Felszólalás adatai

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A bevezetőkhöz kapcsolódóan már néhány konkrétummal szeretnék foglalkozni az 56. ajánlási pontban megfogalmazottak szerint, illetve az ahhoz kapcsolódó más ajánlási pontok szerint.

A fő vezérgondolatom ahhoz, hogy ezt mi módon szeretném megtenni, higgyék el, hogy jó szándékú, és csak segítséget szeretnénk nyújtani mind Gyurcsány Ferencnek, mind pedig a kormányzatnak az igazmondáshoz, hogy bebizonyíthassuk közösen, hogy mégis igazat mondott azon az oktatási kerekasztal-beszélgetésen, ahol prioritást kellett megjelölni az iskolának; szó szerinti idézettel emlegette az iskolákat.

Tehát kérem, hogy támogassák módosító javaslatainkat, amelyek egyébként összességében nem nagy tételt képviselnek, ellenben a jövő generációja szempontjából rendkívül fontosak; és hogy kapcsolódjak a miniszter úrhoz, nemcsak az általános közoktatás területén, hanem éppen a környezettudatos nevelés területén is rendkívül fontos az oktatásba befektetett egy pengő magyar forint, mert az meg fog térülni. A környezeti nevelés tekintetében is rendkívül fontos a közoktatásra fordított összeg, mert mi ott lent, vidéken abban a szellemben élünk - egy kicsit hadd kapcsolódjak ehhez -, hogy a környezetünket csak kölcsönkaptuk a gyermekeinktől, és nekik lehetőleg abban az állapotban kell visszaadni, ahogy kölcsönkaptuk, és ebben bizony az oktatásnak nagyon fontos szerepe van.

Ezen belül is külön kiemelném a normatívákat és a normatívákhoz kapcsolódó módosító javaslatainkat, mert ez az a pont, ahol tetten érhető, hogy a kormányzat nemhogy nem ad prioritást az iskolának, hanem éppen ellenkezőleg: a jelenlegi adatok azt mutatják, hogy ugyan erős a kifejezés, de az oktatási kormányzat mintha ki akarna vonulni az iskolák finanszírozásából, és - ellentétben az előttem felszólaló miniszter úr által elmondottakkal - nem bír olyan lobbierővel, amely az oktatás területén komolyabb forrásokat összpontosít, és mindent arra fog, hogy mivel csökken a gyermeklétszám, ezért nominális szinten ki kell vonni forrásokat.

Ez nem megengedhető, azért sem, mert más feladatot kell ellátni ma, mint öt évvel ezelőtt, mások a társadalmi kihívások, és igaz ugyan, hogy ezeknek a társadalmi kihívásoknak kevesebb gyermeklétszámmal kell megfelelni, de ezeknek a társadalmi kihívásoknak, amelyek új társadalmi kihívások, meg kell felelni. Hogy egy kicsit a földhöz is közelítsek, például ma az a tapasztalat, hogy a felsőoktatási intézményekben nem képesek már a hallgatók idegen nyelv elsajátítására, tehát olyan finanszírozási rendszert kell normatív alapon - ami az állam felelőssége - az alatta lévő iskolákban megszervezni, amely képessé tesz legalább egy, de inkább másfél-két nyelv ismeretének a megszerzésére az alapszinten, tehát az egyetemet megelőző oktatási formációkban.

Ha a normatívákat szemügyre vesszük, az a jellemző, hogy a nehéz helyzetben lévők még nehezebb helyzetbe kerültek. Ez a legnagyobb hiátusa ennek a költségvetésnek. Nemhogy az esélyegyenlőség megteremtése irányába hatna, hanem éppen ellenkezőleg, továbbcsökkenti az esélyeit azoknak az elmaradott településeken és kistérségekben élő kisdiákoknak, akik nem képesek megfinanszírozni a kieső, tehát a normatíva feletti kieső forrásokat; azok az önkormányzatok nem képesek megfinanszírozni, amelyeknek nincsen olyan extrabevételük, mint esetleg az iparilag fejlettebb területeken.

Mindemellett, hogy forráskivonást hajtanak végre, sokak figyelmét elkerülte, hogy eközben a csoportlétszámok is növekednek, és a csoportlétszámok növekedésével az amúgy is rossz helyzetben lévő, alacsonyabb normatívával gazdálkodó kisiskolák még súlyosabb helyzetbe kerülnek. Gyakorlatilag 2004-től nem emelkedtek a normatívák nominális szinten, miközben ha erre rápakoljuk az inflációt, akkor értelemszerűen ez reálértékben jelentős csökkenést jelent. Módosító javaslataink éppen ezért nem túlzóak, viszont megfontolásra ajánlom kedves képviselőtársaimnak.

