalakítást. Volt logika az érvelésben, azonban a törvényalkotó nem a tőkére akarta bízni a rendszer átalakítását, hanem a rendszerben történő megjelenését próbálta szabályozni.

Tisztelt Ház! Az elmúlt évben számtalan alkalommal vitáztunk e Ház falain belül és kívül a korábbi törvény hatályon kívül helyezéséről, és a tegnap a kormánypárti többség által megszavazott, úgynevezett Csehák-féle intézményi törvényről, arról a törvényről, amely szabad teret nyit az idegen tőkének, lehetőséget kínál a nyereségorientált működtetésre, és piacot biztosít az úgynevezett szakmai befektetőknek, a gyógyszer- és orvosiműszer-gyártóknak, -forgalmazóknak.

A kormány ezzel a lépéssel kimondva-kimondatlanul a magántőkére akarja bízni az egészségügy átszervezését, kérdés azonban, hogy megvannak-e azok a feltételek, amelyek a magántőke bevonásának veszélyeit kiküszöbölik. Kérdés, hogy mi lesz azokkal az intézményekkel, részlegekkel, amelyek nem működtethetők nyereségesen; kérdés, hogy a nyereségének realizálásában érdekelt tőke működtetni fogja-e ezeket az intézményeket. Nagy valószínűséggel nem - vagy szűkíteni fogja a szolgáltatásokat, vagy leépíti a veszteséges részlegeit -, tehát marad a közfinanszírozott szolgáltatási kör szűkítése. Ezt támasztja alá az egészségügyi kormányzat úgynevezett alapszolgáltatási csomag meghatározásáról szóló számtalan nyilatkozata is.

A másik lehetőség új biztosítási formák érvényesítése. Erről az elképzelésről is sokat hallani. Kérdés azonban, hogy azok, akik túlnyomó többségében igénybe veszik a szolgáltatásokat, lesznek-e olyan helyzetben, hogy a több évtizedig fizetett járulékok után további magánforrásokat áldozzanak a saját ellátásuk érdekében. Nagy valószínűséggel nem, tehát számukra marad az úgynevezett szolgáltatási alapcsomag.

Még lehetne sorolni a megválaszolatlan kérdéseket. Ezek a felvetések nem öncélúak, hiszen számtalan európai vagy tengerentúli példát lehetne felhozni aggályaink alátámasztására. Tanulmányok bizonyítják, hogy a tőke korlátlan megjelenése után az ellátás sokkal többe kerül mérhető teljesítményjavulás nélkül, vagy elég utalni a közelmúltban az Egyesült Államokban lezajlott vizsgálatra, amely megállapította, hogy a leghatékonyabban a nonprofit rendszerek működnek, míg több nagy, nyereségorientált szervezet esetében számos visszaélésre derült fény. Nem véletlen, hogy az FBI egy külön egységet állított fel e visszaélések felderítése céljából.

Összegezve: úgy gondolom, hogy az ellenzék aggodalmai megalapozottak, de bízzunk a jövőben, hiszen a remény hal meg utoljára.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)