Felszólalás adatai

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A szokásos félévi módosítás előtt állunk, hiszen nem következik be olyan parlamenti ciklus, illetve olyan parlamenti ülésszak, amikor pénzügyi tárgyú törvényeket ne módosítanánk. Megtettük ezt tavasszal is, és már vártuk - nagyon vártuk -, hogy ez ősszel is bekövetkezzen, hiszen biztosak voltunk abban, hogy ismét sikerül olyan szabályokat kimódolni, ami az európai uniós irányelvekkel majd összhangba hozható, és olyan törvényeket lehet végigvezetni a pénzügyi jellegű törvényeken, amelyek eddig nem kerültek sorra.

Ezt kicsit ironikusan is mondtam, hiszen megítélésem szerint, ha tudtuk azt, hogy júliusban európai uniós irányelvet fogad el az Európai Parlament, márpedig azért ők sem egyik napról a másikra fogadnak el ilyet, abban az esetben erre fel lehetett volna készülni, és mondjuk, nem feltétlenül tavasszal kellett volna olyan szabályokat módosítani, amelyeket ősszel újra elő kell venni, mert európai uniós irányelv ezt úgy is kötelezővé fogja tenni.

Tehát úgy gondolom, fontos lenne elérnünk azt, hogy a pénzügyi kormányzat, a jogalkotók folyamatosan figyelemmel kísérjék, hogy mi történik az Európai Unióban, melyek azok a törvényi szabályozások, amelyeket át kell vennünk, melyeket kell úgymond harmonizálni, és talán egy nagyobb csomagban, összevárva is meg lehetne ezt tenni, és nem feltétlenül kell állandóan hozzányúlni a szabályokhoz. Hiszen hogyha minden parlamenti ülésszakon ezt megtesszük, azzal nagy valószínűséggel nem a jogbiztonságot fogjuk erősíteni. Tehát szeretném ismételten felhívni a tisztelt Pénzügyminisztérium és Igazságügyi Minisztérium munkatársait, vezetőit, hogy erre a jövőben talán nagyobb tekintettel is lehetnének.

A bizottsági vélemény megfogalmazása során a leglényegesebb pontokat érintettem, hiszen államtitkár úr expozéjából is kiderült, hogy vannak olyan törvényi passzusok, amelyeket - az élet úgy hozta - módosítani kell. Hogy éppen most kell-e, amikor - Keller képviselő úr is utalt rá - ezt megtettük késő tavasszal, kora nyáron, most újra elővesszük, miért nem lehetett akkor erre gondolni, úgy gondolom, szintén alaposabb előkészítéssel ezt meg lehetett volna oldani, ki lehetett volna küszöbölni.

A legfontosabb elemei ennek a törvényjavaslatnak, úgy gondolom, egyetértünk Molnár képviselő úrral is: például ilyen a teljes hiteldíjmutató plafonjának a bevezetése. Utaltam is már rá, a jegybanki alapkamat tízszeresében határozza meg ezt a törvényjavaslat. Hogy miért ennyi, miért ennyinek kell lenni, azt nem tudjuk meg semmiből, sem a szövegből, sem az indoklásból, sem a bizottsági ülésen nem hangzott ez el, azt mondták, hogy ez így körülbelül jó lesz, ebben a jelenlegi kölcsönszerződésekkel lefedett világban ez még belefér.

Megítélésem szerint ez egyrészt nincs összhangban azzal a Ptk.-passzussal, amelyet tavasszal ültettünk be az uzsorakölcsönnel és ahhoz kapcsolódó fogalommal. Egyrészt az is eléggé nyögvenyelős szabály. Tudom, hogy elég nehéz egy ilyen szabályt, definíciót megalkotni, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a meglehetősen tág határ - ugye, jelenleg ez 70 százalékot jelent teljes hiteldíjmutatóban, tehát kamat, díj, egyéb költségek vonatkozásában - megengedhető. Megítélésem szerint ennél sokkal szigorúbb plafont kellene bevezetni, és igen, én is felvetem azt, hogy lehet, hogy kamatplafonról kellene beszélnünk, és a nem teljes hiteldíjmutató plafonjáról; mert az bizonyos szempontból a pénzpiacokkal sokkal inkább összhangban van, hiszen a díjak, egyéb költségek vonatkozásában azért az elég komoly játékteret biztosíthat, és bizonyos értelemben átcsoportosíthatók forrásköltségek ez irányban is.

