Felszólalás adatai

Igazán fontos lenne, hogy valódi, széles körű társadalmi támogatottsággal, valamennyi magyar állampolgár, a magyar nemzethez tartozó valamennyi személy érzelmileg is, értékrendje tekintetében is azonosulni tudjon egy ilyen szabályozással. Ez általában is igaz az én álláspontom szerint, a Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint, de ma különösen igaz, amikor nagyon sok ember érzi úgy, akár azért, mert olyan élethelyzetben van, akár a politikai meggyőződése miatt, hogy ő valamiért mintha kisodródna a nemzeti együttműködés rendszeréből, és ez sem jó.

Azok az emberek, akik az egyre nehezebben megélhető mindennapjaik miatt, az egzisztenciális problémáik miatt úgy érzik, nem kapnak segítséget, támogatást, ők maguk érzik úgy, minthogyha lemondott volna róluk a közösség, minthogyha ők nem tartoznának vagy a nemzet nem tartaná magához tartozóknak őket. És vannak, igen, vannak olyanok, akik a politikai meggyőződésük miatt érzik úgy, hogy a nemzeti együttműködés rendszere még csak az elnevezésében az, hiszen nem tudja felölelni, pontosabban nem akarja felölelni az egész nemzetet, a politikai meggyőződése miatt, vagy azért, mert ő liberális, vagy azért, mert baloldali értékrendet vall, baloldali gondolkodású, no pláne ide szavazott, ő nem részese ennek az együttműködésnek.

Én pedig azt gondolom, amikor azokról döntünk, vagy az arról való szabályozásról döntünk, hogy kik kaphatják meg az állami elismeréseket, kik azok a személyek, akiket becsülünk, akiknek a magyar nemzetért, Magyarországért végzett munkájukat elismerjük, akik mögött valóban ott áll a nemzet, akkor ezt a kaput szélesebbre kellene nyitni.

Szépen beszélt egyébként erről és erről a felfogásról Ékes Ilona, de én azt gondolom, hogy az eddigi tapasztalatok alapján, amit a kormánypártok, a beterjesztők az eddigi kormányzásuk alatt mutattak, mondhatom azt, hogy a Fidesz-kormány nem így gondolkodik. Nem azt gondolja, hogy a nemzet iránti alázatból kellene kitapintani azt, hogy melyek azok az eszmények, melyek azok az értékek, amelyeket valóban az egész nemzet a magáénak érez, és erre alapítana egy ilyen szimbolikus szabályozást. Nem így gondolkodik, fordítva! Úgy gondolja, hogy azt az értékrendet, azt az ethoszt, azt a szimbolikát, amely a saját értékrendje, azt kell széles körben elfogadottá tenni az egész társadalomban.

Szerintem pedig ez hibás kiindulás egy ilyen szabályozásnál is, mert ha akarják, önök, képviselőtársaim, hölgyek és urak, ha nem, ez a magyar társadalom egy színes, sokféle értéket valló, plurális társadalom, és szerintem ez jól van így. Nem szeretném, ha kockákba kellene mindig, mindenkinek bepréselnie saját magát. Nem is lehet ezt a XXI. században. De ha már igaz az, hogy a XXI. században Magyarország egy ilyen plurális társadalom, akkor azt gondolom, úgy helyes, ha törekszik arra a kormányzó többség, hogy ennek a társadalomnak az értékrendjét összességében, amelyet egyébként pozitívan meg lehet és meg kell határozni, azt kellene kifejeznie egy ilyen törvénynek. Ezt egyébként két konkrét ügy, amelyre nyilván nem véletlenül utalt Rubovszky képviselő úr is az expozéjában, szimbolikusan nagyon jól kifejezi.

Az első ilyen kérdés a Corvin-lánc és a Corvin-lánc kitüntetés. Igen, jól mondta a képviselő úr, ez gyakorlatilag jogszerűen még most is egy létező kitüntetés, mégpedig azért, mert amikor ezt az első Orbán-kormány létrehozta, és amely ellen egyébként a Magyar Szocialista Párt akkor is tiltakozott, ugyanazért, amiért most, de a jogszabályból nem vette ki, a következő szocialista kormányok alatt sem került ki ez a jogi szabályozásból, de nem került kiadásra.

(15.50)

Tehát ténylegesen nem került kiadásra ez a kitüntetés, ugyanazokért az okokért, amelyeket most el fogok mondani, de mi akkor úgy láttuk, hogy fölösleges politikai indulatokat és érzelmeket gerjeszteni egy olyan időszakban, amikor egyébként más, ennél sokkal fontosabb dolgokkal kellett volna foglalkoznia a kormánynak. De azzal mindenesetre, hogy nem került kiadásra, azt az álláspontját, hogy mi nem akarunk azonosulni - és ez a mára is igaz - egy 1930-ban, Horthy Miklós által alapított kitüntetéssel, ami egyébként ennek a korszaknak az ideológiáját fejezi ki, ennek a politikai céljaival, ideológiájával azonosul, ezzel nyilvánvalóan egy modern baloldali párt nem érthet egyet, és ez független attól, hogy egyébként kik kapták meg ezt a kitüntetést. Hiszen kiváló emberek is kaptak ilyen kitüntetést.

