Felszólalás adatai

Soron következik dr. Balsai István, a 2006-os őszi erőszakos rendőri fellépést vizsgáló miniszterelnöki megbízott jelentése, valamint az ennek elfogadásáról szóló, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A beszámolót J/4277. számon, a határozati javaslatot pedig H/5976. számon kapták kézhez képviselőtársaim. A hatáskörrel rendelkező bizottságok benyújtották ajánlásaikat, amelyeket J/4277/1. és 2. számokon ismerhettek meg.

Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a napirend tárgyalására meghívott kedves vendégeinket. (Taps.)

Most az előterjesztői expozék következnek. Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 30 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Bár az előterjesztést, a határozati javaslatot a bizottság tette, de szívesen ismertetem röviden a kormány álláspontját ebben a kérdésben, hiszen úgy nézem, hogy egy parázs vitának nézünk elébe.

A jelentés jól összegzi azt, hogy nem pusztán sok hibának, sok véletlenszerű mulasztásnak az egybeeséséről van szó, jól feltárja, hogy mik voltak azok a korábbi megelőző történések, amelyek a rendszerváltás óta soha nem tapasztalt rendőri brutalitáshoz és tömeges jogsértéshez vezettek. Feltárja, hogy mi történt az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után, feltárja, hogy mi volt az MTV ostrománál, és ezután kezd bele az események ismertetésébe kronológiai sorrendben, kvázi a tényállást feltárja nagyon nagy részletességgel. Ezután következik a rendőri tevékenység jogi értékelése, hiszen sok tekintetben mindenki számára részletes magyarázatra szorul, hogy a pontos rendőri hierarchiában ki hol helyezkedett el, ki milyen felelősségi viszonnyal rendelkezett. Elemzi a különböző intézkedések bevetésével kapcsolatos problematikát, mint például az azonosítók hiányát, a gumilövedékeket, a könnygázgránátokat, a vipera jogszerűtlen használatát és a lovas rohamot.

Továbbköveti az áldozatok sorsát a büntetés-végrehajtás intézményrendszerében is, és itt vizsgálja az akkori - hogy úgy mondjam - statisztikai szempontból is példa nélküli előzetes letartóztatás elrendelések jogszerűségét. 97 százalékban minősültek jogsértőknek az előzetes letartóztatások. Úgy gondolom, ez a szám önmagáért beszél a tekintetben, hogy mennyire volt jogszerű az eljárás, és mennyire volt sok mindenki elfogult ebben az időszakban. 97 százalékos hibaszázalékkal dolgoztak ezek a szervek! Ezenkívül tartalmazza a jelentés az úgynevezett semmisségi törvény vizsgálatát, illetve azt, hogy miként fordulhatott elő Magyarországon, hogy valakik teljesen véletlenszerűen csak arra sétáltak, ahol a megemlékezések voltak.

(16.50)

Ahogy itt egy korábbi, a parlamentben már nem lévő frakció korábbi vezetője mondta, hogy rossz helyen volt a rossz időben, és tetszettek volna nem arra sétálni, hogy történhetett meg az, hogy ők is akár utána a rendőrségi fogdában találhatják magukat, és védekezniük kell a jogi eljárások során, hogy mivel foglalatoskodtak. Ezen túlmenően a miniszterelnök felelősségét, illetőleg a potenciálisan elkövetett bűncselekmények felsorolását tartalmazza ez a jelentés, ez a javaslat.

Úgy gondolom, fontos ezzel foglalkoznunk akár most is, az ellenzéki képviselőtársaink kérték a kormánypárti többségtől, hogy ezt minél hamarabb tűzzük napirendre. Ennek most meg is felelünk, hiszen Magyarországot a szabadságjogok sértésével kapcsolatban ma nagyon sok igaztalan vád éri. Azok, akik most Magyarországgal szemben vádaskodnak, akkor hallgattak, amikor egy ellenzéki országgyűlési képviselőt, Révész Máriusz képviselőtársunkat eszméletlenre verték a nyílt utcán. Úgy gondolom, hogy aki akkor nem szólt, pedig olyan helyzetben volt, olyan európai vagy más állambeli, közjogi tisztséget viselt, amely már felhatalmazta őt az ilyesfajta alapjogi védelemre, az akkor nem szólt, amikor ellenzéki országgyűlési képviselőt állami szervek szolgálati viszonyban levő tagjai, rendőrök eszméletlenre verhetnek Budapest utcáin, annak nincs joga most bármifajta kifogást emelni Magyarország helyzetével kapcsolatban, már csak azért sem, mert mi - meggyőződésünk szerint - alapot sem adunk erre, hiszen ha csak azt mondom, az új alaptörvényünk elsők között épül az európai alapjogi charta bázisára, így tehát ki is zárt az, hogy ilyesfajta jogsértések megtörténjenek.

De ezenkívül én magam sem gondoltam volna, hogy életemben meg kell hogy tapasztaljam a könnygáz illatát. Ma is, amikor elmegyek az Erzsébet tér sarkán, mindig eszembe jut arról a sarki éjjel-nappali kisboltról, hogy ott vettem magamnak ásványvizet, hogy mossam ki a szememből a könnygázt, mert ismerőseim küldték SMS-ben, hogy ilyenkor gyorsan ki kell mosni. De ilyesfajta dologra még a legvadabb cserkészkommandós koromban sem gondoltam volna, hogy ilyenekbe fog az ember belekeveredni. Bár sokaknak ez egy jópofa mókának tűnik így utólag elmesélve, de valójában azoknak az embereknek, akiknek az életét ez megroppantotta, hiszen akár személyi sérülést is szenvedtek a viperáktól, a gumilövedékektől, azoknak ez igencsak maradandó élmény. Azóta a magyar állam igyekezett helytállni, bár nem ő okozta rossz döntéseivel azt a sorozatot, amelyben emberek százai károsodtak meg, de ettől függetlenül 2010-ben és '11-ben is folytattunk különböző eljárásokat, amelyekben egy egyeztető bizottság igyekezett minden kártérítési igénynek megfelelni, és ez szinte maradéktalanul meg is történt.

2010-ben az országgyűlési határozat elfogadása után, amelyről itt döntöttünk, a Parlament falain belül, 131 károsult részére 245 millió 72 ezer forintot fizettünk ki. Ebben állapodtunk meg velük, majd a következő évben, tavaly, 2011-ben 18 károsult részére 25,5 millió forintot, azaz összességében a Magyar Államkincstár 149 károsultnak 270 millió 572 ezer forintot fizetett ki. Egy plusz két ügyben nem sikerült megállapodásra jutnunk a korábbiak során, egy gumilövedékkel és egy, a Kossuth tér kiürítésével kapcsolatos kártérítési perben. Mind a kettőben tettünk ajánlatokat, de bízunk benne, hogy előbb-utóbb ezekben is sikerül eljutnunk a végső megállapodásig.

Összességében azt mondhatjuk, hogy ez az intézkedéssorozat a jelentés alapján a joggal és hatalommal való visszaélés legszervezettebb, legtöbb kárt okozó és a magyar emberekben a demokrácia és az állam iránti bizalmat legnagyobb mértékben romboló sorozata volt. Nemcsak maga az a bűnpártoló magatartás, ami azokban az órákban, azokban a napokban zajlott, amikor Budapest utcáin az emberek igazságérzettől vezényeltetve kivonultak és követelték a kormány vagy a kormányfő távozását, hanem az a cinkosság, amely ezt is követte, hiszen hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként személyesen minden segítséget megígért a budapesti rendőrfőkapitánynak és támogatásáról biztosította, valamint a későbbiekben magához hívatta és dicséretben részesítette, ezzel mintegy el is zárta az igazságszolgáltatás rendes útjait, ezzel mintegy meg is akadályozta a politikai bizalmáról biztosítva egyes rendőrségi vezetőket, azt, hogy itt valódi számonkérésre, valódi törvényesség helyreállítására sor kerülhessen.

Úgy gondolom, hogy ez egy olyan pár napja vagy pár hete volt a magyar demokrácia történetének, amire még sokszor fogunk hivatkozni, sokszor ellenpéldaként fogunk hivatkozni, és remélem, hogy ez soha többé nem ismétlődik meg itt demokratikus körülmények között Magyarországon. Ahhoz viszont, hogy ez így megtörténjen, szerintem fontos ennek a jelentésnek a megvitatása és az alkotmányügyi bizottság hozzá fűzött határozati javaslatának az elfogadása.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára azért okozhatott képzavart, hogy az államtitkár úr azzal kezdte, hogy nem ő az egyedüli előterjesztő, és ennek megfelelően mondja el az expozét, mert az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság jelezte, hogy nem kíván előadót állítani.

Most tisztemnél fogva meg kell kérdeznem a kormány jelen lévő képviselőjét, hogy óhajt-e a kormány nevében a tízperces hozzászólási lehetőséggel élni. Gondolom, hogy nem óhajt, államtitkár úr, hanem ezt az expozéjában már elmondta. (Dr. Rétvári Bence: Skizofrén lenne egy kicsit.)

Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 5-5 perces időkeretben. Elsőnek megadom a szót Varga László képviselő úrnak, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadójának.

Parancsoljon, képviselő úr!

VARGA LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Ez a hosszú nevű bizottság megtárgyalta az alkotmányügyi bizottság előterjesztését. Ismertük a jelentést, többen részt vettünk abban a bizottságban, amelyik még 2010-ben vizsgálta a 2006-os eseményeket mint külön országgyűlési bizottság. Ezért nagyon sokunknak a Balsai-jelentés kiegészítésként szolgált azokra az ismeretekre, amelyeket a meghallgatások során megismertünk és megállapítottunk. A bizottságban nem vettek részt az MSZP képviselői, egyébként a jelenlévők egyhangúlag elfogadták, egy bizottsági tag nem volt hajlandó szavazni.

Azt azért még el kell mondani, hogy a bizottságban elhangzott, hogy többen egy kissé lassúnak tartjuk azt, hogy nincs következménye még mindig annak, ami 2006-ban történt, és 2010-ben már ezt kivizsgáltuk. Ez hozzátartozik a bizottsági véleményhez. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

VARGA LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Bocsánat, azzal akartam zárni, hogy elfogadásra ajánlja a bizottság. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm. Fel akartam tenni ezt a kérdést. Köszönöm szépen, hogy ezzel megelőzött, képviselő úr.

Most megadom a szót Kulcsár József képviselő úrnak, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

KULCSÁR JÓZSEF FERENC, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A honvédelmi és rendészeti bizottság is megtárgyalta a Balsai-jelentést, 17 igen szavazattal, 3 nem szavazat ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta.

Külön kiemelném a jelentés 3. fejezetét, amely a tömegoszlatással kapcsolatos rendőri tevékenység jogi értékeléséről ad számot. A rendelkezésre álló adatok alapján a rendőri intézkedések sorozatában az egyik legjelentősebb mulasztása az volt, hogy a rendőri erőket folyamatosan támadó erőszakos tömeget rászorították a Fidesz-rendezvény békés résztvevőire, mindamellett nem szabad megfeledkezni a lovas roham jogellenes alkalmazásáról, a rendőrök azonosító számával kapcsolatosan, hogy nem hordtak azonosító számot, a vipera- és gumilövedékek jogszerűtlen és szakszerűtlen használatáról, a bántalmazások sokaságáról, ami számos esetben súlyos és maradandó sérüléseket okozott számos ártatlan és védtelen magyar állampolgár számára. Legfőképpen arról nem szabad elfeledkeznünk, hogy mindezen tettek mögött a kormány és a miniszterelnök cinkos támogatása mellett elöljárói utasításokat és parancsokat hajtottak végre.

A parlament honvédelmi és rendészeti bizottsága többségi vélemény alapján az előterjesztést általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

(17.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások következnek, a Házszabály előírásainak megfelelő 20-20 perces időkeretben, amelyek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Elsőnek megadom a szót Varga István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának, aki felszólalását innen, az emelvényről mondja el. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VARGA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bizonyára nem véletlen, hogy a Balsai-jelentést most egy ehhez kapcsolódó vagy ezzel szoros korrelációban lévő előzetes napirendi ponthoz kapcsolom, hiszen azt hiszem, nem véletlen, hogy Réthelyi miniszter úr Márai Sándort idézte.

Sajnos mindannyian tudjuk, hogy a Balsai-jelentés a magyar demokrácia mélypontjával foglalkozik, azokkal a tragikus vagy részben tragikus, komikus eseményekkel, amelyek 2006 őszén itt lezajlottak. És engedjék meg nekem, hogy ezt a 20 évet egy pillanatra áttekintve egy másik eseményre utaljak ezzel kapcsolatosan. Lehet, hogy valakinek tetszeni fog a párhuzam; biztos lesz, akinek nem fog tetszeni, de én vállalom ennek a következményét.

Az első szabadon választott kormány legnagyobb próbatétele az volt, amikor a szervezett csőcselék a saját kormányára támadt, a taxisblokádra gondolok, kedves képviselőtársaim, tisztelt Országgyűlés, tisztelt elnök úr. Ez volt a magyar demokráciának és a magyar jogállamiságnak az első mélypontja. Hogy aztán ezt nem így interpretáltuk, urambocsá! nem tanítják az iskolában, hogy mi történt, vagy hogy pártállástól függetlenül ma is mindenki összevissza emlékezik erre, én azt hiszem, hogy a 2006-os eseményeket megismerve, ezek ismeretében világos és egyértelmű a párhuzam, hogy akkor mi történt. Mi történt akkor? A szabad madaraknak nevezett szabad-liberális társulat meg akarta dönteni Antall József kormányát, kihasználván azt, hogy Antall József halálos beteg. És ekkor történt meg az, hogy tíz napon keresztül szó szerint a magyar csőcselék tartotta birtokban az országot, úgy, hogy betegek haltak meg, nem volt fűtés. Mindenki emlékszik bizonyára erre.

Kérem szépen, ennek egyetlenegy következménye lett, bizonyára emlékeznek rá. Én akkor sem értettem egyet vele, nem azért, mert most a közkegyelemről lesz szó. Utána az általunk vagy sokak által szeretett, nem mindenki által kedvelt Göncz Árpád, akinek most ünnepelték néhányan a 90. születésnapját, közkegyelmet biztosított azoknak, akik részt vettek ebben a taxisblokádban. Zárójelben jelzem, hogy nem értek ezzel egyet.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! De nem az az én feladatom most, hogy a taxisblokádról beszéljek, hanem hogy a 2006. évi erőszakos rendőri fellépés kapcsán értékeljük a Balsai-jelentést. Nekem meggyőződésem, hogy amikor a nemzeti együttműködés kormányának a miniszterelnöke Balsai Istvánt, az Antall-kormány első igazságügy-miniszterét megbízta ezzel a feladattal miniszteri megbízottként, akkor azt hiszem, hogy mindannyian tudjuk, akik valamennyire ismerjük az idő múlását és az eseményeket, hogy sziszifuszi munkát végzett Balsai István és a csapata - Völgyesi Miklós legfelsőbb bírósági bíró urat is tisztelettel köszöntöm - és mindenki. (Taps a kormányzó pártok, valamint szórványos taps a Jobbik padsoraiból. - Dr. Völgyesi Miklós felállva és meghajolva köszöni meg a tapsot.)

És azért végeztek sziszifuszi munkát, mert aki valamennyire jártas a büntető eljárásjogban és valamennyire ismeri a jogállami szabályokat és kereteket, az tudja, hogy 2006 után még volt egy regnáló szocialista kormány, és tudomásom szerint csak 2010-ben történt meg a váltás. Tehát éppen elég ideje volt az előző kormányzatnak arra, hogy eltüntesse azokat, amiket el kell tüntetni, és aztán amikor pedig Balsai úr, illetve a csapata megkapta ezt a felkérést, akkor már sok minden hiányzott. És akkor, még emlékszünk arra, hogy volt egy titkosítási dolog feloldása is, és rekonstruálni kellett a szerintem részben rekonstruálhatatlant. Eredeti állapotot kellett volna helyreállítani, ami lehetetlen volt. Azt hiszem, mindettől függetlenül valóban nagy munkát végeztek, és ennyit lehetett szerintem ide letenni az Országgyűlés asztalára, amit ez a jelentés letett. Nem többet, és nem is kevesebbet.

Azon természetesen most lehet utólag vizsgálódni és bánkódni, hogy lehetett volna-e mást csinálni. Én azt hiszem, hogy 2010-ben már nem volt lehetőség mást tenni. De vegyük sorba, hogy mi volt a vizsgálódásnak az első nagy nehézsége és forrpontja, és mi volt az a cezúra, az a vékony választóvonal, amellyel meg kellett küszködniük a jelentéstevőknek.

Amikor még fel sem állt a bizottság, már elkezdődtek a szirénhangok a sajtóban és mindenütt, hogy kérem szépen, akkor most az fog bekövetkezni, hogy a nemzeti együttműködés kormánya, a kétharmados többség szét fogja verni a jogállamiság kereteit, a szegény szerencsétlen rendőrséget bántani fogja. És ebből következik, hogy mi azt akarjuk, hogy ne legyen Magyarországon jogállamiság. Bizonyára emlékeznek képviselőtársaim erre. Ez egy hosszú polémiasorozat volt.

És valóban keskeny a palló és a választóvonal, mert nyilvánvaló, mindenki tudja, hogy Magyarországon a rendőrség túlnyomó többsége a jogállamiság kereteinek betartásával dolgozik, és mindannyian tudjuk, hogy a rendőri állomány 99 százaléka becsülettel végzi és végezte akkor is a munkáját.

És ma már az is világos és teljesen egyértelmű, hogy a politikai felelősség ezért a gyalázatos eseményért szinte kizárólag az előző miniszterelnököt, Gyurcsány Ferencet terheli. Ez a jelentésből egyértelműen kitűnik, amikor a felelősséget vizsgálja; egyértelműen kitűnik, hogy kézi vezérléssel történt az a bizonyos, Astoriánál történt lovasroham, és mindaz a brutalitás, amely valóban, jogállami keretek között elképzelhetetlen Magyarországon.

És ne haragudjanak, képviselőtársaim, most megint egy párhuzamot kell hogy mondjak. Én akkor nem politikusként a televízióban látottakon szörnyülködtem, és láttam, hogy Budapest utcáin vér folyik, és hogy ártatlan embereket vernek meg, nemzeti érzelmű embereket vernek meg, hogy a magyar nemzeti zászlót gyalázzák. Elképzelhetetlennek tartottam. És most, ma, itt volt a Velencei Bizottság, bizonyára tudják, a mi bizottságunk meghívására, és felmerült bennem az a keresztkérdés, amit itt feltettek a bizottság elnökének. Azt kérdezték meg, hogy volt-e versenyeztetés, amikor a Kúria elnökének, illetve a bíróság elnökének a kinevezése folyt. És Salamon László elmondta az ezzel kapcsolatos jogi procedúrát és álláspontot, hogy ez hogyan történt; Solt Pál s a többi s a többi.

Az jutott eszembe, hogy a Velencei Bizottság meg az Európai Unió meg Strasbourg 2006-ban, amikor Budapest utcáin vér folyt, amikor az ellenzéket verték, amikor az egyik képviselőtársunkat, az országgyűlési képviselőt megverték, félig agyonverték - akkor hol volt a Velencei Bizottság? Hol voltak az emberi jogok? Hol volt Brüsszel? Ki állt ki akkor, ki szólt a szabad világ részéről, hogy Budapest utcáin vér folyik? Az égadta világon senki! (Taps a kormányzó pártok, valamint szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Tovább folytatva, tisztelt képviselőtársaim: a legnehezebb kérdés természetesen az eseményekkel kapcsolatban az a másik nagy anakronizmus is, amit egyébként a jelentés szépen kifejt, hogy három történés volt 2006-ban: volt az a bizonyos, hírhedt őszödi beszéd, és volt a TV-székház ostroma is. A TV-székház ostromával kapcsolatosan is tulajdonképpen egyértelmű tényállást állapít meg a vizsgálat, nevezetesen, hogy akkor, abban az esetben pedig nem történt rendőri fellépés, nem történt meg a TV-székház védelme, hagyták, tudatosan hagyták, hogy bekövetkezzen az, ami bekövetkezett. Ez egyértelmű és világos.

És most engedjék meg: mivel nem voltam akkor politikus, hanem gyakorló ügyvédként egy fiatalembert védtem, eszembe jut, hogy pont a TV-székház ostromával kapcsolatosan történt az ő meghurcoltatása. A Springer-lapokra bizonyára sokan emlékeznek itt. Úgy látszik, senki... (Az MSZP padsorai felé.) Illetve van egy, igen. Tehát a Springer-lapok szépen írogattak ezekről az eseményekről, és az egyik délvidéki, szegedi lapban a TV-székház ostromának a főcíme a következőképpen szólt: "Magyarországon a fasiszta csőcselék megostromolta a székházat." Ezt aztán 19 megyében át is vették, be is pereltük egyébként az újságot ezzel kapcsolatosan. A vezércikkre és a főcímre én most is emlékszem, hogy újból a fasiszta csőcselék Magyarországon a TV-székház ostromában közreműködött.

(17.10)

Ezzel kapcsolatosan természetesen nem történt meg a védelem, megtörtént az, ami megtörtént, és megtörtént ezt követően az Astoriánál lezajlott tömeggyűlés, annak a rendőri szétverése, majd ennek a büntetőjogi következményei is.

Itt engedjék meg, hogy egy nagyon fontos dolgot kiemeljek: tudomásul kell venni - és ez a bizottsági jelentés egyértelműen tartalmazza -, hogy az igazságszolgáltatás részét képező akkori ügyészség és bíróság sem állt a helyzet magaslatán, és akkor nagyon pasztellszínűen és finoman fogalmaztam. Arra gondolok, és erre államtitkár úr is utalt, hogy az azért mégis példátlan a XXI. századi Magyarországon, hogy úgy vettek 147 embert előzetes letartóztatásba - a szám egy nagyon szép dolog -, hogy utána a másodfokú bíróság 143-at kiengedett, és megállapította, hogy az előzetes letartóztatásnak a jogszabályban és a büntetőeljárásban írt feltételei egyáltalán nem álltak fenn.

Lefordítva vulgárisan és egyszerűen, tehát akkor Babits szavaival, cinkos volt az igazságszolgáltatás egy része is, amikor úgy vett előzetes letartóztatásba és őrizetbe ártatlan embereket, hogy annak a törvényi feltételei nem álltak fenn. Természetesen meg kell említenem azt is, hogy a kormányváltozás után, 2011-ben, amikor itt Budapesten védelmet láttam el, és elmondtam a védőbeszédet az egyik, a TV-székház ostrománál részt vevő emberrel kapcsolatosan, akkor a rendkívül fiatal bíró félbeszakította a védőbeszédet - ez önmagában ritkán szokott előfordulni, de lehet, valószínűleg olyat mondtam, amivel megzavartam a tárgyalás rendjét -, és azt mondta a bíró úr nekem, hogy engem nem érdekel, hogy kormányváltozás történt-e Magyarországon, az ítélet akkor is ugyanolyan lesz.

No, ez is azért elárul valamit abból, hogy az idő múlása mellett vannak dolgok, amelyek - hogy is mondjam - megváltoztathatatlannak tűnnek, és amelyek nem teszik azt lehetővé, hogy a gyalázatos 2006. évi rendőri túlkapásokkal kapcsolatosan reparálásra kerüljön mindaz a jogsértés és sérelem, amely bekövetkezett. Ennek nemcsak az időmúlás az oka, természetesen tisztelet és becsület a másodfokú bíróságoké, amelyek a jogszerűtlen és törvénysértő előzetes letartóztatásokat megszüntették, és a fellebbezésnek helyt adtak, mert nyugodtan visszakérdezhetnek, és mi lett volna akkor, ha a másodfokú bíróság helybenhagyta volna az előzetes letartóztatást. Nem ez történt, kedves képviselőtársaim.

Tisztelt Országgyűlés! Én nem kívánom hosszan ecsetelni és részletezni, hiszen még nagyon sok képviselőtársam fel fog szólalni, hogy mit és hogyan kellett volna másképp tenni a következmények levonásában. Nem kívánok azzal sem foglalkozni, hogy lehetett volna-e a jelentést követően az idő felgyorsításával, az események rekonstruálása során olyan jogi lépéseket tenni, amelyek nemcsak az alaptalanul jogsérelmet szenvedett állampolgároknak nyújtanak reparációt és segítséget, hanem bizonyos jogi következmények is levonásra kerülnek.

Az én tudomásom szerint Debrecen környékén vagy Debrecenben folynak eljárások azokkal a rendőri vezetőkkel szemben, akik - hogy is mondjam - nem jogszerűen jártak el, azonban nincsenek illúzióim a tekintetben, hogy még egyszer: az idő múlásával, a bizonyítékok eltüntetésével igen kicsi a lehetőség arra, hogy megtörténjen az a büntetőjogi felelősségre vonás, amely részben rendőri vezetőket is érint.

Az természetesen már az ügynek és az egész történésnek a cinizmusa, ahogyan a korábbi miniszterelnök Gergényi urammal eljárt, beleértve itt a kitüntetést és mindent, ez több mint felháborító. Hiszem azt, hogy ennek azért jogi következményei lesznek, az ő szerepének és fellépésének, és nem Magyarország csillagrendjét fogja megkapni a következő alkalommal. Gondolom, a nemzeti együttműködés kormánya ebben nem lesz partner. De még egyszer mondom: nincsenek illúzióim a tekintetben, hogy itt komoly felelősségre vonásra fog sor kerülni, nincsenek meg azok a lehetőségek és jogi eszközök.

Még valamit szeretnék nyomatékosan hangsúlyozni. Most nem olyan soká ismét fel fog állni egy vizsgálóbizottság az Országgyűlésben. Talán a sajtó részéről, talán azon képviselőtársaim részéről, akik nem gyakorló jogászok, mindig ilyen illúziókeltő rózsaszín felhők lebegnek, hogy ha felállítjuk a vizsgálóbizottságot, mondjuk, a repülőtérrel kapcsolatosan, bár ott azért szerintem abban sok mindent meg lehetne oldani, ha ügyesek vagyunk, akkor majd ilyen és ilyen megállapítások lesznek, és ilyen és ilyen dolgokat fogunk feltárni.

Tudomásul kell venni, hogy egy vizsgálóbizottságnak nincs jogköre és hatásköre olyan dolgokban, amelyekkel kapcsolatosan, mondjuk, a magyar ügyészségnek megvan. Magyarul, és most visszatérve a Balsai-jelentésre: ne kérjék számon Balsai Istvántól és a csapatától, hogy olyan vizsgálódásokat folytatott volna, amelyek a büntetőeljárási törvény keretében az ügyészségnek megadatnak eszközként. Nincs eszköze a vizsgálóbizottságnak arra, hogy olyan... - és ez azért fontos szerintem, mert mondom: mindig abba a hibába esünk, hogy azt mondjuk, szerintem megvan Magyarországon az ügyészségnek és megvan a bíróságnak az a lehetősége és eszközrendszere, amellyel élni kellett volna akkor. Akkor nem élt vele, innentől kezdve most, 2012-ben már szerintem minimális lehetőség van arra, hogy felelősségre vonják azokat, akik ezekben a gyalázatos cselekményekben részt vettek, akár aktívan, akár passzívan, akik a személyi szabadság megsértését, súlyos testi sértést, élet elleni bűncselekményeket követtek el, kényszerítést, és nem akarom tovább sorolni, hogy mely büntetőjogba ütköző különösrészi tényállásokat.

Tudomásul kell venni, képviselőtársaink, hogy az idő eltelt, erre futotta. Azt gondolom, hogy én fejet hajtok a Fidesz nevében Balsai István és munkatársai előtt, akik, még egyszer mondom: hatalmas munkával megtették és megcsinálták azt, ami rendelkezésre állt.

Bizonyára tudják, hogy például azok a telefonbeszélgetések, amelyek a legfontosabb bizonyítékok lettek volna a rendőri vezetők és rendőrök között, azokat nem lehetett rekonstruálni, mert nincsenek meg. Ebből következik, hogy ennyire futotta, ennyire tellett, és azt hiszem, hogy a képviselőknek és nekünk mindannyiunknak, és majd a mindenkori kormánynak lesz a kötelessége és feladata, hogy még egyszer Magyarországon ilyen gyalázatos eseménysorozat ne következhessen be a jogállamiság keretei között. Ne következhessen be olyan, hogy védtelen, békés emberekre, pontosan a legszentebb nemzeti ünnepünkön, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján rátörjenek.

Végül nagy tisztelettel arra kérem a magyar pedagógustársadalmat, miután az 1956-os forradalom és szabadságharcról most már bizonyára nem fogják egyetlen iskolában sem azt mondani, hogy ellenforradalom, hanem azt fogják mondani, hogy forradalom volt, a Balsai-jelentést is adjuk nekik oda, és mondják el és ismertessék, hogy mit tett Gyurcsány Ferenc és a szocialista kormány a békés tüntetőkkel, mi történt és ki ezért a felelős. Mindenkinek megvásároljuk, szíves figyelmükbe ajánljuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Harangozó Tamás képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának, aki felszólalását innen az emelvényről mondja el. Most megvárom, míg a képviselő úr felérkezik. Köszönöm szépen, képviselő úr. Öné a szó, parancsoljon!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Üdvözlöm önöket 2012. február 21-én; 2012. február 21-én, több mint másfél évvel az Orbán-kormány megalakulását követően, az elrugaszkodás évének második havában.

Csak az a kár, hogy a nagy elrugaszkodásban a Malév a földön ragadt, az elmúlt héten több ezer munkavállaló veszítette el állását (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Más napirend van!), azok a szerencsések pedig, akiknek még megvan a munkahelyük, a torz adórendszer következtében fizetésük csökkentésével voltak kénytelenek szembesülni. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Másról beszélsz! - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ügyrend!)

A közszolgáltatások színvonala folyamatosan csökken. A korkedvezményes nyugdíjakat megszüntették, tömegek esnek ki a szociális ellátórendszerből, az egészségügyi ellátás az orvoselvándorlás következtében az összeomlás szélére került. A felsőoktatás leépítése folyamatban, és még hosszan sorolhatnám. (Kőszegi Zoltán: Szétraboltátok az országot!) Egyre többek számára nyilvánvalóvá vált, hogy az elmúlt másfél év a demokrácia (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Nem sajtótájékoztató van!) és a szociális biztonság leépítésének időszaka volt, miközben Magyarország nemzetközileg elszigetelődött.

(17.20)

Hatékony és azonnali kormányzati beavatkozás nélkül a további elszegényedés, az ország recesszióba süllyedése elkerülhetetlen lesz, ami beláthatatlan társadalmi következményekkel járhat. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Igaza van!)

Ebben a válságos, azonnali beavatkozást igénylő helyzetben mit tesz az Országgyűlés? Mi az, ami 2012. február 21-én...

ELNÖK: Képviselő úr, másfél perce várok arra, hogy rátérjen a Balsai-jelentésre.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: A hat évvel ezelőtti eseménysort értékelő jelentésen vitatkozik ma az Országgyűlés, egy olyan jelentésen, amelyet a 2010 júniusában kormánybiztossá kinevezett Balsai István már 2011 márciusában, tehát már egy éve letett Orbán Viktort asztalára (Zaj a kormánypártok és a Jobbik soraiban.), azonban úgy tűnik, Orbán Viktor számára e kérdés 2011 tavaszán nem volt időszerű, hiszen a jelentés fél évig a fiókjában pihent, azután valami furcsa véletlen folytán, éppen a brutális megszorításokat tartalmazó költségvetési javaslat és az adótörvények benyújtásakor került elő a jelentés a miniszterelnöki fiókból, és szolgált gumicsontként a média számára. Újabb fél év elteltével a gazdasági és politikai helyzet még siralmasabb, ezért a Fidesz ismét a régi kommunikációs elterelő trükkhöz folyamodott, és megint bedobta a 2006-os gumicsontot.

Szeretném felhívni tisztelt kormánypárti képviselőtársaim figyelmét, hogy ezúttal ez már nem fog bejönni. (Zaj a kormánypártok soraiban. - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: 2006 tagadását is büntetni kell!) Önök a változásokat követően...

ELNÖK: Képviselő Úr! Ismételten felhívom szíves figyelmét, hogy a vita a Balsai-féle jelentésről folyik, és felkérem, hogy erre vonatkozóan beszéljen, amennyiben nem, kénytelen vagyok a Házszabály előírásainak megfelelően eljárni. Parancsoljon!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! A Balsai-jelentés benyújtásának körülményeiről tartok éppen megemlékezést. (Kőszegi Zoltán: Beszélj az országárulásról! - Zaj. - Az elnök csenget.)

Csak azt szeretném, képviselőtársaim, akkor lerövidítem, látom, milyen türelmetlenek; ha nagyon-nagyon fontos lett volna ez a jelentés, akkor érdekes módon az elmúlt egy évben rengeteg alkalom lett volna az Országgyűlés színe előtt ezt megvitatni, de valamilyen rejtélyes oknál fogva az anyag mindig akkor kerül elő, amikor önök egyébként politikailag a közvélemény előtt bajban érzik magukat.

