A felszólalás szövege:
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő, hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény - már többen is említették előttem, én is egyetértek - egy szakmai törvény, amelyben, úgy tűnik, a beterjesztett javaslat európai jogharmonizációja biztosított, figyelembe vette az Európai Közösségek jogának a hitelintézeti szabályozás területén hatályban lévő irányelveit. A Magyar Demokrata Fórum számára különösen fontos, hogy érvényesül az az elv, hogy a magyar szabályozás ne legyen szigorúbb, mint a közösségi szabályozás, elérve ezzel azt, hogy a magyar piaci szereplők külföldön és itthon is versenyben maradhassanak. Sajnos, az idei évben is történt már egyéb területen olyan törvényi szabályozás, amelyben az Európai Unióra hivatkozva szigorúbb kereteket szabtunk meg a törvény által érintett résztvevőknek. A javaslat biztosítja egyben, hogy az egységes piac által támasztott magas követelményekhez a magyar hitelintézeti szektor záros határidőn belül alkalmazkodni is tudjon.
Több képviselőtársam is ugyanazt az észrevételt és logikai felvezetést tette, amellyel én is egyetértek, hogy ennek a törvényi beterjesztésnek két alapvető indoka volt, és ezáltal két nagy csoportba is lehet osztani a javasolt törvénymódosítási pontokat; az egyik egy európai uniós igény; másik pedig az, hogy mint mindenkor, próbáljuk az eddigi tapasztalatokat, igényeket, a megváltozott jogszabályi környezeteket érvényesíteni, és ezt is értelmezhetően bevinni a törvénymódosítás kapcsán.
Külön fel szeretném hívni a figyelmet arra - és mindannyian tudjuk -, hogy nem kértünk átmeneti mentességet a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások területéről, tehát érthető, hogy ebben a tekintetben meg kellett alkotni, javaslatot kellett tenni a módosításra. Természetesen fennáll az a kérdés, hogy mi történik abban az esetben, amikor aközben változnak az európai uniós szabályok, miközben mi megpróbálunk egy jelenlegi uniós szabályozásnak megfelelni. Ez előrevetíti azt, hogy nagyon nagy munka lesz a törvényi munka, ha beteljesedik az az igényünk, hogy a közeljövőben az európai uniós tagországok közé felvételt nyerünk. Minden területen úgy néz ki, hogy komoly és az akkori igényeknek megfelelő törvényi változtatást kell tenni, mégis átfogóan, keretekben szabályozva jobb időben előtte felkészülni, és ez a törvénytervezet is gyakorlatilag erről szól.
Ennek a törvénytervezetnek elég hosszas volt az előélete. Már a tavasz folyamán a háttér-minisztérium és a szakmai kollégák próbálták összefogni a szakmai igényeket, az uniós harmonizációt és így beterjeszteni a kormány elé, azonban a kormány elutasította az akkori változatot. Három kritikus pontja és oka volt az elutasításnak: az egyik meg nem vitatott és további vitára szoruló kérdés volt a betétbiztosítás kérdése, a másik az anonimitás kérdése - ezekre majd később vissza szeretnék térni -, a harmadik pedig, amiről most pár szóban feltétlenül szeretnék beszélni, a takarékszövetkezetek kérdése.
A takarékszövetkezetek egy nagyon speciális intézménye a magyar bankvilágnak: alapítási jogosultságánál fogva szövetkezet, de mégis leginkább bankként működik. Pontosan ezt a kettősséget nem tudta feloldani ez a törvénytervezet, és akadt el a kormányülésen, és mint látjuk, ennek megfelelően a takarékszövetkezetek problémakörét nem kezeli a mostani beterjesztett törvénytervezet, pontosabban azt a formáját, ami egyáltalán az egyeztetések során beterjesztésre került; értelmezhetetlen, sok helyen véleményünk szerint alkotmányellenes elemeket is vetített, és a takarékszövetkezetek teljes szuverenitásának a felszámolásához vezetett volna. Mint említettem, ez most kikerült innen a beterjesztett törvényjavaslatból, azonban gyanítom, hogy akik az indítvány akkori beterjesztését szorgalmazták, nem hagytak fel ebbéli szándékukkal, és várhatóan más formában, de ez a kérdés újra elő fog jönni.
Miért izgalmas kérdés a takarékszövetkezetek kérdésköre? A törvénytervezet három nagy fő területet kezel: a fióknyitás kérdéskörét, a tőkekövetelmények kérdéskörét és a betétnyitás kérdéskörét. A fióknyitás kérdéskörébe tartozik a hálózatépítés, egyáltalán a megtelepedés, és hogy hogyan lehet Magyarországon bankoknak működni. A takarékszövetkezetek speciális helyzetben vannak, igen komoly országos hálózattal rendelkeznek, és ezen belül egy specialitásuk a következő: a legkisebb falvakban is van hálózatuk, fiókszervezetük.
Itt jutunk el addig az érzékeny pontig, ami a Magyar Demokrata Fórumot érinti: a takarékszövetkezetek azok a bankok, amelyek a kis falvakban egyáltalán a bankot jelentik az ott élő személyeknek. Nem gondolnánk, hogy pusztán egy törvényi kötelezettség miatt ezt a szuverén hálózati rendszert piaci alapra kellene helyezni. Mint tudjuk, a takarékszövetkezetek egyik csoportosulásának központi bankja, a Takarékbank jelenleg is a DG nevű német bank tulajdona, több mint 72 százalékos részesedéssel. Érthető, hogy abban a pillanatban piaci alapra helyezi a bank működését, ha egy törvényi szabályozással ezt megengedjük neki, és valószínűsítem, hogy túl sokáig nem mondhatjuk el, hogy a takarékszövetkezetek a kis falvak bankjai, amelyek közel állnak az emberekhez, ismerik a helyi problémákat, helyi adottságokat, és netán még hiteleznek is, mert ismerik a kumulált anyagi és gazdasági hátterét annak a személynek, aki esetleg hitelért vagy egyéb ügylet miatt a takarékszövetkezetet felkeresi.
(9.30)
Az igazi probléma az, hogy egy fióknyitás vagy hálózatépítés kapcsán kinek jut a takarékszövetkezet, milyen érdekcsoportnak. Tudjuk, hogy Magyarországon igen nyitott a bankvilág, döntő többségében magántulajdoni érdekeltségű, és ennek tekintetében rettentő fontos, hogy kinek milyen hálózata van. Ez pedig azért fontos, hogy a kis falvakban élő emberek is ugyanolyan vagy közel ugyanolyan minőségű banki szolgáltatáshoz jussanak, mint amilyenhez a 10 ezernél nagyobb létszámmal rendelkező városok, ahol minimum kettő, de sok esetben már három-négy tőkeerős bank fiókszervezetei jelentek meg.
A fióknyitás kapcsán még egy kérdéskört tárgyal a törvénytervezet, és helyesen tér ki a vegyes tevékenységi rendszerű holdingokra, amikor olyan nagy méretű vállalkozásról van szó, amelynek egyik tevékenysége átnyúlik a banki tevékenységi körbe, miközben a fő profilja egy teljesen más terület. Erre igen-igen érzékenyen és nagy odafigyeléssel kell lennünk, mert a bankrendszer az a gazdasági terület, amely a mostani élet mindennapjaiban nem veszi ki részét elégségesen a közteherviselésből. Ezt több adat bizonyítja. Épp az elmúlt napokban tárgyalt 1999. évi zárszámadás állami számvevőszéki jelentése mutatta meg, hogy a legnagyobb lemaradást épp a pénzintézetek befizetett adóinál tapasztalhattuk, majdnem csak 40 százalékra teljesítettek 1999-ben. Tehát megvan a lehetőségük a hatalmas apparátus és a jól képzett alkalmazottak miatt, hogy egy holdingrendszerben hogyan kell nyereséget egyik vállalati csoporttól a másikhoz áttranszponálni, hogy végül is ne legyen kimutatott nyereség. Ezért nagyon izgalmas az a kérdés, hogy hogyan kezeljük a vegyes tevékenységű holdingrendszereket.
A tőkekövetelmények kapcsán sajnos számos negatív példa halmozódott fel Közép-Kelet-Európában, így Magyarországon is. Ennek kapcsán nyilvánvaló, az egyik nagyon fontos kérdés, hogy milyen tőkekövetelményeket állítunk egy bankcsoport mögé. Teljes egészében egyetértek Tardos Márton képviselő úrral, aki kifejezetten hangsúlyozta, a legnagyobb igényünk egy bankkal szemben, hogy a betétesek pénzét hűen, biztonságosan kezelje, hogy ne legyen semmilyen rossz érzésünk és félelmünk, amikor egy általunk tőkeerősnek hitt bankhoz folyamodunk kéréssel, vagy bármilyen tranzakciót vele szeretnénk lebonyolítani. Biztos tudatában kellene lennem, ha Magyarországon bármelyik bankhoz fordulok, a kérésem teljesülni fog, és nem kell azon aggódnom, hogy vajon teljesülni fog-e. A gazdasági élet tisztítja a bankvilágot, és úgy érzem, valamelyest növekszik a bizalom a bankrendszerek iránt. De még csak az út felénél-háromnegyedénél tartunk, biztos, hogy szorosabb szimpátiát is el lehetne érni.
A betétnyitás kérdése az, amely igazából konkrétan érinteni fogja a magyar lakosság döntő többségét, mert az egyik nagy kérdés a betétbiztosítás kérdése, s mint említettem, a törvénytervezet több mint féléves előélete folytán ez volt az egyik központi kérdés. A kormány nagyon hosszas vita után ezt a változatot javasolta elfogadásra, amit akceptálni lehet. Nem értem a szocialista képviselőknek azt a kérdését, hogy miért kellene ezt két lépcsőben megtenni, mert indokot nem hallottunk hozzá, csak azt, hogy nem jó, hogy egy lépcsőben lesz emelve, magyarul, hogy az eddigi 1 millió forintos betétbiztosítás az uniós csatlakozásunkkor 6 millió forintra fog növekedni. Az igaz, hogy egy bizonyos önrészt is vállalni kell a betétet elhelyező számára, de az egyének szempontjából a garancia mégiscsak nagyobb mértékét látjuk egy ilyen összegnél. Az más kérdés, hogy ennek milyen tőke- és garanciális hátterének kell lenni a banknál és egyéb fedezetet biztosító szerveknél.
A másik kérdéskör az anonimitás. A nemzetközi bűnözés olyan nagy mértékű kiterjedését láthattuk az utóbbi tíz-tizenöt évben, amely addig tabu témaként kezelt svájci banktitkokat is feloldásra késztetett. Ugyanebbe a logikai körbe illik be az, hogy az Unióban nem ismerik az anonim, a név nélküli betételhelyezések lehetőségét. Véleményünk szerint erre nagyon frappáns megoldást javasol az előterjesztő. Azt mondja, hogy az uniós csatlakozás után név nélküli, tehát anonim betétet megnyitni nem lehet, az addig megnyitottakról - mivel azok egy szerződéses formát is takarnak, azaz megszüntetni azonnal nem lehet őket - csak pénzt kivenni lehetséges, és ezzel egy átmeneti idő után mintegy elolvad az anonim számlák sokasága, és a csatlakozás után értelemszerűen már csak regisztrált adatok alapján lehet megnyitni majd betéteket.
Komoly kérdésként merült fel a törvénytervezet által a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöki körébe adható rendelkezési jog, amely egyelőre azt az aggályt veti fel, hogy - úgy néz ki - a kétharmados szavazás igénye miatt ez komoly tárgyalásokat tesz szükségessé az ellenzékkel. Nagy kérdés számunkra, hogy mit is akarunk ezzel elérni, azt-e, hogy a betétesek biztonságát garantálják majd a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének a rendelkezései, vagy netán azt, hogy ezzel a rendeletalkotási jogával a Pénzügyminisztérium vagy akár a parlament fölé nőjön. Ez az igazi kérdés.
A törvénytervezetet összességében a Magyar Demokrata Fórum részéről elfogadásra ajánljuk, és erre kérem a többi frakció képviselőtársait is.
Köszönöm szépen.
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvényjavaslat a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szól, és mindössze négy paragrafusból áll. Hende államtitkár úr expozéjában részletesen indokolta, hogy a kormány miért tért el az eddigi gyakorlattól, miszerint megpróbálta összevárni a Btk. módosítására vonatkozó különböző igényeket, és egyszerre - lehetőleg egy évben egyszer - egy nagyobb csomagban beterjeszteni azokat. Természetesen fontos a Btk. megismerhetősége és a hatályos szöveg nyomon követhetősége szempontjából a minél ritkább módosítás, ugyanakkor az is elengedhetetlenül fontos, hogy a büntető törvénykönyv naprakész legyen, és a háttérszabályok változásai, illetve az Alkotmánybíróság határozatai miatt szükséges módosításokra a megfelelő időben kerüljön sor. A kormány ebben a törvényjavaslatban ezt tette, amit az MDF képviselőcsoportja csak támogatni tud, hiszen a javaslat, rövidsége ellenére fontos szabályokról szól.
A módosítás első része alapvetően technikai jellegű változás, a hivatalos személy fogalmát igazítja hozzá a háttérszabályokban bekövetkezett, illetve az önálló bírósági végrehajtó-helyettes esetében rövidesen a bírósági végrehajtásról szóló törvényt módosító javaslat elfogadásával bekövetkező változásokhoz.
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 25. §-a bevezette a közjegyzői kar utánpótlását biztosító közjegyző-helyettesi intézményt. A törvény 29. § (2) bekezdése szerint a közjegyzőhelyettes a közjegyző utasítására és felelőssége mellett önállóan intézheti a közjegyzői ügyeket, az általa készített közjegyzői okirat érvényességéhez, a közjegyzői okiratról kiadvány vagy másolat kiadásához a közjegyző ellenjegyzése szükséges. A közjegyzőhelyettesnek ez a törvényben meghatározott feladatköre azt mutatja, hogy a közjegyzőhelyettes közhatalmi jellegű tevékenységet végez, ezért a közjegyzőhelyettest a Btk. alkalmazásában hivatalos személynek kell tekinteni.
A Btk. 137. § 1. pontjának i) alpontját a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény, a Vht. 310. §-ának (1) bekezdése iktatta be, mely szerint az önálló bírósági végrehajtó hivatalos személy. A Vht. módosításáról szóló, a kormány által 2000 júliusában az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat bevezeti az önálló bírósági végrehajtó-helyettes intézményét. Az önálló bírósági végrehajtó-helyettes a törvényjavaslat szerint közhatalmi jellegű tevékenységet végez, ezért indokolt az i) alpont kiegészítése az önálló bírósági végrehajtó-helyettessel.
A javaslat középső része reagál egy egészen friss, július 6-án közétett alkotmánybírósági határozatra is, nevezetesen arra, amely megsemmisítette a rémhírterjesztés tényállását. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a rémhírterjesztés tényállása egyike volt azon kevés tényállásnak a Btk.-ban, mely hatálybalépése óta gyakorlatilag változatlan szöveggel szerepelt a törvénykönyvben, így az alkotmánybírósági normakontroll előbb-utóbb várható és teljes mértékben indokolt volt. Az Alkotmánybíróság határozata a rémhírterjesztés törvényi tényállására vonatkozóan megállapította, hogy az szükségtelenül korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, illetve, hogy a tényállás egyes elemei határozatlanságuk folytán sértik a jogbiztonság elvét, ezért a törvényi tényállást alkotmányellenesnek minősítette.
Az Alkotmánybíróság a "köznyugalom megzavarására alkalmas" kifejezést túlságosan tágnak minősítette, és felhívta a figyelmet annak az alkotmányos sérelemnek a lehetőségére, amelyet a túlságosan általánosan megfogalmazott tényállási elem jelent. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a határozatában kifejtette, hogy a Btk. 270. §-ának (2) bekezdését nem találta alkotmányellenesnek, és nincs alkotmányos akadálya annak, hogy a törvényhozó büntetni rendelje a nagy nyilvánosság előtt tudatosan hamis tényállást, ha azt rendkívüli helyzetben, például közveszély színhelyén vagy háború idején követik el, és az a köznyugalom megzavarására vezethet.
A bűncselekmény törvényi tényállásának elemeit a Btk. 270. § (1) bekezdése határozta meg, ezért technikailag meg kellett semmisíteni a 270. § (2) bekezdését is. A fentiek alapján úgy gondolom, a kormány jó megoldást választott, amikor a javaslatban szereplően összevonta a két bekezdést, meghatározva a rémhírterjesztés elkövetési magatartását, azt a közveszély helyszínén történő elkövetésre korlátozta, és egyben pontosabb, valamint konkrétabb meghatározást adva, alkotmányjogilag aggálytalannak tűnő szöveget alkotott meg. Az emberek nagyobb csoportjában a zavar vagy nyugtalanság keltésére való alkalmasság pontosabb és a jogalkalmazók számára egyértelműbb útmutatást adhat, mint a megsemmisített tényállásban szereplő eredmény.
Végezetül a javaslat egy régóta terítéken lévő, a közvéleményt többször felkavaró, a média kiemelt figyelmét élvező kérdést is rendez. A képviselőtársaim is minden bizonnyal emlékeznek a különböző sportesemények, különösen a labdarúgó-mérkőzéseket megelőző, követő, illetve a mérkőzések során történt rendbontásokra, jogsértésekre, közkeletű nevén sporthuliganizmusra. Ez a viselkedés a valójában a sportot szerető közönséget elrettenti a stadionoktól, sportcsarnokoktól, komoly károkat okozva sportolóknak és szurkolóknak egyaránt.
Az államtitkár úr említette, hogy a kormány már huzamosabb ideje vizsgálja azt a kérdést, hogy a magyar büntető jogszabályok elegendő fellépési lehetőséget biztosítanak-e a sportrendezvények rendjét megzavaró, annak biztonságát veszélyeztető és az utóbbi időben egyre inkább eldurvuló rendbontásokkal szemben, és részletesen felsorolta azokat a büntető tényállásokat, melyek a leggyakrabban előforduló, illetve legnagyobb veszélyt jelentő cselekmények esetén alkalmazhatóak. Támogatandónak tartom a vizsgálat eredményeként született megoldást, melyet ez a javaslat tartalmaz.
A büntetőjogi szabályozás területén a túlzott szabályozást kerülni kell, így álláspontunk szerint helyes a kormány által javasolt megoldás. Valóban a sporteseménnyel összefüggésben történő elkövetések többlettényállási elemként, minősített esetként történő meghatározása túlzottan specifikus lenne, és nem járna többlet-visszatartóerővel. Az MDF-frakció támogatja azt a megoldást, mely szélesebb körben egy már meglévő büntető jogszabály alkalmazhatóságát kiterjesztve, egy indokolatlan joghézagot betömve oldja meg ezt a problémát.
A kulturális és sportrendezvények látogatása nem az alkotmányban biztosított gyülekezési jog gyakorlása, és ezek a rendezvények nem tartoznak a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény és a végrehajtására kiadott alsóbb rendű jogszabályok hatálya alá, és valóban nem lett volna jó megoldás ezen jogszabályok hatályát kiterjeszteni a fent említett rendezvényekre. Ez a helyzet a büntetőjogban azonban azt a szabályozást eredményezte, hogy a gyülekezési törvény hatálya alá nem tartozó rendezvényen történő rendbontásra nincs olyan tényállás, mint a gyülekezési jog hatálya alá eső rendezvényeken a gyülekezési joggal való visszaélés.
