Felszólalás adatai

DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1440-44-es javaslatokhoz szeretnék hozzászólni, és itt a Házban is érvelni négy olyan dolog mellett, amelyik elsősorban Budapest, a budapestiek, a dél-budaiak számára fontos, de évek óta húzódó - vagy van, amelyik már több mint egy évtizede húzódó - beruházás, és az állam tétlensége vagy pedig a rossz jogi-pénzügyi konstrukció miatt maradt félbe.

Elsőként azzal kezdeném, ha már itt környezetvédelmi kérdésről van szó, és van olyan szerencsénk, hogy itt van az államtitkár úr is, akinek a korábbi szakmai előéletéből is ismert a Feneketlen-tó és partjának a helyzete: ez egy olyan tó, amely mesterségesen jött létre - nem a természet hozta létre, hanem bányászati tevékenység közben maradt vissza, és töltődött föl folyamatosan vízzel -, és nagyon érdekes színfoltja lett ezáltal a bel-budai térségnek. Kevés város büszkélkedhet azzal, hogy nemcsak hegye, folyója, de még tava is van a belső részen.

Ugyanakkor körülbelül a metróépítkezéssel egy időpontban a tavon olyan jelenségek kerültek elő, amilyenek körülbelül két évtizede nem voltak láthatók: a tónak nagymértékben csökkent a vízszintje, ennek következtében az összes hal ki is halt a tóból, és utána pedig az alacsonyabb vízszint mellett habzani is kezdett a tó; hasonlóan, mint néhány száz kilométerrel odébb a Rába, csak nyilvánvalóan a két habzás forrása nem ugyanaz.

Ez a tó egy halott tó, éppen ezért folyamatos törődést igényelne. A törődésre elsősorban a gazda kötelezhető, vagy a legfőképpeni használó. A gazdája a Fővárosi Önkormányzat, de hát nem kell ezek között a padsorok között sem mondanom, hogy milyen gazda a Fővárosi Önkormányzat a vagyontárgyaival kapcsolatban. Illetőleg a használó a kerületi önkormányzat, amely viszont feltételekhez kötötte ennek a tónak és a partnak a rendbetételét. Bár a Fővárosi Önkormányzat majd egy éve 12 millió forintot megszavazott arra, hogy legalább a mérőberendezések rákerüljenek a tóra, hogy megtudjuk, hogy a tó haldoklásának, folyamatos habzásának, vízszintcsökkenésének, kellemetlen szagának, illetőleg az élővilág kipusztulásának mi az oka, de sajnos mivel az önkormányzat működését teljességgel megbénítja az a politikai huzavona, ami a fővárosban jellemző, ezért bár elkészültek ezek a célokmányok, és el is fogadta őket az illetékes bizottság, de a megvalósításba mindig-mindig hiba csúszott, és ezt a 12 millió forintot 12 hónapja nem képes a Fővárosi Önkormányzat elkölteni, valamilyen beruházásra fordítani.

Ezért, meg azért is, mert a körülötte levő park az ott lévő embereknek vagy a környékből odajáróknak fontos helye, és egy szabadtéri színpad is húzódik mellette - a Budai Parkszínpad -, ezért fontos, hogy ezt központi forrásból is valamelyest megpróbáljuk rendezni. Hiszen itt az elkészített és a Főkert által becsült tanulmányok szerint mintegy 1,5 milliárd forint - 1400 millió forint - az az összeg, amiért a teljes terület rendezhető lenne, és ezáltal tényleg impozáns park lenne ott kialakítható, amelyik egyrészről rekreációs funkcióval is rendelkezne, a városképet is javítaná, és kulturális funkció is belevihető. Hiszen egy ekkora tér, ahova az emberek szabadon kimehetnek, mindenképpen ilyen funkcióval is rendelkezik.

Magyarországon talán nincs annyira használatban a park mint köztér, más országokban az emberek szívesen kimennek oda, szabadidejüket ott töltik, nemcsak sportolnak, de esznek, találkoznak a barátaikkal, ez Magyarországon kevésbé van. Magyarországon a szemlélet sajnos az, hogy egy park az még egy beépítetlen közterület, ahova majd egyszer egy beruházót hozunk, és valamilyen nagy ingatlant építünk arra a helyre. Ez nagyon hibás hozzáállás, ezért kellene jó állapotban megtartani, és az emberek számára hozzáférhetővé tenni ezt a parkot.