Tévedés ne essék, nem akarom a jelentés tárgyát, nevezetesen a 2006 őszi utcai zavargások és azok rendőri kezelésének kérdését bagatellizálni. 2006 szeptemberében és októberében a Budapest utcáin lezajlott események komoly megrázkódtatást okoztak az egész magyar társadalomban.

A korábban nem tapasztalt utcai vandalizmus, a hatóságok bizonytalan, egyszer erőtlennek, máskor túlságosan is agresszívnak tűnő fellépése érthető módon váltott ki megütközést, ezért indokolt a 2006. évi őszi események elemzése, tanulságainak leszűrése, a törvényeket áthágó, bűncselekményt elkövető személyek felelősségre vonása, legyenek azok akár a randalírozók, akár erőszakoskodó rendőrök.

Szeretném emlékeztetni önöket, hogy ennek érdekében az előző kormányzati ciklusban számos vizsgálat indult. Ezeket nem politikusok, hanem felkészült szakértők folytatták le. Ilyen volt a Gönczöl-bizottság, a Papp Károly-féle bizottsági jelentés, az a Papp Károly, aki szemlátomást az Orbán-kormány bizalmát is élvezi, és ilyen volt az Ignácz-jelentés is, amely a szeptember 18-ai TV-székházostrom körülményeit tárta fel. (Hegedűs Tamás: Szerecsenmosdatás!) Mindegyik vizsgálat tárgyilagosan próbálta elemezni az eseményeket, és számos kritikát fogalmazott meg a kormánnyal és a rendőri vezetőkkel szemben, de közben az ügyészségek és a bíróságok is tették a dolgukat, és mind a randalírozók, mind a rendőrök esetében több elmarasztaló büntetőítélet született, önök azonban úgy tesznek, mintha akkor semmi nem történt volna. A független szakértői vizsgálatokat lesöpörték az asztalról, jogerős bírósági ítéleteket tettek egyetlen tollvonással semmissé, hazugnak kikiáltva a rendőröket és dilettánsnak a bírókat.

2010 után a Fidesz politikusai szakértők és bírók helyett maguk kívánták eldönteni, 2006 őszén mi volt okszerű és mi nem, ki a felelős, ki a bűnös és ki az áldozat. (Zaj a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) A végső és megfellebbezhetetlen igazság kinyilatkoztatásának nemes feladatát Gulyás Gergely és Balsai István vették magukra. A legdöbbenetesebb azonban, hogy Balsai István a jelentésben még az objektivitás látszatára sem ad, bár mint említettem, a 2006-os eseményekről rengeteg dokumentum áll rendelkezésre, ennek ellenére a Balsai-jelentés meg sem próbálja feltárni és feloldani a források közti ellentmondásokat, nem ismerteti a lehetséges alternatív interpretációkat, meg sem próbálja több oldalról igazolni a rendkívül súlyos állításait megalapozó tényeket. (Zaj a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

E dolgozat lényegében egy korabeli sajtóhírekből és bizottsági jegyzőkönyvekből jól látható politikai koncepció mentén összeollózott fércmunka, nem tartalmaz olyan tényeket, amelyek eddig ne kerültek volna nyilvánosságra. A jelentés bizonytalan megállapítások és feltételezések alapján von le nagyon súlyos büntetőjogi következtetéseket. A legszuggesztívebb részek jellemzően ismeretlen személyek beszámolóin alapulnak, információk merültek fel, neve elhallgatását kérő vadászpuskás lövést nyilatkozta és a többi.

A Balsai-jelentés forráskezelése, szakmai színvonala Schmitt Pál disszertációjával vetekszik, csak ezért nem doktori fokozat, hanem alkotmánybírói szék járt elismerésként. Balsai István hosszasan sorolja, szerinte milyen bűncselekmények elkövetésével vádolhatók rendőri és politikai vezetők, eközben elvi szinten sem merül fel az Astoriánál megtartott Fidesz-nagygyűlés szervezői, köztük Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő felelőssége, pedig a rendőrség folyamatosan informált a közelben zajlott rendbontásról és rendőri műveletekről. (Zagyva György Gyula: Miféle rendbontásról beszélsz?) Nem részletezi, Orbán Viktor miért távozott biztonságos útvonalon elsők között a rendezvényről, miközben a résztvevőket nem tájékoztatták, milyen irányban válhat veszélyessé az Astoria elhagyása. Teljességgel figyelmen kívül hagyja azokat a 2006-os bizottsági üléseken bemutatott bizonyítékokat, amelyek egyértelművé tették, hogy szélsőséges személyek tudatosan igyekeztek a randalírozókat a Fidesz-nagygyűlésre ráhúzni (Folyamatos zaj a kormánypártok és a Jobbik soraiban. - Dr. Hoppál Péter: Te vagy a szélsőséges!) és a békés tüntetőket a saját céljaikra felhasználni, továbbá hallgat azokról az erőfeszítésekről, amelyekkel a rendőrség megpróbálta mindezt megakadályozni.

A Balsai-jelentésnek tehát nem célja a tényfeltárás, az események megértése. Célja egy fideszes körökben terjedő mítosz koherens egésszé formálása, hihető elmesélése. Eszerint a gonosz politikai és rendőri vezetők a magyarság ellen izzó gyűlölettől vezérelve Budapestre szerveztek több ezer szélsőjobboldalinak álcázott fiatalt, majd egész napos kitartó terelgetés után rátolták őket az Astoriánál kiválóan megszervezett nagygyűlésre, hogy ott a békés fideszes szimpatizánsokat a rendőrökkel megverettethessék. (Kőszegi Zoltán: A saját forgatókönyveteket játszottátok! - Moraj a Jobbik és a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) Ez a történet bármilyen népszerű is a fideszes körökben, igen távol áll a valóságtól, ezzel szemben a rendőrség akkor már hetek óta óriási erőfeszítéseket tett a soha korábban nem tapasztalható agresszivitással fellépő rendbontók megfékezése érdekében.

Az ilyen mértékű és az események előrehaladtával egyre szervezettebbé váló utcai agresszió felkészületlenül érte a rendőrséget. Sem a korábban alkalmazott tömegkezelési technikák, sem a vezetési módszerek, sem a rendőrségi felszerelés nem bizonyult elégségesnek. Ez először 2006 szeptemberében a TV-székház ostrománál vált fájdalmasan egyértelművé, és vezetett a 2006. október 23-ai kudarchoz is. A 2006. évi bizottsági jegyzőkönyvekből ugyanis egyértelműen kiderül, ezt tényszerűen a Balsai-jelentés sem cáfolja, hogy a rendőrség komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a randalírozó szélsőségesek ne egyesülhessenek a Fidesz nagygyűlésével. Először az Arany János utcánál, majd a József Attila utca és az Andrássy út nyomában próbálták meg feltartóztatni a Deák tér irányába tartó tömeget. A szomorú igazság az, hogy ezek az erőfeszítések az elégtelen rendőri erők miatt nem vezettek eredményre.

Tehát a Balsai-jelentésben is megénekelt fideszes legenda egyszerűen nem igaz. Az igazság sokkal prózaibb: a rendőrség minden igyekezete ellenére nem tudta biztosítani Budapest rendjét 2006. október 23-án. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Ez volt a dolguk! - Folyamatos zaj.) Nem tudta elvárható módon garantálni az Astoriánál megtartott nagygyűlés biztonságát. E hiányosságaiért legkevésbé az aznap szolgálatot teljesítő rendőri végrehajtó állományt terheli felelősség. Minden tiszteletem azoké a kisrendőröké, akik életük és testi épségük kockáztatásával, a legjobb tudásuknak megfelelően heteken át, sokszor családjuktól távol küzdöttek Budapest közrendjének helyreállításáért.

Nem, a felelősség nem az övék! A 2006 őszén tapasztalt felszerelésbeli és szervezési hiányosságért a rendőri vezetést a 2006-os és az azt megelőzően tevékenykedő kormányokat, mindegyik kormányt terheli a politikai felelősség. Nyilvánvalóvá vált, hogy komolyabb tömegkezelési feladatok szakszerű végrehajtására a rendőrség alkalmatlan volt. Ha valamiben, akkor ebben terheli a politikai és a rendőri vezetőket felelősség. Igaz ez annak ellenére, hogy hasonló méretű utcai rendzavarással korábban sem a rendőrök, sem a vezetőik még nem találkozhattak.

Természetesen, mint az akkori kormánypártnak, a Magyar Szocialista Pártnak is felelőssége van ezekért a hiányosságokért. Az MSZP-nek meg kell követnie minden civil áldozatot, akár a randalírozóknak, akár a rendőri atrocitásnak estek áldozatul, és meg kell követnie azt a 319 rendőrt, akik ebben az időszakban szolgálatuk ellátása során sérültek meg. (Felzúdulás a kormánypártok és a Jobbik soraiban. - Pálffy István: Kérjetek előbb bocsánatot!) Meg kell követnünk, és bocsánatot kell kérnünk az itt jelen lévő Révész Máriusz képviselőtársunktól is.

(17.30)

Az akkori kormány felelősségének tudatában megtette a szükséges intézkedéseket. (Derültség a Jobbik soraiban.) Független szakértők bevonásával objektív tényfeltáró vizsgálatot folytatott le. (Moraj és közbeszólások a kormánypártok soraiban. - Kőszegi Zoltán: Kuncze elvtárs hogyan...? Hazugság!) Az ezek eredményeként leszűrt tanulságok alapján intézkedett korszerű felszerelések beszerzéséről, és külföldi tapasztalatokra is támaszkodva továbbfejlesztette a rendőrök kiképzését.

Ezek az intézkedések látványos eredménnyel jártak: a rendezvények rendőri biztosításának professzionalizmusa laikusok számára is érzékelhető, és össze sem vethető 2006 őszével. A rendőri intézkedésekkel szembeni panaszok megnyugtatóbb kivizsgálása érdekében pedig létrehozta a Független Rendészeti Panasztestületet, amelynek első hároméves tevékenységéről szóló jelentést jövő héten fogja tárgyalni az Országgyűlés, amelynek elfogadását egyhangúlag támogatta a honvédelmi és rendészeti bizottság. (Kőszegi Zoltán: Megcsúfoltátok és meggyaláztátok a rendőrséget!) A kormány tehát 2006 őszét követően megtette az elvárható intézkedéseket a felszínre került problémák megoldása érdekében.

Az igazságszolgáltatás szervei szintén tették kötelességüket. Mind az azonosított rendzavarókkal, mind a rendőri túlkapások elkövetőivel szemben eljártak a hatóságok. Meggyőződésünk szerint ez így van rendjén: aki törvényt sért, legyen az rendőr vagy tüntető (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Gyurcsány!), annak az igazságszolgáltatás előtt kell felelnie tetteiért. Ez a jogállami megoldás, nem a visszamenőleges hatályú jogalkotás és a politikai testületekben való ítélkezés. (Bödecs Barna: Az antidemokratikus koalíció nincs jelen!)

Tehát minden érintett levonta 2006 őszének tanulságait. Az élet már rég túllépett 2006 őszén. (Kőszegi Zoltán: Ez volt a célotok? Soha!) Ez alól egyetlen kivételt a Fidesz-KDNP képez. Önök még nem vállaltak felelősséget a 2006 őszén folytatott kettős beszédükért. Azért, hogy miközben a közrend szavatolását követelték, a kormánnyal szembeni ellenállás jogáról szónokoltak, ultimátumokat szabtak, és nem határolódtak el az egyre radikalizálódó Kossuth téri tüntetőktől. (Patay Vilmos: Az nem a rendőrségre tartozik!) Itt az idő, hogy végre önök is szembenézzenek saját felelősségükkel, hogy bocsánatot kérjenek az Astoriánál megfelelő tájékoztatás nélkül hagyott, saját cserbenhagyott szimpatizánsaiktól, a 2006 őszén megsérült 319 rendőrtől, hogy elnézést kérjenek a rendőri állománytól és a bírói kartól a semmisségi törvénnyel okozott megaláztatásért. (Kőszegi Zoltán: Szégyelld magad!)

A Belügyminisztérium vezetése pedig szégyellje magát, hogy a Kádár-huszározás, a semmisségi törvény csendes tudomásulvétele, a szolgálati nyugdíjrendszer szétverése után, minden szakmai önbecsülését feladva felvállalta e fércmunka képviseletét a bizottsági üléseken, és asszisztál (Kőszegi Zoltán: Gyalázatos! - Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Szégyenletes!) a rendőröket brutális, agresszív bűnözőként beállító jelentés elfogadásához.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Összefoglalva: az előttünk fekvő iromány nem egy vizsgálati jelentés, hanem egy koncepciós eljárás eszköze, ami semmi más célt nem szolgál, mint hogy a rendőrök és a politikai ellenfelek bűnbaknak állítása révén elterelje a figyelmet az elmúlt hetekben egyre drámaibb mértékben testet öltő gazdasági és szociális összeomlásról. 2012 februárja nem alkalmas idő, a Magyar Országgyűlés pedig nem alkalmas hely e koholmány megvitatására. Ezért ebben a Magyar Szocialista Párt a továbbiakban nem fog részt venni.

Végezetül szeretnénk gratulálni Balsai Istvánnak alkotmánybírói kinevezéséhez. (Patay Vilmos: Gyávák vagytok!) E jelentést elolvasva nem kétlem, hogy megdolgozott érte. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Gyávák!)

Ami pedig Gyurcsány Ferenc személyét illeti, lehetősége lenne rá (Kőszegi Zoltán: Ő megmondta, hogy megcsináltátok!), és remélhetőleg a részletes vitában meg is teszi, hogy személyesen válaszoljon a jelentés tartalmára, és személyesen válaszoljon az önök kritikáira. (Kőszegi Zoltán: Gyurcsány megmondta, hogy megcsináltátok! Most már nem vesztek benne részt! - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szégyen!)

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Távozik az ülésteremből.)

ELNÖK: Ha jól érzékelem, akkor mind a Fidesz, mind a Jobbik oldaláról többen szót szeretnének kérni. (Derültség a Jobbik soraiban.) Mostantól a következő lesz a rend: tájékoztatom önöket, hogy amennyiben valaki bekiabál, akkor minden egyes alkalommal jelzem, hogy melyik frakcióból érkezett a bekiabálás, és azt is, hogy kért-e szót vagy csak egyszerűen kiabálni szándékozott bejönni az Országgyűlés épületébe.

Így aztán megyünk tovább, köszöntöm önöket ismét a mai napon.

A következő vezérszónok a KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka, Varga László képviselő úr, ugyancsak húszperces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr; hogyha jól érzékelem, akkor a saját helyéről szól. Elindult az idő, öné a szó, képviselő úr.

VARGA LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Nehéz megszólalni az előző szavak után. Ha jól emlékeznek rá, én az előző napirendi ponttal kapcsolatosan megvédtem a két fiatal szocialista képviselőtársat, akit a többiek idedobtak koncként nekünk az előző napirendi pontban. Most visszavonom, amit az előbb mondtam, mert ők nagyon alkalmasak arra, hogy abban a frakcióban legyenek, és ugyanazt tegyék, mint elődeik. Ezt most bizonyította az előbb fölszólalt képviselőtársunk. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van! - Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.)

Aki a Balsai-jelentést elolvasta, és aki meghallgatta, illetve elolvasta az előző parlamenti bizottság jelentését, az előtt teljesen világos az, hogy 2006 októberében mind a TV-székháznál, mind pedig az október 23-ai ünnepségnél tudatos provokáció történt és egyértelmű rendőrparancsnoki mulasztás. Illetve ha az előbb azt mondtam, hogy tudatos provokáció, akkor talán nem jól mondtam, hogy mulasztás.

Gergényi úr és a többi rendőrparancsnok az Országháznál állva tíz-tizenkettesével parancsolta és engedte a TV-székház védelmére azokat a kisrendőröket, akiknek én meghallgattam a rádióbeszélgetését, mert ez rendelkezésre állt, csak a parancsnoki telefonok nem, és összeszorult a gyomrom és szívem, mert segélykérő kiáltásokat küldtek Gergényi úrnak és a parancsnokoknak, mert az életüket féltették, mert magukra maradtak, magukra hagyták őket. Egyértelmű volt, hogy áldozatot akart az akkori kormányzat, valamit elérni azzal, hogy valamelyik rendőrt ott agyonverik, vagy bennég az a fiatal rendőr a vízágyús autóban. Ez mind a Balsai-jelentésből, mind pedig az országgyűlési bizottság jelentéséből világosan kiderült.

Tehát ellentétben Varga István képviselőtársammal, én nemhiába hívő ember vagyok, igaz, hogy a hit nem erre vonatkozik, de azért hiszem, hogy nem lehet ennyiben hagyni, és nem fog ennyiben maradni ez a jelentés és ami akkor történt, mert ezek a bűnök nem évülhetnek el. Úgy tudom, megtörtént még időben a feljelentés is, tehát a magyar igazságszolgáltatáson múlik az, hogy milyen következménye lesz.

Ugyanakkor még egy dolgot szeretnék Varga István képviselőtársam fölszólalásához, illetve expozéjához mondani. Ő érthetetlennek tartotta a Velencei Bizottság mai kérdését, összehasonlítva a másikkal. Én nem tartom annak, hisz akkor is, most is ugyanazok ugyanazon a csatornán tájékoztatták a bizottságot, 2006-ban is, 2012-ben is, azok, akik azt mondják, hogy inkább lennének luxemburgi állampolgárok, mint magyar állampolgárok, akik hazaárulást végeznek a világon, ugyanazok tájékoztatnak.

Befejezésül én azt kérem a tisztelt Háztól, hogy a Balsai-jelentést ne csak elfogadja, hanem tegyen javaslatot, amennyiben tehet, nem vagyok jogász, ezt a jogászok tudják, hogy milyen lépést tehet az Országgyűlés, milyen határozatot hozhat, hogy ne ússzák meg azok a volt rendőrparancsnokok és állami vezetők, akik akkor azt a szörnyűséget okozták, és tönkretették ünnepünket, az ötvenéves évfordulót.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(17.40)

ELNÖK: A KDNP vezérszónokát követően Gaudi-Nagy Tamás képviselő urat hallgatjuk meg, a Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónokát, mintegy 20 perces időkeretben. Öné a szó.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Honfitársaim! Tisztelt Áldozatok, Meghurcoltak itt, az Országház falai között, illetve Harcosok! Hiszen itt mindig megfeledkezünk arról, hogy 2006 őszének története csak akkor teljes, ha felidézzük azt, hogy voltak elnyomók, és voltak felkelők. 2006 őszének ez a fő üzenete, hölgyeim és uraim, és az, hogy ezt Harangozó Tamás nem érti, és végighazudozta a vezérszónoki beszédét. Tulajdonképpen, ha lenne ilyen büntetőjogi fogalom, hogy 2006 őszének tagadása, akkor ő ezt halmozottan és sokszorosan elkövette. (Derültség és szórványos taps.) De nincs ilyen büntetőjogi kategória, azonban van egy erkölcsi zsinórmérték, ami viszont mégiscsak megköveteli azt a felelős politikusoktól, hogy bizonyos igazságokat ne tagadjanak. Tehát, mivel ő most ezen túlment, a házi feladatát nemhogy túlteljesítette, de olyan mértékben sértette meg egyébként azokat a kilőtt szemű áldozatokat, azt a több száz önkényesen letartóztatott fiatalembert és fiatal hölgyet vagy idősebb urat, gyermekkorú embereket, azokat a megvert, megkínzott embereket, akiket a Magyar Rádió udvarán vertek-aláztak, 30-40 rendőr ment végig az M. László nevezetű fiatalemberen, akinek az ügyében egyedül még folyik büntetőeljárás Magyarországon, most lesz majd a héten a kihallgatása, hogy ehhez képest a Harangozó Tamás-féle percemberkék, jelentéktelen emberkék valóban kiírják magukat, kiírták magukat sokszorosan már eddig is a magyar politikából. De azt gondolom, ezzel a beszédével a Magyar Szocialista Párt végképp magára húzta a politikai hullaság koporsóját.

Tehát innen kezdve nincs visszaút, én nagyon sajnálom egyébként, hogy nem talált támogatásra az a javaslatom, és nem szűnök meg felhívni a figyelmüket arra, hogy a Magyar Szocialista Párt egy önkényuralmi párt jogutódja, és ilyen nézeteket vall. Magyarul, mindenképpen a feloszlatás lenne az egyedüli megoldás, mert nem lehet őket demokratikus eszközökkel meggyőzni arról, hogy egyszerűen a hazugság az hazugság, az igazság meg igazság. És meggyőződésem egyébként, hogy ha a Harangozó Tamás-típusú embereken múlna, már holnap közénk lövetnének, és lehet, hogy Varga István képviselőtársunkkal mi lennénk az első ügyvédek, akiket az ítélethirdetés után, úgy, mint az '50-es években, együtt vinnének az elítélt vádlottal a börtönbe. Tehát jó lenne azért ezt észrevenni. Kérem a kormánypárti képviselőket, hogy ezen a fókuszon mérjék meg az egész Balsai-jelentés jelentőségét, ezen a fókuszon próbálom én is megmérni, hogy mindazon véres eseménysor, mindaz a megtorlássorozat, ami történt 2006 őszén, és ami meggyalázta nemzeti ünnepünket, és amely egy abszolút egyszerű, machiavellista reflex lépéssorozat volt... - mi volt ez az egész.

Az ököljog eszközét választva, idézem a tényleg kiváló Völgyesi Miklós bíró úr munkájából, a Balsai-jelentés ezen gondolatköréből, hogy az ököljog-politikát választották, a hatalom megtartása érdekében használták a rendőrséget, és én sokkal keményebb leszek, mint Varga István képviselőtársam, az ügyészséget és sok esetben a bíróságot is ahhoz, hogy az ellenállókat elrettentsék az ellenállástól, akik egyértelműen és határozottan felkeltek ezen embertelen, csaló, gerinctelen, nemzetellenes Gyurcsány-rendszerrel szemben. Erről szólt a dolog, 2006 őszének egész történetét így lehet megérteni. Nyilván ez egy kicsit érzelmesebb rész, egy érzelmesebb megközelítés, de nemzetpolitikai komplexebb megközelítés. Van ennek egy jogi szövete, van egy jogi része az egész történetnek nyilván, de itt a sorsokat vegyük észre, Révész Máriusz sorsától kezdve Novák Elődön át. Milyen érdekes, hogy mind a ketten jogsértettjei voltak például 2006 őszének. Ugye, Révész Máriuszt brutálisan bántalmazták olyan rendőrök, akik végül is érdemben ismeretlenül maradtak, akiket nem vontak felelősségre, a parancsnokukat sem vonták felelősségre. Novák Elődöt pedig egy koncepciós eljárás során gyűjtötték be a Nádor utcából, gyűrték le, verték meg, törték szét a dobját, majd egy hosszú, kemény eljárásban tudtuk felmentetni és kártérítést kiharcolni neki. Az egész Nádor utcai, 2006. október 23-ai délelőtti tüntetésről sikerült bíróságon jogerős ítéletet szereznünk arról, hogy az egész, ami ott történt, az egész feloszlatás jogellenes volt.

Tehát az egészet úgy kell kezdenünk, hogy jogállami szinten gondolkodó ember nem lehet az, aki ma Magyarországon kijelenti, hogy 2006 ősze tulajdonképpen egy provokációsorozat volt, és lényegében egy összefércelt fércmű áll előttünk a Balsai-jelentés formájában, és egyáltalán itt szélsőjobboldalinak álcázott fiatalok provokációsorozata, randalírozása zajlott. Aki tehát ilyet mond, az lényegében, azt gondolom, komolytalanná vált, és kiírta magát tényleg a komolyan vehető emberek sorából.

Viszont 2006 őszének legfőbb üzenete nekem jogvédőként, személy szerint is, és szerintem nagyon sok embernek az, hogy három nagy szempontot kellett megvizsgálni, 2006 őszének igazsága eljött-e vagy sem, és a Balsai-jelentés hozzásegít minket egyébként mind a három elemhez. Mi ez a három elem? Egyrészt jóvátételt kapnak-e, kapjanak az áldozatok, a meghurcoltak, vonják felelősségre a felelősöket, és végül, de nem utolsósorban, akik a koncepciós eljárások meghurcoltjai voltak, olyan koncepciós eljárásé, mint aminek Novák Előd szenvedő alanya volt, elítéltjei voltak, azok kerüljenek mentesítésre. Ezt a három dolgot kell mérlegre tennünk nekünk, és ennek mércéjét kell most itt fölállítanunk. És amikor a Balsai-jelentés vitájáról beszélünk, felmutatom a jelentés bekötött változatát, és külön meg kell dicsérnem a szerkesztőket egyébként, és elsődlegesen a dicsérő szó az itt jelen nem lévő Balsai István képviselőtársunknak, volt képviselőtársunknak szól, aki ezt a heroikus munkát elvállalta, amikor 2010. május 5-én Orbán Viktor miniszterelnök a következő szavakkal bocsátotta munkára Balsai István képviselőtársunkat: "Ebben az ügyben nincs helye óvatosságnak, hezitálásnak. Nem fogjuk szó nélkül hagyni, ami 2006. október 23-án történt. Ezért felelni kell törvényes keretek között mindenkinek, aki ebben részt vett. Nincs kivétel, sem rangra, sem beosztásra, sem életkorra tekintettel."

Ez az alapkiindulás, azt gondolom, nagyon elfogadható és helyes kiindulás, amit a miniszterelnök úr meghirdetett. Ennek mércéjén kell megvizsgálnunk azt, hogy mi történt a miniszterelnöki megbízott munkája során, meg tudott-e felelni ennek a követelménynek. Nyilván óhatatlanul meg kell vizsgálnunk, hogy mi történt, mivel a 2010-ben kormányra jutott kormányerők, akik elszenvedői voltak jelentős részben a nemzeti radikálisokkal együtt azoknak a jogsértéssorozatoknak, amelyeket a Gyurcsány-Bajnai-rendszer működtetett a hatalom megtartása érdekében, vagy bevetett, akkor meg kell néznünk, hogy mi történt. Készült végül is egy jelentés, elkészült a jelentés.

A jelentést nyilván egy nagyon komoly kutatómunka előzte meg, és óhatatlanul ki kell emeljek olyan közreműködőket is, akikről nem hallgathatunk. A munkában részt vettek a Közhatalom Jogsértettjei Egyesület aktív tagjai, vezetői, többek között kiemelném Göbl Györgyöt és Gonda Lászlót, akik egy azonnali tapsot is megérdemelnek (Szórványos taps.), de konkrétan jogsértettek is. Hiszen Göbl György volt az a fiatalember, akkor még kicsit fiatalabb ember, aki magyar zászlóval a vállán a Bajcsy-Zsilinszky és az Alkotmány utca sarkán próbált szót érteni az oszlató rendőrökkel, akik azért oszlatták a tömeget, mert állítólag ott szamurájkardot lóbáló csőcselék támadt rájuk. (Zagyva György Gyula: Nem én voltam.) Természetesen nem volt igaz. Se Molotov-koktél nem volt, se szamurájkard nem volt. Volt egy Göbl György, aki szeretett volna szót érteni a rendőrökkel, akik aztán kiszúrták maguknak mint földit a soproni rendőrök, és elkezdték üldözni. Ő szépen, csúful otthagyta a rendőröket, lefutotta őket, nem tudták elkapni. Ő ilyen értelemben "jól járt", ő csak egy hároméves koncepciós eljárást kapott a nyakába, csoportosan felfegyverkezve elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak bűntettének vádjával, amelyből szerencsére aztán felmentéssel tudtunk kijönni.

De nagyon sokan nem voltak ilyen szerencsések. A közreműködők között van egyébként a Nemzeti Jogvédő Szolgálat több tagja is, jómagam is segítettem ezt a munkát, hiszen a mi szervezetünk 2004-ben jött ugyan létre, de 2006 őszének vérkeresztsége és tűzkeresztsége tett minket igazán olyan szervezetté, amelyre büszkék lehetünk. Ez meg is testesült egy könyvben. Most jelent meg nemrég a "Jogvédők a nemzet szolgálatában" című kötetünk, ami tulajdonképpen, nyugodt szívvel mondhatom, a Balsai-jelentésnek egyfajta második része is lehetne. Mindenkinek javaslom, hogy főleg azokat a részeket nézze meg benne, amelyek az eredeti ítéletek. Például nézzük meg benne, hogy Falvay Zsolt, a Budapesti Nyomozó Ügyészség volt vezetője - ha jól tudom, hiszen legfrissebb hírem szerint végül is hosszas követelésünk után, ha minden igaz, csak eltávolították őt a rendőrök felelősségre vonásáért felelős szervezet éléről -, 2011. október 24-én, nem tévedés a dátum, 2011. október 24-én hozott nyomozást megszüntető határozatot, amelyben Morvai Krisztinával, jogvédő bajtársnőmmel tett közös feljelentésünk alapján megszünteti a nyomozást elévülés miatt.

(17.50)

Tehát, kérem szépen, miért hagyták, hogy így legyen? Fel kell tennem ezt a kérdést. Miért van az, hogy a Balsai-jelentés valóban az elkészültének időpontját követő fél évvel került a Ház elé? Azért valakit erről nagyon meg kellene kérdezni! 2011. március 15-én ugyanis ez a munka elkészült. Ott van a dokumentumon ez a dátum. Elkészültek a dokumentumáttekintések, a vizsgálóbizottság 2010 májusában alakult meg, a 2002-2010 közötti állami szabadságjogi jogsértéseket vizsgáló bizottság, amely nemcsak 2006 őszével foglalkozott, hanem az egész nyolc évvel, és nagyon büszke vagyok arra, hogy a nyolcéves időszakról szóló jelentést viszont jómagam készítettem elő, amit a bizottság egyhangúlag elfogadott 2010. december 8-án, ami egész látleletet ad arról, hogy 2006 ősze a legvéresebb, legdrámaibb, legtragikusabb kicsúcsosodás volt, a legbrutálisabb volt.

De hát erről szólt az egész elmúlt nyolc év. Főleg 2006 után. Még azon Bencze József országos rendőrfőkapitány vezetése alatti időszakban is tömegesen vertek szét tüntetéseket, tömegesen oszlattak, tömegesen zaklattak szabadságjogukat gyakorló embereket, például 2009. július 4-én 216 embert állítottak elő - ez a Bencze József jelenleg a macedón nagykövete Magyarországnak. Ez szégyen. Remélem, hogy ez meg fog változni rövidesen, és minden áldozat és minden jóérzésű magyar ember tiltakozni fog ez ellen.

Tehát amikor a Balsai-jelentésre fél évet kellett várni, én Orbán Viktor miniszterelnök úrnak 2011. július 13-án egy levelet írtam, amelyben kértem, sőt követeltem a jelentés nyilvánosságra hozását, hiszen tudtuk akkor már, hogy nagyon súlyos megállapítások fognak szerepelni a Balsai-jelentésben. Azt is tudtuk, és a legfontosabb, az egész üzenete ennek az egész jelentésnek az, hogy Gyurcsány Ferenc és társai, politikustársai - és a társai alatt értem az akkori rendőri vezetést, Bene László országos rendőrfőkapitányt, aki, ha nem csalódom az információmban, a Magyar Nemzeti Bank biztonsági vezetője, legalábbis egy jó ideig ezt a pozíciót töltötte be, vagy Gergényi Pétert, aki jó ideig Pintér Sándor belügyminiszterrel közös céget működtetett a távozása után, és a mai napig is, gondolom, jól megérdemelt nyugdíját veszi fel -, ezek az emberek mind-mind bűntársak voltak egy nagyon súlyos, nagyon tömeges és igen kivételes bűncselekmény elkövetésében; a Balsai-jelentésnek ez a lényege, a 7. fejezet, ami nekünk a legfontosabb: mégpedig terrorcselekmény elkövetéséről van szó. Nem kevesebbről, mint a büntető törvénykönyv 261. §-a szerinti, a lakosság egyes csoportjai ellen alkalmazott olyan tömeges, erőszakos cselekmények a rendőrség bevetésével - az utcán való végigverés, a börtönökben való kínzatások, a szemkilövések, a könnygázgránátok fejmagasságban történő alkalmazása -, egy lánca, egy füzére mindazon brutális cselekedeteknek, amelyeknek egyetlenegy céljuk volt, hogy elrettentsék az embereket attól, hogy tiltakozzanak ezen embertelen, hazug rendszerrel szemben.

Hiszen a balatonőszödi beszéd egy hazugságról szóló látlelet volt, amely kiszivárgott 2006. szeptember 17-én - rejtélyes módon -, amelyet hatalmas erejű tiltakozások követtek. Egy olyan nemzeti ellenállás körvonalazódott, amely egyébként jelentős mértékben hozzájárult mind a Fidesz kétharmados többségének megszerzéséhez, mind pedig a Jobbik országgyűlési képviseleti szintre jutásához.

