Készült: 2020.06.06.01:18:51 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 120 1998.09.08.  120

ELNÖK: Dr. Medgyasszay László úr, az MDF képviselője, kérdését a jövő héten kívánja feltenni.

 

Szabó Lukács úr, a MIÉP képviselője, kérdést kíván feltenni a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek: "Miért nem vásárolták fel az intervenciós keretből olyan termelők búzáját, akik minden törvényi előírást teljesítettek?" címmel.

A képviselő urat illeti a szó.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 34 1998.09.22. 8:00  17-51

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége és jómagam is támogatni fogjuk azt a törvényjavaslatot, amelyet a Ház most tárgyal. Annál is inkább, mert azzal szó szerint megegyező javaslatot nyújtottunk be egy hónappal ezelőtt, amely az első önálló képviselői indítvány volt ebben az Országgyűlésben, és amelyet a honvédelmi tárca átvett ebben a javaslatában. Egy nem lényegtelen kis módosítással tudjuk támogatni, majd ki fogok térni arra, hogy mi ez a módosítás, de azt gondolom, hogy itt is a részletekben lakozik a lényeg.

Nagyon sajnálom, hogy képviselőtársaim közül vannak, akik ezt a törvényalkotási hiányt vagy rosszul megalkotott törvényt is direktpolitizálásra kívánják felhasználni. Én nem ezt tenném. Szeretném meggyőzni képviselőtársaimat arról, hogy egy olyan ügy tárgyalása folyik, amely ugyan nem nagy számú embert érint ebben az országban, viszont azok, akiket érint, általában nem a jó anyagi helyzetben lévő emberek közé tartoznak, és többségük idős, nagyon idős ember, akiknek minden hónap, minden év késedelem egy lehetőség elvesztését jelenti.

Jómagam egy évvel ezelőtt találkoztam ezzel a problémával érdemben. Ugyanis - mint ahogy azt előttem szóló képviselőtársam már elmondta -, 1994-ben, amikor megszavaztuk ezt a törvényt, én sem láttam, hogy melyek azok a kis lyukak, amelyek problémát fognak okozni a végrehajtás során. Egy évvel ezelőtt Lánycsók település jegyzője keresett meg azzal a problémával, hogy a településén jó néhány ember megkapta azt az összeget - azt az 50 ezer, 75 ezer vagy maximum 250 ezer forintot -, amiről a törvény beszél és amely járt nekik; viszont az ugyanazon a településen, ugyanabban a körben élő emberek egy része nem kaphatja meg azért, mert nem tudja bizonyítani, hogy neki is járt volna, illetve azért, mert nem tartozik abba a körbe, akiket a törvény megcélzott.

Lánycsók Baranya megyében egy magyarországi németek által lakott település. Amikor utánajártam a problémának, kiderült, hogy az itt és a szomszéd településeken élők esetében - és később rájöttem, hogy Baranya megye nagy részén és az ország más olyan településein, ahol németek laktak - a gondot az okozza, hogy sem hadigondozotti, sem hadiárva-ellátást nem kaptak a negyvenes évek közepén azok az emberek, akik ezt megérdemelték volna. Két okból nem kaptak: vagy azért, mert az akkori önkormányzat vezetése hanyag volt, és nem hívta fel a figyelmet arra, hogy nekik jár ez, vagy azért - és ez volt a többség -, mert nem mertek jelentkezni ezekért az ellátásokért. Szó esett arról, hogy akkoriban nem nagy pénz volt, amit kaptak, és azért nem mertek jelentkezni a magyarországi németek, mert ugyanebben az időben zajlott a kitelepítés, és aki jelentkezett az önkormányzatnál, az nagy eséllyel nem a hadiárva-ellátást kapta volna meg, hanem felkerült volna a kitelepítendők listájára.

Úgy gondolom, ennek a mostani beterjesztett javaslatnak is ez a problémája, ugyanis rosszul határozza meg azt a kört, akiket kárpótolni kíván a mostani kormányzat, illetve kárpótolni kívánt az előző kormányzat, az előző parlament, illetve a még azt megelőző parlament. Szerintem hibás az a megfogalmazás, amely a beterjesztett javaslat, illetve a törvény 1. § (4) bekezdéséről szól, amely azt mondja, hogy "volt hadiárva, akit szülője halála miatt; volt hadigyámolt, akit szülője hadirokkantsága miatt; volt hadigondozott családtag, akit unokája, gyermeke vagy testvére halála miatt hadiárvaként, hadigyámoltként, illetve hadigondozott családtagként az 1933. évi VII. törvénycikk alapján hadigondozásba vettek."

Tisztelt Parlament! Nem ők a volt hadiárvák, hanem a volt hadiárvák azok, akiknek az édesapja meghalt a háborúban, függetlenül attól, hogy az 1933. évi törvény értelmében hadigondozásba vették-e őket valaha vagy sem. Ez az a pont, amivel nem tudunk egyetérteni, ezt javasoljuk módosítani, és ezt a módosító javaslatot beadtuk. Mi azzal egészítenénk ki - hárman, Jauernik és Mádai képviselőtársammal írtuk alá ezt a javaslatot -, hogy "továbbá, aki okirattal bizonyítja, hogy ezen ellátások valamelyike iránti igénye fennállt". Ez azt jelenti, hogy mindenki, akinek a szülője meghalt a háborúban, aki hadigyámolti vagy hadirokkanti ellátásban részesülhetett volna - függetlenül attól, hogy kapott-e vagy nem -, megkaphatja, ha a parlament megszavazza ezt a minimális kártérítési összeget.

Arra szeretném kérni a tisztelt képviselőtársaimat, hogy mérlegeljék ezt a módosító javaslatot, és - a részletes vitában ezért nem fogok újra szót kérni - majd támogassák. Ugyanis nagyon rossz egy falu, egy kis közösség lakosaival úgy találkozni, hogy az egyik, még élő gyermek - akinek az édesapja meghalt a háborúban - megkapja az 50 ezer forintot; a szomszédja viszont - akinek az édesapja ugyanúgy meghalt a háborúban, esetleg egymás mellett estek el - nem kapja meg az 50 ezer forintot azért, mert annak idején valamilyen oknál fogva nem járt neki a hadigondozotti ellátás.

Arról, hogy hogyan semmisülhettek meg ezek az iratok '56-ban vagy azelőtt, hogyan nem, hosszan lehetne beszélni és anekdotákat mondani, azt hiszem, hogy ezt a kérdéskört véglegesen így lehet lezárni. Nem rejtem véka alá, hogy én magam általában nem értettem egyet a kárpótlás intézményével. Viszont azt itt is nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy ha elkezdünk valakiket kárpótolni, akkor azt a kört teljes egészében ki kell elégíteni. Tehát nemcsak egyes embereknek kell megkapniuk azt az összeget, amelyről itt beszélünk, hanem mindenkinek, akit ez érint, kerüljön ez bármennyibe. És ahogy ez itt már korábban elhangzott, nem olyan óriási összeg az az 100-200 millió forint, amellyel ezt a problémát kezelni lehet. Annál is inkább, mert az előző Országgyűlés - Varga képviselőtársam - a költségvetésben megszavazta ennek a fedezetét, a Honvédelmi Minisztériumban rendelkezésre áll ez az összeg, egyszerűen a törvényt kell módosítani, és ki kell fizetni azoknak az embereknek, akiknek ez jár.

Arra is felhívom az Országgyűlés figyelmét, hogy az előző parlament utolsó hónapjaiban Sepsey képviselőtársunk egy újabb javaslatot nyújtott be. Ez a javaslat akkor arról szólt, hogy kamatosan kapják meg azok, akik az elmúlt évek rossz szabályozásai miatt hátrányban maradtak. Ilyen javaslatot én nem terjesztettem be, de természetesen, ha a kormányzat úgy ítéli meg, hogy van rá fedezet, akkor a magam részéről ezt is támogatni fogom.

Tisztelt Országgyűlés! Arra kérem önöket, hogy a politikai színeket félretéve próbáljuk meg ezt a kérdést véglegesen lezárni és egy olyan törvényt megalkotni, amelyhez nem kell visszanyúlni fél vagy egy év múlva, és amely azt a néhány embert - aki még itt él közöttünk és az elmúlt évtizedek történelmének kárvallottja - segíteni tudja a mindennapi életében.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 235 1998.11.16. 6:10  234-246

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Asszony! Hajnali háromnegyed három felé egy olyan törvénymódosító javaslatot terjesztek elő a tisztelt Ház elé megvitatásra, amely nagyon rövid, de azt gondolom, hogy hatásaiban nagyon komoly lehet abban az esetben, ha nem sikerül konszenzussal valamilyen megoldást találnunk arra a problémakörre, amelyről ez a törvényjavaslat szól.

Rövid emlékeztető azoknak, akik esetleg nem tudnák, bár kevesen vannak itt a teremben, akik a bizottsági üléseken ne ismerkedhettek volna meg ennek a törvényjavaslatnak a lényegével. A lényeg az, hogy közel egy évvel ezelőtt az idei költségvetés tárgyalásakor egy módosító javaslat kapcsán bekerült az önkormányzati csődtörvény hatálya alá az önkormányzati kórházak kérdése, vagyis az önkormányzati kórházak a csődtörvény hatálya alá kerültek, ami magyarul azt jelenti, hogy amennyiben egy kórház gazdasági problémákkal küzdve csődhelyzetbe kerül, ezért a pénzügyi, a gazdasági felelősséget a kórházat fenntartó települési önkormányzatnak kell viselnie. Ez a felelőség teljes körű, ugyanis az önkormányzati csődtörvény azt mondja, hogy amennyiben a település valamilyen módon csődhelyzetbe kerül, akkor a település teljes vagyonával és pénzügyi helyzetével felel a csődért, amelynek a legrosszabb következménye adott esetben az is lehet, hogy a település vagyonát elárverezik mindaddig, amíg ezt a pénzügyi helyzetet a település nem tudja orvosolni. Hosszú távon megbéníthatja egy település fejlődését a települési csőd. Természetesen ez az abszolút negatív forgatókönyv.

A lényege ennek a javaslatnak, amit én beterjesztettem az, hogy ez a rendelkezés ne lépjen hatályba most december 1-jével. Azért ne lépjen hatályba véleményem szerint, mert a kórházak finanszírozása több lábon álló Magyarországon, és ebből az egyik szereplő vagy az egyik láb a települési önkormányzat, ezenkívül a társadalombiztosítás és alapvetően az állam, illetve a mindenkori költségvetés az, amely az önkormányzati kórházak finanszírozását és működését és fejlesztéseit biztosítani hivatott. Úgy gondolom, hogy nem etikus, ha úgy tetszik, vagy nem szakmai az a megoldás, amely a több lábon állás egyik szereplőjét hozza vagy hozhatja adott esetben olyan helyzetbe, hogy egyedül kell felelősséget vállalnia egy pénzügyi problémáért, jelesül egy kórháznak az esetlegesen rossz, esetleg önhibáján, mármint a kórház hibáján kívüli rossz gazdálkodásért.

Én pontosan tudom, az akkori javaslattevők szándéka az volt, hogy a fenntartó önkormányzat felelősségét vagy felelősségérzetét javítsák és gazdát tegyünk a kórházak mögé, egy olyan gazdát, amely felelősséggel képes a kórházak működését ellenőrizni és szükség esetén be tud avatkozni ebbe a működésbe.

Tulajdonképpen ezt a célt magam is támogatom és támogattam mindig is, a gond csak az, hogy ez a felelősség nem korlátlan és az önkormányzatok keze, ha úgy tetszik, megvan kötve több irányból is. Egyrészt szakmailag nem az önkormányzatok bírálják el a kórház működését, a kórház vezetőinek kinevezése ugyan az önkormányzatok kezében van, de itt természetesen figyelembe kell venniük a szakma véleményét is. Másrészt az önkormányzatok finanszírozási rendszere ugyanolyan bizonytalan lábakon áll, mint a kórházak finanszírozási rendszere, erről majd még itt a költségvetés vitájában, azt gondolom, sokat fogunk beszélni.

Nem sikerült az elmúlt nyolc évben egy stabil, kiszámítható és az önkormányzatiság elvének megfelelő költségvetési rendszert kialakítanunk, így az önkormányzati kórházakhoz hasonlóan az önkormányzatok önmaguk is finanszírozási problémákkal küzdenek. Különösen igaz ez azokra az önkormányzatokra, amelyek kórházfenntartó önkormányzatok, amelyek nagyrészt, számukat tekintve kisvárosi önkormányzatok, és nemcsak az adott önkormányzat lakossága számára nyújtanak szolgáltatást ezek a kórházak, hanem úgynevezett térségi ellátó funkciójuk is van, és azokról a településekről, ahonnan igénybe veszik a kórház szolgáltatását, nem járulnak hozzá a kórházak fenntartásához.

 

(2.50)

 

Azt gondolom, mindezek az indokok önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy azt javasoljam, hogy egy ilyen rendelkezés ne lépjen életbe. De azt is előrebocsátanám mindjárt a javaslat kapcsán és a bizottsági vitákra utalva, hogy természetesen egyetértek azzal, hogy kitaláljunk valamilyen módot, vagy kitaláljon az egészségügyi kormányzat - azt is elfogadom - ennek a problémának a végleges kezelésére valamit. Részemről az is elfogadható, ha a rendelkezés érvényben marad, de később lép hatályba, és időt adunk önmagunknak arra, hogy újra végiggondoljuk ezt a hosszú évek óta húzódó problémát, és találjunk egy olyan megoldást, amely e problémakör minden szereplője számára elfogadható, és amely talán hosszú időre rendezheti a kórházak fenntartását és a kórházak finanszírozásának kérdéseit. Ezzel a bevezetővel bocsátanám általános vitára ezt a rövid törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 245 1998.11.16. 5:00  234-246

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálok nagyon röviden reagálni az elhangzottakra, leginkább a Mánya képviselőtársam által elmondottakra. Miután az indoklásában egy egészen realisztikus képet vázolt a fennálló helyzetről, én egy kicsit megdöbbentem, hogy ezután az volt a következtetés, hogy ezek után nem támogatja ezt a javaslatot, sem bármilyen más javaslatot.

Én azt gondolom, hogy a Fidesznek ezt az álláspontját újra kellene gondolnia, mégpedig azért, amire Keller László képviselőtársam itt a vitában utalt. Amikor ezt a javaslatot beterjesztettük, akkor én még csak sejtettem, hogy nem fog megismétlődni az idei költségvetésben rendelkezésre álló egymilliárd forint a jövő évi költségvetésben.

 

(3.20)

 

Nem vagyok költségvetési szakember, ülnek itt nálam hozzáértőbb emberek, de a következő évben én nem találtam egyetlenegy fillért sem, amely esetleges kórházcsőd, önkormányzati csőd összefüggésében pénzalapot jelentene ennek a problémának a kezelésére.

Azt gondolom, az nem elfogadható álláspont egy vezető kormánypárt képviselője részéről, hogy ellenzéki képviselőtől várja, hogy egy átfogó megoldást tegyen le egy ilyen módosító javaslat vagy törvényjavaslat kapcsán a Ház asztalára, és aztán majd a kormánypártok ezt megszavazzák. Azt gondolom, ez egy irreális elképzelés. Nyilván nem is támogatnának ilyen elképzelést, ilyen javaslatot. Másrészt azt gondolom, mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt ki tudjuk dolgozni. Ez, azt hiszem, most a kormány és a kormánypártok felelőssége elsősorban, de a bevezetőmben jeleztem, hogy a magam, magunk részéről kompromisszumkészek vagyunk ebben a kérdésben.

Arra szerettem volna ezzel a javaslattal felhívni a figyelmet, hogy van egy probléma, amelyet az elmúlt egy évben nem sikerült megoldani közösen, mert az év első fele a miénk volt, a második fele az önöké. Nincs megoldva ez a kérdés. Azzal, hogy azt mondom, nem támogatom a benyújtott javaslatot, ezzel nem oldottam meg semmit. Sőt, meggyőződésem, újabb problémák halmazát gerjesztem.

Az, hogy az elmúlt hónapokban nem olvashattunk kórházcsődökről, az valóban lehet annak következménye, hogy az önkormányzatok egy része felelősséggel gondolkodott. Másik következménye lehet az, hogy a kórház vezetése felelősséggel gondolkodott.

Ma, nézve a Parlamenti Napló adását, egy mohácsi kórházigazgató szájától hallottam azt, ő két perc alatt csődhelyzetbe tudná hozni a kórházat, mégpedig úgy, ahogy képviselőtársam beszélt, egyszerűen az előírásoknak megfelelő gép- és műszerbeszerzéseket realizálná. Azt, amit a szakma, a szakmai, az egészségügyi követelmények előírnak megrendelni, s ettől a pillanattól kezdve a kórház pozitív gazdálkodása azonnal borulna, és azonnal borulna Mohács kisváros teljes költségvetése.

Tisztában vagyok azzal természetesen, hogy most itt a következő két-három hétben - amely még rendelkezésünkre áll a Házszabály értelmében a végszavazásig - meg lehetne oldani ezt a teljes problémát, nem hiszem. Azt viszont hiszem, egy ilyen törvényjavaslattal fel lehet hívni a figyelmet arra, hogy ez a probléma megoldásra vár, és ezt a problémát a következő időszakban meg lehet oldani.

Előre jelzem, a részletes vitát megelőzve, hogy a magam részéről természetesen el fogom fogadni ezeket a módosító javaslatokat, azt, amit a kormány elfogadhatónak tart ebből. Mert nyilván a kormánynak kell megítélni azt, hogy mennyi idő kell még ahhoz, hogy egy végleges javaslatot kidolgozzunk vagy kidolgozzon ennek a problémának a kezelésére. De azt semmiképpen nem tudnám elfogadni, és nem is szeretném, ha egyrészt életbe lépne ez a csődtörvény. Másrészt elfogyna a költségvetésből a kompenzálásra rendelkezésre álló összeg. Harmadrészt nem lenne semmilyen szakmai kivezető út a kórház és az önkormányzati finanszírozás kérdésében.

Már említettem, nyilván itt az önkormányzati pozíciókat is figyelembe kellene venni. Nemcsak az egészségügy pozíciói nem javulnak a következő évben, hanem az általam ismert költségvetési számokban az önkormányzatok pozíciói sem javulnak. Sőt, nominálértékben ugyan bővül a forrás, de messze az infláció alatt. Működési kiadástöbbleteket sem fedeztem fel a költségvetésben, és egyéb problémákat sem. De ez már a mai napnak a témája, amelyről majd a napfelkelte után fog a tisztelt Ház újra vitatkozni, és mondom, erre lesz még lehetőségünk.

Köszönöm a figyelmüket, és bízom benne, hogy a Fidesz módosítani fogja álláspontját, javaslathoz való viszonyát. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 50 1998.11.18. 11:40  1-217

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetésen belül elsősorban az önkormányzati fejezettel és az önkormányzatokat érintő kérdéskörrel szeretnék foglalkozni. Mielőtt rátérnék erre, engedjenek meg néhány gondolatot az elmúlt napok eseményei kapcsán arról, hogy hogyan is áll a mostani kormánykoalíció és az önkormányzatok viszonya.

