Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LÁSZLÓ IMRE (DK): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén be kell vallanom önöknek, évek óta abban reménykedem, hogy a kormány egyszer felismeri az emberekről történő gondoskodás, a betegellátás fontosságát, és nemcsak beszél róla, de tesz is annak érdekében, például olyan költségvetéssel, amely megteremti a feltételeit az idősekről történő gondoskodásnak és egy, a jelenleginél hatékonyabb gyógyítómunkának. Sajnálatos, de igen érdekes megállapításokra juthatunk, ha ezt a 2019. évi költségvetés-tervezetet a 10 évvel ezelőtti, azaz a 2009. évi megszorító költségvetéssel vetjük össze. Csak csendben jegyezném meg, mert ezt önöktől nagyon ritkán lehet hallani, hogy a 2008-2009. évek a gazdasági világválság évei voltak, amely miatt az állami költségvetésben is megszorító intézkedésekre volt szükség. Formabontó módon tehát egy megszorításokat tartalmazó 2009-es költségvetés és egy jól prosperáló gazdasággal működő ország tervezett 2019-es költségvetése kerül összevetésre.

A 2009. évi zárszámadási törvény és a beterjesztett 2019-es törvényjavaslat adatai alapján a kormány prioritásait tükrözve a jövő évben nő az általános közösségi szolgáltatások, a védelem, a rendvédelem, a szórakoztató, kulturális és vallási tevékenység, a gazdasági funkciók és a funkcióba nem sorolható tevékenységek kiadásának hányada. Ezzel szemben csökken  és elnézést kérek önöktől, de itt számokat idézek, mégpedig 2009 és 2017 relációjában -, mégpedig 11,7 százalékról 10,2 százalékra az oktatásra, 9,2 százalékról 8,6 százalékra az egészségügyre, 34,3 százalékról 28,5 százalékra a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatásokra, illetve 3,6 százalékról 3,2 százalékra a lakásügyre fordítható kiadások aránya. Ez utóbbi négy terület részesedési aránya a 2009-es költségvetésben szereplő 58,8 százalékról 2019-re várhatóan 50,5 százalékra csökken.

Ha ennek a két évnek az adatait a GDP százalékában mérve hasonlítjuk össze, akkor látható, hogy 2019-re az E. Alap természetbeni ellátásra fordított kiadásai, ahol a gyógyító-megelőző ellátások szerepelnek tételesen, 4,26 százalékról 3,99 százalékra mérséklődnek, és a nyugellátások aránya 8,36 százalékról 7,85 százalékra csökken.

Így már az első megközelítésben is világos, hogy az egészségügy vonatkozásában ez a 2019. évi költségvetésitörvény-javaslat az uniós források eredményeként növekvő gazdasági fejlődés ellenére még csak nem is szinten tartás, hanem, tisztelt képviselőtársaim, bizony a megszorítások költségvetése. Holott semmi sem indokolja ezt a megszorítást, hiszen a gazdaság jól teljesít, aminek lendülete az önök optimista prognózisa szerint az elkövetkezendő években sem fog megtörni. Így a törvényjavaslat szöveges indokolását, amely az egészségügy fejlesztéséről és a nyugdíjak értékének megőrzéséről szól, légből kapottnak és minden valós alapot nélkülözőnek kell minősíteni.

Engedjék meg, hogy a keresetek és a nyugdíjak vonatkozásában is tegyek néhány megállapítást. Mint ismeretes, a bérek éves átlagos 10-12 százalékos növekedése mellett a nyugdíjak értéke, mint ismert, csupán az infláció mértékében emelkedett. Ezért 2012. január 1-jétől, ekkor került bevezetésre a szociális hozzájárulási adó, a nyugdíjakra fordított kiadások is drasztikusan csökkentek, és napjainkban tovább csökkennek.

2012-2017 között a nyugellátások kiadása a GDP százalékában 10,8 százalékról 9,4 százalékra esett vissza, azaz 1,4 százalékponttal csökkent. Ez azt jelenti, hogy a nettó átlagkeresetek arányában 67 százalékról 58,3 százalékra mérséklődött a KSH adatai alapján a nyugdíjak átlagos értéke.

2017-2019 között ezek az értékek tovább romlottak, nevezetesen a GDP százalékában kifejezve 7,85 százalékra, a nettó keresetek arányában pedig 51,1 százalékra. Tehát 2012-2019 között a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadása a GDP százalékában 3 százalékponttal mérséklődött, ami óriási csökkenés, míg a nettó keresetek arányában 16 százalékponttal. A keresetek és a nyugdíjak között ezért ez a bizonyos olló nagyon gyorsan kezd nagyon szélesre nyílni.

Csak 2015-höz viszonyítva, 2018-ban az átlagkeresetek 35 százalékkal, a nyugdíjak viszont csak 3 százalékkal emelkedtek. Ha ez így megy tovább, a nyugdíjak teljesen elveszítik az értéküket.

Hadd térjek ki az én szűkebb területemre, tehát az egészségügyre. Tekintettel arra, hogy a 2016. év az utolsó lezárt év, a költségvetés beterjesztése paradox módon mintegy fél évvel előzi meg a zárszámadási törvény beterjesztését. Így a 2017. év vonatkozásában gyakorlatilag semmilyen adattal nem rendelkezünk pillanatnyilag, ezért ez az átláthatóságát nem kis mértékben csökkenti a dolgoknak. Tehát tekintettel arra, hogy a 2016. év az utolsó lezárt év, ezért kizárólag csak az általános megállapítások szempontjából, ennek az évnek az adatait kívánom összevetni a 2019-re tervezett mutatószámokkal.