Ebből indult ki aztán a Gárda-mozgalom is, az ellenállásnak ezt a tüzét vitték tovább a gárdisták, akikkel szemben viszont az új kormány fellépett, úgy, mint az elődjei, és nem engedték, hogy védjék a magyar embereket.

Tehát szemkilövések, csonttörések, kínzások, önkényes fogva tartások, koncepciós eljárások tucatjai. Közben öt év eltelt, és meg kell kérdeznünk, hogy mi történt a kártérítéssel. Elmondta államtitkár úr, hogy egy jelentős mértékű létszám, tehát közel 150 ember kapott közel 300 millió forint összegű kártérítést, ez valóban - el kell ismerni - megtörtént. Megtörtént egy határozathozatal 2010 júniusában, amely a jóvátételt előírta. Több kisebb döccenővel alakult ez az eljárás, nem ment azért ez annyira könnyen és látványosan, mint ahogy elvárható lett volna, de végül is nagyon sokan hozzájutottak kártérítéshez. Itt kell persze hozzátenni, hogy ennek már kialakult bírói gyakorlata volt, hiszen a legkeményebb gyurcsányi időkben jogerős bírói ítéleteket sikerült már elérnünk akkor, a gyurcsányi időszakban a kártérítési ügyekben a meghurcoltak számára.

Azonban azt el kell mondani, hogy még vannak nagyon nagy rendezetlen kérdések, többek között a Kossuth téri jogellenes feloszlatás közel kétszáz károsultja még a peren kívüli megegyezési kísérletre is elutasító választ kapott. De ugyanilyen sorsban vannak egyelőre a Nádor utcai tüntetők - ott volt egyébként Papp Lajos is többek között -, és ugyanúgy van az Alkotmány utcai kérdés, amivel kapcsolatban nagyon komoly tényállási tévedések szerepelnek a jelentésben. Ez az egyetlenegy kritika, amit el kell mondani, és nagyon sajnálom, hogy műfaji korlátok miatt a jelentés módosítására nem kerülhet sor a Házszabály szerint, amit én nem nagyon értek, bevallom őszintén, hogy miért nincs erre mód. Hiszen sértő és valótlan az a megállapítás, hogy az Alkotmány utcán - tehát 2006. október 23-án délután három órakor - azokat a tüntetőket, akik vissza szerettek volna térni a Kossuth térre, a rendőrséggel kötött megállapodás alapján szerettek volna szabadon ünnepelni, nem engedték vissza, és ennek a visszatérésben való megakadályozásnak az eszközeként használták az oszlatást, a kiszorító sorfalat, a felszólítás nélküli könnygázgránát-sortüzet, utána pedig a vízágyús autót, majd pedig a válogatott, személyre szabott gumilövedék-sorozatokat. Több száz gumilövedék kilövésére került sor. Ne felejtsük el azt, hogy még mindig ott vannak azok a gumilövedékes lövészek szabadlábon, akik egymással versengve a Rebisz kötelékében mintegy agyaggalamb-lövészetet tartva lőttek válogatás nélkül mindenkire, aki mozgott, ezért volt olyan sok nyak- és fejsérülés.

Büszke vagyok arra, hogy tagja lehettem a Civil Jogász Bizottságnak, amely szintén letette a maga jelentését 2007 februárjában, és akkor mi teljes ellenszélben, a tobzódó Gyurcsány-rendszer időszakában, azt gondolom, sok olyan megállapítást tudtunk tenni mind a felelősség, mind a kártérítések, mind akár a közkegyelmi javaslat tekintetében, amelyek akkor iránymutatók voltak, és azért megnyugtató, hogy maga a Balsai-jelentés is úgy nyilatkozik, hogy jelentős mértékben támaszkodott a Civil Jogász Bizottság jelentésére, amelynek éppen Völgyesi Miklós és Morvai Krisztina voltak a társelnökei, és valóban komoly munkát végeztünk. 2006 decemberében először az Európai Parlamentben nemzetközi szinten adtunk ennek a véres erőszaknak, de hát akkor nem volt valóban az Európai Unióban - finoman szólva - nyitottság arra, hogy meghallja, meglássa azt, hogy véres, meghurcolt emberek tucatjai heteket-hónapokat töltöttek el börtönben. De például volt olyan fiatalember, akinek az ügyében többször szólaltam fel, kértem számon, hogy hogyan lehet az, hogy 2011-ben börtönbüntetését töltötte egy fiatalember, Herda Nagy Sándor a Szabadság téri TV-székház ostroma miatt, és igen, nem kapott kegyelmet ő sem. Tehát ha a kártérítést megnézzük, ott még nagyon sok tennivaló van.

A felelősségre vonás tekintetében viszont még több tennivaló van, és még több szégyellnivaló van. Az ügyészségnek kell elsősorban szégyellnie magát, hogy többtucatnyi feljelentés után, amit a Közhatalom Jogsértettjei Egyesület is tett, amit a Nemzeti Jogvédő Szolgálat is tett, amit Morvai Krisztinával tettünk, amit Gulyás Gergely tett, és számtalan feljelentés ellenére az a megdöbbentő helyzet van Magyarországon, ami szinte hihetetlen, hogy jelenleg még egyetlenegy rendőri vezető sincs megvádolva a 2006. őszi véres események miatt, és akkor nem beszélek a politikai vezetőkről sem, akikkel szemben pedig a terrorcselekmény miatt már réges-rég megtette Völgyesi Miklós - tavaly júniusban - a feljelentését, és ennek ellenére az ügyészség tudomásom szerint egyetlen érdemi nyomozati cselekményt tett ebben az ügyben, úgymond meghosszabbította a nyomozást, és erről tájékoztatta Völgyesi Miklós urat.

Azt gondolom, ez elfogadhatatlan. Tehát Polt Péter legfőbb ügyész úrnak itt van az ideje most már munkába kezdeni, és ezt a felelősségre vonási folyamatot végigvinni. Bizony, a kisrendőrök közül elítéltek egypárat, nekünk is, a nemzeti jogvédőknek sikerült két kisrendőr hat hónapos fogházbüntetését kiharcolni egy brutálisan megvert tüntető esetén, de nem ennek örülünk. Mi arra várunk, arra a pillanatra várunk, hogy végre Gyurcsány Ferenc és társai üljenek oda szépen libasorban a terrorcselekményes nagy perben, és adjanak számot arról, hogy miért használták föl a rendőrséget, miért használták föl a titkosszolgálatokat, miért használtak föl olyan eszközöket - erőszakeszközöket - bírósági, ügyészségi partnerekkel magyar emberek ellen, amelynek egy célja volt, hogy a magyar embereket valóban elnyomatásban tartsák, és megőrizzék hatalmukat.

Végül pedig a közkegyelemről kell mindenképpen beszélni, hiszen egy közkegyelmi javaslat van a Ház előtt éppen ma a tavaly december 23-ai tüntetéssel kapcsolatban, amely kapcsán határozott álláspontom, hogy nem történt igazából sem bűncselekmény, sem szabálysértés. Itt közkegyelemnek egyetlenegy témában lenne helye, az elmúlt nyolc év, tehát 2002-2010 közötti tömeges jogsértések áldozatainak és koncepciós eljárásokban elítéltjeinek, illetve a mai napig is eljárás alatt levő Budaházy Györgynek és társainak jár a közkegyelem. Ez az erkölcsi kötelessége a Magyar Országgyűlésnek, erre az alaptörvény elfogadása is jogalapot ad, és egyáltalán, minden körülmény amellett szól, hogy részükre ezt meg kell adni, hiszen nagyon sokan elítélés hatálya alatt állnak, nagyon sokan pénzbírságot, pénzbüntetést kellett kifizessenek, ezeknek az embereknek a megkövetése a legelementárisabb kötelezettsége az Országgyűlésnek.

(18.00)

Ennek szellemében mi támogatjuk a jelentést, azonban követeljük, hogy a felelősségre vonás, a kártérítés és a közkegyelem mielőbb történjen meg, a többi felszólalásunkban pedig ennek részleteit majd kibontjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A Jobbik frakcióját követően Schiffer Andrásé a szó, az LMP vezérszónokáé.

Öné a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném azzal kezdeni, hogy 2006 ősze és a 2006 őszén történt jogsértések emléke nem lehet relativizálható Magyarországon, az idő múlása nem adhat alapot arra, hogy azt, ami 2006 őszén történt, különböző pártpolitikai érdekből, illetve az emlékezet kopása miatt megpróbálják eljelentékteleníteni, viszonylagossá tenni.

Függetlenül attól, hogy mi történt az elmúlt másfél évben, egyértelművé kell tenni, hogy olyan egy demokratikus jogállamban, ami 2006 őszén megtörtént, nem történhet meg. Egy demokratikus jogállamban az államhatalom, a kormányzat nem használhatja föl pártpolitikai célokra az erőszakszervezeteket, nem manipulálhatja kénye-kedve szerint a rendőrséget, illetve a titkosszolgálatokat. (Szórványos taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.) 2006 őszén és egyáltalán a 2003-2009 közötti időszakban Magyarországon párpolitikai célokra használták a rendőrséget és a titkosszolgálatokat.

Azt is tekintetbe kell venni, és ez egyébként egy fájó hiányossága is - nem az egyetlen - ennek a jelentésnek, hogy a történet nem 2006 őszén kezdődött. A sorozatos jogsértések, a gyülekezési jog módszeres, sorozatos megsértése, lábbal tiprása 2003-ban kezdődött el az akkori kormánykoalíció részéről (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Gergényi.), és tulajdonképpen az, ami történt 2003 elejétől kezdve - jó néhány strasbourgi ítélet, illetve legfelsőbb bírósági ítélet is kimondta az akkori magyar kormány, illetve a magyar rendőrség jogsértéseit -, az nyílegyenesen vezetett a 2006. őszi durva jogtipráshoz.

Pontosan azért, mert 2006 őszén egész egyszerűen a kormányzati működés kilépett a jogállami mederből, azért, mert egész egyszerűen az állam nem volt képes érvényt szerezni a különböző jogállami elveknek, javasoltuk azt Szabó Timea képviselőtársnőmmel, hogy a 2006. szeptember-októberi cselekményekkel kapcsolatban a tisztelt Ház alkosson egy közkegyelmi törvényt. Minden olyan esetben szükség van közkegyelmi törvényre, amikor azzal kell szembesülnünk, hogy egész egyszerűen az államgépezet nem volt képes jogállami mederben maradni, és ennek az is következménye, hogy természetesen történtek jogellenes cselekmények, de maga az az államgépezet, amelyik arra hivatott, hogy a jogellenes cselekményeket megakadályozza, illetve szankcionálja, ha ezek bekövetkeztek, maga nem volt abban a helyzetben, hogy ennek a feladatának eleget tudjon tenni. Éppen ezért lenne, lett volna szükség arra, hogy 2006 őszével kapcsolatban egy közkegyelmi törvényt alkosson a parlament.

És azért én szeretném a méltányosság kedvéért azt is megemlíteni, hogy annyiban mindenképpen fordulat történt, hogy egy fél órával ezelőtt a szószékről Harangozó képviselőtársunk a Magyar Szocialista Párt részéről megtette azt, amit a szocialisták az elmúlt négy-öt évben nem tettek meg, hogy legalább bizonyos cselekmények tekintetében elnézést kért. Én azt gondolom, hogy ezt azért értékelni illik, hiszen az elmúlt öt év arról szólt, hogy az akkori államhatalom birtokosai fölépítettek egy üdvtörténetet arról, hogy a garázda csőcselékkel szemben ők a békés többség érdekeit védték. Én azt gondolom, hogy innentől kezdve, hogy elhangzik egy-egy ilyen bocsánatkérés, ezt az elbeszélést nem lehet tovább fenntartani. (Kőszegi Zoltán: Ez a kettős beszéd.)

Világossá kell tenni, hogy nincs helye kettős beszédnek Magyarországon sem itt, sem a határokon túl. Világossá kell tenni azt is, hogy a 2006 őszén történtek tekintetében nincs helye relativizálásnak, nincs helye annak, hogy különböző, azóta történt események miatt elhalványuljon annak az emléke, ami abban az időszakban történt. Azt is világossá kell tenni, hogy annak, aki ebben a kettős beszédet fenntartja, annak, aki továbbra is arról szónokol, hogy akkor a csőcseléktől védték meg a békés többséget, annak nincs hitele, hogy a demokrácia védelmében bárhol, akár Magyarországon, akár a határainkon túl felszólaljon. Nem demokraták azok, akik egyébként akár békés tüntetők szétverésére, akár jogosan elfogott személyek megkínzására utasításokat adtak, azt eltűrték, vagy éppen a különböző brutalitások elszenvedőin nevettek. Ezek az emberek nem demokraták, nincs erkölcsi hitelük arra, hogy a demokrácia nevében bármit kinyilatkoztassanak akár a parlamentben, akár más fórumokon. (Taps. - Kőszegi Zoltán közbeszól.)

Ugyanakkor szeretném azért azt is világossá tenni, hogy ebben az esetben, amikor ez a jelentés készült, illetve amikor a miniszterelnök megbízást adott az azóta alkotmánybíróvá lett, tett (Derültség.) Balsai István számára, nem teljesen tiszta az, hogy egyáltalán miért volt szükség erre, hiszen az emberi jogi bizottság egy igen kiterjedt és számos tanút meghallgató vizsgálat során letett egy mindössze 18-20 oldalas, de annál magvasabb jelentést az Országgyűlés asztalára, amit az Országgyűlés azóta sem tárgyalt meg. Szeretném jelezni azt, hogy az emberi jogi bizottság egy sokkal alaposabb munkát végzett, mint a miniszterelnöki megbízott, hiszen - legalábbis szándékai szerint - szeretett volna mindenkit meghallgatni; más kérdés, hogy néhányan kibújtak az országgyűlési bizottság előtti megjelenés terhe alól. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Gyurcsány Ferenc, Szilvásy György.) Viszont ugyanezt az alaposságot a miniszterelnöki megbízott munkájáról nem lehet elmondani.

Az sem egészen világos, hogy mi volt egyáltalán a rendeltetése a miniszterelnöki megbízotti poszt létesítésének. Először is szeretném azt elmondani, hogy mi az, ami biztosan nem lehet feladata egy miniszterelnöki megbízottnak. De még ezt megelőzően szeretném arra önöket emlékeztetni, hogy annak idején, a rendszerváltást követő években, Antall József kormányzása során eléggé érzékenyen reagált az akkori miniszterelnök arra, hogy különböző pozíciók milyen egyéb megbízatásokkal összeférhetetlenek. Az első ciklusban, Antall József kormányzása idején elképzelhetetlen lett volna az, hogy kormánybiztosként, miniszterelnöki megbízottként egy pártpolitikust, egy országgyűlési képviselőt rendeljenek ki. Ez nem volt szokás akkoriban. Egész egyszerűen a kormányzat, illetve a parlamenti működés elválasztásával ez nem fér össze.

Sajnálatos módon az azt követő ciklusokban elszaporodott az, hogy különböző politikusokat, különböző klientúrába tartozó személyeket kormánybiztosi, miniszterelnöki biztosi pozíciókkal fizetnek ki, fizettek ki. Ez ma már egészen elszaporodott, hiszen országgyűlési képviselőből miniszteri kabinetfőnök, majd kormánybiztos is lehet, mint azt ugye láttuk az elmúlt hónapokban.

Nézzük azt, hogy mi az, amit biztosan nem végezhet egy miniszterelnöki megbízott vagy kormánybiztos. Nem veheti át a nyomozó hatóság szerepét. Ha egy kormányzati személy vizsgálódása esetén fölmerül a gyanúja bűncselekmény elkövetésének, feljelentést kell tennie, de nem minősíthet cselekményeket, maximum, ha a tevékenysége során olyan tények, tényálladékok állnak össze, ami egy gyanút megalapoz, akkor meg kell tenni a feljelentést. Nem gondolom azt, hogy egy közpénzen működtetett hivatal, egy miniszterelnöki megbízott, egy kormánybiztos arra lenne kirendelve, hogy különböző politikai nyilatkozatokat tegyen.

Végezetül, és ezt érzem a legfontosabbnak, és egyben a legsúlyosabb hibájának is - majd ha odaérek - Balsai István ténykedésének, és külön szomorú, hogy ezt egy azóta alkotmánybíróvá lett volt képviselő követte el, hogy egy miniszterelnöki megbízott nem bírája a bíróságoknak. Vizsgálhat sok mindent, leginkább a kormány fennhatósága alá tartozó szervek működését; nem vizsgálhatja és nem teheti elemzés tárgyává a bíróságok munkáját. Ezt megteheti egy jogtudós, megteheti egy jogvédő iroda; nem teheti meg egy kormányzati személy, és főként nem teheti meg az Országgyűlés.

(18.10)

Ezt egyébként a 2010. májusi országgyűlési határozat vitájában is elmondtuk.

Ehhez képest érdemes végignézni, hogy akkor egyáltalán mi értelme van - bár feltehetően jobb lenne, ha erre a kérdésre az azóta itt már nem szolgáló alkotmánybíró adna választ, vagy esetleg a kinevező miniszterelnök - mégis egy ilyen miniszterelnöki megbízottnak. 2006 őszét és egyáltalán az MSZP-SZDSZ-kormány időszakában történt különböző rendőrségi eseményeket elég sok furcsa köd és homály borítja. Éppen ezért lenne értelme egy kormányzati személy működésének abban - nyilván kiegészülve a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vagy az erre hivatott rendészeti szervek munkájával -, hogy a különböző tényeknek utánaeredjen. Lenne értelme egy ilyen miniszterelnöki megbízott munkájának, ha a munkálkodása végén tisztábban látnánk abban a tekintetben, hogy például az akkori miniszterelnök, különböző miniszterek vagy más politikusok konkrétan milyen utasításokat adtak; hogy a különböző gyanús események, amik belengték a 2004-2009 közötti időszakot, valójában mire vezethetők vissza. Ha a kormányzat kirendel egy ilyen személyt, ennek a személynek elvileg rendelkezésére állhatna egy olyan információs bázis, amely segítene oszlatni a ködöt a 2002-2010 közötti időszak gyanús ügyeit illetően. Nem ez történt, hiszen nagyon sok esetben most, a Balsai-jelentés után sem látunk tisztábban. De szeretném még egyszer hangsúlyozni, a különböző politikai megállapítások vagy politikai lózungok megírása aligha lehet egy miniszterelnöki megbízott feladata, erre ott van Habony Árpád, ehhez tehát nem kell külön miniszterelnöki megbízottat kirendelni.

A másik kérdés, hogy egy miniszterelnöki megbízottnak milyen felelősséget lehet vizsgálni. Jogi felelősséget semmiképpen, de a politikai, erkölcsi és főként a szakmai felelősséget annál inkább. Keveset beszélünk erről, de a büntetőjogi vagy éppen polgári jogi felelősségre vonás mellett elég érdekes lehet az, hogy adott esetben a rendészeti szerveken belül vagy a különböző minisztériumokon belül milyen függelemsértések történtek, amelyek az adott jogág szankciórendszere alapján szankcionálhatók a különböző utasítások vagy különböző ellenőrzések elmulasztása tekintetében. Arra lenne jogosítványa és lehetősége egy miniszterelnöki megbízottnak, hogy ennek utánaeredjen; ezt se tette meg Balsai István.

Végezetül lehet olyan feladata egy miniszterelnöki megbízottnak, hogy levonja 2006 őszének a tanulságait, és intézményes biztosítékokat adjon arra, hogy Magyarországon ilyen soha többé ne fordulhasson elő. Például az előzetes letartóztatás intézményének újraszabályozására adhatna különböző jó tanácsokat, megoldási javaslatokat. Nem tette meg ezt sem Balsai István, úgyhogy a költői kérdés az, hogy mennyivel vagyunk előbbre 2006 őszéhez képest azonkívül, hogy most éppen önök kormányoznak és nem Gyurcsány Ferenc. Mi történik, ha Gyurcsány Ferenc visszatér? Milyen intézményes biztosítékok vannak most a kezünkben 2006 őszéhez képest, hogy ilyen soha többé ne fordulhasson elő?

Arra is szeretném emlékeztetni önöket, hogy ebben a jelentésben olyan politikai megnyilvánulások vannak, mint például hogy Gyurcsány Ferenc ezekkel a cselekményekkel kívánta maga mellé állítani a közvéleményt. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Ha egy miniszterelnöki megbízottat rendel ki a miniszterelnök, akkor az tényeket derítsen föl, és ne politikai megállapításokat tegyen.

Elméleti, szemléletbeli és logikai vita is van ezzel a jelentéssel kapcsolatban. Az elméleti vitát illetően a legfontosabb problémának azt látom, amikor Balsai István a képviseleti népszuverenitás, tehát a parlament dominanciája mellett érvel. Ezt a vitát már többször megpróbáltuk lefolytatni az elmúlt másfél évben. Egy jogállamnak az a sajátossága, hogy egyik hatalmai ágnak sincs dominanciája. Tudom, önök azt gondolják, hogy kaptak kétharmados felhatalmazást, és az a korlátlan hatalomgyakorlásra adott felhatalmazás. Nem így van! Akár kétharmados, akár négyötödös, akár bármekkora felhatalmazást kap valaki a választóktól, tudnia kell, hogy egy jogállamban a parlament működése is korlátozott. A parlamentnek sincs korlátlan hatalma, éppen ezért a képviseleti népszuverenitás dominanciájáról értekezni teljes tévút.

Másrészt azt a kijelentést teszi Balsai István, hogy jogállamban nem maradhatnak büntetlenül bűncselekmények. Van egy rossz hírem: sajnos igen. Ha nem sikerül valakiről bebizonyítani a bűnösségét, akkor az bizony büntetlenül marad. Pontosan az lenne a feladata egy kormányzati megbízottnak, hogy a kormány rendelkezésére álló tényeket derítse fel.

Harmadrészt vitánk van abban is, hogy egyáltalán mit tekintünk bűncselekménynek. Az egyszerű gyanú esetén nyomozást kell elrendelni. Tehát ha Balsai Istvánnak vagy bárki másnak egyszerű gyanúja van valamely ügy tekintetében, akkor tessék nyomozást elrendelni. Ehhez képest itt van a Közhatalom Jogsértettjei Egyesületének az a gyűjtése, hogy hány ügyben történt már meg a feljelentés az elmúlt években, és Balsai-jelentés ide, emberi jogi bizottsági jelentés oda, ezek az ügyek nem haladnak előre, és a köd nem oszlik.

Van egy szemléletbeli különbség is közöttünk. Balsai István olyan megjegyzéseket tesz például a 2006. október 23-ai eseményekkel kapcsolatban, hogy nem a célszemélyeket verték meg és szállították el. Itt azért álljunk meg egy szóra! Egy jogállamban még a célszemélyekkel, tehát még a bűnelkövetőkkel kapcsolatban sem alkalmazhat törvénytelen módszereket a rendőrség. Az egy dolog, hogy békés tüntetésre rátoltak egy oda nem való tömeget, az egy dolog, hogy békés járókelők szemét kilőtték, de például én magam láttam - hiszen a Hír TV közvetítette élő egyenesben -, hogy a Madách térnél rendzavarókat földre visznek, majd a fejüket rugdossák. Azért emellett sem mehetünk el szó nélkül! A bűnelkövetőkkel szemben sem jogosult bármilyen módszer bevetésére a rendőrség egy jogállamban.

S arról se feledkezzünk meg, hogy komoly logikai bakugrások is vannak ebben a jelentésben. Például egy francia parfüm elvételéről ír a Balsai-jelentés, de ha ezt alapul veszi, akkor hivatkozzon arra is, hogy mivel támasztja alá az ilyen és az ehhez hasonló események meglétét.

Összességében azt látom, hogy meglehetősen hiányos a tények, főként az olyan tények felsorolása tekintetében a jelentés, ami nem mások jelentéséből van összeollózva, hanem kifejezetten a kormányzati apparátusból nyerhető ki. Azt tudom mondani, hogy ennél akár a Morvai-, akár a Gönczöl-, akár a Papp-jelentés vagy éppen az emberi jogi bizottság jelentése is sokkal alaposabb volt. Ha terrorcselekményről beszél és ezt nem politikai célzattal teszi, akkor legalább a valószínűsítés szintjén rögzítenie kell a célzatosságot, ami tényállási eleme a terrorcselekménynek, tehát hogy kifejezetten a megfélemlítés célzatával vetette be, mondjuk, a lovas rohamot Gyurcsány Ferenc. Bizonyítani kell azt, hogy Gyurcsány Ferenc utasított, és bizonyítani kell a célzatot. Itt nem járunk előbbre, mint a különböző publicisztikai elemzések.

Látom, hogy nagyon ingatja a fejét képviselőtársam, ezért egy dolgot hadd idézzek fel az akkori időkből. Én ügyvédként akkor képviseltem egy ellenzéki vezetőt, aki azóta miniszterelnök lett, akit azért pereltek be, mert azt találta mondani, hogy politikai utasításra (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Felmentést kaptál, András?) - nyilvános az az információ, Gaudi képviselőtársam, amit elmondok - vetették be a rendőrséget 2006. október 23-án. Egy ellenzéki politikus, egy pártpolitikus megfogalmazhat ilyet. S vélhetően igaza is volt. De amikor egy kormányzati jelentés készül, amikor egy miniszterelnöki megbízott azzal a küldetéssel dolgozik, hogy új tényeket nyerjen elő, ez a megállapítás nagyon soványka. Konkrét tények kellenek ahhoz, hogy a terrorcselekmény gyanúját meg lehessen fogalmazni. El lehet mondani politikusként és elmondhatja bármelyikünk, az a gyanúja, hogy politikai utasításra történt a rendőri beavatkozás; ez egy politikai megállapítás. De ha terrorcselekménnyel vádolunk valakit, ehhez több kell.

(18.20)

Ehhez legalább a valószínűsítés szintjén a célzatot és azt, hogy konkrétan ki adott utasítást, legalább valószínűsíteni kell; ez innen elmaradt.

Nem tudunk meg többet sem arról, hogy Szilvásy György milyen alapon hivatkozott Debil és Gyík telefonbeszélgetésére, és egyáltalán kik ezek, történt-e például államtitoksértés. Nem tudunk meg többet arról, hogy a TV-székháznál miért várakozott a Garibaldi utcában az a rendőrszakasz, amelyik elvileg szakavatott lett volna. Nem tudunk meg többet arról, hogy ezeknek a feljelentéseknek az ügyében mi történt. És nem világos az emberi jogi bizottság és Balsai alkotmánybíró munkája között elhatároló sáv (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), nem világos az, hogy milyen javaslatai vannak a jelenlegi kormányzatnak az intézményes biztosítékokra.

Politikai sejtetések vannak, illetve a bíróságok bírálata van ebben a jelentésben, éppen ezért ez egy meglehetősen pongyola munka, méltatlan a kormányzathoz, méltatlan a parlamenthez egy ilyen jelentés, hogy ezt elfogadja. Éppen ezért az LMP frakciója nemmel fog szavazni erre a határozati javaslatra.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Véget ért a vezérszónoki kör, kétperces bejelentkezőink vannak. Elsőként Csöbör Katalin képviselő asszony következik, Fidesz.

CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az időközben alkotmánybíróvá választott Balsai Istvánt még országgyűlési képviselőként bízta meg 2010. július 1-jén Orbán Viktor kormányfő azzal, hogy miniszterelnöki megbízottként - ugye, már hallottuk - készítsen jelentést a 2006 őszén történt erőszakos rendőri fellépésre. A jelentésből az derül ki, hogy a 2006 őszi súlyos jogsértések körülményeit 4 évig nemcsak elhallgatta, hanem meg is hamisította a korábbi kormányzat. Eközben az áldozatokból csináltak tetteseket, és nem volt remény arra, hogy kiderüljön az igazság. Magyarországon 1956 óta nem volt olyan súlyos rendőri fellépés békés polgárok ellen felső politikai utasításra, mint öt évvel ezelőtt.

A Balsai-jelentés szerint, amely egy 142 oldalas tanulmány, a rendőrök legfelsőbb politikai utasításra, vagyis a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc utasítására cselekedtek. Ezt egyébként az eseményeket élőben is követők magától az akkori miniszterelnöktől is hallhatták, aki valamelyik tévéadón erősítette meg, hogy ő irányítja a rendőrséget. De akárhogy is ítéljük meg Gyurcsány Ferenc büntetőjogi felelősségét, a politikai felelőssége kétségtelenül megáll. Jó lenne, ha ezt a tényt mindegyik politikai párt elismerné, a választók ugyanis 2010-ben ennek megfelelően döntöttek. Ez tehát jót tenne a magyar demokráciának, jó lenne, ha a baloldali és a jobboldali magyar egyet tudna érteni ebben.

Az egyetértés 2006. október 23-a felelősségének kérdésében egyúttal diszkreditálja a Demokratikus Koalíciót mint parlamenti pártot. Másként fogalmazva: Gyurcsány Ferencnek nincs helye egy demokratikus parlamentben.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Következik Novák Előd képviselő úr, kétperces.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szólóval szemben én nem előre megírt beszédet olvasnék fel kétperces reagálásként, hanem tényleg az MSZP felszólalására mondanám válaszul, hogy ez bizony bebizonyította, hogy nemcsak a Gyurcsány Ferenccel való valamiféle elvtársi szolidaritás miatt lettek korábban bűnpártolói a 2006 őszi rendőrterrornak, hanem azért, mert így is gondolja. Még most is, amikor már pártjuknak nem része Gyurcsány Ferenc, még akkor sem tartják szükségesnek elítélni. Láthatjuk, hogy az MSZP-től a jövőben sem várható más, csak az, amit 2006 őszén bizony megkaptunk.

Ennél viszont nagyobb csalódás - ha lehet csalódásnak nevezni - Orbán Viktor távolmaradása ettől a vitától, pedig az ő személyes miniszterelnöki megbízottjának a jelentéséről van szó. Azt gondolom, legalább a vezérszónoklatokat illett volna végighallgatnia, de még az előterjesztésre sem jött be. Ugyanúgy távol maradt, mint ahogy elhúzta a csíkot százmillió forintos páncélozott autójában 2006 őszén is, miközben a sajátjait, a megemlékezőit lőtték a rendőrterroristák. Azt gondolom, hogy ez semmiképpen sem elegáns. (Moraj a kormánypártok soraiban.)

Nagyon fájlaltam azt is, hogy a Fidesz vezérszónoka ismét megerősítette azt a városi legendát, hogy a rendőrök nem védték a televíziót, pedig hát ez egyáltalán nem így volt, magam is úgymond pszichikai bűnsegédként - azt hiszem, így szoktak fogalmazni - ott voltam a megafonommal, még arra is felhívtam a figyelmet például, ugyanis jöttek még oldalról újabb rendőri egységek, és támadták be a hazafiakat. Épp hogy a hazafiak addig nem látott fellépésének volt köszönhető, hogy a Televíziót ilyen szimbolikusan el lehetett foglalni.

Végül pedig szeretnék köszönetet mondani egyrészt Gaudi-Nagy Tamásnak azért, hogy a korábban, hosszú időn keresztül titkosított Balsai-jelentést az ő követelése nyomán végül is most már aztán tárgyalhatja is az Országgyűlés, másrészt pedig még inkább köszönöm egy sokkal hasznosabb anyagnak, a Civil Jogász Bizottság jelentésének az elkészítését (Felmutatja.), ami, azt gondolom, a valódi történéseket sokkal jobban mutatja be, úgyhogy jobban örültünk volna valóban, ha lehet, akár módosító javaslatot fűzni a jelentéshez (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), mert így meglehetősen bajban vagyunk, hogy hogyan szavazzunk a végszavazásnál.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Az előre bejelentett felszólalók listájára térünk rá. Elsőként megadom a lehetőséget Mátrai Márta képviselő asszonynak, Fidesz.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt köszönetemet szeretném kifejezni mindazoknak, akik a Balsai-jelentés elkészítésében részt vettek, különösen kiemelném dr. Völgyesi Miklós úr munkáját, valamint dr. Balsai Istvánét, aki ma már az Alkotmánybíróság tagja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, az nem lehet vitás, hogy a XXI. század szégyene, ami 2006 őszén történt, amit a szocialista hatalom művelt Magyarországon. 2006 októberében a dicsőséges forradalom és szabadságharc méltóságteljes megünneplésére készült az ország, és 50 év telt tel.

Az 1956-os forradalom a magyar népnek a diktatúra és a szovjet megszállás elleni szabadságharca, valamint a XX. századi magyar történelem legmeghatározóbb eseménye volt. 1956. október 23-án a kommunista pártvezetés a fegyvertelen tömegbe lövetett, a véres sortűznek nagyon sok ártatlan ember, fiatalok, egyetemisták, békésen tüntetők estek áldozatul. Sajnos, az ország több napon át folytatott hősies szabadságharca elbukott. A forradalom leverését brutális megtorlás követte, hiszen a szabadságharc résztvevőit embertelen körülmények között börtönbe zárták, és nagyon sok honfitársunkat kivégeztek.

