Felszólalás adatai

Az 1950-es évek óta immáron másodszor állt a magyar jogásztársadalom és a jogalkotás egy átfogó korszerűsítés, egy új polgári törvénykönyv megalkotásának feladata előtt. Köszönet ezért Vékás Lajos professzor úrnak és mindazoknak, akiknek az előkészítő munkája révén most elkészült a Ptk. javaslata, és itt, a Parlament falai között is tárgyalhatjuk.

Tekinthetjük úgy is, hogy a magánjog új kódexe a diktatúrát követő szabadon választott országgyűlések joganyagának figyelembevételével a rendszerváltás folyamatának egyfajta kodifikációs lezárása és összegzése. A két kodifikáció között jó néhány hasonlóság és különbség ismerhető fel. Jelesül, hogy a jelenlegi kodifikációnak van írott előzménye, s így a kodifikátoroknak kellett megtalálni a helyes arányokat. Figyelembe kellett venni a megőrizve megújítás szempontjait, amely arányok változóak az egyes jogterületeken, és nem utolsósorban figyelemmel kellett lenniük az európai jogalkotásra is.

Az elkészült törvényjavaslat igen terjedelmes, hisz szabályokat ad a gazdasági élet szereplői számára, s magába olvasztja a családi jogot is. A bevezető rendelkezések kiemelt jelentőséggel bírnak, hiszen a megfogalmazott alapelvek a teljes civil jog értelmezési kereteit biztosítják. Ahogy a törvényjavaslat indoklása is tartalmazza, a tervezet a bevezető rendelkezések között csak a törvénykönyv egészére vonatkozó elveket jeleníti meg, és tudatosan csökkenti a törvénykönyv alapelveinek számát. A Ptk. alapelvei közül a tervezet nem mondja ki a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, abból indul ki, hogy a törvénynek elsősorban az alanyi jogok szabad gyakorlását kell biztosítania. A kirívóan rendeltetésellenes joggyakorlás pedig rendszerint a joggal való visszaélés tilalmába ütközik. Emellett a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek érvényesítése is megfelelő lehetőséget ad a rendeltetésszerű joggyakorlás biztosítására.

A tervezet nem tekinti valamennyi magánjogi viszonyban érvényesülő általános követelménynek a kölcsönös együttműködés elvét, azt elsősorban a szerződéses viszonyok körében elvárható elvként fogja fel, és ezért a szerződések általános szabályainak élére helyezi. A tervezet tehát az egész törvényen végigható követelményként négy alapelvet fogalmaz meg. Ilyennek tekinti a törvény szabályainak értelmezésére vonatkozó általános tételt, a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményét és a joggal való visszaélés tilalmát. Kiegészítő jelleggel külön elveket fogalmaz meg a tervezet az egyes könyvek élén, például a családjogi viszonyok sajátosságaira tekintettel külön elvek is érvényesülnek a családjogi szabályokat tartalmazó könyvben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kimarad tehát az új Ptk.-ból a kölcsönös együttműködés elve. Ez érthető, hisz nem vonatkozhat minden polgári jogi jogviszonyra, például a végrendeletben kizárt törvényes örökös együttműködése a végrendeleti örökössel nem elvárható. Jellemző ez ugyanakkor a szerződési jogban és a családjogban általában és még néhány területen, például a szomszédjogban is.

Jogászi berkekben közismert, hogy a magyar jogirodalomban igenis vannak ellenzői az alapelvek széles adagolásának. Eörsi Gyula és Világhy Miklós még 1962-ben elsőként sorolták fel az általuk fontosnak vélt hat alapelvet, és általában is megállapíthatjuk, hogy megszorítónak mondható a javaslat az alapelvekkel szemben. Úgy vélem azonban, hogy az alanyi jogok szabad gyakorlásának elve nagyon hiányzik a javaslatból úgy, hogy az indoklás egyébként számos helyen hivatkozik rá. Egyrészt deklaratív jelentőségű, másrészt dogmatikai, hiszen hivatkoznak, utalnak rá a törvényjavaslatban, harmadrészt az Európai Unió és a magyar jogrendszer összekapcsolása szempontjából is jelentős lenne, ha az alanyi jogok szabad gyakorlásának elve belekerülne a törvénybe.

Az Európai Bíróság gyakorlatából is kitűnik, hogy alanyi jogot pusztán a közösségi jog alapján is lehet érvényesíteni, kiszélesedett tehát az alanyi jog alapját képező tárgyi jogi bázis is. Tehát a tárgyi jog ma már nem pusztán a magyar jogot jelenti, hanem az uniós jogot is, s kiterjed az uniós jog formálisan át nem vett részeire is. Az alanyi jogok szabad gyakorlásának elve lehetne tehát a kapocs, az a kapocs, ami összeköti a magyar és az uniós jogot.

Eörsi Gyula után elmondható, hogy az ország civilizáltságának fokmérője a polgári törvénykönyvének megléte s annak színvonala. Egy törvénykönyv értéktartalmát valójában azok az alapértékek adják, amelyek kétezer éves fejlődés hozadékai, s részei egy nemzeti kulturális örökségének. Úgy gondolom azonban, hogy az alapelvi bővülés helyett sajnos tényleg inkább csökkenést tapasztalhatunk. Azt mondhatjuk, hogy a polgári törvénykönyv a magánjog alkotmánya, mert az alkotmány közjog, s annak nincs specifikus saját magánjoga, azaz a magánjog alapvető elvei alkotmányos alapértékek is egyben, így például a szerződési szabadság és a tulajdon.

