Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A „Meddig még?” című napirend utáni sorozatunk konkrét élményekről szól, konkrét, valódi élethelyzetekről, azokról a helyzetekről, amikor kilakoltatási eseményekre kapunk meghívást, ott jelenünk meg, és igyekszünk az események jogszerűségének ellenőrzése által kedvezőbb helyzetbe hozni azokat a családokat, akik adott esetben önhibájukon kívül vagy éppen végrehajtói túlkapásokból kifolyólag kerültek lehetetlen helyzetbe.Megtiszteltetés számomra, hogy a frakciómból nemcsak Varga-Damm Andreával, de más képviselőtársaimmal együtt is jelentünk meg hasonló eseményen. De szeretnék visszanyúlni 2010-re, amikor Budafok-Budaörs térségében az egész Jobbik-frakció testületileg igyekezett védeni egy olyan magyar családot, akit más nem védett abban a helyzetben.

Ebben az évben számtalan megalázó szituációval találkoztunk, például hogy ugyanazt a követelést kétszer próbálták egy soroksári asszonyon behajtani. Találkoztunk olyan esettel, amikor jogszerűen a helyszínen és az ingatlanban élő haszonélvezőt kívánták utcára dobni, és egyébként utcára is dobták egyiküket azok után, hogy hiába bizonyította az igazát, segítséget nem kapott. Bizony olyan esetnek is szemtanúi lehettünk  Komárom-Esztergom megyében Bajóton jártunk Nunkovics Tibor és Magyar Zoltán képviselőtársaimmal , amikor is az okirat-hamisítás gyanúja elég erőteljesen fennállt, így sikerült a helyi aktivistáinknak jogi képviseletet szerezni a családnak. Nagyon bízom abban, hogy a következő tárgyaláson kiderül, hogy azt az idős bácsit, azt a bányászembert, aki évtizedeket töltött nagyon kemény fizikai munkával, nem tudják kiforgatni az utolsó vagyonkájából, ami egy romosabb épület egy utca végén.

Ezek a valós élethelyzetek ugyanakkor felhatalmaznak bennünket arra, hogy amikor a parlamentben szavazunk, gombot nyomunk, akkor valódi élményekkel telítődve tudjuk ezeket a döntéseket meghozni. Ugyanezt tettük a migrációs válság idején, amikor a parlamentben még államtitkári szinten azt a választ kaptuk, hogy márpedig migrációs válság Magyarország viszonylatában nem létezik. Mi már akkor jeleztük, hogy Ásotthalmon azokban a hónapokban, jellemzően a koszovói albánok csoportjai által, de elindult egyfajta invázió, tudatos lakosságcsere, és ha nem figyelünk, akkor ezen lakosságcsere-szándék vége a magyar vidék kiürülése és itt nagyobb tömegek megjelenése lesz.

Éppen ezért nem csak a röszkei incidensnél volt szerencsénk személyesen jelen lenni, és el tudjuk mondani ezért, hogy nyilván akik védték a magyar határt, érdemelnek védelmet ebben az esetben is. De bizony ott voltunk Magyarkanizsa, Röszke, Ásotthalom külterületén, és az érintettek több tucatjával beszélve azt láthattuk, hogy a migrációs kérdéskör miről szól valójában.

Jelen pillanatban azt látjuk viszont, hogy egy másik irányú folyamat, a magyar polgárokat itthon, belföldön ellehetetlenítő folyamat legalizáltan zajlik. Tehát a kormányzat a külső fenyegetéssel szemben retorikailag fellép, ugyanakkor hagyja, hogy ez a pénzügyi rendszer és ennek a visszaéléseket foganatosító tagjai legalizált módon fosszák ki azokat a tömegeket, amely tömegekből több tízezren kerülnek a kilakoltatás sorsára. El kell mondanunk, bár az utóbbi időben szabályváltozások kétségkívül bekövetkeztek, hogy a múlt héten a Jobbik különböző képviselői 5, azaz öt kilakoltatási eseményre kaptak meghívást. Nem önjelölt módon jelenünk meg ezeken az eseményeken, minket idehívnak, Pápára is hívtak, Budapesten három helyszínre hívtak bennünket, és el szeretném mondani, hogy a gyulai kilakoltatás áldozatai is segítséget kértek, mert nem kaptak máshonnan.

(22.10)

S ez a tragikus, hogy nem ellenzéki képviselők, nem jogvédők, nem civilek dolga lenne megoldani ezt a helyzetet, itt kellene megoldani a parlamentben jól célzott törvényekkel, felvételkori árfolyamon történő forintosítással, kilakoltatási moratórium elrendelésével adott esetben már holnap reggel. Mert ha látták volna képviselőtársaim, hogy a múlt héten a visszaéléseket foganatosító végrehajtók mennyire felpörögtek, mennyivel több helyszínen jelentek meg, mint a korábbi hónapok során, akkor elképedtek volna. Én nem véletlenül hívom meg önöket személyesen egy-egy ilyen eseményre, mert bízom az emberségükben, és abban, hogy ha látják azt, hogy mi történik, mennyi jogsértés történik csak egy ilyen esetben, akkor bizony egészen más véleménnyel fogják adott esetben a saját főnökeiknek szegezni azt a kérdést, hogy meddig még.

Megígérhetem önöknek, ha tavasszal folytatódik a kilakoltatási cunami, mi sokkal szervezettebben leszünk ott, és ugyanúgy oda fogunk állni a károsultak mellé. Nem valaki ellen szólnak ezek a megjelenések, nem Magyarország Kormánya, nem a Végrehajtói Kamara vagy a közjegyzők ellen, bár kritikával illetjük mindannyiuk tevékenységét. De a magyar emberekért, a magyar emberek érdekében itt, ebben a teremben mindannyiunknak kutya kötelessége lenne ott lenni, odaállni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)