50 évvel később az MSZMP utódpártja, az MSZP irányította az országot, és mintha a történelem ismételte volna önmagát. 2006. szeptember 17-én nyilvánosságra került Gyurcsány Ferenc beszéde, amelyet 2006. május 26-án, egy hónappal a választási győzelmük után mondott el Balatonőszödön, az MSZP frakcióülésén. Az őszödi beszédet, annak részleteit ismeretlen személyek ismeretlen érdektől vezérelve eljuttatták több újság szerkesztőségébe, és így a beszéd szinte órák alatt a közvélemény számára ismertté vált. De mit is mondott? Természetesen a trágár szavait nem fogom megismételni: "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondtunk, az nem igaz. Nem csináltunk semmit négy évig. Másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este." - mondta Gyurcsány Ferenc. Az emberek kivonultak az utcára, kormányellenes tüntetések kezdődtek vidéken és a fővárosban egyaránt. A felháborodást tovább fokozta Gyurcsány Ferenc cinikus nyilatkozata, miszerint a tüntetésre ugyan lehet számítani, de majd megunják és hazamennek - mondta.

Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő Balsai-jelentés a 2006 őszi erőszakos rendőri fellépést vizsgálja és mutatja be. A jelentés nyolc fejezetből áll. Az őszödi beszéd kiszivárogatása után Sólyom László köztársasági elnök úr a következőt nyilatkozta: "A hír morális válságba sodorta az országot, és ezt a válságot a miniszterelnök reakciói csak fokozzák." - mondta az elnök úr.

2006. szeptember 18-án a tüntetések tovább folytatódtak. A Kossuth térről a tüntetők egy csoportja a Magyar Televízió székházához vonult, és kérték, hogy a petíciójukat olvassák be, de a Televízió vezetősége nem állt velük szóba. Ezt követte az MTV ostromának elhíresült eseménysorozata. A jelentés első fejezete feltárja, hogy a szeptember 19-21. időszakban milyen brutális események valósultak meg. Könnygránátokat dobnak, illetőleg lőnek, a fiatalok fejsérülést szenvednek. Egy fiatalt a fülénél talált el a gránát, súlyos sérülést szenvedett. Egy tiltakozót közvetlen közelről lőttek hasba a rendőrök. Hat-nyolc fiatalt úgy vertek össze, hogy nem tudtak lábra állni. Egy embernek kiverték három fogát. Gumibottal megvertek négy embert. Nyakon lőttek gumilövedékkel egy fiatalembert.

(18.30)

A mentők 16 sérültet szállítottak kórházba. Három nap alatt 200 embert vettek őrizetbe.

Ezen előzmények után került sor októberben az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából a megemlékezések megtartására. Az akkor még hatályos alkotmány 62. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát, és biztosítja annak szabad gyakorlását. Az 1989. évi III. törvény a gyülekezési jogról kimondta, hogy a gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog. Ez természetesen nemcsak azt jelenti, hogy a rendőrségnek engedélyeznie kell a békés célú rendezvényeket, hanem azt is jelenti, hogy biztosítani kell az állampolgárok gyülekezési jogának érvényesülését, ezen jogok zavartalan gyakorlását, és a rendőrségnek biztosítania kell a gyülekezési joggal élők békés elvonulását is.

Ezzel szemben mi történt október 23-án? A Civil Jogász Bizottság jelentésének 71. oldalán a következő olvasható. Az egyik szemtanú a következőt mesélte el. "2006. október 23-án reggel többedmagammal vidékről indultunk megnézni az '56-os forradalom 50. évfordulójának tiszteletére rendezett zászlófelvonást. Fényképezőgéppel felfegyverezve próbáltuk megközelíteni a Kossuth teret. Az első megdöbbenésünk a Bajcsy-Zsilinszky utcában történt, amikor ráfordultunk az Alkotmány utcára, nagy, magas, vastag vaskerítésbe ütköztünk, a háta mögött pedig rendőrökkel. Mondtam, hogy a zászlófelvonást jöttünk megnézni, engedjenek be. A rendőrök nem néztek a szemembe, de közölték: nem, próbáljuk meg máshol.

Mit csinál az ember, ha a zászlófelvonást már nem örökítheti meg, megörökíti, hogy miért nem. A rendőrök háta mögött volt egy rendőrautó, valaki pedig onnan kamerázta a tömeget. Egyszer csak megindultak a rendőrök, és közvetlen a tömeg előtt megálltak, az első sorban rekedtem a testvéremmel együtt, több idős ember között. Egyszer csak hirtelen meglöktek, én meg elestem. Szétnyíltak és próbáltak behúzni, miközben az emberek is húzni akartak engem. Végül a rendőrök győztek. Miközben vertek, rádöbbentem, hogy ez egy jól kitalált provokáció volt a részükről. Amikor a földön voltam, páran rám térdeltek, szitkozódtak, a kezemet a hátam mögött összefogták, megbilincseltek, a fejemet még mindig ütötték. Egy idős néni az ablakból kiabált: ne bántsák, ne bántsák! Rájuk néztem, és a nagymamám jutott az eszembe, aki már régen meghalt, de nagyon szerettem."

És még egy mondat: "Több idős korú tanú megdöbbenve mondta el azt is, milyen megrázó volt számukra, hogy miután 1956-ban a magyar szabadságért harcoltak, börtönbe kerültek, megkínozták őket, barátaikat, hozzátartozóikat veszítették el, most, az 50. évfordulón, 16 évvel a rendszerváltás után azok szorítják ki őket az ünneplésből, akik a forradalom leverőinek szellemi örökösei, illetve személyükben a forradalom leverői." Azt hiszem, hogy ez az idézet önmagáért beszél. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Gyalázat!)

Aztán a véres események délután folytatódtak. Szintén a Civil Jogász Bizottság jelentéséből - amire hivatkozik a Balsai-jelentés is - azt idézném, hogy "Október 23-án délután 4 óra: S. F. a feleségével és barátjával a Bajcsy-Zsilinszky úton tartott a Fidesz nagygyűlése felé. Magyar zászló volt a kezükben. A rendőrök terelni kezdték a Deák tér felé, felszólítás nélkül, valamint gumilövedékeket lőttek ki rájuk. Ő szinte azonnal megsebesült az oldalán és a combján. A Péterfy Sándor Utcai Kórházba szállították, megműtötték. Feljelentést tett az ügyészségen."

A Fidesz-gyűlésen 16 és 18 óra között folyamatosan rendőrségi helikopter követte a fejleményeket, a tömeg mozgását. Néhány perccel azután, hogy a Fidesz-gyűlés véget ért, a Deák térről a rendőrsorfal intenzív tömegoszlatási rohamba kezdett. A rendőrök gumibottal és más eszközökkel manuálisan bántalmazni kezdték a járókelőket, illetve a Fidesz-gyűlés hazatérni vágyó résztvevőit. A Fidesz ünneplő tömegének nagy részét a Deák téri metró felé terelték. A rendőrség rohamot indított, rászorítva a Deák téri csata résztvevőit a megemlékezőkre, halálfélelmet és pánikot keltve a távozni szándékozó ünneplők soraira. Nagy számú sérülést okoztak, elszabadult a pokol.

A fideszes ünneplők tömegeit, békés járókelőket, különböző, étteremben békésen vacsorázó magyar és külföldi embereket vertek össze az oda berohanó rendőrök vagy rendőrruhába bújt bűnözők. Eluralkodott a pánik az emberek körében. Tisztességben megőszült idős emberek éppúgy, mint fiatalok, férfiak, nők, gyermekek és felnőttek fejvesztve menekültek a lépcsőházakba zárkózva.

Tisztelt Országgyűlés! A jelentésből, a Balsai-jelentésből egyértelműen kitűnik, hogy a rendőri intézkedéssorozat egyik legjelentősebb mulasztása az volt, hogy a rendőri erőket folyamatosan támadó erőszakos tömeget - megkockáztatom, hogy szándékosan - a Fidesz-rendezvény békés résztvevői felé nyomták. Így szándékosan olyan zűrzavart hoztak létre, amely kilátástalanná tette a békés tüntetők elkülönítését a radikális rendbontóktól. Ezt követte a tömegoszlatás folytatása, amikor is könnygázt, gumilövedéket és vízágyút vetettek be. A rendőrségről szóló törvény legfontosabb alapelve, hogy a kényszerítő eszközök alkalmazásának arányosnak kell lennie. A jelentés 43. oldalán olvasható, hogy a tömeg összességében nem minősült általánosságban véve felfegyverzettnek, vagyis gumilövedéket egyáltalán nem lehetett volna használni.

A jelentés 50-51. oldalán Takács Albert, az akkori állampolgári jogok országgyűlési biztosának véleménye szerint a helyszínt pusztán el nem hagyó, passzív ellenállást tanúsító tömeg oszlatására elégséges lett volna oszlató sorfalat alkalmazni, és biztosan nem felel meg a szükségesség-arányosság elvének a gumilövedék használata.

Tisztelt Országgyűlés! A jelentés nagyon helyesen felveti a rendőri vezetők és Gyurcsány Ferenc felelősségét. Megállapítja a jelentés, hogy a rendőri vezetők csak a legfelsőbb politikai utasítás és jóváhagyás alapján adhattak parancsot. A miniszterelnök több sajtónyilatkozatában elismerte, hogy a 2006. évi őszi események során folyamatos kapcsolatban állt a rendőri vezetőkkel, illetve a rendelkezésre álló információk szerint a budapesti rendőrkapitány az események során rendszeres kapcsolatot tartott a miniszterelnökkel. Erre figyelemmel felmerül a lehetősége annak, hogy a tömegoszlatással kapcsolatos eseményeket a főkapitány megvitatta, egyeztette a miniszterelnökkel, Gyurcsány Ferenccel.

Tisztelt Országgyűlés! Ami 2006. október 20-án történt Budapest belvárosában, az alkalmas volt a lakosság megfélemlítésére. Erre tekintettel, az előzőekben felsoroltakra, valamint a jelentésben kirészletezettekre, felvetődhet a büntető törvénykönyv 261. § (1) b) pontjában megfogalmazott terrorcselekmény elkövetésének a lehetősége. A Balsai-jelentés ezt rendkívül részletesen taglalja, amit most szeretnék ismertetni.

A Btk. 261. § (1) bekezdése szerint: "aki abból a célból, hogy a lakosságot megfélemlítse, a (9) bekezdésben meghatározott, személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekményt követ el, bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő."

A Btk. azt is kimondja a 261. § (4) bekezdésében, miszerint a terrorcselekmény előkészülete is bűncselekmény. "Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűntett elkövetésére felhív, ajánlkozik, vállalkozik, a közös elkövetésben megállapodik, vagy az elkövetés elősegítése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, ahhoz anyagi eszközöket szolgáltat vagy gyűjt, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Azt gondolom, hogy a Balsai-jelentésnek ezek a megállapításai, tisztelt Országgyűlés, önmagukért beszélnek. Ezért, ellentétben Schiffer képviselőtársammal, az előttem szólókkal egyetértve kérem tisztelettel a Balsai-jelentés elfogadását a tisztelt Háztól.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ügyrendi gombot nyomott Novák Előd képviselő úr.

(18.40)

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Látom, hogy még elég sokan vannak bejelentkezve, ezért szükségesnek tartom felhívni a figyelmet és megkérni elnök urat, hogy azt, hogy itt felolvasóesteket tartsanak, azért szerintem előzzük meg. Legalábbis a konkrét törvényjavaslatot szerintem az előterjesztő feladata ismertetni, tehát ilyen hosszan felolvasni belőle szerintem nem indokolt, csak azért, hogy bő lére eresszük a beszédünket. (Kucsák László: A padszomszédodat kérdezd!) Esetleg a jegyzőket meg lehet kérni, nekik még lehet ez feladatuk, de szerintem a felszólalás és a vita, ahogy a napirend címe is azt mondja, hogy általános vita van, azt gondolom, az tényleg vita legyen, és nem szükséges ebből a hosszú jelentésből felolvasni ilyen hosszú részeket. (Kucsák László: Köszönjük, tanár úr!)

Egyszer közben itt kinyomtam az ügyrendi felszólalásomat, de miután egy újabb hosszú idézetbe és elbeszélésbe kezdett, azt gondolom, ezt szükséges tisztáznunk, hogy ennek helye van-e itt, a vitában, mert ahogy én olvastam a mai napirendet, itt most elvileg vitának kellene történnie.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen a jó tanácsot, én megígérhetem önnek, hogy egyetlenegy mondatot sem fogok felolvasni a jelentésből. A képviselő hölgyeknek, uraknak a Házszabály értelmében akár az egész könyvet is joguk van 15 percenként felolvasni vagy akár kétpercesekkel ezt megszakítani. Én magam itt vagyok reggelig, úgyhogy teljesen nagy nyugalommal hallgatom a felolvasásokat. Nem tudom értelmezni Novák Előd javaslatát ügyrendi kérdésként, így aztán nem kérdezem meg róla a frakciókat, ha nem haragszanak.

Schiffer András képviselő úr, kétperces bejelentkezés.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mátrai képviselő asszonynak csak egyetlen dologra szeretném felhívni a figyelmét, hogy ebben a jelentésben - ezt a részt nem olvasta fel - van egy kitétel arra, hogy egy rebiszes rendőr elmondása alapján voltak jó parancsok, amiket a BRFK-n felülbíráltak. Ha van egy ilyen kitétel, ha van egy ilyen körülmény, amire rátapint, mondjuk, egy miniszterelnöki megbízott, akkor talán azért elvárható egy jelentéstől, hogy azt is feltárja, hogy mik voltak azok a jó parancsok, és ki volt, aki a jó parancsokat felülbírálta, esetleg aki felülbírálta, ezt miért tette. Ezek azok a ténybeli következtetések, amelyeket nem tesz meg a Balsai-jelentés.

Tehát összegezve: én úgy látom, hogy megint a 2-3 havonta esedékes bilincscsörgetéssel állunk szemben, miközben 2006 őszét illetően a köd egyáltalán nem oszlik. Ennek viszont, képviselő asszony, az a következménye, hogy akkor, amikor a ténybeli alapokat nélkülöző politikai állításokat tesz egy azóta - egyébként a magyar demokrácia szégyene - parlamenti képviselőként alkotmánybíróvá tett miniszterelnöki megbízott, akkor, amikor egyébként az államapparátusból kinyerhető tényeket nem nyeri ki a vizsgálata során, csak annak ad újabb lehetőséget, hogy azok, akiket valóban politikai, erkölcsi és adott esetben jogi felelősség is terhel a 2006-os jogsértések tekintetében, az idő múlásával egyszer csak menlevelet kapjanak.

Ha azt gondolják, hogy ilyen bohóckodásokkal meg lehet úszni a feltárást, nagyon tévednek. Ez a jelentés egy centivel nem visz közelebb minket az igazsághoz, miközben különböző politikai kijelentésekre ragadtatta el magát. Ennek bizony az lesz a következménye, hogy egy idő után még meg is fognak azok dicsőülni, akiknek a felelősségét egyébként korrekt eljárásokban ki kellene vizsgálni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólás, Zagyva György Gyula képviselő úr! (Zagyva György Gyula az MSZP padsoraiban ül.) Onnan, a szocialista frakció székéből is nyugodtan, ha jobban érzi ott magát, képviselő úr. (Révész Máriusz: Összenő, ami összetartozik!)

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Egy másodperc. (Feltűzi a mikrofonját.)

ELNÖK: Megkérem a technikusokat, hogy (Zagyva György Gyula: Nem fontos!) például most nullázzuk az időkeretet.

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Köszönöm. Ez a két perc, ugye? A kétpercesem?

ELNÖK: Azt a gombot tetszett megnyomni, a kétperces gombot.

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Van normálom is, azért kérdezem.

ELNÖK: Nem, ez a kétperces, az meg szokta előzni a normált.

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Jó, akkor azt megszakítottuk. Mátrai Mártának szeretnék rögtön válaszolni itt, az elején, hogy nagyon örülök, hogy például a Civil Jogász Bizottság jelentését idézte, mert ezt nem nagyon szokták, nagyon örülök, hogy felolvasott a Balsai-jelentésből olyan dolgokat, ami azt bizonyítja, hogy milyen brutálisan jártak el a Gyurcsány-rezsim rendőrei. Viszont le szeretném szögezni, kedves képviselő asszony, hogy fejezzük már be azt a fajta vádaskodást, amiben önök, mondjuk, az október 23-ai tüntetéseken részt vett embereket sértegetik, a tömegnek azt a részét, amely nem a fideszes tüntetésen volt jelen.

Tehát azokat az embereket ne sértegessük már, azokat az embereket, például akiket az Alkotmány utcában megtámadott a rendőrség, és az egész napi, az egész 2006. október 23-ai káosz amiatt indult, hogy az Alkotmány utcában nem engedték tovább az embereket a Kossuth térre. Pedig egész délelőtt elmondta a rádió ötvennyolcszor, hogy a Kossuth teret kinyitják - amit hajnalban bezártak -, mindenki arról volt értesítve, mindenki úgy értesült, hogy vissza lehet menni a Kossuth térre, emiatt indultak el oda az emberek, a rendőrök útjukat állták, és emiatt volt ott egy konfliktus, ami miatt utána elkezdték kergetni a Deák tér felé az embereket. És hogy utána már mi lett belőle, ön azért nem tudja ezt megítélni, kedves képviselő asszony, mert önre még a büdös életben rendőr nem támadt. Hogy mit csinál egy ember akkor, amikor egy rohamrendőr, mondjuk, öt méterről könnygázt fúj rá úgy, hogy közben nem csinált semmit. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Majd folytatom a következőkben.

ELNÖK: Ez megnyugtató számomra. Schiffer András képviselő úr, kétperces!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Folytatnám Mátrai képviselő asszonynak a választ. Ön itt felemlít egy esetet, amire én is emlékszem egyébként, szeptember 19-e hajnaláról, a közszolgálati tévében nyilatkozta az akkori miniszterelnök, hogy ő folyamatos telefonkapcsolatban állt rendőri vezetőkkel. Lehet, hogy önnek igaza van, és külön említette a budapesti rendőrfőkapitányt, ami, ha úgy tetszik, hab a tortán.

Ha én miniszterelnöki megbízott lennék, ami szerencsére nem vagyok, akkor például ez kapásból egy olyan történet, amit nem leírok, mert ezt le tudja írni egy publicista, vagy le tudja írni Habony Árpád önöknek, hanem talán meg kellene nézni ennek a jogszabályi környezetét. A '94. évi XXXIV. törvény alapján a miniszterelnök közvetlen kapcsolatba léphet a budapesti rendőrfőkapitánnyal? Közvetlenül, konkrét ügyben adhat utasításokat, kapcsolatba léphet az országos rendőrfőkapitánnyal? Hol van a belügyminiszter ebből a játékból? (Révész Máriusz: Tévét néz!) Ezt kellett volna kivizsgálni, nem ilyen ténymegállapításokat tenni, képviselő asszony, mert ezt mindannyian tudjuk.

Az a helyzet, hogy azt, ami egyébként a dolga lenne a kormányzatnak, hogy feltárjon, hogy adott esetben a jogi felelősséget körbejárja, és tegye meg a szükséges lépéseket, ezeket nem tette meg. Az a helyzet, hogy a jelentés pongyolaságát mi sem illusztrálja jobban, mint hogy Balsai István ebben a jelentésben több helyen is bizottságról meg bizottságunkról értekezik, holott én nem tudok arról, hogy Orbán Viktor rendeletében Balsai-bizottságot bízott volna meg. Én úgy tudom, így lett a Ház elé tálalva, hogy Balsai István egyfajta miniszterelnöki megbízotti státust kapott, ehhez képest összevissza írogat bizottságról.

Ez pontosan mutatja azt, hogy ez egy szedett-vedett jelentés, ami egyébként semmiféle felelősségnek az alátámasztására nem alkalmas (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ez pusztán arra jó, hogy további figyelemelterelő kampányba kezdjenek. Köszönöm.

ELNÖK: Mátrai Márta képviselő asszony, kétperces!

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Schiffer képviselő úrnak mondanám, hogy először is azt, hogy szedett-vedett jelentés, azt visszautasítom, mert ezt ön sem gondolhatja komolyan.

Aztán a Zagyva képviselő úr által elmondottakra pedig annyit mondanék, hogy valóban nem volt részem ilyen rendőri atrocitásban, remélem, hogy nem is lesz, hiszen egy demokratikus jogállamban ezt nem engedheti meg magának egyetlen rendőr sem. Ebből is látszik az, hogy az elmúlt nyolc évben mi mindent tettek meg többek között az akkori miniszterelnök és a Szocialista Párt kormányának a vezetésével.

Azt gondolom, hogy az, hogy én a Civil Jogász Bizottság anyagára is hivatkoztam, ezt miért ne tehetném meg, hiszen maga a Balsai-jelentés is hivatkozik erre. Miért ne tehetném meg (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ez dicséret volt!), amikor Völgyesi bíró úr is nagyon sok munkát fejtett ki ennek a jelentésnek az összeállításában, és én nagyon örülök annak, hogy ez a jelentés teljes részletességgel feltárja az akkori eseményeket.

Viszont válaszolnék Schiffer képviselő úrnak, hogy a miniszterelnöki megbízott nem nyomozó hatóság. Tehát az, hogy a Balsai-jelentésben összefoglalta, megerősítette, a végén még a terrorcselekményre való utalást is kihangsúlyozza, beidézi a büntető törvénykönyv idevonatkozó szabályait, tehát ő nem jogosult arra, hogy feljelentést tegyen, nem jogosult arra, hogy vádat emeljen, tehát a nyomozó hatóságnak, a rendőrségnek a munkáját nem végezheti el.

(18.50)

Azt gondolom, ezt nem kellene összekeverni. Nagyon örülök annak, hogy mind a Civil Jogász Bizottság jelentése, mind a Balsai-jelentés rendelkezésünkre áll, mert ez rendkívül tartalmas. Azt a könyvet még nem ismerem (Dr. Gaudi-Nagy Tamás felmutatja.), de el fogom olvasni, igen, tehát rendelkezésünkre áll, tehát azt gondolom, nagyon sok embernek ajánlom (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) a figyelmébe, hogy megismerje azokat a szörnyűségeket, amelyek az elmúlt 8 évben történtek egy emlékezés alkalmával.

Köszönöm.

ELNÖK: Kérdezem a Jobbik-frakciót: jól értettem-e, hogy Zagyva György Gyula képviselő úr kétperces gombot igyekezett nyomni, csak nem működött a technika? Jól értettem, képviselő úr? (Zagyva György Gyula jelzésére:) Akkor ebben az esetben most öné a szó, kétperces.

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Köszönöm. Mátrai képviselő asszonytól nem ezt kérdeztem pontosan egyébként, hanem azt, hogy az Alkotmány utcában... Elmondtam, hogy az Alkotmány utcában mi történt, és arra hivatkoznak önök, hogy ott a tömeg, ez a csőcselék valami olyan borzasztó dolgot követett el, ami miatt végigkergették az egész Bajcsy-Zsilinszky úton, végig lehetett verni, ez a cselekmény jogos volt, és már csak az nem volt jogos, hogy az Astorián is belelőttek a tömegbe.

Felolvasok egy mondatot a Balsai-jelentésből, ami nagyon fontos, ez a 12. oldal: október 23., 15 óra 15 perc, Alkotmány utca. Az Alkotmány utcáról a BRFK kordonszolgálatot ellátó állományára az összegyűlt tömeg rátámadt, a kordont beszakították. Ugye, ezzel szokták indokolni, hogy miért kellett ott eljárnia a rendőrségnek, és miért ez volt az első igazi, nagy összecsapás a rendőrség és a tüntetők között.

Most olvasok egy nagyon érdekes mondatot a Balsai-jelentésből, ugyanezt az eseményt a könyvből. Most tessenek figyelni! Az Alkotmány utcában a BRFK kordonszolgálatot ellátó állományára az összegyűlt tömeg rátámadt, a kordont beszakították. Ugyanaz, ugye, eddig? Kötőjel, állítják rendőrségi beszámolók, pont. A felvételek viszont az ellenkezőt állítják, a békés tömeg senkire sem támadt rá. Bingó, hát végre kimondták! Csak akkor miért nincs ez rendesen fent a honlapon? Miért erről szavazunk? Én is megszavaznám egyébként a Balsai-jelentést! Más van a könyvben, meg más van az interneten! Más, más, másra fogunk szavazni! (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Nem ugyanarról szavazunk, mint ami a könyvben van, emberek! És még van más hiba is benne! (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólás, Szilágyi György képviselő úr, Jobbik.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mátrai Márta a beszéde végén jogosan tette fel a kérdést Gyurcsány Ferenc és a rendőri vezetők felelősségre vonására vonatkozóan. Az a kérdésem csak, és ezt szeretném közölni önnel, képviselő asszony, hogy lassan két éve, önök a kétharmad birtokában forradalmat csináltak ebben az országban. Mi akadályozta meg önöket abban, vagy mi akadályozza meg akár önt abban, hogy holnap elmenjen, és feljelentést tegyen, végre tényszerűen azt mondja, hogy igen, én feljelentem ezeket az embereket?

De nemcsak jogi felelősségre vonás nem volt itt az elmúlt két évben, a nagy forradalomban, hanem, ha már említünk neveket, említsünk neveket. Az Alkotmány utcai esettel kapcsolatosan, ami miatt ilyen ellentmondásosak ezek a leírások, az annak köszönhető, hogy az ottani oszlatás parancsnoka, a helyszíni parancsnoka, Pigler István többször saját magával teljesen ellentétes mondatokat mondott. Először azt mondta, hogy fizikai atrocitás érte őket, azután már csak verbális atrocitás érte, végül kiderült az, hogy egyáltalán nem érte atrocitás őket, hiszen a felvételeken látszik, hogy a tömeg békés, sőt azt mondja, a magyar rendőr velük van. De ez az ember megbűnhődött ezért a tettéért? Nagyon megbűnhődött, hiszen az önök kormányzása alatt jelen pillanatban a Készenléti Rendőrség parancsnokhelyettese.

Azután van egy másik ember, akit úgy hívnak, hogy Dobozi József. Ez a Dobozi József volt akkor a Rebisz vezetője, ő volt a parancsnoka, tehát azokat a történéseket ő irányította, amelyek 2006-ban történtek. Megbűnhődött ez az ember az önök kormányzása alatt az elmúlt két évben? Nem jogilag kérdezem, csak egyébként. Nagyon megbűnhődött, hiszen Dobozi József mit csinál most, jelen pillanatban? Az önök kormányzása alatt a kormányőrség vezetője! Hát ezek az emberek itt vannak, közöttünk élnek, itt ugyanolyan állományban, ugyanúgy tehetik a dolgukat, semmilyen atrocitás nem érte őket. És akkor nem beszélek a többiekről. Gergényi is nyugodtan éli az életét, meg mindenki nyugodtan éli az életét ebben, és itt jelentésekről beszélünk, hogy jaj, milyen szörnyűségek történtek! Hol vannak a felelősök? Hol van a felelősségre vonás? (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Tessék feljelenteni ezeket az embereket, és akkor jogilag is vonjuk őket felelősségre, de legalább ne adjunk már nekik ugyanolyan nyugodt életet, mint 2006 előtt volt nekik! (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Schiffer András képviselő úr, kétperces!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): A képviselő asszony azt mondta az előbb, hogy Balsai Istvánnak, szegénynek nem volt joga feljelentést tenni. Tulajdonképpen önnek igaza van, tényleg nem volt joga. Tulajdonképpen önnek igaza van, mert nem joga van neki, kötelessége feljelentést tenni, hogyha olyan tények birtokába kerül. Sőt, van egy rossz hírem: terrorcselekmény esetében nemcsak Balsai Istvánnak vagy egy kormányzati személynek, de minden magyar állampolgárnak fejvesztés, pontosabban feljelentési kötelezettség elmulasztásának terhe mellett kötelessége feljelentést tenni.

No most, képviselő asszony, itt az a probléma, részben csatlakozva az előttem szólókhoz, hogy abban a sávban, ami egy miniszterelnöki megbízott feladata vagy lehetősége, tehát hogy a kormányzat, illetve a kormányzat által felügyelt szervekből nyerje ki azokat a tényeket, amelyek a felelősséget, illetve a felelősségi viszonyokat tisztázza egy-egy cselekmény esetében, ebben a Balsai-jelentés egy centivel nem ment előbbre, ezért fordulhat az elő, hogy olyan rendőri vezetők ma is magas beosztásban vannak, akik vélhetően felelősek 2006 őszéért, hiszen én ezért hangsúlyoztam a fegyelmi, illetve a különböző közszolgálati felelősségi viszonyokat, mert nem is nagyon vizsgálhatja más, mint a kormányzat vagy a kormányzat által kijelölt személy. Ezt önök nem vizsgálták. Viszont vannak más felelősségi területek, amihez meg semmi köze.

Kimondani valakiről azt, hogy terrorcselekményt követett el, miközben sem a konkrét utasítás, sem pedig a célzat tekintetében semmiféle konkrét bizonyítékot nem halász elő ez a jelentés, már ami a kormányzati intézményrendszeren belül fellelhető, ez, ne haragudjon, de ez vet fel jogi felelősséget, képviselő asszony, mert ami a dolga és lehetősége lenne egy miniszterelnöki megbízottnak, azt nem végezte el, ellenben meglehetősen felelőtlen politikai nyilatkozatokat tett. Erre idéztem azt, hogy annak idején Orbán Viktor politikusként mondhatja azt (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), hogy politikai utasítás történt, terrorcselekmény gyanúját megfogalmazni, az azért egy elég merész kijelentés ilyen tényálladék alapján.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tájékoztatom Gaudi-Nagy Tamás képviselő urat, hogy kétperces gombot nyomott, így ha visszaér a helyére, akkor öné a szó.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Mielőtt Révész Máriusz képviselőtársam most félreértené a helyzetet, nem a komolytalankodás, hanem éppen a komolyság szándékával beszéltünk most Rétvári Bence államtitkár úrral nagyon fontos ügyrendi ügyben. Kérem, most mindenki nagyon figyeljen, a vitának egy nagyon drámai pillanatához érkeztünk, szeretném, ha mindenki figyelne.

Tehát a következőről van szó. Váljon teljesen világossá és egyértelművé, hogy a Ház elé benyújtott Balsai-jelentés változata, ami pdf-formátumban fellelhető a parlament.hu honlapon, nem egyezik szövegszerűen a Balsai-jelentés könyvben kiadott változatával. Röviden fogalmazva, ez a tuti, ez a jó változat, ez az, ami egyébként azokat a tárgyszerű tévedéseket már nem tartalmazza, amelyeket egyébként az ősváltozat tartalmaz. Én találtam még egy ilyet, tehát a 2006. október 23-án 9.15 órakor a Nádor utca, Garibaldi utcával kapcsolatos ügy. Úgy szól az eredeti ősváltozat, hogy 30-60 fős tömeg jelent meg, akik a kordon megbontásával be akartak jutni a Kossuth térre, de azt a kordonszolgálatot ellátó egység megakadályozta - szól a benyújtott változat. A Balsai-jelentés könyves változata pedig azt mondja, helyesen, hogy a kordon megbontására be akart jutni a Kossuth térre, zárójel, ami nem látszódik a rendőrségi felvételeken. És valóban így van, nem látszik a rendőrségi felvételeken, ezért mondhatta ki azt a független magyar bíróság a jogerős ítéletével, hogy ott az oszlatás jogellenes volt. Én tartok attól, hogy több ilyen elem van még.

Én arra kérem a levezető elnök urat is, az államtitkár urat is (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), mindenkit, aki felelősen tud gondolkodni, hogy gondoljuk ezt a helyzetet át, ne tegyük ki egy ilyen kockázatnak ezt az egész ügyet, tehát a helyes változatot tárgyaljuk, ez a kérésem.

(19.00)

ELNÖK: Schiffer András képviselő úr ügyrendi jelentkezést jelzett.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Ez egy elég súlyos körülmény, amire Gaudi képviselőtárs rámutatott. Tehát az a helyzet, hogy van érdemi eltérés a korábban megjelent úgynevezett Balsai-jelentés, illetve a Ház elé tálalt jelentés között. Szerintem ez botrány.

Nekem az lenne a tiszteletteljes javaslatom, hogy a kormány vonja vissza ezt a javaslatot - én nem tudom, hogy melyik a helyes -, és adjon magyarázatot a kormány arra, hogy miért van különbség a két írásbeli anyag között. Ezt nem lehet csinálni egy parlamenttel.

Államtitkár úr, vonja vissza ezt a jelentést, adjanak magyarázatot a két írásbeli anyag közötti különbségre, és miután megtették ezt az indokolást, utána hozzák vissza, ha vissza akarják hozni a Ház elé.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban. - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Nem tud szünetet kérni?)