Azt javaslom ebben a javaslatban, hogy pontosan 1 milliárd forint legyen az az összeg, amelyet központi forrásból fordítunk a Feneketlen-tóra. Azért kell ezt megtennünk, mert látható, hogy két év alatt sem a kerület, sem a főváros nem tudta ezt a kérdést megoldani, és nem lenne jó, hogyha hasonló szimbólumává válna a környezetszennyezésnek vagy a környezetvédelmi nemtörődömségnek, mint ahogy a Rába esetében láthatjuk az ottani habzás megjelenésével. Egyébként egy hét különbséggel kezdett el habzani a két víz, nyilván a folyóvíznek más az indoka, mint ennek az állóvíznek, ennek a folyamatosan - azt kell mondani - haldokló tónak, aminek már csak az aljában maradt pár rák, amely még túlélte az elmúlt évek gondatlanságait, de hal ez ügyben már nem tudta tovább biztosítani a tó életét és létét.

Ezért kérném az önök támogatását, hogy az újbudaiak számára ezt a nagyon fontos rekreációs funkciót továbbra is tartsuk fenn, és ne csak hogy tartsuk fenn, de a parlagfűvel benőtt és hajléktalanok által elfoglalt Budai Parkszínpad helyén is egy olyan kulturális helyszín jöjjön létre, amely nem zavarja az ott lakókat, de ugyanakkor nem rontja országunk imázsát. Hiszen az ott lévő hotelben a szállóvendégek, amint kinéznek az ablakon, láthatnak egy lepusztult, félig széthordott színpadot, egy egykor volt jobb kulturális intézményt vagy helyszínt, és igazából az országunknak nem tesz jót, ha csak a parlagfüvet vagy a hajléktalanokat, vagy a félig széthordott színpadot látja, aki idelátogat. Ezért kérem támogatásukat erre a javaslatra.

(11.20)

Szintén szimbolikus, és nemcsak Budapestnek, de az országnak is jelképe a Citadella, az a helyszín, amelyik bár erődnek épült, és bizonyára első évtizedeiben nem volt az itt lakó magyaroknak a szíve csücske ez, de mióta száműzték belőle szerencsére a katonai funkciót, és nem arra szolgál, hogy Buda és Pest lakóit megfigyeljék, és tűz alá vegyék adott esetben, azóta sok-sok ötlet merült föl ennek a hasznosításával kapcsolatban. Ugyanakkor óriási hátrány, hogy jogi keszekusza helyzet, illetőleg évek óta elmaradt bérletidíj-tartozás az, ami nehézzé teszi, hogy ezen a területen, a Citadellán bármi is megvalósulhasson. Egyes részei bérbe vannak adva, egyes részei vagyonkezelésbe vannak adva, mások nem, de ugyanakkor nincs egy átfogó terv arra, hogy mivé alakuljon: vajon fölmenjenek a turisták, leszálljanak a buszaikról, bemenjenek oda.

Körülbelül egymillió ember, jobb években akár másfél millió ember is megfordul ezen a környéken. Ennek a döntő többsége turista, aki ideérkezik az országunkba, és nem mindegy, hogy milyen benyomást kelt számára ez a helyszín, hogy csak körbeviszik busszal, és látja azt, hogy nincs kihasználva, látja azt, hogy rossz állapotban van, vagy pedig tényleg bemegy, vásárol, megtud valamit Magyarország történelméből, és egy pozitív élménnyel távozik. Ahogy nagyon jó kiállítások születtek az elmúlt években, és a magyar múzeumok olyan szempontból reneszánszukat élik, hogy már nemcsak tavasszal, de ősszel is van Múzeumok éjszakája, hiszen olyan nagy igény lenne ilyesfajta igényes kiállításokra, interaktív bemutatókra, nagyon jó helyszín lenne erre a Citadella, adja is magát. Nem tudom, jártak-e képviselőtársaim mostanában a Citadellában, a nagy része teljesen kihasználatlan, murvával van fölszórva, egy kis részén egy második világháborús, igencsak idejétmúlt kiállítás látható különféle viaszbábukkal és különféle óvóhelyek bemutatásával. Van benne két, illegálisan működtetett szórakozóterasz, illetve van benne egy kollégiumi szállónak is igencsak gyenge színvonalú, pár szobát magában foglaló vendéglátó- vagy vendégfogadó hely, de igencsak kis kihasználtsággal működik.