Néhány héttel ezelőtt a választási kampányban elhangzott a miniszterelnök részéről, hogy az önkormányzatok feladata az, hogy végrehajtsák a kormányprogram vonatkozó fejezeteit, és a kormány intézkedéseit helyben teljesítsék. Akkor azt gondoltam, hogy ez kampányfogás, és azt gondoltam, hogy az önkormányzati választások eredményének ismeretében módosulni fog a Fidesz álláspontja az önkormányzati kérdésben. A választások eredményeként a Fidesz-frakciónak közel 80-85 százaléka valamilyen tisztséget tölt be a helyi önkormányzatokban: polgármester, közgyűlési elnök, közgyűlési alelnök, képviselő-testületi tag vagy megyei közgyűlési tag.

Ettől azt reméltem, hogy a beterjesztett költségvetésben az önkormányzatok prioritása fog megjelenni. Azt gondoltam, hogy azok az emberek, akik ott ülnek helyben, bekerültek a testületekbe, tudni fogják, hogy ahhoz, hogy helyben a lakosság szolgáltatási igényeit ki lehessen elégíteni, forrásokra van szükség, átengedett és helyi forrásokra, és ennek a lehetőségét megteremti a jövő évi költségvetés. Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy semmit nem jelentett az, hogy a Fidesz országgyűlési képviselőinek többsége helyi önkormányzatokban is tevékenykedik.

 

(10.40)

 

Azok a települések, ahol ezek az emberek dolgoznak, nem fogják élvezni annak előnyét a következő évben, hogy országgyűlési képviselőket választottak meg a helyi testületekbe. Ugyanis a következő évi költségvetés számai egyértelműen azt tükrözik, hogy az önkormányzatok alulértékeltek az állami szférával szemben a jövő évi költségvetésben. Az önkormányzatok mozgástere az előző hat év folyamán is csökkent, de a következő évben tovább fog csökkenni.

Az önkormányzatok GDP-ből való részesedése csökken. Ez 54 milliárd forint kiesést jelent az önkormányzatok számára. A költségvetési kiadásokban az önkormányzatok szerepe tovább csökken 1,8 százalékkal, ami a jövő évben 61 milliárd forintot jelent - mínuszban - az önkormányzatok számára.

De nemcsak ezek a számok mutatják azt, hogy a kormánykoalíció, a kormánytöbbség nem kíván az önkormányzatoknak komoly szerepet szánni a következő négy évben, annak ellenére, hogy folyamatosan azt halljuk a Házban, hogy a Fidesz vezette koalíció a családok és a polgárok kormánya. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!)

A családok összes problémája helyben csapódik le. Helyben történik a család gyerekeinek iskoláztatása, helyben történik az egészségügyi ellátás, a szociális ellátás, helyben történik az a fejlesztés a településeken, amit infrastruktúrafejlesztésnek nevezünk, amihez forrásokra, pénzre van szükség. Ez a pénz hiányzik a következő évi önkormányzati költségvetésből.

De nemcsak ebben a költségvetésben lehet tetten érni azt, hogy a Fidesz-kormány nem igazán barátja az önkormányzatoknak. Tegnap délután egy érdekes szavazás történt ebben a Házban, ami látszólag arról szólt, hogy egy képviselői indítványt nem bocsátanak részletes vitára. A valóságban pedig arról szólt, hogy a kormánytöbbség és ezen belül a Fidesz-frakció úgy döntött, hogy a kórházak, a Magyarországon működő összes kórház anyagi problémája ezentúl csak és kizárólag a települési és megyei önkormányzatok nyakába zúdul, ugyanis december 1-jétől ezek a kórházak az önkormányzati csődtörvény hatálya kapcsán a települések vagyoni körébe tartoznak, illetve a kórházak gazdálkodásáért a települések felelnek a saját vagyonukkal.

Ezt azok a polgármesterek, azok a volt közgyűlési alelnökök, most közgyűlési tagok is megszavazták, akik itt ülnek a teremben, akik ezután, ha visszamennek a településükre, azzal fognak szembesülni, hogy a kórházak vezetői benyújtják az igényüket a fejlesztésre, és ha a település ezt nem teljesíti, akkor a település eladhatja a vagyonát annak érdekében, hogy a kórházak jól tudjanak működni. Ez egy elem, de nagyon lényeges elem, több száz milliárdos tétel az önkormányzatok esetében, ami természetesen nem jelenik meg direkt módon a jövő évi költségvetésben, mert én nem találtam semmilyen számot arra, hogy ennek a vonzatait, hatását az önkormányzati költségvetés ellensúlyozta volna, annak ellenére, hogy az idén volt arra 1 milliárd forint, hogy december 1-jéig kidolgozzunk, kidolgozzon a kormány egy olyan modellt, amely nem ezt a megoldást eredményezte volna.

A költségvetésben az önkormányzatok normatív támogatása és egyéb támogatása ugyan nő a tavalyi évhez képest, de természetesen messze nem olyan mértékben, mint amennyi a tervezett infláció. Beszélt már Lamperth Mónika és mások is arról, hogy megjelenik egy érdekes szám ebben a költségvetésben, az úgynevezett költségvetési tartalék 33 milliárd forinttal, ami az előirányzatok 1,9 százaléka. Egyszerűen nem tudom kezelni ezt a számot önkormányzati szemmel, önkormányzati költségvetési szemmel. Nem tudok elképzelni olyan technikát, amivel az önkormányzatok ki tudják dolgozni két variációban, hogy kapnak-e 1,9 százalékkal, vagyis településenként 10 millió forinttal többet a következő évben, vagy nem kapnak többet a következő évben. Ez egy olyan szám a költségvetésen belül, amely sem gyakorlatilag, sem elméletileg nem kezelhető az önkormányzatok számára.

A költségvetés számai között a pénzügyminiszter úr előterjesztésében elhangzott, hogy prioritás a felhalmozás. Ez az országos költségvetésre igaz, az önkormányzati költségvetésre természetesen nem igaz. Az önkormányzatok esetében a felhalmozás összesen 4 százalékos, az infláció ezzel szemben 10-11 százalékra tervezett. Ez a terület is azok közé a területek közé tartozik az önkormányzati költségvetésben, amely az önkormányzatokat negatívan érinti.

Tovább csökken az előző évekhez képest a személyi jövedelemadó helyben hagyott része az önkormányzatoknál - lecsökken 15 százalékra. A személyi jövedelemadó egyébként sem követi természetesen az előző évi bevételeket, hanem mindig a két évvel ezelőtti számokból számítódik ki, de mégiscsak valamifajta motiváló erő volt annak érdekében, hogy az önkormányzatok nagyobb bevételhez jussanak. Motiváltak voltak az önkormányzatok, hogy a polgáraik viszonylag jól keressenek, mert a személyi jövedelemadó, amit elvonunk az állampolgároktól, két év múlva visszacsorog a településre. Hát, ezután már csak 15 százaléka fog visszacsorogni, és az önkormányzatok gyakorlatilag érdektelenné válnak abban, hogy a településen befolyt vagy beszedhető adó megtermelődjön, illetve ez visszajusson a településre.

Ennek kapcsán viszont megjelenik egy általunk korábban szorgalmazott képlet a költségvetésben, az úgynevezett adóerő-képesség, amely tulajdonképpen támogatható lenne abban az esetben, ha párosulna egy teljes önkormányzati finanszírozásireform-gondolattal. Ebben a költségvetésben viszont az adóerő-képesség számításánál a normatív támogatásokat is figyelembe veszik, ami idegen ettől a rendszertől, képlettől, s így azt gondolom, ez a képlet is olyan zavarossá és bonyolulttá válik, hogy ebben a rendszerben alkalmazhatatlan.

Ha már a normatívákról beszélünk, akkor azt is meg kell jegyezni, hogy egyrészt az önkormányzatok úgynevezett szabad pénzei a személyi jövedelemadóból helyben maradó pénzek voltak, másrészt a normatívák. Annak ellenére, hogy minden normatíva mögött egy feladat jelenik meg, de miután ezek szabad felhasználásúak voltak, számítási technikának, számítási alapnak használtuk az elmúlt években. Most ezek a normatívák is elkezdenek kötötté válni, és kialakul egy olyan önkormányzati költségvetés, amelyben az önkormányzatok mozgástere teljes mértékben leszűkül és beszűkül.

Egy olyan kérdésről is beszélni kell, amely szintén nem jelenik meg ebben a költségvetésben, de az önkormányzatokat százmilliárdos nagyságrendben érinti: ez az úgynevezett gázvagyon kérdése. Az Alkotmánybíróság döntése értelmében az önkormányzatokat megilleti a gázvagyonból még meg nem kapott rész. A költségvetés egyetlen utalást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a kormány hogyan kívánja ezt kezelni a következő évben. Ez becslések szerint 90-100 milliárd forint közötti összeg, amely óriási pénz, és az önkormányzatok a költségvetésük összeállításánál természetesen e költségvetés ismeretében sem fognak tudni ennek a vagyonnak a mennyiségével számolni.

Beszéltek itt már előttem képviselőtársaim arról, hogy nem történt érdekegyeztetés. De nemcsak érdekegyeztetés nem történt a költségvetés összeállítása kapcsán, hanem modellszámításokat sem láttam, és azt gondolom, képviselőtársaim többsége nem találkozott olyan számításokkal, amelyek a beterjesztett költségvetés hatásait vizsgálták volna meg, mondjuk, településtípusonként, településkategóriánként.

Milyen hatással van a beterjesztett költségvetés a kisebb-nagyobb településekre vagy a nagyvárosokra? El szokott itt hangzani és egy interpellációban a tegnapi napon is hallottuk, hogy ez a kormány a kistelepülések, a vidéki önkormányzatok támogatására rendezkedett be; erről beszélt előttem ma reggel Torgyán József miniszter úr is. Elvégeztem egy számítást a költségvetés számai alapján: hát ez nem azt tükrözi, hogy ez a kormány a vidéki kistelepüléseket fogja támogatni! Említettem, hogy az önkormányzatok forrásnövekedése 9 és 10 százalék között van, ezen belül a kistelepülések forrásnövekedése 8,52 százalékkal növekszik; a városoké ennél 1-2 százalékkal jobban, és egyedül a megyék azok, amelyeknek a forrásai 17 százalékkal nőnek. Ez az átlag adja ki a 8-9 százalékos növekedést.

Összességében, kedves képviselőtársaim, megállapíthatjuk, hogy ez a költségvetési előterjesztés nem az önkormányzatbarát költségvetési előterjesztés kategóriájába tartozik.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

(10.50)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 60 1998.11.18. 0:50  1-217

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, dunaújvárosi képviselőtársam pontosan engem igazolt azzal, hogy arról beszélt, hogy a városnak kezességet kell vállalnia. Én meg arról beszéltem, nem lenne szabad engedni, hogy egyedül az önkormányzatok vállaljanak kezességet akkor, amikor vegyes finanszírozású a kórházak fenntartása. Egyetlen számot szeretnék elmondani ahhoz kapcsolódóan, ami itt elhangzott, mivel vita van az egészségügyi, az oktatási és egyéb ágazatokhoz kapcsolódóan.

Az a pedagógusbér-emelés, amelyről a költségvetés beszél, és amely majd a közalkalmazotti törvényben fog megjelenni információim szerint, Miskolc városában 650 millió forint pluszterhet ró a városra, mert a költségvetés csak kétharmad részben biztosítja ennek a fedezetét.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 134 1998.11.30. 2:00  39-697

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Akkor nyomtam meg a gombot, amikor Hargitai képviselőtársam arról beszélt, hogy jövőre az önkormányzatok támogatása reálértékben megmarad, tehát jövőre lesz az első olyan év, amikor nem csökken úgy, ahogy '93 óta évről évre folyamatosan csökken az önkormányzatok támogatása a GDP-n belül.

Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a benyújtott költségvetés számai alapján az önkormányzatok együttes támogatása 9,6 százalékkal növekszik, ezzel szemben a benyújtott költségvetés számításai szerint 10-11 százalékos lesz az infláció. Tehát nem igaz, hogy reálértéken marad az önkormányzatok támogatása.

Másrészt látszólag szőrszálhasogatás, hogy 1-2 százalékról beszélünk, de mit jelentenek ezek a százalékok? Az önkormányzatok GDP-n belüli támogatása tovább csökken 0,5 százalékkal. Ez a 0,5 százalék összesen 54 milliárd forintot tesz ki a következő évben. A költségvetési kiadásoknál az önkormányzatok támogatásának aránya is csökken 1,8 százalékkal, Ez az 1,8 százalék sem sok, de ha ezt számokkal fejezzük ki, ez 61 milliárd forintot tesz ki.

Hosszas vita zajlik - most már 2 órája - a pedagógusok béremeléséről.

 

(14.30)

 

Az általános vitában elmondtam - sok ellenzéki képviselőtársamhoz hasonlóan -, a kormány ígéri, hogy emeli a pedagógusok bérét, de az ígéretet részben az önkormányzatoknak kell bevállalniuk és kifizetniük. A benyújtott költségvetési számok alapján - ezt is elmondtam az általános vitában, most megismétlem - egy Miskolc nagyságú városnak 650 millió forint saját erőt kell letennie ahhoz, hogy az önök által beígért pedagógusbér-emelést teljesíteni tudják az önkormányzatok.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 89 1999.02.08. 13:10  72-95

DR. WEKLER FERENC, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! A területszervezési eljárás elveiről szóló törvényjavaslatot az SZDSZ frakciója támogatni fogja.

Annak idején, az önkormányzati törvény megalkotása időszakában az volt a kiindulási elvünk az akkori Országgyűlésben konszenzussal létrehozott törvény kapcsán, hogy az eljárási és a területszervezési kérdések minél kevesebb jelentőséggel bírjanak az önkormányzatok életében.

(18.10)

Annak idején az volt a célunk, hogy ne attól függjön a településen élők lehetősége - akár az önszerveződésre, akár az anyagi fejlesztés lehetőségére -, hogy milyen megyében, mely városban, vagy falun, vagy nagyközségben, vagy közös tanács alatt, vagy különálló tanáccsal rendelkező településen élnek. Akkoriban azt akartuk elérni - az önkormányzati törvénnyel elértük -, hogy Magyarországon minden közösségnek legyen lehetősége az önszerveződésre, és saját maga döntsön arról, hogy milyen önkormányzatot akar létrehozni, és hogyan akar élni az önkormányzatiság adta lehetőségekkel és jogokkal.

Ezt az elvet próbálta - kevesebb sikerrel - követni az önkormányzatok finanszírozási rendszere is, illetve folytatni az egy-két évvel korábban megkezdett finanszírozási gyakorlatot, amelynek fő elve a normativitás volt, amely megint arról szólt, hogy nem szabad különbséget tenni a településen élők között. Mindenkinek ugyanolyan joga van az állami forrásokhoz jutni, függetlenül attól, hogy Budapesten vagy bármelyik vidéki településen él. Sajnos ebben a finanszírozási rendszerben az idők folyamán, az elmúlt nyolc év alatt is különböző torz vonások jelentek meg, és ezt mind a mai napig nem sikerült ilyen egyértelműen elérni. Talán most már azt is fel kell vetni, hogy magát a normatív finanszírozási rendszer egészét át kell majd tekinteni, de nyilván nem e törvény keretén belül.

A rendszeren belül egy torzszülemény keletkezett az önkormányzati törvényben, ez a megyei jogú város című műsor volt, amely már akkor is érdekes színfoltja volt az akkori vitáknak. Aki visszaemlékszik rá, érdekes, hogy ez hogyan került be a törvénybe, hogyan módosultak a lakossági számok, vagy éppen az akkori belügyminiszter melyik városból jött, vagy ma éppen frakcióvezetőként tevékenykedő akkori képviselő hol volt egyéni országgyűlési képviselő. Mind a mai napig nem sikerült megoldani ezt a kérdést. Úgy látom, hogy - most előreugrok egy kicsit - igazából ennek a törvényjavaslatnak sem sikerül ezt kezelni, nyilván, mert egy szakember számára ez a kérdés kezelhetetlen. De erről majd még röviden szólnék.

Azt gondolom, a következő időszak feladata az elmúlt nyolc év eredményeinek a rögzítése, stabilizálása. Az elmúlt nyolc évben minden település és minden településen vagy településrészen élő élhetett a jogával, élhetett a szétválás jogával. Ennek következtében jött létre majd' 3200 önkormányzat Magyarországon, a korábbi 1600 tanáccsal szemben. Ennek következtében születtek kisebb és nagyobb települések, elsősorban váltak szét települések az elmúlt időszakban, de történtek kezdeményezések települések egyesítésére is. Azt gondolom, a jövőben inkább ezek a törekvések lesznek jellemzőek, ugyanis a települések vezetői és önkormányzatai felismerték és felismerik, hogy bizonyos esetekben nem biztos, hogy a különállás célszerű. Szakmai és pénzügyi okokból talán érdemesebb újragondolni az önkéntes újraegyesítéseket, illetve közös működést a különböző településeken.

Azt gondolom, ezek után az a feladat, hogy ezen különválások, szétválások, megyéből való kiválások lehetőségét egyértelműen szabályozzuk. Ez a törvényjavaslat erre tesz kísérletet. Ebben az értelemben ez a törvényjavaslat támogatható. Azt gondolom, nem célszerű azt a '90-ben szerintem jó gyakorlatot folytatni, amely tulajdonképpen puha feltételeket teremtett ezekben a kérdésekben, éppen azért, mert '90-ben még nem lehetett látni, hogy milyen irányba megy el a magyar önkormányzati rendszer. Mára világossá vált, hogy a települések önállósága senki által meg nem kérdőjelezett politikai erény. Bár azok a viták, amelyeket az előttem felszólalók jeleztek, amelyek a régiókról, a megyék szerepéről, az Európához való csatlakozás egyéb intézményi feltételeiről szólnak, nélkülözhetetlenek; de azt gondolom, hogy nem e törvény kapcsán szükséges ezek megvitatása. Viszont szükséges a megvitatásuk.

Remélem, e törvényjavaslatnak nem az a célja, amit az előttem szóló Turi képviselőtársam mondott, hogy előrehozzon egy olyan önkormányzatitörvény-módosítást, amelyben még nem sikerült kialakítani konszenzust, miután még nem ismerjük pontosan, hogy mik a szándékok, a kormányzati oldalnak mik a szándékai.

Azt gondolom, hogy a garanciák tisztázása a legfontosabb. A következő elvek alapján szükséges ezen elvek tisztázása. A területszervezési döntések feltételei világosak legyenek, és jogszabályban legyenek meghatározva. A jogszabály lehetőleg törvény legyen, és ezt a parlament hagyja jóvá. A közigazgatási mérlegelési jogot minden területszervezési kérdésben a minimálisra lesz célszerű és kell szorítani éppen azért, hogy politikai szempontok minél kevesebb szerepet játsszanak ebben. A nem parlamenti egyedi döntések kontrollját a kormányon kívüli más hatalmi ág, a köztársasági elnök vagy a bíróság végezze el. Ennek a lehetősége részben megjelenik ebben a törvényben. A parlament hatáskörébe tartozó egyedi területszervezési döntéseknek is legyen normatív törvényi feltételrendszere.

