Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/11657. számon ismerhették meg.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat a kormány korrupcióellenes intézkedéscsomagjának, kétéves intézkedési tervének egy fontos része. Fontos rész, hogy a korrupció ellen azáltal is tudjunk védekezni, hogy minél inkább tudjanak az emberek bejelentéseket tenni, közérdekű bejelentéseket tenni, s ezáltal minél több korrupciós ügyre derüljön fény. Magyarország egyébként a "nyílt kormányzati együttműködés" nevű együttműködési formában is vállalta, hogy ezt a törvényjavaslatot a parlament elé terjeszti, tehát nemzetközi vállalásaink is arra köteleztek minket, hogy ilyen törvényjavaslattal a parlament elé álljunk. Ezt a vállalásunkat a többivel együtt Londonban letétbe helyeztük, és ezt ez a nemzetközi együttműködési forma el is fogadta.

A szabályozás, a törvényjavaslat három alapvető jogpolitikai cél elérését szolgálja: az elsődleges cél a panaszjogot biztosító törvényi rendelkezések új alapra helyezése. Magyarország Alaptörvényének XXV. cikke rögzíti, hogy "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal együtt, írásban kérelemmel, panasszal vagy javaslattal forduljon bármely közhatalmat gyakorló szervhez." A mindenkit megillető panaszjogot a hatályos szabályozás méltatlan módon egy salátatörvényben csak elrejtve tartalmazza. E salátatörvény - az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény - három szakasza foglalkozik a panasszal, kérelemmel és javaslattal kapcsolatos eljárással. Tekintettel arra, hogy a panaszjoggal kapcsolatos eljárást az állami szervek és helyi önkormányzatok széles körben alkalmazzák és használják, a javaslat nem kívánt érdemi változásokat eszközölni ezeken a rendelkezéseken.

A panaszoknak és közérdekű bejelentéseknek fontos szerepük van az állami működés jobbá és átláthatóbbá tételében. Tehát nem csupán egyéni jog vagy érdeksérelem orvoslását szolgálják, hanem az állami működés diszfunkcióira is felhívják a figyelmet. Ezekre a jelzésekre az állami szerveknek figyelniük kell, komolyan kell venniük őket, mivel hozzájárulhatnak mind a jó állam gyakorlati megvalósításához, mind az állami szervek működésébe vetett bizalom további erősítéséhez. Ez a gondolat köti a panaszjog intézményét az állami szervek integritásirányítási rendszeréhez, és indokolja új törvényi keretben történő kiemelt kezelését.

A közérdekű bejelentők védelmének szabályozása ugyancsak sok kívánnivalót hagyott maga után az eddigi időkben. Bár az előző ciklus utolsó időszakában az Országgyűlés elfogadta a tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi CLXIII. törvényt, annak rendelkezései alkalmazhatatlanok voltak. Ennek az volt az oka, hogy a hivatkozott törvényhez kapcsolódó, a Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatalról szóló törvényt az Országgyűlés elfogadta, azonban a köztársasági elnök azt megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek. A törvény ismételt elfogadására a 2010-es tavaszi ülésszakon a közelgő országgyűlési választások miatt már nem került sor, így a korábbi, 2009-es törvény alkalmazásához szükséges hatóság hiányában a törvény szerinti eljárások lefolytatására nem alakult ki mód.

Az új szabályozás célja a jogbiztonságot veszélyeztető jogi helyzet tisztázásán túl a közérdekű bejelentők támogatása, valamint tényleges védelmük megteremtése, védelmük jogi eszközökkel is. A benyújtott törvényjavaslat további célja, hogy a kormány, elismerve a közösségi érdekek érvényesülése érdekében a közérdekű bejelentők által vállalt erőfeszítéseket, a közérdekű bejelentők védelmének egy új eszközét hozza létre. A törvényjavaslat megteremti annak lehetőségét, hogy a közérdekű bejelentők bejelentésüket mindenki számára elérhető elektronikus rendszerben tegyék meg. E rendszer felügyelete és működése az alapvető jogok biztosának feladata lesz, a tegnap megválasztott új ombudsmané január 1-jétől; mármint akkortól fog ez a törvény hatályba lépni. A biztosi intézmény iránti magas fokú közbizalom, valamint a biztoshoz fordulók személyes adatainak magas fokú védelme biztosítja, hogy a közérdekű bejelentőket bejelentésük miatt ne érhesse semmilyen retorzió se munkahelyük, se főnökük, se más részéről. Ugyancsak a közbizalom erősítését szolgálja, hogy az elektronikus rendszerben tett közérdekű bejelentések intézése bárki számára nyomon követhető egy erre létrehozott felületen, ami természetesen megőrzi a bejelentő anonimitását.

Tisztelt Ház! Végül, de nem utolsósorban a kormány által benyújtott törvényjavaslat célja, hogy biztosítsa a magánszféra szervezetei számára a bejelentések fogadásának új és hatékony intézményét. Az ügyvédi titoktartás fontos garancia lehet a bizalmas információk védelmére, így a kormány javaslatot tesz arra, hogy az ügyvédek speciális bejelentővédelmi feladatokat is ellássanak bizalmi ügyvédként vagy bejelentővédelmi ügyvédként. A megbízás keretében ellátandó feladatokra valamennyi állami vagy helyi önkormányzati szervnek nem minősülő jogi személy megbízást adhat, természetesen akkor, ha más megbízási viszonyban ezzel az ügyvédi irodával vagy ügyvéddel nincs.

Tisztelt Országgyűlés! A panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló törvényjavaslat egy régi alkotmányos jog gyakorlását teszi lehetővé, egyben figyelemmel a közérdekű bejelentések és a közérdekű bejelentők védelmének kiemelkedő fontosságára, megteremti e jogi intézmény működésének jogi garanciáit, valamint ennek gyakorlásához új technikai megoldásokat biztosít.

(17.10)

Az önök előtt fekvő javaslat olyan új megközelítéseket alkalmaz, amelyek illeszkednek antikorrupciós erőfeszítéseihez, az államigazgatási szerveknél kiépítendő integritásirányítási rendszerhez, valamint támogatja a magánszféra erőfeszítéseit a vállalatokon belüli visszaélések visszaszorítására.

Mindezekre tekintettel kérem önöket, hogy ha egyetértenek ezekkel a célokkal, akkor támogassák a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlásnak megfelelően 5-5 perces időkeretben.

Elsőnek Gruber Attila képviselő úrnak adok szót, aki az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GRUBER ATTILA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság a héten megtartott ülésén megtárgyalta a T/11657. számon beterjesztett törvényjavaslatot, amelyik a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szól.

A bizottság ülésén az államtitkár úr által is már érintett kérdések közül a bejelentések védett elektronikus rendszerével kapcsolatban alakult ki rövidebb vita, illetőleg a bizalmi ügyvéd lehetőségeiről, a bizalmi ügyvéd eszköztáráról alakult ki vita.

Végül is a bizottság megtárgyalván az előterjesztést, meghallgatván a vitában hozzászólókat, 19 igen szavazattal, 3 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot támogatta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója Szűcs Lajos képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon!

DR. SZŰCS LAJOS, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság 2013. szeptember 16-ai ülésén megtárgyalta a panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló T/11657. számú törvényjavaslatot.

Az új szabályozás célja a jogbiztonságot veszélyeztető jogi helyzet tisztázásán túl a közérdekű bejelentők támogatása, valamint tényleges védelmük megteremtése. Az új rendszer központi eleme az állampolgárok közbizalmát élvező, alapvető jogaikat védő alapvető jogok biztosa, aki az állami szervek panasz-, valamint közérdekű bejelentéskezelési gyakorlatát vizsgálja. A törvényjavaslat további újdonsága, hogy támogatja a magánszféra antikorrupciós intézkedéseit is, lehetővé téve a szervezeteknek, hogy külön eljárási rendet alakítsanak ki, elismerve a panasz és a közérdekű bejelentés jelentőségét az állam működésének jobbá tételében, valamint a közösségi érdek érvényesülésében.

Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság a javaslatot 17 igen szavazattal, 7 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre bejelentett képviselői felszólalásokra kerül sor. Elsőnek a Fidesz képviselőcsoportjából Gruber Attila képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rövidre fogtam a szót a bizottsági vélemény ismertetésekor. Most egy picit többet szeretnék foglalkozni részben az elektronikus rendszer, illetve a bizalmi ügyvéd tekintetében a törvényjavaslatban foglaltakkal.

Azt hiszem, egyikünk sem vitatja ebben a Házban, hogy a törvényjavaslat preambulumában meghatározott célok és a célok eléréséhez szükséges eszközök részben a magyar jogrendszer, részben pedig az eddigi hiányos, kicsit túlhaladott, illetőleg hatályba nem lépett jogszabályok okán szükségessé vált. Az állami szervek és a helyi önkormányzati szervek panaszelintézési módjával és az elintézés eszközrendszerével foglalkozik a törvényjavaslat. Nagyon fontos garanciális elemet takar például az 1. § (4) bekezdésében meghatározott írásba foglalás. Aki az elmúlt időszakban dolgozott akár államigazgatási szerveknél, akár helyi önkormányzati szerveknél - jómagam önkormányzatnál dolgoztam több funkcióban is -, az jól látja, hogy a panaszok és közérdekű bejelentések valódi megoldásához mennyire szükséges az, hogy már a kezdetektől fogva egy írásbeliségen alapuló eljárás legyen.

Talán egy kicsit technikai jellegű, mégis nagyon lényegesnek tartom a 2. § (6) bekezdésében meghatározott feltételes mód kifejezését. Itt arról van szó, hogy a panasz vagy a közérdekű bejelentés vizsgálata mellőzhető, ha egy ismételt, folyamatosan ugyanolyan tárgyú, ugyanazon személy által tett panasz vagy bejelentés kivizsgálásáról van szó. A 7. §-ban a tudomásszerzéstől számított idő relativizálásával kapcsolatban ismét feltételes módot használ a törvényalkotó, ez meglehetősen tág teret nyújt szerintem a panaszos, a bejelentő számára is, és a bejelentett esemény kivizsgálásának a fontosságára is mérlegelési lehetőséget biztosít.

Tudjuk jól, a képviselői munkánk során, akár helyi önkormányzatban, akár itt a parlamentben, hogy vannak olyan panaszosok, akiknek a problémája jogilag már nem orvosolható, netalántán olyan bejelentést tesz, amelynek az elintézése, a panasz kivizsgálása már megtörtént, ugyanakkor vissza-visszatérő motiváció okán jelentkeznek akár a képviselői fogadóórán, akár bármilyen más fórumon. Ezért is jó az, hogy az ismételt és célra nem vezető, értelemmel nem bíró panaszok elbírálását nem szigorúan, hanem az egyedi ügy kivizsgálásával együtt lehet értelmezni.

A bizottsági vitában is felmerült a közérdekű bejelentések védett elektronikus rendszerének a kérdése, hogy mennyire lehet megőrizni az üzemeltetés során az alapvető jogok biztosához telepítendő garanciális elemeket, mennyire lehetséges egy elektronikus rendszer biztonságos üzemeltetése, működtetése, hogy a panaszbenyújtót megóvjuk különféle sérelmektől. Én úgy vélem, hogy amennyire ezt jogszabályi úton meg lehet oldani és biztosítani lehet, az ebben a törvényjavaslatban biztosított. De tudjuk jól, hogy hiába a legprecízebb jogalkotási gondolkozás, hiába a legtökéletesebb jogi megfogalmazás, az elektronikus rendszerekhez való hozzáférés egy örökös háború, örökös küzdelem a rendszergazdák, illetőleg az azt megtámadó, feltörni szándékozó külső szakemberek között. Úgy vélem azonban, hogy az ebben a jogszabályban meghatározott lehetőségek és kötelező elemek kellő biztonságot és garanciát nyújtanak arra, hogy ezek a kérdések ne merüljenek fel többet.