ELNÖK: Én bármilyen szünetet tudok kérni, viszont, hogy egyszerűsítsem a szituációt, nekünk most azt kellene megtudni a kormány képviselőjétől, hogy melyik anyagot tárgyaljuk. Mert levezető elnökként az engem pont nem nagyon izgat, hogy önök egy könyvről beszélgetnek, miközben a hivatalos anyag pedig egy másik jelentés. Ennyi erővel bárki behozhatná az akkori Magyar Nemzet lapjait is, és abból is felolvashatna, ha azok nem egyeznek egyébként a benyújtott Balsai-féle jelentés szövegével.

Ezért szeretném megkérdezni államtitkár urat, hogy az ön értelmezése szerint melyik anyagról tárgyalunk, mert így tudjuk csak folytatni, és így tudok utána ügyrendi kérdésben szót adni a frakcióknak. Államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Ház! Természetesen a benyújtott javaslatot tárgyaljuk. Amit itt Gaudi képviselő úr megmutatott nekem az imént, hogy miben tér el a kettő, nekem az úgy tűnt, mintha ott az egyik javaslatban, amit mi tárgyalunk, a rendőrségi jegyzőkönyv lenne szöveghűen, míg a könyv, ami bemutatta a részletet, ott egy magyarázó szöveg rámutat a jegyzőkönyv és a valóság közötti különbségre; a szerkesztő a jegyzőkönyvbe zárójelben betold egy olyan részt, amelyik azt mondja, hogy ez egyébként nem így történt.

Én nem tartom kizártnak, hogy egyébként amúgy a jelentésben, amit mi tárgyalunk, valahol később, a szöveg másik részében van meg annak a cáfolata, amit a rendőrségi jegyzőkönyvidézet tartalmaz. Úgyhogy nem érzem úgy, hogy itt egy olyan különbség lenne a kettő között, ami megnehezítené a vitánkat. Mindnyájan tudjuk, hogy mi volt ott a pontos tény (Zagyva György Gyula: Azt kell beírni!), de maga a melléklettervezet, amit mi tárgyalunk, az szöveghűen a jegyzőkönyv részét tárgyalja, úgyhogy szerintem nyugodtan tudjuk tovább folytatni a vitát. Köszönöm szépen.

De ettől függetlenül ezt is meg a többit is nyilván megnézzük, és a képviselő urakat kérem, hogy hívják fel a figyelmünket erre, és ezeket mind jelezzék egytől egyig, hogy minden kétséget el tudjunk oszlatni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Parlamenti műfajunknak megfelelően tehát folytatjuk a vitát a J/4277. és a H/5976. számú irományokról. De természetesen ügyrendi kérdésnek helyet tudok adni. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, ügyrendi!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Nyilván világos számunkra, hogy a benyújtott javaslatot tárgyaljuk most. Tehát ez teljesen világos, hogy nem ezt a kötetet (Felmutat egy könyvet.) tárgyaljuk. Ez a nagy fájdalmunk. Ugyanis szerintünk ez a korrekt szöveg. Tehát itt nyilván egy szöveggondozási eltérés van a két szöveg között.

ELNÖK: Tessék egy javaslatot tenni!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Igen. Én azt javaslom, hogy ennek a kérdésnek a feloldása érdekében a házelnök úr rendeljen el egy rövid, tízperces szünetet, hogy egyszerűen tisztázhassuk, feloldhassuk, hogy vajon szöveggondozási problémák miatt vélhetően nem ezt szerette-e volna benyújtani a kormányzat. (Dr. Rétvári Bence felmutat egy iratot: Ezt szerettük volna!) Mert ha igen, akkor nyilván vidáman, örömmel vesszük, és ezt tárgyaljuk.

ELNÖK: A Jobbik-frakció ügyrendi kérése teljesen normális. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Zagyva György Gyula a Fidesz sorai felé: Nem egy á betű van elírva, fogd már fel!) Képviselő úr! Szóljanak képviselőtársuknak, hogy ha kiabál, azzal sem a szünet elrendelését, sem pedig a tárgyalás normális menetben tartását nem segíti elő.

Tehát magyarán szólva, a Jobbik-frakció kérésére szünetet rendelek el. Tárgyalási szünetet nem tudok elrendelni, mert ilyen nincsen. Szünetet rendelek el a Jobbik-frakció kérésére, 19 óra 20-ig. Ez azt jelenti, hogy addig tudják tisztázni, amit szeretnének tisztázni. Kíváncsi vagyok magam is az eredményre.

19 óra 20 perckor folytatjuk munkánkat.

(Szünet: 19.04 - 19.23

Elnök: dr. Ujhelyi István

Jegyzők: dr. Lenhardt Balázs és dr. Tiba István)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Kétperces szót kért Rétvári Bence államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A szünet lehetőséget biztosított mindenki számára, hogy nyugodt kedélyek között nézzük végig a szövegtervezeteket. Mindnyájunk számára az a legfontosabb szerintem, hogy az elfogadandó jelentés, az elfogadandó szöveg minden tekintetben pontosan a tényeket tartalmazza. És nyilvánvalóan más a műfaja egy könyvnek, ahol könnyebben megengedhető egy szerzői, szerkesztői megjegyzés betoldása egy rendőrségi jegyzőkönyvbe, itt pedig sokkal pontosabb szövegekre van szükség. Ugyanakkor ezek a pontosabb szövegek nyilvánvalóan nem adják meg annak a szerkesztési lehetőségét, hogy közvetlenül mellette legyenek a rendőri jelentésekben felbukkanó esetleges pontatlanságok mellett a helyreigazítások, hogy valójában hogyan történtek az események a kronológia szerint.

Éppen ezért itt a szünetben arra jutottunk, hogy folytassuk a vitát ezen javaslat alapján, de természetesen vegyük sorra, hogy mik azok az esetleges tények, amelyek ebben a szövegben ugyan szerepelnek, hogy a rendőri jelentés azt tartalmazza, de mi ahhoz képest a valóság, és ha ilyeneket találunk, akkor azokat a határozati javaslathoz további bekezdésekként vagy szakaszokként hozzáfűzzük, és így jelezzük, hogy pontosan mik voltak azok a tények, amelyek korábban történtek. Hiszen a lényeg a végkövetkeztetésben az, hogy minden tény a rendőrséggel, tüntetőkkel, megemlékezőkkel kapcsolatban pontosan szerepeljen a végső, elfogadott szövegben. És ha ehhez arra van szükség, hogy egy-két ilyen módosítást beleiktassunk, akkor ezt tegyük meg. Ezt még bőven megtehetjük, ezért azt kérném elnök úrtól, hogy ennek házszabályi lehetőségét is megteremtsük, hogy ne az általános vita végéig, azaz ma estéig, hanem, ma van kedd..., csütörtök délig legyen lehetőség... (Közbeszólások. - A Jobbik képviselői felé fordulva:) Ne zárja le a vitát, azt kérjük? Nézek itt a képviselőkre...

ELNÖK: Hát kérjen tőlem valamit!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: A módosító javaslatok benyújtására csütörtök délig legyen lehetőség. Egyelőre ez van, legfeljebb módosítom majd a vita későbbi szakaszában az ebbéli ügyrendi kérésemet. De egyelőre csütörtök délnél tartunk.

ELNÖK: Elfogadott napirendünk van, ennek megfelelően nem tudjuk tolni az általános vita lezárását. Bizottságival tudnak, ha jól értem...

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Ez jó módszer, szerintem ez mindenki számára elfogadható, akkor a bizottság tudja módosító javaslatként benyújtani. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik, ügyrendi.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igazából én is ezt a dilemmát szerettem volna itt feloldani, de ez szerintem egy jó megoldás, mivel magam kezdeményeztem a vitát. Bízzuk magunkat az emberi jogi bizottságra, ha ez elfogadható, és akkor az emberi jogi bizottság átgondoltan az összes olyan elemet belefoglalná a határozati javaslat módosításába, ami valóban ezt a bizonyos eltérést tükrözi, igazából a valóságot, az igazságot juttatjuk így kifejezésre. És a Balsai-jelentésnek az a változata, az a szövegváltozata tud így a Ház elé kerülni, és remélhetőleg minél több támogató szavazatot kapni, amely végül is a tényállási elemeket pontosan tartalmazza. Úgyhogy nekünk ez a megoldás tökéletes. Köszönöm konstruktív együttműködését államtitkár úrnak és a Ház tanácsadóinak, illetve a képviselőtársaknak.

Köszönöm.

ELNÖK: Persze az Országgyűlés alelnökeként nehezen tudom értelmezni a "hányfajta jelentés van" szövegkörnyezetet, tehát hogy a Balsai-jelentés ezen változata bekerüljön a Balsai-jelentés másik változatába. Azért ez egy súlyos probléma, szerintem ezt majd érdemes kinek-kinek magának elraktározni, hogy ez hogyan fordulhatott elő.

Újabb ügyrendi jelentkező, Gulyás Gergely képviselő úr.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Röviden szeretnék csak a kialakult ügyrendi vitához hozzászólni. Szerintem a helyzet teljesen egyértelmű és rendezett. Annak idején miniszterelnöki megbízottként Balsai István elkészített egy jelentést. Ezt a miniszterelnök számára átnyújtotta, a miniszterelnök ezt a házelnöknek átküldte. A házelnök az illetékes bizottságnak ezt a jelentést adta ki. Minden más, ami ettől eltér, függetlenül attól, hogy mit tartalmaz, jó vagy rossz megállapítást, az figyelmen kívül hagyandó.

ELNÖK: Tehát mi az ügyrendi javaslata, képviselő úr?

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Azt javaslom, hogy folytassuk a vitát, és kizárólag arról kell tárgyalnia az Országgyűlésnek, amely iratot Orbán Viktor miniszterelnök Kövér László házelnöknek átküldött, illetve ő az illetékes bizottságnak ezt megküldte. Semmilyen további vitának ezzel kapcsolatosan helye nincs. Ráadásul, miután egy határozati javaslatról van szó, ami egymondatos, ahhoz lehet szerintem csak módosító indítványt előterjeszteni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem tudom, hogy Gulyás Gergely képviselő úr részt vett-e a szünet tárgyalási részében, amiben államtitkár úr részt vett, mert nem pontosan van a kettő összhangban. De ez engem ettől a pillanattól kezdve nem annyira foglalkoztat, hiszen a mostani vitánk tárgyát meghatároztuk, a jelentés ott van önök előtt. Mostantól, aki a könyvből felolvas, arra vigyázzon, hogy az legalábbis szövegkörnyezetében megfeleljen a jelentésnek, hiszen a jelentés a téma.

Újabb ügyrendi javaslat - ezt reggelig tudjuk folytatni. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, kérem, hogy javaslatot fogalmazzon meg, Jobbik-frakció.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): A javaslatomat fönntartom, hogy az emberi jogi bizottság nyújtson be egyeztetett szövegszerű módosításokat a határozati javaslathoz. Csak nem tudom, jól értem-e Gulyás Gergely szavait, hogy ő akkor ezzel egyetért, hogy szövegszerű módosításokat nyújtsunk be a határozati javaslathoz. Ha nem ért egyet, akkor kérem, egyeztessen államtitkár úrral, mert akkor nem tudom, most kire hallgassunk. Nagyon szeretném, ha az emberi jogi bizottság be tudná nyújtani ezeket a szövegszerű módosításokat, egyébként nagyon veszélyes helyzetbe kerülünk.

ELNÖK: Képviselő úr, az emberi jogi bizottság nevében köszönöm az önök javaslatát, de ezzel itt most a plenáris ülés nem fog tudni mit kezdeni. Majd az emberi jogi bizottság formálisan eldönti, hogy akar-e benyújtani bármihez javaslatot. Egyébként pedig jogos a megjegyzés, amit főtitkárhelyettes úr segítségképpen nekem jelzett, hogy egy jelentéshez módosító javaslatot nem lehet benyújtani, a határozati javaslathoz lehet majd benyújtani. Ezt kérem, vegyék figyelembe. Ha jól értem, azért a Jobbik frakciója ezt még mindig másképp gondolja, de ezt majd megoldják.

Szerintem menjünk tovább, ha egyetértenek ezzel. Kétperces hozzászólások és bejelentkezések vannak. Pörzse Sándor képviselő úr, Jobbik, két perc.

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy kicsit továbblépett most az idő, még ahhoz képest, amikor ezt a gombot nyomtam, még Mátrai képviselő asszonynak szerettem volna elmondani, arra reagálva, ha idefigyelne.

ELNÖK: Mind a ketten itt vannak, úgyhogy nyugodtan megteheti most is.

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): Igen, jó, hát nagyon örülök; kezdünk kávéházias hangulatot megütni.

Szóval, hogy visszazökkenjünk az eredeti kerékvágásba, ön akkor valami olyasmit mondott, hogy nagyon jó, hogy egy képviselő nem kerül olyan helyzetbe, hogy lefújják a rendőrök. Hát szeretném önnek mondani, hogy közel másfél évvel ezelőtt, igen, én is kerültem ilyen helyzetbe az önök rendőrei által, a bajtársiasság napján a képviselői igazolványom felmutatása után úgy fújt le az önök rendőre az önök belügyminiszterétől közel 40 méterre, gázspray-vel, mint egy legyet. Csak repülni nem tudtam; följelentést tettem, természetesen semmi nem történt.

(19.30)

Tehát a kérdésem az, még mielőtt romba dőlnek, hogy mi változott. Semmi. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Szilágyi György képviselő úr, kétperces, Jobbik!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tehát látom, hogy most már államtitkár úr és Gulyás Gergely egyeztetnek. Igazából látszik, hogy mekkora problémát okoz még közöttük is ez a Balsai-jelentés a jelen pillanatban, hogy ki hogyan értelmezze. Egy dolgot meg kellene érteni. Azért fontos, hogy ezt a Balsai-jelentést elfogadja-e az Országgyűlés vagy nem, mert ez a Balsai-jelentés lesz innentől kezdve az alapja minden egyes ilyen ügynek. Hiszen egy hónap múlva már nem fognak arra emlékezni az emberek, hogy éppen itt min vitatkoztunk, ha valamilyen kérdés fölmerül, akkor azt mondják, hogy olvassuk el a Balsai-jelentést, hiszen azt elfogadta az Országgyűlés is.

Nemcsak könyvekről van itt szó, hanem azért az alapot szögezzük le: ennek a jelentésnek az alapja az, hogy 50 év után Magyarországon a saját népére lövetett egy kormányfő a rendőrséggel. Ez történt akkor. Az pedig lehet, hogy emberileg megbocsátunk, mint ahogyan Révész Máriusz megbocsátott az őt megverő rendőröknek. (Révész Máriusz: Nem tudod, mi történt.) Emberileg meg lehet bocsátani nekik, jogilag nem lehet őket felmenteni ez alól a cselekedet alól. Azt sem lehet megengedni, hogy például az elmúlt két évben a puskások kérdésében, hogy vajon kik lőttek, nem folyik vizsgálat. Egyedül a Célpont az a tévéműsor, amely egyáltalán vizsgálódik ezek után az emberek után.

És nem csak a könyvek miatt van itt különbség. Hadd idézzek önöknek ismét Pigler Istvántól. Az ő jelentésében az van: az Alkotmány utcában tapasztaltam, hogy a tömeg rendkívül támadóan, agresszíven lépett fel a rendőrséggel szemben. Mondja ezt október 24-én. Majd 2007. március 2-án a Papp Károly rendőr-dandártábornok nevével fémjelzett bizottság előtt már azt mondja, hogy verbálisan tanúsított erőszakot a tömeg, de fizikálisan nem. Majd utána kiderült, hogy van egy kézikamerás felvétel a rendőrségnél, amit ők tagadtak folyamatosan, következetesen, hogy ilyen nincs, amikor ezt a kézikamerás felvételt megnézzük, akkor látható, hogy ebből semmi nem igaz. Na most, ez a kézikamerás felvétel például a Balsai-jelentésben nem szerepel. Balsai Istvánék nem nézték meg ezt a kézikamerás felvételt, ami az igazságot tartalmazza. Hát hogyan fogadjuk el így ezt a jelentést? (Révész Máriusz: Most már megállapodtunk, akkor miért?)

ELNÖK: Schiffer András képviselő úr, kétperces, LMP!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Mátrai képviselő asszonynak folytatnám a válaszadást. (Derültség a Jobbik soraiban.) Továbbra is arra lennék kíváncsi, hogy ön szerint ebben a jelentésben milyen intézményes biztosítékok vannak. Hiszen egyet tudunk, hogy a kormányváltással vagy kormányváltásokkal nem szűntek meg a rendőri jogsértések, és nem szűnt meg a gyülekezési joggal való visszaélés.

Képviselő asszony, azok a jogsértések - és itt nemcsak a rendőri brutalitásról van szó, hanem a gyülekezési jog lábbal tiprásáról is -, amelyek 2006 őszén történtek, visszaköszönnek a jelenlegi kormány módszereiben is. (Dr. Rétvári Bence: Miről beszél?) Mondom, nem a gumilövedékekről beszélek.

Ahogyan 2006. október 23-ának hajnalán megállapítottan jogellenesen oszlattak föl gyülekezést, hasonló trükköket jelenleg is bevet a rendőrség, amikor azt mondja, hogy bizonyos helyekre, mondjuk, nem hajlandó tudomásul venni tüntetések bejelentését. Ezeket a trükköket a Medgyessy-, illetve a Gyurcsány-kormány találta ki.

Az a kérdésem, képviselő asszony, milyen intézményes biztosítékokat ajánl Balsai István azzal szemben, hogy olyan rendőri brutalitások ne következzenek be, amelyek bekövetkeztek 2006 őszén, illetve milyen intézményes biztosítékokat ajánl arra, hogy a gyülekezési törvényt ne lehessen úgy kicselezni, ahogyan ez a Medgyessy-Gyurcsány-kormányok idején elkezdődött, és ahogyan ezt itt önök is folytatják az elmúlt másfél évben. Hiszen ne legyen illúziónk, önök ugyanazokat a módszereket nagyon megszerették, ahogyan egyébként a Medgyessy-Gyurcsány-kormányok egyébként jogellenesen próbáltak megakadályozni tüntetéseket.

Erre adjon választ, én semmiféle intézményi biztosítékot vagy intézményi biztosítékra tett ajánlatot nem olvastam egyik Balsai-jelentésben sem, nem tudom, hogy melyiket kell alapul venni.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces, Pichler Imre László képviselő úr, Fidesz.

PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök úr, nagyon türelmesen végighallgatom itt Schiffer képviselő úr kétperceseit, de ezzel a jogászkodással egyáltalán nem szolgálja azt, hogy itt tisztességesen vitatkozhassunk. Erre semmi szüksége nincs az Országgyűlésnek.

Azt hiszem, itt arról van szó, hogy minél jobban el kell terelni pontosan a 2006-os eseményekről, és valahogy egy picit világos, hogy ügyvéd révén tud olyan körmondatokat mondani, amivel most itt a képviselőtársunkat egyfolytában arra kéreti, hogy válaszoljon a Balsai-jelentés alapján. (Novák Előd: El kell olvasni a könyvet.) Azt is el lehet olvasni, világos.

Sok minden biztosan nincs föltárva. Az sincs föltárva többek között, hogy például Baranya megyéből fölrendeltek kiképzésre olyan vidéki rendőröket, akik alapjában véve soha még nem is voltak netalántán egy ilyen helyzetben, azt sem tudták, hogy mit csináljanak, és volt olyan felső vezető, aki fogta, és azt mondta nekik, hogy álljanak oda, és tartóztassák föl a tömeget. Hát egy vidéki, aki falun vagy kistelepülésen... (Dr. Schiffer András: Ezt kellett volna kivizsgálni.) Hát ezt, pontosan! Lehet itt jogászkodni nagyon szépen, csak éppen nem lesz semmi eredménye. Itt ülhetünk éjfélig is, és azt hiszem, hogy nem ez a lényeg, hanem a lényeg az, hogy végre jussunk el oda, hogy ítéljük el a 2006-ban történteket. Ezért vagyunk mi itt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Mátrai Márta képviselő asszony, kétperces.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Megszólíttattam, elnök úr, azért jelentkeztem, köszönöm szépen. Ismételten elmondom, talán mindenki megérti azt, hogy a Balsai-jelentés egy tényfeltáró jelentés. Tehát ez a lényege. Úgy hallom, minthogyha nem azonos Balsai-jelentést olvasnánk (Közbeszólások a Jobbik soraiból.), vagy önök direkt úgy csinálnak, mintha ezt az egészet szét akarnák szedni. Olyan irányba akarják vinni, hogy ez a jelentés nem felel meg annak, amire gyakorlatilag hivatott, tehát hogy a tényeket feltárja, és az utókor számára lehetővé tegye ennek a tanulmányozását, és megismerhessék belőle a mai fiatalok, hogy tulajdonképpen mi történt ebben az országban.

2010-ben - talán nem kell mondanom - döntöttek az emberek, képviselő úr, és amikor brutalitásról és trükkökről beszél, akkor ne próbálja ránk nyomni azokat a trükköket és brutalitásokat, amit oda kellene, az üres padsorok felé céloznia. (Az MSZP-s padsorok felé mutat.) Mert nem szeretném, hogyha a polgári kormányt, illetőleg a polgári kormány intézkedéseit összekeverné azokkal az emberekkel, akikről ez a jelentés szól, és akikről megpróbálja elsimítani azt a felelősséget, amelyet a Balsai-jelentés a jelentés összegzésében megállapított. Tehát ajánlom a tisztelt figyelmébe, hogy olvassa el, és mivel tényfeltáró jelentés, a tényfeltáró jelentésből le lehet szűrni, hogy milyen felelősséggel tartoznak ezek az emberek.

Egyébiránt pedig a bíró úr a feljelentését megtette, tehát az ügyészség, illetőleg a rendőrség vizsgálja, és az ügyészség, gondolom, vádat fog emelni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Schiffer András képviselő úr, kétperces, LMP!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Először is, képviselő asszony, nem az a célja egy miniszterelnöki megbízott munkájának vagy egy ilyen jelentésnek, hogy az utókornak, a fiataloknak valamit dokumentáljon. Szó nincs erről. Az a dolga, hogy a kormányzati apparátuson belül tárjon fel tényeket. Ennek a kötelezettségének nem tett eleget.

Csak az, amit itt Pichler képviselő úr most felemlített, hát én is ezt kérdezem, képviselő úr, hogy hol vannak a tények azzal kapcsolatban, hogy miért ezeket a Baranya megyei rendőröket rendelték fel, volt-e kellő kiképzettségük azokhoz a feladatokhoz, amikre bevetették őket. Nekem is ugyanezek a kérdéseim. Nem jogászkodás ez, képviselőtársam. Hol szerepelnek ezek a tények, hogy annak idején miért pont azokat a rendőröket vetették be, másokat miért nem vetettek be, miért várakoztattak a Garibaldi utcában? - tudom folytatni tovább. Az ezekre vonatkozó tények hiányoznak ebből.

Mátrai képviselő asszonytól például azt kérdeztem, hogy szerepel-e az egy rebiszes rendőr vallomása alapján, hogy voltak jó parancsok, amiket a BRFK felülbírált. Akkor én egy tényfeltárástól azt várnám, hogy leírja azt, hogy mik voltak ezek a jó parancsok, ki bírálta felül, kinek az utasítására és miért. Ezek a tények ebből hiányoznak.

(19.40)

Én egyetlenegy dolgot említettem, hogy egy ilyen jelentésnek az is a küldetése lenne, hogy garantálja számunkra azt, hogy ilyenek többet nem fordulnak elő. Annyit állítottam, és állítok most is, hogy 2010-et követően is történnek rendőri jogsértések a gyülekezési joggal kapcsolatban, és a Balsai-jelentés semmiféle megoldást nem kínál arra, hogy hogyan lehetne a rendőri túlkapásokat a gyülekezési jog területén megelőzni, vagy éppen az előzetes letartóztatás intézményével kapcsolatos visszaéléseket megelőzni. Erről beszéltem, képviselőtársam.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Eljött az a pillanat, hogy az előre bejelentett felszólalóknak adhatok lehetőséget, 15-15 percben. Tíz hozzászólás van ilyen műfajban. (Novák Előd: Melyik pártból?)

Révész Máriusz elsőként, Fidesz.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontosnak érzem a Balsai-jelentést (Novák Előd: Melyiket?), de leginkább azért, mert az ország egyik fele teljesen másképp látja a 2006. őszi eseményeket, mint az ország másik fele.

Akinek cseppnyi kétsége is volna - furcsa ez a brekegés itt - afelől, hogy ez így van, annak elég volt meghallgatnia Harangozó Tamás szocialista képviselő urat, aki egyébként - én nem vagyok annyira toleráns, mint Schiffer András képviselőtársam - egészen felháborító mondatokat mondott el a jelentés tárgyalása kapcsán. Úgy tűnik, hogy a szocialisták, ahogy Harangozó Tamás hozzászólása is erre rávilágított, mind a mai napig a legalapvetőbb tényeket és dokumentumokat sem hajlandók az üggyel kapcsolatban figyelembe venni.

Hadd hívjam fel a figyelmet itt mindenki előtt, Harangozó képviselő úr is hivatkozott rá, hogy valóban, már a Gyurcsány-kormány is készíttetett különböző jelentéseket, hogy mi is történt 2006 őszén. Az az igazság, hogy ha elolvassuk a Papp-jelentést vagy elolvassuk az Ignácz-jelentést, akkor ezekben a Gyurcsány-kormány által megrendelt jelentésekben is rendkívül súlyos megállapítások találhatók, rendkívül súlyosak, amelyek rendkívül súlyos rendőrszakmai felelősséggel kapcsolatos kérdéseket vetnek fel. Lett-e ennek következménye? Nem lett, Gergényi Pétert kitüntették, tehát egyáltalán nem igaz az az állítás, amit Harangozó képviselő úr a parlamentben elmondott, hogy kivizsgálták, levonták a tanulságokat. Kivizsgálták, viszonylag korrekt jelentések születtek, és semmilyen tanulságot egyébként a Gyurcsány-kormány ebből nem vont le. Épp ezért maradt a levegőben az a kérdés, hogy 2006 őszén valójában mi is történt, és épp ezért kellett többször nekifutni a Magyar Országgyűlésnek, hogy ezt a kérdést tisztázza.

Tisztelt Képviselőtársaim! Alakult egy vizsgálóbizottság az emberi jogi bizottság albizottságaként, ebben a vizsgálóbizottságban magam is részes voltam, és azt gondolom, hogy nagyon komoly munkát végeztünk, hiszen szinte mindenkit meghallgattunk, aki hajlandó volt eljönni, és az üggyel kapcsolatos bármilyen érdemi információja lehetett. Meggyőződésem, hogy az ország közvéleménye jóval pontosabb képet alakíthatna ki a 2006. őszi eseményekről, ha ezeknek a meghallgatásoknak a jegyzőkönyveit elolvasnák, hiszen rácsodálkoznának jó egynéhány dologra.

Magam is csatlakoznék Schiffer András képviselőtársamhoz, valójában nem 2006. október 23-án kezdődtek az őszi események; valóban, ahogy a mi bizottságunk is megállapította, előtte már tömegesen követett el különböző jogsértéseket a magyar rendőrség, aminek a kicsúcsosodása volt 2006 őszén, de ez sem október 23-án kezdődött, hanem igazából a Gyurcsány-beszéd nyilvánosságra kerülésének másnapján.

Néhány eseményt szeretnék kiemelni, mert szerintem ez nagyon fontos, és ha ezt egymás után összefüggésében elhelyezzük, akkor feltehetjük a kérdést, hogy itt valóban rendőrségi dilettantizmusról, vagy valami másról, esetleg egy provokációról van szó. Én ezt most nem akarom megválaszolni, mindenki, ha végiggondolja ezeket a tényeket, akkor döntse el maga.

Összegyűlt a felháborodott tömeg, és a rendőrség addigi gyakorlatával szemben ezt, Petrétei miniszter úr javaslatára - ismerjük, hogy mennyire mert egyedül döntéseket hozni - választási nagygyűlésnek minősítették, és ezért a rendőrség nem is lépett fel velük szemben. 2006. szeptember 18-án volt egy vezérkari gyűlés - ennek a jegyzőkönyve a bizottság rendelkezésére állt -, és a rendőrségi vezetők megállapították többen is, hogy nagy esélye van az események eszkalálódásának, szükségesnek tartották, hogy tartalék erőket képezzenek, majd miután ezt jegyzőkönyvbe mondták, ezután szépen hazamentek, tartalékot nem képeztek, a raktárakat bezárták, és így érkezett el a TV-ostrom ideje.

Amikor a TV-ostrom bekövetkezett, akkor azzal védekeztek, miért küldték el védőfelszerelés nélkül a rendőröket a tömegbe, hogy a raktárak be voltak zárva, és a raktárosok már hazamentek. Ez nem tekinthető szerintem egy túl komoly érvelésnek, de ez nem egy irodalmi kitaláció, ezt a rendőrségi vezetők vallották a bizottsági ülésen.

Külön érdekesség volt Szabó Ferenc vallomása, aki a kormányőrség parancsnoka volt. Jegyzőkönyv szerint ő elmondta, hogy "ma este Gyurcsány Ferenc tájékoztatja majd az MSZP frakcióját," - szeptember 18-áról beszélünk - "hogy hogyan kell viszonyulni az eseményekhez". Amikor megkérdeztük Szabó Ferenc ezredes urat, hogy mégis ilyen pontosan hogyan van tájékoztatva, hogy mi történik az MSZP frakcióülésén, akkor ezt letagadta, majd miután a jegyzőkönyvet a kezébe adtuk, akkor elismerte, hogy ezt valószínűleg mégis ő mondta.

Furcsaság az is, hogy egy civil ruhás rendőr volt a TV-székházat védő rendőrök parancsnoka, akit a rendőrök aznap este folyamán nem találtak meg.

Gergényi Péter a bizottsági meghallgatáson elmondta, hogy nem tudta, hogy a TV-székház nincs bekerítve, ezért húszasával, harmincasával, negyvenesével küldte be a rendőröket - hogy mondjam? - a siker legkisebb esélye nélkül a tömegbe, és gyakorlatilag csak a Jóistennek köszönhető, hogy rendőrhalál ezen este nem következett be. Gergényi Péter azt mondta, hogy ő nem tudott arról, hogy a TV-székház nincs bekerítve, mint műveleti parancsnok. Egyébként erről a Hír TV összes nézője tudott. Rudi Zoltán, a TV elnöke egyébként a hátsó kapun ment be a TV-székházba, Navracsics Tibor és Juhász Ferenc a TV-székházból a hátsó kapun ment ki, rendőrök tömegei állomásoztak a Nádor utcában, ugyanakkor - még egyszer mondom - Gergényi Péter többször aláhúzta, hogy ő nem tudott arról, hogy a TV-székház nincs körbekerítve.

De még egy-két érdekesség csak erről az eseményről: a TV-székházat védő rendőrök 22 óra 05 perckor kértek segítséget, országos riadót azonban az Ignácz-jelentés szerint is csak éjfélkor rendeltek el. Az Ignácz-jelentés ezt egyébként súlyos szakmai hibának minősítette. A TV-székházat, én is alá szeretném húzni, nem elfoglalták, hanem a rendőrök feladták (Zagyva György Gyula: Nem igaz!), ráadásul úgy evakuálták a rendőrök a székházat, hogy a TV dolgozóinak elfelejtettek szólni. (Derültség a Jobbik padsoraiban.) A TV dolgozóinak elfelejtettek szólni. Ez egyébként romba dönti azt a mítoszt is, hogy olyan áldatlan körülmények voltak a TV-székházban, hogy a rendőröknek menekülni kellett. A rendőrök kétségkívül elmenekültek, de Rudi Zoltán és más TV-s dolgozók vallomása szerint ők ott maradtak. A TV-székházat védő rendőröknek nemcsak a TV-székházat kellett volna megvédeni, hanem meg kellett volna védeniük a TV-ben dolgozókat is. A rendőrök elmentek, de nyilvánvalóan, ha a TV-ben dolgozók ott maradtak, akkor nem lehettek olyan áldatlan körülmények a TV-székházban, hogy onnan el kellett volna menniük.

Akkor még ehhez hozzárakhatjuk, amit a Balsai-jelentés külön kiemel, és ezt a bizottsági ülésen is megerősítették, hogy Majoros ezredes egy rendőrségi lőfegyverekkel, lőszerrel megrakott, gazdátlan autót talált a Nádor utcában. Kétséges egyébként, hogy milyen következményei lettek volna annak, ha ez, mondjuk, olyan tüntetők kezébe kerül, akik ezt más célra használták volna fel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fel kell tenni a kérdést: lehet ennyi véletlen? Lehet ennyire dilettáns a magyar rendőrségi vezetés, vagy ennek valami más oka van? Valami más oka, hiszen egy nappal előtte robbant ki az őszödi beszéd, két héttel később egyébként önkormányzati választások voltak. Nem arról lehetett-e szó, hogy esetleg az ország bizonyos vezetőinek az az elképesztő gondolat fogalmazódott meg a fejében, hogy valamilyen úton-módon ezt az őszödi beszédet valamilyen nagyon súlyos eseménnyel felül kellett írni? A mi bizottságunk ezt nem merte olyan határozottan megfogalmazni, mint a Balsai-jelentés.

