Felszólalás adatai

Az alaptörvény rögzíti, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeinek megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok kötelesek segíteni azzal, hogy törekedjenek valamennyi, hajlék nélkül élő személy számára megfelelő szállást biztosítani. Itt szeretném megjegyezni, hogy ez a törekvés ebben a ciklusban eredményre is vezetett, egyrészt itt már államtitkár úr mondta, hogy Budapest területén például 700 új hajléktalan-szálláshely létesült, Ferencváros és Józsefváros is bőven kivette ebből a részét, illetve Bácskai polgármester úr mondta, hogy például Ferencvárosban 250 hajlék nélkül élőt igyekeznek munkához segíteni.

Úgy gondolom, hogy mindezek a tények azt bizonyítják, hogy itt nemcsak törekvésről, hanem cselekvésről van szó. A törvény szerint a helyi önkormányzat - és itt jegyzem meg, hogy a módosító javaslataink szerint mind a fővárosi, mind a kerületi önkormányzatok a közrend, a közbiztonság, a közegészségügyi, a kulturális értékek védelme érdekében a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősíthetik az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást.

(14.40)

Fontos hangsúlyozni, hogy nem a hajléktalanság mint élethelyzet kerül szankcionálásra, azzal, hogy valaki hajléktalan, nem valósít meg szabálysértést. A módosítás az alaptörvény garanciális szabályait is figyelembe veszi. Definiálja egyrészt az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást. De ez a magatartás csak akkor lehet jogellenes, ha a következő két együttes feltétel teljesül. Egyrészt életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás a helyi önkormányzat rendeletében bemutatott, kihirdetett, alkotmányos követelmények figyelembevételével kijelölt közterületen valósul meg. A másik feltétel, amit együttesen kell teljesíteni: az elkövető a kijelölt területet szabálysértési hatóságok képviselőinek felkérésére önként nem hagyja abba (sic!). Lényeges kiemelni, hogy az önkormányzatok rendeletalkotási joga korlátozott, tehát nem bármely területet, hanem az imént említett négy cél érdekében hozhatnak csak tiltó rendelkezést.

A tiltást csak az alaptörvény által szabott keretek között tehetik meg és csak egyes, meghatározott területek vonatkozásában. Mint említettem, közrend, közbiztonság, közegészségügy és a kulturális értékek, érdekek védelme érdekében tehetik ezt meg. De hozzáteszem, nem új keletű az a szabály például, hogy a járda nem életvitelszerű tartózkodásra szolgál. Egy 1975-ös jogszabály, amelyet KRESZ néven ismernek, úgy fogalmaz, hogy a járda az útnak a gyalogosok közlekedésére szolgáló része (Lendvai Ildikó: Menjen az úttesten, vagy hogy?), ha bizonyos feltételeknek megfelel. Tehát már akkor is a jogalkotó ezt előírta, hogy a járda bizony közlekedésre szolgál, az úttest a közúti járművek közlekedésére, a járda pedig a gyalogosok közlekedésére szolgál. Ez 1975-ből való szabály. Nem az a cél, és ezt bizonyítja a fokozatosság elve is, hogy rendészeti eszközökkel hajléktalan emberek sorsát még inkább megnehezítsük, hanem az a cél, hogy a közterületek, a közegészségügy, emberhez méltó közlekedés, biztonságos közlekedés és a közterület mindenki által való normalizált használhatóságát biztosítsa, illetve biztosítva legyen.

A szankcionálás tekintetében elsősorban a közérdekű munka kiszabására van lehetőség. Azon belül a szabálysértési törvény rögzít olyan garanciális elemeket, eseteket, amikor erre nem kerülhet sor, illetve a közérdekű munkát önként el kell vállalnia az eljárás alá vont személynek. Ha nem vállalja a közérdekű munkát, vagy nem kerül sor közérdekű munka kiszabására, másodsorban lehet pénzbírságot kiszabni. Amennyiben a pénzbírságot nem fizeti be az eljárás alá vont, akkor a bíróság - és hangsúlyozom, hogy kizárólagosan a bíróság - ezt átváltoztathatja elzárásra. Fontos kiemelni, hogy a törvényjavaslat ebben az esetben kizárja a helyszíni bírság alkalmazását, hiszen feltehetően úgysem kerülhetne sor arra, hogy a bírságot a helyszínen vagy néhány napon belül a postán az eljárás alá vont befizesse.

Fontos kiemelni azt is, hogy maga a törvényjavaslat tartalmazza a helyi önkormányzatok részére a felhatalmazást, hogy kijelöljék ezeket a közterületeket, tehát nem az egész közterületen, hanem kizárólag a helyi önkormányzati rendeletben kijelölt közterületen tilos az életvitelszerű lakhatás és ott is büntetés csak akkor, ha a szabálysértési hatóság képviselőjének felszólítására ezt a területet nem hagyja el. Úgy gondolom, hogy ebben a 2010-ben kezdődött ciklusban mind a kormányzat, mind Budapesten a Fővárosi Önkormányzat, mind a kerületi önkormányzatok mindent megtettek annak érdekében, hogy a hajléktalanságot szüntessék meg, a hajléktalanokat ellássák, a hajléktalanoknak fedelet biztosítsunk. Úgyhogy úgy gondolom, ennyit a többségi társadalom is elvárhat, hogy a közterületet mindenki kulturált módon, a közrendnek, a közbiztonságnak megfelelően használja.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)