Felszólalás adatai

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Már a bizottsági kisebbségi véleményben is jeleztem azt, hogy számos ponton problémák vannak ezzel a törvényjavaslattal, de úgy gondolom, szerencsés, ha áttekintjük ezen keretek között is, hogy hogyan is állunk a fogyasztóvédelemmel, mégpedig a pénzintézetek, a hitelfelvevők kapcsán, vonatkozásában.

Magyarországon, úgy gondolom, ebben egyetérthetünk, viszonylag alacsony pénzügyi kultúrával rendelkeznek a fogyasztók. Egyrészt lehet, hogy ez az iskolai oktatás hiányosságaira vezethető vissza, másrészt pedig talán arra, hogy soha nem voltak igazán rákényszerítve arra, hogy elmélyüljenek egy-egy pénzügyi konstrukció, pénzügyi eszköz ismeretében, ezáltal bizony számos hiányosság merült föl.

Ezt a tudásbeli problémát gyakran azok a hitelnyújtók, pénzintézetek, amelyek erre szakosodtak, ki is használták. Emlékezzünk csak az elmúlt évek vagy évtizedek komoly pénzügyi botrányos eseteire. Különösen azon hitelek esetében van jelenleg ilyen probléma, amelyeket egy szóval ilyen gyorskölcsönöknek szoktak nevezni, ahol bizony a könnyű pénzhozzájutási lehetőség ígéretétől számosan elcsábultak, és gyakorlatilag garmadával vették fel a hitelt. A pénzintézetek, a pénzügyi közvetítők a kellő tájékoztatást, az alapos felvilágosítást mellőzték, és gyakorlatilag csak az előnyeit hangsúlyozták ezeknek a hiteltípusoknak, hitelfajtáknak.

Arról nem is beszélve, hogy az az úgynevezett teljes hiteldíjmutató, amely tényleges összes költségét jelezte egy-egy hitelfelvevőnek, gyakorlatilag az egekbe szállt, és olyan terheket jelentett, illetve rakott egyes családok számára, ami gyakorlatilag megvalósíthatatlan, kifizethetetlen, visszafizethetetlen. Egyrészt ez az uzsorakölcsönök gyakorlatában is megnyilvánul, másrészt pedig a válság, és nem csak a válság hatására, a nem felmért, nem jól felmért kockázatok alapján olyan anyagi terhet jelent egyes családok számára, hogy bizony-bizony a létszükségletek, a léthez való lehetőség is megkérdőjeleződött. Azt kell mondanunk, hogy több ezer, talán több tízezer család feje fölött van az a veszély, hogy elveszítheti legfontosabb vagyontárgyát, a lakását, a házát.

Még egyszer mondom, ez részben vagy javarészben annak köszönhető, hogy a pénzbőség idején nagyon sok pénzintézet vagy pénzügyi közvetítő kihasználta a lehetőséget, egyrészt a fogyasztók kevésbé voltak informálva, másrészt pedig tudásbeli problémák is voltak, és ezt a tudásbeli problémát, plusz az információ elhallgatását kihasználva nagyon sok jól hangzó és jól mutató kölcsönnel árasztották el a piacot. A lakosok ezzel éltek is, viszont egyrészt amikor a válság hatása, másrészt pedig a törlesztőrészletek aktualitása, időszerűsége bekövetkezett, akkor már jelentkeztek azok a problémák, amelyek hatványozottan éreztetik hatásukat.

Ezzel a politika is elkezdett foglalkozni, és számos olyan törvényjavaslat került a képviselők elé az elmúlt hónapokban, szűk egy évben, amely próbált ezen a helyzeten - információs aszimmetriának nevezem én - változtatni, magyarul: fogyasztóvédelmi szabályokat igyekezett beléptetni, illetve olyan szabályokat elfogadtatni, amelyek a hitelfelvevők tájékoztatását, tájékozódását jobban segítették, illetve - itt különösen a devizaalapú hitelezésre kell gondolni - a nehéz helyzetbe jutottak, lakáshitellel, egyéb hitellel rendelkezőknek a megsegítésére hozott jogszabályok vonatkozásában próbálja a kialakult helyzetet utólag kezelni.

