Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Heintz Tamás, a Fidesz képviselője, kérdést kíván feltenni a közigazgatási és igazságügyi miniszternek: "Szolgálat vagy izgatás - avagy hozhat-e kedvező változást a köztisztviselői törvény módosítása?" címmel. A miniszter úr halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Rétvári Bence államtitkár urat jelölte ki. Kérdezem a képviselő urat, elfogadja-e a válaszadó személyét. (Dr. Heintz Tamás bólint.) Igen, a képviselő úr elfogadja.

Képviselő úr, öné a szó.

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Néhány napja kaptam levelet egy fiatal házaspártól, amelyben a Magyar Államkincstár, a MÁK néhány, gyermekükkel kapcsolatos ügyintézéséről írnak. Kérem, engedje meg, hogy röviden ismertessem, mi is történt!

A házaspár kisgyermeke súlyos, az élettel összeegyeztethetetlen betegségben szenvedett, és ezelőtt két évvel, másfél évesen elhunyt. Az édesanya a temetés után néhány nappal bejelentette a gyermek halálát, a Magyar Államkincstárnál személyesen megjelent, és az emelt családi pótlék folyósítását megszüntették.

Három hónappal a gyermek halála után levelet kaptak a szülők a Kincstártól, amelyben felszólították őket, hogy a súlyosan fogyatékos, beteg gyermekről az orvosi igazolást hosszabbítsák meg, ellenkező esetben az emelt összegű családi pótlékot a továbbiakban nem kapják kézhez. Elképzelhető a szülők magatehetetlen fájdalma, amikor a levelet a kezükhöz vették, és másfél hétbe tellett, míg találtak valakit, aki aztán közölte, hogy ismételten vigyenek egy halottibizonyítvány-másolatot a MÁK-hoz, és ismét le kellett mondani a családi pótlékról.

Egy hónap múlva meghozta a következő levelet a MÁK-tól a posta, amelyben tudatták az édesanyával, hogy minden rendben, iktatták az elhunyt férj elhalálozását, és ezért kiiktatták a családipótlék-rendszerből a családot, a szülőket. Újabb telefonok, újabb vállrándítások végén azt közölte a Kincstár illetékese, hogy ha nem kell hivatalos helyre az igazolás, akkor ne törődjenek vele.

Összegezve: a család elhunyt fiáról hónapok után érdeklődtek, hogy miért nem küldik az igazolást, a férjet pedig helyesbítésül halottá nyilvánították.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hogyan fordulhat elő, hogy az ilyen szarvashibákat elkövető hivatal vezetője, vezetői évekkel később is a helyükön vannak, és remélhetjük-e (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy az új törvénymódosítást követően megritkulnak a közhivatalokban az efféle, sajnos nem egyedi esetek.

Várom szíves válaszát.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban nagyon morbid, abszurd és groteszk az a történet, amit ön itt előttünk vázolt. Két oka is lehet, hogy ilyenek előfordulnak: az egyik nyilván szervezeti, a másik személyi. Az egyik az, hogy az az intézményrendszer, amelyik ezekkel a kérelmekkel, ezekkel az ügyintézésekkel foglalkozik, nem megfelelően működik, nem megfelelő a felépítése, nem megfelelőek a belső viszonyai, a másik pedig személyi ügy: az ott lévő emberek nem megfelelően végzik a munkájukat, nem jól alkalmazzák a jogszabályokat.

Ez utóbbival kapcsolatban, pontosan azért, hogy azok a személyek, akik akár politikai alapon lettek kinevezve vezetőnek és be lettek betonozva, őket el lehessen mozdítani, akár viszont azért, hogy azok, akik akár évek, évtizedek óta nem végeznek kellő színvonalú munkát a közigazgatás egyes részein, legyenek azok központi közigazgatási vagy dekoncentrált szervek, nos, az ő számukra se legyen életbiztosítás a közpálya, ők se lehessenek életük végéig akkor is köztisztviselők, hogyha nem végeznek el minden munkát rendesen.

