Felszólalás adatai

DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Asszony! Nagyon egyetértek azzal, hogy a családon belüli erőszak ügyét és a nők elleni erőszak ügyét a frakcióvezető-helyettes asszony olyannak ítélte, hogy a parlamentben napirend előtt szóvá teszi, beszél arról, hogy milyen intézkedések születtek, mire van még szükség, milyen tennivalója van itt kormányzati szerveknek, Országgyűlésnek, civileknek. Bár e tennivalókról kissé kevesebb szó esett, de én azt gondolom, lesz még arra mód és lehetőség, hogy a parlamentben és a parlamenten kívül is konferenciákon, civil fórumokon ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, merthogy én az esélyegyenlőségért is felelős tárca vezetőjeként mélyen meg vagyok győződve arról, hogy ezen a területen akkor leszünk eredményesek, és akkor tudunk nagyobb védettséget adni a családon belüli erőszak és a nők elleni erőszak hatékonyabb fellépésével, ha a civil társadalom, a társadalom egésze ad ehhez támogatást. Ugyanis a legjobb kormányzati programok és intézkedések is (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) gyengék önmagukban, de ezzel nem akarom levenni azt a felelősséget, ami a kormányt és a jogalkotót e tekintetben terheli.

Abban, amit elmondott a frakcióvezető-helyettes asszony, mondhatom, szinte mindenben egyetértünk, de én egy picit máshova raknám a hangsúlyt. Mert én azt gondolom, hogy az a hálózat és az az intézményrendszer, amit kiépítettünk, komoly eredmény, és sok embernek, aki odatalál ezen az úton, ad védettséget. Én eredménynek tartom azt, hogy 2005 januárjától már kilenc krízisközpont működik. A krízisközpontban elkötelezett szakemberek és az őket támogató civilek segítenek abban, hogy akit a családon belül erőszak fenyeget, vagy azok a nők, akiket ilyen erőszak ért, odataláljanak, és ott kapjanak segítséget. Eredménynek tartom azt és nagyon fontosnak, hogy az Országos Kríziskezelő és Információs Szolgálat a nap 24 órájában fogadja a bántalmazottak hívását, és ad segítséget, ha erre szükség van. Én is fontosnak tartom, és még egy dolog: 2000 óta van úgynevezett titkos házunk, shelterünk is, amely azoknak a nőknek ad védettséget, akiket a legjobban és leginkább fenyegetnek. Azzal teljes mértékben egyetértek, hogy az információ arra nézve, hogy hol juthatnak segítséghez azok, akik fenyegetve vannak, kevés.

Van még egy dolog, amiről itt mindenképpen beszélni kell, és szeretném kihasználni az Országgyűlés nyilvánosságát: mindannyiunknak van felelőssége. Nemcsak a kormány tagjaként kell hogy én felelősséget érezzek, vagy önök nemcsak országgyűlési képviselőként, hanem együtt érző, humánus, magyar állampolgárként is; ha a környezetükben ilyet tapasztalnak, próbáljanak meg segíteni abban, hogy a segítséghez hozzájussanak. Ki ne ismerne olyan élethelyzetet a környezetében, ahol a mások, úgymond, intim szférájába való beavatkozás veszélyét érzi inkább az egyes ember, s azt mondja, hogy lehet, hogy van valami baj abban a családban, de mégsem szólok, mert mit fognak szólni, mi közöm hozzá. De lehet, hogy annak az egy embernek, annak az asszonynak, annak a nőnek, aki fenyegetve van, pont ez a segítség kellene ahhoz, hogy ebből a helyzetből kitaláljon.

Ha azt a szót halljuk, hogy család, az normálisan egy összetartozó, szeretetet nyújtó, törődést és biztonságot nyújtó egység kell legyen. Hál' istennek, nagyon sokszor az, de sokaknak nem az, akik az erőszak elszenvedői. Ezért azt mondom, hogy közösen van felelősségünk. Én néhány évvel ezelőtt, amikor belügyminiszterként dolgoztam, utasítást adtam arra, hogy a rendőr-főkapitányság dolgozzon ki egy olyan intézkedéssorozatot, amelynek eredményeként azt a gyakorlatot, amit sokszor megírtak újságban is vagy mondtak, hogy csak akkor megy a rendőrség, ha vér folyik, azt számolják fel, ez ma már nem így van. De azt gondolom, és a civil szervezetektől is kaptunk ezért támogatást, elismerést, hogy ez egy jó szabályozás volt, és sokat elértünk, de ezzel együtt azt gondolom, hogy van még tennivalónk. Fontosnak tartom, hogy ezt a napot is használjuk fel arra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a nyilvánosságon keresztül erről beszéljünk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)