Az SZDSZ számára ezen elvek rögzítése után elfogadható nagyon sok minden ebből a törvényjavaslatból. Elfogadható az is, hogy a községegyesítések, községszétválások, megyékből való ki- vagy becsatolás, átcsatolás négyévente történjen meg. A logika az indoklásban elhangzott, a felvezetésben elhangzott. Azt gondolom, hogy ez szükséges, bár természetesen nem tudja teljes mértékben kizárni a politikai indíttatású döntéseket, mert egy évvel korábban is lehet politikai okból - a választásokat egy évvel megelőzően - ilyen döntéseket meghozni. De bizonyos értelemben korlátozza a politikai lehetőségeket. Szükséges e törvény megjelenése, mert az alkotmány és az önkormányzati törvény mellé most egy újabb törvényi norma lép be. Viszont az általam felsorolt logikából következően bizonyos értelemben a törvényjavaslat következetlen.

Utaltam már az egyik neuralgikus pontjára, amely a megyei jogú város kérdése. Amikor viszonylag kidolgozott szabályokat találunk ebben a törvényjavaslatban a várossá nyilvánítás szabályaira, viszonylag kidolgozott szabályokat találunk a települések szétválására és egyesítésére, egy számomra érthetetlen paragrafust találtam a megyei jogú város tekintetében nem a várossá nyilvánításáról, hanem arról, hogy milyen társulási egyezségeket vagy megállapodásokat kell kötnie a megyével. Azt gondolom, hogy ezt érdemes lenne újragondolni.

Érdemes lenne újragondolni, hogy a megyei jogú város kategóriája szükséges-e az önkormányzati törvényben. Szükséges-e - senki ne vegye sértésnek -, hogy, mondjuk, olyan települések, amelyeket pár évvel ezelőtt még Európa legnagyobb falujának neveztünk, most megyei jogú városi címért folyamodjanak csak azért, mert agglomerációs település lévén, a lakosság létszáma elérte az 50 ezret, vagy pár százzal meghaladta az 50 ezret. Azt gondolom, hogy ezek nem igazán szakmai jellegű kitételek ebben a törvényjavaslatban.

A várossá nyilvánítás szabályairól már beszéltünk. Az is logikus lépés ebben a törvényjavaslatban, hogy itt nem kell megvárni a négyévenkénti szabályokat. Szeretném felhívni a kormányzat figyelmét arra - ez nincs benne a törvényben -, hogy az elmúlt időszakban, a nyolc év alatt nagyjából kialakult az a városi kör, amely lefedi az ország egész területét. Nagyjából a volt járási székhelyekből városok alakultak az elmúlt években, tehát a kistérségek központi húzóereje, húzóvárosa tulajdonképpen létrejött az ország egész területén. Azt gondolom, hogy majd itt is a minőségre érdemes fordítani a figyelmet - és nem a mennyiségre - a további városi számban. Különösen azért, mert egyre kevesebb anyagi előnnyel jár a várossá nyilvánítás, viszont egyre több kötelezettséggel jár. A körzeti ellátó feladatokra gondolok elsősorban, amelyek nem biztos, hogy ma olyan nagyon vonzóvá teszik ma a városi rang vagy a városi cím elérését.

Ha sikerül ezeket az elvi kérdéseket tisztáznunk, és - tulajdonképpen ez sem túl lényegi, de azért fontos kérdés - a várossá nyilvánítás szabályait, a miniszteri közlemény tervezetét a kormány beterjesztette volna, mondjuk, a bizottság elé vagy a parlamenti képviselők számára, akkor egy ellenzéki képviselő inkább mondhatná azt, hogy megbízik a közleményben. Így az ellenzéki oldalról azt kell mondanunk, hogy jó lenne, ha a törvény végszavazása előtt megismerhetnénk ezt a közleményt vagy ezt a közleménytervezetet. Ellenkező esetben talán azt fogjuk javasolni, hogy ez is törvényben kerüljön szabályozásra, mert azt előtte meg tudjuk ismerni, és láthatjuk. Ha a tervezet azokat a szabályokat rögzíti, és azokat a feltételeket, amelyeket mi is fontosnak tartunk, enélkül is támogatni tudjuk ezt az elképzelést.

Még egy hiányosságra vagy olyan tényre szeretném felhívni a figyelmet, amely megint nem ebben a törvényben kezelhető, de sajnos egy állapot Magyarországon.

 

(18.20)

A törvény lehetőséget biztosít a települések vitás ügyeiben a bírósághoz fordulásra, illetve a felülvizsgálati lehetőséget is megnyitja. Ez fontos azért is, mert tudjuk, hogy vannak települések, amelyeknek hosszú évekig nem sikerült megegyezniük, és itt a bírói gyakorlat, illetve a bíróság behozatala ebbe az ügybe fontos dolog, és csak sajnálni tudom a magam részéről, hogy továbbra sincsenek közigazgatási bíróságok Magyarországon, ahová automatikusan lehetne ezekkel az ügyekkel fordulni. Egy kicsit kétkedve várom az ilyen bírói beavatkozásokat, mert nagyjából mindannyian ismerjük, hogy a megyei bíróságok szakembergárdája nem igazán ezekre a kérdésekre specializálódott, és így nem egészen megnyugtató, de ez megint nem a törvény, hanem a rendszer problematikája.

A konkrét szöveget tekintve: azt javaslom az előterjesztőnek, hogy az 1. § g) pontját hagyja el, ha ekkora az ellenállás ezzel szemben, a rendszer szempontjából nincs jelentősége, és nem nagyon hiszem, hogy a következő időszakban Magyarországon megyék fognak alakulni. Bár lehet, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye kettéválik, de ha a régiók felé megyünk, ennek a jelentősége csökkenni fog. Nem igazán illeszkedik bele ez a passzus ebbe a törvénybe, és azt gondolom, fölösleges a konszenzust ezzel megbontani.

A települések átcsatolása más megyéhez: erről talán egy kicsit konkrétabban lehetne rendelkezni. Ezen gondolkodunk, hogy milyen módosító javaslatokat fogunk benyújtani. A 14. § kapcsán szeretném azt a valahol már olvasott vagy hallott gondolatot fölemlíteni, hogy elegánsabb lenne, ha településegyesítés esetén a két település polgármestere közösen írná alá a felterjesztést. Nem egészen logikus, hogy miért a városnak kell, illetve miért a később határozatot hozó település polgármestere írja alá ezt a felterjesztést. Ezek inkább gesztus értékű szabályok, mint lényegi szabályok, de azt hiszem, hogy ezekben az ügyekben a gesztusok is nagyon fontosak.

A megyei jogú várossá nyilvánításról már beszéltem, de azt is elmondom mindjárt, hogy nem lesz javaslatunk ennek a passzusnak a megváltoztatására, mert szakmailag nem tudjuk kezelni ezt a kérdést, és amíg az önkormányzati törvény ezt a lehetőséget fenntartja, valamit kell kezdeni vele. Ami itt, a törvényben található, sajnos, édeskevés.

Összefoglalásul még egyszer megismétlem, hogy az SZDSZ módosító javaslatokat fog beterjeszteni ehhez a törvényjavaslathoz. Általánosságban támogatni tudjuk az előterjesztett javaslatot. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 55 1999.03.23. 2:15  54-62

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az előző kormány két rendeletben fogadta el a tízéves autópálya-fejlesztési koncepcióját, mely a hazánkon átvezető nemzetközi folyósokat 2007-ig teljes hosszában kiépítette volna az ország határáig. Ezzel szemben az önök kormányának gazdasági kabinetje által elfogadott program szerint, amelyet a múlt héten ön ismertetett a gazdasági bizottságban, az M7-es autópálya az elkövetkezendő tíz évben nem éri el az országhatárt, az M3-as Nyíregyházától a határig tartó szakasza csak 2008-tól kezd el épülni, és ami számomra, számunkra a legmegdöbbentőbb, az általunk kiharcolt új európai közlekedési folyosó, az V/C, az M6-os útnak a fejlesztése a következő tíz év terveiből kimaradt.

Ahová az autópályák elérnek, ott a gazdaság fellendül, ahová viszont nem jut el az autópálya, az a vidék kapcsolatok híján végképp lemarad az európai csatlakozás lehetőségétől, de leszakad az ország dinamikusan fejlődő részétől is. Ezt ma is lehet érzékelni: Baranya megye térségében, ahol az úthálózat hiányában az elmúlt évben alig települt le beruházó, kevesebb beruházó jelent meg, mint Szabolcs-Szatmárban, ahol már hosszú évek óta tudjuk, hogy előbb-utóbb lesz autópálya.

(13.10)

Ha a következő tíz évben az ország déli része és az alföldi régió továbbra is közlekedési kapcsolat nélkül marad, az esélyt is elvesztik ezek a régiók a felzárkózásra. Az ország azon részei, amelyek még tíz év múlva sem tudnak bekapcsolódni a gyorsforgalmi úthálózaton keresztül Európa vérkeringésébe, évtizedekre fognak lemaradni az ország dinamikusan fejlődő részeitől.

Az előző kormány programjához képest kevesebb út fog épülni, lassabban, és a hitelterhek miatt mindez többe fog kerülni - nem ennek a kormánynak, hanem az országnak. Mi Baranyából egyet látunk: a kormány a nehezen kivívott V/C-folyosó országhatárig való (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) kiépítéséről lemond, és gyakorlatilag egy egész országrész fejlesztéséről mond le. (Az elnök ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.) Miniszter úr, melyik úton jutunk Európába? (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 59 1999.03.23. 1:14  54-62

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm szépen, miniszter úr. Részben örülök annak, amit egy témában mondott, a V/C-folyosót tekintve, hogy felülvizsgálják az eddigi álláspontjukat, amely az ország egy részének nagyon fontos lenne. Ez az ország többi részét viszont értelemszerűen nem fogja megnyugtatni, ettől még az Alföldre semmilyen közlekedési folyosón keresztül nem lehet lejutni, és ettől még nem fejeződnek be az egyéb autópálya-építések.

Miniszter úr, szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy ön és az államtitkára is korábban arról nyilatkozott, hogy az idén 80-100 kilométer új gyorsforgalmi út fog épülni Magyarországon. Ezzel szemben az én ismereteim szerint egyetlen kilométernyi út sem kerül átadásra. Ha tévednék, akkor ezt év közben természetesen szívesen fogom venni, illetve fogom beismerni a tévedésemet. Arra is felhívnám a figyelmét, hogy az elmúlt időszakban nagyon sok milliárd forint úszott el a költségvetésből, amelyből nagyon sok autópályát lehetett volna építeni, mondjuk, a Postabank feltőkésítésének plusz 100 milliárdjából meg lehetett volna építeni a Budapesttől Dunaföldvárig eső autópályát, vagy meg lehetett volna építeni a Szolnokig terjedő autópályát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.). Talán érdemes jobban körülnézni, hogy lehet-e még egy kis forrást találni annak érdekében (Az elnök ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy újabb utak és autópályák épüljenek.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 59 1999.04.12. 12:44  42-64,67-76

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Néhány dologban kapcsolódni szeretnék Szentgyörgyvölgyi képviselő úr mondandójához, néhány dologban egyet is fogok érteni vele, különös tekintettel arra, hogy szükséges önkormányzati rendszer finanszírozásának felülvizsgálata. (Dr. Kontrát Károly államtitkár bólogat.) Ezt már jó néhányan megállapítottuk az elmúlt hónapokban. Az államtitkár úr is bólogat, ő is egyetért ezzel a megállapítással, s ennek külön örülök. Remélem, a hosszú évek óta szorgalmazott változtatásra előbb-utóbb sort fogunk keríteni.

De amíg erre nem kerül sor, addig kénytelenek vagyunk ezt minden alkalommal elmondani. Kénytelen vagyok azt is elmondani, hogy ezt a finanszírozási rendszert elemenként módosítani, ami ugyan - egyetértve Szentgyörgyvölgyi képviselő úrral - bonyolult és sok tekintetben áttekinthetetlen, nem szerencsés dolog, mert óhatatlanul torz képek jönnek ki. Ebbe a torzóba tartozik véleményem szerint a most beterjesztett címzett és céltámogatási törvényjavaslat is.

Az előzmények felvázolása kapcsán is arra gondoltam, hogy röviden ismertetem ennek a rendszernek a lényegét, de miután ezt képviselőtársam már megtette, erre nem térnék ki. Csak arra emlékeztetném a jelenlévőket és azokat, akik figyelik a parlamenti vitát: a két rendszerben alapvető különbség, hogy az egyik, a címzett támogatás a mindenkori kormány és a mindenkori parlamenti többség akaratának megfelelően tulajdonképpen szubjektív döntésen alapul - nem többnyire, hanem teljes mértékben szubjektív döntésen -, míg a céltámogatási rendszer - az önkormányzati törvényben foglaltaknak megfelelően - elvileg automatizmus. Az automatizmusnak azonban sokszor gátat szab a források hiánya, ugyanis hiába jogosult egy önkormányzat céltámogatást igénybe venni, ha nem áll rendelkezésre elegendő forrás.

Az elmúlt években a problémát az okozta, hogy a különböző évekre előirányzott pénzösszegek az adott évben értelemszerűen csökkentették a mozgásteret, és új beruházások indítására kevés lehetőség nyílt; de ilyen kevés, mint ebben az évben, az elmúlt nyolc esztendőben nem fordult elő. Összesen mintegy 3 milliárd forintnyi összeg áll rendelkezésre az új, induló céltámogatási igények kielégítésére. A magam részéről nagyon kíváncsian várom az év hátralévő időszakát, amikor kiderül, ténylegesen mennyi igény lett volna a különböző céltámogatási beruházások indítására, csatornaépítésre, szennyvíztisztító-hálózatok építésére, és mennyit kell elutasítani, vagy mindenesetre nem kielégíteni, illetve nem finanszírozni az állami költségvetés segítségével.

A bevezető ellenére meg kell állapítanom, hogy az elmúlt években - a problémák ellenére - ez a cél- és címzett támogatási rendszer sikeresnek volt mondható megítélésem szerint, ugyanis az elmúlt nyolc évben 7800 beruházás kezdődött el és fejeződött be, vagy jelenleg is folyamatban van. A beruházások összköltsége 630 milliárd forintot tesz ki; ebből 340 milliárd forint a támogatás, amelyet a mindenkori parlament szavazott meg. A beruházások a magyar lakosság több mint 90 százalékát érintették valamilyen formában. Azt kell mondanom, hogy ez a rendszer a viták ellenére az elmúlt években sikeresnek volt mondható.

Viszont a '99. évi törvényjavaslatot és annak az előéletét már nem nevezném sikeresnek, annak ellenére, hogy a feltételek alapvetően nem változtak.

 

(16.00)

 

Az előttem szólók már érintették azt a problémát, amely az ősz folyamán éles vitát váltott ki a sajtóban és a parlamentben egyaránt, amikor is az előző kormány által szakmailag előkészített harminc címzett támogatási igényt - amely előkészítést a belügyminiszter bevitt e kormány ülésére - a kormány visszaadta a belügyminiszternek, megváltoztatva ezt a listát, illetve kérve ennek megváltoztatását, és ebből a harminc, korábban szakmailag jogosnak tartott igényből csak húsz maradt talpon, tízet kicserélt ez a kormány. Örülök annak, hogy a húsz között - és ez talán kitérő -, hogy Mohács város kórházának rekonstrukciója szerepel; a előző kormány is támogatta és a mostani is. Ennek örülök, de ez nem oldja meg azt a problémát, hogy másik kilenc, illetve tíz településen, ahol ellenzéki polgármester került a város élére, viszont nem folytatódott az előző szakmai előkészítés - így Győr, Nagykanizsa, Mosonmagyaróvár, Nyíregyháza önkormányzatai -, annak ellenére, hogy korábban a szakma jogosnak ítélte a címzett támogatási kérelmüket, elesnek ettől a támogatástól, és helyettük olyan városok kapják meg ezt az összeget, ahol kormánypárti színekben nyert a polgármester, vagy a testület többsége kormánypárti volt.

Azt gondolom, hogy ez szerencsétlen döntés volt, még akkor is, ha tudomásul veszem, hogy a kormánynak nem törvénytelen döntése volt ez, de szerencsétlen dolog politikai szempontokat bevinni ebbe a rendszerbe, és szerencsétlen dolog ezt a rendszert, a címzett és céltámogatási rendszert bizonytalanná és kiszámíthatatlanná tenni. Azt hiszem, hogy ez eddig, az elmúlt nyolc évben egyetlen alkalommal sem fordult elő, még '94-ben sem, amikor szintén kormányváltásra került sor. A megkezdett és előkészített támogatási ígérvényeket az újraválasztott kormány akkor teljesítette. Ezt a mostani kormány sajnos nem tette, és ez a bizalmatlanság és a kiszámíthatatlanság légkörét erősítette.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat a fenti problémákon túl olyan további feszültségeket is tartalmaz, amelyeket ugyan az elmúlt fél évben az ellenzéki frakciók a parlamentben és egyéb fórumokon is feltártak, de amelyek megoldására nem került sor. Ezek a feszültségek ezzel a törvényjavaslattal természetesen nem oldhatók fel, sőt, a problémák javasolt kezelése újabb feszültségeket keletkeztet, a régieket pedig növeli. Engedjék meg tisztelt képviselőtársaim, hogy ezeket a megállapításokat részletezzem; már csak annak okán is, hátha tanulságul szolgálhatnak a következő időszakra, és tanulságot szolgáltatnak, illetve a jövőben elkerülhetőkké teszik ezeket a problémákat.

Talán még emlékeznek rá képviselőtársaim, amikor a költségvetési vitában nagyon élesen bíráltuk az ellenzék részéről a kormánynak azt a javaslatát, hogy a '90. évi költségvetésben nagyon kevés pénzt szerepeltet a cél- és címzett támogatások finanszírozására. Képviselőtársam az előbb már említette, de talán nyelvbotlás volt: 98 milliárd forintról beszélt. 48 milliárd forint áll rendelkezésre ebben az évben összesen a cél- és címzett támogatás odaítélésére. Ebből 43 milliárd forint már előzetesen odaítélt pénz, tehát összesen 5 milliárd forintról beszélünk, 5 milliárd forint szétosztását célozza meg ez a törvényjavaslat, és ezen belül is 2 milliárd forint a címzett támogatás - az a 30 önkormányzat kapja ezt meg, amelyről már sokat beszéltünk -, és 3 milliárd forint az, amely az új, induló céltámogatási pályázatok számára rendelkezésre áll.

3 milliárd forint gyakorlatilag nulla! Teljes mértékben leállítja a korábbi években teljes konszenzussal prioritásnak tekintett szennyvíztisztítási, szennyvízhálózat-építési programokat, és lehetetlenné teszi, hogy a települések nagy része elkezdje ezen beruházásokat. Azt is lehet mondani, hogy a költségvetésnek ezzel a döntésével, amit a kormánypárti képviselők megszavaztak, tulajdonképpen a céltámogatási rendszer felfüggesztettnek tekinthető. Ebben az évben az országban nem indulnak céltámogatással támogatott önkormányzati beruházások, illetve nagyon-nagyon szűk körben indulhatnak csak meg ezek.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő tervezet következő súlyos problémát gerjesztő javaslata öt folyamatban lévő kórház-rekonstrukció többletköltségének finanszírozását kívánja megoldani.