A javaslat ezt a problémát orvosolja, amikor a Btk. 228/A. §-a (2) bekezdésének hatályon kívül helyezése mellett a Btk.-t egy új alcímmel és egy új 271/A. §-sal egészíti ki, "rendbontás" elnevezéssel. A rendbontás bűncselekménye egységesen valamennyi nyilvános rendezvényen történő rendbontást két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett vétségként, a csoportosan vagy felfegyverezve való elkövetést pedig három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűntettként határozza meg.
(11.00)
A 271/A. § (4) bekezdésében található értelmező rendelkezés pontosan meghatározza a Btk. vonatkozásában a nyilvános rendezvény fogalmát, mely a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvényeken túl magában foglalja a közönség számára azonos feltételekkel nyitva álló kulturális és sportrendezvényeket is.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita tárgyát képező, a büntető törvénykönyv módosítására vonatkozó javaslat valóban rövid, azonban egyrészt kisebb területen ugyan, de az embereket régóta foglalkoztató problémára ad a büntetőjog sajátos eszközével választ, másrészt imponáló gyorsasággal reagál az Alkotmánybíróság döntésére, elkerülve ezzel a köznyugalom fenntartása szempontjából fontos területen a hosszabb ideig tartó szabályozatlanságot. Ezért arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy majdani szavazatukkal segítsék elő a törvényjavaslat elfogadását. A Magyar Demokrata Fórum egyetért a benyújtott törvényjavaslattal és támogatja is azt.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. A két törvénytervezet kapcsán röviden szeretnék kitérni a külső üzletrész problémakörére és az új szövetkezetekről szóló törvény általános problémakörére, aztán nagyon részletesen, szinte kizárólag, az új szövetkezeti törvény takarékszövetkezetek szempontjából való megvilágítását szeretném elmondani.
A külső üzletrészről szóló törvénytervezettel kapcsolatban jó néhány helyen ugyanaz a problémakör merül fel. Szeretnék itt egy konkrét anomáliát felvetni, ami számviteli szempontból is anomália, és ezt azért teszem, mert mások erre egyelőre még nem hívták fel a figyelmet. Arról van szó, hogy a külső üzletrészt hogyan lehet átváltani, harmadik személy felé fennálló tartozással csökkenteni. Ez rendben van, tényleg így szokott történni más országokban is, ahol már régebben van szövetkezeti élet - akár Dániában, amit sokan ismerünk, jómagam is.
Azonban van itt egy másik komoly gond; a megoldás leírt módja egy komoly számviteli problémát vet fel, mint említettem, ugyanis az üzletrész egy vagyon, amit a számvitelben jegyzett tőkének nevezünk, ami valamilyen arányban csökkenni fog, a csökkenéssel a mérleg forrásoldala kisebb lesz, az eszközoldal pedig marad, így könyvviteli szempontból egy fiktív nyereség képződik, ez után az ugyan nem valós, de a számvitelben megjelenő nyereség után pedig társasági adót kell fizetni annak a cégnek, amelyik egyáltalán nyereséges volt abban az évben. Reméljük, hogy nem tudatos ez a könyvviteli szempontból egyelőre paradox helyzet. Javaslom, hogy a probléma rendezésére az üzletrészekből leírt részt tőketartalékba kelljen helyezni, vagy valami történjen ezzel, de nyereségként ne jelenjen meg, ami nem az; több sújtás van a szövetkezeteken, ezzel most nem kellene tovább fokoznunk ezek számát.
Nagyon kritikus a 90 napos teljesítési határidő, és ezzel kapcsolatosan minden, ami a csődtörvényből következően a szövetkezetekre vonatkozik. Pontosan az, hogy nem tudom, van-e olyan szövetkezet, legyen az jól működő, tőkeerős, ami egy esetleges tömeges kilépéskor - ami nagyban inspirálja a jelenleg még beltagokat is, hogy megtegyék - 90 napon belül a külső üzletrészkiváltással és a várható nagy tagi kilépés következtében együttesen tudja teljesíteni a rá törvényi úton követelendő megváltást.
(A jegyzői széket Molnár Róbert foglalja el.)
A kiválásnak nagyon nagy inspirálója lehet az üzletrészek részjegy formává való alakítása során az, hogy jó néhány olyan tag van, akik igazából gazdálkodási tevékenységet már nem folytatnak, semmilyen üzleti kapcsolatuk nincs a szövetkezettel; ezek nagy része nyugdíjas, a másik része egy nagyon aktív gazdatársadalom, akik már önállósodtak olyan formában, hogy nem tartanak semmilyen módon igényt a szövetkezet szolgáltatásaira, sem gépekben, sem tárolásban, sem a kereskedelmi részében. El tudom képzelni, hogy ez a törvény életbelépésekor arra inspirálja őket, hogy azonnal lépjenek ki, és kvázi, a hiedelmekkel ellentétben ugyan, de teljes körű üzletrészt követeljenek.
Van egy általános probléma; azért mondom, hogy általános, mert a választási körzetemben minden létező szövetkezetnek írtam ezzel kapcsolatosan. Nagyon heterogén itt a kép, hiszen az áfészek - tehát fogyasztási szövetkezetek - véleménye is benne van, az ipari szövetkezetek véleménye is, és döntő többségében a mezőgazdasági szövetkezetek véleménye is. Tudom, eleve azzal fenntartással vagyunk, amikor egy szövetkezet úgymond a róla feltett kérdésre válaszol, hogy részrehajló, azonban úgy érzem, a helyismeret ebben egy kicsit átbillenti ezt a képet, azaz jó néhány év óta tudjuk pontosan, és jómagam is, hogy kik is ezek a szövetkezetek, kikből állnak, milyen tagsággal és milyen vezetéssel rendelkeznek most. Hála istennek, elmondhatom, hogy abban a körzetben, ahol választott képviselő vagyok, a tagság a nagyon aktív és az ő érdekeinek megfelelően működő elnököt, elnökséget választotta meg, és úgy gondolom, hogy nagyrészt kvázi jól működő szövetkezetek, többek között, térségünkre jellemzően, pinceszövetkezetek. Minden mást leválasztottak magukról, amit a '92-es törvény következtében lehetett, és azt kell mondanom, pinceszövetkezetként jól működnek, sőt - bár ez más téma - a bor jövedéki termékké válása óta szinte látványosan megindult a számlaforgalmuk, tehát a kereskedelmi tevékenységük. Azért mondok általános problémákat, mert mindegyik típusú szövetkezetnél - tehát fogyasztási szövetkezeteknél, ipari szövetkezeteknél és mezőgazdasági szövetkezeteknél - visszatérőek voltak ezek az általam jelzett problémák, de ezenkívül több aggály is fölmerült.
Ugyanilyen gond, hogy az üzletrészről szóló törvénytervezet 3. §-a leírja, hogy a közgyűlés hagyja jóvá az üzletrészek részjeggyé történő átalakítását és a kívülállók üzletrészei névértékének megállapítását. Az a kérdés merült föl, hogy mi van akkor, ha ezt a közgyűlés nem hagyja jóvá, tehát ebben az esetben mi is történik, ki a felelős, hogyan tovább. Nem látjuk a rendezését ennek a kérdésnek; mert az rendben van, hogy ő jogosult ennek a kérdésének az eldöntésére, de lehet, hogy azt mondja a tagság, hogy nem.
Teljesen a praktikum oldaláról próbálom ezt megközelíteni; arról ugyancsak tudomásunk van, mindegyik szövetkezeti vezető vagy az a tag, aki erre a kérdésre válaszolt, úgy fogalmazott, hogy úgy készülünk fel, hogy ez a törvény meg fog valósulni, és ebből a szempontból nézzük meg, mi az, ami akkor ránk hárul, és egyszerűen még a jó szándékunk ellenére sem fogjuk tudni egyelőre megvalósítani.
A problémák döntő többsége egy kérdéskörre csoportosul, hogy mi lesz az a vagyon, ami kifizetésre kerül, ennek milyen tárgyiasult vagy pénz formája lesz, magyarul, ki finanszírozza meg ezt az egészet.
(15.30)
Úgy veszem észre, hogy arra igazából a kormányzat nem tudott választ adni egyetlenegy formában sem, hogy esetlegesen felvállalja-e az FVM költségvetése ennek a 40-50 milliárdnak a kifizetését és a megsegítését a külső üzletrész-tulajdonosoknak, vagy netán valamely más keretből, a költségvetés keretein belül próbáljuk ezt rendezni, vagy netán valamilyen adóhoz kötött adóengedmény formájában próbáljuk ezt a kérdéskört rendezni, mint ahogy a beszélgetés során ötletként ez is felmerült. Igazából ez egy nagyon komoly probléma.
Az új szövetkezetekről szóló törvénynél pedig röviden: a tevékenységi kör problémaköre. Tehát, ha jól értelmezzük, a tevékenységi kör nagyon egyértelműen fogalmazza, hogy a szövetkezet gazdasági tevékenységét a tagjai gazdasági tevékenységével összefüggésben, annak eredményessége érdekében, valamint kulturális, oktatási, szociális igények kielégítése céljából végzi. Ez úgy értelmezhető, hogy nem engedi meg a szövetkezetnek termelő tevékenység végzését. Nem tudom, hogy ebbe az értelmezésbe beletartozik-e a termelő tevékenység végzése. Elnézést, ne tessenek haragudni, hogy újra a szőlőhöz és a borhoz kerülök vissza, de egy szövetkezet, amelynek jelenleg pincészete és feldolgozó egysége van, és palackozni fog, mert úgy szeretné utána a piacon értékesíteni a termékét, az árhatások miatt érthetően magasabb színvonalon szeretné eladni a bort, ezért például palackozik is, nem tudom elképzelni, hogy ott úgynevezett termelő tevékenységet, gazdasági tevékenységet ilyen értelemben ne végezzen. Vagy próbáljuk meg definiálni, hogy mit is ért az előterjesztő, a jogalkotó a termelő tevékenység fogalmán.
Ugyanígy nagyon nehezen érthető és értelmezhető, hogy a szövetkezet szolgáltatásai önköltségen végezhetők, nyereségre nem törekszik, az a tagok gazdaságában jelenik meg. Akkor rögtön gondolok a fogyasztási szövetkezetekre, áfészekre, hogy elnézést, de hogyan képzeljük azt, hogy valahogy megkülönböztetjük a tagokat, illetve a vásárlókat egy áfészboltban, hogy ő tag, neki másképp adjuk. Őszintén mondom, ezt egyszerűen nem értem, tehát csak a praktikum oldaláról szeretném felvetni ezt a kérdést, hogy jó, rendben van, ez lesz a törvény, de akkor tényleg hogyan is szeretnénk ezt megvalósítani.
Nos, ami még igazán a részletes problémához tartozik nekem, mint említettem - és most már csak az új szövetkezeti törvényről -, a takarékszövetkezetek kérdésköre. A törvény egyetlenegy szövetkezettípusra - ez pedig a lakásszövetkezet - mondja ki, hogy rájuk ez a törvénytervezet nem vonatkozna. Általános és generális véleményem, hogy ugyanilyen kivételként a takarékszövetkezeteket is nevesíteni kell. A takarékszövetkezetek nagyon érdekes módon léteznek ma a magyar gazdasági életben. Alapításuk tekintetében szövetkezet, működésük tekintetében azonban bank. Sőt, mindinkább bank, egyre inkább bank, és sokkal szigorúbb törvények vonatkoznak a takarékszövetkezetre a jelen pillanatban is a különböző hitelintézeti-pénzügyi törvények és banktörvények következtében, pénzügyi állami szervezetek felügyelete által, mint egyáltalán a szövetkezeti törvény azt definiálná.
Mondom, generális az a kérésünk, hogy a takarékszövetkezetekre ne vonatkozzon ez a törvény. Azonban, ha ez így nem teljesülhet, akkor csak néhány szemelvény kapcsán szeretném felvillantani, hogy a törvény előterjesztője hogyan gondolta megvalósulni azokat a problémákat, amelyekkel itt szembesülünk.
Azt mondja a 9. §-ban, hogy az alapszabályban a tag és a szövetkezet közötti gazdasági együttműködés tárgyát, feltételrendszerét kell nevesíteni, a tag személyes közreműködését, egyéb formáit kell nevesíteni. Mondom, mindig tegyük hozzá, hogy én kizárólag a takarékszövetkezetek oldaláról gondolkodom, tehát az egy bank. Tessenek értelmezni, hogy mit jelent a tag személyes közreműködése egyéb formában egy takarékszövetkezetnél és minden más paragrafusnál!
Ugyanígy nevesíti a 9. § 3j) pontjában, hogy az úgynevezett egyéb törvény által előírt feladatokat hogyan kell ellátni. Csakhogy a takarékszövetkezetekre nemcsak egyéb és ez a törvény vonatkozik, hanem, mint említettem, sokkal szigorúbb egyéb más törvények. Tehát itt úgy definiálja az értelmezésünk szerint, hogy kizárólag ez, és utána semmi más nem szólhat a takarékszövetkezetek kérdéséről, ami persze nem lehet, mert mondom, jelenleg is számtalan, nagyon szigorú pénzintézeti törvény szól a takarékszövetkezetek működésének a feltételeiről.
A 19. § (2) bekezdése számomra megfoghatatlan. A szövetkezet átalakulása vagy jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezőkkel való elszámolás után a szövetkezet fel nem osztható vagyonát az alapszabályban meghatározott szövetkezeti célra, más szövetkezet vagy szövetkezeti szövetség számára fel kell ajánlani. Megint tessenek elgondolni, hogy mit jelent ez egy takarékszövetkezet esetében! Végiggondolta valaki, hogy egy banki vagyont, amelyre nagyon szigorú prudenciális szabályok és minden egyebek vonatkoznak, egy átalakulásnál vagy megszűnésnél fel kell osztani, kötelező odaadni egy másik szövetkezetnek? Egyszerűen ezért és az ebből a szempontból sorozatos, visszatérő és véleményünk szerint megvalósíthatatlan paragrafusok által a törvénytervezetnek nem szabadna vonatkoznia a takarékszövetkezetekre.
Az egyik következő paragrafusban hasonló: a szövetkezet egy tevékenységével a tagjaival folytatott együttműködést, azaz nem üzletszerű tevékenységet, és a harmadik személy vonatkozásában végzett üzletszerű gazdasági tevékenységet foglalja magában. Kérdem én, hogyan valósítható meg a takarékszövetkezetek esetében a nem üzletszerű tevékenység. A bank arra alapult, amire - tudjuk, hogy mire -, és ebben sajnos fogalmi hiba is látható. Látszik, hogy az előterjesztő nem a takarékszövetkezetek szempontjából fogalmazta meg a törvényi előterjesztést, hiszen a hitelszövetkezetek és szövetkezeti hitelintézetek fogalma több helyen fel van cserélve. Tehát a hitelszövetkezet és a szövetkezeti hitelintézet teljesen két fogalom. A szövetkezeti hitelintézet kapcsán két terület bontódik szét, az egyik a hitelszövetkezetek - ez talán érthető -, a másik viszont a takarékszövetkezetek. Ennek a fogalmi, definícióbeli hibának utána egyenes következménye, hogy a takarékszövetkezetekre egyfolytában megvalósíthatatlan rendelkezések vonatkoznak.
Ugyan a magyarázó és indokló részében van egy apró utalás, hogy a hitelintézeti szövetkezetekre másképpen kell majd megfogalmazni bizonyos kérdéseket, de messze nem látjuk annak a lehetőségét, hogy egyáltalán e törvény életbelépésével lehet-e olyan feloldó szabályozást adni a takarékszövetkezetek részére, amitől azok nem válnak működésképtelenné. A felügyelőbizottságtól kezdve a tagi kiválásig végrehajthatatlan és érthetetlen az, amit ez az új szövetkezeti törvény tartalmaz.
A mezőgazdasági szövetkezetekre érthető, teljesen nyilvánvaló, hogy ott mit kell tenni és mi a célunk. (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Pontosan tudom, hogy az Európai Unióban az új típusú szövetkezeteknek mi a feladatuk, ők kapnak támogatást. Nagyon gratulálok az új típusú szövetkezetek támogatásához, ami az FVM egyik leglényegesebb támogatási formája (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de ismételten mondom, ez a takarékszövetkezetekre kivihetetlen lenne, és ezért más törvényben való szabályozás alá rendelését fogjuk javasolni.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Horváth Balázs a Magyar Demokrata Fórum nevében beterjesztett egy módosító indítványt, amely a rendőrség pénzügyi szerkezetét próbálja korrigálni. Miért kellett ezt javasolni? Azért, mert a beterjesztés egy olyan összegű bevételi növekményt ír elő, amely várhatóan nem teljesíthető a rendőrség részéről. Átlagosan, országos átlagban mintegy 61 százalékos növekedési kényszert ró a rendőrségre, hogy bevételei ennyivel növekedjenek, ugyanakkor az idei évet - amely még egy alacsonyabb bevételi előírást tartalmaz - sem tudják teljesíteni. Várhatóan 20-30 százalék körüli elmaradás lesz az idei évben is.
Mi következik ebből? Az következik, hogy nem látjuk biztosítottnak a rendőrség teljes évi költségvetését a 2001. és 2002. évre. Eközben, teljesen más okfejtés után, az okmányirodai rendszer átkerül az önkormányzatokhoz, elkerül tehát a rendőrségtől. Tudjuk, hogy annak az illetéke nem a rendőrséget illette meg, azonban számos kiegészítő tevékenység folyik és folyt az okmányolás mellett. Így például a biztosítótársaságok a szolgáltatásukat nyújtják, ugyanígy a fényképészek szolgáltatást nyújtanak, tehát a rendőrség épületében bérelt helyeket tartanak fönn.
Konkretizálva, például Bács-Kiskun megyében mintegy 15 millió forintnyi összeg csak a bevételi rész ebből. Ez várhatóan teljes egészében el fog maradni. Ami még további elmaradást fog jelenteni, az a következő: a rendszámtáblák és a címkék értékesítéséből származó bevétel át fog kerülni az önkormányzatokhoz. Ez nem baj, csak az a baj, hogy a rendőrségnél nem lesz ott. Tehát az elmaradt bevételek, ami a mostani átszerkesztés következtében be fog következni - például említettem, Bács-Kiskun megye esetében -, több mint 35 millió forint lesz. Ez természetszerűleg minden megyénél kimutatható, habár nem biztos, hogy ilyen arányszámokban, de nagyon jelentős arányszámokban mindenféleképpen tetten érhető.
Mire ösztönzi ez ezek után a rendőrség felső vezetőit? - akik gazdasági szakemberként kénytelenek valahogy az éves tervet teljesíteni, illetve működtetni a rendőrséget, merthogy ez nemcsak az ő feladatuk, hanem a lakosság elvárása is.