A bizalmi ügyvéd kérdése tekintetében is egy markáns vita bontakozott ki a bizottságban. Úgy vélem, ez egy olyan lehetőség, amit a jogalkotó szándéka után majd a jogalkalmazás fog kiérlelni, hiszen ezek az elemek, amelyek egyfajta közvetítői tevékenységet biztosítanak, valószínű, hogy sokkal egyszerűbb, jogilag biztosabb és egyértelműbb megoldások felé fogják vinni az egész eljárást, vagyis a közérdekű bejelentés tevése és az azt követő eljárás során egyfajta biztosabb jogi mederben fogja tartani az egész eljárást.

Úgy vélem, hogy a záró rendelkezésekben meghatározott, a bizalmi ügyvédi tevékenység ellátásának képesítési feltételeiről szóló rendelet is kellő körültekintést, kellő szakmai gyakorlatot fog hozzátenni, és ez az új tevékenységi kör mindenképpen elő fogja mozdítani azt, hogy ez a jogszabály nemcsak a papíron, hanem a valóságban is kiállja az alkalmazás próbáját.

(17.20)

Az államtitkár úr említette a különféle jogszabályi előzményeket. Valóban most értünk el arra a szintre, hogy ezek az előzmények egységbe szerkesztve, a kellő és a napjainkban ismert társadalmi mozgásokat követő módon kerüljenek szabályozásra mindnyájunk nagyobb biztonságára, jogbiztonságára. Nagyon érdekes, hogy korábban a parlamentben és esetleg az előkészítő szakaszban is csak a szűken vett munkáltatói-munkavállalói jogviszonyban gondolkodtak ezeken a megoldandó kérdéseken, a panaszokon, illetőleg a bejelentéseken. Igazándiból ez a jogszabálytervezet, ahogy az indoklásból is kitűnik, egy jól bevált német példán alapuló megoldást vesz át több elemében is, így e tekintetben, a bizalmi ügyvéd tekintetében egyfajta garanciát tesz be úgy, hogy ennek, mondom még egyszer, külföldi, nemzetközi tapasztalatai már pozitívan megmutatkoztak.

Bízom benne, hogy a vita során ezeket az elemeket kiemelve meg tudjuk beszélni, ennek a törvényjavaslatnak az értelmezésével és elfogadásával közelebb tudunk kerülni a régóta fontos és mindnyájunk számára, nemcsak a bejelentők, hanem az egész társadalom számára fontos panasz és közérdekű bejelentés kezeléséhez.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjából Bárándy Gergely képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Én nem tudok olyan pozitívan hozzászólni, ahogy Gruber Attila képviselőtársam tette. Ha úgy tetszik, a következő mondataimat nem is neki címzem, hanem a Fidesz vezetőinek.

Az a meglátásunk, hogy látszattevékenységgel nem lehet a korrupció ellen harcolni. Ehhez valódi akarat kell, ehhez valóban akarni kell a korrupciót felszámolni. A Fidesznek eddig annyira telt ez a tevékenysége, hogy az ügyészséget felhasználva a politikai ellenfeleit próbálta ilyen módon, ahogy a mostani házelnök úr korábban fogalmazta, egyenként levadászni. Ez volt eddig a Fidesz-kormány korrupcióellenes tevékenysége; akkor, amikor, azt gondolom, már az általános iskolások is ismerik a Közgép fogalmát, pedig tulajdonképpen ez egyszerűen egy magyar cég, csak annyiszor kerül szóba ez a cégnév, nem véletlenül, hogy már minden magyar állampolgár jól ismeri. Hogy miért van ez? Azért, mert úgy tűnik, hogy ez Magyarország minden idők legjobb cége, hiszen ez nyeri el az állami pályázatoknak, a közbeszerzési eljárásoknak gyakorlatilag a 90 százalékát vagy annál magasabb százalékát. (Dr. Rétvári Bence: 17!) Vagy ha nem közvetlenül ő, akkor valamelyik hozzá kapcsolódó leányvállalata, alvállalkozója s a többi.

Azt is tudjuk és köztudott, hogy miként osztották el önök a trafikokat, hogy helyi fideszes vezető politikusok határozták meg azt, hogy egyébként ki fogja majd a teljesen objektív pályázatot elnyerni. Tudjuk azt is, hogy elvették azoktól a földet, akik azt megművelték korábban, és odaadták olyanoknak, akik önökhöz közel állnak. Volt köztük műkörmös, volt köztük más foglalkozást űző ember is, természetesen a közös jellemzőjük az volt, hogy általában nem a földműveléssel foglalkoztak korábban, hanem valami egészen mással. Aztán hoznak olyan szabályokat, hogy az állattenyésztés úgy is megvalósulhat, hogy nem az elnyert földön vannak az állatok.

Amíg ezeknek a magatartásoknak nincs következménye az önök kormányzása alatt, addig mindenki csak figyelemelterelésnek fogja tekinteni azokat a jogszabályokat, amelyeket önök korrupcióellenes jogszabályokként benyújtottak. Ezt tudjuk mondani a most előttünk fekvő jogszabályról is, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, elsősorban nem akik itt a teremben ülnek, hanem akik a termen kívül tartózkodnak most, hogy akarni kellene a korrupciót felszámolni, hadd fogalmazzak még durvábban: nem központosított kormányzati korrupciót kellene megvalósítani, és akkor lenne Magyarországon e tekintetben rend.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány 2013. őszi ülésszakára készült törvényalkotási programjának 10. pontjában szerepel valóban a javaslat előterjesztése júniusi benyújtással. Kétségtelen, hogy a szabályozásra ráfért egy alapos felülvizsgálat, de a benyújtott törvényjavaslat gyakorlatilag a gazdasági szféra üzleti érdekeinek védelmén és a bejelentővédelem szabályain túl nem hozott új tartalmi elemeket az egyéni vagy közösségi érdeksérelem orvoslására. Merthogy úgy gondolom, a bevezető gondolatok után érdemes konkrétan erről a törvényjavaslatról is beszélni, hiszen nemcsak az a probléma vele, szúrnám itt most közbe megszakítva a korábbi gondolatmenetet, hogy hiteltelen a mostani kormánytól ennek az előterjesztése addig, amíg az általam említett ügyek nem kerülnek kivizsgálásra, hanem önmagában ez a törvényjavaslat is számos problémával küzd.

Nos, folytatnám. A törvényjavaslat első alcíme csaknem szó szerint átemeli az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint az egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény 141., 142. és 143. §-ának a szövegét, amely a közérdekű kérelmekkel, bejelentésekkel és panaszokkal kapcsolatos eljárást szabályozza jelenleg. A panasz egyéni jog- vagy érdeksérelem miatt olyan bejelentés, amelynek elbírálása nem hatósági eljárás tárgya, illetve nem bírósági ügy. A közérdekű bejelentés olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása valamely közösség, illetve az egész társadalom érdekét szolgálja. A jelen törvényjavaslat a korábbi ciklus korrupcióellenes kodifikációs munkájának viszont egyetlen elemét sem veszi át, meghagyja a panaszt úgy általában az egyéni jog- vagy érdeksérelemre, a közérdekű bejelentés rendkívül általános tartalmi körét sem bontja ki részletesebben.

Nyilvánvaló pedig, hogy az államnak, különösen, ha a korrupcióellenesség eszköztárának bővítéseként hivatkozik erre a javaslatra, ahogy ezt az indoklás egyébként teszi, kellett volna prioritási területeket találnia a közérdekű bejelentések tartalmi körülírásával. A törvényjavaslattal benyújtott szabályozás ehelyett csak visszafele lép. Megtehette volna, de elmulasztotta, hogy az átláthatóság növelése érdekében valódi jogi eszközöket hozzon létre. Akkor el lehetne mondani, hogy a közérdekű bejelentésekre a kormányzat hatékony eszközként tekint. A tervezetet május 16-ai határidővel bocsátotta társadalmi egyeztetésre a közigazgatási és igazságügyi miniszter. Az előzetes hatásvizsgálat adatlapja szerint az előzetes hatásvizsgálatra fordított idő két nap volt. Még az is elegendő volt arra, hogy megállapítsa: az intézkedések alkalmazásához szükséges szervezeti, tárgyi és pénzügyi feltételek csak részben adottak, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala esetében a létszámbővítés fedezetét - munkaállomások létrehozása, illetmények biztosítása - a költségvetés általános tartaléka terhére kell biztosítani. Nyilvánvalóan nem tervezik, hogy az új feladatok miatt erőteljes létszámbővítésre kerül sor, hiszen a hatásvizsgálati lap azt jelzi, hogy a törvény végrehajtása 10 fővel növeli majd a foglalkoztatottságot.

Ugyanez a hatásvizsgálat 3 ezer fő közérdekű bejelentővel, 75 ezer panaszossal számol, a becslés szerint az ügyintézés 400 főt érint. Az előterjesztő nem lehet túlságosan magabiztos a törvényjavaslat időtállósága tekintetében, mivel bár a törvény csak 2014. január 1-jén lépne hatályba, a hatásvizsgálati lap szerint 2014-ben már módosítása is várható. A törvényjavaslat benyújtásakor az expozét elmondó Rétvári Bence államtitkár úr egyenesen európai szintű bejelentővédelmi rendszerről beszélt a június 25-ei sajtótájékoztatóján. Kifejtette, idézem: "Az egyes ügyekben eljárásra jogosultak lehetnek az integritásfelelősök, akik őrködnek afölött, hogy a korrupciónak való kitettség minél kisebb legyen a közintézményekben, és azok megőrizzék az ellenálló képességet."

(17.30)

A felelősöket kinevezik, és munkájuk mellett végzik ezt a tevékenységet pluszfeladatként. Jelenleg kísérleti jelleggel a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalnál és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél dolgoznak ilyen felelősök, de ha beválik, akkor teljeskörűen is bevezethetik. Ezt kár volt mondania, tisztelt államtitkár úr. A Magyar Közlöny 2013. évi 30. száma hirdette ki a kormány 50/2013. számú kormányrendeletét az államigazgatási szervek integritásirányítási rendszeréről és az érdekérvényesítők fogadásának rendjéről. A rendelet jogszabály-szerkesztési hiba folytán hatályba sem tudott lépni, később a minisztériumnak korrigálni kellett; láthatóan az a kodifikáció sem volt egy sikertörténet.