Nos, tehát Budapest tetején van, Budapest éke lehetne, mindenképpen Budapestnek egyik szimbóluma, hiszen mindenhonnan ezt látjuk, és nincsen kihasználva sem az itt lakók, sem a turisták javára. Ez egy olyan befektetés, amely többszörösen fog nyilvánvalóan megtérülni, hiszen az egymillió ember, aki oda fölmegy évről évre, az nyilvánvalóan olyan piacképes kereslet, aki mindenképpen fog az állam számára - az állami tulajdonban, a vagyonkezelő vagyonkezelésében és különféle bizonytalan kft.-k bérletében levő helyen - pénzt adni; ha ezt a helyzetet először jogilag tudjuk rendezni, és utána pedig átfogóan. Ahogy vannak máshol is ilyesfajta tematikus tárlatok, gondolhatunk a Terror Házára, amelyik a kommunista diktatúrát mutatja be, de ugyanígy adja magát a dolog, hogy akár az 1800-as évek második felének Magyarországáról tényleg egy interaktív és mindenki számára befogadható kiállítás nyíljon, ami nyilvánvalóan mellette különböző boltokkal, szórakozóegységekkel együtt tud egy fenntartható helyet biztosítani. De ahhoz először az államnak egyrészt törődnie kell vele, a jogi helyzetet rendeznie kell, másrészről pedig nyilvánvalóan invesztálnia kell, de ez egy fenntartható beruházás lenne mindenképpen. Ez a második, amihez kérném az önök támogatását és segítségét.

A harmadik a Hamzsabégi út környéke, ott egy vasútvonal halad el, amelynek egy részén a zajvédő fal kerületi forrásból meg lett építve. Zárójelben mondom el: azon a részén lett megépítve, ahol a helyi önkormányzati képviselő pártállása a kormányoldalhoz húz, MSZP-s képviselő van. Ahol már ellenzéki képviselők a helyi önkormányzati képviselők, azon a részen nem épült meg a zajvédő fal. Már csak azért is, hogy kormánypárti társainkat ne érhesse a vád, hogy politikai alapon húzzák föl még a zajvédő falat is, nem csak a vasútvonalakat zárják be ilyen szempont alapján, ezért is jó lenne, ha bizonyítanák ezzel is, hogy teljesen pártállástól függetlenül építenek zajvédő falat a vasúti töltés mentén.

Különleges hátránya az ott lakóknak, hogy a túloldalán ennek a vasúti töltésnek új irodaházak, lakóházak épültek föl, amik visszaverik a zajszintet. Korábban írásbeli kérdésben fordultam többször a tárcához. Ők azt mondták, hogy 2010-ben ez benne van a zajvédőfal-építési programtervben, az időzítésben, éppen ezért, ha javaslatom megvalósul, akkor ez nem jelent pluszterhet a kormány eddigi vállalásaihoz képest, csupán - ahogy előttem MSZP-s képviselőtársam mondta - az a biztos beruházás, ami nevesítve is van a törvényben. Tehát, én nagyon örülök a miniszter úr - akkori miniszter úr, aki most már MeH-miniszter - válaszának, aki ezt biztosra ígérte 2010-ben, de azért biztos, ami biztos, én is azt szeretném, ha külön is nevesítve lenne; nemcsak egy nagy gyűjtőfogalomban szerepelne, hanem konkrétan, mivel itt a zajhatárérték jóval meghaladja azt a határértéket, ami fölött már ilyesfajta zajvédő falat kell építeni, ezért jó, ha külön is nevesítjük. Elvileg a szándék is megvan, meg nyilván a törvényi kötelezettség is megvan, hiszen mondom, itt a zajhatárérték fölötti értékeket számolnak rendszeresen.

Az utolsó pedig: a budapesti fiatalok számára is fontos, illetőleg a magyar élsport számára is fontos Tüskecsarnok beruházás folytatásához, pontosabban befejezéséhez szeretném kérni az önök támogatását. Mint talán ismerik, a lágymányosi campuson szépen épültek föl az egyetemi tömb különböző részei, fölépültek ott a természettudományi karnak, a bölcsészeknek, a BME egyes részeinek az új épületei, amelyek valóban nagyon sok fiatalt vonzanak oda, tízezerszámra élik ott napjaikat, de mivel ez egy közlekedési csomópont, ezért amúgy is sokan járnak oda.

A Tüskecsarnok építkezése 11 évvel ezelőtt állt meg, félkészen áll, a falak fel vannak húzva, be van fedve az építmény, bizonyos részein már a csempézésig is eljutottak, de a tulajdonképpeni kialakítása mind az öltözőknek, edzőtermeknek, illetőleg a nagy csarnokrésznek a kialakítása elmaradt. Itt különböző problémák voltak azzal is, hogy a vagyonkezelőé, az Önkormányzati Minisztériumé vagy kié tulajdonképpen ennek az épületnek a tulajdonjoga. Volt, amikor versengtek érte, hiszen látták benne a lehetőséget, hogy itt tulajdonképpen már csak egy fél csarnokot kell fölépíteni ahhoz, hogy egy egészet át tudjanak adni. A későbbiekben ez teherré vált, és tologatták egymástól ide-oda a Tüskecsarnokot a különböző tárcák és a vagyonkezelő, de sajnos közben, a tologatás közben a fő funkcióját is majdnem elvesztette, hiszen másfél évvel ezelőtt pályázatot írtak ki, amelyben ezt az egyetemi campuson levő épületet nem sportcélra hasznosították volna, hanem konferencia-központnak, annak ellenére, hogy Zuglóban közben már léteznek is, és épülnek is hasonló intézmények.