A javaslat szerint az 1999. évi 1,9 milliárd forint többletköltség pénzügyi fedezetét a '98. év második félévben címzett és céltámogatás lemondásából származó előirányzat biztosítaná. A probléma ennél a javaslatnál az, hogy a címzett és céltámogatási rendszer törvénye szerint a lemondásból felszabaduló összeg az új szennyvízelvezetést és szennyvíztisztítást szolgáló építkezések támogatására szolgál. A kórház-rekonstrukciók többletköltségének javasolt finanszírozási módja tehát szintén a '99. évi új céltámogatásoktól vonja el a pénzt. Ez sem volt szokásos az elmúlt években. Az egyszer már csatornaépítésre odaítélt pénzeket a parlament általában visszatette ebbe a rendszerbe, és ha nem is annak az önkormányzatnak, de más önkormányzatnak hasonló céllal ítélte azt oda. Ez a javaslat ezt nem teszi lehetővé.

A '99. évi céltámogatási lehetőségek megvonása miatt nemcsak a csatornázás, hanem a belvízproblémák is kevesebb pénzt fognak kapni, ezek kezelésére is kevesebb lehetőség jut, és arra sem kell felhívnom a Ház figyelmét, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik alapfeltétele a szennyvízkezelés kérdésköre. Kíváncsi vagyok, hogy ezt hogy tudjuk megoldani ezekből a korlátozott forrásokból.

Tisztelt Ház! A címzett és céltámogatási rendszer eddigi működéséről megállapított pozitívumok ellenére ez a törvényjavaslat is rávilágít annak szükségességére, amiről már a bevezetőben beszéltem. Szükséges a rendszer teljes áttekintése. Hogy oly módon-e, ahogy ezt Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársam említette vagy sem, azt gondolom, nem e törvény keretén belül kell megvitatnunk, hanem a következő időszakban, alaposan végiggondolva ennek a törvényjavaslatnak és az egész finanszírozási rendszernek a problémáját. Azt hiszem, hogy a céltámogatási rendszert fenn kell tartani, az önerős rendszert is fenn kell tartani, illetve saját erőt is biztosítani kell hozzá, legfeljebb javítani kell a saját erővel nem rendelkező önkormányzatok számára, hogy egyéb módon jussanak a forráskiegészítéshez. Például oly módon, hogy nem húzzuk most már lassan egy éve a Környezetvédelmi Alap pénzeinek szétosztását, és ezzel lehetetlenné tesszük egyes önkormányzatok számára, hogy részt vegyenek a céltámogatási rendszerben, vagy - mint ami Baranya megyében előfordult - azért nem kerül benyújtásra egyetlen vizes, csatornaépítési, szennyvízkezelési céltámogatás, mert a Vízügyi Hivatal formai hibákra hivatkozva egyetlen vízjogi engedélyt sem adott ki. Ezzel természetesen a statisztikát javítani lehet. Remélem, hogy ez nem politikai indíttatású döntés volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen az SZDSZ-frakciója sem kívánja megakadályozni, hogy azon önkormányzatok, amelyek e törvény erejénél fogva kedvezményezettjei lesznek bizonyos pénzösszegeknek, ne jussanak ehhez hozzá, de el kell mondanom, hogy nehéz szívvel fogjuk az igen gombot megnyomni, különös tekintettel arra, hogy kevés esélyt látok arra, hogy a benyújtandó módosító javaslatainkat a kormánypárti többség elfogadja. Mi mindenesetre nem kívánjuk büntetni azokat az önkormányzatokat, amelyeket a kormány anyagilag támogatni kíván, azzal, hogy elutasítjuk a benyújtott javaslatát.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 58 1999.06.15. 15:21  27-63

DR. WEKLER FERENC, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Horváth Béla úr az előbb idézte a felszólalásom egy részletét a korábbi területfejlesztési törvény vitájából, amelyben az SZDSZ nevében arról beszéltem, hogy akkor miért nem értettünk teljes mértékben egyet a beterjesztett területfejlesztési törvénnyel. Meg kell mondanom őszintén, hogy valószínűleg nem fogok meglepetést kelteni, a mondandóm végén most is azt kell mondanom, hogy a most beterjesztett törvényjavaslat-módosítással sem értünk egyet.

Mielőtt azonban a végkövetkeztetést elmondanám, három dologról szeretnék beszélni. Egyrészt a nemzetközi összefüggésekről, másrészt a területfejlesztés mai magyar problémáiról, harmadrészt pedig a beterjesztett módosító javaslat részleteiről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szólók közül többen említették a nemzetközi mintát, és az eddigi vitákban nagyon sokan állandóan arra hivatkoztak az elmúlt évek során, hogy Európában mi is a gyakorlat. NUTS-I., NUTS-II., NUTS-III., a megye megfelel-e a NUTS-II.-nek, nem felel meg, a régió megfelel-e ennek vagy nem felel meg. Láttam, a képviselőtársaim asztalán többeknek szerepel egy ilyen kis papírfecni, egy kis papír, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal állított össze, és meg kell köszönnöm ezt az egyszerű kis táblázatot, amelyben leírták, hogy egyes európai országokban mit jelent a NUTS-II., vagyis az a régió, amelyről itt ma vitatkozunk, illetve amelyet Magyarországon is létre akarunk hozni.

 

(11.20)

Ebből a táblázatból kiderül, hogy nincsenek minták. Úgy, ahogy igaz lehet az, amit korábban nagyon sok képviselő, többek között a kisgazdák és az MSZP egyes képviselői is említettek, hogy a mai magyar megye megfelelhetne a NUTS-II-nek, vagyis az európai elvárásoknak, ugyanúgy igaz az az állítás is, hogy Magyarországon két régió ugyanúgy megfelelne az elvárásoknak - mondjuk, egy dunántúli és egy tiszántúli régió. Ha a számokat nézzük: van Európában 5 millió 262 ezer fős régió, és van Európában 416 ezer fős régió is. Minden, ami e között a kettő között van, beletartozik, de ami ezen kívül van, az is beletartozhat, mert senki nem mondja és nem írta le világosan, hogy mik a kritériumai. (Bauer Tamás: Így van!)

Egy kritérium van, tisztelt képviselőtársaim, a kritérium pedig az, hogy legyen fogadókész szervezet, amely az európai támogatásokat fogadni tudja abban az esetben, ha élni kívánunk a támogatási lehetőségekkel. Ahhoz, hogy valamit fogadni tudjunk, három kritériumnak kell megfelelnie az adott szervezetnek: 1. legyen saját programja, amely alapján pályázhat az európai pénzekhez; 2. legyen saját forrása, mert feltétel, hogy saját forrásokkal rendelkezzen, de az már nem kritérium, hogy ez a saját forrás átengedett bevétel vagy saját bevétel, tehát hogy a régió adót szedjen, vagy ne szedjen, vagy az állam engedjen át forrásokat a régió számára annak érdekében, hogy pályázhasson; 3. nagyon lényeges, hogy természetesen legyen egy felügyeleti monitoringrendszer, amely vizsgálni tudja az átadott pénzek elköltési módját, hogy arra költik-e adott térségben, amire a pályázatot beadták, és amire a pénzt átutalták.

Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a mai magyar területfejlesztés kérdéskörét, akkor rájövünk, hogy ez a beterjesztett módosító javaslat sok mindennel foglalkozik, de nem a lényeges kérdésekkel, nem azzal, amiről beszéltem. A területfejlesztésnek ma tényleg vannak problémái Magyarországon. A probléma abból fakad, hogy az előzőleg elfogadott területfejlesztési törvény - már akkor tudtuk - problémákat, feszültséggócokat rejt magában. Az akkori kormánykoalíció egyes képviselői azt gondolták, hogy ha átengedjük a területfejlesztési pénzek egy részét helyi szintre, akkor ezzel megfosztjuk a kormány tagjait attól, hogy pénzeket osztogathassanak, és ez milyen rossz dolog.

Sajnos, be kellett látniuk az akkori véleményformálóknak, hogy nemcsak a pénzek osztását kellett átengedniük, hanem a helyüket is át kellett engedniük egy más koalíciónak, és most mások osztják azt a pénzt, amire mi, szabaddemokraták azt mondtuk, hogy a területfejlesztés rendszerébe tegyük be azt a sok száz milliárd forintot, amelyről korábban Baráth Etele már beszélt, és amely messze nem ugyanaz, mint amelyet ma a megyei területfejlesztési tanácsok osztogatnak; messze nem az a tizenegynéhány milliárd forint, hanem éves szinten 260-300 milliárd forint az a minimum, amit minden kormány évről évre osztogat területfejlesztés címszó alatt, de más módon a térségi kiegyenlítésre és a térségek fejlesztésére. Most nem azok a miniszterek osztják a pénzt, akiknél ott maradt, hanem más miniszterek osztják.

Mi azt javasoltuk, hogy e felett a pénzeszköz felett az Országos Területfejlesztési Tanács diszponáljon, és az Országos Területfejlesztési Tanácsban vegyenek részt mindazok a szereplők, akik az ország területfejlesztéséért felelősek, és akik a területfejlesztési pénzek felhasználásának lehetőségével rendelkeznek. Itt legyenek a miniszterek, itt legyenek a gazdasági élet szereplői, itt legyenek az önkormányzatok szereplői, itt legyenek a nemzetiségek szereplői, és itt legyenek a pénzvilág szereplői és a tudományos világ szereplői is, amikor stratégiákról és programokról, országos programokról döntünk. Ezt a rendszert szerettük volna leképezni helyi szintre.

A területfejlesztési törvény az alapot megadta arra, hogy egy alulról építkező területfejlesztési rendszer jöjjön létre, és ez pozitívum. Az elmúlt két-két és fél év pozitívuma az, hogy azokat a kistérségeket létrehozta, amelyek ma a területfejlesztés alapját képezik. A területfejlesztési törvény elfogadása után jöttek létre azok a kistérségi társulások, amelyek ma már alkalmasak arra, hogy saját programot készítsenek, alkalmasak arra, hogy pályázatokat írjanak, és arra is alkalmasak, hogy a kistérség területén a megszerzett pénzeket megfelelő módon felhasználják. Sajnálatos, hogy ebben a beterjesztett törvényjavaslatban - ahogy a korábbi törvényben sem - ezeket a kistérségeket nem támogatjuk sem forrással, sem lehetőséggel, sőt, a kistérségek szerepét csökkenteni kívánja az előterjesztő: a regionális tanácsokban a számuk csökkenni fog, így nem tudnak érvényt szerezni a helyi döntéseknek, a helyi akaratnak.

Sokan beszéltek már arról - Kis Zoltán úr és mások is, bizottsági előadókként is -, hogy az önkormányzati rendszer alapja az önkormányzatok, és az önkormányzatok és azok vezetői tudják leginkább, hogy mik egy térségnek a problémái, milyen módon lehet az adott térség gazdasági, szociális problémáit megoldani, és milyen programok segítségével lehetne ezeket a problémákat orvosolni. Ha ezeket az embereket, ezeknek a térségeknek a szereplőit nem engedjük be oda, ahol a regionális programok készülnek, és a regionális források elosztásra kerülnek, akkor természetesen nem lehet hatékony területfejlesztési politikát folytatni Magyarországon - természetesen pénzosztó politikát továbbra is lehet.

A másik problémája a mai magyar területfejlesztési rendszernek az - erre már részben utaltam -, hogy a pénz nem ott van, ahol ennek a hatékony felhasználása lehetővé válik. A pénz továbbra is a központi bürokrácia kezében van, és ennek a pénznek a felosztása sokszor nincs összhangban a helyben elfogadott területfejlesztési programokkal. Nemcsak a kistérségi programokkal nincs összhangban, hanem az időközben megszületett vagy megszületendő, éppen folyamatban lévő megyei területfejlesztési programokkal sincsen összhangban, sőt, a pályázati rendszer sem követi nyomon a különböző forráshelyeket. A megyei területfejlesztési tanácsok pályázati kiírása sokszor hasonló célokat támogat, mint például a Földművelésügyi Minisztérium turisztikai célú pályázati rendszere vagy más pályázati rendszerei. Ezeken a pályázatokon ugyanazok a szereplők vesznek részt, viszont a két döntéshozó nem koordinál, annak ellenére, hogy az FM képviselete most is biztosítva van a megyei területfejlesztési tanácsban. A különböző időelcsúszások miatt mégis előfordulhat az, hogy az egyik szereplő, a megyei területfejlesztési tanács támogat egy célt, a másik szereplő, az FM pedig ugyanazt a célt nem támogatja - vagy fordítva -, és ezzel természetesen zavarokat idéz elő a helyi területfejlesztésben, a helyi vállalkozásfejlesztésben.

A harmadik területfejlesztési probléma éppen az, amiről ma itt a legtöbb vita zajlott: a regionalizmus kérdése. A Szabad Demokraták Szövetsége 1990 óta markánsan azt hangoztatja, hogy Magyarországon szükséges a régiók kiépítése, a régiók létrejötte, szükséges egy alulról építkező regionális rendszernek a létrejötte, és ennek a regionális rendszernek természetesen önkormányzati régiónak kell lennie. Ezért hangoztattuk évről évre és folyamatosan, hogy gyakorlatilag nem célszerű funkció nélkül, feladat nélkül az intézményfenntartást végző megyék további erősítése. Ez is olyan pont volt, amivel korábbi koalíciós partnerünkkel vitatkoztunk; nem célszerű megyei közgyűlési elnökök kezébe adni a területfejlesztés kulcsát. Baráth Etele képletesen felvázolta, hogy mit jelenthet egy adott területen az, hogy egy megyei közgyűlési elnök öt-hat vezető szerepet is kénytelen betölteni a törvény erejénél fogva, és ezeknek a feladatoknak egyetlen ember nem fog tudni megfelelni, nem képes megfelelni.

Erre felhívtuk a figyelmet, de sajnos, akkor éppen szocialista politikusok ültek a megyei önkormányzatok élén, és ezt nem tudtuk a területfejlesztési törvényben érvényesíteni. Mára megváltozott a helyzet, ma jobboldali politikusok, elsősorban fideszes politikusok ülnek ezeknek a megyéknek az élén, és ők is azt gondolják, hogy ha nem adják le vagy nem adják át azt a funkciót, amit az előző törvénytől örököltek, akkor politikai érdeksérelmet szenved a pártjuk vagy saját maguk. Azt gondolom, hogy ez szűklátókörűség. Ugyanúgy, ahogy az előző szocialista vezetésű megyék megváltoztak, és most fideszes megyei vezetők vannak, visszafordulhat a kép, vagy más színű politikus ülhet ugyanabban a székben. A lényeg az, hogy nem szabadna emberekre, pozíciókra kihegyezni a területfejlesztés kérdését, és nem szabadna függővé tenni a területfejlesztés ügyét attól, hogy éppen ki milyen székben ül.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, és a módosított törvényjavaslatot olvasva szilárd meggyőződésem az, hogy itt óriási pénzek lebegnek egyes emberek szeme előtt, és azon gondolkodnak, hogy hogyan lehetne ezeket a pénzeket osztogatni úgy, hogy csak ők és csakis kizárólag a hozzájuk tartozó körök legyenek azok, akik diszponálni tudnak e pénzek fölött.

(11.30)

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először ezeket a pénzeket meg kell szerezni! Először országprogram kell, régióprogram kell, megyei program kell, kistérségi program kell ahhoz, hogy egyáltalán esélyünk legyen ezekhez a pénzekhez hozzájutni. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, megfelelő szakembergárdára van szükség.

Annak idején jeleztük, hogy a területfejlesztés intézményrendszere és a területfejlesztést kiszolgáló apparátus gyakorlatilag rendelkezésre áll Magyarországon a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány bürokratáin keresztül. Nem vették ezt figyelembe, mára párhuzamos struktúrák épültek ki: a Gazdasági Minisztérium felügyeli a Vállalkozásfejlesztési Alapítványt, a megyei területfejlesztési tanácsokat tulajdonképpen az FVM felügyeli, de önálló szervezetek, párhuzamos struktúrák, és most kiépül a regionális tanácsnak egy új munkaszervezete, ráadásul önálló jogi személyiséggel. Ez is egy nagyon érdekes része ennek a törvényjavaslatnak, amelyről eddig még nem nagyon beszélt senki, hogy a regionális tanács önmagában jogi személy, és jogi személy a regionális tanács munkaszervezete is.

Én a volt tanácsrendszerből emlékszem ilyen megoldásokra, amelyekkel ki lehet venni a döntéshozó grémium felügyelete, befolyása alól a szervezetet, és a szervezetnek közvetlenül minisztériumi vagy kormányrendelettel lehet feladatokat adni. Azt gondolom, ez is egy olyan vakvágány, amely ugyan mellékesnek tekinthető momentum, de nagyon érzékletesen jelzi, mutatja azt, hogy a törvényalkotó milyen irányba és milyen szándékkal ment el.

Többen említették - Horváth Béla úr is, aki sajnos már nincs itt a teremben -, hogy a területfejlesztési törvény módosítása új szervezeteket, térségi tanácsokat kíván létrehozni. Ezek az új szervezetek nem új szervezetek, hanem itt arról van szó, hogy a létrejött, spontán módon egy feladatra szerveződött regionális tanácsokat kívánja ellehetetleníteni az előterjesztő, és helyette térségi tanács címszó alatt tulajdonképpen, ahogy Horváth Béla úr elmondta, egy lobbyszervezetet tenne lehetővé, akar lehetővé tenni.

Nagyon érdekes, hogy ezekben a térségi tanácsokban, amelyeknek elvész a lehetősége az európai forrásokra való pályázásra, amelyeknek elvész a jogi lehetősége, hogy regionális tanácsként funkcionáljanak, ezekben a tanácsokban benne hagyja mind a kistérségi szereplőket, mind a gazdasági szereplőket, hadd legyenek ott, hadd beszélgessenek egymással, nem sok vizet zavarnak, legfeljebb meghallgatjuk őket, úgy sem kell figyelembe venni a mondókájukat. A regionális tanácsból, amelyben vélhetőleg lesz lehetőség források elosztására, pályázatokra, viszont kiveszi a gazdasági élet szereplőit, és kiveszi a kistérségi társulásokat, illetve azok egy részét, erről már részletesen beszéltem.

Azt gondolom, ez is egyértelműen bizonyítja azt, hogy a törvény előterjesztőjének nem az a célja, hogy a magyar területfejlesztési politika hatékonyabban, jobban működjön, nem az a célja, hogy a magyar területfejlesztési politika megfeleljen azoknak az elvárásoknak, amelyek lehetővé teszik az európai strukturális alapokhoz való hozzáférést, és lehetővé teszik egy-egy régiónak a fejlődését, hanem az a célja, hogy saját maga diszponáljon a potenciálisan szóba jöhető források felett.

A Szabad Demokraták Szövetsége azt javasolja, tisztelt miniszter úr, hogy függesszük fel e törvényjavaslat vitáját, kezdődjenek hatpárti egyeztetések egy ténylegesen kiépítendő önkormányzati régió irányában, és annak érdekében, hogy a következő néhány évben ne kelljen ismét módosítani a területfejlesztés rendszerét, és ez a területfejlesztési rendszer megfeleljen a magyarországi és európai normatíváknak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 88 1999.10.21. 0:29  1-301

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársam! A hozzászólásomban részletesebben foglalkozom majd ezzel a témával, mindenesetre annyit szeretnék most elöljáróban megjegyezni, hogy az szja településektől történő elvonására azért van szükség, mert önök Pokorni miniszter úr választási ígéreteit kívánják teljesíteni, de nem a központi költségvetés terhére, hanem az önkormányzatokkal kívánják megfizettetni. Ennek részleteit majd a beszédemben elmondom.