Tisztelt Országgyűlés! Mint említettem, ez a törvényjavaslat sem sikerült valami fényesen, még formailag sem. Most a tartalmi hiányosságokra szeretnék egy kicsit részletesebben kitérni. A trafikmutyik, földmutyik, takarékszövetkezeti és még ki tudja, miféle mutyik időszakában megnyugtató lett volna, ha a panasz jogintézményének megerősítéséről számolhatnánk be, arról például, hogy panasznak különösen olyan magatartások esetén van helye, amikor a döntéshozó nem elfogulatlanul és nem előítélet-mentesen jár el, a mérlegelési és méltányossági jogkörével visszaélt, vagy a megfelelő tájékoztatási kötelezettségét mulasztotta el. Ezek a magatartások általában az esetleges jogorvoslat körében nem kezelhetőek, de a panasz pontosan erről szól, a jog- és érdeksérelemről szól, illetve ezek orvoslása a célja. Úgy tűnt, hogy ebben a törvényjavaslatban ezt a célt nem sikerült megfelelően szolgálni. A törvényjavaslatnak ezt a hiányosságát módosító javaslattal mindenképpen pótolni kellene, fogunk is tenni javaslatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Említettem, hogy a közérdekű bejelentés olyan jelzés, amely a közösség, illetve az egész társadalom érdekét szolgálja. Mondhatják, hogy az államon és a helyi önkormányzaton kívüli szereplők is okozhatnak jog- vagy érdeksérelmet, hozhatnak közérdeket sértő döntéseket, és azokat is orvosolni kell; orvosolni kell, mégpedig az érintett közösség, illetve az egész társadalom javára. A törvényjavaslatnak a bizalmi ügyvédre vonatkozó része - erre tért ki Gruber képviselőtársam is - azonban nem erről szól. Bejelentésnek a bizalmi ügyvéd tevékenysége szempontjából az a jelzés tekinthető, amelynek orvoslása jogszabályba nem ütköző üzleti érdeket szolgál, hangsúlyozom, üzleti érdeket szolgál. Ez a jogalkotási megoldás legalábbis magyarázatra szorul. Egy gazdasági társaság üzleti érdekeinek előmozdítása ritkán szolgálja közvetlenül a közérdeket. A bizalmi ügyvéd jogállása és a bejelentővel, valamint a megbízóval való kapcsolata kérdéseket vet fel, erre tértünk ki viszonylag bőven a bizottsági vitában is. A bizalmi ügyvéd a bejelentő személyes adatait nem tárhatja fel a megbízója előtt, kivéve, ha a bejelentő a titoktartás alól felmentette. A bejelentő adatait ez a bizalmi ügyvéd védi saját megbízójával szemben, az a bizalmi ügyvéd, akit a jogi személy fizet. Meg vagyok győződve arról, hogy a bizalmi ügyvédre vonatkozó szabályokat át kell gondolni, ebben a formájában azonban - és itt ismétlem, amit a bizottsági ülésen mondtam - nem lehet bevezetni azokat.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Mondhatnám azt is, hogy ennek a mostani javaslatnak szaga van, Közgép-szaga, piaci lenyúlás szaga. Átlátható döntéshozatalt biztosító szabályozás esetén, tiszta pályázati rendszer működtetése mellett, mutyimentes közbeszerzési eljárásokban nincs szükség bizalmi ügyvédre, védett bejelentgetőkre, a nyilvánosság megtenné a magáét. Azt javasolom, ezt gondolják át, és bízzák a nyilvánosságra. Annak a rezsimnek van szüksége névtelen bejelentőkre, amelyiknek van félnivalója. A Fidesz-KDNP-többség az elmúlt három évben jóformán minden korábbi pályázati rendszert eltörölt, a meglévő pályázatok szabályozását és gyakorlatát pedig úgy alakították át, hogy a döntéshozók jóformán csak szubjektív szempontok alapján juttatnak mindent a híveknek, a hatalomhoz lojális embereknek. Úgy gondolom, ez az, amivel végre fel kéne hagyni, tisztelt képviselőtársaim.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a javaslat nem sikerült jól. A rosszhiszemű bejelentőt ugyan büntető- vagy szabálysértési eljárással vagy a károk megtérítésével fenyegeti, ez rendben is volna, ezzel maximálisan egyet tudok érteni. Kimondja a törvényjavaslat ugyanakkor azt is, hogy a bejelentővel szemben a közérdekű bejelentés miatt tett jogszerű intézkedés is jogellenesnek minősül. Büntetőjogászként egy kérdésem lenne: hogyan lehet ezt bizonyítani, hogy egy egyébként jogszerű intézkedésre a közérdekű bejelentés miatt került sor? Ha egy bejelentőt a próbaidő lejártával nem foglalkoztatnak tovább, az jogszerűtlen lesz, és a bejelentő hivatkozhat arra, hogy a bejelentésére tekintettel őt tovább kell foglalkoztatni? - kérdezem, tisztelt államtitkár úr. Másrészt a foglalkoztatási jogviszonyokon kívüli esetekben hogyan kerülhet sor olyan retorzióra, amely a bejelentő életkörülményeinek súlyos veszélyeztetésére vezetne? Az indokolás ezekre a kérdésekre nem ad választ, nem hoz meggyőző példát sem. Ezért tiszta helyzetet a bejelentővédelem radikális leszűkítése jelenthet, erre vonatkozóan is nyújtottunk be módosító javaslatot, és itt szeretném hangsúlyozni, talán az eddigi felszólalásomból kitűnt, hogy nem a korrupcióellenes küzdelem az, amit mi nem pártolunk, hanem egy rossz megoldás az, amit mi nem pártolunk.

Végül a következő egy percben, hogy jót is mondjak a törvényjavaslatról, az alapvető jogok biztosának szerepét szeretném megemlíteni. Azt, hogy ő gondozza a közérdekű bejelentők elektronikus nyilvántartását, és hozzá lehet fordulni, ha a közérdekű bejelentést nem megfelelően vizsgálták ki, ez helyes, úgy gondolom, ez egy jó irány. Jó lett volna azonban, ha a törvényjavaslat ennél egy kicsit tovább is lépett volna, kár, hogy nem tette meg, és jó lenne az is - és ismétlem a bevezető gondolataimat, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim -, ha a kormány nem csupán látszatintézkedéseket kívánna hozni, hanem valóban szándékozna fellépni a korrupció ellen, vagy ha ezt nem teszi, akkor legalább a kormányzati korrupciót mint olyat szüntetné meg.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A KDNP képviselőcsoportjából Vejkey Imre képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője következik felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Bárándy Gergely képviselőtársammal szemben kifejezett meggyőződésem az, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat időszerű, szükséges s megalapozott a korrupcióellenes küzdelem során. Magyarország Alaptörvénye rendelkezéseivel, különösen az Alaptörvény XXV. cikkében foglaltakkal kapcsolatban szükségessé vált a panaszok, közérdekű bejelentések hatályos, töredékes szabályozásának összhangba hozatala.

A panaszokat és közérdekű bejelentéseket átfogó igénnyel először a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. törvény szabályozta. Ezt a törvényt az úgynevezett európai uniós csatlakozási törvény, vagyis a 2004. évi XXIX. törvény helyezte hatályon kívül oly módon, hogy egyidejűleg a csatlakozási törvény 141-146. §-ai rögzítették a panaszokat és közérdekű bejelentéseket érintő legfontosabb szabályokat. A közérdekű bejelentésekkel kapcsolatos újabb szabályozás a tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi CLXIII. törvénnyel született meg.

A közérdekű bejelentésekkel kapcsolatos új jogintézmények létrehozására az ezzel kapcsolatban felmerült társadalmi igény alapján, valamint a tisztességes eljárás védelméről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló, imént említett 2009. évi CLXIII. törvény hatályon kívül helyezése kapcsán elengedhetetlenné vált az új szabályozás. A jelen törvényjavaslat célja, hogy a jogbiztonságot veszélyeztető jogi helyzet tisztázásán túl a közérdekű bejelentőket támogassa, valamint a tényleges védelmüket teremtse meg. Az új szabályozási keretek kialakításakor fontos szempont volt az a lehetőség, hogy a már meglévő és működő jogi megoldásokból induljunk ki.

(17.40)

Eddig a közérdekvédelmi bejelentés intézménye indokolatlanul szűkre szorította a köz érdekében fellépők és a védelemre jogosultak körét, ugyanis lényegében csak a szűken vett munkáltató-munkavállaló viszonyra szorítkozott. Ebből következően már nem volt védelemre jogosult a volt munkavállaló vagy éppen a kölcsönzött munkaerő. A korábbi rendelkezések alapján tisztázatlan volt a csatlakozási törvényben szereplő közérdekű bejelentés és a közérdekvédelmi bejelentés egymáshoz való viszonya is.

A törvényjavaslat központi eleme az állampolgárok közbizalmát élvező, alapvető jogaikat védő alapvető jogok biztosa, aki vizsgálja az állami szervek panasz-, valamint közérdekűbejelentés-kezelési gyakorlatát. A törvénytervezet egyik nóvuma, hogy a közszféra mellett támogatja a magánszféra területén is az antikorrupciós intézkedéseket.

A már pozitívan bizonyított német példa alapján a törvényjavaslattal hazánkban is bevezetésre kerülne az úgynevezett bizalmi ügyvéd intézménye, amelynek lényege, hogy az ügyvédi titoktartás védi a bejelentő személyét, aki így joghátrány nélkül jogilag helytálló tájékoztatást kaphat a jogairól és kötelezettségeiről. A bizalmi ügyvéd továbbá az előzetes eljárásban kiszűrné az érdemi információkat nem tartalmazó vagy már eleve hamisnak tűnő bejelentéseket, ezzel segítve a nyomozó hatóságok munkáját. A bizalmi ügyvéd a tervezet szerint közreműködhetne az eddig feltáratlan visszaélések, bűncselekmények kivizsgálásában is.

A fentiek után nézzük részletesen az egyes rendelkezéseket! A törvényjavaslat 1-3. §-ai lényegükben magukban foglalják a panaszokra és közérdekű bejelentésekre vonatkozó hatályos szabályozást a csatlakozási törvény 141. §-a alapján. A törvényjavaslat 4. §-a biztosítani kívánja, hogy a közérdekű bejelentést elektronikus formában is meg lehessen tenni.

A törvényjavaslat az 5. §-a kapcsán a közérdekű bejelentések, intézkedések nyomonkövethetőségét biztosítja, előírva egyéni azonosító szám generálását. Ez a szám független a bejelentőtől, nem tartalmazhat a bejelentőre vonatkozó adatot, ugyanakkor lehetővé teszi a bejelentő számára, hogy nyomon tudja követni a közérdekű bejelentése intézésének aktuális állását. A törvényjavaslat a 6. § kapcsán biztosítja, hogy a közérdekű bejelentők adatait mások ne ismerhessék meg, azok kizárólag az erre jogosultsággal rendelkező szervek részére adhatók ezért át. A törvényjavaslat egy speciális adatvédelmi szabályt tartalmaz arra az esetre, ha a közérdekű bejelentést az elektronikus rendszer útján teszik meg.

A törvényjavaslat 7. §-a, tekintettel arra, hogy valamennyi bejelentésnek az alapvető jogok biztosa általi kivizsgálása meghaladja a biztos hivatalának erőforrásait, ezért a kivizsgálást általában az eljárásra egyébként jogosult szervnek kell elvégeznie, az alapvető jogok biztosa által megküldött bejelentés vagy bejelentéskivonat alapján. A törvényjavaslat 8. §-a arról rendelkezik, miszerint az eljáró szerveknek az alapvető jogok biztosa által megküldött bejelentés vagy bejelentéskivonat alapján eljárási kötelezettsége van.

A törvényjavaslat 9. §-a részletesen szabályozza az adatokhoz való hozzáférést, mivel a közérdekű bejelentéssel kapcsolatos tevékenység adatkezelésnek minősül, továbbá a személyes adatokhoz való hozzáférés különös jelentőséggel bír.

A törvényjavaslat 10. §-ának rendelkezései az elektronikus rendszer működésével kapcsolatos adatvédelmi garanciákat rögzítik, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény alapulvételével.

A törvényjavaslat 11. §-ának rendelkezése egyértelművé teszi, hogy a közérdekű bejelentőkkel szemben a közérdekű bejelentésre tekintettel tett hátrányokozás jogellenes. A törvényjavaslat 12. §-ának rendelkezései meghatározzák a veszélyeztetett közérdekű bejelentő fogalmát, és rendelkeznek arról, hogy az ilyen közérdekű bejelentők számára külön állami segítséget kell biztosítani.

A törvényjavaslat 13. §-ának rendelkezései megteremtik a lehetőségét a közérdekű bejelentések fogadására és kivizsgálására szakosodott bizalmi ügyvéd jogintézménye Magyarországon való bevezetésének. Ezen jogintézmény alapján egy háromoldalú megbízási szerződés jön létre. A háromelemű jogviszonyban a megbízó tipikusan egy gazdasági társaság, amely megbízza a bizalmi ügyvédet, hogy nevében eljárva fogadjon a megbízóval kapcsolatos bejelentéseket, akár munkatársaitól, akár külső partnereitől érkezik az. A bizalmi ügyvéd megbízása kiterjeszthető más jelzések, szabálysértések fogadására is. A bizalmi ügyvéd összeférhetetlenségét garantálja, hogy csak az lehet bizalmi ügyvéd, aki korábban a megbízójával nem állt szerződéses, illetve munkavégzésre irányuló jogviszonyban, továbbá hogy e tevékenységére tekintettel a megbízón kívül mástól javadalmazást nem fogad el.

A törvényjavaslat 14. §-ának rendelkezései a bizalmi ügyvéd által ellátott feladatokat nevesítik, valamint garanciális szabályként rögzítik, hogy a bizalmi ügyvéd megbízójának csak a bejelentő előzetes, írásbeli hozzájárulása alapján fedheti fel a személyazonosságát. A törvényjavaslat 15. §-ának rendelkezései két felhatalmazó rendelkezést tartalmaznak, nevezetesen azt, hogy az igazságügyért felelős miniszternek kell egyrészről szabályozni a veszélyeztetett közérdekű bejelentők számára nyújtható támogatásokat, továbbá másrészről a bizalmi ügyvédi tevékenység ellátásának képesítési feltételeit.