Tehát azt hiszem, érdemes ezen elgondolkodni, akár még némi műhelymunkát is végezni, hogy melyik a szerencsésebb szabályozás, hogyha kamatplafonról beszélünk, vagy pedig teljes hiteldíjmutató maximumáról. Megítélésem szerint lehet ez is jó, az is jó, de hogy a jelenlegi, ebben szereplő százalékos megoldásnál szigorúbbat kell alkalmazni - tehát úgy gondolom, a tízszeresnél alacsonyabb szintet -, abban biztos vagyok, hiszen ezzel még bőven meg lehet téríteni a bankok forráshoz jutási költségét. Másrészt azért szűkíteni kell mindenféleképpen azon kölcsöntípusok lehetőségét, amire Keller képviselő úr is utalt itt a heti törlesztőrészletekkel bíró, úgynevezett gyorskölcsönök vonatkozásában. Ezeket viszont mindenképpen szűkíteni kell, ezeknek a lehetőségét, esélyét mindenképpen csökkenteni kell. Tehát ez egy fontos jövendőbeli feladat.

Az egyoldalú szerződésmódosítás kapcsán nem történt igazán semmi. Lehetne azt is mondani, hogy a hegyek némi szürke kis egereket szültek, hiszen egyrészt furcsa, hogy a hitelintézeti törvény 210. §-ának a módosítása itt is előkerül, meg a fogyasztói hitelekről szóló törvényjavaslatban is. Egyértelműen, világosan benne van, mégpedig az, hogy a fogyasztóval kötött kölcsönszerződésben vagy pénzügyi lízingszerződésben az ügyfél számára kedvezőtlenül kizárólag a kamatot, díjat vagy költséget lehet egyoldalúan módosítani - tehát gyakorlatilag mindent. Ugyanúgy mód és lehetőség van kamat, díj és egyéb költség módosítására is egyoldalúan, ráadásul még a rövid hitelek vonatkozásában is. Tehát gyakorlatilag nem történt semmi, az előbb általam információs aszimmetriának, azaz információs többletnek hívott eset továbbra is fönn fog állni, tehát az a szándék, amelyet kinyilvánít a pénzügyi kormányzat, a kormány, hogy hogyan lehet a fogyasztóvédelmet javítani, nem valósul meg ezen javaslat beépülése kapcsán.

Az pedig már csak hab a tortán - hogy így mondjam -, a következő mondat pedig arról szól, amit szerintem halandó ember nem is tud értelmezni, hogy egyéb feltétel, ideértve az ok-okozati listát, egyoldalúan nem módosítható az ügyfél számára kedvezőtlenül. Hogy mi ez az ok-okozati lista, azt senki meg nem mondta ebben a törvényjavaslatban. Ha ezt nem tudjuk, hogy mi az az ok-okozati lista mint egyéb feltétel, akkor nyilván azt sem tudjuk, hogy mi nem módosítható az ügyfél számára kedvezőtlenül.

(17.00)

Tehát azt hiszem, hogy ez a törvényi javaslat, ez a 15-ös paragrafusjavaslat egyértelműen mutatja azt, hogy vagy nem volt kellő előkészítés, vagy az volt, hogy mégiscsak a pénzintézetek, a hitelnyújtók érdeke érvényesül, a bankok érdeke érvényesül, vagy pedig eleve ez volt a szándék, hogy a jelenlegi állapot fönnmaradjon.

Én nagyon bízom abban, hogy nem ez a szándéka a tisztelt szocialista képviselőtársaimnak sem, hogy a jelenlegi feltételek fönnmaradjanak, hiszen most azt érzik az emberek, hogy gyakorlatilag bármikor, bárhogyan megváltoztathatják az ő törlesztőrészletüket. Kapnak egy levelet, most hogy 15 napon belül vagy 60 napon belül, majdnem mindegy, hanem az történik, hogy 10-20-30 ezer forinttal egyik hónapról a másikra megemelik a hitelnyújtók a fizetendő törlesztőrészleteket, majdnem mindegy, hogy most milyen ágon, kamat-, költség- vagy díjágon, de ez történik, ez következik be, erről panaszkodnak, ez viszi kétségbeesésbe az embereket, ez a valóság, ezt tapasztalják. Ez a javaslat ezt a valóságot, ezt a negatív valóságot továbbra is fönntartja, biztosítja egyoldalúan a pénzintézetek, a bankok számára. Úgy gondolom, hogy ezzel nem lehet semmiképpen egyetérteni. Úgy gondolom, hogy nekünk, fideszes képviselőknek nem lehet ez a szándékunk, hogy ez a helyzet továbbra is őrződjön, konzerválódjon, mindenképpen változtatásra van szükség e vonatkozásban is.