Közismert, hogy a rendőrség egyéb bevételi forrásai között Magyarországon elterjedt az úgynevezett, rendőrséget támogató alapítványok rendszere. Nos, ez az egyik legveszélyesebb út, hogy efelé még inkább elinduljanak a rendőrségek. Sajtóhíradásokból nyilvánosságra került, hogy bizonyos körök számos esetben nagy összegekkel támogatták ezeket a rendőrséget segítő alapítványokat, és utána kiderült, hogy bizonyos ellenszolgáltatást is kértek a rendőrségi felső vezetőktől vagy alkalmazottaktól, vagy éppen egy nyomozati szakaszban. Azaz: ha én adok neked valamit, akkor te is viszonozzál nekem valamit.
Ez egy roppant kellemetlen folyamat előszele, ha a rendőrségnek a pénzhiány következtében az alapítványok felé kellene elmozdulni. Nem gondolnám, hogy ezt a folyamatot nekünk erősíteni kellene azzal, hogy erről még törvényt is alkotunk, hogy olyan helyzet elé állítjuk a rendőrséget, olyan bevételi előírásokat kötelezünk rájuk, amelyeket biztosan nem fognak tudni teljesíteni.
A Magyar Demokrata Fórum szerintem mások számára is érzékelhetően, többször tanújelét adta annak, hogy a korrupció ellen minden tekintetben szeretnénk küzdeni; ha kell, a parlamenten belül, ha kell, az Igazságügyi Minisztériumon keresztül, ahol számos korrupcióellenes törvényt fogalmaztak meg - döntő többségüket már elfogadtuk -, és folyamatban van még mind a mai napig.
(12.30)
Ezért ezt a jelenséget, amely sajnos vélhetően a korrupció felé sodorhatja a rendőrség egyes tagjait, különösen veszélyesnek tartjuk, és ezt az indítványunkat, tudva, hogy a kormány egyelőre nem támogatta a benyújtott indítvány azon formáját, de a helyzet orvoslásaképpen változatlanul javasolni fogjuk a későbbiekben - és mindvégig fenn fogjuk tartani a javaslatunkat - hogy a bevételi előírásokat csökkentsük, az állami támogatást pedig növeljük, így próbáljuk meg stabilizálni a rendőrség helyzetét.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót. Nyilvánvaló, hogy az, amit az MSZP kért, hogy hogyan lehetne kiterjeszteni azok részére is a kedvezményt, akik nem tudják esetleg jövedelmük folytán igénybe venni, személyi jövedelemadó-kedvezményről beszélek, most beteljesül. Tehát innentől kezdve ugye azt kell támadni, ami mégiscsak valami pozitívumot hozna ebbe a rendszerbe, és nagyon érthető, hogy van egy alanyi jogú, egy jövedelemadó alapú kedvezmény és a kiegészítő kedvezmény. Nagyon szeretném majd megnézni az MSZP képviselőinek az arcát, amikor az alkalmazottak majd fölveszik az első fizetésüket 2001. január 1-jétől és 100 százalékban, szja levonása nélkül meg fogják kapni a teljes fizetésüket, a gyermekeiktől függően, de döntő többségükben bruttó fizetés nettó fizetéssé fog átalakulni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) 2001. január 1-jétől.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót. Elnök úr! Úgy érzem, hogy a kistérségimenedzser-ügyben a legilletékesebb talán mégiscsak a Magyar Demokrata Fórum. Amikor egy évvel ezelőtt Horváth Balázs képviselőtársammal együtt benyújtottuk azt az indítványt, hogy 500 millió forintot különítsünk el egy kistérségi hálózat létrehozására és abban egy főállású személy bérezésére, a vita során háromszor szavazta le a parlament az indítványunkat, mire a legeslegutolsó egyeztetés után a többség végre megértette, hogy miért szükséges a kistérségi menedzser személye. Azért, mert akik helyben a mindennapok életét élik - akár polgármesterként, akár képviselőként, akár magánszemélyként -, sok dologról csak annyit hallottak, hogy van Brüsszel, vannak különböző programok, meg vannak állami programok is, nekik is van talán egy kistérségi programjuk, és nincs közöttük kapcsolat. Arra gondoltunk, hogy végre kellene lenni valakinek, aki főállásban azzal foglalkozna, hogy a létező összes pályázat - Európát is értem az összes pályázat alatt - hogyan hangolható össze a kistérség programjával, hogy végre ne csak újságcikk legyen a kistérségben élők számára, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak és milyen célokat tűznek ki azokkal a pályázatokkal, hanem ezek fizikailag is elérjenek a kistérségekbe. Mint mondtam, nagyon hosszú volt ez a vita és ennek a kérdéskörnek a megértetése, de végül is sikerült.
Az más kérdés, hogy a technikai részek nem egészen úgy valósultak meg, ahogy mi azt elgondoltuk, de minden újnak megvannak a kezdeti nehézségei, és úgy gondoljuk, hogy a későbbiek során ezen tudunk még finomítani.
Köszönöm szépen.
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Két témával szeretnék kiemelten foglalkozni hozzászólásomban. Az egyik a tűzoltóságok, de ezen belül a közvélemény által kevésbé ismert köztestületi tűzoltóságokat szeretném reflektorfénybe helyezni.
Mintegy öt évvel ezelőtt elkezdődött egy átalakulási folyamat, amelyben az úgynevezett állami tűzoltóságok az önkormányzatok hatókörébe kerültek, és az addigi struktúrában, amely létezett egyesületi és állami szinten, kialakult a kettő között egy átmeneti szint, mert remélem, hogy ez az, amelyet úgy hívnak, hogy köztestületi önkormányzati önkéntes tűzoltóságok. Az elmúlt néhány évben ezek a köztestületi tűzoltóságok - jelenleg 33 ilyen van az országban - nagyon komoly fejlődésen mentek keresztül. Először is egyrészt biztosították az általuk védett területen a baleseti helyszínre való gyorsabb vonulás lehetőségét. Mert a kényszer azt hozta, hogy az addig telepített állami, majd az átalakulás után hivatásos tűzoltóságok olykor 25-30 kilométeres távolságban tudtak csak a védendő körzetükben eljutni az esetleges tűz helyéhez. Ekkor az önkormányzatok - nagy anyagi áldozatot vállalva és a törvényi felhatalmazás lehetőségével élve - kialakítottak egy kisebb centrumú köztestületi tűzoltóságot, ezzel átvéve a feladatot a ma hivatásos tűzoltóknak nevezett egységektől. És az átvétel után érthető módon közelebb kerültek azokhoz a településekhez, amelyek addig távol voltak a tűzoltólaktanyáktól, egy nagyon komoly infrastrukturális, szervezeti és minden egyéb kiépítésen kellett keresztül menniük.
(9.20)
Ma már ott tartunk, hogy ezek a tűzoltóságok teljes egészében ugyanazzal a technikai háttérrel rendelkeznek, mint a hivatásosok. Rájuk nézve is kötelező a 24 órás szolgálat, a 105-ös hívószám a körzetközpontban fog megszólalni, a végzettségi szintek ugyanúgy megkövetelendők tőlük is; ugyanúgy laktanyában, mint említettem, 24 órás szolgálati időben kell tartózkodniuk, és ugyanúgy a technikai-felszereltségi szintet kell nekik biztosítani. Azaz úgy tűnik, az elmúlt négy év fejlődése következtében a köztestületi tűzoltóságok minden tekintetben ugyanazt a szintet viszik döntő többségükben, mint a hivatásosok.
Van azonban egy óriási különbség a két forma között: a finanszírozás kérdése. Úgy érzem, tavaly átütő sikert aratott, hogy végre a köztestületi tűzoltóságoknak is egy bizonyos normatívaelv alapján került a pénz közvetlen felhasználásra, azaz az idei év az első, amelyben normatívában, előre kiszámolva tudják, hogy mennyi pénz fog hozzájuk érkezni - sokkal stabilabb lett a gazdálkodásuk. De hogy jelezzem, például a választási körzetemben két köztestületi tűzoltóság és egy hivatásos tűzoltóság létezik. Az adatokat összehasonlítva mintegy egyharmad-egynegyed annyi pénzből gazdálkodnak a köztestületi tűzoltóságok, mint a hivatásosok. Ezek óriási differenciák: 15-20 millióból gazdálkodnak a köztestületiek és 60-70 millió forintból a hivatásos tűzoltóságok. Hogyan pótolják ezeket a pénzeket? Az önkormányzatoktól és különféle alapítványoktól, és így próbálják még a szintet fönntartani.
Mondom, a kívülálló számára megkülönböztethetetlen, hogy melyik tűzoltóság melyik, mert ugyanazt a feladatot végzik. Valószínű, hogy ezt a helyzetet végleges formában majd csak a tűzoltóságokat szabályozó törvény módosításával lehetne egy szintre hozni, azonban a költségvetés tárgyalása jelen pillanatban folyik, és ezt a komoly támogatásbeli megkülönböztetést most van módunkban valamelyest orvosolni.
Ezért javasoltuk többen, több koalíciós képviselőtársammal, akik szintén tudják ugyanennek a problémának a lényegét - nem nagy összegekről van szó a költségvetés egészéhez képest, mintegy 150-200 millió forintról -, hogy rendezzük a köztestületi tűzoltóságok kérdéskörét. Majd pedig - ez már egy költségvetéstől független kérdéskör - törvényi újraszabályozással az általános normatíva elvébe kell beemelni őket is, hiszen a hivatásosoktól átvettek egy védendő területet, ugyanakkor nem kapták meg hozzá a szükséges anyagi hátteret.
Az önkormányzatokat óriási mértékben leterheli az a pluszkiadás, amelyet a köztestületi tűzoltóságok igényelnek. Mondok egy példát: egy kisváros mintegy 10 millió forinttal támogatja a köztestületi tűzoltóságokat, ugyanakkor egy nagyobb város csak 1,5 millió forinttal, szinte névlegesen, azért, mert ott állami pénzek érkeznek a hivatásos tűzoltóságokhoz. Pont az támogatja kevésbé, akinek esetleg a nagysága folytán és a várható nagyobb iparűzési adó és minden egyéb bevétele folytán sokkal jobban lehetősége lenne a támogatásra. Ez a két forma, mondom, ma még törvényileg különböző. Úgy érzem, fölösleges a különbözőséget fenntartani, azonosítani kellene a kettőt.
Van azonban egy megelőző része az egésznek, ez pedig a tűzoltó-egyesületek; azok, amelyek ma az ország legnagyobb létszámú egyesületét teszik ki, úgyszólván minden kistelepülésen ott vannak, és bármilyen helyzetben segítségül azonnal őket is hívják, sok esetben megelőzik a hivatásos vagy köztestületi tűzoltóságok odaérkezését. Közismert, hogy az egyesületi formában működő tűzoltóságok semmilyen komolyabb ellenszolgáltatást ezért nem kapnak; már majdnem olyan érzülettel, önkéntes alapon dolgoznak a tűzoltóságban, mint ahogy manapság az ápolónők már csak a szakma hitele és szeretete miatt dolgoznak, nagyon kevés pénzért; és ugyanígy akár a pedagógusokat is említhetném. Valahogy hasonló a tűzoltó-egyesületekben munkát vállaló egyesületi tagok helyzete is.
Még egy nagyon fontos szerepük van: annak a rengeteg fiatalnak az odacsalogatása az egyesületi élethez, és a tűzoltóság fontosságának a megismertetése egy olyan előfeladata ezeknek az egyesületeknek, amiből később utána kialakul a majdani hivatásos vagy köztestületi hivatásos tűzoltók sokasága.
Tehát nem lenne szabad ezt a láncolatot egyik pontján sem elszakítani, mert az utóbbi években látványos fejlődésen ment keresztül a hivatásos állományban a technikai és az anyagi oldal rendezése, de ez nem volt mindig ugyanilyen szerencsés az egyesületi, illetve a köztestületi tűzoltóságoknál. Hogy mondjak erre egy példát: ez évben az orosz államadósság fejében Lada Niva gépkocsik érkeztek különböző helyekre a Belügyminisztérium fennhatóságában. Nos, a tűzoltóságok mindegyike, a hivatásosok, kapott ilyen gépjárművet; teljes egészében elfelejtették, hogy van 33 köztestületi tűzoltóság. Szerencsére ők is kaptak, de használt, ugyan még nagyon jó állapotban lévő gépjárműveket, tehát ezeket a Lada Nivákat, de inkább csak úgy másodkézből, ha szabad így mondanom. Ugyanez a helyzet a védőruhákkal. Belügyminiszter úrtól tényleg nagyon lényeges volt az a bejelentés, hogy a tűzoltó-védőruhák teljes egészében lecserélésre kerültek a hivatásos állománynál. Nos, a köztestületiek, akik ugyanezt a feladatot látják el, most az, úgymond, levetett védőruhákat egy felújítás után fogják majd megkapni.
Ezek olyan hangulati elemek, amelyben nem kellene ezt a kettősséget szerintem továbbra is fenntartani. Ezért kérem és majd fogom kérni a későbbiekben, amennyiben korrekciós módosító indítványaink lesznek, hogy a parlament támogassa a tűzoltóságokkal kapcsolatos, nem túl nagy igényű kéréseinket.
A másik témakör messzebbre nyúlik vissza, hogy miért is született meg az indítvány, hiszen tavaly óriási nagy mértékű átalakulás történt a jövedéki szabályozásban: a bor jövedéki termék lett, annak minden várt előnyével és megtapasztalt keserűségével együttesen. Bízunk benne, hogy ennek lesz előnye, a jelei már érzékelhetőek. A végső cél természetesen az, hogy egyrészt megfeleljünk az európai uniós elvárásnak, másrészt pedig a hamis bor szoruljon ki, és ezáltal megélhetést adjunk a valóban becsületes termelők részére.
A jövedéki termékek esetében a teljes feladatot köztudottan a vám- és pénzügyőrség felügyeli, és a törvényben igen sok okmányolást bíztunk a vám- és pénzügyőrségre. A helyzet ez év júniusában, augusztusában csúcsosodott, amikor szembesült azzal a vám- és pénzügyőrség, hogy micsoda nagy munka áll előttük az okmányolás tekintetében. Teljesen átalakultak adminisztratív dolgozókká, képtelenek voltak az egyéb ellenőrzési és megelőző feladatokat, szolgálatokat ellátni. Azt gondoltuk, hogy a helyzet egy kicsit később majd csitulni fog - be kellett látni azonban, hogy nem.
Jelen pillanatban a nagyobb szőlőtermelő körzetek központjaiban a vám- és pénzügyőrségnél az oda beérkező és a beérkezésre kötelezett szőlőtermelők, pincészetek mintegy két-három-négy óra hosszás sorban állás után kapják meg azokat az okmányokat, amelyeket a törvény rájuk kötelezően előírt, de ezt a vám- és pénzügyőrség adja ki. Nagyon egyszerű példát mondok: ahhoz, hogy valaki az egyik pincéből beszállítson egy feldolgozó vagy egy továbbértékesítő, palackozó helyre, egy okmány szükségeltetik. Ezt csak a vám- és pénzügyőrség adhatja ki, azaz neki minden mozgásnál ott kell lennie. A pénzügyőrség erre nem készült fel, nem tudott felkészülni; egy óriási erőátcsoportosítást már megkezdtek, de ezek az alkalmazottak egyelőre csak tanulják a jövedéki szabályozás törvényét, és igazán nem hadra foghatóak.
(9.30)
Eljutottunk odáig, hogy a törvényben az általunk előírt feladatokat nem tudja betartani a vám- és pénzügyőrség. Nemhogy még azt is elvárnánk tőlük, hogy menjenek ki, és az éjszakai szállítmányozások kapcsán az útvonalon történő ellenőrzéseket hajtsák végre, mi több, a végeladóhelyeken nézzék meg, hogy a most már szigorú okmányolási rend rendben zajlik-e! Azaz, ha ebben nem tudunk hatékonyan a vám- és pénzügyőrség segítségére sietni, akkor nem tudunk fenyegetettségi érzetet kelteni azok felé, akik ezt a törvényt változatlanul ki akarják játszani, és bizony hamis bor fog megint bekerülni a rendszerbe. Erre sajnos most már a múlt hónap óta megint érzékelhető jel van. Az adótörvényben egyébként ezt a két kiskaput szerencsére még időben bezártuk - nagyon várjuk, hogy január elsejétől, amikor életbe lép, tényleg zár-e teljes egészében -, de egyben a vám- és pénzügyőrség nem tudja azokat a feladatköröket ellátni, amit mi nagyon várunk tőle.
Mi azt várjuk tőle, hogy ne azokat az őstermelőket és régóta folyamatos termelést felmutató pincészeteket zaklassák, akikről köztudott, hogy milyen becsületes tevékenységet folytatnak, hanem oda koncentrálják az erejüket, amikor az éjszaka leple alatt folynak az okmány nélküli borszállítások - nem akarom mondani, hogy miért okmány nélküliek ezek a borok -, aztán ez a végeladóhelyeken valamilyen látszatokmányokkal megjelenik és eladásra kerül. Amíg ezt a végpontot nem tudjuk lezárni, addig ne sokat várjunk attól, hogy ez a törvény teljesen ki tudja majd fejteni a hatását, és ha ebben nem lesz zárás, az egyik legkínosabb magyarázkodása lesz ennek a polgári kormánynak, hogy akkor mi értelme volt e törvény bevezetésének.
Én állítom, van esélyünk, hogy megmutassuk az értelmét, van esélyünk rá még akkor is, ha amikor a bevezetése megtörtént, akkor másfél-két évre tippeltünk - most is ezt mondom -, de ehhez kell a vám- és pénzügyőrség hathatós együttműködése.
Az adótörvényeknél elfogadtunk egy olyan módosító indítványt, amely szintén a gazdák és a termelők érdekében történt, amely nem volt beterjesztve a költségvetésbe; nem lehetett, hiszen az adótörvényeknél fogadtuk el. Ez pedig a következő: minden megyeszékhelyen január elsejétől kiváltható lesz a zárjegy, az a zárjegy, amely eddig csak egyetlen, a budapesti megnevezett vámhivatalnál volt kiválható. Ez azt jelenti, hogy a vám- és pénzügyőrségnek a tervezeten felül olyan új feladatot kell ellátnia, amelyre nem volt felkészülve sem a pénzügyi tárca, amely javaslatot tett a vám- és pénzügyőrség teljes költségvetésére, sem pedig maguk az érintettek, a vám- és pénzügyőrség teljes szerkezete. Hiszen itt egy olyan új okmányolást kell elvégezni, amelynek a biztonságos őrzését, szállítását és az ott levő dolgozóknak a képzését is el kell végezni, mert eddig ezzel a témakörrel nem foglalkoztak. De nagyon jogos, hogy minden megyeszékhelyen legyen kiváltható az adójegy, hiszen ne kelljen minden alkalommal, több alkalommal Budapestre utazni. Ez is, mint említettem, egy új fejlemény, amelyre valamelyest oda kell figyelnünk és a pénzügyi fedezetét megteremtenünk.