A törvényjavaslat 16. §-ának rendelkezései a törvény hatálybalépését rögzítik, ennek időpontja 2014. január 1. A törvényjavaslat 17. §-a a törvényjavaslathoz kapcsolódó módosító rendelkezéseket tartalmazza, amelyek közül az egyik legfontosabb az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény módosítása. A módosítás rögzíti az alapvető jogok biztosának feladatai között a közérdekű bejelentések vizsgálatával kapcsolatos feladatokat, valamint eljárási garanciákat is tartalmaz a közérdekű bejelentő személyes adatainak védelme érdekében.

A törvényjavaslat 18. §-a az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény technikai módosítását tartalmazza, beillesztve azt a rendelkezést, amely lehetővé teszi az ügyvédek számára a bizalmi ügyvédi feladatok ellátását. A törvényjavaslat 19-22. §-ainak rendelkezései a panaszokkal és közérdekű bejelentésekkel kapcsolatos hivatkozásokat vetítik ki, pontosítják a törvényjavaslat kapcsán, a 23. § rendelkezései pedig hatályon kívül helyezik a csatlakozási törvény 141. és 143. §-ait.

A fentiek alapján a KDNP frakciója támogatja a T/11657. számú törvényjavaslatot. Kérem, támogassák önök is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik-képviselőcsoportból Staudt Gábor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megmondom őszintén, amikor először olvastam a törvényjavaslat címét és a preambulumát, akkor egy kicsit többre számítottam. Többre számítottam, mert a téma, amit felvetnek, amit a kormány elénk hozott, az fontos, szabályozandó, de attól tartok, hogy ebben az esetben is, ahogy szokták mondani, vajúdtak a hegyek és egereket szültek; ráadásul néhol különböző színű egereket, ha szabad a képzavart tovább folytatnom, mert olyan területeket próbálunk összehozni egy törvényjavaslatba, amik nagyon nehezen férnek meg egymás mellett.

(17.50)

Már a preambulumot elolvasva, ami úgy kezdődik, hogy az Országgyűlés elkötelezetten az állami szervek működésébe vetett közbizalom növelése iránt - tehát itt állami szervek és közbizalom merül fel -, elméletileg kijelölné azt az irányt, ami a panasz és a közérdekű bejelentés kapcsán követendő lenne vagy szabályozandó lenne ebben a törvényjavaslatban. Utána a panasz és a közérdekű bejelentés fogalmánál meghatározza, hogy az állami szervek és helyi önkormányzati szervek a panaszokat és a közérdekű bejelentéseket e törvény szerint kötelesek elintézni. Ez egy egyértelmű fogalommeghatározás, hogy itt állami szervekről, helyi önkormányzati szervekről van szó, illetve az ő panaszeljárásukról.

Hozzátenném itt, az 1. §-nál, hogy már egy apró ellentmondás vagy megfogalmazásbeli problematika kerekedik, lévén, hogy amíg a közérdekű bejelentést szóban is meg lehet tenni, addig ez a panasz esetében kimarad, tehát szóban csak a közérdekű bejelentés megtételét fogalmazza meg a (4) bekezdés, de ez még a legkisebb baj lenne, egyfajta figyelemfelhívásként közöltem. Még azzal is egyet lehetne érteni, hogy 30 nap legyen az elbírálási határidő. Általánosságban reméljük, hogy ez elég is lesz. Viszont - és erre majd később fogok kitérni - ebben az esetben is az lesz a kérdés, ami nincs benne egyrészt a törvényjavaslatban, és a későbbiekben vissza fogok térni, hogy itt a fogalommeghatározás és a szervek kijelölése, amire az egész törvényjavaslat készült, miért nem egyértelmű sajnos.

Viszont a 3. §-ban, ha már itt a sorban a kielemzésnél tartunk, egyrészről támogatható, hogy a bejelentő személyes adatait védelemben részesítik, de a (4) bekezdésben - erre egyébként módosító javaslatot is benyújtottam - elhelyeznek egy olyan gumijogszabályt, ami azt jelenti, hogy ha valószínűsíthető, hogy kárt vagy jogsérelmet okozott a bejelentés, akkor kiadhatóak a bejelentő személyes adatai. Itt legalább egy megfontoltabb fogalmazást javasolnék, legalább egy "alappal valószínűsíthető" szófordulatot, vagy a "jogellenes kárt vagy jogsérelmet", lévén, hogy minden panasz és bejelentés, ami egy bizonyos szerv vagy személy ellen irányul, valamilyen szempontból sérelmes rá nézve. Az egy másik kérdés, hogy ez jogellenes sérelem-e, vagy esetleg hozzá tartozik az ő betöltött funkciójához, de mindenképpen pontosítani kell, hogyha önök a bejelentők védelmét szeretnék kitűzni célként, akkor ezt bele kellene venni.

A közérdekű bejelentések védett elektronikus rendszere, ezzel önmagában még nem is lenne baj, az elektronikus rendszerek be tudják tölteni a hozzá fűzött reményeket, az adatvédelemmel karöltve, viszont az alapvető jogok biztosának a bevonása - bár erre is később ki fogok térni - kedvező lehet, de a közérdekű bejelentők védelménél találunk olyan érdekes megfogalmazásokat, mint például, hogy minden olyan hátrányos intézkedés, amelyre a közérdekű bejelentés miatt kerül sor, jogellenesnek minősül, akkor is, ha egyébként jogszerű. Ezt én egy kicsit fából vaskarikának érzem. Értem, hogy mire próbálnak utalni, hogy effektíve egy olyan cselekmény, amit bosszúból tesznek meg a bejelentő ellen, bár jogszerű, akkor ez üldözendő, de ez így megfogalmazva eléggé félreérthető, és a bizonyítás is nehéz, hiszen ha egy jogszerű cselekedetről beszélünk, akkor hogy lehet azt jogellenessé nyilvánítani a szándék alapján, ha az a törvényeknek megfelelt, a bizonyítási nehézségekről nem is beszélve. Tehát ez egy szép mondat, csak gyakorlatban alkalmazhatatlan.

És azzal se tudok mit kezdeni, ha a természetes személy, ha veszélyeztetettsége valószínűsíthető, akkor bejelentővédelmi támogatásra jogosult. Itt megint csak egyfajta homályos képek jöhetnek elő, hogy ez valójában mit takar, ez milyen támogatást jelent, és mi az a veszélyeztetettség... - egy közérdekű bejelentés, ahol a közérdek szolgálata miatt történik a fellépés, a bejelentés benyújtása, ez alapján hogy jön számításba a veszélyeztetettség, ezt azért jobb lenne kifejteni.

A bizalmi ügyvéd esetén már kezd egyre inkább elszabadulni a pokol, ami itt a fogalomzavart illeti. Hozzátéve azt is, hogy megtudhattuk az alkotmányügyi bizottság ülésén, hogy egy módosító javaslatot nyújt majd be... - a kormányzat szándékával párhuzamosan a fideszes Spaller Endre nevére került végül is. (Jelzésre:) KDNP-s, igen, köszönöm, Rétvári államtitkár úr. A Fidesz-KDNP-t itt egyként kezelem, bár a KDNP mindig kikéri magának a különállóságukat, de erre most nem térnék ki. Tehát a bizalmi ügyvéd nem is bizalmi ügyvéd, hanem már bejelentővédelmi ügyvéd - én így hivatkoznék rá, lévén, hogy Répássy államtitkár úrtól hallhattuk, hogy a módosító javaslatok tulajdonképpen egyfajta kormányzati beterjesztést képviselnek. Hozzáteszem halkan, akkor illett volna az egyeztetéseket megtenni, és a tisztelt Országgyűlés elé egy olyan javaslatot hozni, amit már leegyeztetnek, és nem kell ilyen kancsal postásként két helyre figyelni, és összeollózni, hogy tulajdonképpen mi is volt a kormány akarata.

De hogy a fogalomzavar miért kezdődik, itt az állami és helyi önkormányzati szerveknek nem minősülő jogi személyek területére lépünk át, amiről eddig nem volt szó, ahogy szokták mondani, hogy erről eddig nem volt szó; hogy hogy kerül hirtelen ebbe a törvénybe, és miért pont itt, és pontosan mire akarják használni ezt a jogintézményt, az nem kerül kifejtésre. Ahogy elmondtam, a preambulumban szerepel, hogy itt az állami, önkormányzati szervek panaszeljárásáról van szó, és erre a bizalmi ügyvéd vagy bejelentővédelmi ügyvéd, ahogy KDNP-s kormányzati módosító alapján átnevezésre került, itt megjelenik, és kitágítja a gazdasági társaságokra is ezt a teret. De hogy tulajdonképpen egy panaszeljárást majd hogy kell értelmezni egy nem állami és helyi önkormányzati szervnek nem minősülő jogi személynél, ez tulajdonképpen a ködbe, homályba vész, és főleg úgy, hogy dogmatikailag belehelyezik, ahogy elmondtam, az állami, helyi önkormányzati környezetbe.

Ha viszont így van, akkor viszont - hogy mondjam - csodaként ne érjen minket, hogy aki megbíz egy bejelentővédelmi ügyvédet - szép szó egyébként -, az tulajdonképpen a megbízó érdekeit fogja valamilyen formában képviselni, és nem tudom, hogy ettől hogy lehet elvárni azt, hogy itt majd előrébb viszi a dolgokat, főleg úgy, hogy közreműködhet a bejelentés alapján indult vizsgálat lefolytatásában. Tehát ő, aki elméletileg pártatlan lenne, ettől függetlenül majd vizsgálódnia kellene a saját megbízójával szemben. Hát, ha ezt komolyan gondolják, akkor komoly aggályaim vannak azzal kapcsolatban, hogy itt bármilyen szabályozás előrevihet.

Az meg végképp egy érdekes kérdés - ez már a záró rendelkezések, a 15. §-ban -, hogy a bizalmi ügyvéd, vagy más szóval bejelentővédelmi ügyvéd számára képesítési feltételeket szabnának meg kormány-, pontosabban miniszteri rendeletben. Ezt megint nem tudom értelmezni, mert egy úgymond hagyományos ügyvédhez képest mi lehet az a pluszjogosultság. Vagy nem tudom, OKJ-s tanfolyamot előírnak, vagy mi az a kritériumrendszer, ami alapján egy szakvizsgával rendelkező kamarai ügyvéd ne tudná ellátni ezt a feladatot? A képzavar úgymond beteljesedik. De még egyébként nincs vége, nem lőném le a poént.

Hogy egy kicsi jót is mondjak az, hogy a közérdekű bejelentések vizsgálatánál az alapjogok biztosa szerepet kap, és egy kvázi fellebbezési fórumként szerepel, ha valaki nem megelégedett azzal, ahogy kivizsgálják a bejelentését, panaszát, fellebbezési fórumként fordulhat oda, az alapvető jogok biztosához, ez jó lehet, csak itt sincs meghatározva, hogy akkor ez most mindenre vonatkozik-e. A különböző jogi személyekre, nem állami, nem önkormányzati személyekre is vonatkozik? Ez alapján nekem úgy tűnik, hogy igen, de akkor azért ezt megfelelően meg kellene fogalmazni. Ráadásul jó lenne, ha beleírnák, hogy a jogorvoslatra való kioktatás benne foglaltatik-e, amikor egy panaszt vagy közérdekű bejelentést elbírálnak, lévén, hogy egyáltalán az állampolgárok, akik ezzel élnek, nem biztos, hogy fogják tudni, hogy az alapvető jogok biztosához fordulnak kvázi fellebbező fórumként az elutasított vagy nem megfelelően kezelt panaszaikkal, vagy közérdekű bejelentéseikkel kapcsolatban.