(19.50)

De még jó néhány dolgot lehet felsorolni, ami ezt a véletlen szindrómát megkérdőjelezi. A rádióforgalmazás jegyzőkönyvei szerint például rebiszes egységek háromszor kérték rádión, hogy hadd mehessenek a bajtársaik segítségére, de a rádióforgalmazás szerint ezt csak jóval később engedték meg nekik. Nagyon sok rendőr sérült meg aznap, és nagyon sok embernek - köztük rendőröknek is - lehetett az az érzése, hogy aznap áldozatul dobták oda őket. Azt hiszem, nem véletlenül alakult ki sok emberben ez az érzés. Az Ignácz-jelentés is megállapítja, hogy teljesen csak a vakszerencsének köszönhető, hogy aznap este nem halt meg senki.

Szeptember 19-én és 21-én azonban a rendőrség visszavágót tartott. Egészen elképesztő módon, a törvényt meghazudtolva léptek fel tüntetők és békés járókelők ellen. Ebben egyébként nemcsak a rendőrség, hanem a magyar igazságszolgáltatás is betlizett, hiszen nem lehet másképp fogalmazni azt, ha másodfokon az esetek több mint 90 százalékában megváltoztatják az első fokon elzárásra, előzetesre vonatkozó ítéleteket. És Schiffer képviselőtársammal szemben én azt gondolom, hogy igenis, országgyűlési képviselő is kimondhatja a bíróságok kritikáját, különösen akkor, ha a bírósági belső vizsgálat is nagyon súlyos hiányosságokat és hibákat állapított meg ezzel kapcsolatban.

Október 23-áról is kell néhány szót szólni. Itt is fel lehet tenni a kérdést, hogy véletlen vagy pedig szándékos események történtek-e. Hajnalban kiürítik a Kossuth teret, de előtte megállapodnak az ott lévőkkel, hogy délután 3 órakor visszamehetnek. Délután 3 órakor, amikor a tömeg vissza kíván menni, akkor a rendőrség egyszerűen az útjukat állja. Felvételek tanúsága szerint nem történik erőszakos cselekmény, mégis kirobban egy összecsapás, összeütközés. Ezt követően a rendőrség ezeket a tüntetőket kiszorítja az Alkotmány utcáig, és az előbb említett Pigler alezredes jelzi a műveletirányító parancsnoknak, hogy a feladatot teljesítette, további oszlatásnak nem látja értelmét, hiszen a Bajcsy-Zsilinszky úton nem folyik olyan tevékenység, amely ezt indokolttá tenné. Azt a parancsot kapja, hogy az oszlatást folytassa az Astoria irányába. Pigler alezredes a rádióforgalmazás szerint jelzi, hogy ezt nem tartja célravezetőnek, hiszen ott van a fideszes nagygyűlés, és hiba lenne ezt a tömeget összekeverni a nagygyűlés jóval nagyobb tömegével. A rádióforgalmazás szerint azt mondják neki, hogy legyen szíves teljesíteni a parancsot, és a Bajcsy-Zsilinszky úton kezdje oszlatni a tömeget a Fidesz-nagygyűlés irányába. Később Pigler alezredes még kétszer jelzi, hogy az oszlatásnak nem látja értelmét, és sokkal nagyobb kárt okozna, mint amilyen haszna lesz a dolognak. A második jelzés után, amikor a Gödörnél tartottak, Pigler alezredest leváltják. Véletlen?

Tisztelt Képviselőtársaim! A Balsai-jelentésből is és a bizottsági meghallgatásból is kiderül, hogy a lovasrohamot egész pontosan három perccel a Fidesz-nagygyűlés befejezése után rendelték el. Három perccel! Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs olyan ember, aki feltételezhetné, hogy egy ekkora tömeg három perc alatt fel tud oszlani. Azt gondolom, itt is teljesen jogosan lehet feltenni a kérdést, hogy véletlen volt-e vagy nem. Én hajlok arra, hogy ez nem véletlen volt, hanem ezt valakik előre galád módon, tudatosan megfontolták, mert ennyi véletlen szerintem nem lehetett.

S még lehet számos kérdést felvetni. Például ha a Gyurcsány-kormány által felkért bizottságok ilyen jelentést tettek le, akkor hogy a csudába' lehet, hogy egyetlen rendőrt a saját kormányuk által felkért jelentés alapján nem vontak felelősségre? Hogy a csudába' lehet, hogy Gergényi Pétert ezt követően képesek voltak kitüntetni, miközben hihetetlenül súlyos szakmai hibákat írt le az Ignácz-jelentés, amire Gergényi Péter azzal tudott válaszolni, hogy ez azzal magyarázható, hogy Ignácz József budapesti rendőrfőkapitány szeretne lenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell mondjam, önmagában az is nagyon súlyos jel, hogy ilyen jelentések után, ilyen szakmai hibák után nem leváltották Gergényi Pétert, nem vontak felelősségre senkit, hanem ezt az embert továbbra is a posztján tartották és előléptették.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy egyetlen nyugati, normálisan működő demokráciában nem lenne elképzelhető az, hogy egy rendőrfőkapitány több ezer rendőrt azonosító nélkül, a rendőrségi törvénnyel ellentétesen kivezényel az utcára - ami egyébként, zárójelben jegyzem meg, kétségkívül szándékerősítően hatott -, és ezt követően ez az ember még hónapokig ugyanabban a vezető beosztásban marad a rendőrségnél. Egyetlen országban, sem Németországban, sem Franciaországban, sem Hollandiában ilyen nem történhetett volna meg. Ha Gyurcsány Ferenc kormánya tényleg szembe kívánt volna nézni - mint ahogy nem kívánt - azokkal a hibákkal, amiket elkövettek, akkor csak ez után az egy dolog után minden vizsgálat nélkül Gergényi Pétert azonnal fel kellett volna menteni. Mivel ezt nem tették meg, ezért azt kell feltételeznünk, hogy jó okuk volt ezt nem megtenni. Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy ennyi véletlen nem lenne lehetséges. Nem lehetséges az, hogy a magyar rendőrség ennyi dilettáns hibát elkövetett volna néhány hét alatt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kupcsok Lajos képviselő úr következik, Fidesz.

DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A 2006-os őszi erőszakos véres rendőri fellépésekről tényfeltáró jelentés készült. Átfogó és részletes összefoglalót tárgyalunk az akkor történtekről. Nem söpörhetők szőnyeg alá az események, nem lehet hallgatni a felelősség kérdésének megválaszolását illetően sem. Ha olyan országot akarunk, amelyben hasonló események nem ismétlődhetnek meg, tisztáznunk kell, mi történt és kit terhel a felelősség.

Gyurcsány Ferenc 2006 májusában balatonőszödi beszédében leleplezte kormányzásának hazugságait, kimondta, hogy a valós kormányzati számok, eredmények eltitkolásával nyerte meg pártja, az MSZP az országgyűlési képviselői választásokat. Az őszödi beszéd több részletét az év szeptemberében nyilvánosságra hozták, ami országos méretű felháborodást váltott ki. Az őszödi beszéd, az MTV ostroma, az azt követő rendőrségi megtorlások az alapjai annak a piramisnak, amely október 23-ával csúcsosodott ki.

Az MTV ostrománál tapasztalt visszásságok sorából kiemelendő, hogy az MTV-székház védelmére rosszul felszerelt és tapasztalatlan századot, emlékezetem szerint baranyai századot vezényeltek ki. Éles fegyverekkel megrakott rendőrségi járművet felejtettek a helyszínen, az épületből távozó rendőrök védelem nélkül hagyták az épületben rekedt MTV-dolgozókat. 2006. szeptember 19-21. között - ahogy az előttem felszólaló képviselő-kollégám, Révész Máriusz is utalt rá - rendőrségi megtorló akciók zajlottak a fővárosban. Büntetlen előéletű, rendezett életkörülmények között élő, törvénytisztelő személyeket vertek meg, aláztak meg a rendőrök. Többüket térdepeltették, emberi méltóságukban gyalázták, embertelen bánásmódnak tették ki, majd jogellenesen fogva tartották őket. A rendőri túlkapásokat bírósági határozatok is alátámasztják.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójáról az ország minden területén megemlékeztek. A Balsai-jelentés nyomon követi a Budapesten történteket, óráról órára ismerteti az eseményeket. Az október 23-ai brutális tömegoszlatással kapcsolatos rendőri tevékenységet illetően kimondja a jelentés: a rendelkezésre álló adatok alapján a rendőri intézkedéssorozat legjelentősebb mulasztása az volt, hogy a rendőri erőket folyamatosan támadó erőszakos tömeget hagyták egyesülni a Fidesz-rendezvény békés részvevőivel.

A kialakult helyzet nem volt különösebben összetett, bonyolult és átláthatatlan, a laikusok számára is nyilvánvaló volt, hogy az erőszakos tömeg egyesülni kíván a Fidesz-MPSZ-rendezvény részvevőivel. Mindezek alapján a tömegoszlatás folytatása, a kényszerítőeszközök fokozott használata és ezzel párhuzamosan a zárósorfal alkalmazásának elmulasztása alapvető és jelentős rendőri tévedés, mulasztás volt. Ez a szakmai hiba alapvető jogsértést is eredményezett, mivel a tömegoszlatás ily módon történő alkalmazása a Fidesz-rendezvényen részt vett békés állampolgárok gyülekezési jogának jelentős sérelmével járt.

A lovas rendőri egységek tömegoszlatás során történő használatára ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a gumilövedék alkalmazására. A lóháton végzett kényszeroszlatást - ugyanúgy, mint a gumilövedékeket - kizárólag a felfegyverzett tömeg ellenszegülésének megtörésére lehet alkalmazni. A tömeg csak úgynevezett aktív ellenszegülőnek minősült, és nem lehetett volna általánosságban felfegyverzettnek tekinteni. Erre figyelemmel a lovasroham alkalmazására nem volt jogszabályi felhatalmazás.

(20.00)

A gumilövedékek és a lovasroham alapvetően jogsértő és szakszerűtlen alkalmazása is a szolgálatban kötelességszegés katonai bűncselekmény gyanújának megállapítására ad alapot.

Beszéljünk, mondjunk néhány szót a gumilövedékek jogtalan használatáról. A rendőrségről szóló törvény egyértelműen fogalmaz: lehetővé teszi, hogyha jogellenesen összegyűlt, illetőleg jogellenes magatartást tanúsító tömeg a szétoszlásra irányuló rendőri felszólításnak nem tesz eleget, a rendőrség gumilövedéket is alkalmazhat, de azt a feltételt támasztja, hogy a tömeget előzetesen figyelmeztetni kell, illetve tilos a tömeget korlátozni a helyszínről történő eltávozásában. A rendőri erőkkel szembeforduló személyek legfeljebb csak úgynevezett aktív ellenszegülők voltak, és nem minősültek felfegyverzett tömegnek. Épp az oszlatás hibás iránya következtében a néhány száz fős rendbontó, dobáló csoportot az oszlatók rátolták az Astoria több ezer fős békés megemlékezőire, így az agresszív kicsi és a békés nagy tábor összekeveredett. Erre figyelemmel a tömeg összességében nem minősült általánosságban véve felfegyverzettnek, vagyis a gumilövedékeket egyáltalán nem lehetett volna használni.

Az Rtv. egyik legfontosabb alapelve szerint a kényszerítő eszközök rendőri alkalmazásának minden esetben arányosnak kell lennie. A gumilövedékek több ezres mennyiségben történő használata - nem több száz, nem több tucat, több ezres mennyiségben történő használata - nem felelt meg ezen, a kényszerítő eszközök arányosságára vonatkozó rendelkezéseknek. A kényszerítő eszköz használata számos esetben nyolc napon túl gyógyuló súlyos vagy életveszélyt okozó testi sértést, illetve maradandó fogyatékosságot okozott.

A rendelkezésre álló rendőri jelentések alapján megállapítható, hogy a fegyverkezelők nemcsak az igen kirívó magatartást tanúsító, a közbiztonságra, magára és társára, illetve a rendőri sorfalra veszélyes egyénekre lőttek, hanem az utcán tevőleges magatartást nem tanúsító, többször épp hazaigyekvő személyekre is. A gumilövedékeket már csak azért sem lehetett volna alkalmazni, mert az események időpontjában hatályos jogi előírások szerint a gumilövedékek kilövésére használt fegyverek és a gumilövedékek nem minősültek rendszeresített eszközöknek.

Meglehetősen kevés szó esett és ellenzéki oldalról meglehetősen kevés szó esett - és ez engem, megmondom őszintén, emberileg is bánt - a sérültekről és az áldozatokról. Amikor elolvastuk ezt a jelentést, amelyben leírják, hogy egy ötgyermekes kávézótulajdonost 75 százalékos látásromlással "ajándékozott meg" az, hogy szemen lőtték, majd amikor elfutott a helyszínről, még ötöt beleeresztettek hátulról, vagy amikor Kis László tanár koponyatörés következtében 67 százalékos rokkantságot szerzett, vagy amikor 16 ember feküdt súlyos sérülésekkel az utcán, én azért úgy gondoltam volna ennek a vitának a kezdetén, hogy az ellenzéki képviselők részéről ez mindenféleképpen el fog hangozni.

A rendőrök azonosíthatatlanságáról is szeretnék néhány gondolatot mondani. Budapest közterületein 2006. szeptember 17-től a szolgálati egyenruha helyett az úgynevezett gyakorló bevetési ruhába öltözött rendőri erők döntő többségükben nem viselték az azonosító jelvényt, a szeptemberi-októberi csapaterős oszlatások során pedig ez minden észlelési körbe került rendőrről hiányzott. A rendőrségi törvény itt is egyértelműen fogalmaz: "A rendőrt az intézkedése során az egyenruhája, az azonosító jelvénye vagy a szolgálati igazolványa igazolja. Az intézkedés alá vont állampolgárnak jogos érdeke az, hogy a hatósági fellépés teljes időtartama alatt tisztában legyen a vele szemben intézkedő azonosságával és egyediségével."

És ennek van következménye is természetesen: büntetőeljárás ugyanis csak konkrét személy ellen indítható. Mivel a rendőrök azonosító jel nélkül, símaszkban intézkedtek, az esetek egy részének felderítése, az elkövetők azonosítása nehézséget okozott, az osztagparancsnokok sem bizonyultak együttműködőnek a nyomozások során. Következésképp az ügyészség minden olyan eljárást vádemelés nélkül megszüntetett, amelyben nem volt egyértelműen megállapítható, hogy egy többtagú osztagból ki bántalmazott.

Egy mondatot megér a vipera is. Kérem szépen, a rendőrségi törvény szerint a rendőrség tömegoszlatásra engedélyezett és igénybe vehető eszközei között a vipera, vagyis a teleszkópos, ólomvégű bot nem szerepel.

Pusztán a címe miatt említem meg, hogy a Balsai-jelentés kitér a jelentéstételi kötelezettség elmulasztására, az eljárók felelőssége jogtalan rendőri bántalmazások esetén témakörre is.

És elérkeztünk az ominózus 7. fejezethez. Úgy gondolom, hogy amikor vér folyik Budapest utcáin, emberek szemét lövik ki, a félelem légköre uralkodik a városban, akkor Magyarország aktuális miniszterelnökének mindenképpen cselekednie kell. Elhangzott, és a jelentésből is egyértelműen kitűnik, hogy a rendőri vezetőkkel folyamatosan tartotta a kapcsolatot; vagy támogatta, vagy tanácsaival segítette, vagy tűrte a Budapest utcáin történteket.

Mindenféleképpen ennek a vizsgálatnak a végére pontot kell tenni. Úgy gondolom, hogy a Balsai-bizottság a feladatát elvégezte, a többi már nem az ő feladata.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Horváth János képviselő úr következik, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jelentést olvasunk a 2006. őszi erőszakos rendőri fellépésről. Hallottuk a beszámolókat, és hallottunk értékeléseket, hallottuk résztvevők beszámolóját. Engedtessék meg, hogy én másképpen közelítsem meg a témát, nevezetesen egy olyan eseményt mondanék el, ami hűségesen tükrözi, hogy miről is van szó.

Talán visszaemlékszünk ilyen egyszerű példákra, hogy egy csepp víz jelzi, hogy mi van a vödör vízben vagy az egész patakban. Én egy ilyen egy csepp vizet, egy eseményt mondanék el, és rá fognak ismerni az igen tisztelt képviselőtársaink és azok, akik hallgatnak bennünket, hogy ez az egy esemény mennyiben jeleníti meg azokat a törvénytelenségeket, mondhatnánk, borzalmakat, amelyek ebben az országban megtörténtek. Teszem ezt azért, mert kitükröződik az itteni felszólalásokból és az esztendők óta elhangzott lelkiismeret-vizsgálatokból, hogy hisszük azt, hogy az igazság megismerése szabaddá tesz bennünket. Ezért mondom el most én itt Tátraaljai Péter történetét, egy személy történetét. Mi hallottuk többekét, hallottuk képviselőtársunkét is, ez Tátraaljai Péter története. Abból a levélből idézek, amelyet nekem eljuttatott, és összefoglalta az akkori, október 23-ai eseményeket, illetve az akkori napon vele történt szomorú esetet. Idézem:

"Tátraaljai Péter kanadai-magyar kettős állampolgár vagyok. Szüleimmel 1956-ban hagytam el Magyarországot. Negyven évig éltem Kanadában. 1995-ben üzleti tevékenységemből kifolyólag jöttem vissza Magyarországra kanadai feleségemmel és két gyermekemmel. Október 23-án este külföldi főnökömmel vacsoráztam egy Molnár utcai étteremben, utána 23 óra körül szokás szerint lefekvés előtti sétára indultam. Az Erzsébet hídon - ahogy többnyire tettem - jöttem Budáról Pest felé. Pár száz lépésről egy rohamrendőroszlop jött a hídon. Én egyedül álltam a hídon, a járdán, a korlát mellett, és már majdnem az összes rendőr elment mellettem, amikor hirtelen megállt egy egész sor mellettem, és rám kiabáltak, és mielőtt bármit tudtam volna tenni vagy kérdezni, elkezdtek ütni gumibotokkal. Amikor már három nyílt seb volt a fejemen, és földre estem, a földön összevissza rúgtak úgy, hogy eltört a bordám, karjaim, lábaim tele voltak rúgás- és ütésnyomokkal, zúzódásokkal.

(20.10)

Ezután a földön megbilincseltek, egyedül beraktak egy kocsiba a rács mögé. Véreztem, mint egy bökött disznó, így vittek a Gyorskocsi utcába. Ott a rendőrségen levették a bilincset, és mondták, hogy mossam meg magamat. Egy idő után az ügyeletes rendőrségi orvos megnézett, adatokat vettek fel, csak a nevemet és a címemet írták föl. Valamennyi várakozás után elküldtek a Szent János Kórházba. Hosszabb vizsgálat után, többszöri röntgen és ügyeletes orvosi tájékoztatás után ott tartottak három napig. Tizenhárom különböző sérüléssel vettek fel megfigyelésre.

Többet nem hallottam a rendőrségről, csak annyit, hogy az egyik nővér a következő nap elmondta, hogy kerestek telefonon, hogy hol fekszem, de azt mondta, hogy nem adhatja ki ezt az információt. Pénteken, október 27-én hazabocsátottak a kórházból."

Tisztelt Ház! Ezt a levelet Tátraaljai Péter írta 2006-ban, folytatom az ő beszámolóját, mondja: "50 évvel ezelőtt szüleim elvittek minket, hogy gyermekeiknek ne kelljen kitéve lenniük ilyen atrocitásoknak. Most felmerül bennem a kérdés: hogy megint el kell mennem Magyarországról?"

Tisztelt Országgyűlés! Ugyebár, a jogállam, Magyarország garantálja polgárainak is, honfitársainknak, mindenkinek a rendet és az ígéretet, hogy soha többé diktatúrát, és garantáljuk az emberi méltóságot.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kucsák László képviselő úr következik, Fidesz, 15 perces időkeretben.

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az 1990 utáni időszak legnagyobb szégyenfoltja, amiről tájékoztatást ad ez a jelentés, egyben a Gyurcsány-kormány hatalomgyakorlásának lenyomata is, vagy ahogy Horváth János igen tisztelt képviselőtársunk, a parlament korelnöke fogalmazott, úgy van benne a lényeg, mint cseppben a tenger.

Engedjék meg, hogy a jelentés néhány általam nagyon fontosnak ítélt gondolatát idézzem fel az önök számára. A jelentés bemutatja, hogy a Fidesz-rendezvény befejezésének lejelentését követően Gergényi főkapitány alig néhány perc múlva parancsot adott a lovasrohamra, esélyt sem adva a rendezvényen részt vevők számára a távozásra. A rendőri állomány, mint az szintén a dokumentumból kiderül, azonosítót nem viselt, a lövészek kontroll nélkül adták le életveszélyes és sokszor maradandó fogyatékosságot okozó lövéseiket, megbilincselt és magatehetetlen embereket vertek brutálisan. Bilincs helyett az állomány gyakorta használt kínzó műanyag szalagokat, és vipera bizonyíthatóan volt többüknél.

Több esetben megállapítható, hogy a rendőri kényszerintézkedések kivitelezésének módja nem felelt meg az arányosság követelményének, illetve a kényszerintézkedés azután is folytatódott, hogy a tüntető ellenállása megtört. Fontos megállapítás, hogy mindez nem egyedi és egyéni túlkapás, hanem több órán át tartó, folyamatosan alkalmazott eljárás volt a végrehajtó állomány részéről, ami parancsnokaik erre irányuló szándékát, beleegyezését valószínűsíti. A megvalósíthatott bűncselekményeket az anyag egy táblázatban összesíti. 15-féle bűncselekmény-kategóriát sorol föl a jelentés összeállítója.

A parancsnokok nem léptek közbe, fegyelmit nem indítottak, feljelentést nem tettek. Mindezt Gyurcsány Ferenc példás rendteremtésnek nevezte, azt pedig saját elmondásából tudjuk, illetve akkori nyilatkozatokból, hogy a rendőri vezetőkkel folyamatosan tartotta a kapcsolatot. Gergényi Péter azt nyilatkozta, hogy a miniszterelnök minden segítséget megígért, és támogatásáról biztosította a rendőrséget. Hogy a segítség és támogatás mit takart, a fentiek alapján sejthető, az viszont tény, hogy Gyurcsány magához hívatta, és dicséretben részesítette a budapesti főkapitányt, aki - emlékszünk még rá - egy akkoriban föltett újságírói kérdésre, ami esetleges lemondását célozta, azt válaszolta cinikusan: "Én? Miért?"

A Gyurcsány-kormány folyamatosan és fokozatosan fenntartott egy állandó és konspiratív elemektől sem mentes veszélyérzetet, ami megítélésük szerint megkívánta a megerősített és folyamatos rendőri jelenlétet, ellenőrzéseket. Hadd idézzek föl ezek közül néhányat az elmúlt évekből, talán nem haszontalan. 2006. március 15-én az állami központi ünnepség színhelyén Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt a Nemzeti Múzeum homlokzati timpanonjára látványosan telepített mesterlövészek védték. 2006. március 28-án az országgyűlési választások kampánya hajrájában Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy a választási nagygyűléseket szlovák bűnözői körök robbantásos merényletekkel szándékoznak meghiúsítani. Az MSZP és a Fidesz közterületi politikai rendezvényeiket visszavonták. Vagy 2007. február 8-án Szilvásy György titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter arról beszélt, hogy a szélsőségesek nemcsak a március 15-ei ünnepet akarják megzavarni, de akár közintézményeket is megtámadhatnak. 2007. február 13-án máig ismeretlen tettes gépkarabéllyal sorozatot lőtt az ORFK Teve utcai székházára. A kormányfő radikalizálódó események láncolatáról beszélt, de a tettest a mai napig sem ismerjük.

Jogosan veti föl az anyag is, hogy kinek állhatott mindez az érdekében. Gyurcsány Ferenc, az akkori miniszterelnök így értékelte a szeptember 20-áról 21-ére virradó éjszaka embervadászatait. Idézet: "A rendőri vezetéssel naponta többször találkozom. Úgy látom, hogy a magyar rendvédelem erre a kihívásra képes a kedd esti és a tegnap esti minőségben reagálni és a rendet tartósan fenntartani." "Oh, én nem így képzeltem el a rendet!" - gondolhatták a költővel igen sokan akkoriban.

További Gyurcsány-idézet: "Nincs türelem a rendbontókkal szemben, a leghatározottabban fel kell lépni ellenük." Vagy még egy: "Miniszterelnökként természetesen többször is beszéltem rendőri vezetőkkel, részt vettem a nemzetbiztonsági kabinet ülésein. Tájékoztatót, értékelést kértem, továbbá megfogalmaztam elvárásaimat."

Hadd idézzek önöknek fel néhány címet, alcímet az akkori internetes híradásokból. "Karhatalmi harcászat zajlott Budapest utcáin", "Gergényi sem tudja", "Kötelező az azonosító viselete?" - emlékszünk rá, hogy erre az a cinikus válasz érkezett, hogy leestek az azonosítók. További idézet: "Símaszkban lehet-e intézkedni?", "Hogy került a vipera a rendőr kezébe?", "Miért kameráznak az intézkedő rendőrök?", és így tovább. (Zagyva György Gyula: A mai napig.)

Vagy néhány idézet a jegyzőkönyvekből, amelyek a rendőri intézkedéseket írják le, illetve arra utalnak. Idézet: "Nincs rajta mit szépíteni - mondta a jegyzőkönyv tanúsága szerint egy akkori rebiszes -, egyszerűen kitereltük az embereket az X. Y. sörözőből, és megvertük őket." Vagy egy másik egy hölggyel kapcsolatban: "Üsd szét azt a büdös ....!" Vagy még egy: "Takarodjatok vissza oda, majd ott jól szét lesztek verve."

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálatos, hogy az MSZP-frakció tagjai, mint megannyi bátor Sir Robin, távolmaradásukkal tisztelik meg ezen napirend megvitatását, pedig megválaszolandó kérdés akadna jócskán. Érdemi válaszokat várnánk tőlük, a volt miniszterelnöktől, a rendőri vezetőktől és egyéb érintett személyektől, a mondom, még mindig megválaszolandó kérdésekre, hiszen a felelősséget vállalniuk kell cselekedeteikért. Hogy az ásítóan üres MSZP-padsorokhoz intézzem azt a kérdést, amit egy kedvelt hetilapjukban oly gyakran fogalmaznak meg más üggyel kapcsolatban: "Önöknek nem hiányzik a válasz?"

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Patay Vilmos képviselő úr következik, Fidesz.

(20.20)

PATAY VILMOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azon képviselők közé tartozom én magam is, aki azon a bizonyos október 23-ai délutánon az Astoria melletti Fidesz-rendezvényen részt vettem, a színpadtól mintegy 15 méterre álltam, a járdán körülöttem idős mamák az emeleti lakásokból lehozott hokedliken, szemben a másik oldalon nagyon sok kismama, legalább 6-8 kismama babakocsival. Sokan voltunk, öregek, fiatalok, egyedül, barátokkal, és ahogy mondtam, gyerekekkel, gyerekkocsikkal.

Én Horváth János képviselőtársamhoz hasonlóan örülök annak, hogy a Balsai-jelentés egy nagyon nagy munkával a történések vázát bemutatta, és a csomópontok tényeire rámutatott. Én a magam megélt élményeivel szeretném ezt színesíteni, mert nekem - bizonyára többen vagyunk így - ez egy kicsit elégtétel, hogy itt, a parlament falai között vizsgálati eredményekről szót ejthetünk, mert a mai napig nem kaptunk egy csomó kérdésre választ. Nyilván ez a vizsgálat sem alkalmas arra, hogy minden részletről leszedje a fátylat. Ezekből egypárat felsorolnék.

Vajon miért keringett a rendőrségi helikopter a tömegrendezvény végén többször is visszatérően, amikor Orbán Viktor tartotta a beszédét, és vajon mit forgalmazott, milyen jelentést adott le? Én több alkalommal voltam rendezvényeken, ez nem szokás. Nem szokás, hogy ott fönt döngicsélünk, aztán többször visszatérünk. Vajon miről szólt az a jelentés, ami után három perccel Gergényi úr kiadta a parancsot?

A másik jogos kérdés: fel voltunk ott sokan háborodva, hogy ez velünk megtörténhet? Ez tényleg velünk történik meg? El akarunk menni haza, és nem tudunk elmenni haza. Lehet, hogy a hiba ott van, hogy mi rossz irányba akartunk elmenni. Én a sportegyetem, tehát a Déli pályaudvar közelében parkoltam le a kocsival, bementem a Délibe, metróval át a Deák térre, és onnan sétáltam, megebédeltem, szép nyugodtan készültem a megemlékezésre. Metróval szerettem volna visszamenni, de sehol nem tudtam metróra szállni. Sehol. A metrók nem jártak.

Több Dombóvár környéki ismerőssel találkoztam, kérdeztem tőlük, hogy merre mennek. Teljesen tanácstalanok voltunk. Végül, miután láttuk, hogy a Blahától egy valamilyen osztag közeledik, sok füstöt, gázt láttunk, ha jól emlékszem, az East-West Center üzletház mellett, aljában lévő vendéglőbe mentünk be vacsorázni, és itt ért bennünket az addigra odaérő rendőrök atrocitása. Motorosok kerültek elő, akik bejöttek a vendéglőbe, leszerelték a falról a tűzvédelmi tömlőt, kivitték az utcára, és a rendőröket spriccelték vele. Ez így történt. Mi pedig bent vacsoráztunk. Ezt követően, nyilván a rendőri támadásra ezek az emberek elrohantak, ezek a motorosok elmentek, a rendőrök meg bejöttek az étterembe, és egy ilyen droid ruhás parancsnok elkezdett kiabálni, mintha háború lenne, hogy azonnal mindenki a földre. Kés, villa, ott eszünk, vacsorázunk.

A bejárathoz a legközelebb lévő asztalnál három lány és három fiú vacsorázott, és megkérdezték: nem látja, hogy vacsorázunk? Erre rájuk rontottak az emberek, leteperték őket a földre, és hátul összeszíjazták a kezüket. Semmi bűne nem volt ennek a hat fiatalnak, a három lánynak, három fiúnak, de ez történt velük. Mi nem feküdtünk le, látta a parancsnok, én speciel a legbelső asztalnál vacsoráztam egy idősebb nénivel, aki elmúlt 74 éves, aki ott sírdogált, és elkérte a telefonomat, hogy hadd hívja fel a fiát, mert haza szeretne menni Vácra, és nem tudja, hogy most merre menjen. Tehát egy 74 éves néni, az nagyon veszélyes fajta, már rendőrségi szempontból. Miután látta a parancsnok, hogy senki nem fekszik a földre, ezért azt mondta, hogy azonnal hagyjuk el az éttermet. Rendőrsorfal között kellett az étteremből kimenni.

Én azért nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ez a parancsnok, az ottani parancsnok neve egyébként bizonyos Ricsei Tibor rendőr őrnagy volt (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ismerjük!), ez a Ricsei elvtárs vajon leírta-e a jelentésében, hogy miért hatoltak be, és ha behatoltak, milyen intézkedést kellett tenni, hogy elhárítsák azt a nagyon nagy veszélyt.

Most nyilván ez a Balsai-jelentésben nem szerepelhetett, mert rengeteg dolog történt még szerte a városban, ami nyilván nem kerülhetett bele, itt senkinek nem törték be a fejét, és semmilyen verés nem történt, leszámítva ennek a hat fiatalnak a nagyon durva megbilincselését, hogy vajon ez a jelentésben szerepelt-e? És milyen alapon intézkedett ő békeidőben, zavart ki ott vacsorázó embereket anélkül, hogy bármit elkövettünk volna, vagy ő meg se próbálta ezt ránk bizonyítani.

Igazából azt gondolom, hogy nagyon sok ilyen jogsértés történhetett, ami ebben a jelentésben nem szerepelt. Nyilván utána mi nem mentünk el és nem tettünk feljelentést, mert lehet, hogy kinevettek vagy kimosolyogtak volna, de azt gondolom, ez is fényesen azt bizonyítja, hogy ezek az emberek, akik akkor intézkedési kényszerben érezték magukat, egy megfelelési kényszerben voltak, meg akartak felelni a feletteseiknek, a feletteseik meg akartak felelni a miniszterelnök elvtársnak.

Azt gondolom, ez az a dolog, ami az egészet mozgatja. Nincs más. Ki a fene mondta annak a droid ruhásnak, hogy bejössz, és ezt kell csinálnod a fiatalokkal? Ha nem egy megfelelési kényszer, egy olyan érzés, hogy nekem meg kell felelnem, mert ott van a hátam mögött a főnök?

