Felszólalás adatai

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Néhány pillanatnyi szünetet azért tartok, mert nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek az ilyen nagyon egyszerű, hogy mondjam, autodidakta közgazdászra valló okfejtéseken, az "el kell venni a kormánytól, oda kell adni az embereknek" típusú beszólásokon. (Derültség az MSZP soraiból.) A képviselőtársunk egy várost vezet, egy nagyon szép várost. (Domokos László: Melyik módosító javaslatról van szó?) Domokos úr! (Derültség az MSZP soraiból. - Zaj. - Az elnök csenget.) Domokos úr! Hadd legyek én a hozzászóló, és akkor utána ön is lehet, ha szót kér, biztosan. Nem tudom túlságosan megérteni azt, hogy hogyan lehet ilyen egyszerű észjárással operálni akkor, amikor egy országról van szó, merthogy az egyszerű észjárás veszélyes. (Derültség az MSZP soraiból. - Domokos László: A kormánybiztos úr mondja el, hogyan is van!)

Elnök úr, azt szeretném jelezni, hogy a beadott módosítók közül egyébként Teleki képviselőtársam 85 milliós oktatásra vonatkozó javaslatáról szeretnék beszélni, előtte azonban még néhány dologról. Egyfelől arról, hogy mi a helyes magatartás és mi ennek a költségvetésnek a célja. Minden ellenkező híreszteléssel szemben nekünk van elképzelésünk arról, hogy ez a költségvetés mit szolgál, és hogyan szolgálja hazánkat, és nem tudom, önöknek van-e.

Mi azt mondjuk, hogy nem választhattuk azt az utat, hogy eladósodunk, mint a még mindig erős gazdaságok. (Domokos László: Már el vagyunk!) Hiszen ha rápillantunk azokra az országokra, amelyek Európában vagy szerte a világban szenvedik a gazdaság válságát, akkor azt látjuk, hogy ez mindenkit ugyanúgy érint, mindenkit ugyanúgy sújt a munkanélküliséggel, a gazdaság visszaesésével.

Szeretnék megjegyezni egy el nem hanyagolható tényt, hogy az eurózóna országaiban nincs szignifikáns különbség a gazdaság csökkenését illetően, mint a nem eurózónásokban - zárójel bezárva. Ha pedig ez így van, akkor a teendőnk csak az lehet, hogy csökkenteni a hiány mértékét, azon a szinten tartani, ami számunkra még kezelhető, nyilván ha kiesik pénz bevételekben, legalább egyhavi, akkor kevesebbet osztani, mert nincs miből, és megalapozni a gazdaság fejlődését azzal, hogy könnyebbséget nyújtunk a vállalkozásoknak. Nagyjából erről van szó, adócsökkentéssel és járulékcsökkentéssel. Hogy önöknek mi az elképzelésük, azt nem tudom megmondani, merthogy egyfelől ez az eléggé gyerekes közgazdasági alapvetés, hogy vegyünk el a kormánytól, adjunk az embereknek, nem hiszem, hogy költségvetési alapelvvé emelhető, hogy finoman fogalmazzak, és még így is túl finoman fogalmaztam, a másik oldalról pedig szeretnék néhány idézetet mondani.

Elnök úr, ön egy szerencsés ember, Varga képviselő úrra gondolok (Varga Mihály: Köszönöm.), mert sokat foglalkoznak önnel a mai ülésen, hadd tegyem meg én is, ha ezt megengedi. (Derültség az MSZP és a Fidesz soraiból. - Babák Mihály tapsol.) A hozzászólása után, gondolom, meg is kell tennem. Ön a közgazdász vándorgyűlésen néhány héttel ezelőtt azt mondta, hogy csökkenteni kell az elosztás mértékét hazánkban. Mondott ilyet, hiszen visszakereshetjük az erről szóló tudósításokban (Domokos László: Én ott voltam!) Az erről szóló tudósítások szerint tehát ön azt mondja, hogy kevesebbet kell beszedni, ezt még értem, hiszen önök is arról beszélnek, hogy kevesebb adót kellene fizetni mind a vállalkozásoknak, mind az embereknek, másfelől kevesebbet kellene osztani. Na most innen úgy nem nagyon látom, hogy a 450 milliárdos plusz módosító javaslatok honnan származnak, honnan jönnek, mi a forrásuk, és egyáltalán mi az indítóoka annak, hogy ha kevesebbet osztunk, az 450 milliárd többlettel jár együtt. Másfelől az ön pártelnöke azt mondja, hogy nem szentségtörés egy kicsit növelni a hiányt, szóval, ez a 3,8 nem biztos, hogy 3,8, lehetne ez egy kicsit több is. Hát akkor én hadd kérdezzem meg, hogy mi az érvényes mondandó. Mivel vitatkozzunk? Vagy vitatkozzunk-e mindennel? - mert most már nagyjából ezt vagyunk kénytelenek követni.

Amiről még beszélni szeretnék, az az, hogy egy válság közepén, amikor látszik, hogy óvatos tervezésre van szükség, ez a költségvetés ezt a tényt teljesíti. Teljesíti azt a követelményt, ami arról szól, hogy tervezzünk óvatosan, tervezzünk óvatosan azért, mert adódhatnak olyan körülmények, amelyek kérdésessé teszik a következő év költségvetésének a tervezését. Mindezek mellett tehát én azt gondolom, hogy a költségvetés elfogadott sarokszámai, amelyekben már elvégeztük a magunk munkáját, jó alapot adnak arra, hogy november 30-án egy stabil költségvetéssel álljunk ki.