(18.00)

De találunk Spaller képviselőtársunknál, KDNP-s képviselőtársunknál még cifrábbakat is, és akkor itt a KDNP-re lehet húzni a dogmatikai homály következő fokozatát. Mert ő a munkáltatói visszaélés-bejelentési rendszert is bevezetné, valószínűleg kormányzati támogatással. De ezt opcionális rendszerként. Hogy majd a multicégek bevezetik ezt a rendszert, ha akarják - valószínűleg érdekükben lesz egy kemény rendszert bevezetni, amiben majd a saját munkavállalóiktól érkező vagy egyéb panaszokat, jöjjenek azok bárhonnan, majd ki fogják vizsgálni -, ezt meg lehet tenni, de hogy ezt pontosan milyen formában, és ez a helyi önkormányzatokhoz és állami szervekhez hogyan kapcsolódik, és miért ebben a törvényben kap helyet, az után a felvezető után, amit elmondtam, és ami a preambulumra is igaz, ezt megint csak nem értem. Bár nagyon örülünk neki vagy örülnénk neki, ha a multik szempontjából egy olyan rendszer jönne létre, ahol a panaszbejelentéseket állami rendszerben vagy államilag meghatározott rendszerben, törvényben meghatározott rendszerben kellene fogadni és elintézni. De azon túl, hogy ez egy opcionális rendszer, tehát nem kötelező bevezetni, még, ahogy elmondtam, dogmatikai képzavar is.

Megtudhatjuk a törvényből azt is, és itt a villamos energiáról szóló törvény módosítása, nem tudom, hogy lehet-e fokozni a zavart, de a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal eljárására is ezt a panaszeljárást fogalmazzák meg. Egyébként itt három hónapos eljárásjogi határidőt vezetnének be. Ez eddig is így volt a hasonló panaszok esetén, de ez elég hosszú, mert ha 30 napja van egy hivatalnak, akkor az Energetikai Hivatalnak is elégnek kell lenni, mondjuk, egy kétszeres időtartamnak, 60 napnak netalántán, hogy a panaszokat, közérdekű bejelentéseket elbírálják. De jól van, legyen három hónap. A következő pontban viszont, azt hittem először, hogy boldog leszek vagy felderülök, hogy a pénzügyi szektor is terítékre kerül, hiszen a tisztességtelen piaci magatartásról és versenykorlátozás tilalmáról szóló '96. évi törvényt szeretnék módosítani. De ahogy megnéztem, hogy mit szeretnének módosítani, hát, mit ad isten, azt veszik be, hogy a panaszok és közérdekű bejelentések eljárása nem terjed ki erre a szektorra. Tehát arra azért gondoltak, hogy megálljon a panaszok vagy bejelentések áradata, mondjuk, a banki szektor vagy a tisztességtelen piaci magatartásokkal érintett szektor előtt. Pedig ez az a terület, ami a leginkább igényelné azt, hogy megfelelően szabályozzák.

Elég csak arra gondolni, mondhatják azt, hogy ott van a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, amit most átalakítgatnak; reméljük, hogy a hatékonyság nőni fog, de ez majd a gyakorlatban fog kiderülni. Ott van a fogyasztóvédelem is, és mondhatják azt, hogy megvannak a megfelelő fórumok. Viszont pont ez a szektor az, amire nem igaz, hogy megfelelően kezelnék az állampolgárok panaszát, főleg nem a bankok esetében. Mi történik? Ha például egy bankkal vagy pénzügyi szektorral kapcsolatos panasz beérkezik, akkor azt elkezdik nagyon sokszor pattogtatni egymás között a hatóságok. Erről már sokszor beszéltünk itt, a parlamentben. A fogyasztóvédelem azt fogja mondani, hogy á, nem hozzánk tartozik, itt a PSZÁF az eljárásra jogosult. A PSZÁF meg azt fogja mondani, hogy hó, hát ez fogyasztóvédelmi kérdés, nem hozzánk tartozik. Tehát van egy olyan gyakorlat, hogy mindenki fél a pénzügyi szektorral szemben fellépni, bár a kormányzat részéről láthatunk némi, legtöbbször sajnos csak a szavak szintjén megjelenő harcot a bankok irányába - egy percet kérhetek még, elnök úr, a lezárásra? (Jelzésre:) Köszönöm. -, de azt szeretnénk, vagy az lenne az igazi, ha pont azt a szektort tudnák önök a panasszal vagy a közérdekű bejelentéssel megcélozni, ami a leginkább kívül esik az eddig eljárásokon, lévén, hogy a közigazgatás kapcsán eddig is lehetett jogorvoslattal élni. Ott eddig is azért egy törvényi rendben folytak a dolgok, eddig is lehetett közigazgatási bírósághoz fordulni. De pont a pénzügyi szektor, amit önök jelen pillanatban nemes egyszerűséggel ebből a javaslatból is kihagynának, nem került górcső alá. Ha kell, akkor egy más törvényjavaslatban, de ezt szabályozni kellene. Ha ez nem megfelelő forma, bár egy módosító javaslatot benyújtottam, és amilyen átívelő módon önök szabályozzák ezt a panaszrendszert, beleférne simán a pénzügyi szektor is, azt szeretném kérni, hogy ennek is egy kicsit nagyobb figyelmet szenteljenek, és fontolják meg azt a módosító javaslatot, amit e tárgykörben benyújtottunk. És valóban, egy kicsit lépjünk előre, ha dogmatikailag még egy kicsit katyvaszos módon is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjából Schiffer András képviselő úr, frakcióvezető úr jelentkezett felszólalásra. Parancsoljon, frakcióvezető úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egyszerre jelenti vagy jelentheti egy alkotmányos alapjog, tehát a panaszjog érvényesülését, és egyszerre teremt meg egy olyan intézményt, a bejelentővédelmet, amelyik egyébként a korrupcióellenes küzdelem, a politikai korrupció visszaszorítása érdekében az egyik legfontosabb eszköz. A dolog jelentőségét azon mérhetjük le, hogy Magyarországon a magyar állam elég régóta egy foglyul ejtett állam. Teljesen nyilvánvaló, hogy az elmúlt 25 évben Magyarországon a politikai döntések túlságosan is gyakran vergődtek különböző gazdasági érdekcsoportok, oligarchák fogságában.

És a másik kellemetlen tapasztalat, hogy az elmúlt 25 évben a magyar polgároknak erre a jelenségre a válasza az volt, hogy ha nem szól szám, nem fáj fejem. Úgy gondolták, nem illeti meg őket kellő védelem azért, hogy ha látnak, hallanak, tapasztalnak egy visszás jelenséget, hogy egyesek a politikai befolyásukat áruba kívánják bocsátani, vagy mások a gazdasági befolyásukkal kívánnak közösségi döntéseket vásárolni, akkor erről bejelentést tegyenek. Az a kellemetlen tapasztalat halmozódott föl a magyar társadalomban, hogy ha valaki a köz érdekében bejelentéssel él, hamarabb üti meg a bokáját, mint hogy a bejelentésnek a végére járna az illetékes hatóság.

Az elmúlt három évben, miután a kétharmados többség a jogbiztonságot alapvetően megrendítette, az embereken alapvetően a félelem lett úrrá. Az elmúlt három évben végképp az lett az emberek tapasztalata, hogy ha valaki túl sokat ugrál, akkor a nemzeti együttműködés rendszere pillanatok alatt be tud darálni bármilyen egzisztenciát. Éppen ezért egy olyan bejelentővédelmi törvényre lenne szükség, amelyik egyfelől kifejezetten inspirálja az embereket, hogy vállaljanak felelősséget, vállaljanak adott esetben kockázatot a közért, a közélet tisztaságáért, a közösségért, másrészt pedig egy olyan intézményre lenne szükség, amelyik egy hatékony csatornát biztosít ahhoz, hogy a lappangó politikai korrupció mielőbb felszínre tudjon kerülni.

De még egy területről érdemes szólni, ami miatt kifejezetten fontos lenne a bejelentővédelmi intézmény, illetve egy bejelentővédelmi törvény, éspedig hogy valahol a versenyszféra és a politika határán mozgó különböző, monopolhelyzetben lévő cégek vagy jelentős tőkeerővel rendelkező nagy cégek, multik működése sok esetben szintén visszaélésektől terhes. Éppen ezért szeretnék én is csatlakozni ahhoz, hogy egy olyan bejelentővédelmi törvényre van szükség, olyan bejelentővédelmi törvényre lenne szükség, amely, túl azon, hogy lehetőséget nyújt az embereknek ahhoz, hogy a panaszjogukkal szabadon élhessenek, túl azon, hogy megfelelő eszközt ad az emberek kezébe, hogy a politikai korrupció visszaszorításában közreműködjenek, hogy segítsenek abban, hogy a politika kiszabaduljon Magyarországon az oligarchák fogságából, egy ilyen törvény arra is eszköz kell hogy legyen, hogy az emberek hatékonyan föl tudjanak lépni a magukról megfeledkező, különböző monopóliumokkal, multinacionális cégekkel szemben.

Ugyanakkor az az eszköz, amit a kormányzat választott, ez a törvényjavaslat nem bátorítja kellően a magyar állampolgárokat arra, hogy a közérdekű bejelentések és panaszok intézményével aktívan formálóan részt vegyenek a közösségi döntésekben, a közéletben. Nem ad kellő védelmet az emberek számára, hogy bátran föl merjenek lépni akkor, amikor mondjuk, egy hatalmi mámorban tobzódó polgármester a saját földjén akar dolgoztatni közmunkásokat.

(18.10)

És nem ad kellő eszközt, majdhogynem semmilyen eszközt nem ad az emberek kezébe, amikor különböző, az erőfölényükkel, információs helyzetükkel visszaélő közműszolgáltatókkal vagy éppen bankokkal szemben kívánnak fellépni, illetve az ő visszás működésükkel kapcsolatban akarnak problémákat felszínre hozni.

Egyrészt az az intézményi megoldás, amit ez a törvényjavaslat választ, az finoman szólva nem szolgálja, nem fogja azt szolgálni, hogy a közérdekű bejelentéseknek végére is lehessen járni. Az LMP már az első költségvetési törvény tárgyalásánál kezdeményezte azt, hogy megfelelő költségvetési összeg biztosításával az Állami Számvevőszéket tegyük meg a korrupcióellenes küzdelem központjává. Tehát olyan módon kellene rendszerben gondolkodni az antikorrupciós politikáról, hogy ennek egyik eleme a különböző közérdekű bejelentéseknek a kivizsgálása, de mellette szükség lenne arra is, hogy ami jelzés beérkezik a megjelölt állami szervhez, nézetünk szerint az Állami Számvevőszékhez, ezeket a jelzéseket, ha kell, akkor bizony tudományos igényességgel fel is dolgozza ez az állami szerv. Tehát legyen egy megalapozott korrupciós térkép az állam kezében, hogy hol vannak korrupciós kockázatok, ezeket a kockázatokat lehessen mérni, és adott esetben az Állami Számvevőszék mint az állami korrupcióellenes fellépés központja, tudjon javaslatokat megfogalmazni a jogalkotó kormány, illetve a parlament számára, hogy milyen jogszabályokkal lehetne a korrupciós nyomást enyhíteni. Sőt, továbbmegyek, az üzleti szektor számára is etikai kódexek készítéséhez egy ilyen intézmény tudna hasznos tanácsokkal szolgálni.

A másik intézmény, amelyik okkal kerülhet szóba a bejelentővédelmi intézmény felállításánál, ez az ügyészség. Az LMP kezdeményezte már korábban azt, hogy abban az esetben, hogy ha különböző hivatali bűncselekményekkel, közszereplőkkel kapcsolatban érkezik feljelentés az ügyészséghez, akkor a nyomozást megszüntető határozatokkal szemben legyen jogorvoslati lehetőség. Ugyanakkor a kétharmados többség a meglévő panasztételi lehetőségeket is elvette. Márpedig a legalapvetőbb közérdekű bejelentési intézmény az, hogyha valaki, mondjuk, egy korrupciós bűncselekmény gyanúja miatt feljelentést tesz az ügyész szerveknél. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Például Sukoró!) Ugyanakkor ma oda jut a dolog, hogy a feljelentők esetében, a közérdekű bejelentők esetében a nyomozást megszüntető határozatról olyan kimerítő, érdemi tájékoztatást nem kell adni, jogorvoslati lehetőség pedig nincsen. Ez azt jelenti, hogy ha jóhiszeműen is közelítünk az ügyészség tevékenységéhez, hiába van bizonyos információknak birtokában egy egyébként laikus bejelentő, feljelentő, nem biztos, hogy ezt kellő mértékben meg fogja tudni osztani a nyomozó hatósággal. És hogyha közérdekről, közbizalomról van szó, akkor a közérdek, a közbizalom azt kívánja, hogy ha a közéletet veszélyeztető cselekmények esetében az ügyészség megszüntet egy határozatot, akkor ezzel szemben a köz érdekében fellépő személy jogorvoslati lehetőséggel tudjon élni.