Itt egyébként - csak közbevetőleg - azzal értek egyet, és nem véletlenül tapsoltam, remélem, Rubovszky képviselő úrnak nem lesz ebből baja, amikor elmondta, hogy hát nem sokat használ az a kitüntetéseknek, hogyha ilyen felfogásban, mint ahogyan itt elhangzott az előbb, hozzuk állandóan szóba. Ebben önnek teljesen igaza van. Azt gondolom, egész Magyarországnak, a nemzetünknek érdekében áll az, hogy ha valaki kap egy állami kitüntetést, akkor ők közmegbecsülésnek örvendő, akik valóban a magyar társadalom értékrendjéből mindazt megjelenítik, amit mi közösen értéknek tartunk, ilyen személyek legyenek. Ezért nem véletlen az, hogy a Corvin-kitüntetést - nem a láncot, hanem a koszorút - nem vette át Bartók Béla. Pont azért nem vette át, amiről beszéltem, amiért ezzel a Magyar Szocialista Pártnak is baja van.

De nekem személyesen is, mint kaposvári országgyűlési képviselőnek, különösen fájdalmas az, hogy a kormánypárti előterjesztők a Nagy Imre-érdemrendet most megszüntetik. Engedjék meg, hogy idézzek egy képviselőtársamtól - aki 2002. VII. hó 9-én felszólalt a magyar parlamentben, aki sajnos már nem él -, Toller Lászlótól, aki az akkor ellenzékbe lévő Fidesz-frakcióhoz intézte a szavait. A következő mondta Toller képviselőtársunk, a Fideszhez intézve a mondatait: "Az MSZP frakciója volt az, amely 1994-98 között törvényben javasolta Nagy Imre emlékének megörökítését, és akkor azok, akik lelkesen vagy mélyen meghatva vagy politikai alkalomként felhasználva ott voltak Nagy Imre és társai újratemetésén, ezt a törvényt nem szavazták meg. Olyanok nem szavazzák meg ezt a törvényt vagy nem kívánták megszavazni ezt a törvényjavaslatot, akik Nagy Imre életútjáról vagy semmit, vagy alig tudnak; olyanok, akik verbálisan, mások meg azonosultak sokszor Nagy Imre emlékével, általában október 23-ai ünnepségek alkalmával, de egyetlen alkalommal nem azonosultak szellemével, a nemzeti megbékélés gondolatával, sokszor itt a parlamentben sem, napjainkban meg különösen nem." Még mindig az idézet: "Mi a szocialista frakció részéről megbékélésre hívjuk önöket, ennek a kitüntetésnek az alapítása okán is. Hiszen ez a kitüntetés nem másról szól és nem másokról szól, és csak azoknak adományozható, akik a Magyar Köztársaság érdekében hazafias helytállásukkal példát mutató, a magyar függetlenséget szolgáló módon, a társadalmi párbeszéd, a társadalmi béke, a nemzeti egység megvalósítása, a békés rendszerváltozás megteremtése érdekében fejtették ki tevékenységüket. Uraim! Ez bárki lehet. Legyen példamutató személyiség, legyen olyan, aki ezen az oldalon vagy a másik oldalon ül, vagy odakötődik, vagy idekötődik, ehhez az oldalhoz, de ezért tegyen. És mi együtt annak érdekében tehetünk a legtöbbet, ha ezt a törvényjavaslatot támogatjuk, és lehetővé tesszük, hogy a tiszta nemzeti megbékélés jegyében együttműködjünk abban, hogy arra méltó személyek ehhez az érdemrendhez hozzájussanak."

Tisztelt Képviselőtársaim! A Toller László által elmondottakat idézve érdemes elgondolkodni ezen, érdemes végiggondolni azt, hogy most, ebben a társadalmi háborúban hol tart Magyarország.

És engedjenek végül egy záró gondolatot. Mi Kaposváron büszkék vagyunk Nagy Imrére. Kaposváron - a Nagy Imre Társasággal együtt - Nagy Imre emlékének, Nagy Imre politikai teljesítményének és életútjának, emberi tisztességének kultusza van. És ez akkor is igaz, hogyha több alkalommal kifejeztem abbéli csalódottságomat, hogy hosszú éveken keresztül október 23-án Nagy Imre mártír miniszterelnök szülővárosában, Kaposváron, a Nagy Imre-szobornál a hivatalos szónokok beszéltek október 23-áról, és ki sem ejtették Nagy Imre nevét. Az sem véletlen, hogy a fideszes polgármester soha nem mondott ott ünnepi beszédet, de ezt tegyük félre; biztosan oka van annak, hogy ő miért döntött így.

Két évvel ezelőtt először hangzott el egy nagyon korrekt beszéd október 23-án a kaposvári Nagy Imre-szobornál, egy történész mondta el, és rendkívül korrekten értékelte Nagy Imre életútját, politikai teljesítményét, és hajtott fejet Nagy Imre és az '56-os forradalom emléke előtt. (Wittner Mária: Végre kimondta.) Ezt a történészt Schmidt Máriának hívják, őt hívta meg a kaposvári városvezetés, és utána röviden szót váltva vele, megköszöntem azt a beszédet, amihez mi nem voltunk sajnos Kaposváron hozzászokva. Ő akkor elmondta, hogy komolyan gondolja azt, hogy ebben az ügyben nemzeti megbékélésre lenne szükség.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha igaz az, hogy 1956, annak üzenete, annak értékei fontosak a mai magyar társadalom számára, akkor ezzel együtt igaz kell legyen az, hogy Nagy Imre életútja, politikai teljesítménye és életének szörnyű mártíromsággal való befejezése igenis példa kell hogy legyen.

Úgyhogy ezért adott be a Magyar Szocialista Párt módosító indítványt, egyrészt javasoljuk kivenni a Corvin-láncot; ezzel kapcsolatban nincsenek illúzióim. De egy kis remény arra nézve van bennem, hogy a Nagy Imre-érdemrend megmarad.

Köszönöm szépen a figyelmüket.