Köszönöm. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 98 1999.10.21. 13:04  1-301

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Mádi László az előbb egy mondatában utalt arra, hogy az ellenzék felelőtlenül kritizálhatja, kritizálja a költségvetés beterjesztett tervezetét. Én ezért a mondandómban szeretnék egy objektív forráshoz, az Állami Számvevőszékhez ragaszkodni, és mindazon megállapításaimat, amelyeket megteszek, igyekszem a Számvevőszék jelentéséből idézettel alátámasztani.

Kezdem is mindjárt az első idézettel, amely így szól: "A központi költségvetésből az önkormányzatok a tervezett infláció alsó értékéhez igazodó növekménnyel, míg az átvett és saját források tekintetében attól elmaradó többletekkel számolhatnak. Az ellátandó feladatok és a rendelkezésre álló források közötti egyensúly így a 2000. évben várhatóan tovább romlik". Ebből az is kiderült, hogy az önkormányzati fejezetről és az önkormányzatokkal összefüggő kérdésekről szeretnék néhány gondolatot megoldani önökkel.

Meg kell állapítani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a helyi önkormányzatoknak a hatalomban elfoglalt helye, a gazdaságban betöltött szerepe és így a polgárok helyi életkörülményei 1999-ben, és különösen 2000-ben nem az új évezred optimista prognózisai szerint fognak alakulni. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az önkormányzati rendszer visszafelé lépdel, a tanácsrendszer felé, amikor is az állam központilag határozta meg, hogy mit csinálhat a tanács, és ehhez biztosította a forrásokat. A 2000-re meghatározott költségvetés szerint az is megjósolható, hogy romlani fognak a helyi működési feltételek.

Mielőtt kritikai észrevételeimet folytatnám, néhány olyan gondolatot is szeretnék elmondani, amelyek támogathatók ebben a költségvetési javaslatban. Helyesnek ítélem meg azt a törekvést, amely a kistelepülések és a kisvárosok jövedelempozíciójának javítását tűzi ki célul. Elfogadható az is a támogatási rendszerben, hogy profiltisztítást helyez kilátásba a költségvetési javaslat.

 

(12.00)

 

Kedvező változást eredményezhet az is, hogy a nem kötelező térségi feladatot ellátó önkormányzatok számára többletfinanszírozási lehetőségeket helyez kilátásba - sajnos, nem mindegyik számára. Időszerű és szükséges a címzett és céltámogatási rendszert érintő azon módosító javaslatok véghezvitele, illetve megszavazása, amelyek az EU-támogatásokkal történő összehangolás lehetőségét teremtik meg. Ezek azok, amelyek pozitívak a költségvetési javaslatban. Ezután vissza kell térnem a negatív következtetésekre, a negatívumok levonására.

A törvényjavaslat szerint a központi költségvetési szervek kiadásai közel 19 százalékkal növekednek 2000-ben, ezen belül a dologi kiadások közel 23 százalékkal az ez évihez képest. Az önkormányzatok lehetősége ezzel szemben a következő. Az összes bevétel 7 százalékkal nő, a dologi kiadás nulla százalékkal növekszik. Egyértelmű ezekből a számokból, hogy az önkormányzatok háttérbe szorítása, a központi és a helyi közigazgatás szembeállítása tehát jövőre is folytatódik. Figyelemre méltó e tekintetben a Számvevőszék számítása, mely szerint a központi költségvetési szervek támogatásának reálértéke 2000-ben 1994-hez képest 22 százalékkal növekszik, míg az önkormányzatok költségvetésből juttatott forrásainak reálértéke 1994-hez képest mindössze annak a háromnegyede.

A helyi közigazgatás ilyen mértékű visszaszorítása aközben megy végbe, hogy a kormány prognózisa szerint '94-ben 4 százalék körüli, 2000-ben pedig 4-5 százalék közötti a gazdasági növekedés. Ha ez valóban teljesül, úgy joggal feltehető a kérdés, hogy miért nem jut több a helyi közösségeknek, az önkormányzatoknak. A válasz az, hogy a kormány tudatosan csorbítja a helyi önkormányzatok pozícióit, gazdasági önállóságát, korlátozza működési és létfeltételeiket. Úgy tűnik, hogy a kormány törekvése az, hogy az önkormányzatok csak abból és úgy gazdálkodjanak, amit és ahogyan az állam számukra meghatároz.

Ezt a megállapítást az is alátámasztja, hogy az önkormányzatok folyamatosan bővülő feladataikhoz nem kapják meg az önkormányzati törvény szerint őket megillető többletforrást, hanem például az önkormányzati rendszeren belül forráscserét végrehajtva teremtik meg a feladatellátáshoz a fedezetet. Ezzel a módszerrel kereste és találta meg a kormány a közoktatási törvény módosítása miatt szükséges mintegy 32 milliárd forintot úgy, hogy ezen a címen csökkentette a személyi jövedelemadó helyben maradó összegét, és osztotta újra feladatarányosan az önkormányzatok között. Megjegyzem, hogy az önkormányzati szövetségek számításai szerint a közoktatási feladatok támogatásának aránya 90 százalék helyett még így is csak 76 százalékos arányú, és ez a válaszom a képviselő asszony korábbi felszólalására az szja helyben maradó részére.

Az új feladatok ellátásához, így az okmányirodák felállításához, működtetéséhez, az otthonteremtési támogatáshoz, a munkanélküliség kezeléséhez az önkormányzati rendszeren belül nincsen fedezet. Ismét idézem az Állami Számvevőszék jelentését, amely a következőket mondja: "A tervezett központi források összessége viszont továbbra sem veszi kellően figyelembe az önkormányzatok által ellátott feladatok nagyságrendjét, az inflációs hatásokat és esetenként a szakmai törvények által megfogalmazott igényeket". Úgy kell tehát döntenünk, képviselőtársaim, az önkormányzatok jövő évi jövedelemhelyzetének alakulásáról, hogy néhány nagy jelentőségű feladat esetén a feladatok, a költségkihatások, a finanszírozási rend még nem ismertek.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslatból kiolvasható a kormány törekvése arra vonatkozóan is, hogy korlátozza az önkormányzatok önállóságát, gazdálkodási autonómiáját. Ennek bizonyítéka többek között az, hogy a személyi jövedelemadó helyben maradó részét a '99. évi 15 százalékról 2000-ben 5 százalékra javasolja csökkenteni. Az elvont összeget, mint már említettem, döntően a közoktatási feladatokkal arányosan, normatív módon tervezi elosztani az önkormányzatok között, így az szja-ból a normatívák révén elosztott állami hozzájárulások aránya az összes támogatás egyharmadát teszi ki. A személyi jövedelemadó helyben maradó részének 5 százalékra mérséklésével ez a bevételi forrás már jelképessé válik. A nevével ellentétben ez többé már nem átengedett önkormányzati bevétel, hanem egy állami támogatás, aminek semmi köze nincs sem a keletkezés helyéhez, sem ahhoz, hogy az adott évben mennyi szja-bevétel képződött. Így megszűnik a személyi jövedelemadónak a jövedelemszabályozásban meghatározott szerepe, hogy a gazdálkodási önállóság egyik alapvető biztosítéka legyen.

Ismét idézném az Állami Számvevőszék véleményét ezzel kapcsolatban. "Az adó a helyben maradó részének fokozatos csökkenésével véglegesen elveszíti az önkormányzatoknak e bevétel növekedéséhez fűzött érdekeltségét. A 2000. évre javasolt 5 százalékos mérték ugyanakkor megkérdőjelezi a befolyt személyi jövedelemadó településenkénti jelentős költségigényű gyűjtésének indokoltságát is." Ez a forráselvonás az egész önkormányzati rendszert érintő intézkedési javaslat. A mérséklődés döntően a fővárostól és a megyei jogú városoktól jelent forráselvonást, és a községek jövedelempozíciója csak kis mértékben javul. Úgy vélem, a legnagyobb probléma az elvonás, az új beruházások keletkezésénél a hazai és az EU-s fejlesztési támogatás elnyerésénél okozhat gondot, az önerő hiányozni fog.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat arról is szól, hogy az önkormányzatok több mint 8 százalékos átlagkeresetnövekedéssel számolhatnak. De ehhez a költségvetés csak 5 százalék támogatásnövekedéssel járul hozzá, a további 3 százalékot az önkormányzatoknak létszámleépítéssel kell előteremteni. Ez a javaslat a legtöbb önkormányzat számára teljesíthetetlen. Az önkormányzatok nagy része már megtette - igen nagy konfliktusok árán - mindazokat az intézkedéseket, amelyek létszám-megtakarítást eredményeztek. Kifogytak az önkormányzati tartalékok. Több kötelező feladat esetében pedig nemhogy nem építhetnek le létszámot, hanem a szakmai törvény alapján újabb munkaerő felvételére kötelezettek. Így a már említett közoktatási feladatok ellátása, az okmányirodák, az otthonteremtés támogatási rendszerének működtetése, a munkanélküliség kezelésének újfajta feladatai többletlétszámot tesznek szükségessé. A létszámgazdálkodás és a bérfejlesztés feszültsége tehát az önkormányzatoknál keletkezik, aminek a megoldásában az önkormányzatok ismét magukra maradnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elfogadhatatlan az a javaslat, amely szerint az önkormányzatok dologi kiadásaik növekedéséhez egy fillér támogatást sem kapnak a következő évben. A feladatbővülések és az ezekkel ellentétes drasztikus forrásszűkítő intézkedések az önkormányzatokat a működőképességük megőrzése érdekében hitelfelvételre, ha még van vagyonuk, akkor ennek eladására, felélésére fogja kényszeríteni. Az önkormányzatok növekvő részénél minderre már nem lesz lehetőség, ezért valószínűleg növekedni fog az önhibáján kívül működési forráshiányos önkormányzatok száma, a forráshiány s így a támogatási hiány összege. Ismét idézet az Állami Számvevőszék megállapításaiból: "A forráshiányos önkormányzatok számának növekedési üteme jelzi a szabályozórendszer egészétől elvárt hatékonyság hiányát is".

Ezek után nézzük, hogy mit is tesz a kormány, mi a javaslata ennek a megoldására, mármint az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok problémájának megoldására! A javaslat az, hogy 2000-ben már kevesebb önkormányzat juthat a szabályozás alapján működési forráshiányhoz azért, mert szigorodnak az önhiki igénybevételének szabályozási feltételei. Azt gondolom, hogy a két intézkedés nincs összhangban egymással.

Tisztelt Ház! Tartogat az önhiki támogatási rendszerre vonatkozó javaslat egy meglepetést is, 2000-ben ugyanis a belügyminiszter 500 millió forintot oszthat el az önkormányzatok között a működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása címén. Ezt megteheti minden jogszabályi feltétel nélkül. A javaslat elfogadhatatlan, mivel kizárja az önkormányzatok esélyegyenlőségét, a döntések objektivitását és kiszámíthatóságát. Célozni szeretnék a címzett támogatások elosztási elveire. Nagy esély van arra, hogy ez az 500 millió forint is hasonló módon lesz szétosztva a kormánybarát polgármesterek és önkormányzatok között.

Tisztelt Ház! Nem hagyható figyelmen kívül az a törekvés sem, amellyel a kormány az Országgyűléstől hatáskört szándékozik elvonni. Jelenleg az önkormányzati törvény alapján a céltámogatások feltételeit törvény határozza meg. A feltételek közé sorolandó az igények kielégítésének sorrendje is. A javaslat a sorrend megállapítását a szennyvízelvezetés és -tisztítás jogcímnél kormányrendeletbe utalná. Ez a javaslat is az önkormányzati rendszernek a hatalmi struktúrában meghatározott helyét, szerepét csorbítja, ismét nem beszélve a szubjektivitás lehetőségéről, hogy kik kerülnek majd előre a rangsorban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzatok egyharmada '99-ben önhiki támogatásra jogosult. Ez a jelenség a szabályozórendszer súlyos hiányosságait jelzi. A 2000. évi szabályozóváltozások tovább bonyolítják, teszik még áttekinthetetlenebbé ezt a rendszert. Mindezek elkerülhetetlenné teszik, hogy végre sor kerüljön a gazdálkodás pénzügyi szabályozórendszerében alapvető változásokra a feladatok és hatáskörök felülvizsgálatát követően. A feleslegesen lebonyolított támogatási technikák alkalmazásával az adatok és a területi részletes számítások birtokában lévő apparátusok az orruknál fogva vezethetik a politikusokat, vagyis önöket és bennünket, tisztelt Országgyűlés.

Tisztelt Ház! Összességében megállapíthatom, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén 2000-ben az önkormányzati rendszer, a helyi közigazgatás alulértékelődése tovább folytatódik, a jövő évben is a jövedelemelosztás vesztese lesz ez a szféra. Ezért a törvényjavaslat helyi önkormányzatok gazdálkodását érintő rendelkezései elfogadhatatlanok az SZDSZ-frakció számára.

(12.10)

Ezek után mit tud tenni egy ellenzéki frakció? Egyrészt felhívja a figyelmet arra, hogy a finanszírozási rendszer átalakítása nélkülözhetetlen.

Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Évek óta önt és a kollégáit arra próbálom ösztönözni, hogy nyúljanak hozzá a finanszírozási rendszerhez. Ismét egy idézet az Állami Számvevőszék jelentéséből: "A szabályozórendszer egésze és főbb alapelemei azonban nem változnak, miközben eddig nem tapasztalt mértékben kristályosodnak ki a reform szükségessége mellett szóló érvek." Sajnos, nem látom a reformlépéseket az ön által beterjesztett költségvetési javaslatban sem.

Ezek után marad a megoldás: megpróbálunk módosító javaslatokkal javítani az önkormányzatok pozícióján. Ezek közül a leglényegesebb az SZDSZ által benyújtott módosító javaslatok egyike, amely 35 százalékra kívánja fölemelni a személyi jövedelemadó helyben maradó részét. A beterjesztett módosító javaslat tartalmazza ennek a forrásoldalát is természetesen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 108 1999.10.21. 0:21  1-301

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Képviselőtársaim! Örülnék, ha az én felszólalásaimat idéznék itt a parlamentben, és az én felszólalásom után nem szocialista párti politikusoktól idéznének. Én következetesen, kilenc éve ugyanazt mondom ebben a témában és a Szabad Demokraták Szövetsége is. Nem értettünk egyet akkor sem az szja elvonásával, és most sem értünk vele egyet.

Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 14 1999.11.10. 7:37  1-169

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A szabad demokraták módosító javaslatai közül egy fontos csomaggal szeretnék foglalkozni, ez pedig az önkormányzatokat érintő módosítójavaslat-sorunk.

Szeretném elöljáróban leszögezni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége 72 milliárd forinttal többet kíván juttatni az önkormányzatoknak a következő évben, mint ahogy azt a kormány előterjesztése tartalmazza. Ehhez mindjárt azt is hozzá kell tennem, hogy reálértékben a kormány-előterjesztés a tavalyi évhez képest nulla százalék emelkedést javasol, annak ellenére, hogy év közben és a költségvetésben is újabb feladatok hárulnak a magyar településekre, önkormányzatokra.

A Szabad Demokraták Szövetsége úgy kíván többet juttatni az önkormányzatoknak, hogy nem tesz különbséget a különböző településtípusok között. Minden településnek, a legkisebbtől a legnagyobbig többletforrásokra van szüksége, hogy a saját maga által felvállalt feladatokat és a törvény által kötelezővé tett feladatokat el tudja látni a következő időszakban.

Nem értünk egyet azzal a politikával, amely a költségvetési vita során a Házban is hangot kapott, amely egymással szembe próbálja, kívánja állítani a magyarországi településeket, mondván, hogy Magyarországon vannak gazdag és vannak szegény önkormányzatok, és a szegényeket úgy lehet kisegíteni a bajból, ha a gazdagoktól elvonjuk a forrásokat, és ezeket a szegények számára szétosztjuk.

Magyarországon nincs egy tucat település, amely gazdagnak mondható, ezek vidéki kisvárosok. A feladatellátást és a feladatok kötelező voltát figyelembe véve a főváros sem mondható gazdagnak, és a magyar települések döntő része rossz helyzetben van. Legfeljebb azt lehet mondani, hogy vannak szegény és vannak még szegényebb települések Magyarországon, és ahhoz, hogy ellássák a feladataikat, pénzre van szükség.

Természetesen azt is elfogadtuk volna, amit a Fidesz vezette kormánykoalíció programja felvet, hogy egy finanszírozási reformra van szükség az önkormányzatok területén, és ebben az esetben természetesen nem kényszerültünk volna arra, hogy tételesen felsoroljuk azokat az összegeket, amivel többre van szükség.

Az elvvel egyetértünk, hogy amennyiben egy település saját forrásaiból be tudja szedni a működéséhez szükséges összegeket, akkor azt nem muszáj központi költségvetési forrásokból támogatni. A baj csak az, hogy az önkormányzati törvényt, az alkotmányt és sok más törvényt is módosítani kellene ahhoz, hogy ezt az elvet érvényesítsük, és nem elegáns az a technika, amit a kormány most már másodízben vállal, hogy költségvetésben olyan szabálymódosításokat vezet be, amelyek eldöntéséhez minimum kétharmados törvényekre lenne szükség. Ilyen jellegű módosító javaslatunk is van, erről majd részletesebben beszélnék a felsorolás kapcsán.

Módosító javaslataink kiterjednek a panellakások energiatakarékos rendszerének kialakításától a bölcsődei ellátás bevezetéséig, illetve az ehhez szükséges források biztosítására - 1 milliárd 39 millió forint -; a víziközműveken, szennyvízelvezetésen, vízbázisvédelmen keresztül a lakossági víz-, lakossági közműfejlesztésen, kompátkelőhelyeken, lakossági, települési folyékony hulladék ártalmatlanításán keresztül, a városok és települések címzett támogatáshoz való hozzájutásán át a személyi jövedelemadó helyben maradó részének emeléséig. Ez a legnagyobb tétel a költségvetési módosító javaslataink közül.

Azt javasoljuk, hogy jövőre a személyi jövedelemadó 15 százaléka maradjon helyben, és 2002-ig ez az arány emelkedjen föl 35 százalékra Magyarországon. Ezzel párhuzamosan egyetértünk viszont a kormány azon javaslatával, amely megemelni szándékozik a normatívákat. Tehát nem úgy kívánjuk a személyi jövedelemadó helyben maradó részét emelni, hogy közben csökkentjük a normatív támogatást. Megvan a forrás a költségvetésen belül, és ezt a módosító indítványaink tartalmazzák, hogy honnan kívánjuk a pluszforrásokat erre a célra előteremteni.

Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a tavalyi költségvetés kapcsán önkormányzatok az Alkotmánybírósághoz fordultak azért, mert nem kapták meg a törvény értelmében nekik járó normatív támogatást. Ugyanez történik idén, az idei költségvetésben. Tavaly Martfű városa fordult Alkotmánybírósághoz, az idén is, a sajtóból értesülhettünk róla, több önkormányzat Alkotmánybírósághoz fog fordulni azért, mert a kormány különbséget kíván tenni az egyes, iskolába járó gyerekek között: más normatív támogatást kíván juttatni egy Budaörsön lakó gyereknek, mint az ország más részén lakó gyereknek.

Azt gondoljuk, és ebben biztosak vagyunk, hogy ez pillanatnyilag nem felel meg a magyar törvényeknek, minimum a kétharmados önkormányzati törvény módosítására lett volna szükség ahhoz, hogy ezt a rendszert bevezessék, és meg kellett volna vitatni egy teljes finanszírozási reform keretében, hogy erre lehetőség van-e vagy sem. Én azt gondolom, hogy ez az út nem járható.