(16.00)

De az látszik, hogy ez elégtelen, kevés, és gyakorlatilag tehetetlenség nyilvánul meg. Még egyszer mondom, a jó szándékot értékelem és érzékelem, hogy valamit kell ebben az ügyben tenni, de nyilván esemény után vagyunk, a legnagyobb problémák egyrészt bekövetkeztek akkor, amikor a hitelfelvételek, a szerződési kötelmek bekövetkeztek, és ezek után már nagyon nehéz ezeket a problémákat orvosolni, utólagosan még inkább. Bár felmerül épp a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy van-e mód és lehetőség egyfajta visszamenőleges hatállyal is módosítani azokat a kölcsönszerződéseket, amelyek megkötésre kerültek. Tehát ne csak a jövőbeli fogyasztó-hitelnyújtó kapcsolatra legyen alkalmazható például a szabályrendszer. Ezt felvetettük a bizottsági ülésen is már, megkérdeztük, elég elutasító választ kaptunk, holott ha ezt így végiggondoljuk, egyes esetek talán még orvosolhatók is lennének.

A törvényjavaslat kapcsán nyilván azt is érzékelnünk kell, hogy ez elsősorban azokat a rövid lejáratú hiteleket igyekszik górcső alá venni, amelyek rövid lejáratú, egy hónap és egy év közötti lejáratú forrással fedezett kölcsönökre vonatkoznak, s elsősorban fogyasztási és személyi jellegű kölcsönöket kell ez alatt értenünk. De szól a jelzálog típusú kölcsönökről is, ami mögött hosszabb lejáratú jelzálog-hitellevelek vagy adott esetben csupán úgymond egyéb hosszú lejáratú forrás van, s ez teremti meg a pénzügyi fedezetét vagy a pénzintézeti lábát a hitelnyújtásnak.

Furcsa a fogalmi meghatározásoknál - amit a bizottságunkban sem sikerült kellő módon tisztázni -, hogy a hitelszerződés és a kölcsönszerződés közé gyakorlatilag egyenlőségjelet tesz a törvényjavaslat benyújtója. Megítélésünk szerint a hitelszerződés azért hitelszerződés, mert egy keretet, lehetőséget teremt, a kölcsönszerződés pedig egy adott konkrét pénzösszeg felvételének a szabályait foglalja írásba. Úgy gondolom tehát, e tekintetben hibás egyenlőségjelet tenni a hitelszerződés és a kölcsönszerződés közé.

A tájékoztatási kötelezettség minden szerződésmódosítás kapcsán alapvető és evidens kritérium, illetve követelmény lenne. Ennek ellenére nincs kellő mértékben körülhatárolva, hogy mikor és hogyan kell tájékoztatni a fogyasztót, ha változik valamilyen feltétele a kölcsönnek. E tekintetben módosító javaslatokkal próbálom, próbáljuk meg javítani a törvényjavaslatot. Bízom benne, hogy meghallgatásra talál a kormánypárti képviselők között is. Nagyon fontos, hogy világos szabályok legyenek, világosan fel lehessen készülni arra, hogy ha változik a szabályrendszer, akkor hogyan változik, milyen módon érinti a hitelfelvevőket, fogyasztókat, hogyan tudnak rá felkészülni, lehet-e valamilyen alternatív megoldási javaslatot találni, hogy a nehezebb helyzetben is lehetőséget biztosítson a pénzintézet arra, hogy a hitelfelvevő a megfelelő törlesztőrészleteket, kamatot, egyéb díjakat tudja teljesíteni, s ez ne jelentsen gyakorlatilag lehetetlen terhet, lehetetlen helyzetet a hitelfelvevő számára. Ezt mindenképpen érdemes módosítani, pontosítani, mert úgy gondolom, ez alapvető érdeke kell legyen mind a pénzintézeteknek, mind pedig a hitelfelvevőknek.

A hitelképesség vizsgálatát eddig gyakorlatilag egyirányú folyamatként kezelték, és úgy érzem, hogy továbbra is egyirányú folyamatként kezelik. Szerintem e tekintetben a pénzintézetek, a bankok pártján van a kormány, hiszen az fontos kérdés, hogy a hitel nyújtója jól felmérje, milyen anyagi helyzetben van, milyen informáltsággal és milyen pénzügyi kultúrával rendelkezik a hitelfelvevő, milyen anyagi lehetőségekkel bír. Viszont ha ez megtörténik, az én olvasatomban, a mi olvasatunkban az is benne van, hogy e tekintetben a hitel nyújtója is kellőképpen informálódik, kellőképpen jó megoldásokat fog találni annak érdekében, hogy a futamidő, a lejárat alatt ne kelljen változtatni a kölcsönszerződés feltételein, mert ez egyik félnek sem jó, a másik oldalról pedig ha már a hitelnyújtónak - s ezt el tudjuk fogadni axiómaként - információs többlete van, akkor bizony nem illik, nem szerencsés, nem szabad, megítélésem szerint adott esetben tilos is egyoldalúan szerződést módosítani. Az elmúlt hónapok gyakorlata bizony az volt, hogy gondolkodás nélkül, bizonyos szerződési pontokra hivatkozva - amelyek általában nem jól körülírt és nem megfelelően meghatározott szerződési pontok voltak - módosították a hitelszerződéseket vagy a kölcsönszerződéseket, és mindig az ügyfelek kárára, terhére.