Van egy általános igény, hogy nyissunk új határátkelőhelyeket azokon a magyarlakta határszakaszokon, ahol valamikor volt, de a történelem sajnos ezeket bezáratta, és most tényleg fogadókészség van több ország tekintetében ezekre. Miniszterelnök úr is nemrégen nyitott meg egyet Románia felé, és hasonlóan további négy megnyitása előtt állunk. Ezek 24 órás szolgálatok, aminek a létszámbeli fedezetére egyelőre nem biztos, hogy elegendő az az összeg, amelyet a tervezet javasolt.
Én mindezeket együttvéve kezdeményeztem több képviselőtársammal mintegy 1 milliárd forintos forrásátcsoportosítást a vám- és pénzügyőrség részére.
Hangsúlyozom, hogy a mintegy három-négy hónapos előélet után jutottam el addig a gondolatig, hogy itt olyan probléma előtt állunk, amelyet egyelőre nem kezeltünk véleményem szerint megfelelően, mert a gyakorlati oldal mutatta meg, hogy itt úgy néz ki, hogy forráshiány van.
Én remélem, hogy a pénzügyminiszter úr is valamelyest akceptálni tudja a véleményünket. Tudom, hogy a tárgyalások folynak, de olyan értelmű indítvány, amely nem okozna túl nagy átrendeződést a költségvetésben, véleményem szerint befogadható. Ugyanakkor nagyon remélem, hogy a kormányprogram, amely a korrupcióellenességet zászlajára tűzte, most is eszünkbe jut, amikor szeretnénk, hogy egy hatóság a miáltalunk meghozott törvényi kötelezettségnek eleget tudjon tenni, és ezáltal bizonyos nem megengedhető folyamatoknak gátat szabni.
Úgy érzem, hogy az indítványom nem öncélú, mindannyiunkért szól, az egész parlament becsületéért szól, és leginkább még azokért a termelőkért, akik úgy gondolják, hogy hosszú távon szeretnének szőlővel, borászkodással foglalkozni. Köszönöm szépen. (Taps.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum támogatja a benyújtott törvénytervezetet, olyannyira, hogy mi várhatóan módosító indítványt sem szeretnénk benyújtani hozzá. Amihez szeretnénk módosító indítványt benyújtani, ahhoz nem lehet. Ennek egyetlenegy oka van: most került tárgyalásra és nem egy évvel korábban, mert igazi hasznát talán már akkor is láttuk volna, de ez a késedelem, remélem, nem okoz nagy tragédiát a szőlő- és gyümölcstermelők körében, és a törvénytervezet eléri az eredeti szándékát.
Aki a költségvetést forgatta, láthatta, mind az idei, mind a jövő évre a gyümölcs- és szőlőkataszterek összeírására van keret a minisztériumi fejezetben, 870 millió forint van az idei évre, és közel 500 millió forint a jövő évre e törvénytervezet megalapozásaként. Ezért mondom, hogy sajnálom, hogy már nem egy évvel korábban került sor erre, mert a következményei szerintem érezhetően fognak jelentkezni a magyar gazdaságban, különösen a két ágazat, a szőlő-, gyümölcstermelők körében.
Miért gondolom ezt? Azért, mert a bor jövedéki termékké válásával kapcsolatosan érezhetően felmerült az a kérdés, hogy tényleg mekkora területről tudunk egyáltalán... - olyan területről a szőlő esetében, amelyet művelnek, amelyről várhatóan termés is fog keletkezni. Az idei év furcsasága, hogy mivel nincs ilyen pontos nyilvántartásunk, a földhivataloknál mintegy 130-135 ezer hektárról tudnak, a hegyközségeknél azonban csak 80-85-90 ezer hektár az eddig regisztrált terület, a kettő közötti különbség, mintegy 30-35-40 ezer hektárnyi terület egyelőre lóg a levegőben.
Ez azt jelenti, hogy sajnos az idei év őszén a jövedéki törvény szigorítása miatt ezt a rést próbálja kihasználni néhány ügyeskedő. (Dr. Kis Zoltán: Bizony!) Most már nem sokáig, mert a lejelentési kötelezettség hamarosan le fog zárulni, de bizony kihasználják, mégpedig úgy, hogy a földhivataloknál szőlősként nyilvántartott, de igazából nem művelt területről szőlőt jelentettek le mint termést. Ez egy fiktív termés, de utána a hegyközségek bizony ki fogják adni a származási bizonylatot, mivel képtelenség most minden hegybírónak helybe kimenni, ellenőrizni, hogy az a szőlőterület létezik, nem létezik, ott mi a valós helyzet. A kiadott származási bizonylat után a hamis bor legyártása megtörténik. A hamis bor legyártásához és onnantól kezdve a forgalomba hozatalához pedig egy teljesen legális dokumentum van a hamisítók kezében. Sajnos, ez a műveletsor beindult. Véleményünk szerint a mintegy 40 ezer hektárnak a 30 százalékáról, tehát körülbelül 10 ezer hektárról biztosan fognak tudni hamis bort lejelenteni és ezáltal forgalomba hozni.
Ezt a piaci zavart, úgy érzem, a magyar piac talán el tudja viselni, de ha ez a törvénytervezet egy évvel előbb született volna meg, ezt a problémát már ki lehetett volna küszöbölni. Tehát jövőre még nagyobb bizalommal tekinthetünk afelé, hogy a becsületes gazdák érdekében várhatóan nagyobb lesz a szándék arra, hogy az ellenük tevékenykedő hamisítók ne tudjanak kárt okozni. Ez az egyik legjelentősebb része e törvénytervezetnek.
De van egy másik is, amelyről nem esett eddig szó, ez pedig ugyancsak egy nyilvántartási hiányosság miatt adódhat. A bérfőzött pálinkákról van szó. Nagyon kérdéses, hogy valóban annyi hulló cefregyümölcs, vagy akár ép, egészséges gyümölcs létezik-e ma Magyarországon, amennyi bérfőzetett pálinka ma Magyarországon készül. A szeszipari szövetségek állítják, hogy nincs is annyi gyümölcs Magyarországon, amennyi bérfőzetett pálinka ma létezik az országban. Nos, ez egy el nem dönthető kérdés mindaddig, amíg nem tudjuk, hogy mekkora a gyümölcsalapunk az egészre. Hiszen ha a nyilvántartás megszületik, ezzel nagyon pontosan lehet tudni, hogy mennyi az átlagtermés, ebből nyilvántartható lesz, hogy a belföldre, külföldre exportált és feldolgozott rész mennyi, és a statisztikai számarányokból tudjuk, hogy mennyi szokott általában a hulló gyümölcs lenni. Nos, ez az alapja utána az esetleges gyümölcspálinkáknak, és ezzel egész pontosan behatárolható lesz, hogy kinek van igaza a két jelenleg egymással szemben álló fél közül a vitában, kinek van igaza ebben a kérdésben, hogy valódiak azok a gyümölcspálinkák, vagy azok is cukor-cefre alapú, de lefőzött, valamilyen pálinkának nevezett alkoholos italok, mert én csak így merem ezeket nevezni.
Örömmel hallottam a miniszter úr expozéját, mert a törvénytervezetből számomra nem derült ki, hogyan fog a gyakorlatban megtörténni ez az összeírás. De a miniszteri expozéból hallhattuk, hogy jó helyismerettel rendelkező összeíró hálózatot kell kialakítani, mert a helyszíni bejárásnak is meg kell történnie. Ha ez így van, különösen szeretném, hogy megvalósuljon, és nagyon támogatom a miniszter urat ebben a gondolatában, mert igazából ez adja a lényegét. Arra a dűlőre ki kell menni, megnézni, hogy a nyilvántartott helyrajzi számon valóban ott van-e az a szőlő, az a gyümölcs, mert enélkül, ha bemondott adatok alapján dolgozunk, sajnos a törvény nem éri el az eredeti célját.
Így például nem biztos, hogy a VPOP-nál azok az adatok kerültek bevallásra, amelyeket mi majd szeretnénk felhasználni, hiszen éppen a jövedéki törvény felemássága vagy az ahhoz való viszonyulásunk miatt nem mindenki úgy vallotta be, vagy azt vallotta be, ahogy és amit kellett volna, vagy éppen megosztotta a területet, mint hallhattuk, hogy ne kelljen bevallani. Tehát a VPOP-nál, attól tartok, nem lesz hiteles a valós helyzet regisztrációja, ezt csak helyszíni bejárással lehet megoldani. A helyszíni bejáráshoz szerintem kikerülhetetlen a helyszínt legjobban ismerő hegyközségeknek és azok vezetőinek, a hegybíróknak és a hegyközségi elnököknek a bevonása. Úgy gondolom, náluk jobban manapság senki sem ismerheti a szőlőterületet, de úgy gondolom, ez a gyümölcsösökre is igaz kell hogy legyen.
Éppen ezért, és itt kitekintek a költségvetés egy részére, a hegyközségek kellemetlen helyzetben vannak. A 2001. évi költségvetési törvénytervezet szerint kisebb összegekkel fognak tudni gazdálkodni, mint amiből most, 2000-ben gazdálkodtak. Ezért fogom kezdeményezni az átcsoportosítást. Zsikla Győző képviselőtársam is pontosan ismeri ezt a helyzetet, mert átbeszéltük, hogy várhatóan mintegy 30 millió forint átcsoportosítás kellene a hegyközségek számára, hogy ezzel biztosítani tudjuk, hogy azt a szakértői hálózatot ők építsék ki, és ők maguk is vegyenek részt benne. De még számtalan államtól átvett feladatot látnak el a hegyközségek, ezt csak mellékesen megjegyzem, amelyre most egyelőre pénzelvonás a válasz a költségvetés-tervezetünkben.
Ezért nagyon kérem a miniszter urat, hogy belső átcsoportosításokkal a megtett javaslatunkat fogadják be. Úgy érzem, találunk hozzá egy olyan lehetséges forrást az agrárgazdasági beruházásokból, mintegy 30 millió forintot, amellyel szinten tudjuk tartani a hegyközségek helyzetét, és e nagy munkába majd hatékonyan be tudjuk vonni őket is.
Karakas képviselő úr felszólalására csak röviden térnék ki. Sajnálom, hogy nincs itt, de egy általánosságot fogalmazott meg a szőlőterületek elhagyásával kapcsolatosan. Ő visszavezette ezt a kárpótlásra. Elnézést kérek, nem a kárpótlás miatt hagyják el az emberek a szőlőterületeket, hanem azért, mert nem gazdaságos azt művelni. Tehát egy teljesen más logika miatt vannak sajnos elhanyagolt szőlőterületek, ez pedig a gazdaságosság. Ameddig nem lesz rendteremtés a belpiacon, főleg a fehér szőlő, fehérbor területén, addig lesznek gazdaságtalan szőlőterületek, azt bizony ott is fogják hagyni, mert senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy gazdaságtalan tevékenységet hosszú távon folytasson. Tehát teljesen más az aspektusa annak, hogy miért van elhanyagolt szőlőterület. Ezt elég csúnya dolog a kárpótlásra visszavezetni véleményem szerint. Tessék megnézni a Duna-Tisza-közét, hogy ott micsoda pompás - azt kell mondanom - szőlő-, gyümölcskultúrák vannak, pedig ott is szövetkezetek, téeszek és állami gazdaságok voltak, minden ugyanúgy, ahogy az általa említett badacsonyi, Balaton-felvidéki területen.
Az egész törvénytervezetben, úgy érzem, a minisztérium egy stratégiai lépésre szánta el magát, mert ezt stratégiai lépésnek mondom, hogy végre átfogóan meg kell tudnunk, hogy mi van ma Magyarországon a szőlő-, gyümölcsterület illetékességi körben.
Ugyanis ez - ha az összeírás megtörténik - garantálni fogja, hogy az ott élőknek egy biztonságos megélhetést nyújtson, hiszen az állam, a kormány fel tud készülni, hogy mekkora az az ültetvényterület, mekkora a betakarítható termésmennyiség, mennyi a feldolgozási kapacitás, mennyi lesz ebből az exporthányad és mennyi a belföldi hányad, kiszámíthatóvá teszi a piacot. S az a leglényegesebb, hogy kiszámítható legyen a piac, ezáltal hosszú távon az ott élőknek megélhetést biztosít. Ezért nagyon fontos, s azért mondtam, hogy stratégiai jelentőségű ez a törvénytervezet.
Köszönöm szépen. A Magyar Demokrata Fórum - mint említettem - támogatja a benyújtott törvénytervezetet. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)
(11.00)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Bauer Tamás képviselőtársunk által említett plágiumperrel kapcsolatosan: csak annyiban szeretnék visszatérni erre a kérdésre, hogy ez a most már elfogadott változat szerint is úgy néz ki, hogy működni fog, míg a szabad demokraták által beterjesztett csak működhetett volna. Ez nagyon lényeges kérdés, mert ő tényként állította, hogy az övék működik, és annak a célnak megfelelően működik, ahogy ők annak idején beterjesztették.
De ez '98 után nem nagyon működhetett, mert ellenzékként próbálták beterjeszteni, aminek megfelelő háttérrésze nagyon nehezen volt bizonyítható, ezért a kormány és a parlament nem is fogadta el az ő indítványukat. Ha ezt megelőzően, tehát a '98 előtti időben tették volna mindezt meg, akkor most beszélhetnénk arról, hogy tényleg úgy, tehát a terveknek megfelelően, hatékonyan működött volna-e, ahogy ő azt most itt tényként beállítja.
Tény az, hogy ez a kiegészítő rendszer most került bevezetésre ezzel a megemelt összeggel, és annyiban különbözik az SZDSZ-étől, hogy ez működni is fog. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MDF soraiban.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. A Belügyminisztérium fejezetében már az eddigi módosító indítványaink kapcsán is különös hangsúlyt helyezett a Magyar Demokrata Fórum a tűzoltóságok kérdéskörének, helyzetének javítására. Ezen belül is nem győztük számtalanszor ismételni, hogy a magyar közvélemény előtt elég nehezen érthető az a sokfajta tűzoltóság, ami létezik, és ezen belül is a köztestületi tűzoltóság volt, amely kezdeményezésünkre, az elfogadott indítványok hatására, egy nagyobb összegű támogatást kapott 2001-ben és 2002-ben. Azonban az alapokat minden bizonnyal azok az önkéntes tűzoltó-egyesületek adhatják minden tűzoltóságnak, amelyek rendkívül nehéz körülmények között végzik munkájukat.
Tudjuk, hogy az önkormányzati hivatásos tűzoltók és az önkormányzati köztestületi tűzoltóságok most már - az indítvány elfogadásának következtében - tűrhető helyzetben, tűrhető anyagi körülmények között - habár ez az anyagi körülmény sosem elég, de mégis tűrhetőnek kell minősíteni - végzik, végezhetik majd munkájukat. De a tűzoltó-egyesületek, amelyek a legnagyobb számban megtalálhatók a településeken, és több mint száz évre visszavezethető az egyesületi formájuk, olyan különleges egyesületek, ami nem hasonlítható össze egyéb egyesületi formákkal, és ezért indokoltnak tartjuk, hogy az állami támogatásuk nagyobb legyen. Miért szükséges ez? Azért, mert ezek az egyesületek képezik annak az alapját, hogy majdan az önkormányzati köztestületi, majd pedig a hivatásos tűzoltók egyáltalán állománybeli tagot föl tudjanak venni, és valaki hajlandó legyen abban az életformában olyan fizetésért tűzoltómunkát vállalni és olykor kockáztatni saját testi épségét is. Ezek az egyesületek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy kialakítsák a fiatalokban, az önkéntesekben a védekezés szükségességének az érzését, az egymás megsegítésének szükségességét és a bajtársiasságot, ami nagyon fontos a tűzoltóságok életében.
Mindemellett természetesen tudjuk, hogy az egyesületek nem olyan technikai felszereltséggel állnak rendelkezésre a védekezésnél, mint a hivatásos vagy a köztestületi tűzoltóságok. Azonban az összes statisztika birtokában nyugodtan állíthatjuk, hogy sok esetben a riasztás helyére hamarabb odaérnek, merthogy közelebb vannak a helyszínhez ezek az egyesületi tűzoltókocsik és azok személyzete, mint a messzi körzetközpontoktól érkező hivatásos vagy köztestületi tűzoltóságok.
Ezek az egyesületi formában működő tűzoltók elvileg semmilyen hivatalos anyagi támogatásban nem részesülnek; valóban egyesületi formában, szinte az életformájuknak tekintve végzik ezt a munkát. Nagy baj lenne, ha a későbbiekben, amikor a tűzoltók folyamatos munkájának fenntartása érdekében továbbra is biztosítani kellene a személyi létszámot, nem lenne utánpótlás. Ebben, mint mondtam, nemcsak a bér az egyedüli fontos kérdés, hanem az a szellemiség, amelyet leginkább manapság a tűzoltó-egyesületeknél tapasztalhatunk.
Fölvállalták és végzik, hogy a szabadidejük egy részét a tűzoltó-egyesületek klubhelyiségeiben és rendezvényein töltsék el, ott társasági, valamint versenyeztetési gyakorlatokon vesznek részt. Ezekre a versenyeztetésekre természetesen ugyanúgy pénz kell, mint ahogy sok mindenre pénz kell, de egyben egy olyan generációs utánpótlásról gondoskodnak, amire a hivatásos és köztestületi tűzoltóságoknak a továbbiakban is mindenféleképpen szükségük lenne.
Nagyon nehéz azt mondani, hogy ezek az egyesületek a legmagasabb szintű technikával és szakképzettséggel rendelkeznek, mégis, mint említettem, nem képzelhető el manapság olyan komoly baleset, katasztrófa, belvíz, árvíz elleni küzdelem, amelynél a tűzoltó-egyesületek a teljes technikai eszközükkel és a teljes személyzetükkel föl ne vonulnának. Ezek az emberek - mint említettem - teljesen mást végeznek főállásban, ugyanakkor a riaszthatóság teljes mértékben megvan náluk, bármikor otthagyják az addigi munkahelyet, ha éppen szükséges, a baleset vagy a kárelhárítás helyszínére sietnek.
(16.40)
A módosító indítványomban fogom javasolni, hogy a Belügyminisztérium fejezetéből, az eddig elég nehéz körülményeken való változtatás szándékával, mintegy 100 millió forint kerüljön át a tűzoltó-egyesületekre. Erre annak érdekében van szükség, hogy a költségvetési ellehetetlenítésükkel ne szakítsuk meg azt a hagyományt, amely - mint említettem - több mint száz évre vezethető vissza, és vegyük figyelembe azt a kényszerűséget, hogy márpedig a tűzoltók munkájára nagyon nagy szükség van, ugyanakkor éreztessük azt, hogy az általuk, szinte semmi pénzért végzett munkára továbbra is szükség van. Igazából a lakosság körében akkor tudja meg valaki, hogy mekkora szükség van a tűzoltóságra, amikor elszenvedte az első káresetet, legyen ez belvíz - amelyről az utóbbi két évben, azt hiszem, mindenki megtudta, hogy mit jelent -, vagy legyen ez akár egy tűzeset, egy katasztrófa. Ilyen esetekben a leghadrafoghatóbb állomány, ezt biztosan állíthatjuk manapság, a tűzoltóság.
