Felszólalás adatai

Megállapítom, hogy a Ház 200 igen szavazattal, 38 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett a választ elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Gaal Gergely, a KDNP képviselője, interpellációt nyújtott be a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez: "Kiknek segít a kormány legutóbbi döntése a kommunizmus áldozatainak nyugdíj-kiegészítéséről?" címmel. Képviselő úré a szó.

GAAL GERGELY (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A kommunista diktatúra tönkretette országunkat úgy gazdasági, mint szociális és társadalmi területeken. A nyilvánvaló igazságtalanság rányomta a bélyegét nemzetünkre. A rendszer borzalmai miatt családok mentek tönkre, családtagok kerültek távol egymástól, bizonytalanság uralkodott el a nemzeten. A kommunizmus fejlődés helyett visszafejlődést eredményezett. Sokan élnek még közöttünk, akik nem a történelemkönyvekből, hanem saját tapasztalatukból ismerik a kommunizmus valódi arcát. Jelen vannak még azok a nemzettársaink, akiket jogtalanul meghurcoltak vagy koholt politikai vádak alapján ítéltek el.

A kommunista hatalom egykori birtokosai, azaz a Magyar Szocialista Munkáspárt és elődei Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása szerint felelősséggel tartoznak többek között az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért; a tulajdon szabadságán alapuló gazdaság felszámolásáért és az ország eladósításáért; az állampolgárok és egyes csoportjaik alapvető emberi jogaiktól való megfosztásáért vagy azok súlyos korlátozásáért, különösen emberek meggyilkolásáért, idegen hatalomnak való kiszolgáltatásáért, törvénytelen bebörtönzéséért, kényszermunkatáborba hurcolásáért, megkínzásáért, embertelen bánásmódban részesítéséért; a polgárok vagyonuktól történő önkényes megfosztásáért, a tulajdonhoz fűződő jogaik korlátozásáért.

A diktatórikus rezsim visszásságai olyan fokú igazságtalanságokhoz vezettek, amelyeket részben mind a mai napig nem sikerült orvosolni. A kommunizmus pusztításai a társadalmat alapjaiban rengették meg. A rendbe tételhez hozzátartozik a rendszerváltást követően a rendszer áldozatainak nyugdíjkérdése. Azokról a honfitársainkról van szó, akik talán a legtöbbet szenvedtek a kiszolgáltatottságtól, miközben a kommunista rendszer kényszere alatt fogva tartották, megalázták és sok esetben kisemmizték őket. A korábbi szocialista-balliberális kormányok és kormánykoalíciók a kommunizmus által leginkább megkárosított emberek helyzetének javítására nem tudtak vagy nem akartak megoldást találni. Hosszas egyeztetés előzte meg a jóvátételi lehetőségek felvázolását, annak legmegfelelőbb eszközeit keresve. Nyilvánvalóan nem könnyű megtalálni a kérdés rendezésének mindenki számára kielégítő módját, de mégis elengedhetetlenül fontos a károsultak igényeinek megnyugtató és tartós biztosítása. Az a tény, hogy sem a személyi hatály kiterjesztése, sem a járulékok összegének növelése korábban nem történt meg, hátrányos helyzetbe hozta a jogosultakat. Örvendetes ténynek tartom, hogy a kormány legújabb intézkedésével 50 százalékkal növelte a nyugdíjjárulékok mértékét.

Kérdezem tehát az államtitkár urat: kiknek segít a kormány az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló kormányrendelet módosításával? Várom a megtisztelő válaszát.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, és a válaszadásra megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban, ezeknek az embereknek, akikről szó van, köszönhetjük a mai szabadságunkat. Ők akkor álltak ki az emberi jogok, a szabadságjogok, a demokrácia és a jogállam mellett, amikor ezért nem elismerés járt, hanem börtönbüntetés. Ők akkor voltak bátrak, amikor ennek igazán tétje volt, amikor nemcsak saját maguk, de talán egész családjuk életét is derékba törték, és vállalták, hogy soha nem fognak olyan állást betölteni, soha nem lesz olyan lakóingatlanuk, mint amelyik a teljesítményük alapján nekik járna, de a szabadságszeretetük mégis nagyobb volt ennél.

(14.50)

Ez az egyik alapja is annak, hogy miért is kell nekünk ezeknek az embereknek nyugdíj-kiegészítést adnunk, hiszen ők maguk, ha politikai elveiket feladták volna és kiszolgálták volna az aktuális rendszer párturalmát, és behódoltak volna, és ugyanazt visszhangozták volna, mint az akkori MSZMP-vezetők, akkor nyilvánvalóan sokkal nagyobb karriert futhattak volna be. Ők ugyanakkor a jogállamot választották, a demokráciát választották, az alapjogok védelmét választották, amiért az a rendszer megbüntette őket, ezért kötelezettsége utána egy jogállami rendszernek, hogy valamiféleképpen jóvátételt adjon az ő számukra. Őnélkülük nem lett volna rendszerváltás, nélkülük nem lenne demokratikus parlament, nem lenne véleményszabadság Magyarországon, ugyanakkor elmondhatjuk, hogy a történelem mégiscsak nekik adott igazat, hiszen a végső győzelmet mind erkölcsi, mind történelmi, mind politikai értelemben ők aratták le.