Ha tehát a Ptk. kvázi önként lefejezi magát, akkor ezt az értékrend-meghatározó szerepét önként átengedi az alkotmányos értékek területére, ami a magánjog elközjogiasításának veszélyét hordozza magában. Olyan alapvető értékek megfogalmazására talán szükség lenne, mint például annak kimondása, hogy erkölcstelen magatartásra jogot alapítani nem lehet. Örvendetes ugyanakkor, hogy a bevezető rendelkezések között elhelyezett konkrét tényállások közül a tervezet kihagyja az utaló magatartás tényállását, és azt - lényegét megfelelően tükrözve és szerepének valódi jelentőségét arányosan juttatva kifejezésre - a kötelmi jogi könyvben, a kötelemfakasztó jogi tények között helyezi el.

Tisztelt Országgyűlés! Elmondható, hogy a magyar jogban egyfajta kultusza van az alapelveknek. A jól megválasztott alapelvek tartják fiatalon a kódexeket, a jó alapelvekkel lehet a bírói kultúrát, a bírói értelmezést, a bírói gondolkodást belevinni a jogalkalmazásba. Van ugyan egyfajta bizonytalanság is az alapelvekkel kapcsolatban, hogy mikor nyúljunk hozzá és mikor alkalmazzuk. Tulajdonképpen igen nagy baj, hogy a magyar jogban nincsen semmilyen szabály arra, hogy egy speciális szabályt mikor lehet alapelvvel felváltani. Valahol célszerű lenne ezeket rögzíteni akár egy jogalkalmazási törvény keretében is.

Most pedig engedjék meg, hogy egypár szó szót szóljak a családjogi részről, elsősorban azokkal a kérdésekkel szeretnék foglalkozni, amiről Lukács képviselőtársam is a felszólalásában már említést tett. Az élettársi kapcsolattal kapcsolatos problémák feloldására a javaslat nagy vonalakban lemásolja a házastársakra vonatkozó szabályok szerkezetét: tartás, közös vagyon megosztása, lakáshasználat rendezése, gyermekelhelyezés.

(11.20)

Ezek valóban élő problémák az élettársi kapcsolatok megszűnése esetén is. A gyakorlatból tudható, hogy egy húszéves élettársi kapcsolat megszűnése esetén ezek sokkal nehezebben rendezhető kérdések, mint adott esetben egy házasság esetén. Ugyanakkor kétségtelen, bár nehezen elfogadható előny, hogy a köteléket, magát az élettársi kapcsolatot könnyebb felbontani. Mára azonban a házassági bontóperekben is roppant egyszerűvé vált a kötelék felbontása, ott is a járulékos kérdések rendezése a nehéz, s még ennél is nehezebb az élettársi kapcsolatok vagyoni viszonyait rendezni.

Ha viszont ez igaz, miért nem a házasságot favorizáljuk az élettársi viszonnyal szemben? Természetesen szükséges az élettársi jogviszonyt is végre a polgári jogi társaságtól függetlenül szabályozni, azonban ilyen részletességgel a családjogba emelni túlzás. A házasság és a család intézményének védelme a jogalkotó alkotmányos kötelezettsége, ennek megfelelően eltúlzott közel azonos szintű védelmet biztosítani egy, a házassággal rivalizáló, attól azonban gyengébb, de újabb problémákat gerjesztő jogintézmény számára. Már csak azért is, mert külföldi példákból tudható, hogy például az egynemű élettársak idővel majd örökbe kívánnak fogadni, vagy pedig reprodukciós eljárásban kívánnak részt venni.

Tehát hangsúlyozom, hogy külön probléma az élettársak és az azonos nemű élettársakra vonatkozó szabályozás is. Mindenképpen megemlítendő, hogy az erre vonatkozó európai szabályozás is vegyes. Van, ahol az élettársakról egyáltalán nem szól a polgári törvénykönyv. Van, ahol nevesített szerződésben rendezhetik kapcsolatukat, és van, ahol az azonos nemű élettársak házasságot is köthetnek. Az élettársak, beleértve az azonos nemű élettársakat, az ezeknek az élettársaknak a kapcsolata gyakorlati tény, melynek jogkövetkezményei vannak. Viszont ezen kapcsolatok törvényi szintű szabályozása erősen vitatható.

A tervezet szabályai majdnem a házasság szintjére emelik e kapcsolatot, így egyértelműen gyengítik a házasság és a család intézményét. Véleményem szerint elegendő lenne a törvényben azt kimondani, hogy az élettársak, beleértve az azonos nemű élettársakat is, szerződésben szabadon rendezhetik a kapcsolatukat, akár minősített vagy közokiratban szabadon végrendelkezhetnek egymás javára. Erre egyébként a jelenlegi Ptk. szabályai alapján is lehetőségük van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeknek az elvi megfontolásoknak és kritikáknak a fenntartásával összességében támogathatónak és előremutatónak, és a magyar jogfejlődés útján jelentős mérföldkőnek tartom az új polgári törvénykönyv tervezetét, és ilyen formában történő elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)