Az LMP javasolja azt, hogy az ügyészség számára az ügyészi törvény megnyitásával írjuk elő, hogy amennyiben a jövőben egy oknyomozó riportban konkrét korrupciógyanús cselekményekre derül fény, akkor az ügyészség hivatalból kezdjen el nyomozni. Szinte közhelyszámba megy, hogy Magyarország egy következmények nélküli ország, ezért fordulhat elő az, hogy miközben valakik megnyernek egy választást, nem is akárhogyan, kétharmados többséggel, többek között azzal az ígérettel, hogy majd elszámoltatást fognak végrehajtani, három év után odajutunk, hogy most már azokat fenyegetik, akik komolyan vették ezt az ígéretet, azokat fenyegetik, akik egyébként állampolgárként végére akartak járni a gyanús ügyleteknek.

Nagyon jól emlékszem arra, hogy talán még az első parlamenti ciklus idején az akkor regnáló legfőbb ügyész, amikor egy tévériporter egy zavaros privatizációs ügyről kérdezte, amit akkor már elég régóta tárgyalt a sajtó, azt válaszolta, hogy nem érkezett hozzánk feljelentés. Na most, az ilyen reakciók miatt lett Magyarország egy következmények nélküli ország. Előfordulhat az, hogy heteken, hónapokon keresztül tárgyal a sajtó, tehát a nyilvánosság egy zavaros, közpénzekre vonatkozó ügyet, lehet, hogy hetek, hónapok óta tárgyalja azt a sajtó, hogy hogyan akarják egyesek meglovasítani a közvagyont, az ügyészségnek pedig semmiféle kötelezettsége nincsen, hogy ezeknek az ügyeknek a végére járjon. Márpedig erre már csak annál is inkább szükség lenne, hiszen abban az esetben, hogy egy adott oknyomozó riport, akár egy internetes blogposzt, amelyik feldolgoz egy zavaros közpénzügyet - mondjuk, egy Közgép-beszerzési ügyet -, semmiféle olyan adatot nem tartalmaz, ami bűncselekmény gyanúját vetné fel, az ügyészségnek akkor is dolga lenne, pontosan a közbizalom megőrzése érdekében, hogy feltárja azt, hogy lehet, hogy itt történtek nem biztos, hogy teljesen tiszta dolgok, de adott esetben a bűncselekmény gyanúját ki lehet zárni.

Nem lehet azt megengedni, hogy a következő 25 év is úgy teljen el Magyarországon, hogy folyamatosan terjengjenek se meg nem erősített, se meg nem cáfolt hírek arról, hogy különböző, egymást délelőtti-délutáni műszakban váltó kormányok hogyan ürítik ki a közös kasszát. És nincsen egy olyan állami hatóság, amelyiknek az lenne a dolga, hogy az így felreppenő híreket megerősítse, megcáfolja, utánaeredjen annak, hogy mi a valóság. Tudniillik, hogyha nem történt a konkrét ügyben korrupciós cselekmény, akkor is a közbizalom sérül.

Aligha kedvez a törvény hatékonyságának az, hogy a közérdekű bejelentést egyetlen kategóriaként tárgyalja ez a törvény. Tehát hogyha valaki tesz egy bejelentést azért, mert mondjuk, a Nyugati téren rosszul működnek a közlekedési lámpák, ez a bejelentés éppen olyan szintű közérdekű bejelentés, minthogyha tesz egy bejelentést arról, hogy rosszul működnek a közlekedési lámpák, de azért, mert mondjuk, valamilyen műveletet vagy anyagot a rendszerből kispóroltak, és van információja arról, hogy emögött valami bűnös cselekedet áll. Magyarul, mi, az LMP frakciója azt javasoljuk, hogy a közérdekű bejelentésektől válassza el a jogalkotó a közérdekű vészjelzést, tehát azokat a bejelentéseket, azokat a panaszokat, amik általában szolgálják a közérdeket anélkül, hogy bármilyen korrupciós cselekményre utalnának, ezeket válasszák le a közérdekű vészjelzésektől. Tekintettel arra, hogy az ombudsmani hivatal nem lesz kellően felkészült sem szakmailag, sem állományában, hogy hatékonyan ezt a bejelentővédelmi funkciót ellássa, az a félelmünk, hogy az általában vett közérdekű bejelentések egész egyszerűen el fogják dugaszolni a csatornát az olyan típusú bejelentések elől, amik konkrét közpénzzabrálásokra vonatkoznak.

Szeretnénk továbbá arra is felhívni a figyelmet, hogy a bejelentővédelmi törvényt összhangba kell hozni a környezetvédelmi törvény 97. §-ával, amelyik mindenki számára biztosítja a jogot, hogy környezetveszélyeztetés, -károsítás, -szennyezés esetén a környezethasználók és a hatóságok figyelmét felhívják. Tehát külön nevesíteni kell, hogy a közérdekű bejelentés a jövő generációk érdekeit, illetve a környezeti elemeket sértő cselekményekre, cselekedetekre is vonatkozhat.

Végezetül arról szeretnék szólni, hogy ez a törvény ebben a formában biztos, hogy nem fogja bátorítani jobban a magyar embereket arra, hogy felemeljék a fejüket, merjenek fellépni a Döbrögikkel szemben, merjenek fellépni azért, hogy Magyarország ne legyen Közgép-társaság. Ez a törvény nem ad kellő védelmet a munkavállalók számára, hiszen akkor lehet valakit visszavenni a munkahelyére, ha tett egy közérdekű bejelentést, hogyha ezt bírói úton előtte már elérte. Ezért javasoljuk azt, hogy ha valaki közérdekű bejelentést tett a törvény értelmében, akkor ebben az esetben egy évig ne lehessen elbocsátani a munkahelyéről. Tehát legyen egy fokozott munkavállalói védelem azok mellett, akik mernek kockáztatni, mernek fellépni, mernek kiállni az igazukért és a közért.

(18.20)

Teljesen felesleges és szintén az állampolgárokat elbizonytalanítja a rosszhiszemű bejelentés fogalma. A büntető törvénykönyv ismeri a hatóság félrevezetése, illetve a hamis vád tényállását, teljesen szükségtelen egy plusz elbizonytalanító elemet beletenni egy olyan javaslatba, amelynek egyébként inkább bátorítania kellene az állampolgárokat.

Aggályos továbbá az, hogy megnyitja a törvényjavaslat a lehetőséget amellett, hogy adott esetben az ügy elintézéséről szóban is lehet tájékoztatni az állampolgárokat. Kifejezetten, ha lemond valaki írásban arról, hogy őt írásban tájékoztassák, ezt csak akkor tartjuk elfogadhatónak, hiszen nem utolsósorban egy alapjog érvényesítéséről van szó. Az alapjog érvényesítése nem áll meg ott, hogy valaki egy panaszt megtesz, egy bejelentést megtesz. Joga van mindenkinek, a politikai közösség minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy érdemi választ kapjon az ügye elintézéséről, ez pedig nem megy úgy, hogy egy hivatali szobában két szóval megpróbálja egy hivatalnok ezt a dolgot letudni. Kell írásban korrektül tájékoztatni az állampolgárokat a bejelentések elintézéséről.

Összegezve: ennek a törvényjavaslatnak az kellene hogy a célja legyen, hogy a foglyul ejtett államot segítsen kiszabadítani az oligarchák fogságából, és adjon pluszvédelmet azoknak az állampolgároknak, akik még felelősséget vállalnak a közért, és ezért adott esetben mernek, nem túlzott, de valamekkora kockázatot legalább vállalni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A frakcióvezető úr jelezte közben, hogy az egy percre igényt tart, úgyhogy ezt magától értetődően meg is adtam.

Most kettőperces hozzászólások következnek; elsőnek Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik.

Parancsoljon!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az elénk terjesztett törvényjavaslat a korrupció elleni harc célját szeretné támogatni. Úgy gondolom, törvénysértő és jelen esetben alaptörvénysértő mulasztásban van a kormányzat abban a tekintetben, hogy már 2010-ben, amikor átvette a kormányzást, be kellett volna nyújtani azt a törvényjavaslatot, vagy meg kellett volna hozni azt a miniszteri rendeletet, amely az egyébként közérdekű és nagyon fontos, korrupciót leleplező, bátor, kockáztató bejelentőket honorálja. Ez óriási mulasztása a jelenleg hatályos, 2009-es törvénynek, hogy nincs hozzákapcsolt pozitív jogkövetkezmény.

Ennek hiányában én számos esetet ismerek, ahol gyakorlatilag nagyon nagy volumenű, nagyon nagy jelentőségű ügyben részletesen dokumentált bejelentéseket tettek bátor polgárok, és mindezt most jelenleg az állam semmilyen módon nem honorálja. Nyilván ettől függetlenül lesznek leleplezők, mint ahogy Edward Snowden az egész NSA-botrányt leleplezte, vagy ugye Assange kiszivárogtatta a WikiLeakset. Magyarországon ráadásul a magyar emberek az igazságért nagyon elkötelezettek. Ma volt ugye Gergényiék pere a bíróságon, ott voltunk mi is, igazságszerető emberek, és követeltük az igazságtételt, Gyurcsány vádlottak padjára ültetését, s a többi; tehát az igazságért való küzdelem fontos kiindulópont.

Viszont én most azt kérem az államtitkár úrtól és a kormányzattól, hogy ezen törvény elfogadásakor pótolják ezt a mulasztást, és ne január 1-jétől alkossák meg azt a rendeletet, amely majd a korrupciót lebuktató bátor polgárokat díjazza, hanem már a mostani rendszerhez kapcsoltan hozzák meg tizenöt napon belül - erre vonatkozó javaslatot fogunk előterjeszteni.

A korrupció fogalma egyébként pedig a '99-ben aláírt strasbourgi egyezményben rögzítődik (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), tehát tessék ezen szellemben felvenni a harcot a korrupció ellen, mert úgy tűnik, hogy ez nem nagyon sikerül a mostani kormányzatnak, ezt számos példa igazolja. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kettőperces felszólaló Z. Kárpát Dániel képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Adódik egy másik nagyon fontos kérdés is, miszerint a kormányzat meg kívánja-e őrizni a bejelentők anonimitását. Egy XXI. századi orwelli világban ez eleve képtelenségnek tűnik nagyon sok esetben, de azt is látnunk kell, hogy ha egy bizonyítási eljárás során példának okáért tanúkat kell megnevezni, akkor továbbra sem látható, hogy miként próbálja a jóhiszemű és nagyon bátor bejelentőket megóvni az előterjesztés alapján az az egész állami rendszer, ami azt kellene hogy szolgálja, hogy ezek a polgárok védelmet élvezzenek. Éppen ezért egyéb védelmi mechanizmusok beépítését javasoljuk nemcsak az előterjesztésbe, de egyáltalán ebbe a rendszerbe.

Példának okáért egy ilyen nagyon jó rendszer lenne és egy ilyen nagyon jó elem a Magyar Nemzeti Bankba beolvadt PSZÁF által a Magyar Nemzeti Banknak a felfüggesztési joga, tehát adott esetben egy működési engedély visszavonása olyan pénzügyi társaságnál, amely visszaél a fogyasztói bizalommal.