Sajnos nem tehetjük semmissé azokat a hátrányokat, amelyeket el kellett szenvedjenek az alatt a negyven év alatt, ami alatt a kommunisták uralkodtak Magyarországon, de valamelyest igyekszünk anyagiakban is kárpótolni őket. Nem minden kormány cselekedett így. Önök is emlékeznek, a Gyurcsány-kormány az utolsó éveiben pontosan a kommunizmus áldozatain spórolt, nem emelte azokat a nyugdíj-kiegészítéseket, amelyek nekik jártak. Bár a teljes nyugdíjösszeg valamekkora mértékben emelkedett, azoknak az embereknek a résznyugdíja, kiegészítő nyugdíja, akik a kommunizmus ideje alatt valamiféle üldöztetést szenvedtek, és ezért kárpótlási alapon nyugdíj-kiegészítést kaptak, sem Gyurcsány Ferenc utolsó éveiben, már miniszterelnökségének utolsó éveiben, sem pedig Bajnai Gordon miniszterelnöksége alatt semmifajta emelésben nem részesültek.

Ha volt olyan nyugdíjas, aki igazán hátrányt szenvedett a Gyurcsány-Bajnai-korszakban, az nyilvánvalóan leginkább a 13. havi nyugdíj elvétele, tehát nyugdíjcsökkenés mellett pontosan ezeknek a pótlékoknak a befagyasztása volt. Jól látható tehát, hogy ki milyen prioritással kezeli az egyes személyeket, kik voltak azok, akiket a Gyurcsány-Bajnai-korszakban büntettek, és most pedig igyekszünk ezt kompenzálni. Egyrészről a rendőrhatósági őrizet mellett munkatáborban foglalkoztatottak és ott fogva tartottak, a hortobágyi kényszermunkatáborokban levők, a Budapestről deportáltak mind ebbe a körbe tartoznak. Az 1956-os forradalomban részt vevők, ezenkívül az 1945 és 1963 között koncepciós perekben elítéltek, valamint a Gulágra, a Szovjetunióba kényszermunkatáborokba elhurcoltak - ők tehát az a kör, akik részére ezt az 50 százalékos emelkedést a kormányzat január 1-jére visszamenőleges hatállyal bevezette.

Ezeknek az embereknek a köre, akik a kommunizmust ilyen szempontból megszenvedték, körülbelül 700 ezer főre tehető. Jó részük sajnos már nincsen az élők sorában, már csak az idő múlása miatt is (Novák Előd közbeszólása: Biszku Béla pedig még él.), és körülbelül egyharmaduk az, aki saját jogon, míg kétharmaduk körülbelül özvegyi jogon fog ilyesfajta emelést kapni.

Ahogy elmondtam, ebben az évben visszamenőleges hatállyal 50 százalékos nyugdíjkiegészítés-emelkedést kaphatnak ezek az emberek, de a következő évben is a túlélők még további 50 százalékos emelést kapnak, ugyanúgy, ahogy a holokauszt áldozatai is hasonló mértékben részesülnek ilyesfajta nyugdíjkiegészítés-emelésben.

Jól látható tehát, hogy amelyik kormány fontosnak tartja ezeknek az embereknek az emlékét, valóban próbál rajtuk segíteni, az meg tudja lépni ezeket a lépéseket, az előző kormányzatoknak is meg lett volna ez a lehetősége. Mi emléknapokban is és ilyesfajta nyugdíjemelésekben is igyekszünk ezeknek az embereknek a szenvedéseit valamiféleképpen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) anyagiakban is kompenzálni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megkérdezem Gaal Gergely képviselő urat, hogy elfogadja-e az államtitkári választ.

GAAL GERGELY (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! 1989-ben a rendszerváltás egyik szimbolikus eseményén, Nagy Imre újratemetésén elhangzott egy nagy hatású beszéd, amelyben utalás történt arra, hogy a következő húsz vagy ki tudja, hány évre is rá fogja még nyomni a bélyegét a kommunista diktatúra öröksége. Sajnos ez a jóslat beigazolódott, és még ma is vannak feladataink a kommunizmus örökségének lebontása tekintetében. Éppen ezért üdvözlendő minden olyan kormányzati intézkedés, amely ennek az örökségnek a lebontását és a károk enyhítését szolgálja.

Éppen ennek szellemében államtitkár úr válaszát elfogadom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   51-57   57-62   63-69      Ülésnap adatai