A másik pedig, hogy helikopterről nézi, vagy mit tudom én, honnan nézi, hogy hogyan intézkedem, mert aki nem úgy intézkedett, azt még a Gödörnél leváltották, hallottuk itt.

Nagyon örülök annak, hogy ez, még ha később is, mint ahogy jobbikos képviselőtársaink szerették volna, idekerült a Ház elé. Annak azonban még jobban örülnék, ha ennek az embernek - aki oda behajtott és ezt csinálta - a neve megjelenne az újságokban, hogy mindenki előtt szégyellhesse magát. Én nagyon szeretnék ezzel az emberrel találkozni álarc nélkül, nem ebben a fekete maszkban, a szemébe nézni, és megkérdezni tőle, hogy kedves barátom, békeidőben ezt kell csinálni? Ezért kapod a mi adónkból a fizetésedet?

Tehát nyilván mindenki, aki érintve volt, én személyesen is, talán a hangomból is hallatszik, hogy egy kicsit most is megindulva rajta, mert nem normális dolog. Az ember azt várná el a rendőröktől - öltönyben, nyakkendőben voltam fönt, egy 50 éves megemlékezésen, nem azért mentünk fel, hogy balhézzunk -, azt vártuk volna a rendőröktől, hogy megvédjenek bennünket. Kitől, kiktől? Mondjuk, egy ekkora tömeg - hogy mondjam - szétengedése csak rendben történhet, mint ahogy egy sportmeccsen is ott vannak a rendőrök, ha nem is a balhé miatt, de mindenképpen azért, hogy az utcán a forgalom normálisan menjen. Itt semmi nem ment normálisan, illetve minden úgy ment, ahogy a kigondolói talán ezt előre eltervezték. Nekem olyan benyomásom volt, sokakkal együtt.

Végül is fél tízkor sikerült egy nagy kerülővel, Kálvin tér, Keleti, a Keletiből metróval, a metró sehol nem állt meg, sikerült átmenni a Délibe. Én azért szerettem volna elmondani, és azért örülök ennek, hogy ezt elmondhattam, mert valahol nekem is és a többieknek, akik ezt megélték - legfeljebb a családok izgultak odahaza, amikor a vidéki falvakban, városokban látták Budapest utcáin ezt a rendőrőrületet -, sikerült hazajutnunk különösebb sérülés nélkül, mármint fizikai sérülés nélkül, ez egy elégtétel, hogy végre-valahára ennek az október 23-ai keserű délutánnak és estének az eseményeit itt megbeszélhetjük. Itt szóba kerülhetnek azok a hamis bajtársiassággal egymást védő rendőrök, akik, még egyszer mondom, a mi pénzünkön a rend őrei, és csakis a mi rendünket, a többség, a társadalom rendjét kellene hogy védjék, nem pedig a hatalmával visszaélő és esetleg beteges vezéri hajlamaikat kiélő országvezetők érdekeit.

Köszönöm szépen, hogy ezt a véleményemet elmondhattam, és köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

(20.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Novák Előd képviselő úr következik rendes felszólalásra, a Jobbik... (Jelzésre:) Bocsánatot kérek, én már gyorsan előreléptem. Elnézést kérek, képviselő úr.

Pichler Imre képviselő úr előbb jelentkezett, ő írásban jelentkezett, tehát ő következik.

Parancsoljon, képviselő úr!

PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt rátérnék a Balsai-jelentésre, emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat: 56 éve Magyarország meggátolhatatlan erővel fejezte ki a szabadság iránti örök olthatatlanságát, a szabadságba vetett hitét és a szabadság iránti vágyát. 56 éve, hogy a csend falai leomlottak, és mindenki megbizonyosodhatott arról, hogy a becsület él, és tenni kész, és ereje erősebb, mint a félelemből épült falak. A becsület megmutatta, képtelen a belenyugvásra, képtelen a tehetetlenségre, alapeleme a változtatni akarás, a cselekvés.

1956-ban a magyar emberek nemcsak egy diktatúra ellen lázadtak fel, hanem a hazugság és a félelem ellen is, mert ez becsületbeli ügy volt, nem egy, nem tíz, nem száz emberé, hanem millióké, a magyar embereké, Magyarországé. Becsületbeli ügy volt, amelyért semmilyen áldozat nem volt elég nagy, amelynek akkor golyózápor és akasztófa, ma és mindörökké egy becsületében megmentett nemzet tisztelete és soha el nem múló emlékezete a jutalma. Így van ez, ha ebben az ügyben nem is osztozott mindenki, még ha voltak és még ma is vannak köztünk olyanok, akik ezrek sírja fölött is képtelenek a bocsánatkérésre, még ha voltak és még ma is vannak köztünk olyanok, akik akkori aljas helytállásukért szégyenteljes kiváltságot élveznek. 1956 kristálytiszta bizonyítéka annak, hogy csak akiben él a becsület, az lehet szabad, sem hatalom, sem erőszak, sem brutalitás, sem íróasztalnál elkövetett hazaárulás, sem magabiztos nemzetmeglopás nem képes túlélni a nemzet becsületének ítéletét.

Október 23-a a szabadság napja. A magyar emberek azóta többször is bizonyították, nem tűrik, ha hazudnak nekik, és nem engedik korlátozni a szabadságukat. Magyarország nagy lépést tett az elmúlt időszakban annak érdekében, hogy az évtizedekig velünk élő igazságtalanságokkal őszintén szembenézzen. 2006. október 23-án a Gyurcsány-kormány akadályozta meg, hogy a magyar emberek a szabadság napjára felszabadulva, hazugság és félelem nélkül emlékezzenek.

A jelentés szerint az őszödi beszéd, az MTV ostroma és az azt követő rendőrségi megtorlások az alapjai annak a piramisnak, amely október 23-ával csúcsosodott ki. A dokumentum a TV-székház szeptember 18-ai megtámadásával is foglalkozik. A jelentés megjegyzi, hogy Gergényi Péter akkori budapesti rendőrfőkapitány ügyében elöljárói gondoskodás elmulasztása miatt korábban eljárás indult, mert a feljelentés szerint az MTV-székháznál a biztosítás parancsnokaként Gergényi magára hagyta a vízágyú személyzetét, nem gondoskodott a fenyegető veszélytől való megóvásukról.

Balsai szerint megalapozottan feltehető, hogy a rendőrség nem gondatlanságból, hanem tudatosan tűrte el a túlkapásokat. Balsai szerint a rendőrök legfelső politikai utasításra cselekedtek. A dokumentum szerint az MTV ostromának a későbbiekre nézve talán legsúlyosabb eredménye az lett, hogy a rendőri állományban kialakult egy erős ellenérzés minden tüntetővel szemben, ami napok alatt egyes vélekedések szerint revánsvággyá fokozódott. A parancsnokok felelősségét a Balsai-jelentés egyebek mellett megállapítja, hogy Gergényi, Lapid Lajos dandártábornok, illetve Majoros Zoltán műveletirányító parancsnok utasításai alapján történtek az október 23-ai tömegoszlatások. A tömegnek a Parlamenthez vezető Alkotmány utcából történő kiszorítását követően Pigler István alezredes egyértelmű javaslatot tett a tömegoszlatás befejezésére, mivel a csoportosulás nagyobb része a közelgő Fidesz-MPSZ-rendezvény felé vette az irányt. Pigler ennek ellenére azt az utasítást kapta Majorostól, hogy a tömegoszlatást folytatni kell a Deák tér és az Astoria irányában, ahol a Fidesz tartotta a megemlékezését.

Itt szeretnék egy pillanatra megállni. Ugyan nincs itt Schiffer képviselőtársunk, de ő arra is hivatkozott, hogy többek között a Balsai-jelentés nem találja meg a jó megoldást, nem tárja fel a jó megoldásokat. Hát, itt volt a jó megoldás, akkor, amikor Pigler alezredes egyértelműen azt a javaslatot tette, hogy fejezzék be a tömegoszlatást, ehelyett a felső vezetés arra utasította, amit az előbb elmondtam.

A jelentés megállapítja, hogy az eddig megindult büntetőeljárásokban kizárólag a bántalmazó rendőrök, esetleg a közvetlen felettesük felelősségét vizsgálták, Balsai viszont azt írja: elképzelhetetlennek tartom, hogy a helyszíni parancsnokok az egyes rendőrök jogsértéseit, bűncselekményeit ne látták, hallották vagy tapasztalták volna. Ha nem léptek fel a törvénysértések ellen, szerinte az elöljárói intézkedés elmulasztásának bűncselekményét valósították meg.

A tömegoszlatás helytelen folytatása és a zárósorfal elmulasztása, valamint a Fidesz-rendezvényt követően a tömegoszlatás elhamarkodott elrendelése nemcsak jogsértések és szakmai hibák sorozatát, hanem egyben bűncselekmények gyanúját is megalapozza. Mindezt tetőzte, amint már elmondtam a kétperces felszólalásomban is, hogy többek közt Baranya megyéből is felrendelt, kiképzésen részt vevő rendőröket is bevetettek, és több helyszínen is alkalmazták ezeket a szerencsétlen, vidéki kistelepülésen szolgálatot teljesítő rendőröket. Teljes mértékben a parancsnokok rossz, szakszerűtlen utasításai alapján cselekedtek ezek az emberek.

Én úgy gondolom, hogy a Balsai-jelentés méltóképpen feltárja a 2006-os eseményeket, és nagyon remélem, hogy az Országgyűlés ezt el fogja fogadni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Még egyszer elnézést kérek Novák Előd képviselő úrtól, most következik. Parancsoljon, képviselő úr, megvárom nyugodtan, amíg felteszi a mikrofont, mert erre nem számíthatott. Parancsoljon, képviselő úr!

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 2006-os rendőrbűnözésre utasítást adó Gyurcsány Ferencnek sajnos nem kell félnie az elszámoltatástól, sőt nem lehetett még csak a parlamenti vizsgálóbizottságban sem kihallgatni, mert hiába írta elő az alkotmány, hogy bármely magyar állampolgár köteles ott idézésre vallomást tenni, az exminiszterelnök úgy reagált a kötelezettségére, mint pufajkás elődje, Horn Gyula: na és? S amikor Gaudi-Nagy Tamás azt javasolta, hogy aki az országgyűlési bizottsági meghallgatását megtagadja, azt sújtsa szabadságvesztés, magyarul Gyurcsány Ferenc legyen fegyenc - hogy a Kossuth tériek sajnos nem bevált jelszavát idézzem -, akkor hogyan reagált Rétvári Bence államtitkár, aki most itt az előterjesztésében úrifiúként mesélte ugyebár, hogy ő sosem gondolta volna, hogy egyszer könnygáz éri úri orrát. Hát, szegény!

Nos, azt válaszolta a javaslatunkra, hogy emlékeztessem őt egy másik, számukra kellemetlen esetre, hogy érzik a problémát, de a Jobbik által felvetett megoldás politikailag nem korrekt, inkább a politikai kultúrán kellene úgy változtatni, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő.

(20.40)

Értik, ugye? Hogy majd Gyurcsány Ferenc hoz nekünk valamiféle politikai kultúrát, gyakorlatilag ezt mondta az államtitkár úr. De hát kérdem én, hogy honnan. Balatonőszödről? Mert önök ezt várják az érdemi intézkedések helyett. Ráadásul nemhogy a mi javaslatunkat megfogadva ne változtattak volna a joggyakorlaton, de a hatályát vesztett alkotmányhoz képest az új alaptörvényből még a vizsgálóbizottság előtti megjelenési kötelezettséget is kihagyták, így e tekintetben is még csak romlott a helyzet.

Ugyanígy maszatolt a kormányoldal a böszme mentelmi jogának esetében is - azért ezt is idézzük fel -, hiszen már áprilisban kérte az ügyészség Gyurcsány mentelmi jogának felfüggesztését, de a fülkeforradalmárok szeptemberig húzták ezt a pofonegyszerű ügyet. Pedig nem a bűnösséget kellett volna megállapítani - az majd a bíróság dolga lesz -, csak hogy akarunk-e politikai védelmet biztosítani neki. Mert szép szavak az új alaptörvényben, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, csak hát ugye vannak egyenlőbbek, akiknek jár a képviselői felelőtlenség jogi kiskapuja, a politikusbűnözés e törvényesített formája. Áprilistól szeptemberig húzták tehát önök Gyurcsány mentelmi jogának felfüggesztését, míg ha jobbikosokról van szó, egy-két hét alatt mindig megszületett a döntés. Rajta kívül addig csak a nemzeti ellenzék, tehát a Jobbik képviselőinek mentelmi jogát adták ki, már-már tömegesen.

Samu Tamás képviselőtársunkat a mandátumától is megfosztották, mert 2006 után belerúgott egy rendőrpajzsba. Engem pedig például azért ítéltek el, mert ávósnak neveztem egy karhatalmistát, akiről mellesleg a bíróság is megállapította, hogy jogszerűtlenül állított elő.

Kimentek a tankok - illetve egy azért, ugye, itt maradt 2006. október 23-ára. Hadd idézzem fel még ezt az emléket, hiszen az '56-os pesti srácokhoz hasonló leleményességről tettek tanúbizonyságot 2006 hősei, élükön a tankot beindító Horváth Györggyel. Persze, az ávósok értelmi szintje sem változott. Bevonták Gyuri bátyánk jogosítványát, hogy azzal majd megakadályozzanak egy újabb harckocsikázást. A mieink leleményessége viszont méltó volt a lyukas zászló megalkotóiéhoz.

A gumilövedékekkel szemben a szabadság betűiből építettek hófehér barikádot - ahogy azt a Hungarica meg is zenésítette csodálatosan. Ezekből a történelmi pillanatokból sajnos ki kellett maradnom, hiszen engem már délelőtt letepertek a robotzsaruk itt a Nádor utcában, miközben szorították ki a magunkfajtákat a Parlament környékéről. Egy dolog azonban kárpótolt: a tankos Gyuri bácsi volt a cellatársam, akit akkor tán csak Gyurcsányra cseréltem volna el ott. Neki azonban nem kell félnie az elszámoltatástól; tavaly mentelmi joggal, ma épp közkegyelemmel védi őt a Fidesz, érdemi eljárások pedig nem indulnak ellene.

Emlékeznek még arra, hogy 2002-ben az elbukott választás után mit mondott Orbán Viktor? Hogy megvédenek mindent és mindenkit a szocialista kormánytól, ezért még a polgári köröket is életre hívta. 2006-ra azonban már csak az elhíresült százmillió forintos páncélautó maradt, melyben a Fidesz elnöke elegánsan távozott, míg szavazóit lőtték és verték a rendőrbűnözők. Egészen pontosan két ilyen százmilliós páncélautója volt akkori ellenzéki politikusként Orbán Viktornak - biztos, ami biztos, ugyebár.

A magyar embereket viszont tehát, mondjuk ki, később inkább éppen hogy a Civil Jogász Bizottság sokkal reálisabb jelentését összehozó Morvai Krisztina, valamint Gaudi-Nagy Tamás és nemzeti jogvédő társai védték meg, ezúton is köszönjük áldozatos munkájukat.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk a rendes felszólalásokat. Zagyva György Gyula képviselő úr következik rendes felszólalásra, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Itt az előbb már azért volt egy elég komoly pengeváltás még a szocialisták nélkül is. De jobb is egyébként, hogy ebben ők nem vesznek részt, mert itt a Balsai-jelentésnél, hogy itt mi melyik jelentésről vitatkozunk, ezt egyébként csak mi értjük. Tehát itt a Fidesz és a Jobbik képviselői értik. A szocialisták odáig se jutottak el, hogy egyáltalán azt felfogják a csökött agyukkal, hogy itt konkrétan rendőri jogsértések történtek 2006-ban. Ők egyszerűen ezt teljesen normálisnak tartják, úgyhogy jobb is, hogy ők nincsenek itt.

A Fidesz képviselőinek szeretném azért egy-két helyen kiigazítani az álláspontját, ha elfogadják, mert itt azért nagyon súlyos dolgokat hallottam tőlük is, olyan fideszes dogmákat, amit az elmúlt öt évben újságokban, Demokratától Heti Válaszig meg különböző honlapokon lehetett olvasni, és úgy látom, hogy a parlamentben is ezeket a dogmákat elfogadják.

Mégpedig, tehát akkor itt sorolnám: itt az Alkotmány utcában és a Nádor utcában történteket csak úgy gyorsan futnám át, mert ugye itt erről ment a vita az előbb, hogy ebbe a jelentésbe hogy került be. Tehát, hogy itt mindenki tisztában legyen azzal, hogy miről is vitatkozunk: 2006. október 23-án a reggeli óráktól kezdve a rádióban, a híradókban le lett adva többször, hogy a rendőrség megnyitja a hajnalban lezárt Kossuth teret, és azt a tüntetők újra elfoglalhatják. Tehát ez rádiókban, hírekben el lett mondva, tele volt vele az internet, tehát mindenki, aki úgy gondolta, hogy ő a Kossuth téren akar tüntetni aznap, folytatva a majdnem két hónapos tüntetéssorozatot, az a Kossuth tér felé vette az irányt három óra körül azért, hogy a rendőrség által megígértek szerint elfoglalhassa a Kossuth teret újra.

A mai napig nem lett arra magyarázat adva, hogy a rendőrség miért nem tartotta be ezt az ígéretét. Egyébként a Balsai-jelentés, se a könyv, se az interneten olvasható jelentés nem részletezi, hogy a rendőrség milyen magyarázatot ad arra, hogy miért nem engedte meg azt, hogy a tüntetők visszamehessenek. Pedig ez egy nagyon fontos sarokpont, mégpedig azért, mert ott, ha a rendőrség nem állja útját annak a megítélésem szerint 600-700 embernek, akik az Alkotmány utcában beleütköztek a rendőrsorfalba... - és egyébként, gondolom, nem okozok meglepetést, én is köztük voltam, tehát tudom, hogy miről beszélek. (Dr. Rétvári Bence nevet.) Látom, Rétvári államtitkár úrnak nagyon tetszik, nem tudom, hogy újdonságot mondtam, vagy... (Dr. Rétvári Bence: Nem lepett meg!) Akkor az se lepi meg, hogy a TV-ostromról is testközelből fogok tudni beszélni, akkor az se fogja meglepni (Dr. Rétvári Bence: Az elévült!), tehát ott is tudok mondani belső információkat.

Tehát akkor folytatnám az Alkotmány utcai elemzést. Tehát ez a 600-700 ember, akik az Alkotmány utcában beleütköztek ebbe a rendőrsorfalba, mint ahogy a könyvben olvasható Balsai-jelentés le is írja, nem támadták meg a rendőröket, tehát teljesen jogszerűtlen volt, hogy ott a rendőrség feloszlassa őket, sőt elég komolyan lépjen fel ellenük. Testközelből láttam egyébként, hogy a békés, ámde tanácstalan tömeget milyen szinten oszlatták fel ott a rendőrök. A tömeg azért volt tanácstalan, mert nem értette, hogy miért nem engedik őket be. Ezért ott egy 20-25 perces farkasszemnézés alakult ki a rendőrökkel szemben. A rendőrök nem voltak felvilágosítva, a rendőröknek lila gőzük nem volt arról, hogy itt a rendőrség vezetői megígérték a rádión keresztül meg a különböző hírszolgáltatókon keresztül, hogy a tömeg visszamehet a Kossuth térre, nem voltak erről tájékoztatva, a tömeget természetesen nem engedték be, és a vége az lett, hogy fel lett oszlatva az a tömeg. Abból alakult ki az egész napi eseménysor már utána.

Tehát, ha itt az Alkotmány utcában a rendőrség átengedi azt a 600-700 embert, akkor az égvilágon semmi nem történik október 23-án, leszámítva a reggeli Nádor utcai eseményeket, de hát az ugye még reggel történt. Tehát délután ott már semmi nem történt volna. Tehát a legnagyobb felelőse az a személy az október 23-ai eseményeknek, aki azt elrendelte, hogy a rendőrség ne tartsa be az ígéretét, és ne engedje vissza az embereket a Kossuth térre.

Tehát én konkrétan ezt hiányolom nagyon a Balsai-jelentésből, hogy ennek miért nem mentek utána, és miért nem lett ez kiderítve, hogy ki az a rendőri vezető vagy rendőri vezetők, akik ezt nem engedték meg, és ott feloszlatták a tömeget úgy, hogy közben az a 600-700 ember teljesen jogosan ment az Alkotmány utcába a rendőrség ígéretének megfelelően, hogy elfoglalja a helyét a Kossuth téren. Ez az egyik olyan fideszes tévhit, amit szerintem ki kell igazítani, mert eddig folyamatosan lehetett hallani fideszes képviselőktől is, hogy ott a tömeg támadt rá a rendőrökre. Tehát ez nem igaz.

(20.50)

A másik nagyon fontos fideszes tévhit a TV-ostromhoz kapcsolódik. Itt is, ebben a vitában nagyon sokszor elmondták, hogy hogy sajnálják, hogy a gyengén felszerelt rendőri egységek nem tudták megvédeni a TV-székházat, és nem is akarták valójában megvédeni, és mindenféle összeesküvés-elméletet építenek erre rá. Holott egyébként pont a fideszes képviselők szoktak minket vádolni azzal, hogy összeesküvés-elméleteket szövünk. Pedig ebben ez egy óriási összeesküvés-elmélet, amiben attól sem riadnak vissza néha, hogy azt állítsák, mint például Kerényi Imre és Bencsik András, a Demokrata újságírói, abban az időben Kerényi is írt a Demokratába, ahol konkrétan azt merték leírni, hogy a tömeg nagy része pénzt kapott a TV-ostromért, ami a legundorítóbb, legmocskosabb hazugság. Ezért se kért senki bocsánatot, sőt a mai napig feltűnik ez a hazugság a Fidesz soraiban. Ezt többször elő szokták hozni, amit visszautasítok. Ez teljesen elképesztő.

No, ebben a vitában többen elmondták, hogy a TV-ostromban a rendőrök nem akarták megvédeni a TV-székházat, valami homályos oknál fogva. Nyilván a szocialistáktól arra kaptak utasítást, hogy ne védjék meg, és a rendőrök istenigazából nem is próbálták a tüntetőket onnan szétoszlatni, és istenigazából a rendőrök csak álcának voltak ott. Nem tudom, hogy önök közül ki állt szemben a TV-ostrom éjszakáján a rendőrökkel. Ki látta testközelből, kérdezem, a Fidesz képviselői közül ki volt ott, a helyszínen, és ki állt szemben a fellépő rohamrendőrökkel? Ki látta, hogy azok a rendőrök milyen elánnal vetették bele magukat a tömeg oszlatásába? Ahogy az előbb említettem, én ott voltam a helyszínen, én láttam testközelből, hogy azok a rendőrök egyáltalán nem voltak megilletődve, azok a rendőrök végezték a dolgukat, azok a rendőrök nagyon kemény gumibotcsapásokat osztottak ki a tömeg tagjaira. Azok a rendőrök nagyon keményen harcoltak, sőt azok a rendőrök elég komoly túlkapásokat is végrehajtottak egyébként, csak ebbe már ne menjünk bele.

És arra is válaszolnék, amit fel szoktak hozni fideszes képviselők és fideszes újságírók, hogy másnap, csodák csodájára a Blaha Lujza téren miért tudták hipp-hopp feloszlatni a körülbelül ugyanakkora létszámú tüntető tömeget. Hát, aki ezt megkérdezi, az látványosan nem ért a tömegoszlatáshoz. Meg nem látott még ilyet közelről, meg az egész mechanikáját nem érti, meg nem érzi. Azért, akkor gyorsan kifejtem egypár percben, azért tudták másnap nagyon könnyen feloszlatni a tömeget, és azért tudott úgymond győzni a tüntető tömeg a TV-székháznál, mert nem ugyanaz volt a két helyszín. És ezt senki nem veszi önöknél figyelembe. A Blaha Lujza téren meg egy nyílt terepen egy rendőri erő nagyon könnyen tud felvonulni, falanxba tömörülni, tudja használni a járműveit, tudja használni a vízágyúját, különböző eszközeit, tudja használni a Budapest belvárosában elhelyezett térfigyelő kamerákat, illetve a tüntető tömegnek nincs muníciója, mondjuk, mint a TV-székház előtti térkövek. Nem tudja kihasználni a tüntető tömeg, mondjuk, a Blaha Lujza tér aszfaltját, mint ahogy a TV-székházzal szemben a térköveket ki tudta használni.

Illetve, mellékesen mondom, a TV-székház előtt van egy nagyon keskeny kis szervizút, amit a tüntető tömeg nagyon könnyen, nagyon gyorsan lezárt két darab TV-s autóval, amit odafordított. És elmondom itt a fideszes képviselőknek, vagy esetleg Mátrai Mártának is, ha idefigyel, hogy nem azért lettek ott azok az autók felgyújtva valószínűleg, meg odaborítva, mert a tömeg ki akarta élni a vandalizmusát, meg kukákat akart borogatni, hanem azért, mert nyilván elzárták a rendőrök elől az utat, hogy oda bemenjenek. És egyébként nem értem, hogy fideszes képviselők miért vannak azon felháborodva, hogy a rendőrség nem eléggé verte meg a TV-székház előtt tüntető tömeget. Ezt nem értem. Az a tömeg azért tüntetett, mert Gyurcsány Ferenc hazudott, és Gyurcsány Ferenc hazaáruló kijelentéseket tett, és az az önök oldalán állt. Egyébként önöknek csatlakozni kellett volna ahhoz a kezdeményezéshez és ahhoz a tömeghez, nem elítélni. A mai napig nem értem, hogy ezt miért tették, és miért mi vagyunk még mindig az ellenség, és mondjuk, a Gyurcsány meg miért ülhet itt, tőlem négy székkel arrébb. Ebbe már ne is menjünk bele.

Tehát a TV-székháznál a helyszín olyan volt, hogy ott egyszerűen a tömeg győzelemre volt ítélve. Csak ezt fel kéne már fogni. Semmiféle összeesküvés-elmélet nincs benne. Ott fák voltak, ahol nem tudott rendesen mozogni a rendőri falanx, nem tudott rendesen felfejlődni, olyan szűk volt a szervizút, amit, még egyszer mondom, elzártak autókkal, hogy nem tudtak járművekkel bejönni, nem tudott a vízágyú mozogni. Emiatt például a rendőröknek libasorban kellett bejönniük, amit a tüntetők megszórtak térkövekkel. Tehát most sorolhatnám reggelig, hogy miért győzött ott a tömeg. De még egyszer mondom, nem azért, mert a rendőrök nem akarták feloszlatni a tömeget, és valami homályos összeesküvés-elmélet van a háttérben.

Illetve mondok még egy nagyon érdekes dolgot, ami önök közül senkinek nem jutott eszébe szerintem. Mégpedig azt, hogy a környező utcákban és a Parlament előtt álló rendőri egységeket miért nem vezényelték a TV-ostromhoz. Látom itt az érdeklődő arcokat. Nagyon egyszerű a kérdés. A Kossuth téren még volt tízezer ember. Még a TV-ostrom idejében. Itt ment tovább a tüntetés. És ha itt van egy felelős rendőri vezető vagy parancsnok, akkor esetleg megfordul a fejében, hogy ha innen elvonja a rendőri erőket, akkor ez a szép épület nem biztos, hogy most ilyen állapotban van, és itt vitatkozgatunk benne.

Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a rendes hozzászólásokat. Szilágyi György képviselő úr következik, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár úrnak biztos nem fogok meglepetést okozni, hogy azért beszélünk mi merről az eseményről, és azért fontos nekünk az igazság kiderítése, mert akkor Budapest utcáin forradalom zajlott, nagy részünk ebben a forradalomban részt vett, míg önök itt bent ültek, és várták a négy évre rá történő fülkeforradalmat, hogy kétharmaddal jussanak be. Tehát mi szenvedő alanyai voltunk ennek az igazságtalanságnak, ami 2006-ban zajlott. És valóban így van, ha önök akkor odaálltak volna e mellé a forradalom mellé, akkor győzött volna a forradalom, és nem kellett volna a magyar nemzetnek elszenvednie azt a négy évet még, ami Gyurcsány Ferenc és bandája ténykedését jelentette 2006-tól 2010-ig. Egyébként is azért fontos az igazság, mert forradalom volt, és ugyanúgy, ahogy '56-tal kapcsolatosan fel kell tárni az igazságot, úgy 2006-tal kapcsolatosan is fel kell tárni az igazságot, tehát az igazságot, és ez a legfontosabb dolog, hogy a Balsai-jelentés vajon az igazságot tartalmazza-e.

Tehát a mi kérdésünk, és a mai napon arról szólt ez a jó pár óra, hogy mennyire volt alapos a vizsgálat, és mennyire tartalmazza a valóságot a jelentés, mert ezután ez a jelentés fogja az alapját képezni a 2006-os események megítélésének. És ha ebben valóban olyan dolgok vannak leírva, amik nem a valóságot tartalmazzák, akkor fordulhatnak elő olyan dolgok, hogy Gyurcsány Ferenc samesza ezelőtt pár héttel még mindig csőcselékről beszélhetett, amelyik tört-zúzott a belvárosban, és ezzel elferdíti teljesen az akkori történéseket.

A másik lényeges kérdés, amire itt választ szeretnék kapni, hogy jó-jó, rendben van, most ez a jelentés itt van a Ház előtt, de vajon volt-e felelősségre vonás - tudjuk, hogy nem -, és lesz-e felelősségre vonás ezekkel az eseményekkel kapcsolatban. Hiszen Révész Máriusz is elmondta, hogy Gergényi Péterrel kapcsolatban nem volt semmiféle felelősségre vonás. Én megkérdezem, hogy miért nem volt egy ilyen forradalom után, amit önök végrehajtottak állítólag 2010-ben, miért nem volt vajon felelősségre vonás Gergényi Péterrel szemben.

(21.00)

Aztán a másik lényeges dolog, amit Kupcsok Lajos említett itt, hogy az áldozatokat senki nem említette meg. Valóban, ez is nagyon fontos kérdés, hogy az áldozatok és az elkövetők közötti kettős mércét szüntessük már meg végre egyszer Magyarországon. Tehát az áldozatoknak legyen sokkal nagyobb joga, mint az elkövetőknek, és azok az áldozatok azóta is viselik ezeknek a cselekményeknek a nyomait és következményeit, hiszen akinek kilőtték a szemét, annak nem nőtt vissza azóta, ugyanúgy éli az életét, viszont az elkövetők vígan élik az életüket továbbra is, és senki nem fogja őket felelősségre vonni.

Aztán elhangzott itt az is - szintén Révész Máriusz által -, hogy mindenkit meghallgattak ebben a bizottságban, és a bizottsági meghallgatások után a teljes igazságot próbálták feltárni. Nézzük meg, hogy kit nem hallgattak meg, hát a két leglényegesebb szereplőt nem hallgatták meg, mert nem mentek el: Gyurcsány Ferencet és az ő akkori jobbkezét, a titokminisztert, Szilvásyt nem sikerült meghallgatnia ennek a bizottságnak. Aztán akit még nem hallgattak meg, azok pont az áldozatok voltak. Tehát akik a legnagyobb tényfeltárást csinálták szinte az elmúlt időszakban, a Közhatalom Jogsértettjeinek Egyesülete, amely jelen volt ezeken a bizottsági meghallgatásokon, őket egyetlenegyszer sem hallgatták meg, pedig kérvényezték. Ez az egyesület nagyon sok anyaggal rendelkezett, feltáró dokumentumokkal rendelkeznek a mai napig is, sőt ez az az egyesület, amely a legtöbb feljelentést tette szinte ebben az országban a 2006-os eseményekkel kapcsolatban.

Kik is a Közhatalom Jogsértettjei Egyesület tagjai? A 2006-os események összevert, szemkilőtt, meghurcolt, valós áldozataiból álló szervezet, amelynek tagjai körülbelül 30 feljelentést tettek a hamis vád terhe mellett a 2006. október 23-ai rendőrterrorral kapcsolatban, általánosságban és konkrét ügyekben, közokiratokkal, dokumentumokkal, filmfelvételekkel alátámasztva állításaikat, különböző ügyészségeken. A feljelentésekben nevükön nevezték a vélt elkövetőket, főleg a nagyágyúkat - tehát például Gyurcsány Ferencet, Bene Lászlót, Szabadfi Árpádot, Gergényi Pétert, dr. Lapid Lajost, Majoros Zoltánt, Pigler Istvánt -, de több kisrendőr, körülbelül 20 fő ellen is név szerint tették meg a feljelentést. Tehát nem ismeretlen tettesek ellen, hanem név szerint, dokumentálva és bizonyítékokkal alátámasztva tették meg a feljelentést.

Hogy milyen alapos munkát végeztek, azt mutathatja, hogy az ügyészség mindegyik feljelentésben elrendelte a nyomozást, de azóta - a Magyar Nemzetből származó információ szerint - a feljelentések egy részét összevonta, és ismeretlen személyek ellen folyik a nyomozás már másfél éve. Tehát nem is értjük, hogy ha ők egyszer megnevezték az elkövetőket, akkor miért ismeretlen tettesek ellen folyik a nyomozás, és meggyőződésünk - vagyis sajnos sejtésünk - az, hogy valójában fektetik az ügyeket, és érdemi munka nem történik. Ezt támasztja alá az is, hogy a megnevezett sértetteket eddig még nem idézte be az ügyészség tanúnak, tehát minden valószínűség szerint eddig még nem jutott el ez a nyomozás.

