Felszólalás adatai

KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim, engedjék meg, hogy néhány gondolatot osszak meg a nők és férfiak közéleti szerepvállalásával kapcsolatosan és ezzel kapcsolatos közös teendőinkről.

Köztudott tény, hogy a férfiak dominanciája a mai magyar politikai életben minden elképzelést felülmúl: amíg a magyar társadalomnak mintegy 52 százaléka nő, addig az Országgyűlésnek mindössze 7 százalékát teszik ki a nők, és a kormánynak egyetlen női tagja sincs. Ennek az aránytalanságnak óhatatlan következménye a férfias szerepek szélsőséges felerősödése, az egyre kiélezettebb versengés, a párbeszéd hiánya és a napi szintű, nemritkán öncélú és akaratos csatározások.

Sokan egyet fognak velem érteni abban, hogy a Ház falain belül is gyakran szenvedünk a párbeszédhiánytól, az eldurvuló kommunikációtól és a gondoskodáson felülkerekedő versengéstől, amelyekben gyakran elveszünk, miközben szem elől veszítjük a valós emberi sorsokat és döntéseink rájuk gyakorolt hatását. Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, ha megnézik a nők arányát egy iskolában, egy szociális intézményben vagy egy kórházban, megdöbbentő képet kapnak. Tanáraink, az ellátórendszerben dolgozó segítőink, ápolóink és gyógyítóink között pont fordított a nők aránya, mint e Ház falain belül. A mai magyar társadalomban a nők igen jelentős részt vállalnak abban, hogy gyermekeink felkészülhessenek az életre; hogy a társadalom peremére szorultak ne sodródjanak végső kétségbeesésbe, vagy hogy betegeink, időseink emberi bánásmódban részesüljenek. Ezek a nők - akik emellett gyakran családanyák vagy nagyszülők is - jelentik társadalmunk kötőanyagát, a biztonságot, a gondoskodást és a szolidaritást, míg az ezzel kapcsolatos sarkalatos döntésekből pont ők maradnak ki, vagy esetleg kismértékben vesznek csak részt.

Ennek az eredménye pedig jól látható. A mai magyar parlament ugyanis sajnos hajlamos az életnek ezen területeit alulértékelni. Ez abból is látszik, hogy a csak férfiakból álló kormányunk intézkedései legelőször éppen e rendszereket, a szociális ellátórendszert, az egészségügyet, az oktatást és a legrászorultabbakat sújtotta. Ez sajnos nem meglepő, mert a tapasztalatok világszerte azt mutatják, hogy a társadalmi nemek arányos képviselete a politikában és a közéletben növeli a társadalom jólétét és fenntartható fejlődésünk esélyeit. Ehhez, tisztelt képviselőtársaim, a kutatások szerint legalább 30 százalék női részvételre van szükség a parlamentben, ami messze áll a mai magyar valóságtól. De ne kezeljük ezt elérhetetlen célként, ahhoz, hogy ezt elérjük, strukturális változásokra van szükség és arra, hogy segítsük a nők politikai szerepvállalását minden rendelkezésünkre álló eszközzel.

Minden bizonnyal emlékeznek arra, hogy az LMP már választási programjában letette a voksát a női kvóta bevezetése mellett, és ez a törekvés a választójogi törvénnyel kapcsolatos javaslatainkban is megjelenik. Az LMP ezzel példát kívánt mutatni, de tudjuk, hogy ez önmagában nem elegendő, számos más, egymást erősítő eszköz van, amellyel a nők aktív szerepvállalását segíteni és ösztönözni kell. Közös érdekünk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar közélet otthont adjon mindazoknak a nőknek és férfiaknak, akiknek szakmai felkészültsége, emberi bölcsessége, tapasztalatból fakadó előrelátása nélkülözhetetlen lenne az évtizedek óta tartó és sajnos egyre erősödő válságból való kilábaláshoz, de akiket sajnos a jelenlegi versengő, gyakran családellenes és helyenként agresszív politikai kultúra elriaszt a szerepvállalástól. Egyszerűen nem mondhatunk le erről az értékes társadalmi tőkéről, ha komolyan gondoljuk a nemzeti együttműködést.

Ezek miatt a gondolatok miatt támogattam én magam az LMP politikai vitanapra vonatkozó kezdeményezéseit, és ajánlom az önök figyelmébe is, hogy megvitathassuk a nők közéleti szerepvállalásával kapcsolatos közös teendőinket és javaslatainkat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és az MSZP soraiból. - Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr fog önnek válaszolni. Megadom a szót az államtitkár úrnak.

Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Mindenekelőtt gratulálnék az LMP-nek, hiszen ma reggel százszázalékos női kvótát vezettek be a frakciójukban, hiszen csak női képviselőkkel jelentek itt meg (Derültség.), ezzel is példát mutatván sokunknak. Másrészről viszont egy valós kérdés és valós cél, amit képviselő asszony felvetett, és azt hiszem, minden pártban ülő képviselő, bár más-más indok alapján, és én is kicsit más irányból fogom majd megközelíteni ezt a kérdést, mint ön mondta, de ugyanaz lenne a célunk, hogy maga a parlament minél több női képviselőt tartalmazzon, és valahogy közelítsünk azokhoz az arányokhoz, amelyek a társadalomban is szerepelnek.