Mi azt akarjuk, hogy az önkormányzatok működőképessége megmaradjon. Ehhez, amennyiben a kormány elszánja magát egy önkormányzati finanszírozási reform bevezetésére, a szakmai segítségünket felajánljuk, az elmúlt évek tapasztalatait és az összegyűjtött anyagot ehhez természetesen rendelkezésre bocsátjuk.

Én azt szeretném, ha a következő évben a költségvetés előtt történne meg ennek a rendszernek az áttekintése, hogy milyen feladatokat kell ellátni az önkormányzatoknak, és ehhez kapcsolódóan megtörténne a finanszírozási reform, amely alapvetően arra kell hogy alapuljon, hogy az önkormányzatok saját bevételei nőjenek, és itt a Házban ne osztogatással kelljen a forrásokat biztosítani minden évben.

Még egyszer megismétlem: a Szabad Demokraták Szövetsége 72 milliárd forinttal többet kíván juttatni az önkormányzatoknak, mint a kormány.

Egy más témájú módosító javaslatról is szeretnék három mondatot elmondani. Benyújtottam egy módosító javaslatot 856 millió forint erejéig, arra a célra, hogy a hadiárvák egyszeri, 50 ezer forintos juttatását megkaphassák azok is, akik a negyvenes években nem jutottak hadiárva-ellátáshoz. '93 óta ez a parlament képtelen megoldani ezt a problémát.

(8.50)

Megkerestem az ország összes jegyzőjét. Az összes jegyző 75 százaléka visszaírt a levelemre. 15 ezer embert érint ez a kérdés. Tizenötezerszer 50 ezer forintra van szükség, tisztelt képviselőtársaim, ahhoz, hogy idős emberek megnyugodjanak, és ne érezzék azt, hogy negatív módon megkülönböztetve bánik velük a Magyar Országgyűlés. Kérem, hogy mérlegeljék ennek a tételnek a megszavazását. Természetesen benyújtottam az ehhez szükséges törvényjavaslatot is, amit eddig kétszer utasított vissza a parlament.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy támogassák a szabad demokraták módosító javaslatait, amelyekkel az önkormányzatok számára több pénzt kívánnak juttatni a következő évi költségvetésben.

Elnök asszony, köszönöm a szót. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 78 1999.12.01. 3:04  75-340

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót, elnök úr. Ügyrendi javaslatot szeretnék tenni, tisztelt elnök úr, mégpedig arra, hogy a Ház a miniszteri expozé meghallgatása után, ami most megtörtént, függessze fel ennek a törvénynek az általános vitáját. Az indokom a következő: a miniszter úr expozéjában elmondta, hogy egy éve készül a kormány és a minisztérium ennek a törvénynek a benyújtására, a benyújtás megtörtént, egy négy paragrafusból álló, rövid törvényt kaptunk kézhez. A házbizottság ülésén Áder János, a Ház elnöke arra kérte a kormányt az SZDSZ-frakció javaslatára, hogy a vita megkezdése előtt tájékoztassa a képviselőket arról, hogy milyen rendelettervezetek készültek el az elmúlt egy évben arra vonatkozóan, hogy ezt a rövid törvényszöveget tartalommal meg lehessen tölteni.

(10.40)

A törvényjavaslat ugyanis beszél egy dologról, viszont nem beszél arról, hogy ennek mik a következményei, mondjuk, az ellátási felelősséggel tartozó önkormányzatok számára milyen módon tudják az önkormányzatok megoldani most, a költségvetés előkészítésének időszakában ezt a problémát. Nem beszél a törvény arról, hogy mi történik az ellátáshoz szükséges eszközállománnyal és épületállománnyal, és egy csomó dologgal nem foglalkozik a törvényjavaslat.

Azt gondoljuk, hogy ezek a számunkra fontos kérdések megválaszolásra kerülnek ezekben a rendeletekben, amire a kormány kér felhatalmazást, és természetesen - nyilván tisztában vagyunk vele - meg is fogja kapni ezt a felhatalmazást. De a parlamenti vitát lefolytatni annak ismerete nélkül, hogy a részletek hogyan fognak alakulni egy ilyen ügyben, azt gondolom, nem lehetséges.

Az SZDSZ frakciója fontosnak tartja az egészségügy privatizációját nemcsak a háziorvosok tekintetében, hanem az egész egészségügy területén. Ennek kapcsán szeretnénk azt is megvizsgálni, hogy a rendelettervezetek ismeretében milyen módon lehetne ezt továbbterjeszteni más területekre is, természetesen.

Tehát ezeknek az indokoknak az alapján azt szeretném kérni az elnök úrtól és a miniszter úrtól, hogy a miniszter úr biztosítsa számunkra a betekintés lehetőségét ezekbe a rendelettervezetekbe, és addig, amíg ez megtörténik, addig a Ház függessze fel ennek a törvénynek az általános vitáját.

És azt is szeretném kérni - hogyha lehetséges, miniszter úr -, hogy ennek a törvényjavaslatnak a hatásvizsgálati eredményeiről is tájékoztasson bennünket, mert gondolom, hogy az egy év alatt sikerült ennek a törvénynek a bevezetési hatásait is megvizsgálni. Amennyiben ezek rendelkezésre állnak, akkor mi nagyon szívesen veszünk részt egy olyan vitában, amelyben azonos felkészültségben tudunk lenni önnel és esetleg olyan képviselőtársainkkal, akik ismerik ezeket a részleteket.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 122 1999.12.01. 2:08  75-340

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem az ügyrendi vitát szeretném folytatni, csak miután az előbb viszonylag kevés idő állt rendelkezésre az indoklásra, ezt folytatnám, és közben reagálnék arra is, amit Horváth Zsolt képviselőtársam mondott.

Én azért javasoltam, hogy függesszük fel a vitát, mert nem tudom, hogy miről folyik a vita. Nem tudom, hogy arról a törvényről vitatkozunk-e, amelyet Gógl miniszter úr expozéjában olvashattunk, vagy arról fogunk-e majd vitatkozni, amit 3 kormánypárti képviselő aláírásában fognak előbb-utóbb kiosztani itt a Házban. A kettő ugyanis teljesen másról szól. Természetesen a Szabad Demokraták Szövetsége pozitívan áll a kérdéshez, mármint a vita szempontjából, elkészítettük a módosító javaslatainkat, de szerettük volna tudni, hogy a kormány tulajdonképpen mit is gondol és mit akar. A módosító javaslatokat majd akkor tudjuk korrekten megfogalmazni, és a vitában akkor tudnánk korrekten érvelni, ha azt is tudnánk, hogy a négy paragrafus mögött milyen tényleges célok, szándékok és tartalmak húzódnak, és ezért javasoltam, hogy ismerjük meg a részleteket, és arról beszéljünk, ami a tényleges szándék.

A kormány javaslata egyértelmű: oda akar adni egy vagyoni típusú jogot az orvosok egy körének. Ez ellentétes az önkormányzati törvénnyel, erre rájöttek kormánypárti képviselők is, és ezért a módosító javaslatukban kicserélik a teljes törvény szövegét. Ha valaki nézi azt a 11 oldalt, amelyet a képviselők eddig tervezetként szétosztottak a frakciók számára, akkor kiderül, hogy a teljes szöveget kiveszik, és helyette egy teljesen más szöveget ültetnek be a törvényjavaslatba. Én azt gondolom, először el kellene dönteni, hogy a kormányoldal és a kormány mit akar, és ahhoz kellene a véleményünket viszonyítani.

Nagyon röviden: az SZDSZ támogatja a privatizációt, erre javaslatai is lesznek, de nem az ingyenes vagyonjuttatást támogatja, hanem a tényleges privatizációt, és az egészségügy minden területén, de erről az általános vitában részletesen fogok szólni. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 136 1999.12.01. 2:09  75-340

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon szorosan kapcsolódnék ahhoz, amit Horváth Zsolt úr mondott az utolsó gondolatmenetében. Így van, én elismerem, hogy van elképzelése a kormányoldalnak, azt is elismerem természetesen, hogy ez korrekt javaslat, csak amit beterjesztett a kormány, nem tudom, hogy micsoda. Az önök javaslata korrekt, az más kérdés, hogy mi ezzel nem értünk egyet természetesen, és nem fogjuk támogatni azt, hogy az önkormányzatoktól vegyék el az egészségügyi alapellátás feladatát, mert ez azt jelenti, hogy az önkormányzattól, a helyi településtől elveszem, és odaadom egy embernek a kezébe, az éppen működő helyi orvosnak az ellátási felelősséget. Nem tudom elolvasni, tisztelt képviselőtársam, mert nem nyújtják be (Dr. Horváth Zsolt: Dehogynem tudja, a kezébe adtam! A kezébe adtam!), erről beszélünk. Mert nem nyújtják be! Nem adják oda az információkat, csöpögtetnek, és arra kényszerítenek bennünket, hogy esetleg olyan ügyek ellen is felszólaljunk, amit egyébként támogatni tudnánk, ha korrekten végig lehetne vitatni és végig lehetne tanulmányozni.

Az obstrukcióhoz kapcsolódóan, nem tudom, hogy Hegedűs úr miről beszél, nincs itt obstrukció. Itt arról van szó, hogy információkat szeretnénk kapni önöktől ahhoz, hogy támogatni tudjuk önöket, vagy el tudjuk mondani a véleményünket ezzel kapcsolatban. (Dr. Horváth Zsolt: Megkaptad!) Az általános vita arról fog most folyni, ami be van terjesztve, ezt nagyon élesen fogjuk ellenezni, tisztelt képviselőtársam (Dr. Horváth Zsolt: Írásban megkaptad!), és utána önök azt mondják, hogy meg akarjuk akadályozni a háziorvosok privatizációját (Dr. Horváth Zsolt: Ezt teszik!), és nem akarjuk azt, hogy az egészségügyi rendszer privatizálás alá kerüljön. Nem ezt akarjuk, tisztelt képviselőtársam. (Dr. Horváth Zsolt: Akkor ne csinálják ezt!) Azt akarjuk, hogy korrekten, konkrétan végiggondolt módon történjen meg a privatizáció az egészségügy egész területén. (Dr. Horváth Zsolt: Úgy történik!)

Ehhez szükséges, hogy végiggondolják az önkormányzati törvény rendelkezéseit, szükséges, hogy végiggondolják, mi lesz azokkal a rendelőkkel, eszközökkel, amelyeket az önkormányzatok, a települések az elmúlt években felújítottak, megépítettek, beszereztek, pénzt tettek bele, oda akarják-e ajándékozni a kollégák egy részének - nem az összes orvosról van természetesen szó, hanem hatezer háziorvosról -, és sorolhatnám a kérdéseket, amelyeket természetesen az általános vitában fel kell tenni, de választ csak akkor lehet rá kapni, ha megvan hozzá (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az alapinformációnk, hogy ezekre tényleges választ tudjunk adni. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 160 1999.12.01. 2:11  75-340

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Igazából azt gondolom, nem kell reagálni azokra a felvetésekre, amelyek a parlamenti vitát minősítik. Azt gondolom, hogy a parlament azért van, hogy vitatkozzunk, és a parlamenti műfajban a kétperces vitának is megvan a koreográfiája, házszabályszerű, s azt gondolom, hogy ez az egyedül életszerű, mert ha kiállok a pulpitusra, elmondom a monológomat, utána jön valaki más, s felolvassa az előre megírt 10 oldalát, az nem vita, hanem deklaráció természetesen. Tehát én azt gondolom, hogy nincs semmiféle lelkiismeret-furdalásunk, vagy legalábbis nekem nincs, hogy kétpercesben vitatjuk meg ezt a kérdést.

Horváth Zsolt Képviselőtársam! Én a rádióból ismerem az ön véleményét erről a törvényről. Ön volt az, aki, ha jól emlékszem, három-négy nappal ezelőtt kerek perec a Krónika nem tudom milyen rovatában vagy magában a Krónikában közölte, hogy ugyan folynak tárgyalgatások, de ha az ellenzék nem szavazza meg ezt a törvényt, önök akkor is meg fogják szavazni. Nem a szavait olvasták fel, hanem a hangját idézték. Onnan hallottam, hogy önök ezt a törvényt, amiről Gógl Árpád miniszter úr beszélt, meg fogják szavazni az év végéig.

 

(12.20)

 

Nem egészen értem akkor ezek után, hogy miről van szó, hogy akarnak-e egyeztetni, akarnak-e a dologban kompromisszumra jutni, vagy azt akarják keresztülverni, amit önök elhatároztak. Az elmúlt években, az elmúlt tíz évben a hatpárti egyeztetést igénylő kérdések úgy zajlottak, hogy előtte megegyeztünk, és utána a megegyezés végeredményét terjesztette be az éppen hatalmon lévő kormány a parlament elé. Így volt ez korábban az önkormányzati törvény elején, Antall miniszterelnök úr vezetésében, így volt ez Boross miniszter úr esetében, a rendőrségi törvény esetében, és így volt ez végig az elmúlt nyolc-kilenc évben.

Ennek lenne itt az ideje és a rendje most is, rá kellett jönniük, hogy nem lehet ezt a dolgot megoldani az önkormányzati törvény módosítása nélkül. Le kellene ülni, végig kellene gondolni az egész rendszert, és biztos vagyok benne, hogy meg lehetne találni (Az elnök jelzi az idő leteltét.) azokat a közös pontokat, aminek alapján utána egy korrekt javaslatot lehetne letenni a Ház asztalára.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 184 1999.12.01. 2:03  75-340

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Meg kell mondanom őszintén, értetlenül állok a most kialakult ügyrendi vita előtt. Elnök úr, én nem kértem volna kétperces felszólalásra lehetőséget, hogyha Hegedűs képviselő úr nem minősít engem teljesen értelmetlen módon, nem személyeskedik, hanem érdemben válaszol az eddig felvetettekre. Ő engem minősített, természetesen nekem erre jogom van, azt gondolom, válaszolni két percben.

De a dolog lényege: Horváth képviselő úr, ha egy pillanatra figyelne, azt javasolta az előbb, hogy valaki mondja el a mondókáját, és ahhoz utána folytatódjék kétperces hozzászólásokkal. Elmondta, a kormány előterjesztését elmondta Gógl miniszter úr. Ahhoz szólunk hozzá két percben, és arról beszélünk. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiban: Három órája.) Nem tudom, mennyire, kérem szépen, három óra, ha négy óra, akkor négy óra. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiban: Liberalizmus.) Nem liberalizmus, hanem Házszabály van, kedves képviselőtársam, Házszabály van, és ügyrendi bizottságok vannak a Házban, és van házbizottság.

A házbizottságban, kedves képviselőtársam, a Fidesz frakciója nem kérte ennek a vitának a korlátozását, sőt azt sem kérte, hogy ahogy egyébként szokás a vezérszónoki rendszerben, hogy ahogy szokás a vezérszónoki rendszerben, hogy a frakciók elmondják álláspontjukat, és csak utána lehessen kétpercekkel elkezdeni vitatkozni éles vagy kevésbé éles vitákban. Tehát semmi nem történik itt, semmilyen obstrukció nem zajlik, egyszerűen a Házszabály szerint, házszabályszerűen zajlik ennek a törvénynek a vitája, és én a magam részéről, ezt inkább nem mondom, tehát hogy az ügyrendi javaslatot én most nem minősíteném, csak próbáltam arra felhívni a figyelmet, hogy semmiféle olyan dolog nem történik itt, ami házszabályellenes lenne, vagy ami a házbizottságban kialakult konszenzust rúgná fel, vagy ami a Ház megszavazott menetrendjét, ügyrendjét veszélyeztetné, vagy tenné más sínre, mint ahogy azt eredetileg a házbizottság szerette volna.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 194 1999.12.01. 1:35  75-340

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Ahogy jeleztem, én már korábban elálltam volna a kétpercezéstől, ha Hegedűs képviselő úr nem személyeskedik, amit én nem szoktam megtenni, és remélem, hogy a jövőben sem kerül erre sor.

Csak szeretném azért a tények miatt fölolvasni a törvényjavaslat 4. §-ának (2) bekezdését. Szó szerint a következőt mondja: "Ez a törvény hatálybalépése napján háziorvosi tevékenységet végző orvos - amennyiben külön jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel és jogszabály másként nem rendelkezik - e törvény hatálybalépésétől számított egy évig jogosult a működtetési jog gyakorlására.

E határidő lejártát követően a működtetési jog megszerzésére, visszavonására külön jogszabály rendelkezései az irányadók."

Kedves Képviselőtársam! Én elolvastam ezt a négy paragrafust, ha tájékozatlan lennék, akkor természetesen az csak abból fakad, hogy az összes többit nem ismerem, amit viszont már korábban elmondtam, hogy ez gondot okoz számomra.

Ez azt jelenti, hogy ez a törvény hatálybalépésével a háziorvosoknak, a fogorvosoknak és a gyerekorvosoknak a működtetési jogot átadja, tehát ők gyakorolhatják. Magyarul, tisztelt képviselőtársam, önnek mint háziorvosnak, Horváth úrnak mint fogorvosnak átadja ezt a működtetési jogot, vagyis ez a törvény egy olyan privilégiumot ad a most működő háziorvosoknak, ami nem jár a többieknek, és ez különösen - és erre utalt az előbb Szabó képviselőtársam és mások is - a kistelepüléseken óriási problémákat vet fel. De majd az általános vitában és a részletes vitában nyilván ezekről még részletesebben fogok szólni.

Köszönöm, elnök úr, a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 175 2000.05.25. 12:24  174-224

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvényjavaslatnak az általános vitája kezdődik meg, amelynek a gyökerei a régbe nyúlnak vissza. Hat évvel ezelőtt hozta meg az akkori Országgyűlés azt a törvényt, amelynek a módosítására teszek kísérletet és javaslatot az Országgyűlés számára.

Az eredeti törvény az 1994. évi XLV. törvény név alatt futott, és 1994. május 6-án fogadta el az akkori Országgyűlés, a Boross-kormány javaslatára. Ennek a törvénynek a hatálybalépése '94. szeptember 1-je volt.

Az eredeti törvény lényege az volt, hogy azok a hadiárvák és hadigondozottak, akiktől politikai okokból '49. január 1-jei dátum után megvonták a hadiárva-ellátást, egyszeri 50 ezer forintos nem kárpótlásra, hanem juttatásra jogosultak.

A törvény - az akkori Országgyűlés hibájából - nem sikeredett túlságosan jól, illetve az előterjesztő abba a logikába illesztette ezt a törvényt, amibe az összes kárpótlási törvényt, ugyanis az Antall-kormány '49 utántól kezdte el a kárpótlásokat, kárpótlási törvények beterjesztését, és csak később tért vissza a '45 előtti állapotokra.

Ennek következtében mindjárt a törvény végrehajtásának első időszakában világossá vált, hogy ez a törvény egy csomó érintett számára hátrányos, leginkább azok részére, akik ugyanebbe a kategóriába tartoztak, de nem '49 után, hanem már korábban vonták meg az érintettektől ezt az ellátási formát. Ezért az Országgyűlés megpróbált javítani a helyzeten, és egy későbbi lépcsőben, '97-ben, két akkori ellenzéki képviselő kezdeményezésére, de majdan a kormány javaslatára, megváltoztatta a '49-es dátumot, és '44. december 22-ét jelölte meg időpontként, ami utántól a politikai okból megvontak számára járt az 50 ezer forintos egyszeri juttatás. Ez is nyitva hagyott még egy csomó problémát értelemszerűen, a végrehajtás során ezekkel szembesültek azok a települési jegyzők, akiknek feladatává tette a törvény a 50 ezer forintok kiutalását.

