Felszólalás adatai

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök úr, elfogadom a javaslatát, hálás vagyok érte, hisz végtére is ön látja a pulpitusról jobban a tárgyalás menetét.

Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Képviselő Úr! A 2008. évi költségvetési törvényjavaslat - elmondtam már többször, de szeretném ismételten elmondani önöknek - több sebből vérzik.

Tudják, ez a 2008. évi költségvetés következmény-költségvetés, úgy értem, hogy folyománya annak az ötéves gazdálkodásnak és kormányzásnak, amit önök végeztek és folytattak, és úgy gondolom, hogy mindazokban a módosító javaslatokban, amelyeket most szám szerint nem említek, nagyobb feszültségek feszítik a magyar költségvetést és különösen a települési önkormányzatok költségvetését, ezekre valami megoldást kellene találni.

Tudom, hogy nagyon nehéz, de nézzék, az az igazság, hogy aki kormányoz, annak van felelőssége, hisz egyszer elrendezték és úgy rendezték el az államadósság, a költségvetési hiány sorsát, hogy irgalmatlanul megugrott. Ezt most vissza kell fogni. Úgy gondolom, az a javaslatom, hogy az állam, a kormány magán kezdje elsősorban.

Harmadolják vagy felezzék el a központi költségvetés kiadásait, mert tudják, az imént már beszéltem arról egy módosító indítvány kapcsán, hogy a kistérségek nagyon fontosak, de úgy gondolom, hogy a megyei önkormányzatok tudatos felszámolása mellett olyan kárt csinálnak, hisz jóval többe kerül... Egy példát hadd említsek: a regionális közigazgatási hivatal, amely csak duplikumot jelent. Továbbra is megmaradtak a megyeiek, utána a régióra pedig embereket vettek föl és telepítettek.

Ugyanez van minden ellátási formánál, ahol a regionalizmust erőltették. Mindenhol többletkiadás van. Kérem, fontolják meg azt, hogy a regionalizmussal eddig csak többet költöttek a központi közigazgatásra, mert az tudvalévő, hogy ezek a dekoncentrált szervezetek a központi közigazgatás költségvetésében jelennek meg, és nem a megyéknél és nem a városoknál, hanem a településeknél; de a települések rovására, ahol viszont 10 millió ember él.

Úgy gondolom, hogy ha ezt a problémakört folytatják, és ilyen költségvetést terjesztenek elő, nem látható az alagút vége és a megszorítás, amelyben az egész társadalmat részesítik, fölösleges áldozat. Fölösleges áldozatot kérnek az országtól, mert úgy gondoljuk, hogy rossz a költségvetés, hisz ez a költségvetés, nézzék, mindenkit érint. Mindenkit érint, és mindenki vesztese ennek a költségvetésnek, nyilván, ha azt mondjuk, hogy az egész ország a vesztese, akkor vesztese a munkanélküli, a kis jövedelmű, a kisnyugdíjas, a nagycsaládos, a gyermekek, hasonló módon a szociálisan elnehezült körülmények között élők, a fiatalok, az otthonteremtők, a gazdaság szereplői és a vállalkozókról nem is beszélve. De azért gondolják végig, hogy manapság, ha valaki nagycsaládos - és hadd térjek ki erre a kérdéskörre -, ez az esetek 95 százalékában egyenlő a szegénységgel. Nincs ez jól, és nincs a helyén.

Megszorít mindenkit az állami költségvetés beterjesztett formációja, és jelenleg a kormány által benyújtott törvényjavaslat, és ez nagyon sok karácsonyi ajándék... Karácsony? - rossz 2008. évet vetít előre.

Nem festjük feketére az eget, mert borús amúgy is, de ezt a borút nem mi csináltuk. Az önök felelőssége, kormánypártiak, tisztelt államtitkár úr - és nagyon nehéz helyzetben vannak, hogy ezt az egyensúlyt megteremtve olyan helyen próbálnak spórolni, amely közvetlenül a kormányzást és a kormányt érinti.

Nem állították meg - és ez az önök felelőssége, kormánypárti képviselők - azt az ámokfutást, amely ígéretekkel, túlköltekezésekkel és sok egyéb mással párosul, amely végtére is oda vezette az államháztartás helyzetét, hogy a hiánya és az eladósodottsága növekszik, ezáltal a kamatterhe, az adósságszolgálata is növekszik, és még unokáink is fogják fizetni, ahogy ezt lehetne demagóg módon mondani. De tényleg igaz, és nem beszélünk mellé.

Hölgyek, Urak! Óriási nagy baj, hogy nem ért egyet senki sem ezzel az állami költségvetéssel. Nem ért egyet az ország, nem értenek egyet a munkaadók, a munkavállalók, az önkormányzatok, a szakszervezetek, senki sem. Senkivel sem tudott a kormány konszenzusra jutni.