Tehát arra kérném a képviselőtársaimat, hogy a tűzoltó-egyesületek további munkáját támogassák. Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiból.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium keretében a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa részére szerettem volna még az előző módosítóindítvány-csomagban mintegy 30 millió forintos támogatást javasolni. Azért tettem ezt, mert a következő éves és kétéves időszakra vonatkozólag kevesebb az előterjesztett támogatási pénzösszeg, mint amennyiből a tavalyi parlamenti szavazásunk következtében gazdálkodhatnak az idei évben.
Úgy gondolom, nem kell bizonygatni, hogy mekkora problémát jelentett a hegyközségek életében is a bor jövedékivé válása, az az adminisztrációs pluszteher, amely kizárólag most az ő kezükön megy keresztül. A szőlő- és gyümölcsültetvények összeírásánál is - amelyről a múlt héten megkezdődött a vita - különös feladat hárul majd rájuk, szükség lesz az ő segítségükre. Ezért nagyon indokoltnak tartom, hogy az egyetlen szakmai szervezet munkáját - amely talán próbálja a valóságos helyzetet összefogni, ebből aztán statisztikai adatot képezni és segíteni a gazdálkodókat, hiszen ők vannak leginkább, legközvetlenebb kapcsolatban a termelőkkel -, ezáltal a gazdálkodók életét megkönnyítsük. Ehhez a költségvetési összegükben valamelyes növekményt kellene biztosítani.
A módosító indítványunkban, amelyet Zsikla Győző képviselőtársammal nyújtottunk be, mintegy 30 millió forintot indítványozunk, ezzel gyakorlatilag még mindig csak szinten tartjuk a teljes évi költségvetésüket. Nagyon reménykedünk abban, hogy megfelelő forrást is találtunk most ebben a szakaszban. Kérném a képviselőtársaim támogatását, hiszen a bor- és szőlőkérdésben parlamenti párttól függetlenül rendszerint támogatni szoktuk az indítványt, ha az megfelelő célt szolgált. Úgy érzem, ez is ilyen, és kérném szépen a teljes parlament támogatását.
Köszönöm szépen.
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Több soron, a Lentner Csaba képviselő úr által benyújtott indítvány kapcsán, de eljutottunk a tegnap esti mezőgazdasági bizottsági üléshez, amely valójában tényleg ugyanezt a kérdéskört feszegette. A Magyar Demokrata Fórum ottani szavazását koalíciós társaink negatívumként ítélték meg. Ugyanakkor csak tisztázom, tartózkodtunk az ott feltett kérdés kapcsán. (Közbeszólás az FKGP soraiból: Diszkrét nem!)
Ugyanis nem történt más, mint hogy azt gondoljuk, hogy a külső üzletrész-tulajdonosokat kárpótolni kell, valóban meg kell adni nekik azt, amit már az Alkotmánybíróság is elrendelt. Ez nem lehet kérdés. Ugyanakkor van egy olyan érintett kör, ez pedig továbbra is az alanyi jogú üzletrész-tulajdonosok köre, akik '92-99 között váltak azzá. Ezzel az önök által tegnap szavazásra javasolt kérdés, módosító indítvány abszolút nem foglalkozik. Ugyanakkor az eredeti változatban, amely benyújtásra került, a vásárolt üzletrész-tulajdonosokat a szövetkezetnek 100 százalékos értéken kellene megtérítenie.
Ugyanakkor önök tudják, hogy a 100 százalékos üzletrész-megtérítés mit jelentene a szövetkezet életében. Ezért a Magyar Demokrata Fórumnak az volt az álláspontja, és most is az, hogy figyelembe kell venni a '92-99 közötti alanyi jogú üzletrész-tulajdonosokat is ebben a folyamatban. Természetesen elsősorban a külső üzletrész-tulajdonosok mindazok, akikről ez a törvény igazából szól, de ez az eljárási folyamat nem indíthat el csődhullámot a szövetkezetek életében.
Tisztázni kell, hogy kik is azok, akik továbbra is a mezőgazdaságban szeretnének foglalatoskodni. Ha ők akarnak, akár az utólagos kárpótlás után, ha újra alakítanak szövetkezetet, és tényleg nem akarják kivinni a vagyont a mezőgazdaságból, ezt tehessék meg, az állami garanciával kezdhessék újra a működésüket a mezőgazdasági vállalkozásukban, akár az új szövetkezeti forma szerint, merthogy közben egy törvényt is el fogunk fogadni az új szövetkezeti törvényformuláról.
E feltételeket viszont nem teljesítette a tegnap önök által elfogadásra javasolt változat. A tegnapi ülést megelőzően a három párt koalíciós képviselői elfogadtak egy keretszabályozást, amelyben benne volt mindaz a kérdéskör, amelyet mind a Kisgazdapárt, mind a Fidesz, mind a Magyar Demokrata Fórum általános érvényűnek tartott, azonban az idő rövidsége miatt a módosító indítvány szöveges változata nem készülhetett el tegnap este hét órára, amikor újra össze lett híva a mezőgazdasági bizottság.
Ezért ebben a helyzetben azt gondoltuk, hogy amíg a három párt koalíciós képviselői által keretszabályként és alapfeltételként megfogalmazott indítványi részeket nem tartalmazza a módosító indítvány, addig nincs értelme egy olyan módosító indítványt elfogadni, amely nagyon nagy feszültséget okoz az érintettek körében, megkülönbözteti az üzletrész-tulajdonosokat, a szövetkezet működésében nem látjuk, hogy hol lesz esetlegesen garancia arra, hogy akik a későbbiekben akarnak szövetkezeti formában működni, azok működhessenek.
(11.20)
Tehát ne okozzunk csődhullámot ezzel az eljárási folyamattal! Az indítvány erre sajnos nem adott megnyugtató választ, ezért a Magyar Demokrata Fórum tartózkodott.
Önök ma délelőtt azt az indítványt - főleg a Kisgazdapárt részéről - szerették volna megindokolni, amit szerintem nem lett volna szabad ilyen vérmérséklettel védeni, merthogy ez az indítvány nagyobb bajt okozott volna, mint ami az önök eredeti szándéka, hogy kárpótolni kell, ki kell fizetni a külső üzletrész-tulajdonosokat. Ebben mindenki egyetért, én is, az MDF is.
Hogy milyen érdekes a sors, a Magyar Demokrata Fórum kitartott, kitart, és emellett még módosító indítványával is jelzi, hogy ezt a keretet továbbra is támogatni kell. Azonban pár perccel ezelőtt a kormányülésen elhangzottak alapján, úgy kell mondanom, meg nem erősített hírek szerint a kormány, úgy tűnik, hogy az MDF változatát fogja támogatni, miszerint figyelembe fogják venni a '92 és '99 között alanyi jogon üzletrész-tulajdonosokká váltakat is, és részükre 2002 júniusig kell majd a kifizetést 100 százalékon eszközölni, júniusig kell a '92-ig külső üzletrész-tulajdonosok üzletrészproblémáját megoldani.
A Magyar Demokrata Fórum azt gondolja, hogy ahol az állam kamatmentes kölcsön formájában támogatja ezt az üzletrész-kifizetési akciót, mert ezt tényleg csak állami segítséggel lehet megoldani, ez manapság már nem kérdéses; ha ilyen nagy összeget fordít erre a kérdéskörre, a mezőgazdaság megsegítésére, azok a szövetkezetek, amelyek nem bírják az egyéves határidőn belül visszafizetni ezt a kamatmentes kölcsönt, ott az állam váljon ezekben a szövetkezetekben tulajdonossá, mert azt meg parlamenti képviselőként nem szeretnénk, ha az állami vagyon veszendőbe menne egy mindenki által javasolt jó szándékú kárpótlási folyamat miatt, és mégiscsak az állami vagyon vesztését látnánk.
Ezért úgy néz ki, hogy e peremfeltételekkel a kormány bölcsebb döntést hozott, mint amit akart volna tegnap a mezőgazdasági bizottság, és reális esélye van annak, hogy érdeksérelem nélkül az üzletrész-tulajdonosok körében a teljes körű kárpótlás meg fog történni.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Csatári József képviselő úrnak a gondolatára szeretnék reflektálni. A Magyar Demokrata Fórum, mint említettem, nem szavazta meg azt az indítványt, amelyet a Kisgazdapárt nagyon szeretett volna szavazásra vinni az üzletrésztörvénnyel kapcsolatosan. Nem szavazta meg, és jól tette, mert mint említettem, a kormány a ma délelőtti ülésen - meg nem erősített híreink szerint - a Magyar Demokrata Fórum álláspontjához nagyon-nagyon közeli javaslatot fog benyújtani és a javaslat mellett fog érvelni. Ez azt jelenti, hogy a legérintettebb személyek részére konfliktusmentesen fog végrehajtódni az üzletrész megvásárlása és a szövetkezeti lét további fennmaradása.
Nagyon nagy kapkodás van ezen a szinten. Ez abból is látszik, hogy a kisgazda frakció itt az ülésen mást mond, mint amit a miniszterük vagy az államtitkáruk képvisel a kormányban ezek szerint. Én nem tudom, ez hogy van, de erre talán oda kellene figyelni. (Dr. Lentner Csaba: Így van!) Egy bölcs barátom szerint, aki a kapkodással kapcsolatban tett egy megjegyzést - és ez most jellemző az üzletrészek kapcsán is -, a kapkodó ember rosszabb, mint az, aki nem csinál semmit. Most körülbelül itt tartunk az üzletrésztörvénynél.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF és a MIÉP padsoraiból.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A vitában - habár 27 módosító indítványt adtam be, és a tévén keresztül néztem - direkt nem vettem részt, látva azt, hogy milyen hangulat alakult ki. Megértek kormánypártot is, ellenzéket is, mindazt a stílust és viselkedést, amit tanúsítottak. Nehéz ehhez a törvényhez hozzászólni, sok oldalról jogos, sok oldalról jogtalan információkat halmoztunk fel, ez igaz.
De én egyetlenegy kérdéskörre szeretnék visszatérni, és nem is akarok bekapcsolódni az itt elhangzott közel két óra hosszás vitába. Nyomatékosan szeretném kérni, hogy a takarékszövetkezetekre az új szövetkezeti törvény ne vonatkozzon. Én ezzel kapcsolatosan adtam be módosító indítványt, kapcsolódó módosító indítványt is. Nem tudom elképzelni, hogy ez a takarékszövetkezeteket ne úgy érintse, hogy azok ne alakuljanak át részvénytársasággá, vagy ne szüntessék meg a kistelepülésen levő fiókszervezeteiket és minden egyebet, magyarul, egy teljesen más rendszert fognak létrehozni a takarékszövetkezetek, mert ez a törvénytervezet az esetükben nem fog működni, akárhogy szeretné is az előterjesztő.
A többi részéhez én magam nem kívánok kommentárt fűzni, módosító indítványommal megtettem az észrevételt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az utóbbi idők egyik súlyos közlekedési balesete hívta föl a figyelmet arra, hogy talán túl sokan vannak, akik a megkülönböztető jelzés használatára jogosultak. A kormány szándékának megfelelően a Belügyminisztérium példás gyorsasággal elkészítette azt a rendeletet, amely újraszabályozza a megkülönböztető jelzésre jogosultak körét, ez esetben csökkentésről van szó.
A rendeletből - valószínűleg figyelmetlenségből - kimaradt az önkéntes tűzoltó-egyesületek megkülönböztető jelzés használatára vonatkozó jogosultsága. Azoké az önkéntes tűzoltó-egyesületeké, amelyek - mint tudjuk - tűzoltás, viharkárok, hóakadályok, árvíz, belvíz esetén kiemelten részt vesznek a kárelhárításban. Vonulásukat nagyban segítette a megkülönböztető jelzés használata. Természetesen úgy gondoljuk: rájuk is érvényesnek kell lenni, hogy megkülönböztetett jelzésű gépjárművet csak az vezethet, aki a szigorú vizsgán átesett. Sok esetben az önkéntes tűzoltó-egyesületek hamarabb érnek a kár helyszínére a távolság rövidsége miatt, mint a hivatásosok. Egyben nem jellemző rájuk, hogy súlyos szabálytalanságokat követtek volna el, ilyen statisztika egyszerűen nem is ad számot arról, hogy vonulásuk következtében valamilyen balesetet okoztak volna.
Van még egy érdekes tény: tudjuk, hogy a tűzoltó-egyesületek Nyugat-Európából számos tűzoltóautót kapnak ajándékba, amelyek természetesen föl vannak szerelve a megkülönböztető jelzéssel. Ebben az esetben úgy néz ki, hogy kénytelenek lennének azt leszerelni.
A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint a rendeletnek a tűzoltó-egyesületet nem egyesületként, hanem közérdekű feladatot ellátó szervezetként kellene a későbbiekben besorolni. Ezzel ha utólag is, de jogosulttá válnának továbbra is a megkülönböztető jelzés használatára. Várom államtitkár úr válaszát. (Taps a kormánypártok soraiból.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm a biztató szavait, hogy ez esetben természetesen szakmai okok miatt felül kell vizsgálni, hogy milyen eszközparkkal rendelkeznek, de mint köztudott, az önkéntes tűzoltó-egyesületek Magyarországon több mint százéves múltra tekintenek vissza, és az egyik legfejlettebb egyesületi formában végzik önkéntesen a legveszélyesebb feladatok egyikét.
(14.50)
Nos, a több mint százéves múltban a megkülönböztető jelzés használatára mindenkor jogosultak voltak.
Azt kérem szépen, hogy ezt a folyamatos múltat ne szakítsuk meg ezzel a rendelkezéssel, hiszen tudjuk, hogy a régi időkben ez kürt-, harsonaszó volt, a mai kornak megfelelően természetesen a megkülönböztető jelzés modernebb változatait kellene nekik használniuk. Ebben az esetben reméljük, hogy közmegelégedésre - úgy, ahogy eddig - fogják tudni végezni továbbra is kárelhárító és tűzoltó munkájukat.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyban hasonló kérdéskört teszek föl, mint Torgyán József képviselőtársam. Gyakorlatilag mi is azt észrevételezzük, hogy a földalapú támogatásoknál az 1. számú melléklet egy olyan kitételt tartalmaz, amely alapján véleményezzük, hogy lehetetlen igénybe venni a földalapú támogatást. Márpedig ez azt jelenti, hogy akkreditált talajlaboratórium által elvégzett, öt évnél nem régebbi talajvizsgálatot kell tenni mindazoknak, akik valamely helyrajzi számon nyilvántartott földterület után igénybe szeretnék venni a földalapú támogatást.
Megjegyzem, egy ilyen vizsgálat ma körülbelül 30 ezer forintba kerül, tehát minimum négy hektáros az a terület, amellyel a legkisebb földterületet is nézve az igénybe vehető támogatások tekintetében, amely 12 ezer forint hektáronként, egyáltalán érdemes a vizsgálatot elvégezni, hogy ne jöjjön ki mínuszosan a gazda. Tartok tőle, hogy a fölkínált támogatási alap nem lesz kihasználva, ez alapján nem éri el a támogatási rendelet a célját.
A másik kérdésem pedig a következő: az úgynevezett zöldhitel, éven belüli hitel kapcsán miért sortartó állami kezességvállalással kerül sor a hitel finanszírozására, és miért nem készfizető kezességgel kerül ez megállapításra? Így gyakorlatilag a bankok olyan feltételrendszerbe kerültek, hogy nem látják biztosítottnak, hogy ők visszakaphatják a hitel összegét. Ugyanis az állami garanciavállalás csak a felvett hitel 70 százalékára szól, a 30 százalékára nem, és a KEHI egy vizsgálata után bejelentette, hogy a fennmaradó 30 százalék után a kezdeményezést, hogy visszakapják a hitelt, nem tehetik meg az eddig szokásos 61 napon túl, hanem meg kell várni a felszámolási eljárást. Ez pedig azt jelenti, hogy a bankok kivonulnak a zöldhitelek finanszírozásából. Ennek súlyos következményei lehetnek.
Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. A Magyar Demokrata Fórum nagy szimpátiával figyeli a miniszter úr tevékenységét az eddigi idők eltelte kapcsán, mégis ebben a szakmai kérdésben szeretnénk javasolni és egyben segíteni a miniszter úrnak.
Az állami készfizetőkezesség-vállalás intézménye működik a kibontakozási hitelnél, a gazdahitelnél is és a fiatal agrárvállalkozások támogatásánál is, nagy valószínűség szerint ebben a formában is ezt lenne érdemes javasolni, ugyanis az FVM tavalyi kimutatása szerint, sokunk számára meglepő módon 7,2 milliárd forintot használtak föl a gazdák a zöldhitelek, az éven belüli hitelek kapcsán.
Ha ebből a finanszírozási formából a bankok a mostani szabályozási rendszer miatt kivonulnak, tartok tőle, hogy nagyon nehéz helyzetbe kerülnek itt nemcsak a kicsik, hanem a nagyok is; ahogy a miniszter úr jellemezte, hogy a kicsiket és nagyokat meg kell különböztetni, vélhetően a szociális alapra kell helyezni. Ezzel egyetértünk, de itt a teljes spektrumról is szó van.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)
FONT SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A mezőgazdasági bizottság is tárgyalta a T/3740. számon előterjesztett törvényjavaslatot. A mezőgazdasági bizottság főleg egy részkérdését vette a törvénytervezetnek. Általánosságban természetesen értjük és elfogadjuk a kormánynak azt a szándékát, hogy rendet kell teremteni a lőfegyverek, lőszerek és lőterek használata területén; ezt egyértelműen törvényerővel kelljen szabályozni, ne pedig az eddigi rendeleti úton való szabályozás történjen meg. Ilyen irányban a szándékával mindenféleképpen egyetértettünk. A technikai megvalósításaiban, a részleteiben viszont voltak eltérések. Voltak olyan beterjesztett pontok, amelyekben az ellenzéki képviselőtársaimmal egyetértettünk, és voltak olyanok, amelyekben közösen nem értettünk egyet.
A mezőgazdasági bizottság egyik részterületeként külön foglalkozott a természetvédelmi őrszolgálat tagjai, valamint a nemzeti park igazgatósága részéről eljáró hatósági személy fegyverviselési jogosultságával. Véleményünk szerint a nemzeti park igazgatósága részéről eljáró hatósági személynek is lehetőséget kell adni munkavégzéshez szükséges eszközként lőfegyvert is tartani, ugyanakkor a természetvédelmi őrszolgálat tagjai részére, akik igen komoly hatósági jogkörrel fel vannak ruházva, hiszen kényszerítő intézkedéseket is alkalmazhatnak természetes személyekkel szemben, előállítás és egyéb kényszerítő intézkedések, nem engedi meg a törvénytervezet, hogy önvédelmi maroklőfegyvert tarthassanak szolgálati időn kívül. Úgy véleményezzük, hogy ez az ő munkakörükhöz kell.
Közismert ennek a két területnek az érintettsége olyan értelemben, hogy egyre inkább megjelennek és nagy értékben károsítást követnek el bizonyos személyek és a természetvédelmi őrök, illetve a nemzeti parkok igazgatósága részéről a hatósági személyek fenyegetettsége ezen a területen is megjelenik, különösen nagy értékűek azok az elkövetett bűncselekmények, amelyek az említett személyek hatókörében esetleg bekövetkezhetnek.