Ennek tükrében a természetesnek mondható nominális növekedések mellett, a GDP arányában mérve, minden kiadási előirányzat csökkenése állapítható meg. Az E. Alap költségvetésében a természetbeni ellátások kiadásai 2016-ban a GDP 4,3 százalékát érték el, míg a 2019-es javaslat ezzel szemben 3,95 százalékkal számol. Így tehát nem növekedésről, hanem bizony csökkenésről kell beszélnünk. Mindhárom tétel, a gyógyító-megelőző ellátások, a gyógyszertámogatások és a segédeszközök támogatása egyaránt csökkenő GDP-százalék mellett található meg a tervezetben.

A központi költségvetésben látható intézményi költségvetések  a gyógyító-megelőző szakellátás intézményei nélkül -, fejlesztések, alapítványok támogatása a GDP 0,37 százalékáról a GDP 0,32 százalékára esnek vissza.

De nézzük meg azt is, immáron a részletek irányába is kibontva az egészségügy tervezett költségvetését, hogy miként viszonyulnak egymáshoz a 2018. és 2019. évek költségvetésének adatai! Ezt megelőzően azonban szeretném hangsúlyozni, miként ez számtalanszor is tapasztalható a felszólalások alkalmával, hogy az egyes időszakok adatainak összevetésekor figyelmen kívül hagyják az infláció tényét, és így értelemszerűen meghamisítják a végeredményt.

(9.20)

Lazán 2010-es adatokat hasonlítanak össze ’18 és ’19 adataival, holott nagyon jól tudjuk, hogy reálértékben ez az összehasonlítás nagyon-nagyon nem állja meg a helyét.

Hadd mondjam el önöknek, egy nemzetközi kutatásban és nemzetközi intézmények munkájában jártas egyetemi tanár tavaly nyári előadásában  aki kifejezetten egészségügyi statisztikával foglalkozott  mutatta be azt, hogy a 2016. évi egészségügyi költségvetés reálértékben nem éri el a 2006. évi támogatás színvonalát. Röpködnek a milliárd forintok, de az igazság pillanata, tisztelt hölgyeim és uraim, akkor jön el, amikor egy főre vetítve egy évben nézzük meg azt, hogy egy adott állam mennyit költ egészségügy címén, és itt már komoly problémák vannak. Hiszen teljesen egyértelmű a WHO, az Eurostat és az OECD adatai alapján, hogy Magyarország a sereghajtók közé tartozik ebben a tekintetben. Hiszen az EU-s átlag felét sem költi a magyar dolgozók egészségének megőrzésére vagy helyreállítására.

De azért nézzünk néhány számadatot, ami a költségvetésben szerepel. 1740 milliárd forint szerepel a 2019-es költségvetésben a betegellátás szempontjából fontos természetbeni ellátások soron a 2018-as 1633 milliárd forinttal szemben. A kettő között egy egyszerű matematikai művelettel 107 milliárd forint különbség mutatható ki. Óriási összeg, azonban, tisztelt képviselőtársaim, ha az inflációs hatást figyelembe vesszük, azaz reálértéken számolunk, a két összeg közötti valós különbség máris 53 milliárd forintra csökken. Ha emellett figyelembe vesszük a kórházi adósságok évente 60-80 milliárdos nagyságát, a béremeléseket, illetve az „Egészséges Budapest” program tervezett 40 milliárd forintos kiadását, akkor máris mínuszban vagyunk az adott és vizsgált területen.

2019-ben, szigorúan 2018-hoz viszonyítva, egyértelműen kevesebb fog jutni a védőnői szolgáltatásokra, anya-, gyermek- és ifjúságvédelemre  nem tudom, hogy hol a családprogram -, az otthoni szakápolásra, a betegszállításra és a művesekezelésre. Közel felére csökkennek a gyógyító-megelőző ellátás célelőirányzatai, és nehezen értelmezhető módon az alapellátás és népegészségügy fejlesztésére fordítható források is.

Nem mehetünk el nyugodtan az alapellátásra és annak ügyeleti ellátására fordítható összegek mellett sem, hiszen a terület feszítő gondjai napról napra növekednek. Jelen pillanatban 309 háziorvosi praxis, 229 fogorvosi praxis feltöltetlen tartósan, fél év óta nincs ott orvos ezekben a praxisokban, és nem történik hathatós intézkedés annak érdekében, hogy az alapellátással kapcsolatos gondokat a kormány megállítsa. Szeretném önöknek elmondani azt az alaptézist, axiómát, ami az egészségügy berkeiben meghatározó. Nem lehet ott normális és jó, megbízható egészségügyi ellátás, ahol az alapellátás nem működik rendesen.

Mindezek alapján, tisztelt hölgyeim és uraim, ki kell mondanom: a 2019. évi költségvetés a toporgás, a lemondás és a bizonytalanság költségvetése. A keserű ébredés költségvetése. Búcsú a növekedéstől és az európai életszínvonaltól, a hétköznapi élet biztonságától. Az Orbán-kormány kilencedik évében Magyarországot kisemmizték, milliók élnek majd rosszabbul, nőni fog a szegénység, és újabb tízezrek kivándorlása várható, távolodunk az európai, sőt a környező országok béreitől, a javuló életszínvonaltól.

Az Orbán-kormány virágzást hazudott, de súlyos megszorítások következnek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)