Éppen ezért fogadta el a Ház a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényt, amelyik a múlt héten hatályba is lépett, és lehetőséget biztosít arra, amire az elmúlt 18 évben, 1992 óta nem volt lehetőség, hogy a köztisztviselők közül azok, akik alkalmatlanok a munkájukra és nagyon rosszul, rossz színvonalon végzik a munkájukat, azoktól meg lehessen válni. Nagyon kevés ilyen ember van, de rossz fényt vet az egész közszférára, ezért mindnyájunknak érdeke, hogy ezeknek az embereknek fel tudjunk mondani, mint ahogy ők is lemondhattak a korábbiakban a köztisztviselői kinevezésükről.

A másik része pontosan az, hogy nem működött rendesen a közigazgatás, nem volt törvényességi felügyelet sok-sok téren. A kétharmados többség tudta elfogadni azt a jogszabályt, amely visszaállította szeptember 1-jével a közigazgatási hivatalokat, amelyek végre újra a megyékben csomópontjai lehetnek, nem régiós szinten, hanem megyei szinten a helyi államigazgatásnak, és ők maguk foglalkozhatnak ilyen és hasonló kérdésekkel is, hogy miért nem történnek meg itt a kellő időben az intézkedések. Ennek a továbbfejlesztése lesz majd a kormányhivatalok rendszere, amire majd a viszontválaszban fogok kitérni.

Köszönöm.

(16.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most viszontválaszra a képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Örömmel hallottam válaszában, hogy valami hosszú idő után megmozdul. De engedje meg, hogy folytassam a történetet, mert még nem zárult le. Happy enddel végződik a történet, ha ez ebben az esetben helyes szókapcsolat.

Két évvel később, néhány hónappal ezelőtt ugyanis a házaspárnak egészséges gyermeke született, beadták az igénylést a MÁK-hoz, ahogy az lenni szokott, és már várták az első családi pótlékot, amikor ismét jött egy levél a MÁK-tól, amelyben tudakolták, hogy az édesanya mióta egyedülálló. Nos, az történt, hogy amikor korábban az első gyermekre az igénylést beadták, a férj még nappali tagozaton tanult az egyetemen, és nem nappali tagozatos hallgatónak, hanem egyedülálló anyának diagnosztizálták a kedves édesanyát. Közölték, hogy polgári családból származnak, ők ezt nem így gondolták, helyesbítettek. És még valamit. A helyesbítés után ismét jött egy boldogító levél. A levélben a Start-programról értesíti a MÁK a családot, ezt örömmel elolvasták, csak egy baj van vele. Még egy levél volt benne: az Alföldről származó ugyanilyen pici újszülöttnek a levele.

Úgyhogy, tisztelt államtitkár úr, az lenne a kérésem, amíg minden rendbe jön a MÁK-nál, addig engedje meg, hogy ezt a levelet személyesen adjam át a terület parlamenti képviselőjének, juttassa el végre a családnak, hadd tudjanak örülni.

Természetesen a viszontválasza után.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most az államtitkári viszontválasz következik. Államtitkár úr, parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Bízom benne, hogy a későbbiekben majd nem a képviselőknek kell a rossz megyébe küldött leveleket, örömteli vagy szomorú értesítéseket kézbesíteni a megfelelő helyre. Ennek egyik része lehet, amint említettem is, a kormányhivatalok létrehozatala. Az ön által említett problémának is ez az egyik alapja, egyik forrása, hogy a különböző állami adatbázisok, a különböző állami hivatalok nem megfelelően kommunikálnak egymással. A célunk pontosan az, hogy az egységes kormányhivatalokban, a rendőrségen és az APEH-en kívül szinte minden állami funkció, amelyik a megyében megjelenik, egy helyen legyen nyilvántartva. Egy helyen intézzék az oktatási ügyeket, és mondjuk, a szociális segélyek utalását. S ebben az esetben, ha valakinek az oktatási adatbázisban nincs aktív tanulói jogviszonya, akkor nyilván az ő részére a nemrégiben elfogadott törvénymódosítás alapján nem lehet, mondjuk, pénzben utalni a különböző segélyeket és támogatásokat. Bízunk benne, hogy sok-sok hibára derül így fény, és sokkal hatékonyabban fog működni, nem nekünk kell kézbesítenünk a babakötvényeket vagy bármilyen más egyéb értesítéseket.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)