Felszólalás adatai

Ha azonban szakmailag megnézzük egy kicsit ezeket a számokat - nem akarom végigvenni ezeket természetesen -, a 0,1 százalékos GDP-elmozdulásból, ami egy rövid időszakra vonatkozik, ebből vonta le azt a következtetést, hogy kifelé jövünk a kátyúból és most már megyünk fölfelé.

Adja Isten, hogy így legyen, szívből kívánom, hiszen az ország érdeke az, hogy a gazdasági növekedés beinduljon, és mindenki részesedjék ennek az áldásaiból.

(11.20)

Azonban szakmailag hozzá kell ehhez tenni, hogy egyrészt ez az extrapoláció nyilvánvalóan nem indokolt, tehát ebből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. Reménykedni persze lehet és kell is, és a kleine Fische, gute Fische alapon a 0,1 százaléknak is örülni kell, bár jobb lenne a 2 vagy a 3 százalék. Amit ez ügyben mondani akarok, a GDP, ez a fetisizált mutató, amivel a kormány a sikereit méri, majd publikálja, illetve kommunikálja kifelé, és nagy intenzitással dicséri a saját teljesítményét - közvetve persze az egész ország teljesítményét -, nos, ez a mutató egy tökéletlen mutató. Ezt a szakmában tudják, nem is vitatja senki sem, olyannyira nem, hogy még az Európai Unió is ezzel méri a tagországok produktumát, gazdasági teljesítményét. A másik oldalon viszont érdekes módon egy másik mutatóval, a bruttó nemzeti jövedelemmel fizetteti be a tagországokkal azt a tagsági részesedést, amiből az Unió költségvetése táplálkozik.

De ne menjünk ebbe bele! Csak egy példát mondok: ha a jövő évben azt fogja majd a következő parlament tárgyalni, hogy nőtt a 2013-as GDP, abban feltehetően annak is része lesz, hogy tavasszal volt egy árvíz Magyarországon és az árvízkárok helyreállítása növelni fogja a GDP-t, mert ilyen a természete. Ha egy ország lerobban és kezd felemelkedni, kijön a kátyúból vagy kezdi magát utolérni, akkor nőni fog a GDP. Ez nem a kormány bírálata, csak a mutató tökéletlenségének az illusztrációja. Ha a mutató azért nő, mert az export növekszik, a háztartások fogyasztása meg nem növekszik, sőt esetleg csökken, akkor ezzel sokra nem megyünk, mert kimegy az országból a megtermelt jövedelem. Nem kisebb személyiség hívta fel erre a figyelmet, mint az ország miniszterelnöke, hogy jó lenne ezen túllépni és más mutatószámokat, sikermutatókat keresni, amikor azt akarjuk érzékeltetni az ország közvéleményével meg mindenkivel, hogy az ország hol tart a makroösszefüggéseket illetően.

Azt szerettem volna a miniszter úr figyelmébe ajánlani, hogy a közösségi fogyasztás és a háztartások fogyasztása bár elmozdult valamivel, de igazából három éve stagnál. Három éve stagnál vagy valamelyest csökken a fogyasztás. Akkor mire jó az egész GDP-növekedés, ha exportra megy ki? Hofi Gézának - nyugodjon békében - volt erre egy kiváló hasonlata, hogy az egyszeri gazda anyadisznaja tizennégy malacot ellett, amiből tizenhármat exportáltak, egy meg itthon maradt. A GDP természetesen nőtt, mert az export húzta magával, csak éppen egy malac maradt itthon. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet, amikor a miniszter úr egyébként érhető optimizmust sugárzó expozéját hallgattam.

Ami pedig a konkrét előterjesztést illeti, elnök úr, szeretném elmondani a nyilvánosság előtt, hogy én ezt szakmai szempontból egy nagyon korrekt munkának tartom, olyannyira, hogy szakmai szempontból gratuláltam is a minisztérium azon helyettes államtitkárának, aki odahozta ezt elénk, mert korrekt, meggyőző és hiteles kommentárt fűzött hozzá, és magyarázta az előterjesztés számait. Azt is ajánlhatom a többi tárca figyelmébe, hogy ők is tiszteljék meg az Országgyűlést az előterjesztések alkalmával olyan részletes, szakmailag korrekt indokolással, mint amit ez az általános indokolás tartalmaz, amely tételesen végigmegy a szükséges változásokon, és követhető, érhető módon bemutatja azok indokait. Tehát szakmai szempontból én ezt egy jó munkának tartom.