Én úgy gondolom, hogy az nem teljesen ördögtől való gondolat nyilvánvalóan, ha az államnak nincsen pénze, akkor ne önállóan fejezze be, és akár az üzemeltetésbe is vonjon be piaci szereplőket, akik látnak ebben perspektívát. De ugyanakkor úgy gondolom, hogy teljességgel az állam kiszállása ebből a projektből elfogadhatatlan, hiszen itt sportolási lehetőséget kell biztosítani a fiataloknak. Az elmúlt húsz évben másfél tucat focipályát zártak be ennek a leendő sportkomplexumnak a környékén, tehát nyilvánvalóan csökkentek a sportolási lehetőségek az ott lakó, egyébként ott lakó emberek számára is.

A Műegyetem évek óta küzd - talán az oktatással foglalkozó képviselőtársaim ismerik - azzal, hogy nincsen olyan hely, ahova a fiatalokat, akik az egyetemre járnak, tudja vinni sportolni. Ezért történt meg az, hogy 10 százalék környékére esett vissza azoknak az egyetemistáknak az aránya, akik hetente rendszeresen sportolnak. Önök is tudják, hogy egy sportba fektetett forint 3,2 forint megtakarítást jelent az egészségügyi kasszában. Ha ott van egy épület, amelyik félig kész, a sport számára épült, tehát sportfunkcióként be lehet fejezni, ostobaság lenne a részünkről, ha konferencia-központot vagy szállodát építenénk a helyén. Ezt igenis az ottani egyetemisták, az ottani lakosok sportjára kell fordítanunk.

Ez valóban egy több milliárd forintos tétel. Az én javaslatom az első 1 milliárd forintról szól, amely összegből az építkezés folytatásának egyéves ütemére telik, illetőleg ha piaci befektetőt is bevonunk, akkor nyilvánvalóan ő is be fog ebbe szállni, de nyilvánvalóan másféle módon, kamattámogatással vagy másként is ösztönözhető valaki arra, hogy itt sportfunkció valósuljon meg. Nem mondhatunk le arról, hogy a későbbiekben a fenntartásra is költsünk, hiszen az állam nyújtotta sportolási lehetőségek azért erősen megcsappantak az elmúlt években itt is és máshol is. Ha pedig nem támogatjuk a tömegsportot, illetőleg nincs olyan termünk vagy csarnokunk, amely sportrendezvények megvalósítására is alkalmas, akkor lehet, hogy hasonló olimpiai eredményeket érünk el, mint a legutóbbi alkalomkor, amikor az utóbbi évtizedek legrosszabb eredményét nyújtotta a magyar sport. Fontos a fiatalokat erre ösztönözni, példaképeket állítani eléjük, és ezáltal is célt adni az életükben. Sok-sok kutatást ismernek bizonyára önök is, hogy a kábítószertől, a bűnözéstől mennyire meg tudja óvni a fiatalokat a sportolási lehetőség. Ezért fontos, hogy akár az egyetemisták, akár a fiatalabb generáció tagjai, középiskolások vagy általános iskolások ott, ebben az intézményben tudjanak sportolni.

Ez egyébként hosszú távon is beleillik Magyarországnak abba a tervébe, hogy olimpiát rendezzen. A Fővárosi Közgyűlés fogadta el a Budapesti Olimpia Mozgalommal közösen azt a tervet, amely Duna menti olimpiát tervez. Ez a Tüskecsarnok a Duna-parttól körülbelül 80-100 méterre található, tehát abba a tervbe is - amely a Margitszigetet, illetve a Duna-part mentén fekvő sportingatlanokat fogja össze, és erre már nyilvánvalóan nem véletlenül fogadta el a Fővárosi Önkormányzat ötpárti egyetértéssel ezt az előterjesztést, nyilvánvalóan ez egy nagyon jó koncepció, hogy a Duna mentén valósuljanak meg az olimpia helyszínei, bármikor is lesznek, hiszen csarnokot azért nem tíz évre építünk, hanem 50, 80 évre - beleillene, tehát egy későbbi beruházást tudunk már most elkezdeni és már most kiváltani.

(11.30)

Ehhez a négy javaslathoz kérném az önök segítségét, az újbudaiak, a szentimrevárosiak, a gellérthegyiek és a lágymányosiak javára, de ahogy az előbbiekben próbáltam kifejteni, ez Budapest, illetőleg az ország számára is hasznos beruházás lenne.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)