Van még ennek a... fogyasztóvédelemnek szánt? - nem is tudom, minek szánt - 15. §-nak, ami a hitelintézeti törvény 210. §-át módosítja, még egy nagyon érdekes - nem csak egy - szakasza, amely arról szól, hogy ügyfél számára nem kedvezőtlenül egyoldalúan módosítható egy kölcsönszerződés. Azért az egy érdekes megfogalmazás, mert én tapasztaltam olyan esetet, amikor a pénzintézet azt tárta elé, hogy milyen nagyszerű módosítást, az ügyfél számára kedvező módosítást tud biztosítani, és valóban, az adott pillanatban ez kedvezőnek is tűnt, de változtak az árfolyamok, más lett a pénzügyi piacok helyzete, és kilépett abból a széles árfolyamsávból, amit nem is gondolt az ember, hogy ebből kiléphet valaha is, mondjuk, adott esetben a forint, kilépett bizony, és egy másik időpontban az a változás, ami egyszer kedvezőnek tűnt, máskor már kedvezőtlenné vált. Úgy gondolom, ezt egyoldalúan megtenni nem szabad, nem lehet, ezt csakis kétoldalúan, tehát a szerződés módosításával lehet, de úgy, hogy mindkét fél ehhez hozzájárul.

Tehát egy olyan lehetőséget teremtene meg ez a javaslat, ha így maradna, ami úgy gondolom, hogy számtalan későbbi problémának a gyökerévé tudna válni, és olyan egyoldalú lehetőséget teremt ismételten pénzintézeteknek, bankoknak, amely az ügyfél számára most még kedvező, hiszen tudjuk, hogy az információs többlet nem a fogyasztónál, az embereknél van, de a későbbiekben kedvezőtlen lehet, és ez sajnos a múltbeli tapasztalatok alapján be is következett. Tehát óvnék mindenkit attól, hogy ez az eset ismételten előálljon, úgy álljon elő, hogy a kormány, illetve a parlament, vagy aki ezt elfogadja, lehetőséget is teremt törvényi szinten erre. Képviselőtársaim, ezt ne engedjük, nem szabad a véleményem szerint ezzel egyetérteni.

Arról lehet szólni ismételten, hogy több helyen a polgári törvénykönyvre hivatkozik ez a javaslat is, és nem egyértelmű belőle, hogy mit ért alatta: a majdan esetlegesen életbe lépett, hétfőn elfogadott polgári törvénykönyvet, vagy a most életben lévő 1959. évi IV. törvény által szabályozott polgári törvénykönyvet. Nem egyértelmű, nem tudjuk, hogy mi az, amit zsinórmértéknek kell e tekintetben elfogadnunk. Úgy gondolom, hogy ebben is szerencsés adott esetben valami pontosítást megfogalmazni

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Visszatérve még a fogyasztóvédelemre, itt is szerepel a jelzáloglevélre vonatkozó szabályozás, ami kicsit érthetetlen, hogy a fogyasztói hitelről szóló szabályozásban is benne volt. Itt is egyértelműen kimondásra került, hogy a jelzáloglevéllel finanszírozott kölcsönszerződések esetében a hitelintézet jogosult lejárat előtti visszafizetéssel járó költségeit érvényesíteni, ami úgy gondolom, hogy jogos, hiszen ahogy említettem is az előző törvényjavaslat tárgyalása során, itt más típusú, más szerkezetű források igénybevételéről van szó. Itt inkább tartom ezt elfogadhatónak, hogy itt szabályozzuk vagy itt szólunk, mint mondjuk az előző, elsősorban a rövid lejáratú hitelekre vonatkozó szabályozás vonatkozásában.

Említést tettem itt arról, hogy nem feltétlenül szerencsés gyengébb vagy kevésbé szigorú szabályokat megfogalmazni a büntetett előéletre vonatkozólag, itt különösen az MFB, tehát a Magyar Fejlesztési Bank esetében emelendő ez ki. Nagyon fontos kérdés mindezek mellett az, hogy valóban ezeket a törvényi helyeket, ezt a 8-10, körülbelül 10 pénzügyi jellegű törvényt, amelyet most módosítunk, mondjuk, egy hónap múlva nem szükséges vagy nem kellene-e ismételten módosítani, mert EU-s irányelv változik, vagy mert valamit keresztül kell vezetnünk. Tehát semmilyen megnyugtató válaszlehetőség nincs a vonatkozásban, hogy ezt nem kell újra elővenni a következő parlamenti ciklus, parlamenti ülésszak során, hiszen ezt sosem lehet tudni, ez mindig mint derült égből a villámcsapás ér bennünket, holott ezt alaposabb előkészítéssel meg lehetne tenni.

Mindezek alapján azt tudom mondani tisztelt képviselőtársaimnak, hogy jelen formájában ezt a törvényjavaslatot sajnos nem tudjuk támogatni. Bízom benne, hogy adott esetben az önök módosító javaslataival, illetve a mi módosító javaslatainkkal is hatékonyabbá, jobbá tudnánk tenni, ami azért az elfogadást biztosan erősítené, de jelen formájában ez még nem alkalmas arra.

Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Dr. Puskás Tivadar és dr. Kontrát Károly tapsol.)