Gondolják végig! Szabad egy országban így provokálni az állampolgárokat? Ilyen konszenzusnélküliség mellett kormányozni óriási teher és nagy felelősség. Azért vannak azok a megmozdulások országszerte, mert önök ezekkel az ésszerűtlen megszorításokkal, úgymond hatalmi gőggel provokálják az országot.

Nem beszélve arról a szféráról, amelyet magam is képviselek, és amit több módosító indítvány - a 65. és a 69. is - taglal: az önkormányzatok ellátási feladatait támogató módosító indítványok, amelyekben a közoktatás egyes feladataihoz kívánnánk és szeretnénk kérni önöket alázattal, hogy biztosítsanak több forrást. A szociális válság kiküszöbölése érdekében a szociális feladatok ellátásához és a hivatásos tűzoltók működésének biztosításához szükséges forrásokat szeretnénk megemelni azáltal, hogy az emberek e tekintetben biztonságban érezhessék magukat, hisz ebben sincsenek már biztonságban.

Akkor beszélek a 65. indítvány, valamint a 69. módosító indítvány kapcsán a többcélú kistérségi társulások támogatásáról. Nézzék, ugye nem lehetetett kötelezővé tenni a kistérségi társulásokat, és ez nem is lett volna helyes, hiszen az önkormányzatok önrendelkező civil szerveződések, amelyeket a törvény '90 óta garantál és biztosít, és erre külön kötelezést, úgy gondoltuk mi, és ezért nem is támogattuk az önkormányzati törvény módosítását, kétharmados törvény... - hogy kötelező legyen a társulás.

Viszont nagyon helyes és nagyon okos dolog az, ha egy kistérségben 8-10 település különböző közfeladatai ellátására pontosan üzemgazdasági szemlélettel, pontosan az állami pénzeszközök kímélése szempontjából kistérségi társulásokat hoz létre, és együtt munkálkodnak bizonyos települési szolgáltatások biztosításán.

(21.10)

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagyon fontos volt a belső ellenőrzés, a szociális gondoskodás kistérségi megszervezése, az egészségügyi ügyelet megszervezése, és ezek mind pozitív dolgok. Nehogy azt higgyék, hogy csak rosszat mondok, mert nem az a szándékom, hiszen ezekben a módosulásokban, az önök programjaiban némely esetben ocsú közt lehet találni búzaszemet. Csak az a baj, hogy sok az ocsú és kevés a búzaszem, de többek között, mondom, találtam ilyeneket, és ezeket mind meg is csináltuk azokban a kistérségekben, amelyek megalakultak, fejlesztési társulást hoztak létre, és konszenzussal tudják ellátni gazdaságosabban, hatékonyabban, korszerűbben a településeken élőket, és ez biztonságot jelent.

Viszont ehhez nyilvánvalóan szükségeltetik egy másik apparátus, egy kistérségi menedzsment, amelynek a költségeit korábban megadták, most meg nem szeretnék megadni. Így tehát én protestálok amellett, és szeretném a figyelmükbe ajánlani azt, amit helyesen elkezdtek a kormányzás ideje alatt, a kistérségi társulások önkéntes szerveződésének támogatását, amely nagyon kedvező hatással van a települések költségvetésére és az állami költségvetésre, csökkenti az eladósodottságot és növeli a hatékonyságot, ugyanakkor korszerűbb szolgáltatást biztosít. Ennél viszont visszatáncolnak a támogatást illetően.

Úgy gondolom, hogy ha jó folyamatok elindultak, akkor ne álljanak meg félúton, hanem igyekezzenek tovább támogatni a jó irányú változásokat, nem csapkodva hol ide, hol oda, és nem befejezve a reformokat, hisz azért gondolják végig, hogy a védőnői szolgálat kistérségi biztosításával a szakszerűség, a szakerő kihasználása megvalósítható volt. A kistérségi ügyeleti rendszer megszervezésével gépjárművet biztosítottak pályázat kapcsán, és működik a kistérségi orvosi ügyelet, és ez gazdaságos és hatékony, az emberek biztonságát... (Dr. Puskás Tivadar közbeszólása.) Tessék? Nem szükségeltetik, mert ott nem fizetünk a működéshez, mert a szolgáltatók ezen összegen belül hatékonyan el tudják látni, és nem kérnek az önkormányzattól. Kapnak rendelőt, kapnak gépjárművet, kapnak műszert, amelyet a pályázatok kapcsán megszerezhettünk, és így nem szükségeltetik. (Dr. Puskás Tivadar felé:) Most hadd ne válaszoljak a te kérdéseidre, mert szeretném kiemelni azokat a pozitív tulajdonságokat - és ezt most fogadd el tőlem, képviselőtársam -, hogy ezek helyes metódusok voltak, én magam is melléjük álltam, és támogatom is.

