Felszólalás adatai

(18.10)

Ez megtörtént, tehát a birtokunkban van, mindannyian megismerhetjük a Médiatanács által kiválasztott és megbízott külső magánkönyvvizsgáló szakvéleményét.

Én ennek a korrektségében nem kételkedem, azonban kötelességem elmondani - nem először, de vélhetően utoljára ebben a Házban -, hogy itt az Országgyűlést egy szakmai mulasztás terheli hosszú-hosszú évek óta. Hozzáteszem, hogy ezt a mulasztást nem a jelenleg regnáló kormánykoalíció időszakában követték el, hanem ez egy régi-régi történet, ezt itt a tőlem jobbra ülő frakció elődje már így hagyta jóvá annak idején, a kilencvenes években, hogy tudniillik két költségvetése van a korábban a Magyar Köztársaságnak, most úgy mondjuk, Magyarországnak, a központi költségvetés, amit délután tárgyalt a tisztelt Ház, valamint a kis költségvetés vagy média-költségvetés, amiről most beszélek. Tehát valójában itt az a probléma, hogy miközben a központi költségvetés mögött ott áll az Állami Számvevőszék jelentése, és ott áll a Számvevőszék nyilatkozata arról, hogy megvizsgálta és az a véleménye, ami, e mögött a média-zárszámadás mögött ilyen, Országgyűlés által megbízott és neki felelős szakvélemény nincs. A már említett magán-könyvvizsgálói vélemény a szakma szabályai szerint belső ellenőrzésnek tekintendő, hiszen a Médiatanács bízza meg, a Médiatanácsnak jelent a könyvvizsgáló, és a Médiatanács díjazza a könyvvizsgálót, tehát a formállogika és a szakmai szabályok szerint sem nevezhető ez független ellenőrzésnek. Még egyszer mondom, anélkül, hogy a kolléga urat, aki egykori kollégám, aki a könyvvizsgálója ennek a hatóságnak, megsérteném, én a szakmai tisztességében, szakértelmében nem kételkedem, azonban a dolog így nincs rendben, tisztelt Országgyűlés, tehát előbb vagy utóbb, vagy önöknek még, amíg kormányon vannak, vagy a következő kormány időszakában gondoskodni kell arról, hogy ez az anomália megszűnjék, és az Országgyűlésnek egyébként felelősséggel tartozó és az ő szolgálatában álló Állami Számvevőszék legyen ennek a hatóságnak a külső, független ellenőre, vagy - ami szintén megfelelő megoldás lehet - az Országgyűlés elnöke például vagy egy másik szervezeti egysége, horribile dictu a költségvetési bizottság bízzon meg egy magánkönyvvizsgálót ezzel a feladattal, és akkor már a függetlenség garantált és megvan.

Van erre példa. Maga az Állami Számvevőszék is olyan ellenőrzés alatt áll, hogy az Országgyűlés elnöke által megbízott magánkönyvvizsgáló ellenőrzi az Állami Számvevőszék pénzügyi beszámolóját. Ugyanis demokráciákban a közpénzek ellenőrzése terén van egy alapelv, hogy közpénzek nem maradhatnak ellenőrizetlenül, független ellenőrzés nélkül, ebben az esetben erről van szó.

Tehát, elnök úr, ilyen dilemmák miatt vagyok én kicsit skizofrén helyzetben, hogy miközben én előterjesztője vagyok egy törvényjavaslatnak, amit a bizottság fogadott el, én magam nem tudok ezzel a törvényjavaslattal azonosulni a már elmondott problémák miatt, és ezt szeretném itt ismételten, és azt gondolom, hogy egy ideig mindenféleképpen ismétlés nélkül majd megint és megint hangsúlyozni.

Még egy dolgot szeretnék, elnök úr, elmondani, ez pedig egy eljárási kérdés. Én régóta forszíroztam azt, hogy amikor hasonló helyzetet - ha már egyszer úgy van a szabály szerint a feladat kiosztva, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlő Hatóságnak a zárszámadását önálló törvényjavaslat formájában kell tárgyalni az Országgyűlésnek, akkor hozzá kellett volna rendelni, hozzátenni azt a jelentést, amit egyébként ez a szervezet önmagáról készített, tehát ha úgy tetszik, a szakmai beszámolóját, hiszen akkor együtt lehetne látni, hogy mit végzett ez a testület a 2002-es esztendőben, és mennyibe került az, hogy ezt a tevékenységet finanszírozta. Én azért sajnálom, hogy ez most nincs itt előttünk, egyrészt, mert ezt a jelentést a tanács már május végén benyújtotta, tehát nagyon korrekt módon tartotta a határidőt - mint ahogy tartotta a határidőt a pénzügyi beszámoló benyújtásával is -, és május óta nem akarta, nem akarja, nem tudom, miért nem hajlandó az Országgyűlés ezt a napirendjére venni. Én ezt kétszer is szóvá tettem a bizottsági elnöki értekezleten, mindkét alkalommal az elnöki értekezletet vezető alelnök úr, Lezsák Sándor alelnök úr, Latorcai alelnök úr hallgatólagosan egyetértett a javaslatommal, ami tehát úgy szólt, hogy két oldalról közelítsük ezt a beszámolót; ennek ellenére azok után sem került erre sor, hogy a kulturális bizottság ülésén is volt alkalmam ezt elmondani, és a kulturális bizottság támogatását is élvezte ez a felvetésem. Ennek ellenére nincs itt előttünk a Médiatanács éves jelentése. Így aztán féloldalas lesz a tárgyalás, a vita, a döntés is, hiszen a pénzügyi beszámolóról korrekt tájékoztatást kaptunk, az elmondott elvi fenntartásaim mellett, ugyanakkor viszont az alaptevékenység végzéséről szóló jelentést nem hozta ide a tisztelt házvezetés.

Elnök úr, ezt szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)