Felszólalás adatai

De vissza a témához! A nyilatkozatot, már amit a külügyminiszter úr általánosságban mondott, már belehelyezve a jelen törvényjavaslatot a nagyobb képbe, azt jó volt hallani, azt sokan meg fogják hallani, az az érzésem.

A téma, ami előttünk van, valóban megérdemli azt az átgondolást, aminek itten tanúi vagyunk. Mert miről is van szó? Különbözőképpen értelmezhetjük. Úgy értelmezem, úgy is értelmezem, hogy az Országgyűlés, mi most opciót építünk, lehetőséget teremtünk valamivel többre, mint ahol vagyunk: a miniszterelnök részt vegyen azokban a tárgyalásokban, ahol úgyis rólunk is szó van, és döntés van; azután az, hogy hogyan is működik majd az az intézmény, amelyiknek úgy leszünk teljes jogú tagjai, ahogy ez a törvényjavaslat elmondja nekünk.

A szerződés célja, a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés és ennek kihirdetése előhozza ismét azokat az elemeket, amelyekről az egész Európai Közösség, ennek különböző vetületei szólnak, különösképpen, hiszen ott kezdi, az első szó az, hogy "gazdasági". Persze hogy gazdasági és annak vetülete a monetáris meg a fiskális, meg amit aztán tovább említ a javaslat: költségvetési fegyelem, gazdaságpolitikai koordináció, fenntartható növekedés és így tovább. De megemlíti a többi lényeges elemet: környezet, versenyképesség, szociális kohézió.

Persze szó van ezekről, ugyanakkor fülembe cseng, és nyilván, képviselőtársaim, itt hallottuk egymást, hogy a szerződés létrehoz egy olyan állapotot, amit most már itten én is emlegettem, de nem hoz létre adóharmonizáció tekintetében olyan állapotot, ami a szuverenitás határát érintené. Vagy létrehoz? E tekintetben talán nem egyértelmű, mert vannak olyan kitételek is, hogy az adópolitika, a fiskális politika összehangolása hogyan is történjen. Bizonyos támpontokat megjelöl, 60 százalék meg 3 százalék, meg ezek a számok mind jelentenek valamit, jól tudjuk, hogy mit: ezek iránypontok vagy támpontok, amihez alkalmazkodunk. Ugyanakkor hogy ez mennyiben olyan mértékű, hogy saját döntésünket korlátozza?

Óvatosan nem használom a "szuverenitás" szót, hogy arról van-e szó, a nemzeti szuverenitásról vagy nem. Én azt mondom, hogy nem, de hallom azokat is, akik mást mondanak, akik másképpen értelmezik. Szóval, a fiskális politika érzékeny téma mostan, más tekintetben az Európai Közösség külpolitikája vagy az Európai Közösség nemzetvédelmi politikája, azokat ismerjük, azokról itt nincs szó, bár összefüggenek. A szuverenitást a fiskális gyakorlat és annak az itt emlegetése érinti-e, erről van szó, még akkor is, ha nem mondjuk ki. Talán az általános vitában több szó lesz róla.

Összehasonlítom ezt a gondolatsort a monetáris politikával. Nincs szó ebben a törvényjavaslatban róla, érthető módon, de mégis a gondolataink tisztázásához talán hasznos. Pénzügyi politika, monetáris politika, a jegybankpolitika, tehát a monetáris politikában a szuverenitás... Nem használtam a szót, nem szuverenitást mondtam, hanem az a függetlenség teljesebb. Vagy nem? Teljesebb, mert hiszen az elmúlt esztendők során hányszor volt témája a jegybank igazgatóságának, a közvéleménynek, a politikának, a gazdasági döntéshozatalnak a kamatláb változtatása, az utóbbi esztendőben a pénz olcsóbbá tétele, a kamatláb-változtatás. Ebbe kevesebbet szólt bele az Európai Unió vagy a nagyobb közösség.