De az, hogy ilyen beindított programokat megszakítva és újakat elkezdve, ez kapkodás. Ez a módosítás, amelyet aposztrofálok a 65. és a 69. módosító indítványnál is, higgyék el, nagyon fontos javaslat, hisz a folyamatosságot, a kiszámíthatóságot biztosítja.

Hiszen a magyar költségvetésben, az adórendszerben és minden szabályban az a baj hat éve, hogy nem lehet kiszámítani, és a kiszámíthatóság biztonságot jelent, tervezhetőséget jelent, és azt jelenti, hogy bizton számíthatnak rá az állampolgárok, hogy mit kapnak, hol kapnak, és a települési önkormányzatoknak pedig a saját költségvetésük stabilizációjához is lehetőséget nyújt a kistérségi társulás. Tehát én csak jót tudok elmondani, viszont önök most ezt, úgy gondolom, nem tudom, milyen szándékkal, de mintha meggondolták volna.

Nézzék, mindenkin spórol a kormány, és az az érzésem, hogy saját magán nem akar spórolni. Növeli a közhivatalok létszámát. Gondolják végig, nem lehet ez az ország a rendőrök, az APEH-osok és a munkavédelmi felügyelők országa, mert lassan többen lesznek az adóellenőrök és -beszedők, mint az adófizetők! Azért ez nonszensz lenne, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, úgyhogy úgy gondolom, mértékletesen kellene ezekhez a kérdésekhez nyúlni, és többek között a kormányzati és állami központi hatalom biztonsága érdekében nem kéne itt vízágyúkra annyit költeni, meg mindenféle vackokra, kerítésekre meg ilyen bunkókra meg sisakokra. Nem kéne provokálni az embereket, és akkor mindjárt megoldódna a kérdés.

Azért elfogadhatatlan számunkra az állami költségvetés, mert a lecsúszás, a leszakadás költségvetése, és az új adók most nem a költségvetés részei, hiszen a költségvetés többségében a kiadások és a bevételek egyenlegéről szól, ugyanakkor a bevételek megalapozásához önök nagyon sok új adót és terhet róttak az állampolgárokra.

Úgy gondolom, az sincs helyén, hogy a reálbérek csökkennek, hisz azért tudják, a szegények adója az infláció, az áremelkedés, márpedig azért tudják, hogy jövőre jelentősen megemelkednek a közüzemi díjak, kiszámíthatatlan az önkormányzati gazdálkodásban a jövő évi energiaárak változása, és gyorsan mondanék még egy-két olyan helyet, ahol spórolni lehetne. Kommunikációban, vízágyúban, kormányközpont kialakításában, APEH, vám- és pénzügyőrség kérdéseiben, és úgy gondolom, hogy be kéne szüntetni a társadalom megosztását és félrevezetését. Többet dolgozni, kevesebbet beszélni. Én is abba fogom hagyni, pont azért, hogy ne beszéljek túl sokat.

Úgy gondolom, térségek szakadnak le a 2008. évi költségvetés kapcsán, a szegényebbek még szegényebbek lesznek, és a közlekedés farigcsálásával lassan már úgy néz ki, hogy nagyobb falurombolás lesz, mint Ceauşescu idejében. Úgy gondolom, hogy a kormánypárti képviselők álljanak a sarkukra, hisz felelősek ezért.

Szeretném felhívni a figyelmet még arra az álságos dologra, hisz megszavazták a kormánypárti képviselők a bevételi oldalát az önkormányzatoknak, és nyakukba varrták, hogy az új ingatlanadót, az értékalapú ingatlanadót vessék ki. Hölgyek, urak, miből fogják ezt fizetni? Minket, önkormányzatokat ugrasztanak össze a helyi lakossággal, mert egyensúlyban kell lennie a települési költségvetés bevételi és kiadási oldalának, szükségeltetik, tudják, hogy be fogjuk vezetni, és akkor azt mondják, hogy rajtunk múlik, hogy bevezetjük-e vagy sem. Micsoda álságos dolog ez!

Tényleg tisztázni kéne azt, hogy mit vállal a Magyar Köztársaság kormánya, állama a közfeladatokból, mert mindenből vonul vissza, és csak saját magát puffasztja, növeli, hizlalja, és a költségeit emeli. Úgy gondolom, az sem tartható tovább, hogy a parlamentet ily mértékben járassa le a kormány, hiszen nem egyébről van szó, mintha a weimari köztársaság kezdene kialakulni.

Bocsássanak meg, hogy ilyen mélységekig elmentem a módosító indítványok kapcsán, de fontosnak vélem, hogy az önkormányzatok feladatainak ellátásához szükséges pénzügyi fedezetekre az állami költségvetésnek, pontosan az szja átcsoportosításával forrást kell biztosítania. Fontos, mert szociális válság van.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)