Csakhogy mi ezzel a probléma? Az önök előterjesztésében valamilyen rejtélyes oknál fogva a pénzügyi szektor nem szerepel, a pénzügyi szektorra valamiért nem vonatkozik az az egész, ami előttünk fekszik. Az a kérdés adódik - és nemcsak bennem, nyilván nagyon sokakban felmerül -, hogy hogyan fordulhat elő, hogy a bejelentések által legjobban leleplezhető visszaélésekkel tarkított szektor egész egyszerűen hiányzik ebből a lehetőségcsokorból. Hogyan maradhatott ki? Mi lehet az értelmes, épeszű indoka annak, hogy egy pénzintézetet, egy pénzügyi vállalkozást nem lehet a visszaélésektől eltántorítani ezzel a nagyon jó, nagyon becsületes eszközzel? Tehát miért nem terjed ki erre a szektorra a kormányzat cselekvési vágya? Hiszen még az eszközök is megvannak, ott van a Magyar Nemzeti Bank, lényegében a PSZÁF-től nyert rendeletalkotási joga, felfüggesztési joga. Kiválóan lehetne ezeket alkalmazni akkor, ha a bejelentési lehetőség ezekre is vonatkozna, a tisztességes vállalkozások között megbúvó pénzügyi hiénákra és bűnözőkre is. Adódik tehát a kérdés: miért nem akarják őket megszorongatni? (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Schiffer András, tessék, képviselő úr, parancsoljon!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Még annyival szeretném kiegészíteni itt azokat, amiket elmondtam, hogy természetesen, ha és amennyiben egy munkavállaló nem a bejelentővédelmi intézményhez, tehát a javaslat szerint az ombudsmanhoz, álláspontunk szerint a Számvevőszék megfelelő intézményéhez fordul, hanem közvetlenül a sajtóhoz, természetesen ebben az esetben is meg kell hogy illesse az a bejelentővédelem, ami egyébként a törvényben szabályozott eljárás során megilleti.

Magyarul: elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy az ebben a törvényben megállapított különböző védelmi garanciák nem illetik meg azt az egyébként felelős, bátor állampolgárt, aki egyébként a sajtó, különböző internetes portálok felé jelzi azt, hogy egyesek a zavarosban halásznak.

Éppen ezért egy olyan módosító javaslatot is be fog terjeszteni az LMP, hogy azt is illesse meg a bejelentővédelem vagy legalább a munkajogi védelem, aki egy sajtószervet tájékoztat a visszaélésekről. De hogy, hogy nem, anonimitás ide vagy oda, mégiscsak a mai világban könnyedén rájönnek arra, hogy ki áll egy ilyen sajtó felé tett bejelentés mögött.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, parancsoljon!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Szeretnék csatlakozni mindazokhoz, akik kritikával illetik a kormányzatot abban a tekintetben, hogy miért várt ennyi ideig ezzel a törvényjavaslattal. Miért nem hozta létre a közbeszerzési, közrendvédelmi hivatalt, amelynek feladata az lett volna, hogy a korrupciós bejelentéseket kivizsgálja, közrendvédelmi bírságot kiszabjon, és az együttműködőket díjazásban részesítse? Miért kellett erre három évig várni?

Tehát a kérdés költői, a válasz sajnos, azt hiszem, kevésbé költői: mégpedig valószínűleg sokan gondolják azt velem együtt, hogy azért, mert nem volt érdeke a kormányzatnak, hogy feltárja ezeket a korrupciós ügyeket; sőt mi több, egy olyan mechanizmus megakadályozhatta volna azokat az oligarcharendszereket kiépülni, amelyek sajnos Magyarországon bizony jelentős tért nyertek. Miért nem rendelkezik a javaslat arról, hogy az elmúlt időszakban tett korrupciós leleplezőket legalább visszamenőleges hatállyal védelemben részesítsék, és visszamenőleges hatállyal díjazásban részesítsék?

Azért ne felejtsük el, hogy a korrupcióegyezmény, amelyre már hivatkoztam, a strasbourgi korrupcióegyezmény egyébként teljesen világosan rögzíti, hogy megvesztegetés, egyéb jogtalan előny, kilátásba helyezett megvesztegetés, közvetett kérés felajánlása, adása, elfogadása, bármilyen kötelesség teljesítését akadályozandó vagy éppen azt megszegendő - tehát teljesen világos irányelveink vannak. A kérdés az, hogy ehhez képest a kormány 2012-ben elfogadott kormányhatározata a korrupcióellenes harcról miért mondja azt, hogy nincs általános elfogadott fogalma a korrupciónak. Hát azért ne kezdjük már újra a fogalmakat megtalálni! És ami nagyon igaz: amíg a büntetőeljárási törvényben nem állítják helyre a feljelentők számára a feljelentést elutasító határozat elleni panaszlás lehetőségét, addig ebben az országban nem lehet komolyan küzdeni a korrupció ellen, nem lehet komolyan küzdeni az oligarchák befolyása ellen (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), márpedig egy szabad és büszke Magyarország ezt nem engedheti meg, hogy így legyen, tehát ezért kell ezen változtatni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Schiffer András képviselő úr, parancsoljon!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egyrészt én is csatlakoznék ahhoz, amit Gaudi-Nagy Tamás elmondott, várnám továbbra is a kormányzati választ, hogy miért nem javasolja a kormány, hogy a korrupciós ügyekben érkezett feljelentéseknél a nyomozást megszüntető határozatokkal szemben álljon helyre, illetve álljon fel a panasztételi jog.

(18.30)

Tehát ma az a helyzet, hogy ha valaki feljelentést tesz egy ügyben, ami nyilvánvalóan több sebből vérzik, és piszkítja a közéletet, akkor mindenféle különösebb érdemi tájékoztatás és jogorvoslati jog nélkül a megszüntető határozatot rövid időn belül megkapja. Ez, azt gondolom, hogy nagyon nincsen rendjén, és hogyha valami rombolja a közbizalmat, az az, hogy azok az emberek, akik utánajárnak egy ügynek, eljutnak valameddig, eljutnak odáig, hogy egy feljelentést meg tudnak fogalmazni, utána megalázott módon, bevert orral vonulnak vissza, mert az ügyészség egyszerűen fityiszt mutat nekik, és semmiféle panasztételi joguk, semmiféle érdemi tájékoztatáshoz való joguk nincsen.

Másrészt továbbra is szeretném azt hangsúlyozni, hogy abban az esetben van igazából ennek az intézménynek védelme, hogyha a munkavállalók számára ez a törvény valóban hatékony védelmet biztosít. Ezért javasoljuk azt, hogy egy évig ne lehessen senkit elbocsátani, aki a törvényben rögzített eljárási formákkal él, vagy a sajtó felé fordul annak érdekében, hogy a köz javait, a köz erkölcsi normáit megpróbálja óvni.

Köszönöm (Dr. Gaudi-Nagy Tamás tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Rendes felszólalásra a Fidesz-képviselőcsoportból Horváth János képviselő úr következik. Parancsoljon, professzor úr!

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló törvényjavaslat címe lehetne az is, hogy közérzet-bátorító vagy közérzetépítő. Ezt különösen mondom azoknak a képviselőtársaimnak, akik más címeket és más prioritásokat jelöltek meg, különösen Schiffer képviselő úr, amikor azt mondja, és sorolja, hogy mennyi minden előny következne belőle egyebek között: a verseny megkívánása, azután a pénzügyi szférában a regulációk, azután a védelme annak a személynek, aki ebben a kérdésben közbenjárt. Ezen meggondolás alapján mondom azt, hogy számomra ez a törvényjavaslat azért hangzik jól, mert ez az ország közérzetét javítandó íródott. Hogy ez volt-e pontosan az írók szándéka, számomra ezt az érzést kommunikálja elsősorban.

Igen, az helyénvaló, ha azt úgy nevezzük, hogy antikorrupciós. Különösen Szűcs Lajos képviselő úr már a bizottsági jelentésben is hangoztatta ezt, és Gruber képviselő úr ugyancsak, hogy korrupcióellenes, az igen lényeges. Én azért mondtam első mondatként a közérzetépítő jellegét, mert a korrupció egyfajta betegség vagy fájdalom, vagy rosszérzet, vagy szédülés, és annak a gyógyítása javítja a közérzetet. Mit is jelent ez a közérzetjavítás? Csak azért, hogy most már vidámabban sétáljunk? Ennek van a legfontosabb gazdaságpolitikai jelentősége, mert a társadalom, a vállalkozók, a külföldi befektetők úgy érzik, hogy a magyar társadalom közérzete jobb, mint korábban, annak következtében, hogy kevesebb a korrupció, vagy van egy tudata a társadalomnak, a nemzetnek, hogy a korrupció vagy rendellenesség ellen föllépjen.

Az, hogy mennyiben fenyegetés és mennyiben ígéret a panasz és a közérdekű bejelentés, ezek azok az igen finom erei, vérszálerei a társadalomnak, hogy észlelődnek és visszajelzések jelennek meg, hogy ki mennyire hat arra, és ki mennyire válaszol arra magatartásában, ha azt tudja, hogy az ő közérdekellenes cselekedete vagy magatartása panasz tárgya lehet vagy közérdekű följelentés lehet. Nem kell szükségképpen valakit a pattogtatós ostorral hátba verni, csak az ostor pattogtatása már elegendő lehet arra, hogy a magatartás megváltozzon. Tehát ennek a törvényjavaslatnak az egyik nagy jelentősége az, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy odafigyel valaki, az egész társadalom odafigyel, vagy legalábbis jó néhány ember odafigyel, és akkor nem csupán látszatintézkedések történnek ennek nyomán, hanem tényleg a magatartás változhat.

Mit jelent ez a bejelentés? Jó erről elgondolkodni, mert hiszen a társadalomban, különösen az elmúlt évszázadban Magyarországon a téma valahogyan előkerült, másképpen, más szándékkal, más ízzel, de van valami áthallás - nemde? A besúgó, a megfélemlítő, a spicli, ahogy igen helyesen nevezte ezt a jelenséget Schiffer képviselő úr, az, hogy a bejelentőnek védelme legyen azért, mert közérdekű feladatot végez, és ez a védelem maga már egy jutalom. De én arra gondolok, talán gondolkodhatnánk rajta, hogy még más jutalmat is kitalálhatna a törvényhozó vagy a társadalom, hogy észlelje a közérdek érdekében való cselekvést. A közérdekért cselekszik az, aki fölszedi a szemetet, és jutalmat kap érte. Vagy kap? Vagy nem kap? Ez is az egyik olyan téma, amivel a társadalom foglalkozhat, hasonlatosképpen a panaszokról való gondolkodás és cselekvés, bejelentés olyan figyelemfelhívás, ami másképpen nemigen történhet meg, mert ahogy hallottuk, képviselőtársaink mondják, az ügyészség nem teszi, pedig kellene tennie. Ha az újságban leíródott, hogy itt meg ott csalnak, akkor az ügyészség miért nem cselekszik? Vagy az a monopolista magatartás, amely az országban annyira jellemző, és az oligarchiákban mennyire áthat időről időre, hogy hatósági cselekvések, kezdeményezések nem történnek, pedig azért alkotta a Magyar Országgyűlés például a Versenyhivatalt, hogy tegye ezt. Tesz valamennyit, és olvassuk évenként a Versenyhivatal jelentését, de messze attól, mint amennyi valóban monopolista magatartás történik, ami miért hátrányos? Mert a gazdasági élet tevékenységét hátraszorítja.

Azt, hogy ezt a magatartást bátorítsuk, erre különböző eszközök vannak, lehetnek; lehetnek, ha meglátjuk. Ezért üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, és ezért szállok vitába, vagy legalábbis emlékeztetem azokat a képviselőtársaimat, akik szkeptikusan beszéltek erről a törvényről. Például Bárándy képviselő úr azt mondta, azzal kezdte, és ékesszólóan perceken át arról beszélt, hogy ez a törvényjavaslat egy figyelemelterelés.

(18.40)

Tisztelt Bárándy képviselő úr, szeretném szembe mondani, de hát így üzenem, ez nem figyelemelterelés. Témákról van szó, magatartás-változtatásról van szó. Azok a témák, amiket Bárándy képviselő úr emlegetett, lehetnek patologikus jelenségei a magyar közéletnek, csak foglalkozzunk vele. Magam is, sokan tesszük ezt, és helyénvaló. No de hát itt éppen Bárándy képviselő úr tereli el a figyelmet arról, amiről szó van, nevezetesen: a panaszokról és közérdekű bejelentésekről való intézményes gondolkodásról és eljárásról.

Legyen az ÁSZ, hallottuk Schiffer képviselő úrtól, nos, az egy rendkívül érdekes és meggondolandó ötlet, hogy legyen az ÁSZ, az Állami Számvevőszék a korrucpióellenes küzdelem központja. Lehet, hogy nem az ÁSZ, lehet, hogy valami más, de valami intézmény lehetne, amely segítene a Magyar Országgyűlés dolgában. Ilyen gondolatok felvetésére is igen hasznosak ezek a késő esti országgyűlési ülések, amikor inkább témáról beszélünk, beszélgetnek, akik itt vannak, mint politikai szembesülésekről.