A gondjaim inkább politikai és morális természetűek, amelyek miatt szót kértem. Az egyik ilyen gond a pedagógusbér-emelés, amiről már volt szó. A magyar pedagógusok bérezésének áldatlan állapotát mindannyian ismerjük, és abban konszenzus van a politikai pártok között, hogy ebből a nagyon szomorú helyzetből ki kell emelni a pedagógusokat. 2011 őszén született erről egy törvény, amelyben megígérték azt az ominózus 60 százalékos emelést, amiből most 34 százalékot fog realizálni a kormány. Én ennek a 34 százaléknak a jelentőségét nem becsülöm le, mert ez is egy tisztességes emelés, de ha valakinek 60-at ígérnek és csak 34 valósul meg, az nyilván csalódott. A pedagógustársadalom csalódott, azért is csalódott, mert a bonyolult összefüggések miatt most, szeptember elején-közepén nem tudja kiszámítani, hogy mennyi lesz a bére; mindenki várja hó végén vagy a jövő hó elején a bérlistát vagy az elszámolást, hogy mennyi lett a nettó bére, ami végül is a dolog lényegét illeti.

Én korábban is elmondtam, most is hangsúlyozom, mert ez a szakmai meggyőződésem, hogy ezt a béremelést már a 2012. évi költségvetési törvénybe bele kellett volna tervezni, vagy ha abba nem fért bele, akkor már a múlt esztendőben kellett volna korrigálni. Megvolt ennek a forrása. Tisztelt Képviselőtársaim! 2012-ben a központi költségvetés tartalékában 270 milliárd forint szerepelt, amit nem költött el a kormány, ami egyébként lehet, hogy jó dolog. Én ma is azt mondom, hogy a pedagógusok elmaradt béremelésére lenne forrás, ha a kormány más kiadásokat nem sorolna ez elé. De úgy tűnik, hogy más kiadásokat ennél fontosabbnak ítél, annak ellenére, hogy a pedagógusbérekkel kezdi az indokát ennek a módosító javaslatnak.

Az ez évi költségvetésben, amelynek a módosításáról beszélünk, hatalmas, 100 milliárdos nagyságrendű, egész pontosan 100 plusz 400 milliárd forintnyi tartalék van. Én azt gondolom, hogy ezt a tartalékot nem szabad, hogy folytassa a költségvetési törvényjavaslat során a kormány, mert hovatovább, ha trendszerűen mutatjuk be ezt a növekvő összeget, tehát hogy 2012-ben 270 milliárd, 2013-ban 500 milliárd, nem tudom, 2014-ben hány milliárd lesz a központi tartalék, nos, ezt az összeget a kormány kivonja az Országgyűlés hatásköréből és ennek a felhasználásáról maga dönt. El szoktam mondani, hogy ez a kormány zsebpénze, parlamenti kontroll nélkül költheti el. A szabályszerűségét persze a Számvevőszék ellenőrizheti, ha éppen ellenőrizni akarja. Ha a következő évi költségvetésben nem lesz benne ekkora horribilis összegű tartalék, akkor fedezet teremtődik - hogy így fejezzem ki magam - a pedagógusbérek emelésére. Ez az egyik gondom, ami inkább morális természetű. Ezt megígérte az államtitkár asszony anno, és azt mondta, hogy minden következményét vállaljuk ennek a döntésnek. Íme, itt a következménye, hogy másfél évvel később egy ilyen költségvetés-módosítással kell részben megadni azt, amit megígértek.