A törvénytervezettel - mint említettem - a bizottság általánosan elfogadta a kormánynak azt a szándékát, amelyet célkitűzésként megjelölt, és ezzel egyet is értett, részleteiben viszont voltak olyan kérdések, amelyekkel kapcsolatban fenntartásai voltak és vannak. A bizottság végeredményében 13 igen szavazattal és 3 tartózkodással általános vitára alkalmasnak találta, az említett fenntartásokkal.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvénytervezet egy olyan szándékot akar megvalósítani, amely különleges státust biztosítva a Magyar Fejlesztési Banknak, Magyarország kiemelkedő projektjeit szeretné finanszírozni több szempontból, egyben valamelyest kereskedelmi banki tevékenységet korlátozott mértékben biztosítana számára.
(10.50)
Az a kérdés, hogy kell-e egy ilyen törvény vagy nem kell, szerintem már akkor eldőlt, amikor a magyar kormány tavaly megismerte az EU-konformitás követelményrendszerét, és ennek a követelményrendszernek megfelelően kivételezettséget kért például az MFB esetében. Az Európai Unió jelezte, akkor tud ilyen kivételezettséget adni, ha öt pontot teljesít a magyar állam. Ezek közül már sokat megismertünk, most visszaidézem őket: szakosított hitelintézet nem végezhet határon átnyúló tevékenységet; szakosított hitelintézet nem vagy csak kis mértékben versenyez más hitelintézetekkel; szakosított hitelintézet korlátozott körben és meghatározott területen fejti ki a tevékenységét; a szakosított hitelintézet külön jogszabály alapján és/vagy külön felügyelet alatt működik - erről van most szó, amikor a törvénytervezetet vitatjuk és majd el szeretnénk fogadni, tehát hogy a 4. §-ban foglalt feltételt is teljesítsük -; az ötödik feltétel pedig az, hogy a szakosított hitelintézet jellemzően állami tulajdonban van. A törvénytervezet ezeket a paramétereket betartja, és azt hiszem, általánosságban megfelel az említett feltételrendszereknek.
Az már más kérdés, hogy a feltételrendszert betartva, létrehozva a törvényt, működtetve a Magyar Fejlesztési Bankot, milyen háttérgondolatok merülhetnek fel a majdan elképzelt működés kapcsán. A törvénytervezet egy logikusan felépített rendben bemutatja, hogyan kell egy szakosított hitelintézetnek működni, annak milyen a költségvetéssel, a kormánnyal és az MFB-vel való kapcsolata, milyen az MFB Rt. működése, eredményfelosztása, üzleti könyvelése, és milyen az MFB Rt. felügyeleti, szervezeti, tulajdonosi rendje, esetlegesen kitérve az összeférhetetlenségi szabályokra is.
Ezek valóban általános feltételek, ugyanakkor mind a bizottsági, mind a parlamenti vita alapján négy olyan pontot látok, amelyekben a vélemények eltérőek, vagy éppen - kormánypárttól vagy ellenzéktől függően - megerősítőek.
Az egyik komolyabb véleménykülönbség a nonprofit jelleg, kereskedelmi jelleg között van. Valóban, ennek a banknak kvázi nonprofit jellegűnek kellene lenni, hiszen nagyon célirányos feladatokat kellene tudnia állami segítséggel finanszírozni. Nem kérdéses az, ami a magyar gazdaságnak problémája, hogy bizonyos területeken nem tud olyan mértékben kifejlődni a gazdaság, ahogy azt elvárjuk, aránytalanságok tapasztalhatók régiók szintjén, és csak irányított fejlesztéssel lehetne a régiók közti különbséget feloldani vagy csökkenteni.
Az is érthető, hogy a kvázi nonprofit jellegbe belekerülhet kereskedelmi jelleg, habár mindenkor figyelembe kell venni az EU-ajánlás 2. pontját, hogy csak kis mértékben versenyezhet más hitelintézetekkel. Az MFB Rt. jelenlegi adatai alapján a vállalati ügyfelekkel kapcsolatos piaci részesedése kevesebb, mint 3 százalék. Tehát a szabályozás versenysemlegesnek mondható, és ez ellen egyetlen versenyjogi beadvány sem érkezett. Tehát nem igaz az, hogy valami hatalmas kereskedelmi jellegű vállalkozás, bank jönne létre kivételezett törvényi felhatalmazással.
Egyébként nem lehet hagyományos értelemben vizsgálni azt, hogy ez kereskedelmi bank-e, mert az eredményessége nem konkrétan ennél a banknál csapódik le. Ha végiggondoljuk, hogy mi egy ilyen bank funkciója - most nevesítve: egy autópálya vagy hídjaink megépítésének a finanszírozása -, akkor nyilvánvaló, hogy ettől a banktól nem lehet elvárni, hogy ilyen értelemben eredményes működésű legyen, tehát pótlólagos tőkebevonások biztosan lesznek az állam részéről. Az eredményességet egyetlenegy szempontból, az állam szempontjából lehet tekinteni úgy, hogy az állam azt mondja, az MFB-n keresztül elindítok egy olyan beruházást, amelynek a végeredménye az állam szempontjából összegészében pozitív lesz.
Amint már az előbb említettem, ebben keresendő a válasz, egy autópálya-építés befektetéseket generál, a befektetések után nyilvánvalóan egy gazdaságosan működő vállalkozás adófizetője lesz a magyar államnak. Itt viszont tetten érhető, hogy mégiscsak van haszon jellegű vizsgálati lehetőség, de ezt nem az MFB szintjén kell keresni, és ne csodálkozzunk, ha majd pótlólagos tőkebevonások lesznek. Az állam szintjén természetesen komplexen kellene megnézni, hogy az MFB-n keresztül történő állami befektetés hogyan realizálódik állami szinten. Arra viszont nagyon nagy esély van, hogy ez pozitív szaldót fog hozni az állam szempontjából.
Ennél élesebb kérdés volt a banktitok vagy az átláthatóság kérdése. Bizonyos esetekben egyes szerződéseknél a nyilvánosság banktitokra vagy személyi titokra hivatkozva részben vagy teljesen valóban kizárásra kerül. De mint tudjuk, a banktitoknál egy alkotmánybírósági döntés alapján van egy sokkal nagyobb erő, ez pedig a közérdekű adat. Mint egy néhány évvel ezelőtti vita végeredményeként kiderült, a közérdekű adat erősebb, mint a banktitok vagy az üzleti titok. Szeretném jelezni, ez éppen az előző kormány egyik áldásos tevékenysége folytán derült ki, amikor az AKA-val, az Alföldi Koncessziós Autópálya Részvénytársasággal az M5-ös autópálya megépítésével és koncesszióba adásával kapcsolatosan olyan, általuk banktitoknak minősített adatokat nem hoztak nyilvánosságra, ami súlyosan sértette az ott lakókat, a pályát használókat, az ottani térség érintett lakóit. Ekkor kiderült, hogy a banktitoknál van erősebb szabály, ami feloldhatja a banktitkot, mégpedig a közérdek. Az AKA ma már úgy működik, hogy ha nem éri el a szerződésben rögzített bevételt, a különbözetet a magyar államnak kell pótolnia. Ez évente közel 3 milliárd forint az utóbbi időben. Ez olyan adat, ami méltán tart igényt közérdeklődésre, itt már nem lehet szó banktitokról.
Ugyanezt látom az MFB esetében is. Ha felmerül a gyanúja annak, hogy az állampolgárok döntő többségére nézve előnytelen szerződést akar kötni vagy netán meg is köt az MFB, a közérdekre való hivatkozással ezeket az adatokat mind nyilvánosságra lehet hozni. Tehát nem igaz az, hogy a banktitokra való hivatkozással mindent el lehet majd fedni az MFB működése kapcsán.
A következő témakör, ami vitát generált, hogy az MFB egy esetleges portfóliótisztítás kapcsán hogyan is adhat kölcsönt bizonyos befektető, beruházó cégeknek, ez nyilvános lesz-e, és úgymond, kik lesznek az esetleges kölcsönszerződések kedvezményezettjei. Valóban szándék és lehetséges lépés, hogy bizonyos nem gazdaságos portfólióelemeket kivezessen majd az MFB, de ezt a problémát nem azért kell megvitatni, hogy ez nyilvános vagy nem nyilvános, hanem azt a szempontot kellene figyelembe venni, mit is jelent az, amikor az MFB egy bizonyos területét eladja vagy kivezeti, mert számára ez többé nem látszik biztosított működésűnek. Véleményem szerint semmi más nem történik ebben az esetben, mint hogy a befektetési kockázatból eladás útján egyszerűen hitelkockázatot hoz létre. Ami most befektetési kockázat, ha netán hitelt biztosít valakinek, aki működőképessé akar bizonyos vállalkozásokat tenni, ez innentől kezdve hitelkockázat lesz. Természetesen a hitelkockázatnak is vannak nyilvánvaló veszélyei, de ennek vannak garanciális oldalai is. Nyilvánvalóan nem szeretnénk, ha a túl sok hitelkockázat hitelveszteség lenne a későbbiekben.
Itt jutunk el a talán legsúlyosabb kérdésig, az ellenőrizhetőség és kinevezés kérdésköréig, amelyben a magyar államot képviselő miniszter - az előterjesztés alapján - törvényi felhatalmazás alapján egy személyben kinevezheti az elnök-vezérigazgatót, az igazgatóság, valamint a felügyelőbizottság tagjait. A Magyar Demokrata Fórum nevében őszintén mondom, hogy nagyon hiányoljuk az Országgyűlés szerepét. Értem és értjük azt, hogy az Állami Számvevőszéken keresztül lehet minden céget - tehát majd a Magyar Fejlesztési Bankot is - ellenőrizni, de ez egy eléggé késleltetett ellenőrzés és kontroll-lehetőség. Az eddigi történések alapján mindenki pontosan tudja, hogy nem időben és aktívan reagáló lehetőség egy ÁSZ-vizsgálat.
Valóban elgondolkodtató, hogy milyen ellenőrzési lehetőségeket lehetne megfogalmazni akár az ÁPV Rt., akár a Nemzeti Bank modelljére. Gyanítjuk, ebben a kérdéskörben sem lehetne eltekinteni attól, hogy a felügyelőbizottság tagjait az Országgyűlés nevezze ki.
(11.00)
Azt értjük és rendben való, hogy a kormány megbízott minisztere az igazgatót, vezérigazgatót, az igazgatótanács tagjait, tehát az operatív felső vezetés tagjait kinevezi, ők felelősséggel tartoznak a kinevező felé, ez természetes, de ha kvázi betekintést akarunk és egy ellenpontot, ellensúlyt képezni a működés és a rendszer átláthatósága tekintetében, akkor legalább a felügyelőbizottságot valamelyest függetleníteni kellene a mindenkori tulajdonos kinevezési jogkörétől.
A törvénytervezetnek természetesen ezeken a koncepcionális kérdéseken túl van néhány nehezen érthető része. Ilyen mindjárt az elején a feladatmeghatározás körében, hogy elősegítse a hitelintézeti feladatellátás körében a magyar gazdaság modernizációját. Ilyet el lehet fogadni, csak nehezen tudom megérteni és hova tenni, hogy mit értünk modernizáció alatt. Ilyen szavakat elég sűrűn használunk, amikor egy általánosított elképzelést tárunk fel, de hogy még törvényerőbe is foglaljuk, hogy a modernizációt kell neki elősegíteni, ez számomra eléggé megfoghatatlan egy gyakorlati működés kapcsán.
Ugyanígy a 3. § (1) bekezdése f) pontjában szerepel, hogy többek között a kiegészítő tevékenység keretében ellátja az MFB a kezesség, bankgarancia és egyéb bankári kötelezettségvállalást. Itt már az a kérdés: mi az, hogy "egyéb"? Tehát elég széles értelmezési lehetőséget adhat az MFB-nek, és ez nem teszi szerencséssé esetlegesen a mindennapi működést. Ilyen és ehhez hasonló apró, tehát technikai jellegű észrevételek kerültek a szemünk elé.
Összegészében elfogadjuk azt az irányelvet a Magyar Demokrata Fórum részéről, hogy az MFB egy különleges státusú, helyzetű olyan állami tulajdonú bank, amelyre szükség van a jelenlegi gazdaság továbbfejlesztése és a területi kiegyenlítések megvalósítása érdekében, és irányítottan kell kezelni ennek a banknak a munkáját. Ugyanakkor néhány kérdéskörben, mint ahogy említettem, egyrészt technikai, értelmezésbeli kérdéskörben és az ellenőrzés, a felügyelőbizottsági tagok kinevezése kérdéskörében minden bizonnyal módosítást szükséges tenni. A törvény előterjesztését így támogatjuk, a módosításainkat a Magyar Demokrata Fórum részéről megtesszük.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Kertész István képviselőtársam egyetlenegy mondatával értek egyet - ezt nagyon köszönöm -, amikor azt mondta, hogy a Fidesz-Kisgazdapárt-Magyar Demokrata Fórum által alkotott kormány, és nem a hagyományos Orbán-Torgyán megnevezést használta, ezt külön köszönöm. (Keller László: Szégyellni kell? Eddig nem szégyelltétek!)
Azon belül pedig az egyik részterületnél az autópályákat érintette mint finanszírozási negatívumokat, és ez esetben az M3-as pályaépítést jelezte. Arra lesz itt garancia, hogy az MFB hasonló beruházásokat folytatva végre az egyik legakutabb kérdést megoldja, meg fogja oldani, mert erre kormányzati szándék van - az autópályák kérdéskörére.
Visszatérek a felszólalásom egyik részére, mert nagyon pontosan idekapcsolódik. Önök az előző kormányzati időszak alatt az Alföldi Koncessziós Autópálya Részvénytársasággal, az AKA-val olyan szerződést kötöttek, amelyet először banktitokként nem is akartak nyilvánosságra hozni: amennyiben az AKA éves árbevételének sok milliárdja nem ér el egy bizonyos szintet, a különbözetet a magyar államnak kötelessége kifizetni. Ennek a szerződésnek jelenleg - mivel hatályos - olyan súlyos következményei lettek, hogy a 2000. évben 3,6 milliárd forintot kellett kifizetnie a magyar államnak az AKA részére a szerződési kötelezettsége miatt.
Az MFB azt szeretné majd az állam segítségével megoldani, hogy ilyenek többé ne legyenek, és ha majd egyszer lesz elég erő, idő és pénz - ebben a pénz a leglényegesebb -, akkor az M5-ös autópálya is visszakerülhessen olyan állami fennhatóság alá, amelyben az általánosan ismert matricás rendszer fog működni, nem pedig 3,6 milliárdokat évente ki kell fizetni egy magántársaságnak. Akkor én is jelentkeztem volna a magáncégemmel, és ha nem érek el egy bevételi szintet, akkor legyen szíves az állam nekem pótolni, mert akkor tudok csak nyereségesen gazdálkodni. Önök csinálták ezt!
Köszönöm szépen. (Taps a MDF és a Fidesz soraiból.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Meglepődtem Kovács Tibor gondolatán az elmondottak alapján, és egyszerűen az a kérdésem, hogy mire kíváncsi, amikor ő olyan belső adatokat hoz nyilvánosságra, amelyek azt mutatják, hogy ő teljesen informált a rendszerről, amelyben - ezek szerint - alvállalkozók finanszírozzák meg előre a rendszert; bár ha előre megfinanszírozzák, akkor ezek szerint az MFB összes pénzállománya jó helyen van, lehet, hogy nála van, tehát nincs is mit vizsgálni különösebben, ha jól értem a logikáját. (Keller László közbeszól.) De amiben azt feltételezi, hogy nem ismer róla semmit, ezek után olyan részadatokat hoz nyilvánosságra, amelyek azt erősítik meg, hogy nagyon pontosan ismeri a dolgokat, tehát számára is nyilvános és világos, hogy hogy megy a finanszírozás, ez esetben a közpénz felhasználása egyetlenegy nemes cél érdekében: történetesen hogy az M3-as végre megépüljön, folytatódjon, és elérjen azokra a helyekre is, amelyek a legsúlyosabban sújtottak a területfejlesztés kapcsán, Szabolcsról és Borsod-Abaúj megyéről van szó.
Ami Bauer képviselőtársam hozzászólását illeti: nagyon nagy csúsztatás, hiszen Schamschula György - természetesen felvállalva, hogy MDF-es miniszter volt - azt az elvet találta ki mindösszesen, hogy mivel a magyar gazdaság mínusz 4-5 százalékos GDP-vel volt megáldva évente, tehát egy hanyatló gazdaság volt, így nem volt lehetséges más konstrukció, mint a koncesszió elmélete. De önök '94-től nem vizsgálták felül ezt az elméletet, hanem megkötötték a részletes szerződéseket és minden egyebet, ami már a finanszírozásra, az üzemeltetésre és a nyereségességre vonatkozott, ezeket már a szocialista-szabad demokrata kormány kötötte meg. Szó sem volt már, hol volt akkor már Schamschula György, akinek egyetlenegy elméleti része volt a dologban, hogy úgy néz ki, koncesszióba kell adni, mert nem tudunk másképp autópályát építeni.
Nehogy azt állítsa most itt, képviselőtársam, hogy már '93-ban megkötötték azt a szerződést, amelynek a következménye lett a 3,6 milliárd forintos kölcsönadás, és ha így volt, akkor miért nem vizsgálták felül?! Mi a Postabanknál azonnal megtettük az ellenintézkedést azzal szemben, amiről azt gondoltuk, hogy önök tévesen hoztak meg. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Önöknek ugyanez lett volna a feladatuk az autópálya-építés kapcsán.
Köszönöm.
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Érzékeny füllel figyeltem Lentner Csaba képviselőtársam felszólalásában azt, amikor a kormányban a Fideszt, az FKGP-t nevesítette, hogy hogyan csökkentette ezen kormányzati ciklus alatt az önkormányzatok támogatását.
Én tulajdonképpen most örülök, hogy kihagyta az MDF nevét is ebből a felsorolásból, mert az MDF volt az egyedüli frakció - a kétéves költségvetéssel, mind a három évre vonatkozó költségvetéssel kapcsolatosan -, ahol az önkormányzatoknak szerettünk volna nagyobb összeget juttatni; például a sokat vitatott Gémesi György-indítvány az szja helyben maradó részét 5 százalékról 10 százalékra szerette volna fölemelni. Tehát köszönöm, hogy itt ilyen értelemben nem kerültünk nevesítésre, mert valóban sok értelemben sajnos tényszerű, hogy valamilyen formában kellene segíteni az önkormányzatoknak.
