Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÓNAYNÉ SLABA EWA MARIA nemzetiségi szószóló: Szanowny Panie Marszałku, szanowni posłowie, szanowni rzecznicy, witam wszystkich bardzo serdecznie.Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Szószólók! Szeretettel üdvözlök mindenkit. Köszönöm elnök úrnak, hogy lehetőséget kaptam a felszólalásra. Tudom, hogy az első világháború lezárulása Trianont hozta el Magyarország számára, mégis a lengyel nemzetiség szószólójaként azzal kapcsolatos nagy örömünket szeretném megosztani önökkel, hogy anyaországunk újból szabad, független ország. Éppen tegnap, november 11-én ünnepeltük a lengyel függetlenség visszaszerzésének 100. évfordulóját, Lengyelország 123 év kihagyást követően e napon került vissza Európa térképére.

Köszönöm önöknek, hogy minden fájdalmuk ellenére velünk tudtak ünnepelni e lengyel emléknap centenáriumán. Számos városban rendeztek fényfestéseket, lengyel zászlókkal díszítették a Lánchidat, jó érzés volt látni a lelkesen visszaintegető embereket, akik a lengyel zászlós autós felvonulást látták. Tudom, hogy önök megértik örömünket, illetve nemzeti büszkeségünk érzését, hiszen történelme során a magyar nemzet is hosszú időszakon keresztül szenvedett idegen hatalmak megszállásától, és a lengyelekhez hasonlóan sokat küzdött önrendelkezése visszaállításáért.

Lengyelország a XVIII. század végén vesztette el önállóságát, területei orosz, porosz illetve osztrák uralom alá kerültek. Lengyelországot letörölték Európa térképéről, nemzetként viszont átvészelte a megszállás időszakát: őrizte nyelvét, hagyományait, kultúráját, erős keresztényi hitben és mély meggyőződésben élt, hogy Lengyelország vissza fogja nyerni függetlenségét.

A lengyel értelmiség egy része távozott az országból, elsősorban Párizsba emigráltak, hogy szabadon alkossanak, nagy patrióta műveket hozzanak létre, és ezzel tartsák a lelket a nemzetben.

(14.30)

Ott készítettek elő három nemzeti felkelést is. Sajnos e szabadságharcokat mind leverték, de a hitet nem sikerült elvenni a lengyelektől.

Eközben a politikában olyan nagyságok léptek a színre, akik nélkül száz évvel ezelőtt minden valószínűség szerint nem lehetett volna visszaszerezni az állami függetlenséget. Az egyik Ignacy Jan Paderewski, akinek hatására Woodrow Wilson 13. pontként belevette híres beszédébe Lengyelország függetlenségének a visszaállítását, és mindez az USA által aláírt versailles-i békeszerződésbe is bekerült. A másik személyiség a karizmatikus Józef Piłsudski volt, aki talán a legtöbbet tette Lengyelország 1918-as függetlenségéért.

Ezt viszont nem volt elegendő visszaszerezni, a megőrzéséről is gondoskodni kellett, amit a lengyelek két éven belül megtapasztaltak. A visztulai csodának nevezett csatában nemcsak hazájukat védték meg a szovjet hadsereg ellenében, hanem Európát is megmentették az orosz és a német kommunisták egyesülésétől és hatalomátvételétől. De minderről  házelnök úr engedelmével  majd két év múlva, az akkor esedékes felszólalásomban fogok megemlékezni.

Beszédemet a nagy lengyel hazafi, Szent II. János Pál pápa ideillő szavaival zárom: „A béke adománya nemcsak adottság a számunkra, hanem feladat is. Feladat mindannyiunknak, lengyeleknek, magyaroknak és minden embernek, akik számára erkölcsileg nagy értéket jelentenek az olyan fogalmak, mint szabadság, függetlenség, haza és becsület.”

Köszönöm a figyelmüket. Dziekuję za uwagę. (Taps.)