Felszólalás adatai

BALOGH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Én is csatlakozni szeretnék, és gratulálok egyben Ékes József ellenzéki képviselőtársunknak, aki nagyon helyesen és éles szemmel észrevette, hogy itt nemcsak az ellenzéki képviselők javaslatai kerülnek megvitatásra vagy helyenként elvetésre, hanem a kormánypárti képviselők részéről is nagyon sok olyan javaslat van, ami megalapozott, helyénvaló, jogos igényeket elégítene ki, de pénzügyi fedezet hiányában a 2010. évi költségvetésbe beépíteni nem javasolt. Itt egyébként el is hangzott most is több képviselőtársunk részéről, hogy ennek a támogatását kérik, vagy annak a támogatását kérik, meg fogják látni azon ellenzéki képviselőtársaink, akik figyelnek, hogy ezeknek egy része nem lesz benne a költségvetésben, mert erre pillanatnyilag fedezetet biztosítani nem lehet.

Tehát ha valaki azt gondolja, hogy itt pusztán a söprű úgy működik, hogy csak az ellenzéki javaslatokat nem veszik figyelembe, én úgy gondolom, hogy nagyon téved. Az igaz, hogy itt a kormánypárti képviselők esetében ilyen arány nem mutatható ki, de azt azért elmondom a tévénézőknek, akik figyelik a tévét, hogy egy belső szűrő igenis létezik, és bizony a javaslatok igen jelentős hányada a belső szűrőn már fennakad, és itt is működik az a söprű, amit az ellenzéki képviselőtársaink olyan nagyon kifogásolnak, és nehezen tudnak elfogadni.

De azért még hadd soroljam itt a beérkezett javaslatok sorsát! Még az első fordulós tárgyalásban is talán, aki éles szemmel figyelte a vitát, tapasztalhatta, hogy számos olyan ellenzéki képviselői javaslat beépítésre került az elfogadott elsőkörös indítványokban, akár a gyerekétkeztetés, akár a két tannyelvű iskolák támogatásával kapcsolatos egyéb más témák, ami legalább olyan erővel fölvetődött az ellenzéki képviselők oldaláról, mint a kormánypárti képviselők oldaláról.

(13.20)

Tehát itt van bizonyos találkozási pont, amit kár lenne eltagadni vagy nem tudomásul venni. Az tény, hogy sok olyan javaslat van, ami a 2010. évi pénzügyi lehetőségeinket meghaladja. A kormány felvezető indoklásában is szerepelt, hogy olyan hosszú távú programoknak, amelyek meg lettek akár a jelenlegi, akár az előző kormányok által hirdetve, bizony a megvalósítását át kell ütemezni, átmenetileg fel kell függeszteni az ezzel kapcsolatos finanszírozásokat. Ugyancsak hozzátenném, hogy számos, 10-20-30-40-50 milliós igényt fogalmaztak meg képviselőtársaink, amit sokkal inkább az adott polgármesteri hivatalok felé kellett volna megfogalmazni, mert a parlamentnek nem dolga, hogy a 3200 önkormányzat és egy csomó központi szerv, háttérintézmény összes igényét 10-20 millió forint erejéig kielégítse, mert így egy országot nem lehet irányítani, pénzügyileg nem lehet finanszírozni.

Itt csak emlékeztetőül mondanám el tisztelt képviselőtársaimnak, hogy az önkormányzatok, bár jelentősen csökkent az előirányzatuk az előző évhez képest, így is 3250 milliárd - megismétlem, nem kis pénz: 3250 milliárd forint - előirányzattal tudnak gazdálkodni, ami sok mindenre elég lesz, sok mindenre nem lesz elég 2010-ben.

Úgy gondolom, hogy itt a sok megfogalmazott észrevétel közül egyetlenegyet ki kell emelni. A mellettem ülő Bókay képviselőtársam jogosan utalt arra, hogy 2010-ben Pécs városa, amelyik az ország egyik legnagyobb városa, nemcsak Magyarország közönsége, hanem Európa közönsége elé áll, sőt a világ közönsége elé áll mint Európa egyik kulturális fővárosa. A szűkös lehetőségek mellett az általa megfogalmazott igényeket mindenképpen meg kell fontolni, hogy ezek egy részét Pécs városának juttassuk, hiszen hazai, nemzeti érdek, hogy Pécs városa úgy szerepeljen, bonyolult előkészítő munkák után, ahogy az illik és elvárható egy tisztességes magyar nagyvárostól. Még egy apró észrevételem lenne Bókay úr hozzászólásához. Nagyon örülök annak, hogy ő mint szocialista képviselő, egy fideszes polgármester által vezetett és erős jobboldali többséggel rendelkező város érdekében emelt szót itt a parlamentben, alátámasztva azt, hogy a nagy politikai ellentétek ellenére igenis lehet olyan közös nemzeti célt találni, aminek megtámogatása valamennyiünk közös érdeke.

Még egy dolgot említenék: kedvenc témám, ez majdnem minden költségvetésnél felmerül, a multicégekkel és a hazai cégekkel kapcsolatos vita, állítólagos protekciózás. Kérem szépen, a kétféle vállalatot nem szabad egymással szembeállítani. A magyar gazdaságnak éppen úgy szüksége van a hazai cégekre, mint a multinacionális cégekre. Az a lamentálás, hogy most ne ide adjuk, hanem oda adjuk, ezektől vegyük el, adjuk oda, és viszont, nem vezet sehová. Rá vagyunk szorulva a hazai cégekre, és rá vagyunk szorulva a nemzetközi cégekre is. Ennek alátámasztására sok érvet, indokot lehet felhozni. Én mindig egyet szoktam első helyen említeni, ezt megismétlem.

Kérem szépen, ha megnézzük a hazai városok helyiadó-bevételeinek rangsorát, akkor azt látjuk, hogy elsősorban azok a hazai városok, nagyvárosok rendelkeznek magas helyiadó-bevétellel, ahol döntően multinacionális cégek jelentik a gazdaság gerincét, meghatározó elemét. Nem véletlen, hogy Győr áll az első helyen, nem véletlen, hogy Székesfehérvár van második helyen, Debrecen, az ország második legnagyobb városa a harmadik helyen áll. De itt megemlíthetném Dunaújvárost, Esztergomot, több kisebb várost, ahol komoly multinacionális cégek vannak, amelyek igenis adót fizetnek, foglalkoztatnak. Nos, én nem mellettük kardoskodok, csak azt szeretném elkerülni, hogy itt szembeállítás folytán olyan konfliktusokat gerjesszünk, olyan helyzeteket teremtsünk, ami ennek az országnak a kárára válik, és semmi esetre sem használ.

Összességében az ellenzéki képviselőtársaimtól is megfelelő önmérsékletet és belátást kérek. Egyébként ezt kell nyilván kérnünk a kormánypártiaktól is, hiszen számos olyan javaslat van, ami érzésem szerint bizony nem lesz támogatható a pénzügyi lehetőségek szűkössége miatt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)