A legnagyobb problémát az okozta - és erre az Alkotmánybíróság egy határozata is rámutatott '98-ban -, hogy kimaradtak ebből a sorból olyan kategóriák, olyan körök, akiknek érintettnek kellett volna lenniük, a törvény hatályának rájuk is ki kellett volna terjednie: ez pedig a hadigyámoltak és a hadigondozottak kategóriája, köre volt.

Ezt a hiányosságot miután az Alkotmánybíróság megállapította, és kötelezte az Országgyűlést, hogy pótolja, '98-ban az Országgyűlés pótolta. Viszont már '98-ban Szabó János honvédelmi miniszter úr expozéjában is rávilágított arra, hogy tudja, tisztában van vele ő is, hogy ez a módosítás még mindig nem öleli fel azt a kört, akit érinthetne, akiknek jogosan járhatna az 50 ezer forintos támogatás.

 

 

(16.10)

 

 

Ezt megelőzően és ezt követően több képviselőtársammal kísérletet tettünk arra, hogy mindazok számára, akiket érintett vagy érinthetett ez a törvényjavaslat, lehetővé tegyük, hogy megkapják a nem túlságosan magas egyszeri 50 ezer forintos juttatást. Ezért Mádai Péter képviselőtársammal és Jauernik István képviselőtársammal közösen 1998. június 18-án nyújtottunk be törvényjavaslat az Országgyűlés elé, amelyet akkor a honvédelmi bizottság nem támogatott, a tárgysorozatba-vételét elutasította. Megismételtük a javaslatunkat 1998. december 15-én, amelyet ismét nem vett tárgysorozatba a honvédelmi bizottság javaslatára az Országgyűlés. Az indok mind a kétszer az volt, hogy bár jogos a felvetés, amit teszünk, viszont a költségvetési vonzata egy ilyen törvénymódosításnak a költségvetési kereteket szétfeszítené, a vitában a Honvédelmi Minisztérium képviselője és több képviselő azt mondta, hogy ez körülbelül hatmilliárd forintos összeget tesz ki.

Ezek után, mivel úgy éreztem, hogy ez a dolog nem megalapozott, semmilyen számítással és statisztikai adattal a minisztérium képviselői nem tudták alátámasztani ezen állításaikat, én segítséggel megkerestem az ország összes jegyzőjét, és ezúton is szeretném megköszönni azoknak a jegyzőknek, akik segítettek a statisztika összeállításában. 2290 jegyző közül 1750, tehát a jegyzők több mint 75 százaléka válaszra méltatott bennünket, és ezekből a válaszokból kiderült, hogy a 75 százaléka a ma még élő hadiárváknak 12 928 ember, akik jelentkeztek a különböző települések jegyzőinél, és igényt nyújtottak be, illetve a kisebb településeken a jegyző tudta, hogy ezek az emberek ott élnek. Ha ezt a 75 százalékot 100 százalékra felkerekítjük, akkor kiderül, hogy ez körülbelül 17 100 főt jelent összesen országosan, és egy egészen egyszerű számítás, ha ezt megszorozzuk 50 ezer forinttal, akkor 856 millió forintot kapunk, szemben a hatmilliárd forinttal, amely a korábbi években, jelzem, nemcsak ennek a kormánynak a működése alatt, hanem már az előző kormány működése alatt is állandóan közszájon forgott. És most szeretném leszögezni, hogy nem ennek a kormánynak és ennek a parlamenti többségnek a hibája, hogy hat év alatt ezt a problémát nem tudtuk megoldani, nemcsak az ő hibája, hanem közös hibánk 1994 óta.

Ezek után nyújtottam be ismét javaslatot, és örültem annak, hogy a honvédelmi bizottság gyakorlatilag egyhangúlag támogatta a javaslatomat. A javaslatomnak a lényege egészen egyszerű. Azt javaslom, és ez teljes mértékben összhangban van a kisebbségi ombudsman javaslataival és az Alkotmánybíróság korábbi határozataival, hogy mindazoknak, akiknek a szülője meghalt, hadiárvaként lehettek volna jogosultak korábban a hadiárva-ellátásra, járjon az 50 ezer forint. Ezt egy egyszerű technikával meg lehet oldani: mindazoknak, akik igazolni tudják, hogy a szülőjük, akár egyik, akár másik, meghalt a háborúban, vagy háborús cselekmények következtében, vagy kényszermunkatáborokban, és értelemszerűen rendelkeznek személyi igazolvánnyal, amely mutatja, hogy abban az időben ők milyen idősek lehettek, tehát járt volna nekik a hadiárva-ellátás, ha benyújtották volna, ha kérték volna, ha tudták volna, hogy ilyen ellátás iránti igényük fennáll, járjon az 50 ezer forint, függetlenül attól, hogy megvonták-e tőlük ezt a korábbi csekély összegű ellátást vagy nem vonták meg.

Hogy miért javaslom ezt? Az elmúlt években számtalan levéllel fordultak hozzám Magyarország különböző részeiről állampolgárok, akik leveleiből lassan összeállt egy kép. A kép azt mutatja, hogy a legtöbb esetben nem a saját hibája miatt nem jelentkezett valaki korábban, az 1940-es évek viharaiban az akkor is járó juttatásért, hanem több okból. Vagy azért, mert az egyik szülő meghalt, a másik szülő kényszermunkatáborban volt, vagy azért, mert akikre rábízták a gyereket, idős emberek voltak, jó szándékú idős emberek, nem tudták, hogy jelentkezzenek ezért a hadiárva-ellátásért, vagy azért, mert nem mertek jelentkezni, elsősorban a magyarországi németség tartozott azok közé, akik akkor a kitelepítés időszakában jobbnak vélték, ha nem hívják fel a hatóság figyelmét magukra, vagy az akkori települési vezetők hanyagságából, bár jelentkeztek, nem kapták meg az ellátásnak ezeket a formáit. Idéznék néhány gondolatot ezekből a levelekből, amelyek alátámasztják az érvelésemet.

Az egyik levélíró azt írja: "Helyzetünk szomorú, mivel árvák voltunk, és valami hanyagság végett nem kerültünk rá a nyilvántartási listára. Öreg nagyszülők fogadtak be minket, és velünk együtt tíz gyermeket neveltek fel segítség nélkül, nehéz körülmények között. A faluban mindenki megkapta az árvasági pénzt, csak a testvérem és én nem. Segítségét kérve fordulok önhöz, ne engedje, hogy letapossanak bennünket."

A másik levélíró azt írja: "Hadiárvapénzt, nem hiszem, hogy valaha is kaptam, mert nem volt, aki intézze, mert én teljesen egyedül maradtam." A harmadik levélíró hozzáteszi, hogy "1946-tól 1951-ig Oroszországban voltam mint munkás", ez a munkásév mindenki által közismerten tudott, milyen munkát jelent, és ezért nem tudott jelentkezni.

Azt írja egy következő levélíró: "Nekünk, gyerekeknek, az öcsémnek meg volt tiltva, ha valaki kérdezi, a szánkon kiejtsük, hogy édesapánkat az oroszok vitték el. Nem voltak ékszereink, műkincseink sem, amiket visszakövetelhettünk volna. Nem várhatunk semmit. Amíg ez a két generáció él, a szívekből a gyűlölet tüskéjét csak úgy lehet kihúzni, ha nem tesznek különbséget hozzátartozóik között, a kárpótlást véglegesen lezárják."

Olyan levélíró is volt, aki felhívta a figyelmünket arra, hogy Magyarország lakosai, polgárai, állampolgárai közül 200-250 ezren orosz hadifogságban voltak. Amíg ezekről az emberekről nem derült ki, hogy meghaltak, értelemszerűen az itt maradt árvák, egyedül maradt gyerekek nem nyújthattak be hadiárva-ellátást. Ugyanabba a körbe tartoznak azok is, akiknek a szüleit vagy egyik szülőjét eltűntnek nyilvánították a háborús cselekmények után; amíg véglegesen nem kapták meg a halált igazoló okiratot, szintén nem fordulhattak hadiárva-ellátásért a korábbi időszakban.

Tehát mindezen érvek alapján és az ország költségvetéséhez képest csekély összeg ismeretében én arra kérem a tisztelt Országgyűlést, függetlenül attól, hogy ki melyik frakciónak a tagja, hogy támogassa ezt a javaslatot; amennyiben jobbító szándékú módosító javaslatot tud vagy jobb megfogalmazást tud tenni, mint én, vagy tettünk korábban a képviselőtársaimmal, akkor természetesen ezt szívesen fogadom.

Azt nyilván nem tudom vállalni, hogy ennek a törvénymódosító javaslatnak a keretében hozzunk be újabb problémákat, mert sajnos vannak más jellegű problémák is, én annak örülnék, ha ezt a kérdést le tudnánk zárni igazságosan és az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően oly módon, hogy ha már az Országgyűlés vállalt egy kárpótlás jellegű térítést, természetesen nem volt kötelező és ma sem kötelező az Országgyűlés számára, számunkra, hogy kárpótoljuk a múlt sérelmeit, de ha elkezdjük ezt a kárpótlást, akkor nem tehetünk különbséget az érintettek között, és nem tehetünk különbséget aközött, hogy kinek az édesapja hol halt meg, és aközött sem, hogy ki milyen hadiárva. Ha hadiárva, akkor járjon neki az egyszeri 50 ezer forintos támogatás, és azt is szeretném önökkel tudatni, hogy egyre kevesebben vannak ezek az emberek, és az összeghez képest a politikai kár, a politikai feszültség, különösen egy-egy településen belül, ahol egyik ember megkapta, a másik hasonló sorsú nem kapta meg, sokkal nagyobb, mint az a 850 millió forint, amelyet a költségvetésből erre kellene áldoznunk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 223 2000.05.25. 9:51  174-224

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Szeretném megköszönni a vitában részt vevőknek mindazokat a pozitívumokat, amelyeket elmondtak a javaslattal kapcsolatban, és mindazt a segítő szándékot, amelyet kifejeztek ennek a kérdésnek a megoldására.

Kicsit sajnálom, hogy elment ez a beszélgetés néha egymás vádolásába vagy vádaskodásokba. A bevezetőmben mondtam, hogy itt közös felelőssége van három ciklus nem tudom én hány kormányának, de mindenképpen három ciklus parlamentjének, mert nem oldottuk meg ezt a problémát. Talán - Gyimesi képviselőtársamnak mondom - most már önöknek is megvan a felelősségük, annak ellenére, hogy az előző kormány természetesen ugyanúgy hibázott és az előző parlament is.

Szeretnék néhány idézettel csatlakozni Keller képviselőtársam azon véleményéhez, amelyben arról beszélt, hogy mi, képviselők, politikai döntéshozók és az ország törvényeit meghozók mennyire ki vagyunk szolgáltatva az apparátusnak, és ez a magyarázata talán annak, hogy önök is késtek két évet, és mi is késtünk tán négy évet az elmúlt évben.

Az idézetek közül nem olyan régi, mondom a dátumokat is, '98. szeptember 9-ei az egyik idézet, a honvédelmi bizottság ülésén hangzott el, azt mondja: "Előre is bocsánatot kérek azért, amit mondani fogok. Itt nem 3 ezer emberről van szó, hanem nagyon sok emberről van szó. Egyszer 120 ezer hadigyámoltról van szó. - Ha ez a főmondat így benne marad, és még egyszer: 120 ezer hadiárváról... - 28-30 ezer hadiárvát kifizettünk a 150 ezerből, megmaradt 120 ezer. Tessék összeadni, hogy 240 ezer szorozva 50 ezer forinttal, mennyi. Van ennyi pénze jövőre a kormánynak vagy nincs? Ez a kérdés, összesen ennyi a kérdés."

Ezek után kellett az akkori kormánypárti többségnek, ahogy Hargitai János úr elmondta, a kezdő képviselőknek dönteniük arról, hogy támogatják vagy nem. Én kiszámoltam, 12 milliárd forintot mondott az a kormánytisztviselő, aki ott volt az ülésen, és azt állította, hogy még 150 ezer hadiárva van, akit ki kell fizetni 50 ezerrel. Ha a 150 ezret összeszorzom 50 ezerrel, akkor 12 milliárd jön ki. Ugyanezt mondta ugyanez a tisztviselő a Horn-Kuncze kormány idején Jauernik képviselőtársamnak és nekem, akik évekig próbáltuk meggyőzni őket, hogy ez lehetetlen.

Nem mentség, bennünket ugyanígy megvezettek, és az akkori kormány minisztereit ugyanígy megvezették, mert féltek ezektől a számoktól.

Ismételhetném, elhangzott egy másik alkalommal, még '99. február 18-án is a 7 milliárdos szám, ugyanúgy a honvédelmi bizottság ülésén, és elhangzottak olyan megjegyzések is, amelyek azt mondják, hogy "Annyit szeretnék mondani, hogy a közalapítvány költségvetése - mármint ennek az általunk körbeírt közalapítványnak a költségvetése - '99-re 7 milliárd forint lesz, ennyit kap ez a durván 30 ezer ember. Tessék ezen elgondolkodni, hogy mely társadalmi csoport vagy réteg van még ebben az országban, amely ilyen létszámmal ennyi összeget kap pluszban az egyéb ellátásán felül." Kérem szépen, ez a szemlélet jellemzi, hogy miért kellett hat évig várni ebben az Országgyűlésben, és miért kellett hadakoznunk, önöknek külön, nekünk külön és most a jövőben talán együtt, hogy ezt a kérdéskört végre le lehessen zárni.

Amennyiben ilyen előkészítés zajlik egy törvényjavaslat kapcsán egy alkotmánybírósági döntés után, akkor nem meglepő, hogy kétéveket kell várni ezeknek az ügyeknek a megoldására. Remélem, hogy a jövőben ez nem fordulhat elő. Tulajdonképpen szerencsésebb lett volna, hogyha ezt a törvényjavaslatot az általános és részletes vitában egyben tárgyalja meg az Országgyűlés, mert gyakorlatilag lezajlott a részletes vita is, de formailag erre ismét sort kell keríteni.

Örülök annak, amit a kormánypárti képviselők elmondtak, és ez Homoki államtitkár úr felszólalásában az elején még nem volt egyértelmű, de itt a vitában egyértelművé vált, hogy ők kiterjesztik az általam javasoltak körét, tehát nagyobb kört ölelnek fel a módosító javaslatukban. Mentségünkre legyen, én is csak a vita során szereztem be ezt a módosító javaslatot, és talán ez is reakció kicsit a kétpercezésre, én nem kívántam kiterjeszteni a kört azokon kívül, akiknek a létezéséről tudok, és akiknél fel tudtam mérni, hogy körülbelül hány embert érint. Ez már kormánypárti felelősség. Önök ismerik a költségvetés pillanatnyi helyzetét és teherbíró képességét. Én üdvözlöm, hogyha ezt a kört ki tudjuk terjeszteni, és a Hargitai úr által elmondottaknak megfelelően le tudjuk zárni.

Elfogadom azt a kritikát, amit önök ketten mondtak, hogy nem elegáns a javaslat, mert vannak hibái, és a 10. § (1) bekezdését is módosítani kellett volna. Ezt elfogadom. Találjuk meg közösen a technikáját, hogy hogyan lehet, bár zárójelben jegyzem meg, nem ez a kardinális kérdés, mert ez jogász szemmel és közjogi szemmel nyilván problémát okoz, de a probléma megoldása, tehát az, hogy az 50 ezer forint odakerüljön az érintettekhez, azt nem akadályozza, hogyha nem tudjuk módosítani most a parlamenti előírások miatt ezt a törvényjavaslatot.

Még egy dologra szeretném felhívni elsősorban a kormánypárti képviselők figyelmét. Itt van a kezemben a Hadigondozottak Közalapítványa 2000. évi előzetes költségvetési tervezete. Arra hívnám fel az önök figyelmét, hogy nem 4 milliárd 400 millió forint áll rendelkezésre az idén a közalapítványnál, hanem 6 milliárd 25 millió forint, ugyanis az előző évről 1,6 milliárdot áthozott a közalapítvány. Nekem azt mondták, én ezt nem ellenőriztem le, hogy marad ebből a pénzből a kifizetések után, a kötelezettségek után arra, hogy ezt a feladatot is ellássuk.

Arra kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, ellenőrizzék le ezt a számsort, nézzék meg, hogy ez így van-e, és ennek függvényében döntsünk utána a hatálybalépés időpontjáról.

Én természetesen azt szeretném, hogyha a hatályba lépés mielőbb megtörténne. Egyetértek Jauernik István okfejtésével abban, hogy ha most, a következő egy-két hónapban hatályba lép, ennek a költségvetési hatása valójában akkor is csak jövőre fog megjelenni, mert mire a törvény megjelenik, aláírják, kihirdetik, bejelentik az igényeket, a jegyzők meghozzák a határozataikat, ez eleve körülbelül fél évet tesz ki. Tehát ha a hatálybalépés marad az én javaslatom szerint, akkor sem az idei költségvetést fogja terhelni, és ebben az értelemben nem fogjuk szétverni az idei költségvetést.

Már csak zárójeles megjegyzés: amikor beterjesztettem ezt a törvényjavaslatot tavaly év végén, ezzel párhuzamosan beterjesztettem egy akkori költségvetési módosítványt is. Ez is megint Gyimesi úr számára egy reakció. Tehát tudtam pontosan, hogy költségvetési vonzata van, igyekeztem ezt a költségvetésben biztosítani. Elment az idő, és természetesen ez nem került megszavazásra. De én előre jelzem, ha a hatálybalépésnek ez a technikája, amit önök javasolnak, az ára annak - "rossz" idézőjelben, és nem rossz szándékú a megfogalmazás -, hogy ez a törvénymódosítás megszülessen, én természetesen ezt el fogom fogadni és támogatni fogom, mert még mindig jobb, mint ha egyáltalán nem lép hatályba.

 

(18.00)

 

És a végén szeretném megköszönni mindazoknak a segítségét, akik az elmúlt években ebben a munkában a segítségemre voltak; Jauernik képviselő úr, Mádai képviselő úr itt van az ülésteremben, akikkel közösen többször nyújtottunk be javaslatot.

Említésre került már a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének a neve. Szeretném nekik is megköszönni, személy szerint Padányi Máriusz úrnak és munkatársainak a segítséget. De meg kell említenem az előbb általam kritizált Honvédelmi Minisztérium munkatársainak a segítségét is, mert amikor látták a honvédelmi bizottságban az egyértelmű politikai szándékot arra, hogy konszenzus van kialakulóban és a kormánypárti képviselők is támogatják a javaslatot, utána már segítő szándékkal javasolták ugyanazt nekem is, amit önök most beterjesztettek módosító javaslatként - csak én gondoltam, hogy ezt majd eldöntik önök, kormánypárti képviselők, hogy ezt a kiterjesztést vállalják-e vagy nem vállalják, én ezt nem vállaltam -, de részt vettek azokon a fórumokon is, amit összehívtunk.

