Felszólalás adatai

Nagyon gyorsan változnak a körülmények, amelyekben meg kell ítélnünk ennek a javaslatnak a helyességét vagy helytelenségét Magyarországra nézve. Egy évvel ezelőtt még, amikor először találkoztunk ezzel a javaslattal, akkor például nem volt szó olyan dologról, ami három hete kapott publicitást, hogy az Egyesült Államok és Európa egy szabadkereskedelmi övezetet, majd két héttel később azt is bejelentették, hogy egy pénzügyi integrációt szeretne létrehozni, és derült égből villámcsapásként jött ez a háttérben már nyilván jól előkészített elképzelés, amire napokon belül Európa vezető hatalmai meg is adták az igent, legalábbis szóban.

Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársak, hogy bár senki nem tudja, mit hoz a jövő, de jó esély van arra - és ez a valószínűsíthető -, hogy tőlünk függetlenül, hogy nekünk mi tetszik meg mi nem tetszik, létre fog jönni egy olyan gazdasági, pénzügyi, politikai és katonai központ az USA meg Európa között, amelyik a következő száz évben meghatározza a világ sorsát; mert olyan ereje van. És nincs alternatíva, nem lesz alternatíva. Ennek a peremén vagyunk mi, egy olyan peremrészen, ahol ha a másik oldalra tekintünk, nem nagyon látunk senkit. Nem lesz afrikai, közel-keleti meg közép-ázsiai hatalmi alternatíva. Nincs! Majd ötven év múlva. De nekünk itt van több mint 2 millió magyar a határokon túl, minket ide köt a kereskedelmünk. Nem nagyon lehet azt mérlegelni, hogy mit szeretnénk, csak azt mérlegelhetjük, hogy mi a kevésbé rossz nekünk, ha szabad így átfogalmazni a kérdést.

Milyen választási lehetőségünk van? Vagy elfogadjuk, vagy nem fogadjuk el. Nincs más. Exclusi tertii principium. S ha azt a két lehetőséget vizsgáljuk, és racionálisan - nem érzelmileg, nem emocionálisan, hanem racionálisan - gondoljuk végig Magyarország helyzetét, akkor a kisebbik rossz, vagy ha szabad így fogalmaznom, a választandó az, hogy menjünk tovább ezen az úton. Már csak azért is, mert ha valaki jól belegondol, hogy itt mi történik most, akkor rájön arra, hogy az égadta világon semmilyen függetlenségi csorba Magyarország pozícióját azzal, ha ezt elfogadjuk, nem éri.

Miről van szó, kérem? Arról van szó, hogy a következő három vagy négy évre átmentjük magunkat egy olyan pozícióba, ahol egy kicsit többet hallunk arról, hogy mi várható. Itt nincs lefutva semmi, kérem. Innen bármikor ki lehet lépni. Mennyit nyerünk azzal, ha azt mondjuk, hogy á, mi nem is megyünk oda, minket ez nem is érdekel? Rengeteg időnk van még a további lehetőségeket eldönteni. Tehát nem kell misztifikálni ennek a döntésnek a jelentőségét, noha természetesen nagyon fontos és nagyon sok mindenre alkalmas. Alkalmas arra, hogy mindenki, aki valami miatt az EU-t, akár emocionálisan, akár politikai okok miatt támadni akarja, ennek kapcsán aztán mindent bele lehet adni. Lehet beszélni Kossuth-idézetekről, függetlenségről, de most itt nem erről van szó, kérem. Itt arról van szó, hogy a következő három évben levesszük-e a fülest, vagy nem vesszük le. Ennyiről van szó. Aki azt mondja, hogy többről van szó, az indokolja meg! Olvassák el a törvényt!

Nota bene megjegyzem azt is, amit valamelyik képviselőtársam mondott, hogy a tartalmával kapcsolatban - mert szemérmesen fogalmaztak néhányan - lesütött szemmel nyilatkozunk. Hát elnézést kérek, ha azt a tartalmat mi tudnánk teljesíteni, akkor Magyarország világhatalom volna. Miért ne volna az nekünk jó, hogy maximum 0,5 százalékos államháztartási deficitünk van egy évben? Vagy miért ne volna az nekünk jó, hogy 60 százalék alatt van a GDP-arányos államadósság? Bárcsak úgy volna! Nem az a gond, hogy ez nem jó ránk, hanem az, hogy nem fogjuk tudni elérni ezt a szintet akkor se, ha belegebedünk - és más országok sem.

Megszorító csomagokról itt szó sincs, kérem szépen. A következő négy évben senki senkit semmiben nem szorít meg. Hát hol van leírva a megszorítás? Mutassanak rá arra a sorra! Nincs ilyen sor. Majd ha csatlakozunk az euróövezethez, akkor természetesen mindenfajta szankciók lehetnek. De hol van még, kérem, az az öt-hat év? Mennyi mindent fog még addig változni Európa és a világ. Ki lehet zárni magunkat, ha úgy tetszik, a buliból. Majd mennek a szomszéd országok. Azok majd mennek, azok majd leveszik az információt.

Tehát nagyon szépen kérem, hogy racionálisan próbáljuk ezt a kérdést megközelíteni. Én elhiszem, hogy az embernek beleborzong az egész teste, ha ilyen víziói vannak, hogy Magyarország most már nem lesz, meg majd mindent Brüsszelből mondanak meg, de hát nincs erről szó. Nem ez van leírva, nem ez az előterjesztés. Elérhetünk majd olyan pontra, amikor erről dönteni kell, de most nem erről van szó.

Összességében ismétlem, azon az alapon, hogy racionálisan közelítsünk a választható lehetőségekhez, én azt gondolom, hogy nekünk ezt most taktikus - így fogalmazok: taktikus - elfogadni és egypár évig továbbhaladni ezen az úton, mert ezáltal jobban járunk, mintha nem mennénk előre.

Köszönöm szépen.

(21.50)