Számos példát lehetne erre mondani. A bizottsági ülésen is elmondtam, hogy például a mi önkormányzatunk is így járt Orosházán. Változtak úgymond a pénzpiaci feltételek, s azt mondták, hogy nem jól mérte fel az adott pénzintézet a hitelnyújtás, illetőleg a kötvénykibocsátás feltételeit, ezért úgy gondolja, hogy ezt megváltoztatja, sőt visszavonja a lehetőségét, pedig kölcsönszerződésben - vagy nem is kölcsönszerződésben, de szerződésben - erről rendelkeztünk. Ha ez egy önkormányzat esetében megvalósul, akkor bizony az egyes fogyasztók, egyes emberek, lakosok esetében még inkább megvalósul. Erre a gyakorlatra ilyen szempontból is nagyon oda kell figyelnünk, kettőzötten kellene erre figyelnünk.

E tekintetben zsinórmértéknek tartom azt, hogy ha kellően informálódott a pénzintézet, az azt jelenti, hogy a kockázatokat neki is jól fel kellett mérni, és nem csak a fogyasztónak kellett megfelelően felmérnie. Ilyen értelemben nagyon-nagyon indokolt és nagyon meghatározott eset lehet az, amikor a hitelszerződés vagy a kölcsönszerződés feltételeit módosíthatja a jövőben. Úgy érzem, hogy ebben a javaslatban a pénzintézetek módosítási lehetőségei továbbra is megmaradnak, e tekintetben gyakorlatilag semmi nem változik a fogyasztók javára.

Egyéb apróbb módosítások is szerepelnek ebben a törvényjavaslatban, amelyekkel - még egyszer mondom - részben még egyet is lehet érteni, különösképp a jelzálog típusú hitelezés vonatkozásában. Ebben nincs is kifogásom, kifogásunk. Már régebben, tavasszal is és az ősszel is elmondtam, hogy egy jelzálog típusú hitelezés nyilvánvalóan más, mint egy rövid lejáratú fogyasztói hitelezés. Ott hosszú lejáratú forrásokkal kell biztosítani hosszú lejáratú hiteleket.

E tekintetben ebben a változás mindig jelentősen érintheti és olyan módon érintheti a hitelnyújtókat, amely esetben lehetőség nyílik - és a javaslat is megtartja ezt -, hogy a feltételeken nagyon indokolt esetben és nagyon körülírt módon lehessen változtatni.

Összességében azt tudom mondani, hogy az elállás és a felmondás joga bekerült a törvényjavaslatba, ennek ellenére a tájékoztatási kötelezettség továbbra sem megfelelő, továbbra sem jól körülhatárolt. A szerződési költségek, díjak, kamatok emelése tekintetében továbbra sem megnyugtató a helyzet.

Úgy látom, úgy gondolom, az az információs aszimmetria, amely a pénzintézetek javára fennáll, továbbra is fennmarad, és a fogyasztók bizony továbbra is kiszolgáltatott helyzetben maradnak. A javaslat iránya figyelemre méltó, de elégtelen. Egyrészt előbb kellett volna cselekedni, előbb kellett volna meghatározni irányokat, másrészt pedig a szabályozás mélysége sem elégíti ki azt az igényt, amelyet a fogyasztók joggal támasztanak a kormány felé a tekintetben, hogy világos, egyértelmű szabályrendszert állítson fel.

Ennek függvényében azt tudom mondani, hogy jelen formájában a Fidesz képviselőcsoportja nem tudja támogatni ezt a törvényjavaslatot. Bízom benne, hogy azok a módosító javaslatok, amelyeket benyújtottunk, akceptálásra és elfogadásra kerülnek, és abban az esetben előrébb tudunk lépni; a jelen formájában sajnos még nem.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

(16.10)