A másik probléma, amit szeretnék érzékeltetni: szóba került már a gáztározók megvásárlása. A Jobbik frakciója egyetért azzal, hogy stratégiai természetű ügyről van szó. Ezt helyesen mondta Puskás Imre képviselőtársam, ez úgy van, ahogy az előterjesztők is gondolják, és ez támogatható. Azonban az mindenképpen kifogásolandó, hogy gyarapodni fog az állam vagyona, nagyjából tudjuk, hogy mennyivel, de azt nem tudjuk, hogy mi az, ami gyarapodik. Arról van szó, hogy ez a kormány megígérte, hogy csinál egy országleltárt, csinál egy vagyonregisztert. 2011 végére ígérte a kormány a saját rendeletében azt, hogy megcsinálja a vagyonleltárt, de most, 2013 őszén síri csend van az ügyben, hogy ezen a téren mi van. Sem önök, sem mi, tehát senki nem tudja, hogy az állam vagyona mekkora volt, gyarapodott, apadt, csökkent és így tovább. Hozzáteszünk valamihez egy jelentős összeget, gyarapodik az állam vagyona, csak épp azt nem tudjuk megmondani, három és fél év után sem tudják megmondani - s ez azért egy igen nagy szegénységi bizonyítvány -, hogy mennyi az állam vagyona.

(11.30)

Ugyanebbe a körbe tartozik a takarékszövetkezetek ügye. A miniszter úr integrációnak nevezte ezt a folyamatot, én meg inkább annektálásnak tekintem ezt a folyamatot. Úgy rátelepedni, erőből rátelepedni egy szektorra, hogy praktikusan meg sem kérdezik ezeket a takarékszövetkezeteket, hogy ők hogyan gondolják vagy mit szólnának egy ilyen integrációhoz, ez morálisan megint egy tarthatatlan probléma, hogy mindent erőből megoldani. Le a járdáról, majd mi megoldjuk! Odatesznek 100 milliárd forintos tőkeemelést az MFB-hez, ami lényegében megint nem más, mint az állam tulajdonának növelése. Lehet, hogy ez más szempontból stimmel, de ez a módszer az erőből politizálás, az erőből való intézkedés. Nem érdekli önöket a szakmai vélemény, nem érdekli önöket a morális háttér, erőből mindent lenyomnak a torkán most éppen ennek a szektornak. Ez semmiféleképpen nem támogatható.

Végül, elnök úr, szeretnék arról mondani még néhány gondolatot, hogy a stabilitási törvény szerint, ami a következő napirendi pontunk, a Költségvetési Tanácsnak kötelessége véleményezni a kormány előterjesztését akkor, ha a sarokszámok is elmozdulnak, jelesül a bevételi, kiadási főösszegek és a hiány adatai megváltoznak. A véleményezés megtörtént, és a vélemény is a kezünkben van. Ha nem hivatkozik erre a bizottsági ülésen az előterjesztő, akkor talán szóba se hoztam volna, de engedtessék meg, egy demokráciában mindenki bírálható. Azt gondolom, a Költségvetési Tanács sem olyan grémium, amelynek a munkájáról nem lehet bíráló szavakat mondani. Szóval, amilyen mértékű, többszörös sztaniolba csomagolt diplomáciai megfogalmazásokat tesznek ide, idézek egy fél mondatot mindjárt az első véleményből: nincsenek olyan alapvető ellenvetései, amelyek indokolnák a dokumentummal kapcsolatban az egyet nem értés jelzését. Én nagyon nehezen tudnék egy ilyen mondatot leírni. Ez egy külön diplomáciai képzést és ráérzést igénylő kérdés. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy azt mondja, nincsenek olyan alapvető ellenvetései. Ez azt jelenti, hogy azért vannak ellenvetései, csak nem alapvető ellenvetései vannak, de hogy mik ezek a nem alapvető ellenvetései, azokat nem volt szíves a tanács velünk közölni.

Nem tudom, hogy ez véletlen-e vagy tudatos, hogy a tanácsnak csak kettő tagja írta alá ezt a véleményt, a harmadik tagja, épp a Számvevőszék elnöke vagy nem ért rá, vagy nem volt itthon, nem írta alá ezt a véleményt. (Babák Mihály: Állandóan szekálja. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Irigyli.) Nem tudom, ez mit jelent, hogy őneki más a véleménye, vagy ennél fontosabb ügyei voltak. Nem tudom, hogy ez miért így van.

Növekvő kockázatokat mond a tanács két tagja, és arra ösztönzi az Országgyűlést, hogy az Országvédelmi Alapot lehetőleg ne használja föl. Azt gondolom, ez önmagában igaz, de nem kell ekkora Országvédelmi Alapot tervezni és kivenni a parlament hatásköréből ilyen hatalmas összegeket, és zsebpénzt csinálni abból a bevételből, aminek az elköltésére egy normális parlamentáris demokráciában a parlament jogosult, és nem a kormány.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)