Felszólalás adatai

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Megdöbbenésemnek kell hogy hangot adjak Tállai András államtitkár úr expozéja kapcsán. Éppen a tegnapi napon adtam négyes alát a kormány hároméves kormányzati tevékenységét értékelendő, erre föl MSZP-MIÉP-koalícióval vádol meg. Hozzáteszem azt, államtitkár úr, hogy azok után adtam a kormánynak a MIÉP-frakció nevében négyes alá érdemjegyet, miután az MSZP-SZDSZ-kormány előző, négyéves tevékenységét elégtelenre értékeltük. Ezek után egy kicsit furcsa volt ez a párhuzamállítás köztünk és a baloldali párt között.

Amiket ön megfogalmazott a szerencsejáték-törvény kapcsán, nekünk az az álláspontunk, hogy ezen fontos állami monopólium tekintetében, kiváltképp a lóversenyfogadás évtizedek óta tartó pangását úgy próbáljuk megoldani, hogy a Szerencsejáték Rt. felvállalná ezt a tevékenységet, azonban úgy vállalja fel, hogy ebbe külföldi vállalkozót ne vonjon be. Az az érvelése önnek, államtitkár úr, hogy vannak kis- és középvállalkozások, amelyek egy-két gépet működtetnek, adót pedig nem fizetnek. Igen, tisztelt államtitkár úr, csak én azt is elmondtam a felszólalásomban, hogy miután ennek a törvényjavaslatnak a visszavonását indítványoztuk, én megfogalmaztam a javaslataimat is arra vonatkozóan, hogy a visszavonás után milyen rendező lépések történjenek a szerencsejáték-piacon. És akkor elmondtam azt, hogy a törökországi példa alapján teljeskörűen legyenek felülvizsgálva a szerencsejáték-engedélyek, és újfent csak azok kapjanak meg újabb engedélyeket, akik rendelkeznek azokkal a feltételekkel, miszerint a bevételek, az adók, a forgalom nyomon követhetők, magyarul, ha a szigorú számadású nyilvántartások vezetését és az adók befizetését garantálni tudják. Tehát én a visszavonás mellett az átláthatóbb viszonyok megteremtésére is javaslatot tettem.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi szeretnénk azt elkerülni, ami az előző ciklusban a Magyar Nemzeti Bank bécsi székhelyű CW Bankján keresztül Surányi György egykori bankelnök aktív közreműködésével történt, hogy füstös indián kaszinókban a Magyar Nemzeti Bank, illetve a CW Bank pénzét elkártyázták, elszerencsejátékozták. Most pedig, amikor a CW Bank veszteségei nyilvánvalóvá váltak, csődbe ment a bank, felszámolás alatt van, eközben 100-150 milliárdos konszolidációs kötelezettség nehezedik a kormányra, de végső soron nem a kormányra, hanem az adófizetőkre, tehát ránk.

Ezért mondjuk azt, hogy a szerencsejáték-piac teljes körű áttekintésére van szükség. Úgy erősítsék meg, úgy építsék fel ezt az új rendszert, hogy benne a Szerencsejáték Rt.-nek mint többségi állami tulajdonú cégnek a lehetőségeit tovább fokozzák. Jó az az üzletpolitika, amelyet a Szerencsejáték Rt. az elmúlt években, évtizedben folytatott - ezt kell tovább erősíteni. Ezt az üzleti politikát, amely egy állami cég révén megvalósul, önök közvetlenül is tudják befolyásolni, hiszen a kormányzatnak a többségi állami tulajdon alapján lehetősége van arra, hogy egy állami cég működésébe beavatkozzon. Erre a társasági törvény az igazgatótanácsi, felügyelőbizottsági eszközökön keresztül lehetőséget biztosít. Én erre sarkallom önöket, hogy ezt a lehetőséget ne hagyják parlagon, ne hagyják kihasználatlanul.

Utaltam a lóversenysport tarthatatlan helyzetére. Az 1800-as években Széchenyi István az egyik művében, a Néhány szó a lóverseny körül című írásában úgy fogalmaz, hogy "Mi szükséges ekképpen, hogy Hazánkban a' Lódolga mozgásba, életbe jöjjön 's nem sokára virágozzék és gyümölcsözzék?" Majdnem kétszáz év elteltével ez a kérdés, Széchenyi István felvetése úgy válaszolható meg: igen, ehhez az kell, hogy az állam, a kormányzat a kezébe vegye a dolgokat mind a lótenyésztés, mind a lóversenysport, mind pedig a rá épülő szerencsejátékok tekintetében, és felelősen, az önálló kormányzati autonómia eszközeivel, lehetőségeivel élve avatkozzon be a folyamatokba.

Köszönöm a figyelmüket.

(11.40)