Mindemellett egy tárgyszerűségre vissza szeretnék térni. Ha egy vagyongazdálkodást nézünk önkormányzatnál, ott nemcsak azt kell megnézni, hogy a kimaradó pénzt azzal tudták bepótolni, hogy eladták a vagyonukat, hanem külön föl szeretném hívni a figyelmet, hogy emellett a közművagyonok privatizációja folytán az önkormányzatok jelentős pénzhez jutottak. Közismert, hogy az energiaszektor, az áramszolgáltatók vagyonát nagy összegben megkapták, a gázközművagyon visszaosztása most folyik, az Igazságügyi Minisztérium általi előterjesztés, és a folyamat most zajlik, a végső fázis hamarosan le fog csengeni most, a tavaszi ülésszak törvénymeghozásával. Ugyanígy nagyon komoly állami kárpótlást kaptak az önkormányzatok az állami tulajdonú, belterületi ingatlanok eladása utáni kárpótlásból.
Tehát ha egy gazdálkodást nézünk, akkor ezt is tegyük hozzá, hogy itt viszont jelentős támogatást adott a kormány az önkormányzatoknak. Köszönöm szépen.
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Parlament! Államtitkár Úr! Az eddigi felszólalásokból is és a három héttel ezelőtti vitából is látható, hogy a benyújtott törvénytervezetnek igen sok értékelendő része van, amelyre régóta várt mind a közvélekedés, közhangulat, mind azok a személyek és szervezetek, akikről szól ez a törvénytervezet. De ugyanilyen mennyiségben lehet véleményt, kritikai véleményt hallani mindazokról a személyekről és közhangulati elemekben is bővelkedő megszólalásokból, hogy vannak olyan pontjai a tervezetnek, amelyek átgondolást vagy némi módosítást igényelnének.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Én megpróbáltam ebben a kérdéskörben azokkal a személyekkel - és itt értem ez alatt nemcsak, mondjuk, a vagyonőrök szakmai kamaráját, hanem akik a gyakorlatban fegyverekkel foglalkoznak, legyen az rendőrségi oldal, de legyen az akár egy sportegyesület - érdemben vitatkozni erről a témakörről. És mint mondtam, az ő részükről ugyanígy egyértelmű pozitív és nagyon előremutató elemeket látnak, de ugyanígy érezhető némely tekintetben az aggodalom.
Ami nagyon pozitív szándéka, hogy próbáljuk meg a törvénnyel csökkenteni a fegyverrel elkövetett bűncselekmények, balesetek számát. Azt hiszem, ennek a célnak senki nem mond ellent, ha ezt így megfogalmazzuk. Ugyanígy roppant pozitív egyes elemeiben a szabályozás, hogy ki is kaphat fegyvert. Például most már elég egyértelmű, hogy a bűnügyi nyilvántartás idejéig nem kaphat fegyvert az, aki ebbe a körbe valamiért valamikor bekerült. Eddig ez nem volt így, és ez komoly anomáliákat hozott az engedélyezési eljárás során.
Még sorolhatnék számos példát. Az maga, hogy törvényerővel próbáljuk meg ezeket utánszabályozni ezt a kényes kérdést, és egyértelmű definíciókkal fogalmazza meg a törvény az elején azokat a szakmai kérdéseket, amelyekben eddig nézeteltérések voltak... - bár rögtön megjegyzem, hogy a lőfegyver definíciójánál a szakemberek újra javasolnák bevezetni, hogy mi is a lőfegyver - ami a 7,5 joule-t meghaladó mozgatási energiával távolítja el a lövedéket - hogy definiált értéket is írjunk a lőfegyver fogalma mellé.
A törvénytervezetben, mint említettem, elgondolkodtató javaslatok is vannak, amelyek nem biztos, hogy önmagukban így kimondottan rosszak lennének, hanem nem egyértelműek, és ez teszi olykor aggályossá a majdani működését a törvénytervezetnek.
(11.30)
Ilyen kérdéskör például az öröklés esetében a fegyver tárolása és tartása az örökösök esetére. Ugyanis a törvénytervezet egy vélhető örököst lát, de az a kérdés, a rendőrség tudja-e vélelmezni, hogy ki lesz az az örökös, főleg ha egy sportlövő vagy vadász családban egyben a családtagok is sportlövők vagy vadászok, és esetleg családi egyezség lesz majd arról, hogy ki lesz az örökös. Ebben a rendőrségnek kell állást foglalni, hogy kinél írja elő, és kinél hosszabbítja meg és engedélyezi a fegyvertárolási lehetőséget? Jogos a felvetés, hogy ilyen esetre is kell gondolni, csak úgy érezzük, hogy nem egészen egyértelmű ebben az állásfoglalás, vagyis a tervezet.
Tudjuk, hogy a magyar sportlövőkre, vadászokra és mindenkire vonatkozóan nagyon szigorú és egyértelmű szabályozás van, de a külföldiek részéről elég intenzív vadásztatás folyik Magyarországon. Úgy gondolom, hogy az ő esetükben is egyértelműsíteni kellene, hogy például a szállodában és egyéb helyeken hogyan próbálják meg tárolni ezeket a fegyvereket - nyilván nem a párna alatt. Ők mintha néha kimaradnának ebből a gondolati körből. A szándék egyértelmű, hogy szigorú tartással és tárolással legyenek biztosítva, de nem láttam, hogy nevesítve a külföldiekre is vonatkozna a tárolási kötelezettség.
Az előttem felszólaló Pozsgai Balázs ugyanazt a témakört érintette. Valóban nemcsak a Magyar Sportlövő Szövetség van, hanem például említette a szituációs lövészeket is, és most - különös hobbi és új stílus - az elöltöltős fegyverek reneszánszát éljük, kialakítottak egy országos szövetséget. Ebben nehéz állást foglalni, hogy kellene-e egy csúcs, országos szövetség, amely összefogja az egyes tagszövetségeket, és annak a csúcsszövetségnek kellene majd ezt az állásfoglalást megadni az engedélyezésnél, de egyelőre nem így van. Tehát vannak lövészszervezetek, amelyeknek országos szervezeti rendje van.
A fegyverviselés ténye, hogy mások ne észleljék a fegyverviselést - ez egy jogos észrevétel -, tehát agresszióra, provokációra ne adjanak alkalmat. Eddig a rejtve viselés fogalma szerepelt. Az észlelhetőséget előírni, ez a szakemberek szerint már egy kényes kérdés, mert akármilyen kicsi a fegyver és akármilyen trükkös elrejtések vannak, van egy bizonyos testtartása annak a személynek, aki szolgálati viszonyban vagy bármiben rendszeresen használ fegyvert, és a rejtve viselés során, aki hozzáértő, pontosan tudja, észreveszi, hogy van-e valakinél fegyver. Tehát roppant nehéz észlelhetetlenül hordani egy fegyvert mindazoknak, akik erre jogosultak. Hogy ki jogosult, ki nem, azt nem vitatom, de aki egyáltalán jogosult, az észlelhetetlenül viselje a fegyvert, ez elég nagy bravúr. Tudjuk, hogy néhány parabellum tárral együtt egész komoly súly, azt észlelhetetlenül viselni nem tudom, hogy lehet - magunk között szólva, nehéz ügy.
Ugyanígy a viselhetőséggel kapcsolatosan: a törvény 33. § (4) bekezdésében engedélyezné a nyílt viselést bizonyos okoknál, és ehhez a nyílt viseléshez nem társítja - véleményem szerint helytelenül -, hogy formaruhát is kelljen előírni. Tehát akik nyílt viseléssel hordhatnak fegyvert, azok csak formaruhában tehessék ezt meg, akkor egyértelmű, hogy mi az, ami miatt ő nyíltan is viselheti a fegyvert. Jelenleg azt mondja a törvényjavaslat, hogy "Rejtve viselés, szállítás szabályai nem vonatkoznak azokra, akiknek feladatai ellátásához a nyílt viselés, szállítás indokolt a feladat ellátásának idejére." Én itt még a formaruhát is megkövetelném, mert ez megint provokációra, agresszióra adhat okot a környezet részéről.
Amint említettem, a törvényi szigorítás részével általános, elméleti szinten magam is egyetértek, és ebben a kategóriában nem értem azt, hogy a gáz-, riasztófegyvereknél miért akarjuk alanyi jogon engedélyezni a hozzájutást, hiszen tudjuk, hogy fegyvernek vélt tárggyal és nem lőfegyverrel, de gáz- és riasztófegyverrel történtek már komoly rablások, ráadásul ez mindig azokkal történik meg, akiknek amúgy sincs engedélyük. Tehát itt már elválik, hogy kire is hat majd ez a törvény igazából. De akik még engedélyesek, kvázi bejelentési kötelezettség után viselnek majd gáz- és riasztófegyvert, ezek olyan élethű fegyverek, hogy senki sem meri azt mondani egy rablás esetén, hogy ez egy játékszer, uram, ezzel itt lövöldözhet, úgyse adom a pénzt, vagy nem adom oda az autómat egy piros lámpánál, amikor majd kiszállítanak - ez sajnos a nagy értékű autólopás új technikája.
Elfogadhatónak tartom az eddigi gyakorlatot, a szigorítotti részét, a nyilvántartási és a vizsgához való kötöttséget, és természetesen, ami az életkort és a cselekvőképességet illeti, azt már nem is akarom említeni, ez továbbra is evidens része lenne a gáz- és riasztófegyver tartásának.
Egy régi téma, hogy amikor a rendőrség engedélyezi lőfegyver tartását, ennek egyik feltétele a biztonsági zárral ellátott tárolószekrény kialakítása. Amikor megérkezik a rendőr, tudja, hogy a rendeletben nincs benne annak a rögzítése, de mindig javasolja, hogy ha van lehetőség, rögzítsék is le valamilyen pánttal vagy valahogy ezt a szekrényt. Különösen érdekes ez, amikor nem vadászpuskáról beszélünk, mert egy vadászpuskaszekrényt észrevétlenül elvinni egy lakásból eléggé körülményes, hacsak nem eldugott helyről van szó, de ott meg ne tartsanak fegyvert, tehát nem nagyon lehetséges egy nagy puskaszekrénnyel elmenekülni. Egy páncélkazettával, amelyben egy maroklőfegyver van, ott megfogja a páncélkazettát és elviszi lőfegyverestül, majd otthon aztán szétdarabolja, vagy az erre megfelelő eszközöket beveti.
A lőterek működtetése kapcsán, mivel az előzőekben egyeztettem az államtitkár úrral, tudom, hogy ebben egy újragondolás van a beterjesztetthez képest is, hiszen az eredeti beterjesztés szerint csak gazdasági társaságok működtethetnének lőteret. Hála istennek, a lövészet mint sport reneszánszát éli Magyarországon, és nagyon sok lőegylet, egyesület működtet, üzemeltet, lőteret. Ebben módosító indítvánnyal, és ha jól értettem, egyetértő módosító indítvánnyal ez korrigálva lesz, tehát hogy az egyesületek továbbra is ezt a jogosultságot megkapják, hogy üzemeltethessenek lőteret.
Egy új szemlélete a törvénytervezetnek, hogy akik munkahelyükhöz kötötten lőfegyvert tartanak, szolgálati fegyverüket önvédelmi fegyverként hazavihetik, és otthon is tárolhatják. Itt nem láttam egyértelműnek a szabályozást. Rendben van, ez egy érdekes felvetés, miért ne lehetne így, azonban mi lesz, ha ezt a hazavitt önvédelmi fegyverét használja is, mondjuk, egy rendőr vagy egy VPOP-s úriember. Ebben az esetben ennek mi lesz a jogcíme? Ekkor szolgálatba helyezi magát és úgy használja, vagy magánszemélyként önvédelemre használja? Ha ebből per lesz, nagyon nehéz lesz megmagyarázni, hogy mi a jogcíme a használatnak. Ha nem is itt a törvényben, de a rendeleti részben ezt külön ajánlanám, hogy ezt rendezni kellene, hogy a hivatásos személyek önvédelmi fegyverének használata otthon, tehát nem szolgálati állományban minek minősül majd.
Egyébként a lőfegyvertartással kapcsolatosan nagyon érdekes, szinte megyéről megyére változik, és rendszerint a megyei rendőrkapitány hozzáállásától függ, hogy kiknek ad ki maroklőfegyvert. Így például Bács-Kiskun megyében igen szigorú az eljárás, ott Gergényi dandártábornok úr csak a legindokoltabb esetben adja ezt ki, és minimális számú, 24 önvédelmi fegyverre és 28 sportfegyverre van engedély. Megnézve ezt más megyékben: Budapest és Pest megye a fellegvára az önvédelmi és maroklőfegyvereknek. Nem tudom, hogy ez attitűd hogyan alakult ki, de ebből arra következtetni, hogy vonjuk vissza mindenkitől, akinek talán nem annyira célszerű, hogy használja is, valószínű, hogy téves következtetés.
Nagy vita övezi a személy- és vagyonőrök lefegyverzését. Csak azt vetem itt fel, hogy a személy- és vagyonőrök azok a személyek, akik az őrzött tárgy és a támadó személy között elfoglalják a helyet.
(11.40)
Elég nehéz helyzetben lesznek némely esetben - gyanítom -, ha majd a szolgálati fegyverük nélkül kell ezt az őrzés-védést megtenni. Vitassuk meg ezt a témát! De egyelőre úgy érzem, hogy nagyon érdekes, hogy az erdő őrzésével megbízott erdészeti szakszemélyzetnek lehet, aki ugyanúgy vagyont véd a '96. évi LIV. törvény és az FM-rendelet alapján, de a személyi vagyonvédelemmel foglalkozó vagyonőröknek - akiknek a '98. évi IV. törvény rendezi ezt a kérdést - most vélhetően megszűnik ez a jogosultságuk, holott az egész tevékenységet a rendőrség által kiadott igazolvány birtokában végezhetik, amely igazolvány megszerzéséhez nagyon szigorú előéletnek kell lennie.
Ugyanígy egy másik szakterület a természetvédelmi őrök területe. Kérem szépen, a természetvédelmi őrök olyan személyek, akik számtalanszor ki vannak téve atrocitásoknak. Nos, számukra az önvédelmi célú fegyverhasználatot nem teszi lehetővé a törvény. Ugyanakkor a hatósági ügyekben eljáró köztisztviselőknek ezt megengedi. Pedig a természetvédelmi őr kényszerítő intézkedést is alkalmazhat. Tehát nagyon széles jogkörrel van ellátva, sokkal nagyobbal, mint, mondjuk, egy hivatásos vadász vagy egy erdészeti szakszemély, és mégsem kaphat maroklőfegyvert. Ezt újragondolásra javaslom.
Ugyanígy a természetvédelmi hatósági személynél pedig egyáltalán nem engedélyez a törvénytervezet lőfegyvertartást és -használatot. Márpedig a természetvédelmi hatósági személy egyben szabálysértési hatósági jogkörben is eljár. Ugyanakkor az erdészeti, a vadászati és a természetvédelmi hatóságoknál természetesnek gondoljuk, hogy lőfegyvert tart, de amikor egy nemzeti park megbízott vezetője eljár majd bizonyos nagyon kényes ügyekben, milliós, milliárdos sérelmet elkövetett ügyekben, hát bizony elgondolkodtató, hogy azok a sértő és támadó személyek, akik ezeket a nagy értékű bűncselekményeket elkövetik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), milyen magatartásban állnak majd hozzá a nemzeti park eljáró hatósági személyéhez.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum is kellő mélységgel próbálta áttekinteni annak az indokát, hogy miért kell egy törvénycsomagban ennyi törvénymódosítást eszközölni.
A pro és kontra indokok tekintetében úgy látjuk, hogy indokolt a kormánynak az elgondolása, hogy mindazok az elképzelések és tárgyi tapasztalatok alapján, amelyek megszülettek az elmúlt időszakban egyes pénzintézeti területeken, indokolt törvénymódosítást kezdeményezni.
(11.20)
A másik pedig, hogy az európai uniós jogharmonizáció követelménye várja azt el, hogy tegyünk lépéseket ebben az ügyben.
Tehát mint mondtam, általánosságban véleményünk szerint elmondható, hogy indokolt e kérdésekkel foglalkozni, ugyanakkor félő, hogy a javaslat több törvényben eszközöl módosításokat, de ezek teljes áttekintését nem foglalhatja magában, és ezáltal egy kissé nehéz áttekinteni.
Az államháztartási hivatal létrehozásával több mint egy évtizedes célkitűzés valósul meg a költségvetés végrehajtásának célszerű menedzselésében és ellenőrzésében, ugyanakkor az ÁHH által ellátandó feladatokat a törvényjavaslat megfelelően meg is fogalmazza. Ezt mint korszerű intézményt messzemenően támogatjuk, de ma még nehezen tudjuk megbecsülni, hogy érdemi működése mikorra várható, és ez mikorra lesz majd eredményes. Jó lett volna a törvény előkészítésével párhuzamosan nagyobb előkészítettséget elérni a célszerű intézményi kapcsolatrendszer megfogalmazása, a szükséges nyilvántartási rendszer, a számviteli és ellenőrzési rendszer módosítása, továbbá a kétéves költségvetés bevezetése miatt kevésbé aktuális költségvetés-tervezés és -végrehajtás területén.
Az államháztartási hivatal létrejöttével elkülönül egymástól a pénzforgalmi funkció, valamint a költségvetés-végrehajtási, -ellenőrzési funkciója, amely egy történelmi korszakot is jelenthet az államháztartás tekintetében.
A törvény általános indoklásában ki kellett volna térni arra, hogy ez a fejlesztés mibe kerül, melyek a várható működési költségek, és milyen létszámú munkaerő foglalkoztatásával jár, vagy esetleg csak átcsoportosításokkal; munkahely-bővítéssel, leépítéssel nem jár, csak a belső mozgás elegendő ahhoz, hogy ez az új hivatal működjön. A 8. § a kormány kompetenciájába utalja összegszerű korlátozás nélkül a kezességvállalást a 8. § (8) bekezdésében felsorolt szervezetekkel kötendő hitelszerződéseknél. A kezességvállalás ezzel kikerül az éves költségvetési törvények, a törvényhozás hatásköréből.
Ugyanezen paragrafus (10) bekezdése az Országgyűlést jogosítja fel az MFB Rt. összefüggésében a kezességvállalás, illetve a kül- és belföldről felvehető hitelek állományának összegszerű meghatározására, a tényleges ügyletek viszont a kormány döntéseinek megfelelően születnek, születhetnek. Az állami kezességvállalások cím szerinti bontása ennek megfelelően kikerül a költségvetési törvény, illetve a törvényhozás ellenőrzése alól.
A társasági adókról és az osztalékokról szóló '96. évi LXXXI. törvény kapcsán a következő a megállapításunk. Az állami támogatás, adókedvezmények kérdését az EU-csatlakozás során kétségtelenül újra kell szabályozni, hiszen a piaci verseny tisztasága a Közösségekben alapkérdés. A törvényjavaslat 16. §-a a '96. évi LXXXI. törvényt 22/B. §-sal egészíti ki, amivel egyetértünk, bár a magyar gazdaság jelenlegi színvonalának ismeretében a 10 és 5 milliárd forintos összeghatár magasnak tűnik; ennek indokolt mértékéről még gondolkodunk.