Na most lenne még egynéhány mondatom arról, hogy ez a "hogyan értelmezzük mi egymást"... - fél óra, egy óra alatt az elmúlt időben annyiszor hangzott el az "azt mondják önök", "azt mondjuk mi", "mondja el az ellenzék". Hogy mi mit gondolunk a költségvetés állapotáról, a mondandóm első felében már jeleztem. Azt viszont nem tartom túlságosan jónak, hogy a költségvetés vitája, különösen a második körös vita elmegy egy ilyen kölcsönös vádaskodás felé, ami arról szól, hogy "mit gondolunk mi arról, hogy önök mit mondanak".

Nézzük meg a számokat! Azt tudtuk, hogy ezt a költségvetést úgy kell megtervezni, hogy nagyjából egyhavi bevétel esik ki. És hogy ennek mi az oka? Ennek az az oka, hogy vállalkozások és emberek kevesebbet fognak befizetni. Miért fognak kevesebbet befizetni? Azért, mert a gazdasági válság óta a vállalkozások döntő része került nehéz helyzetbe hazánkban is és máshol is. Ha azt látjuk, hogy az emberek kevesebbet fognak vásárolni azokból a termékekből, amelyekre beálltak, akár multinacionális, akár kis- és középvállalkozások, ha kevesebb fogy, ha nincs elég hitel, ha nincs munka, és ezek a társaságok kénytelenek vagy csökkenteni a termelésüket, vagy bezárni nagyon sok esetben, akkor nem tudom, mi az, amiből osztani akarunk.

Ezt az alaptételt tehát én egy válság kísérőjelenségének és nem egyik vagy másik politikai oldal politikai szándékának fogom fel. Már ne sértődjenek meg érte, de hát az már végképp nem az MSZP, a Fidesz, az SZDSZ vagy a Magyar Demokrata Fórum szándéka volt, hogy Magyarországon hogyan alakul a gazdasági válság összes körülménye, és hogy mit tudunk tenni ellene.

Azonban szeretném megjegyezni, hogy az első reakcióink a gazdasági válságra meggyőződésem szerint helyesek voltak, elhárítani az államcsőd rémét, elhárítani az ország finanszírozhatatlanságának a veszélyét, megtartani annyi munkahelyet, amennyit csak lehetséges, megőriztetni annyi vállalkozást, amennyi lehetséges. És hogy meg lehetett-e mindet, arra pont az a nem válasz a helyes válasz - vagy inkább az igaz válasz -, amely sajnos azzal a következménnyel jár, hogy ezek a vállalkozások kevesebbet fognak betenni a közös kasszába a következő évben, sajnos úgy, mint mindenütt máshol.

Azt mondtam, hogy egyetlen javaslatot szeretnék részletesen indokolni, érvelni. Teleki képviselőtársam a romaképzésre 85 millió forintot, nem egy nagy összeget javasolt ebben a költségvetésben. Azért tartom fontosnak ezt a kérdést, és azért tartom erősíthetőnek, mert az utóbbi időszakban helyes és helytelen, hasznos és haszontalan és néha egészen vérfagyasztó és otromba, gyalázatos dolgok jelentek meg a hazánkban élő romákkal kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy az oktatás nem a megoldása, hanem a megoldás egyik része az ő élethelyzetükben és egy hosszú távú lehetőség kialakításában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Domokos Úr! Nagyjából hasonló méretű városban lakunk, hasonló méretű városban élünk, hasonló körülmények között. Abban a városban, ahol én élek, Nyíregyháza a neve, a közszolgáltatások, a könyvtár, az intézmények, az iskola nem szenvedtek csorbát az elmúlt időszakban. Ott, ahol van összefogás, van együttmunkálkodás, ezek a dolgok működnek. A könyvtár, amit említett, különösen szívügyem, nemcsak azért, mert szeretek olvasni, hanem azért, mert hiszek abban, hogy a kultúra egyik őrzője.

(10.10)

Nos, a mi városunkban ez a könyvtár nem visszafejlődött, ez a könyvtár pályázati pénzből megújult, kibővült, megváltozott, korszerűsödött.

Összességében azt szeretném tehát mondani, hogy nincs olyan, hogy valami általában igaz, aztán utána, ha megnézzük, akkor meg sehol nem igaz; hogy általában igaz, hogy mindenütt összeomlunk, miközben ha megnézzük konkrétan, akkor azt látjuk, hogy mind Babák úr gyönyörű városában, ahonnan a nyíregyháziak származnak, mind Nyíregyházán, Szabolcs megyeszékhelyén, de akár máshol is látjuk azokat az eredményeket, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy jobb legyen az életminőségük. Ezért tehát én nem tudom osztani az általános összeomlásra és egyebekre vonatkozó, hogy is mondjam, rémképeket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a lehetőséget a hozzászólásra, köszönöm azt, hogy hozzájárulhattam a vita menetéhez. (Taps az MSZP soraiban.)