Ha az Európai Unió példáit megnézzük, ha nem is állunk olyan rosszul, mint ahogy említette, de majdnem, 9,1 százalék a női képviselők aránya a magyar parlamentben, 386-ból 34 hölgy ül itt a soraink között. Ebben valóban lemaradóban vagyunk az Európai Unió országai között, az első Svédország, ahol 45 százalék a nők aránya, következik Izland 43-mal, Hollandia 41, Finnország 40, Norvégia is 40 körül. Ők az első helyezettek az Európai Unión belül, és a világ élvonalában is vannak, ott is az elsők között szerepelnek.

Különböző úton jutottak el ezek az országok oda, hogy ilyen magas arányú a hölgy politikusok száma, hiszen az Európai Unión belül mindösszesen hat országban van olyan jogszabályi kötelezettség, mint amit az LMP is előírna: Belgium, Franciaország, Lengyelország, Portugália, Spanyolország és Szlovénia. Tizennégy olyan ország van, ahol a pártok maguk vállalnak ilyesfajta belső kvótákat: Ausztria, Ciprus, Csehország, Görögország, Hollandia, Litvánia, Luxemburg, Málta, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Románia, Svédország, Szlovákia. De az Unión kívül, de azzal szoros összefüggésben lévő Norvégia és Svájc esetében is így van ez. És hét ország az, ahol sem párt belső szabály nincsen, se törvényi előírás, ezek közé tartozik Magyarország, Lettország, Írország, Finnország, Észtország, Dánia és Bulgária. Azért soroltam fel, hiszen az egyik legmagasabb arányban, 40 százalékban vannak Finnországban a női képviselők úgy, hogy Finnországban ilyesfajta jogi előírás nincsen. Ez nem azt jelenti, hogy jogi előírás nélkül lehet ide eljutni, hanem azt jelenti, hogy egy országnak vagy közjogi eszközökkel, vagy belső kulturális eszközökkel is el lehet jutni erre a szintre, hogy a hölgy képviselők aránya minél nagyobb legyen.

Úgy gondolom - és egy kicsit másként megközelítve, mint ahogy a képviselő asszony mondta -, azért fontos többek között, hogy minél több nő, fiatalabb, idősebb, családanya, nagymama legyen közöttünk, mert nyilvánvalóan akkor jó egy demokrácia, akkor nagy az emberek azonosulása az adott politikai, parlamentáris rendszerrel, akkor nagy a legitimációja az Országgyűlésnek, ha minél többen tudnak azonosulni. Azért vannak itt fiatalok, orvosok, jogászok, középfokú, szakmunkás végzettségűek, vidékiek, fővárosiak, szemüvegesek, nem szemüvegesek, magasak, alacsonyak, nagyobb és kisebb hajzatúak - ez utóbbit csak viccből mondtam -, hogy mindenki megtalálja azt, hogy azonosulni tud a politikai elittel. És bizonyára a nők számára egyrészt azért is, mert másfajta szerepet visznek, és számukra az anyaság, a család sok esetben sokkal fontosabb és olyan dolgokkal, mint politika, csak másodsorban foglalkoznak, mert mégis nekik a családi szerep az, ami ezt messze kiszorítja, és én is ezt tapasztalom a saját környezetünkben, a fiatal kereszténydemokrata lányoknál, hogy beszélhetek nekik politikáról, de őket jobban érdekli az, hogy mikor lesz családjuk és gyermekük. De ettől függetlenül őket ösztönözni kell, hiszen ha látnak az állampolgáraink, a választóink olyan embereket, olyan családanyákat, nagymamákat a parlamenti patkóban, akiknek a világlátása, a szóhasználata, az életfelfogása vagy az a retorika, amit megjelenítenek, az az érzelemvilág, amit megjelenítenek az övékéhez hasonlít, akkor sokkal jobban fognak a parlamentarizmusban is hinni, sokkal inkább fognak érdeklődni az ország ügyei iránt, és akár a politikai ügyekbe is jobban belefolynak, mert egy olyan szemüvegen keresztül mutatják azt meg nekik a női képviselők, amivel ők a hétköznapi életüket is élik.

Ezért fontos szerintem, és erre kell vigyáznia minden pártnak, hogy ne az legyen az elvárás a bekerülő női politikussal, hogy elférfiasodjanak, és a férfiak szókészletét, a férfiak politikai habitusát vegyék át, hanem igenis őrizzék meg a nőiességüket, hiszen ha ugyanazt veszik át, amit a férfiak vittek korábban, ami egyébként vállalatvezetőknél tapasztalható még inkább meg, akkor lehet hogy nem értünk el akkora sikert, mint elérhettünk volna.

(9.40)

Ami pedig a vitát illeti, amire képviselő asszony hívta fel a figyelmet: úgy értékelem, hogy abban az albizottságban, ahol folyik a választójogi törvény kimunkálása, ott ezt a vitát le kell folytatni. Minden más alkalmat is meg kell ragadni, de ott is végig kell nézni a nemzetközi munkákat, hogy a finnek, a svédek, az izlandiak, a hollandok vagy akár a spanyolok hogy jutottak el arra a szintre, hogy magasabb női képviselői kvótát tudnak felmutatni, és mi volt a hibájuk a máltaiaknak, az ukránoknak vagy másoknak az Európai Unión belül, akiknek még nálunk is alacsonyabb ez a szintjük. Szerintem ebben ötpárti konszenzus van, találjuk ki a jó magyar modellt erre.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-20      Ülésnap adatai