Felszólalás adatai

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Pusztán az ajánlás 14. pontjára elhangzott kritika miatt kértem szót. Lezsák képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy ez a javaslat lényegében bábbá tenné a minisztert a tankönyvvé nyilvánítási eljárásban.

Azt hiszem, hogy talán nem sikerült elég figyelmesen elolvasni ezt a módosító indítványt, mert egészen más a szándéka ennek a javaslatnak, nevezetesen az, hogy ne egyedül a miniszter döntsön a tankönyvvé nyilvánításról - mint a törvényjavaslat azt tartalmazza -, hanem az a szakmai testület, amely egyébként a szakma elismert testülete, az Országos Köznevelési Tanács, ugyanolyan rendben, rangban szerepeljen a tankönyvvé nyilvánítási eljárásban. Vagyis egy kölcsönös vétót javaslunk ebben az esetben, aminek az a lényege, hogy az Országos Köznevelési Tanács megkerülésével, megkeresése nélkül a miniszter ne minősíthessen egy tankönyvet tankönyvvé, illetve egy művet tankönyvvé, ugyanakkor az Országos Köznevelési Tanács, annak tankönyvbizottsága önmagában se legyen képes, hogyha egyszer a miniszter nem ért egyet a testület, az Országos Köznevelési Tanács javaslatával, akkor a miniszternek jogában álljon visszaadni és új eljárást kérni az Országos Köznevelési Tanács tankönyvbizottságától.

Ez egyébként éppen az ajánlás 5. számú pontjában leírt hosszú javaslatunk részeként megfogalmazódott, és pont az a lényege, hogy ne egy személyben a miniszter felelőssége legyen, ne a politikus felelőssége legyen a tankönyvvé nyilvánítás, hanem a szakmai önigazgató testülettel, a szakmai önkormányzattal legyen kénytelen a miniszter dűlőre jutni, megegyezésre jutni a tankönyvvé nyilvánítási eljárásban.

Egyébként el szeretném mondani, hogy 1999-ig, amíg a közoktatási törvényt nem módosította ez a törvényhozás, addig bizony az Országos Köznevelési Tanács tankönyvbizottságának valódi vétójoga volt.

Köszönöm szépen.