Meg kell említenem Heinek Ottó urat, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnökét és munkatársait, pécsi munkatársait, akik a levelek kikézbesítésében, feldolgozásában segítségünkre voltak; Schmidt Zoltán barátunkat kell név szerint is megemlíteni, és az Országgyűlési Biztosok Hivatalának munkatársait is és Kaltenbach Jenő urat is, aki szintén szakmai segítséget adott, és a jelentésében is - ahogy ezt tegnap itt az Országgyűlés már megvitatta - felhívta erre a problémára az Országgyűlés figyelmét.

Én azt szeretném kérni, kedves képviselőtársaim, hogy próbáljunk túllépni azon, hogy ki mennyire volt hibás, és Mádai Péterhez hasonlóan azt kérem, hogy azt nézzük meg, hogyan tudjuk ezt a kérdést végérvényesen úgy lezárni, hogy ne maradjanak nyitott sebek és rossz érzések azoknak az idős embereknek a lelkében, akik ma még élnek, és akik még ezt az 50 ezer forintot meg tudják kapni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 138 2000.06.14. 5:53  125-138

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a benyújtott módosító javaslatokat, azok közül is elsősorban azokat, amelyek pontosítani akarják a törvényjavaslatot.

A T/1813/3. honvédelmi bizottsági jelentés három módosító javaslatot sorol fel. Ezenkívül az én ismereteim szerint még van egy kapcsolódó módosító javaslat, T/1813/4. számon, amelyet Lentner Csaba képviselő úr nyújtott be. (Dr. Hargitai János a képviselőtársaival beszélget.) Most nem világos a számomra, ha Hargitai képviselő úr figyelne egy pillanatra, hogy benyújtották-e már azt a javaslatot, amiről beszélt az előbb; mert ha nem nyújtották be, akkor most már nincs lehetőség benyújtani, miután lezárult a részletes vita. (Jelzésre:) Be van nyújtva. Szövegszerűen nem ismerem, úgyhogy arról természetesen nehezen fogok tudni nyilatkozni.

A magam részéről minden olyan javaslatot támogatni tudok, amely egyrészt pontosítani, másrészt jobbítani akarja a törvény szövegét. Azzal a törekvéssel is egyetértek, amelyet Hargitai János úgy fogalmazott meg, hogy tökéletes törvényt próbáljunk meg alkotni; kételyeim vannak afelől, hogy ez most sikerül egy módosítás kapcsán. Az én célom az volt, és azt remélem, a közös cél az, hogy ha nem is tökéletes törvénnyel, de megoldást találjunk arra a visszásságra, amiről beszéltünk most már sokan, sokféleképpen és sokféle indíttatásból.

A magam részéről támogatom annak a kiterjesztését, amit a kormánypárti képviselők nyújtottak be, mármint hogy bővüljön az érintettek köre. A magam részéről el tudom fogadni a '33. évi törvényre való utalás elhagyását is, amely szintén tágítani fogja ezt a kört. De megismétlem, amit Jauernik képviselőtársam már elmondott; ugyanaz a kútfőnk, aki korábban azt a javaslatot támogatta, illetve fogalmazta meg, amelyet én nyújtottam be. Természetesen azt is elfogadom, hogy az ember néha újra tudja gondolni a dolgait, és akkor még jobb ötletek jutnak az eszébe.

A határidővel kapcsolatosan szeretném az eredeti javaslatomat fenntartani, mármint hogy a kihirdetést követő 15. napon lépjen életbe ez a törvény. Ha megengedik, három mondatban megismételném azt, amit a múltkor az általános vitában talán már elmondtam. Ha közös a szándék, akkor ez a törvény előreláthatólag valamikor szeptemberben megszavazásra kerül, de a szeptember és a január 1-je közti időpont nagyon rövid. Talán kormánypárti képviselőtársaim elfogadják azt az érvelést, hogy ha ez a kihirdetés utáni 15. napon lép életbe, ez azt jelenti, hogy a legjobb esetben október közepén, november elején lép hatályba ez a törvény. Ha az érintettek ekkor nyújtják be az igényeiket a jegyzők felé, a jegyzőknek természetesen idő áll a rendelkezésére és kell hogy legyen idejük a kérelmek elbírálására; ha tehát abban a változatban, úgy szavazza meg a parlament, ahogy ezt én terjesztettem be, akkor sem igen lehet január 1-je előtti kifizetéseket eszközölni. Ilyen értelemben túlbiztosításnak érzem a január 1-jei határidő beépítését.

Nem támogatom Lentner Csaba képviselő úr módosító javaslatát, mert egyrészt nagyon kibővíti, másrészt nagyon magyarázóvá teszi a törvényjavaslatot. Különösen nem tudom támogatni a kapcsolódó módosító javaslatát, amely a történelmi Magyarország területén élő személyekre is ki kívánja terjeszteni ezt a törvényt. Ezt több okból nem tudom támogatni: egyrészt nem volt célom, hogy ilyen tág körben kerüljön meghatározásra az érintettek köre. Másrészt jogilag, illetve a törvényben nem tudom értelmezni azt a fogalmat, hogy "történelmi Magyarország", mert a történelem során elég sokat változott ennek a határa. Ilyen értelemben ez a kapcsolódó módosító javaslat a számomra értelmezhetetlen.

Az önök által benyújtott és most bejelentett kapcsolódó módosító indítványról az a véleményem, hogy ha ez elősegíti a törvényjavaslat jobbítását és nem hátráltatja a törvényjavaslat elfogadásának az időpontját, akkor természetesen tudom támogatni.

 

(18.30)

 

Úgy érzem, hogy az általam benyújtott javaslat is kezeli ezt a problémát. Ha ezt végig akarjuk vezetni a törvény szövegén és egészen korrektek akarunk lenni, természetesen nincs ellene kifogásom, de én is azt ajánlom mérlegelésre, hogy szükséges-e ennek a megismétlése. Lehet, hogy jogtechnikailag Hargitai János képviselő úrnak igaza van, ebben az esetben valószínűleg nem lesz akadálya annak, hogy a parlament többsége is elfogadja ezt az álláspontot és támogassa. Úgy érzem az elmondottakból, hogy nem akadályozza azt a célt, amivel én ezt a törvényjavaslatot beterjesztettem, és ilyen értelemben akár támogatni is tudom természetesen.

Még egyszer arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy Jauernik képviselő úr és az én érvelésemből azt a részt, ami arra vonatkozik, hogy a hatályba léptetés időpontját azért próbáljuk meg minél előbbre hozni, mérlegelje a tisztelt kormánypárti többség, és azután döntsön majd arról, hogy melyik változatot támogatja a szavazás során.

Még egyszer köszönöm a benyújtott módosító javaslatokat, és kérem, hogy az általam támogatott módosító javaslatokkal együtt a parlament majd mielőbb fogadja el ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 278 2001.03.27. 5:06  277-287

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt év őszén az Országgyűlés többsége egy elhamarkodott, átgondolatlan és gazdasági-társadalmi szempontból végig nem gondolt törvényjavaslatot fogadott el az Országgyűlésben, amelyet azóta röviden úgynevezett repiadónak hívunk. Ennek a törvényjavaslatnak és az elfogadott törvénynek az a lényege, hogy minden olyan kifizetést, amelyet üzleti, hivatali, diplomáciai jellegű reprezentációra fordítunk, az Országgyűlés határozata értelmében 55 százalékos többletadó, illetve adó terhel január 1-je óta.

A kormány, illetve a kormánypártok már a költségvetés vitájában rájöttek arra, hogy valami nincs rendjén, és ezért kivételeket szavaztak meg a költségvetési törvényben, ami kivette a miniszterelnököt, a Ház elnökét, a külügyminisztert és a köztársasági elnököt az érintettek köréből, tehát nekik nem kell az úgynevezett repiadót megfizetniük. Viszont meg kell fizetniük azoknak az általános iskolásoknak, akik az általános iskolai sportegyesület vendégeként egy sportverseny után egy kólát kapnak; számukra a kóla 55 százalékkal többe kerül, mintha saját zsebből vásárolnák meg.

Meg kell fizetniük az önkormányzatoknak, meg kell fizetniük a társadalmi szervezeteknek, meg kell fizetniük azoknak a nemzetiségi országos önkormányzatoknak, amelyek egyébként sincsenek nagyon eleresztve pénzzel, viszont számtalan művészeti együttest, táncegyüttest, énekkart próbálnak támogatni, mégpedig oly módon, hogy a fellépések után - amely fellépések sokszor az ország másik szögletében történnek - meghívják őket egy-egy vacsorára, egy-egy kólára. Az ő büdzséjüket, az ő költségvetésüket teljes mértékben ellehetetleníti ez a javaslat.

A költségvetés indokolásában arról hallottunk, hogy ez 10-15 milliárd forint többletbevételt jelent az ország számára, de ha végigvesszük, hogy kik azok, akik be fogják és kötelesek befizetni az 55 százalékos többletforrást, akkor rájövünk, hogy nem történik más, mint hogy a költségvetési szervek zsebéből kivesszük a pénzt, és áttesszük az állam zsebébe, az államkasszába.

Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy az általam a Szabad Demokraták Szövetsége nevében beterjesztett módosító javaslat elsősorban az iskolák, a társadalmi szervezetek, az önkormányzatok, a közhasznú társaságok adókötelezettségének eltörlését célozta. Természetesen a magam részéről igazságtalannak tartom azt is, hogy az üzleti világban minden ilyen jellegű kifizetést többletadó terhel. Akik járatosak az üzleti életben, azok tudják, hogy ma egy-egy üzleti megbeszélés nagyon nehezen képzelhető el egy ásványvíz, egy kóla, egy kávé vagy esetleg egy üzleti ebéd nélkül. Mindazok a polgármesterek, akik az önök soraiban ülnek, tudják, hogy befektetőkkel az önkormányzatok érdekében kötendő üzletekről általában fehér asztal mellett, jó hangulatban érdemes és lehet eredményesen tárgyalni.

Örülök annak, hogy úgy tűnik, a kormánypártok soraiban szintén rájöttek arra, hogy ez a rendelkezés tarthatatlan, és az elmúlt hetekben több nyilatkozatot hallottam arról, hogy önök is módosítani kívánják ezt a rendelkezést. Felhívnám a figyelmüket, hogy ez a rendelkezés ma érvényben van. Addig, amíg az Országgyűlés nem módosítja esetleges közös akaratunknak megfelelően a törvényt, mindazok, akik érintettek, kénytelenek befizetni az 55 százalékos többletadót, és minél később módosítja a parlament ezt a rendelkezést, annál nagyobb adminisztrációs terhet fog ez jelenteni a vállalkozások, a társadalmi szervezetek és az APEH számára. Ugyanis ha visszamenőleges hatállyal töröljük el ezt a rendelkezést, akkor értelemszerűen azok, akik az év első felében befizették, az év második felében joggal, kamatostul visszaigényelhetik az APEH-nak befizetett összegeket.

Azt javasolom a tisztelt Országgyűlésnek és elsősorban a kormánypárti többségnek, hogy támogassák javaslatom tárgysorozatba-vételét.

A javaslat nem teljes körű, ezt elismerem, de módosító javaslatokkal mindazok a célok, amelyek a Pénzügyminisztérium, illetve néhány képviselő nyilatkozatából kiderülnek, bevihetők a törvényjavaslatba, és ez lényegesen felgyorsítja a törvény módosítását, illetve ennek a rendelkezésnek az eltörlését.

Ha a cél közös, akkor kérem, hogy vegyék figyelembe az érveinket, és támogassák ennek a törvénynek a tárgysorozatba-vételét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban, szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 286 2001.03.27. 2:13  277-287

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök annak, hogy a legnagyobb kormánypárti frakció szónoka elismerte, hogy hibás törvénymódosítást hajtottak végre, és annak is örülök, hogy szándékukban áll a korrekció. Annak viszont már nem örülök, hogy ezt a szándékát, ahogy az előbb hallhattuk, bizottsági ülésen is ismertette, elmondta a Pénzügyminisztérium, azóta két hónap telt el, és tudjuk, hogy a következő, három hét múlva esedékes ülésünkön több mint negyven törvényt szándékozik a kormány a Ház napirendjére tűzni. Teljesen kizárt, hogy ez is közéjük kerüljön, különösen akkor, amikor még el sem készült és beterjesztésre sem került.

Ha egyetértünk abban, hogy ez rossz törvény és korrigálni kell, akik tíz éve itt ülnek, tudják, a leggyorsabb korrekció az, ha egy képviselő vagy egy képviselőcsoport terjeszt be javaslatot, és ahhoz a többiek módosító javaslatot nyújtanak be. Így a legkönnyebb megoldani a problémát. Ha az önök menetrendjét követjük, akkor a nyári szünet előtt nem lesz módosítva ez a törvény, és a vállalkozók, a társadalmi szervek egy évig úgy fizetik be az adókat, hogy azokat év végén - ahogy már említettem - vissza kell igényelniük. Ez a felesleges adó és bürokrácia nemhogy segíteni fogja a kis- és középvállalkozókat, hanem dühöt fog kiváltani. Arról nem beszélve, ha az APEH most kivonul, annak ellenére, hogy az a szándék, hogy ne kelljen adót fizetni, kénytelen lesz megbüntetni azt, aki nem fizeti be ezt az 55 százalék büntetőadót.

Remélem, hogy az elutasítás - amit Mádi László úr fogalmazott meg - nem presztízsszempontú, nem arról szól, hogy a kormánypártok által elkövetett hibát egy ellenzéki képviselő nem veheti észre és nem tehet javaslatot ennek a módosítására. Azt kérem önöktől, tegyék félre a presztízsszempontokat, szavazzák meg ezt a javaslatot, és ígérem, az önök minden szempontját el fogom fogadni, és módosító javaslat formájában támogatni fogom. Az a közös érdek, hogy ez a törvény minél gyorsabban hatályon kívül helyezésre kerüljön, és helyette egy életképes, normális szabályozás lépjen életbe.

Köszönöm. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 390 2001.09.25.  390

ELNÖK: Képviselő Úr! Ez a javaslat is elfogadható számomra természetesen. Nem gondoltam, hogy Szent-Iványi úr javaslata olyan óriási indulatokat kelt (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), azonkívül a frakcióvezető úr javaslata teljes mértékben házszabályszerű, úgyhogy nyugodtan lehet külön is szavazni meg együtt is szavazni. Tehát akkor arról szavaz most a tisztelt Ház, amennyiben nincsen... (Közbeszólásra:) Név szerint nem biztos, hogy kell, de ha valaki azt kéri, akkor természetesen erről is szavazást rendelek el, hogy név szerint szavazzunk-e, vagy lehet-e gombnyomással szavazni. (Zaj.)

Szabadna akkor egy kis figyelmet kérnem! Répássy képviselő úr javaslatára arról szavazunk először, hogy egyben történjen-e a szavazás, vagy külön-külön kíván-e a tisztelt Ház szavazni az általam, illetve az elnök úr által javasolt személyi változásokról. Kérem szépen, aki egyben kíván szavazni, az igennel szavazzon! (Közbeszólások.) Tehát aki egyben akar, az igennel, aki nem, az nemmel! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 173 igen, 53 nem, 3 tartózkodás mellett Répássy képviselő úr javaslatára elfogadta, hogy egyben történik a szavazás.

Ezután egyben teszem fel a korábban ismertetett személyi változásokat. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem tehát, hogy ki az, aki elfogadja az általam korábban jelzett személyi változásokat.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés határozatképtelen. (Az eredményjelző tábla 171 igen, 2 nem és 9 tartózkodó szavazatot jelez.)

Tisztelt Országgyűlés! Ismét megpróbáljuk a szavazást. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Példátlan!) Kérdezem tehát, ki az, aki elfogadja a személyi változásokról előterjesztett javaslatokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés ismét határozatképtelen. (Az eredményjelző tábla 172 igen, 0 nem és 10 tartózkodó szavazatot jelez. - Az MSZP és az SZDSZ képviselőinek egy része távozik az ülésteremből.)

Tisztelt Országgyűlés! Tegyünk még egy kísérletet a szavazásra, harmadszor, és utána nyilvánosságra fogom hozni a szavazáson részt vevők, illetve részt nem vevők listáját. Kérem, szavazzanak azok, akik elfogadják a módosítási javaslatokat! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés ismét határozatképtelen. (Az eredményjelző tábla 173 igen, 0 nem, 13 tartózkodó szavazatot jelez.) Nyilvánosságra fogom hozni azoknak a képviselőknek a nevét, akik nem szavaztak.

Tisztelt Országgyűlés! Két perc technikai szünet következik. (Rövid szünet. - Számos képviselő távozik az ülésteremből.)

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a munkanélküli-ellátások körének felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Az előterjesztést H/4539. számon, a bizottságok együttes ajánlását H/4539/7. számon kapták kézhez. Bejelentem, hogy a részletes vita során az előterjesztőt Szilágyiné Szemkeő Judit államtitkár asszony képviseli.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Indítványozom, hogy a részletes vitában a beérkezett módosító javaslatokat összevontan tárgyaljuk. Aki a javaslattal egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Folyamatos zaj.)

Tisztelt Országgyűlés! Szavazás zajlik! Aki ebben részt kíván venni, kérem, figyeljen, aki pedig nem, azt kérem, hogy a termet hagyja el, nem tudunk így dolgozni. A kérdés az volt, hogy ki az, aki elfogadja, hogy a részletes vita egy szakaszban zajoljon. Aki egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm, a látható többség támogatja a javaslatot.

Megnyitom a részletes vitát. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Megadom a szót Farkas Imre úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 317 2001.10.16.  309-317

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi javaslat hangzott el. Az Országgyűlés dönt a kérdésben. Aki egyetért az SZDSZ frakcióvezetőjének javaslatával, az igennel szavaz, aki nem, az nemmel. Kérem a szavazógép bekapcsolását! Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 127 igen szavazattal, 192 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett elutasította a javaslatot.

Így egyben szavazunk az előbb felolvasott bizottsági helyek és személyek cseréjéről. Kérem az Országgyűlést, hogy szavazzon a házelnök által javasolt bizottsági helyek módosítása tárgyában! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 186 igen szavazattal, nem szavazat nélkül, 8 tartózkodás mellett elfogadta a javaslatot. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Engedjék meg, hogy az Országgyűlés és a magam nevében a megválasztott bizottsági tisztségviselőknek és tagoknak eredményes munkát kívánjak! (Nagy zaj.)

Soron következik a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi... (Nagy zaj. - Csenget.) Két perc technikai szünet következik. (Rövid szünet.)

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/4987. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/4987/24. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. Pap János, a Fidesz képviselőjének neve jelent meg a monitoron. Bizottsági előadóként? (Dr. Pap János jelzi, hogy nem.) Kérem szépen azokat a képviselőket, akik nem kívánnak részt venni a vitában, hagyják el a termet! (Zaj.) Lotz képviselő úr bizottsági véleményt kíván ismertetni? (Dr. Lotz Károly: Nem.) Tehát bizottsági előadó nincsen.

Indítványozom, hogy a részletes vitában a beérkezett módosító javaslatokat összevontan tárgyaljuk. Aki egyetért a javaslatommal, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy a jelenlévők többsége egyetért a javaslattal.

Megnyitom a részletes vitát. Megkérdezem, ki kíván felszólalni. Elsőként Pap János úr, a Fidesz képviselője jelentkezett. Megadom a szót.