Felszólalás adatai

Úgy fogalmazott az előadó, hogy a felnőttképzésről szóló törvényjavaslat alapvetően illeszkedik a szakképzési átalakításokhoz. Nos, éppen ezért rosszak az előjelek. Rosszak az előjelek, mert a szakképzés átalakítása, a közoktatás eddig megtett lépései bizony, az ebből a szférából való pénzkivonás, a tudáskorlátozás, ilyen értelemben a résztvevők további felnőttképzésben és élethosszig való tanulásban való korlátozására, a közismereti, a képzési hossz, a tankötelezettségi lépések által való korlátozására irányulnak.

(12.00)

Ilyetén módon a szakképzésben történt lépések sora a pénzkivonáson és a minőségkorlátozáson keresztül a felnőttképzés kiindulópontjait teszik szinte lehetetlenné, korlátozzák. Ezek a rossz előjelek ugyanakkor végigmennek a törvény konkrét intézkedésein. Önök is tudják, hogy a szakképzett munkaerőnek, ha ez közép- vagy felsőfokú szakképzettséget jelent, jóval nagyobb az elhelyezkedései esélye Magyarországon, mint a többieknek, 60-80 százalékos középfokú, illetve felsőfokú szakképzettség esetén, még egy ilyen nehéz munkaerő-piaci helyzetben is. Azok, akik csak középfokú végzettséggel rendelkeznek, szakképzettség nélkül, nos, az ő esetükben ez az esély már alig közelíti meg az 50 százalékot, és akinek semmilyen szakképzettségük nincs, azok 20 százalék körüli vagy az alatti elhelyezkedési valószínűséggel bírnak. Azaz a szakképzés kérdése alapvető esélykérdés Magyarországon.

A felnőttképzés, hogy ennek szerepét tudjuk, meghatározó jelentőségű a szakképzettség megszerzésében. 2012-ben a 194 ezret haladta meg a sikeres szakmai vizsgát szerzettek száma, és ebből az iskolarendszerű szakképzésben vizsgázók száma mintegy 64,5 ezer volt. Azaz a felnőttképzést követően tettek 130 ezernél is többen sikeres vizsgát. Ez mutatja, hogy milyen óriási a szerepe a felnőttképzésnek a szakképzés megszerzésében, azaz itt visszavonuló állami szerepet megfogalmazni veszélyezteti az állampolgárok ezen az úton megszerezhető esélyeit. A mostani javaslattal alapvetően tehát az a baj, hogy abból a kiindulópontból, hogy az eddigi szabályozás alapján nem tudott a kormány érvényt szerezni a minőség követelményének, most a kormány visszavonulót fúj, visszavonulót fúj a felnőttképzésre való ráhatás mértékét illető szándékaival.

Önök is tudják, hogy miközben minősítik a felnőttképzés eddigi akkreditációs rendszerét, ez az akkreditációs rendszer ugyanakkor alkalmasnak bizonyult arra, hogy az akkreditációs rendszer eredményeképp levonjanak a felnőttképzés minőségére vonatkozóan megállapításokat. Az akkreditált intézményeknél ugyanis az utóbbi időben lefolytatott intézmény-ellenőrzések azt mutatják, hogy 163 ellenőrzött intézményből mindössze 41, azaz 25 százalék teljesítette maradéktalanul a feltételeket, akkreditáció visszavonására pedig 48,5 százalékában került sor az intézményeknek, 79 intézménynél. Vagyis az ellenőrzött intézmények majdnem felénél.

Nos, hogy ha ezen ellenőrzés lehetséges volt, és ezen ellenőrzés birtokában állítják azt, hogy új kiindulópontokat kell találni a felnőttképzéshez, mert erősebb minőségbiztosításra van szükség, akkor nagyon nehezen belátható, hogy az ezen megállapításhoz vezető ellenőrzés rendszerét miért kell feladni, az akkreditációt miért kellene felváltani egy olyan új rendszerrel, amelyik feltehetőleg kisebb befolyást enged az állam, a kormányzat számára, és a felnőttképzéseknek csak egy kisebb körére vonatkozik. Nem látjuk tehát a törvényben biztosítva azt a jogos követelést, hogy erősödjön a felnőttképzés minőségi jellege.

Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)