Az, hogy a panasz és a közérdekű feljelentés nyomán következik-e orvoslás vagy nem, annak a mérése, tisztelt Országgyűlés, nem könnyű. És talán nem is baj, ha nem szemmel láthatóan, kézzelfoghatóan érzékelhető másnap vagy a következő időszakban. Eltarthat az valameddig. Maga az az érzés, hogy valaki figyel, vannak állampolgárok, vannak szomszédok, vannak intézmények, akikben és amelyekben megvan a közérdek iránti felelősség és tudat és odafigyelnek. Van, aki úgy figyel oda, hogy fölveszi a szemetet a villamosmegállóban, és van, aki úgy figyel oda, hogy azt mondja, talán valamiféle törvényes eljárást kéne kezdeményezni, és mondhatnánk számos példát ilyen tekintetben.

Az hátrány volna és veszteség volna, ha ezt a törvényjavaslatot úgy kezelnénk, hogy ez is egyfajta szépségtapasz arra, hogy jobban érezzük magunkat és még eggyel több törvényt hozzunk. Nem így van, tisztelt Országgyűlés! Igenis több hús van ebben a levesben, mint amennyit valakik látszólagosan gondolnak. Az, amit Vejkey képviselő úr tett, amit adott nekünk, hogy felsorolta a paragrafusokat és mindegyikhez egy-egy mondatot hozzátett, igen hasznos nekünk, valamint azoknak az ezreknek és tízezreknek, akik hallják azt, hogy hogyan is csináljuk azokat a törvényfabrikálásokat, amiket teszünk.

Tehát ilyen meggondolások alapján mondom azt, tisztelt Országgyűlés, hogy ez a törvényjavaslat időszerű, hasznos. A közérzetépítés többet jelent, mint csak valami szentimentális elképzelés, mert az a közérzet, ami észlelhető, más számára is átterjedhet, és a szomszéd vagy valaki más mások közérzete alapján hozhatja meg a maga döntését. Az, hogy befektetők, vállalkozók eldöntik-e azt, hogy vállalkoznak, hogy befektetik a forrásaikat, hogy alkalmaznak-e embereket, attól függ, hogy milyen a közérzet. Sok minden mástól függ, de nem mellékesen, mondhatnám talán legelsősorban, a közérzettől függ, és nemcsak itthon, hanem az egész világban.

Azzal, hogy milyen a hírünk a világban, elég sokat foglalkozunk, de talán érdemes volna többet is foglalkozni. E tekintetben ugyancsak jó tudni, hogy azt hiszi a világ rólunk, hogy mi képesek vagyunk megmondani, ha valami hiba van, egymás tányérjára rakni, és amikor a rigorózus, törvényes szabályozások talán lassan működnek, akkor elpanaszoljuk. S megvan a mechanizmus arra, hogy ebből valami legyen. Hogy ez lassúbb vagy gyorsabb, nos, ennek a szemmel tartása is a mi dolgunk, tisztelt Országgyűlés.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kívánnak-e még felszólalni. Igen, kettőperces felszólalások következnek. Staudt Gábor képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kívántam felszólalni, de Horváth képviselőtársamat egyrészről jó volt hallgatni a megfogalmazott célok tekintetében, mert tényleg magával ragadóan tudja a célokat megfogalmazni. Csak a törvényjavaslatban nem egészen ez van leírva. Nem egészen ez van leírva, és mi egy kicsit mindig kétkedünk, amikor eltérést látunk a célok és a leírtak között. A célok mindig jók voltak, volt tavaszi nagytakarítás a kilencvenes években, üvegzseb, lopstop. Ezekből csak egy az igaz, hogy ezek után ugyanúgy korrupció volt és ugyanúgy degeszre tömte a korrupciós pénzekkel a zsebeit az aktuális hatalmi elit. S az elszámoltatásról is mindenki csak beszélt, hétfőn elmondtam napirend előtt, hogy sajnos a Fidesz-KDNP is elszabotálta ebben a kurzusban is a valódi elszámoltatást.

Az a probléma, hogy itt beszélünk szép magasztos dolgokról, de a gyakorlatban az égvilágon semmi nem valósul meg. Megmondom, mi lenne bármiféle megvalósulás. Például az, ami a horvátoknál megtörtént, hogy hét és fél évet kapott gazdasági bűncselekmény miatt a volt miniszterelnök. Ez egy visszatartó erő lenne. De az, hogy keressük a bűnösöket a kis önkormányzati adminisztrátorok között, akik esetleg néhány ezer forintot elfogadnak - nem, nem innen kell indítani a dolgot. Fejétől bűzlik a hal, és higgyék el, hogy az embereket se érdekli már az, hogy mit írnak le a törvényekben, eredményeket szeretnének látni, de lassan már negyed évszázada, hogy eredményeket nem látnak.

Arra a kijelentésre meg, hogy mindig van, aki figyel: én nem túl sokat a kommunizmusban, de pont Horváth képviselőtársamnak van jelentős tapasztalata arról, hogy a kommunizmus hogy tudja egy ember életét megnyomorítani, hogy tudja elüldözni a hazájából. Azt viszont nem szeretnénk, ha mindenki figyelne, és arrafelé mennénk el, hogy mindenki feljelentgesse a másikat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Schiffer András képviselő úr, frakcióvezető úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hadd egészítsem ki Staudt képviselő urat, hogy több ország is van, nemcsak Horvátország Európában, ahol adott esetben bizony miniszterelnököket is felelősségre vonnak, minisztereket börtönbe vetnek. Láttunk ilyet Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban. Magyarországon kampányról kampányra mindig beígérik azt, hogy lesz elszámoltatás, nagytakarítás meg lopstop, és aztán ki tudja, miért, erre soha nem kerül sor, nyilvánvalóan azért, mert valahol a láthatatlanban kezek kezet mosnak és összeérnek.

Ami a konkrét javaslatunkat illeti, a bejelentő munkavállalók védelmét: természetesen gondoltunk arra is, hogy ezzel a védelemmel, ezzel a védelmi garanciával ne lehessen visszaélni. Éppen ezért az LMP javaslata úgy hangzik, hogy amennyiben a közérdekű bejelentés alaptalan volt, akkor a bejelentővel fennálló munkaügyi vagy kártérítési perben kérheti a védelem megszüntetését önállóan, illetve ideiglenes intézkedésként is a munkáltató.

(18.50)

S amennyiben ilyen kérelmet előterjeszt, tehát hogy állapítsa meg azt a bíróság, hogy alaptalan a bejelentés, visszaélésszerűen akarja, mondjuk, a védelmet élvezni valaki, akkor soron kívül egy nem peres eljárásban tud a bíróság dönteni. Tehát pontosan egy egyensúlyi helyzetet szeretnénk mi is fenntartani. Egyik oldalon ott van a bátor, az igazáért, a közért kiálló munkavállaló, vagy éppen a környezetéért kiálló munkavállaló, aki egy súlyos környezetkárosításra akarja felhívni a figyelmet, másfelől pedig ott van adott esetben az a hazai kkv., amelyik nem akarja kitenni magát annak, hogy egy munkavállaló visszaéljen a törvény adta védelemmel, és csak azért tegyen bejelentést (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy így kapjon egy pluszvédelmet. Így tudunk egyensúlyt teremteni az érdekek között.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel többen felszólalásra nem jelentkeztek, megkérdezem Rétvári Bence államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Rétvári Bence: Igen.) Igen, kíván válaszolni. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bevallom, kicsit félig csalódás a vita, hiszen azt hittem, hogy azok a pártok, amelyek mind zászlajukra tűzték nemcsak általában a korrupció elleni harcot, mert azt minden párt szerepelteti a programjában, hanem konkrétan a bejelentővédelmi rendszert, azt hittem, egyértelműbben támogatják azt a javaslatot, amely itt fekszik a parlament asztalán, és egybevág azzal, amit sokan követeltek is a korábbiakban. Bár kétségtelenül van egy-két felszólalóval koncepcionális vitánk, különbségünk, mi például nem adnánk 10 százalékot a bejelentőknek, mint az amerikai modell szerint, aki valamilyen bejelentést tesz, nem magánérdekű bejelentést, hanem teljes mértékben közérdekű bejelentést kívánunk meg, de ettől függetlenül ez a nagy vonalhoz képest már csak egy fontos, de részletbe nyúló kérdés. Úgy gondoltam, mindenki sokkal jobban tudja támogatni azt, amit önmaga a választási kampányban három évvel ezelőtt hangsúlyozott, és valóban, inkább azt követelték volna többen, mint ami itt elhangzott, hogy miért nem két éve nyújtottuk be ezt a törvényjavaslatot, hiszen indokolt lett volna.

Maga az elektronikus anonim rendszer elhelyezése az ombudsmannál, valóban felmerült, hogy ez legyen máshol, az Állami Számvevőszéknél, az ügyészségnél, a kormányzatnál, hiszen mindegyikre van példa más országokban. Mi is külföldi államok példájából indultunk ki, hiszen ez a szabályozás máshol már régebb óta létezik. Van, ahol nagyobb ügyeket is feltártak ennek nyomán. De végül akár a közbizalom, akár pedig az adott intézménnyel való tárgyalások során jutottunk arra, hogy leginkább az alapjogi biztosnál van a legjobb helyen.

Azt pedig nem is szeretném minősíteni, hogy egy korrupciómegelőző, korrupcióellenes, korrupciós helyzeteket lebuktató törvényjavaslatnál csak a kampányra már bekészített különböző valótlan állításokat hangoztatnak itt egyes ellenzéki képviselők, ismételten közgépeznek, és összekeverik a nagyságrendeket, hogy magyar vállalatok mennyi állami pénzt vagy európai uniós magyarországi támogatást tudnak elnyerni, és folyamatosan csak ezt próbálják valótlan színben feltüntetni, ez nyilvánvalóan egy színvonaltalan vitát eredményez minden esetben. Nem jó, ha bármilyen javaslatra, még ha elvileg az ő programjukban is szerepel, még ha azt megvitatta a korrupcióellenes civil szervezeteket tömörítő kerekasztal is, amelyet a KIM működtet, és az is támogatta, nos, tehát nem jó, ha ezeket az általános kampányszlogeneket pufogtatják el itt is.

Úgy gondolom, ez egy fontos előrelépés lesz, fontos vállalás volt Magyarország részéről, január 1-jétől indulhatnak ezek a bejelentések, megtehetik egy közbizalmi szereplőnél, az ombudsmannál, ügyek fognak előkerülni, rendőrségi, ügyészségi nyomozások fognak folyni, bírósági eljárások fognak indulni, és igenis korrupciós bűncselekményekre fog fény derülni e törvényjavaslat nyomán. Innentől fogva ez a törvényjavaslat egyértelműen jó. Ha nem lenne jó ez a mechanizmus, Amerikától Nyugat-Európáig nem vezette volna be számtalan ország ezeket a javaslatokat. Úgyhogy azt kérem, bár úgy látom, némileg ez reménytelen, de ne pusztán a korrupcióról rögtön beugró szavak jussanak eszükbe. A mai naptól szabadlábon van Zuschlag János, lehet, hogy már kampánytanácsokat ad az MSZP-nek, úgyhogy lehet, onnan vannak már ezek az ötleteik. De ne ezt tegyék, hanem próbálják meg más országok jó példája nyomán ezt a javaslatot is érdemben mérlegelni.

Innen fogjuk folytatni a részletes vitában. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, ezért a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Emlékeztetem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy Staudt Gábor képviselő úr kérésére a támogatott döntéshozatalról szóló T/12099. számú törvényjavaslat általános vitájának lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében nem került sor. A képviselők benyújtották indítványaikat, ezért az általános vitát most lezárom. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Ház! Napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek.

Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Suhajda Krisztián képviselő úr: "Közös kincsünk a kalocsai fűszerpaprika" címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

Felszólalások:   111-132   133-167   167      Ülésnap adatai