Tehát az összehasonlítása a kettőnek, a monetáris politikának és a fiskális politikának, itt hasznos lehet, különösen, képviselőtársaim, azoknak közülünk, akik többet vagy kevesebbet aggódnak, vagy többet és kevesebbet várnak az optimizmusuk és bizakodó természetük révén. Mert olyat mondani, amit ez a javaslat - az úgy rendben van, hogy az euró jó pénz, majd jót tesz a magyar gazdaságnak, ámen. Azonban az imádság után is van másik imádság, az ámen után is, nevezetesen a közgazdaságtan úgyis felteszi a kérdést, hogy azért jó-e a pénz... Elölről kezdem. Azért prosperál-e a gazdaság, azért működik jól a gazdaság, mert jó a pénz, vagy pedig azért jó a pénz, mert a gazdasági élet működik? Én a második alternatívának vagyok a prófétája, és tettem mindig a szakmámban, a közgazdaságtanban: azt mondom, hogy akkor lesz jó a pénz, ha a gazdaság jól működik. Értem én is, tudom, és szeretem hallani a másik érveket, de jó, ha mi most, amikor így ezt a törvényt mérlegeljük, akkor nem tulajdonítunk több jelentőséget ezeknek az elméleti kijelentéseknek, mint amennyit.

A monetáris politikánk volt, amilyen volt, és lesz, amilyen lesz, ott elég jelentős - hogy is mondjam - mozgási lehetőség van és volt. Hogy erre aztán ki reagál, az üzleti világ-e, hisz voltaképpen az a legfontosabb reagáló, mert a többi, mondhatnám, hogy színjáték. Nem úgy a fiskális politikában, mert az kormányzati döntés, és az közvetlenebbül érinti a döntéshozókat is, a gazdasági döntéshozókat - termelésbe fektetés vagy kivonulás az országból - egyik oldalon, de ugyanolyan mértékkel a fogyasztási oldalon, a népességet, az ország népét, az embereket.

(22.10)

Jó lesz, ha az általános vitában - nem tudom, még milyen témák kerülnek elő -, azok mérlegelésénél ezek a szempontok is előkerülnek, mert amilyen törvényt mi hozunk... - most ratifikáljuk azt, ami előttünk van. No de ez nem az utolsó a folyamatban, mert azután lesz egy következő esztendő, következő esztendők, és a világ alakulása, az Európai Unió alakulása révén olyan új helyzetek teremtődhetnek, amikor valószínű, hogy egy racionális, felelősségteljes, bölcs törvényhozás, kormányzás újabb törvényeket hoz, azért, hogy alakítsa - falusi nyelven felénk úgy mondják, adjusztálja - a dolgokat. Tehát ha ilyen szemmel látjuk, akkor azok a viták, amelyeket itt hallottunk a két szomszédvárban a képviselőtársaink között, akkor kiderül, hogy ami előttünk van, amit a kormány hozott ide, az egy jelentős lépés, kijelentés a magunk számára és a világ számára, hogy tudjuk, kik vagyunk, képesek vagyunk meggondolni, képesek leszünk újragondolni. Az, hogy lesz-e olyan szükség és lehetőség, amit Balczó képviselő úr mondott, hogy újratárgyalni valamit, lehet, hogy valami részletet jó lesz és lehetséges lesz újratárgyalni.

Nekem, a miniszter úr és többen talán emlékeznek rá, régi, visszatérő refrénem, hogy az agrárszektornak vannak bizony olyan részei, amelyek talán majd - a talán szót nem mondtam -, egyszer megérnek az újragondolásra. Az újragondolás szót mondtam, nem az újratárgyalást, de lehet, hogy valaki ezt a két szót szinonimának gondolja... - no szóval, ez ahhoz képest, ahhoz hasonlítva, amit az ellenzék oldaláról hallottam Balczó képviselő úrtól. Ez, ami előttünk van, mégis egy végiggondolt, épkézláb valami, nem falazva bennünket, és nem vágja el, nem fagyasztja be annak a lehetőségét, hogy törvényhozóként gondolkozzunk, és ha kell, közgazdaságtant, gazdaságpolitikát értő patriótaként hozzuk meg ezt a törvényt.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)