Aztán, amit még érdemes megjegyezni, az az, hogy többször fordultak önökhöz. Többször fordultak például Gulyás Gergelyhez is, ahol hivatalosan kérték - fölolvasok egy részletet -: ismételten nyomatékosan kérem, hogy az albizottság tegye meg a büntetőfeljelentést, mert hivatalosan az albizottság tudomására hoztam. Tehát ők a tudomására hozták Gulyás Gergelynek is, de egyébként tudomására hozták Balsai Istvánnak, sőt még miniszterelnök úrnak is elküldték azoknak az ügyeknek a bizonyítékait, ami alapján csak a kérdést teszem föl, hogy vajon nem kellett volna-e feljelentést tenni, hiszen a Be. 171. § (2) bekezdés értelmében a hivatalos személynek a Btk. 137. §-a alapján a foglalkozás körében tudomására jutott bűncselekmények miatt feljelentést kell tennie. Tehát ha ők tudomásukra hozták önöknek - vagyis ezeknek az érintetteknek - bizonyítékokkal alátámasztva ezeket a dolgokat, akkor nem kellett volna-e feljelentést tenni? Ezt csak megkérdezem, minden valószínűség szerint egyébként kellene, hiszen ez akkor törvénybe ütköző cselekedet, amennyiben nem tesznek.

Tehát a legfontosabb kérdés - még egyszer mondom - az elszámoltatás lenne, az lenne, hogy ezeket az embereket végre felelősségre vonják, ezek az emberek ne élhessék nyugodtan az életüket. Hiszen ha nem csak szavakban van elszámoltatás, akkor a kormánypárt a kétharmados kormányzati pozíciójából fakadóan kérhetne tájékoztatást a legfőbb ügyész úrtól, hogy most vajon ezek a feljelentések hol tartanak, elrendelték-e a nyomozást normálisan, és milyen határidőkkel várható ezeknek a nyomozásoknak az eredménye. Hogyha ezek valóban így működnének, akkor tényleg ott tartanánk, hogy Gyurcsány Ferenc nem ülhetne itt mellettünk. Hiszen Gyurcsány Ferencet - nekem meggyőződésem - nem Sukoró ügyében kellett volna elsődlegesen feljelenteni, hanem ebben az ügyben. A 2006-os ügyekkel kapcsolatosan kellett volna Gyurcsány Ferencet feljelenteni, hiszen minden valószínűség szerint, hogyha meggyanúsították volna bármikor Gyurcsány Ferencet, itt Gyurcsány Ferenc olyan bűncselekményeket követett el több rendőri vezetővel együtt, amelyek alapján a nyomozást mindenképpen el kellett volna rendelnie az ügyészségnek.

Tehát arra kérem önöket, hogy vegyék figyelembe azt, hogy mik történtek 2006-ban. Nagyon fontos, hogy az igazság legyen leírva 2006-tal kapcsolatosan, és ismételten - mint ahogy ma már egyszer mondtam itt a tisztelt Házban - a legfontosabb az lenne, hogy igazságot szolgáltassunk az áldozatoknak, igazságot szolgáltassunk ennek a nemzetnek, és végre - hátunk mögött hagyva a múltat - elkezdhessük építeni a szebb jövőt. De a Gyurcsány Ferencekkel és olyanokkal, akik a nemzet ellen vétettek, nem fog menni. Ezért kérem önöket, hogy lépjenek a tettek mezejére, és végre kezdjük el a valódi elszámoltatást, két évvel az úgynevezett fülkeforradalom után.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A hosszúra nyúlt vita végén azt hiszem, talán az utolsó rendes felszólaló vagyok, így államtitkár úr összegző mondatait szeretném még egy kicsit segíteni, hogy azok még olyan irányba menjenek, hogy még biztatóbbak legyenek a szebb jövő elkövetkezésére is tekintettel, és a felelősségre vonásra is tekintettel. Hiszen vezérszónoki beszédemben is elmondtam, hogy ez egy igazságtételi ügy. Tehát önmagában egy jelentés Ház elé vitele, megvitatása hosszú órákon át, még a Házszabályt is próbáltuk közösen értelmezni, hogy hogyan lehet még olyan formában ezt a határozati javaslatot elfogadni, hogy az valóban a teljes igazság felderítését szolgálja, magyarul: a valós tartalmú Balsai-jelentés kerüljön majd véglegesen elfogadásra, és reméljük, hogy ez meg is fog történni; azonban valóban, ahogy Szilágyi György képviselőtársam mondja, és tulajdonképpen azt hiszem, az összes jobbikos képviselőtársam is erre utalt, de hallottam ilyet fideszes képviselőtársaktól is, hogy bizony felelősséget, következményt szeretnének látni.

Hogyha a jelentést magunk elé vesszük, egy-két elembe azért tételesen nem mentem bele, azokba az értékelésekbe, kritikákba a vezérszónoki beszéd műfajánál fogva, amit most gyorsan el szeretnék mondani. Van egy negyedik fejezet ebben a jelentésben, ami nem kevesebbről szól, mint a büntetés-végrehajtási intézetekben elkövetett bűncselekmény-sorozatok, azoknak a viszonylag alapos feldolgozása történik itt meg. Hiszen mi történt itt? Az előállított fiatalokat, akiket futószalagon előzetesbe vágtak a bizonyos botrányos nyomozóbírói döntéshozatalok során... - amely nyomozóbírók mai napig a helyükön vannak, és a mai napig emlékszem arra a kerületi ügyész asszonyra, Palásti Mártára, aki, úgy tudom, szintén a helyén van, aki, hogy mondjam, vérben forgó szemekkel követelte, mondjuk, éppen az én ügyemben a padon ülő 18-20 év körüli egyetemisták azonnali előzetesbe vágását, merthogy bűnismétlés veszélye áll fenn esetükben. Ezeknek a fiataloknak, miután bevágták őket előzetesbe, egészen elképesztő Canossa-járáson kellett végigmenni, és ezt szépen feldolgozza a jelentés. Tehát hihetetlen módon kínozták, alázták meg őket, térdepeltették vagy éppen falnak támasztott fejjel kellett terpeszben állniuk - ez az a bizonyos északír kínzási mód, amit a britek alkalmaztak -, és utána verések, kínzások, megalázások, magánzárkák. Volt olyan esetem, ahol több hetet töltött a fiatalember egy sötét magánzárkában, és amikor kérte, hogy valami emberi lehetőséget kapjon arra, hogy mit tudom én, legalább olvasni tudjon, bedobtak neki egy Lenin-kötetet, hogy "művelődjél, fiú, művelődjél köcsög", hogy egészen pontosan idézzem a megnyilatkozást.

(21.10)

Itt a büntetőeljárási állomány, a büntetés-végrehajtási dolgozók tömege követett el bűncselekményt. Ez lelepleződött.

Én elhoztam az egyik büntetés-végrehajtási dolgozót október 3-ára, az emberi jogi bizottság azon ülésére tavaly, ahol megvitattuk a jelentést - tartalmazza egyébként a jelentés könyvkiadása (Felmutatja.) nagyon korrekten ennek a jegyzőkönyvét -, aki elmondta az utána tartott sajtótájékoztatón, hogy igen, arról volt szó, hogy a parancsnokok, Boglyasovszky Csaba és a többiek arra utasítottak minket, hogy "igenis, itt most törlesszetek, gyerekek, tanítsátok meg nekik azt, hogy itt nem lehet viccelni ezzel a hatalommal", és ez meg is történt. Tömeges megverés, tömeges megaláztatások, a zárt láncú kamerarendszerek felvételei eltűntek, noha mindent felvettek nyilvánvalóan.

És most jön a megdöbbentő rész, és ez az, ami minket nagyon bánt, és higgyék el, hogy nem azért, mert mindig haragszunk, hanem egyszerűen azért, mert úgy gondoljuk, hogy tűrhetetlen az, hogy a Gulyás Gergely által tett nagyon korrekt feljelentés alapján, ami a vizsgálóbizottság munkáját összegezte, egyetlenegy büntetés-végrehajtási dolgozót, sem parancsnokot, sem beosztottat nem vontak felelősségre, hanem egy nyomozást megszüntető határozat született, ismeretlen elkövetőre tekintettel, annak ellenére, hogy van egy koronatanú, aki a Hír TV-ben is elmondta, és bárhol elmondja most is, hogy milyen körülmények között, hogyan vették rá őket arra, hogy ezeket az embereket ott, a büntetés-végrehajtási intézetekben megkínozzák, bántalmazzák.

Mehetnénk tovább is, mert a büntetés-végrehajtási bírók vagy a nyomozási bírók közül, akik ezeket az előzetessel kapcsolatos döntéseket hozták, nem tudok arról, hogy egyetlenegyet elmozdítottak volna a helyükről. Tudom, hogy ez a bíróság mint igazságszolgáltatási ág önálló feladata lett volna, az akkori bírósági vezetők és a mostani bírósági vezetők közös felelőssége, hogy ezek az emberek soha az életben ne dönthessenek előzetes letartóztatásról. Hiszen a mai napig ők hoznak döntéseket, a mai napig születnek ilyen justizmordok, amikor úgy hosszabbítgatnak meg előzetest, mondjuk, bűnismétlésre tekintettel vagy a bűncselekmény tárgyi súlyára tekintettel, amikor abszolút nem megalapozott, sem eljárásjogi, sem anyagi jogi szempontból.

Láttuk Budaházy György esetében is, két és fél évig tartották előzetesben egy koncepciós per alapján, és utána rájöttek, hogy mégiscsak házi őrizetben kell őt tartani. Most már heti két órát tölthet szabadlábon Diósd területén például, tehát ilyen komolyan tágul a szabadság köre. De nyilvánvaló első pillanattól fogva, hogy ott sem volt indokolt, és itt sem volt indokolt az előzetes.

A rendes bírák, akik Dukán Dániel esetében a gyorsított eljárásban, statáriális eljárásban két év, hat hónap börtönbüntetést szabtak ki, tényállásszerűen arra a cselekményre, hogy egy palackot vagy egy követ állítólagosan a rendőrök felé dobott. Az sem bizonyosodott be, hogy dobott, nem is azzal a kezével dobta, hamis vallomást tettek a rendőrök, akik egyébként fedett nyomozóként vegyültek el a tömegben. Ez a bíró meghozta a döntését, két és fél év börtönt, letöltendőt szabott ki. Másodfokon lett két év, enyhítés. És az a Dukán Dániel, akire szabták a 2006, őszi semmisségi törvényt, aki a mintaértékű ember volt, aki a mai napig is - tényleg meghajtom a fejem előtte, hogy milyen keményen kitart - folyamatban van a feljelentés, amit tettünk az ügyében a bántalmazó rendőrökkel szemben. Mert jól megverték utána, természetesen a fejét a földbe verték, és úgy kínozták meg. Illetve a mai napig folyamatban van a kárigényének az elbírálása, és a mai napig folyamatban van a kegyelmi mentesítése. Dukán Dániel a mai nap is egy elítélt ember, két év börtönre ítélt ember, noha bebizonyosodott, hogy hazudtak a rendőrök, és semmit nem követett el.

Sok még a tennivaló. A rendőri vezetőkről már beszéltek a kollégák szélesebb körben, de tényleg az összkép az, hogy egyetlenegy rendőri vezetővel szemben még vádat sem emeltek. Ezért mondtam azt, hogy az ügyészségnek itt történelmi, súlyos felelőssége van. Azért egy kétharmados többség bizalmából megválasztott legfőbb ügyésze van most Magyarországnak 2010 decembere óta, és úgy gondolom, hogy megbocsáthatatlan az, és nem tudom elfogadni, amit Varga István képviselőtársam, nagyra becsült képviselőtársam mondott, hogy tudomásul kell venni, hogy ennyire futotta. Hát, nem vesszük tudomásul, hogy ennyire futotta. Senki nem fogja ezt tudomásul venni, és azok sem, akik igenis akár ilyen esetet, mint Patay képviselőtársam szenvedett el, hogy egy étteremben lettek szenvedő alanyai, tehát kvázi nem harcosként, az utcán találkoztak szembe rendőrgumibottal, könnygázzal vagy gumilövedékkel, de mégiscsak tudják, hogy mi történt itt. Az igazságtétel vágyát nem lehet ezektől az emberektől elvonni.

Szeretnék még néhány mondatot mondani arról a hiányosságról, amit a jelentésben abban a körben találunk, hogy az úgynevezett embervadászatokról viszonylag szűken beszél. Azért ne felejtsük el, hogy a szeptemberi események, amiket szerencsésen vizsgál a jelentés, szeptember 18-ától kezdődően, de inkább 19-én, tehát a TV-székházostrom bosszúja következett el. A Blaha Lujza téri csata, amikor az MSZP-székház előtt szerettek volna tüntetni a tüntetők, akiket kiszorítottak onnét, kutyás rendőrökkel, lovas rendőrökkel támadták őket, majd pedig szisztematikusan szórták szét, aprították őket a városban, és ejtettek foglyokat döntő mennyiségben, több száz embert. Ott történtek ezek a Magyar Rádió-székház udvarán történt bántalmazások, ahol egyszerűen gyűjtőtábornak, kínzókamrának használták ezt az intézményt. A Magyar Rádió vezetőjének a felelősségét sem látjuk megállapítva, mint ahogy Rudi Zoltán felelősségét sem látjuk fennforgatni, aki a médiatörvény szabályait megszegve tagadta meg a petíció ismertetését, amit a tüntetők szerettek volna közzétenni arról, miért gondolják azt, hogy kormányváltás kell Gyurcsány Ferenc hazugságának lelepleződését követően.

Voltak embervadászatok október 24-én hajnalban is. A Ferenciek téri blokád feloszlatását követően, Horváth János képviselőtársam említette Tátraaljai Péter esetét, aki október 24-én hajnalban az Erzsébet hídon sétálgatott, naivan, kanadai-magyar állampolgárként azt gondolta, hogy a rendőrök ugyanolyanok Magyarországon, mint a kanadai rendőrök, tehát az embereket szolgálják. Legalábbis akkor ez nem így volt, nem akarok általánosítani, ezt mindig el kell kerülni, hiszen a rendőrök döntő többsége azért van az állományban, hogy a rendet védje, és sokszor őket is bosszantja az, hogy adott esetben ilyenekre használták őket, vagy pedig hogy nem üldözhetik a bűnt hatékonyan, mert őket aztán később nem vonják felelősségre a bűnelkövetők, sőt inkább őket vonják felelősségre. A lényeg az, hogy őt csúnyán megverték valóban a rendőrök. Azt hazudták a rendőrök, hogy például őket kővel dobálta háromszáz... Az Erzsébet hídról támadó rendőri alakulatot Tátraaljai Péter nyakkendős kanadai üzletemberként kővel elkezdte hajigálni az Erzsébet híd közepén. Ilyen hazugságokra vetemedtek a rendőrök tömegesen.

Az akkori ügyészi vezetők - többszöri meghallgatáson vettünk részt, több bizottságban - még az előző ciklusos bizottságban is elmondták, hogy ilyen mennyiségű hamis rendőri vallomással és jelentéssel még soha nem találkoztak. Tehát igenis hivatalból fennáll a vélelem, hogy a rendőrök hazudtak arról, hogy milyen intézkedéseket követtek el.

Mit akarok mondani az embervadászatról? Azt, hogy utána, amikor feloszlatták a barikádot, szétverték a barikádot, az egész belvárost lényegében emberek vadászatával foglalkozó rendőrök lepték el. Én a rádióforgalmazási adatokat láttam, és itt, a Házban is már idéztem egy felszólalásomban, napirend előttiben, hogy "ejtsetek túszokat, majd utólag lepapírozzuk, menjetek utána, kerítsetek körbe mindenkit, ne hagyjátok őket elmenni" s a többi, s a többi. Gyakorlatilag, azt mondom, hogy ez már emberiesség elleni bűntettet is kimerítő kategória, de mindenképpen megalapozza viszont a terrorcselekményre vonatkozó, nagyon helyes megállapítását a Balsai-jelentésnek. Igenis ezek a rendőrparancsnokok, akik ilyen utasításokat adtak ki, valóban túszejtő akciókat hajtottak végre. Nagyon helyesen mondták, őszintén mondták a belső forgalmazásban. Nyilván nem számítottak rá, hogy valaha eljutunk oda, hogy ezeket megvizsgálhassuk, és most itt, a Ház előtt beszélhessünk erről. Csak abban bíztak ők akkor, hogy nem lesz felelősségre vonás, és ebben, úgy tűnik, hogy alappal bíztak.

Ugyanis mi a legaggasztóbb és legproblematikusabb rész? Maga a jelentés is leírja, hogy közeleg az elévülés ideje, hiszen az úgynevezett kisrendőri bűncselekmények ötéves elévülési idejűek voltak, a parancsnoki bűncselekmények is, viszont a terrorcselekmény 10-től 20 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, tehát az nem évül el, viszont sokkal nehezebben bizonyítható.

Ami egyértelműen megtehető lett volna, és meg kellett volna tenni, az valóban az, hogy gőzerővel ráállítani, egy elkülönült ügyészi egységet létrehozni, amely szisztematikusan, kiemelt ügyként foglalkozva göngyölte volna fel. Nem túl könnyű feladat, hiszen fedezték egymást a rendőrök. A kisrendőrök, a nagyrendőrök, mindenki próbálta egymás hátát fedezni, egy zárt láncolatot alakítani, és bebizonyítani azt, hogy egy úgynevezett "sün"-be bekerült és megvert fiatalember, mint Kőszegi Zsolt, a Magyar Rádiónál szeptember 19-én, mindegyik rendőr azt hazudta, hogy "nem én voltam". De valaki csak megverte, csak eltörte az állkapcsát, csak szétrúgta a fejét majdnem!

Nagyon nehéz feladata van a nyomozásnak, de azért ennyire nem nehéz, hogy mondjuk, egy Bene Lászlót, egy Gergényi Pétert ne lehessen beazonosítani. Beazonosították már, csak hogy mire várnak a vádemeléssel, mondja már meg nekem valaki! Azonosító jelvények nélkül mentek a rendőrök az utcákra, tehát ezt a rendőrparancsnokok tudtával, belegyezésével tették. Ez már bőven elöljárói intézkedés elmulasztása, bőven kimeríti a bűncselekményt; ugyanúgy, hogy nem rendszeresített vadászfegyvereket, nem rendszeresített lövedékeket használtak. Több ezer lövedéket lőttek ki, válogatás nélkül, és ezek a lövészek büszkén a facebookon és itt-ott még hivalkodnak is azzal, hogy hány embert lődöztek meg, és milyen alpári módon lőtték ki Nagy László és a többiek szemét.

(21.20)

Végül, de nem utolsósorban szeretnék arra utalni, hogy benyújtottunk néhány módosító javaslatot képviselőtársaimmal, és szeretném, ha ezeket támogatnák. Egyrészt a Balsai-jelentés valós tartalmának Országgyűlés elé juttatása és támogathatósága, elfogadása érdekében élnénk azzal a lehetőséggel, amit felajánlott államtitkár úr, hogy holnap délutánig írásban előterjesztjük azokat a tételes pontokat, amelyeknél úgy látjuk, hogy a benyújtott Balsai-jelentés és a könyvkiadásban megjelent Balsai-jelentés között különbség van az utóbbi javára. Szeretnénk, ha a valós tartalomnak megfelelően a határozati javaslat kiegészülne ezekkel. Illetve van még néhány tétel, amit megjelölnénk. Például a 2006. szeptemberi mérleg is nagyon csekély mértékben van meghatározva. Néhány ember bántalmazásáról beszélnek, miközben tudjuk jól, hogy szeptemberben nagyon sok embert bántalmaztak.

A másik oldalról viszont nyújtottunk be módosító javaslatot arra vonatkozóan, hogy az Országgyűlés fejezze ki azt az óhaját, hogy a 2006 őszén az állami szervek részéről elkövetett jogsértések felelőseinek felelősségre vonása mielőbb történjen meg tisztességes eljárás keretei között, ésszerű időben, különös tekintettel arra, hogy a több mint fél éve tett feljelentések ellenére a mai napig egyetlen magas beosztású rendőrt vagy politikust nem állítottak bíróság elé. Szeretném, ha bekerülne ez a határozatba.

S végül, de nem utolsósorban szeretnék utalni még egyszer a közkegyelemre mint egyetlen valódi megoldásra azon áldozatok terhére, akiket elítéltek és le kellett ülniük a büntetést, vagy felfüggesztett büntetés terhe alatt nyögnek, vagy éppen szabálysértésre büntették őket. Ez majd a mai napi másik, szintén előttünk levő törvény tárgya lehet. Azt hiszem, a legjellemzőbben talán az áldozatok vallomása adja vissza az egész helyzet hangulatát. Dukán Dániel szavaival zárnám a felszólalásom, aki a következőt mondja: "Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy egy demokratikus jogállamban a XXI. század európai uniós Magyarországában ilyesmi megtörténhetett. Nem tudom, hogy valaha is ki tudjuk-e heverni ezt az igazságtalan sérelmet és meghurcoltatást a családommal. Ez a szörnyűség egész életemre rányomta a bélyegét. A jogállamba vetett hitünket veszítettük el. Reménykedhetünk-e bármilyen változásban? Fogja-e ezt valaha valaki orvosolni?" És a költői kérdésre megadnám a választ: nekünk kötelességünk, hogy orvosoljuk, hogy igazságtételt szolgáltassunk. Ehhez kérem az önök, minden képviselőtársam segítségét. Mi ezt minden körülmények között, ahogy eddig is, készek vagyunk megadni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Rendes felszólalásra Szilágyi György képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A vita lezárásának a végén engedjenek meg nekem még egy gondolatot, hogy miért is fontos az, amiről beszélünk. Most ugyan a múltról beszélünk, de a jövő szempontjából a legfontosabb, hogy a Balsai-jelentés mit fog tartalmazni, hogy ezt valóban elfogadja-e így a Ház, hogy nem a teljes igazságot tartalmazza, hiszen ez egy üzenet lesz a jövőre nézve. Ne adja Isten, de ha legközelebb megint egy hasonlóan aljas kormánya lesz az országnak, mint amilyen aljas kormány volt annak idején a Gyurcsány-kormány, akkor ha itt nem lesz felelősségre vonás... (Megszólal egy mobiltelefon.) Lehet, hogy a Gyurcsány helyén szól valami.

ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr, várjuk meg, amíg ez a technikai csoda befejeződik. Szerintem valamelyik képviselő úr itt hagyta, vagy kívülről jön a hang. (Szilágyi György: A Gyurcsány helyéről jön. - Derültség.) Tessék megnézni az I-es páholyban, hogy nem maradt-e ott egy telefon vagy valami. (Szilágyi György: Folytathatom, elnök úr?) Természetesen, és ezt az egy percet vagy több mint egy percet magától értetődően be fogjuk számítani.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Megígérem, hogy nem fogom kihasználni az időkeretet. Tehát a jövő szempontjából fontos az, hogy lesz-e igazság ebben az ügyben és hogy lesz-e elszámoltatás, mert mint mondtam, ha még egyszer egy ilyen aljas kormánya lesz az országnak - ezt Isten ne adja -, akkor ennek az az üzenete, hogy nyugodtan utasíthatják majd a rendőrséget, hogy hasonló cselekedeteket végezzenek el, mint 2006-ban. Azt fogják mondani, nyugodtan hajtsátok végre a parancsot, ennek úgysem lesz semmiféle következménye, benneteket soha senki nem fog ebben az ügyben felelősségre vonni.

A másik, ami a jövőre nézve üzenet lehet, az, hogy ezek az emberek, akik bűnt követtek el, megakadályozhatják az igazság felderítését. Emlékezzenek csak az elmúlt időszakban történt eseményekre. Oknyomozó újságírók megpróbálnak utánamenni ezeknek az embereknek. És mi történik velük? Kihívják rájuk a rendőrséget, és a rendőrség az ő védelmükre áll, majd az újságírótól kérdezik meg, ugyan miért akarja zaklatni ezt az embert, azonnal menjen el innen, mert itt nem tehet fel kérdéseket. Vagy egy másik elkövető autóval üldözi az újságírókat, majd ő vonja őket felelősségre, hogy mit akarnak ezen a környéken, mit csinálnak itt. Ezeket mind-mind megtehetik.

A legfontosabb az, hogy egy ilyen nehéz helyzetben egy országnak nagyon fontos intézménye a rendőrség. Mi is ezt valljuk. Ha rendet szeretnénk, ha egy ország normálisan szeretne működni, akkor ott erős, az emberek bizalmát élvező rendőrségre van szükség. Addig a rendőrség becsületét, a rendőrségbe vetett bizalmat nem tudjuk visszaadni, nem tudjuk a rendőrséget valóban úgy bemutatni, hogy az emberek érdekében és az emberek szolgálatára teszi azt, amit tesz, amíg a rendőrségben olyan emberek lehetnek, akik 2006-ban nem Magyarország állampolgárai érdekében cselekedtek, akik - mondjuk ki - törvénytelenségek sorozatát követték el, akik a jogos felháborodással szemben a hatalom és nem az emberek oldalára álltak, az esküjükkel ellentétesen.

Helyre kellene állítani a rendőrségbe vetett bizalmat ahhoz, hogy a rendőrség becsületét visszaadjuk, ehhez viszont tényleg, valóban ott is rendet kell tenni, és a felelősségre vonásokat végre kell hajtani. Mindannyiunk érdeke az, hogy ez az ügy úgy záródjon le, hogy a jövőre nézve előremutató legyen, és ne maradjanak meg azok a sebek és jogos sérelmek, amik nem engedik azt, hogy továbbfejlődjünk a jelenlegi állapothoz képest. Ennek a legnagyobb sarokpontja az - s azt hiszem, a végére ez a legmegfelelőbb -, hogy Gyurcsány Ferenc ne itt ülhessen bent a parlamentben ilyen bűnök után, hanem valahol máshol üljön nagyon sokáig, nyugodtan.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Mivel jelentkezőt nem látok, kérdezem Rétvári Bence államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Dr. Rétvári Bence: Igen.) Megadom a szót államtitkár úrnak. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Sejthettük, hogy ennek a napirendnek egy elég szenvedélyes vitája lesz, hiszen itt sok érzelem fog találkozni. Személyes élményeket majdnem minden képviselőtársam elmondott azzal kapcsolatban, hogy mi történt 2006 őszén. De azért a legfelpaprikázottabb hangulat mindenképpen az MSZP vezérszónoka alatt volt, akit azért mégis többre tarthatunk, mint a Demokratikus Koalíció vezérszónokát, aki nem jött el. Az MSZP legalább eljött és elmondta véleményét az üggyel kapcsolatban. Tudjuk, hogy Gyurcsány Ferenc már nem a frakciójuk tagja, ettől függetlenül érthetetlen módon még valamilyen betyárbecsület van köztük, és megpróbálták valamelyest védeni az akkori rendőri intézkedéseket.

Ahogy sokan elmondták, az igazságnak tartozunk azzal, hogy ezt a jelentést megtárgyaljuk, ezt a határozati javaslatot elfogadjuk. Ezért törekszünk arra is, hogy a határozati javaslat kiegészítésével nem a könyv és a jelentés közötti különbségeket hidaljuk át valahogy, hanem arra, hogy a jelentés az igazság minden részletét - hogy egy gyurcsányi terminológiával éljek - tartalmazza. És ha vannak olyan részletek, amelyek a jelentésben időbeli okokból még nem szerepelhettek, de a könyvbe már bekerültek, akkor az ezek közötti különbségeket meg tudjuk oldani. Bízom benne, hogy ezzel is valamelyest az igazság érdekében dolgozhatunk.

Az pedig mindannyiunk számára felmerült nehézség, és többen mondták - volt, aki kicsit inkább beletörődve, volt, aki nem beletörődve, hanem az igazságért folytatott harcát folyamatosan tartva -, hogy ezek 2006 őszén történtek, és erre vonatkozó teljes mértékű állami akarat, hogy ezeket az eseményeket föltárjuk, ezek csak 2010 tavaszán-nyarán jelentek meg a kormányzatban. Ezért volt három-négy olyan év, amíg a bizonyítékok elenyészhettek, nem tárta föl őket senki, esetleg voltak szervezeti átalakítások. Van, amelyik megmaradt belőle, van, amelyik nem, van, amelyik része elévült, van, amelyik nem.

(21.30)

Óriási nehézség, mindannyian tudjuk, hogy a jogban az egyik legnagyobb nehézség az időmúlás, ezért ez enyhítő körülmény is a büntetéskiszabási oldalon sokszor, sőt mindig a bírói ítélkezésben. Tehát az idő előrehaladta a bizonyítást nagyon nagy mértékben nehezíti, és egy jogállamban csak amiatt marasztalhatunk el bárkit is, amire van bizonyíték. Ma már nagyon nehéz vagy akár két évvel ezelőtt is nagyon nehéz volt négy évvel korábbi rádióbeszélgetéseket bárhogyan is rekonstruálni úgy, hogy csak a kis hétköznapi rendőrök jajkiáltásai hallhatóak, de a rendőri vezetők közötti akár olyan beszélgetések is, amelyek mondjuk, állami vezetők utasításaival kapcsolatosak - feltételezhetjük, hogy esetleg ilyen is volt -, ezek ma már nem állnak rendelkezésünkre.

Ettől függetlenül azt, amire lehetőségünk van, mi igyekeztünk megtenni. Önök is tudják, hogy több katonai bíróság előtt folyik eljárás különböző vizsgálóbizottságok feljelentései nyomán, tehát bízunk benne, hogy azért nem marad el nyomtalanul, és jogi következményei is lesznek annak, hogy oly mértékben éltek vissza jogszabályokkal, és oly cinikusan álltak az emberek tízezreihez, akik az utcán megemlékeztek, és akikben iszonyatosan föltört az igazságérzet Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde után, úgy érezték, hogy akkor tesznek demokratikus lépéseket, ha az utcán követelik annak a miniszterelnöknek a lemondását, aki nyíltan kijelentette, hogy semmibe veszi őket, ha kell, az ország ügyeivel nem foglalkozik másfél évig, ha kell, az emberek szemébe hazudik; úgy gondolom, mindenki számára érthető, hogy az emberek emiatt mennyire felháborodtak, és cinikusan azonosító számok leeséséről beszélni, vipera nem használatáról beszélni, úgy érzem, védhetetlen mindenféle szempontból.

Sokszor megvitattuk ezt már, az egyik első döntése is 2010 nyarának elején a parlamentnek az volt, hogy ezeket az embereket megkövette, és a kártérítésükről gondoskodott, de mivel itt az ellenzék részéről erős igény merült föl, hogy a Balsai-jelentést is tárgyaljuk meg, ezért tárgyaljuk itt ezt a jelentést.

Úgyhogy köszönöm képviselőtársaimnak az aktivitást meg a személyes élményeiket is, köszönöm mindenkinek, aki eljött és itt volt - még ha nem is tudta esetleg végig kivárni -, részt vett az igazság feltárásában 2006-2007-ben, részt vett azokban a bizottságokban, amelyek ugyan nem közjogi testületek voltak, mint a rendes bíróságok, de mégis az emberek igazságérzetét valamelyest helyreállították, és azt a funkciót, amit akkor az állami szervek esetleg nem láttak el vagy 97 százalékos hibaaránnyal végeztek el, civil emberek, civil jogászok igyekeztek valamelyest kompenzálni. Úgyhogy én köszönöm szépen mindenkinek, aki a Civil Jogász Bizottságban is részt vett, és köszönöm azoknak is, akik a Balsai-jelentés összeállításában részt vettek. Balsai volt képviselőtársunknak is köszönjük a munkáját, hogy ezzel is igyekezett az emberek igazságérzetét és a demokráciába vetett hitét visszaállítani és megerősíteni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Most soron következik az Országos Rádió és Televízió Testület és az NMHH Médiatanácsa 2010. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint ennek elfogadásáról szóló, a kulturális és sajtóbizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A beszámolót J/3294. számon, a határozati javaslatot pedig H/5096. számon kapták kézhez képviselőtársaim. A hatáskörrel rendelkező bizottságok benyújtották ajánlásaikat, amelyeket J/3294/1., 2. és 3., valamint H/5096/1. számon már elolvashattak és megismerhettek.

Most az előterjesztői expozék következnek. Engedjék meg, hogy nagy tisztelettel köszöntsem Szalai Annamária asszonyt, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökét, aki az egyik expozét fogja elmondani, ő a napirendi pont első számú előadója. 30 perces időkeretben a felszólalását innen az emelvényről mondja el. Parancsoljon, elnök asszony!

Felszólalások:   107-177   177-292   292-336      Ülésnap adatai