Szintén az esélyteremtés tekintetében a kollégium esetében nemcsak a kollégiumi normatíva a probléma, hanem összességében a kollégium probléma. (Jauernik István felé:) Örülök, hogy megjött képviselőtársam, akivel az általános vitában némi vitába keveredtünk. Hadd idézzem fel ismételten a Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség anyagát, miszerint 2001-ben 96,3 százalékon volt finanszírozva a kollégium, 2007-ben - ezek már tényadatok - 62,9 százalékon voltak finanszírozva, és a jövő évben ez várhatóan 60,2 százalék lesz. Egyéb forrásként a kollégiumokhoz felújítás, fejlesztés címén 2 és 1 százalék körüli értékkel járult hozzá. Tehát megállapítható, hogy az a trend megtört, ami korábban gyakorlat volt és széles körű egyezséget élvezett, hogy a kollégiumot közel 100 százalékon szükséges finanszírozni. Ez az esélyteremtés céljait nem szolgálja, sőt megkockáztatom, hogy éppen ellenkezőleg, az amúgy is hátrányos helyzetű emberek tovább süllyednek.

Egy adatot még emellé hadd tegyek: ma a hátrányos helyzetű középiskolások 40 százaléka kollégiumokban van. Ez az adat is azt bizonyítja, hogy nincs a családoknak pluszforrásuk. Ezért javasoljuk mintegy 10 százalék körüli értékkel általában az oktatási normatívák és ezen belül a kollégiumi normatíva emelését, mert itt nem elsősorban oktatási problémáról van szó, hanem szociális és szociálpolitikai problémáról is.

A másik pedig a kettéválasztott normatíva, amelynek a szállásbiztosítási része további forráskivonásra ad lehetőséget. Abban nincs vita köztünk, remélhetőleg nincs vita köztünk, hogy egészen más egy szállásbiztosítás, ahol történetesen 18 év alatti emberek laknak, és egészen más egy középiskolai kollégiumi keretek között történt szállásbiztosítás. Ez egy nagyon fontos pedagógiai cél, és ezt a forrást egyesíteni kívánjuk, éppen azért, hogy ne kerülhessen ki az oktatási célrendszeren kívülre a szállásbiztosítás lehetősége.

(12.50)

A művészeti oktatás normatíváját legalább az eredeti állapotába kívánnánk visszahelyezni. Jól tudom, hogy erre nincs reményünk, hiszen több miniszter és több vezető oktatáspolitikus a kormányoldalról kinyilvánította, hogy nemkívánatos csoport az alapfokú művészeti iskolák. Kezdetben arról volt szó, hogy legalább nominális szinten megtartjuk - erről beszélgettünk -, aztán már a normatíva drasztikus csökkenése került előtérbe, 105 ezerről 70 ezerre, 40 ezerről 25 ezerre. Aztán azt mondta annak idején Arató államtitkár úr, hogy nem baj, de van mellette 10,5 milliárd, amit majd kiosztunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Aki látott már belülről iskolát, és ne adj' isten, azt még működtette is vezetőként, annak azt mondani, hogy a működést majd pályázati pénzből finanszírozzuk, több mint nevetséges. Aggodalom az, amit megfogalmazok, és elnézést, ha valakit megbántok a kemény szavaimmal, ne azt nézzék, ez ugyanis aggodalom egy olyan célrendszer érdekében, amit kidobunk az ablakon; egy fűnyíróelvvel kidobjuk az ablakon. S ez a bizonyos 10 milliárd információim szerint jelentős mértékben tovább csökken.

Az előbb felvázoltakhoz képest a szakképzés problémája már nem is tűnhet, nem is tűnik oly nagynak, ahol néminemű a normatívacsökkenés. Ott egy 10 százalékos emelés az eredeti állapotot nominális szinten állítaná helyre. Csak jelzem, hogy egy komoly átalakítás közben - ami a tiszkeken keresztül történik a szakképzés területén - történő ismételt forráskivonásnak vagyunk a tanúi. Azt a közoktatást érintő heurisztikus hangulatot, amit korábban hallottunk kormányzati körökből, nem tudom a magamévá tenni, mert sajnos annak vagyunk tanúi, hogy a nehéz helyzetben lévő, hátrányos helyzetű kisiskolák tovább süllyednek, és már nemcsak a felső tagozatosok utaznak, hanem az alsó tagozatosok is. Ha szükséges, ezt tételesen elmondom képviselőtársaimnak.

Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák azt a 60 milliárdos tételt, ami ezen területen jelentkezik. Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)