Jónak tartjuk, hogy a feltételek között szerepel a foglalkoztatottság növelése is, ugyanakkor aránytalannak tartjuk például egy 10 vagy 5 milliárdos beruházás esetén az 500 vagy 300 fős állományi létszámnövelést. A korszerű termelés ilyen arányokat nem tesz lehetővé, vagyis lényegesen alacsonyabb többletfoglalkoztatást kell előírni, ha modern, az EU piacán versenyképes Magyarországot akarunk. A győri Audi-gyár esetében körülbelül 80 milliárd forintos beruházás valósult meg, és 1100 munkahelyet teremtett, tehát óvatosan kell bánni a beruházások nagyságához kötött többletfoglalkoztatási számokkal.
A helyi adókról szóló rendeletmódosításnál különösen jónak tartjuk ugyanakkor a 22/B. § (4) bekezdés c) pontjában megfogalmazott feltételeket, amelyek szerint a fejlesztési adókedvezmény igénybevételére akkor lesz mód, ha a kis- és középvállalkozások beszállítási aránya meghaladja az 50 százalékot. Nem könnyen végrehajtható ez a feltétel - főleg ennek ellenőrzése -, de ez egy fontos tétel. A feltétel lehetőséget teremt a kis- és középvállalkozások megerősödésére, ugyanakkor a feltétel biztosíthatóságához a jelenlegi átlagos helyzetükhöz képest jelentősen meg kell erősödniük, amihez talán a többi vonatkozó intézkedés alapokat nyújt.
A helyi adókról szóló törvény módosítása során az MDF egyetért azzal, hogy az önkormányzat az adott adónemekben valamennyi vállalkozó számára csak azonos adómértéket állapíthat meg a későbbiekben. Ez nemcsak a verseny tisztasága, hanem a korrupciós kísértés elkerülése szempontjából is igen fontos részünkről. Nagyon jó javaslatnak tartjuk, hogy a külföldön végzett tevékenység és az ehhez tartozó korrekciós tételek nem fogják alapját képezni az iparűzési adónak. Ez egyrészt méltányos, másrészt bátorítja a külföldön végzett munka növekedését. Hozzáteszem azonban, hogy ez csak a törvényjavaslat, illetve a 20. § indoklásából derül ki, a normaszöveg olvasatom szerint ezzel nincs szinkronban, vagy pedig az átlagos olvasó számára olykor értelmezhetetlen.
A 21. § 2 millió forintban maximálja azt az adóalapot, ami után adómentességet, adókedvezményt adhat egy önkormányzat a vállalkozónak. Azt, hogy ilyen lehetőség van, és ez csak általánosan, minden adóalanyra kiterjedően alkalmazható, jó javaslatnak tartjuk; nyilván kisebb vállalkozásokat érint. Javasoljuk ugyanakkor a 2 milliós határ 2,5 millióra való emelését, hiszen célunk e vállalkozások feltőkésítése, megerősítése.
Az illetékről szóló törvény nyilvánvalóan az EU-s és a korábbi EGK-irányelveknek megfelelő javasolt illetéktörvény-módosítást tükrözi, mivel ez a vállalkozások öröklése és a folytatás szándéka mellett a polgárság számára előnyös módosítás a harmonizáció megteremtése mellett.
A tőkeilleték átvétele is előnyös lehet a mostani 2 százalékról történő, az EU-ban maximumként megengedett 1 százalékra való csökkenés következtében, ugyanakkor a '99. január 1-je óta hatályos alsó határ párhuzamos megemelése megint rossz hír a kicsik számára.
Ezzel tehát nem értünk egyet. Tanulmányozása során és másutt megint felmerült bennem, hogy el kellene egyszer végre döntenie a Pénzügyminisztériumnak, hogy tényleg hatékonyan, és ha lehet, a gazdasági teljesítőképesség függvényében minden lehetséges eszközzel támogatni kellene a kis- és középvállalkozásokat. E törvénytervezetben vannak nagyon egyértelmű ilyen irányultságok, de mint említettem, itt a 2 százalék 1 százalékpontra való csökkenése nagyon dicsérendő, de az alsó határ megemelése rendszerint a kicsiket fogja sújtani.
Nagyon fontos az a része a tervezetnek, amely egyértelműen definiálja az egyéni vállalkozóként működő kisvállalkozó fogalmát, összhangban a '99. évi XCV. számú kis- és középvállalkozásokról, fejlődésükről, támogatásukról szóló törvénnyel. Ez alapján az ötven főt el nem élő és nettó árbevételben legfeljebb 700 millió forintot elérő cégeket lehet ilyen vállalkozásoknak tekinteni, egyéni vállalkozóként működő kisvállalkozásnak tekinteni.
Az APEH egyes feladatairól szóló '98. évi törvény módosítása egy tapasztalati ok következménye, amelyben indokolt lehet az adórendőrség helyzetének további erősítése és az APEH-elnök jelenleg visszás felhatalmazásának kiteljesítése a tárgykörben, de itt sem árt tudni, hogy ez a szervezet mennyire látja el a feladatát, megfelelően igazolta-e létrehozásának szükségességét, mibe került ez, hatékony-e, javította-e az adómorált, egyáltalán milyen ennek az apparátusnak a szakmai és erkölcsi színvonala. Üdvözöljük, hogy az adónyomozó számára végre bejelentési kötelezettséget ír elő a törvény, ha ellene szabálysértési vagy büntetőeljárás folyik. Valószínű, hogy ennek eddig is így kellett volna már lennie.
A 30. § több vonatkozásban újragondolást igényel. Definiálatlan az "egyéb bűncselekmény" fogalma, az adónyomozó intézkedési kötelezettsége az egyéb bűncselekményekkel kapcsolatban.
A nemzetközi körözésről és ebben a tekintetben a bűncselekmények fajtáiról, ennek együttműködési köréről nem egészen tiszta ellőttünk a kép, hogy a rendvédelmi szervek hogyan látják el feladatukat, és a többi.
(11.30)
Alapvetően vegyes érzelmekkel fogadtuk az adórendőrség felállítását, hatáskörének korlátlan kiterjesztésével nem tudtunk mindig egyetérteni.
Ugyancsak pontosításra szorulnak azok a kitételek, amelyek az adórendőrség feltartóztatási és fogvatartási jogával kapcsolatosak, tehát hogy a feltartóztatásban netán fegyvert is használhat, vagy a fogva tartás, adóbörtön talán párhuzamba vonható ezzel a jogkörével. Ezeket mindenféleképpen egyértelműsíteni kellene.
Az értékpapírok forgalmáról szóló törvénytervezetben az utóbbi időben Magyarországon stratégiai cégeknél történt értékpapírmozgásokkal kapcsolatosan nyilvánvaló, hogy stratégiai kérdés is Magyarország számára, hogyan kezeli ezeket a felmerült gazdasági eseteket.
A törvényjavaslatnak a befolyásszerzés szabályrendjével kapcsolatos részével messzemenően egyetértünk. A hazai befektetési piac áttekinthetőségét és a kisebbségi érdekek korábbinál jobban történő érvényesülését szolgálja. Lényeges, hogy a tervezet végre megoldást ajánl a befolyásszerzés számítási módjára, annak megállapítására és annak következményére, hogy a felügyeletnek milyen teendői vannak, és mindezeket úgy kell neki megtenni, hogy a kisbefektetők védelme kerüljön elsődlegesen a középpontba.
A lakás-takarékpénztárakról szóló törvénytervezetnél természetesen nem lehet elfelejteni, hogy volt egy benyújtott kormányrendelet, amelyet tudunk már, hogy visszavonásra került. Mi akkor sem tartottuk helyesnek a kedvezmények nyújtásának az újragondolását, azaz a szűkítését. Örülünk annak, hogy csak ahhoz a részhez javasol új rendelkezést, törvénytervezetet és majd törvényi meghozást a kormány, amely a lakás-takarékpénztárak minimális jegyzett tőkéjére vonatkozik. Úgy érzem, hogy az ebben a körben részt vevő érintett személyek biztonságát szolgálja, hogy 1 milliárd forintról 2 milliárd forintra kell feltőkésíteni a lakás-takarékpénztárakat a minimális jegyzett tőke tekintetében, akik pedig már jelenleg is működnek, nekik egy lépcsőzetes elvet adnak.
Érinti a módosítás a hitelintézetekről, pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényt is. Azt hiszem, ez valamennyiünk előtt ismert a múlt évi Hpt.-módosítást érintően, de a jogalkotásról szóló törvényt is érintően történt egy olyan végeredmény, amelynek az lett a következménye, hogy ma egy nagyon durva koherenciazavar van a szabályok között. A felügyelet rendeletalkotási jogosítványaival függ össze ez a kérdés. Helyre kell tenni a dolgot annak érdekében, hogy a jogalkotási törvényeknek megfelelő állapotok alakuljanak ki, amelyeknek az a következménye, hogy azokat az eredményeket, amelyek a Hpt.-ben megjelennek, vissza kell állítani az eredeti állapotukba annak érdekében, hogy a jogalkotási törvénnyel való megfelelőség végre létrejöjjön.
A zárórendelkezések között egy tételre szeretnék kitérni: a törvényjavaslat 75. §-ában foglaltakat különösen támogatjuk, itt ugyanis a számítógépes úton, emberi beavatkozás nélkül, folyamatosan és nagy tömegben kiállított számláknál az aláírási kötelezettség eltörlésére tesz javaslatot a tervezet, amely valóban, felismerve a mai gyakorlatot, ennek megfelelően követi a törvényi szabályozást is.
A felsorolt módosításokkal és véleménykülönbségekkel a törvényjavaslatot támogatjuk és elfogadásra javasoljuk. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a törvényjavaslat több helyen pontosításra szorul. Így például a fogalmak definícióját tekintve, ahol is elmarad a haszon definíciója az 52. § (3) bekezdéséből. Nem lehet tudni, hogy az építtető által biztosított anyag nettó vagy bruttó ár alá esik, és a kulturálisjárulék-fizetési kötelezettségnél is lenne mit pontosítani. De mint említettem, a törvényjavaslatot alapvetően támogatjuk.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Több mint ötven évvel ezelőtt egy hangos csapat érkezett dédapám földjére, hogy elkezdjék a földosztást. Dédapám annyit mondott az idegeskedő családtagoknak, hogy hagyjátok őket, azok az emberek, akik most ott cöveket vernek, rövid időn belül maguk húzzák azt föl, mert képtelenek lesznek a földet megművelni. Dédapámnak igaza lett, nem sok idő múlva elkezdődött a kényszerű téeszesítés, így nemcsak a családunk addig megmaradt földjét vitték be a közösbe, hanem a pár évvel azelőtt tulajdonhoz jutottakét is. Hogy Pelikán József gátőr szavait idézzem Bacsó Péter A tanú című filmjéből, "akkor még nem sejtettem". Akkor még sokan nem sejtették, hogy ez a kommunisták által elkövetett törvénytelen mozzanat lesz az eredendő oka annak a 2000 decemberében meghozott törvénynek, amelyet az Alkotmánybíróság 2001. április 10-én megsemmisített. Nem kétséges, hogy döntő többségében azon személyek szellemi elődei jogtalan rekvirálásai miatt került sor 1992-ben az üzletrész fogalmának bevezetésére, akik most győzelmi mámorban úsznak, mert valahogy mégiscsak kárpótolni kellett azokat a magángazdákat, akiktől a kommunizmus tanítása szerint minden termelőeszközt el kellett venni, és azt államosítani kellett.
Ezért a Magyar Demokrata Fórum számára egy percig sem volt kérdéses, hogy az időközben értékét vesztő üzletrészt valahogyan meg kell váltani, azaz a gazdáknak, örökösöknek legyen lehetőségük azt készpénzre beváltani. A megoldás tavaly javasolt változatát a Magyar Demokrata Fórum elutasította, hiszen szinte pontról pontra azokat az aggályokat vetettük fel, amelyekre az Alkotmánybíróság rámutatott. Mégsem tört ki rajtunk örömujjongás, mert a mezőgazdaság kérdése súlyosabb, mint hogy bárminek is örülni lehetne manapság. Az agrárium nem lehet egy minisztérium és egy azt felügyelő párt belügye, az agrárium véleményünk szerint ennél sokkal több, össznemzeti ügyünk, és az ebből való felelősség mondatja velünk, hogy igenis, az üzletrészkérdést meg kell oldani, most már az Alkotmánybíróság által kijelölt mezsgyén haladva.
Bízom benne, hogy a Magyar Demokrata Fórum által ősszel tett javaslatok helyt kapnak a most újra kidolgozandó koncepcióban, mert azok mindenben kiállják az alkotmányossági próbát. Az akkori javaslatok közül egyre szeretnék kitérni, mely szerint az üzletrészmegváltás folytán az állam résztulajdonos lehet a szövetkezetben, majd ezt a résztulajdonát felkínálja azok részére eladásra, akik komolyan gondolják, hogy mezőgazdasággal akarnak hosszú távon foglalkozni. Ezzel az egyik legnagyobb áttörést érhetnénk el, mert valódi érdek alapú szövetkezést lehetne életre hívni, amelynek alapja a családi gazdaság; mert tudjuk, hogy csak az új típusú szövetkezeteknek van igazán esélyük az uniós csatlakozás után a stabil működésre. Tovább nem hitegetjük a magyar gazdákat, hogy mi vár rájuk az Unióban, hanem felkészítjük a gazdákat, hogy megrázkódtatás nélkül tudjanak az uniós rendszerbe beilleszkedni.
Az imént vázolt gondolattal és az őszi indítványainkkal a Magyar Demokrata Fórum áll elébe, hogy a törvény-előkészítővel kielemezzük az elképzelésünket, mert, mint ahogy említettem, szentül hisszük, hogy az agrárium ügye nem lehet egy párt ügye, hanem az össznemzeti ügy.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)
(12.50)
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Már néha majdnem zavarban van a Magyar Demokrata Fórum, amikor az ellenzék egyre sűrűbben méltatja az első kormányzás idején meghozott törvényeket. A mai nap az ellenzék részéről Szekeres Imre úr a Magyar Demokrata Fórum kormányzása idején '91-ben meghozott MNB-törvényt méltatta. Mi ennek nagyon örülünk, főleg annak, hogy általános érvekkel méltatta, hogy az egy példa, egy etalon lehetett abban az időben.
(11.40)
Persze ezt mi úgy tekintjük, hogy minél több kormányzati ciklus fog majd működni, annál többször és hatékonyabban értékelik majd annak a rendszerváltoztató kormánynak a működését, amelyet abban az időpillanatban nem nagyon tudtak sokan értékelni. De az az igazság, hogy e mögött az értékelés mögött inkább azt látjuk, hogy azért dicsérik a Magyar Demokrata Fórum akkori MNB-törvénytervezetét, mert ezen keresztül a mai vezető kormányerőt, a Fideszt szeretnék bírálni. Erről az oldalról megközelítve természetesen kicsit árnyaltabban tekintjük ezeket a dicsérő szavakat, de tudomásul vesszük.
A most benyújtott törvénytervezet kapcsán az európai uniós csatlakozás követelménye is megjelent mint indok, hogy módosítani kell az MNB-törvényt. Ebben a követelményben három pont kitűnt, amelyet Magyarország számára is teljesítendőnek kértek. Az egyik a jegybanki függetlenség, hogy ez törvényben legyen kimondva, ugyanígy a monetáris finanszírozás tilalma törvényben legyen kimondva, valamint harmadik igényként az államnak a pénzügyi szektor forrásaihoz való kedvezményezett hozzáférésének a tilalma is legyen kimondva törvényi szinten.
Az említett három tárgykörből a jegybanktörvény hatókörébe a magyar szabályozás szerint két dolog tartozik, az elsőnek említett függetlenség, a második pedig a monetáris finanszírozás tilalma. A monetáris finanszírozás tilalmát a parlament már az elmúlt év végén törvénybe iktatta, azaz megszüntette a jegybanknak azt a lehetőségét, hogy a költségvetés számára bármiféle ideiglenes vagy tartós módon forrást biztosítson. A harmadik kérdés pedig a pénzügyi szféra forrásaihoz való kivételes hozzáférés. Ez szintén a parlament napirendjén szereplő pénzügyi csomag keretében került a Ház elé, amelyet részletes vita keretében tárgyalni fog ma is az Országgyűlés.
Nos, az első témakör köré csoportosul innentől az igény a jegybanktörvény, a jegybanki függetlenség kérdéskörével kapcsolatban, amely kérdéskörben már az elhangzottakból is egyértelműen látszik, hogy a belső szerkezeti, hierarchikus felépítés és struktúra átalakítása is szóba kerül. A jelenlegi törvénytervezet szerint az MNB szervei a közgyűlés, a monetáris tanács, az MNB elnöke, az MNB elnökhelyettese és az igazgatóság. Nos, ebben a felsorolásban egy komolyabb változás van: ez az MNB elnökhelyettese. Ez az egyik vitatott kérdéskör, amely egyben alkotmánymódosítást is igényel. A másik pedig a felügyeleti kérdés, hogy a felügyelőbizottság helyét esetleg felválthatja-e az Állami Számvevőszék.
Az elnökhelyettes kérdéskörében az az álláspontja a Magyar Demokrata Fórumnak, hogy amennyiben mind a jelenlegi jegybankelnök, mind pedig a kormány úgy látja biztosítottnak az MNB stabil és független működését, hogy ebben a kérdéskörben nem az egyenrangú alelnökök, hanem egy általános elnökhelyettes is funkcionáljon, mindenben helyettesítési joggal rendelkezzen, helyettesítse az elnök urat, nos, ha ez így stabilnak tűnik, és ezt kellő meghatározott szándékkal vállalják fel, akkor mintegy szervezet, amelynek működéséért az elnöke mindenkor felelős, úgy gondoljuk, jogos lehet ez az igény, kérés, hogy akkor működjön így, ebben a formájában.
Az más kérdés, hogy ehhez párosuló alkotmánymódosításra, úgy vesszük észre, nem sok esély van, tehát hogy ez beterjesztésre került, azért mi csak gondolkozzunk a jelenleg is működő, azaz a régi vagy a mostani rendszerben, hogy alelnökök is egyben segítik az elnök úr munkáját. Az aztán, hogy hány évre, hogyan választják és nevezik ki, ez egy belső mechanizmus, nem is lenne érdemes most különösebben beavatkozni és erről vitát folytatni.
A másik nagyobb kérdéskör az ellenőrzés kérdésköre, hogy mi legyen a felügyelőbizottsággal, és hogy az ÁSZ valóban teljes hatáskörrel, szakapparátussal tudja-e ellenőrizni az MNB működését; ami talán egyben izgalmassá is teszi ezt a kérdést, hogy a függetlenség alapvetően összefügg az ellenőrzés és annak hatékonysága kérdésével. Ez egy régóta folyó vita, hogy a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét miféle ellenőrzés szolgálja. A jelen előterjesztés szerint az Állami Számvevőszék folytathat ellenőrzést a működés és a gazdálkodás egészére kiterjedve, de ugyanezen mondat második felében már behatárolja az egészére kiterjedést: "kivéve", és felsorol öt olyan pontot, amire nem terjedhet ki az ÁSZ ellenőrző tevékenysége, nevezetesen a deviza- és aranytartalék-képzésre és annak kezelésére, a devizaműveletekre, a belföldi fizetési és elszámolási rendszerek kialakítása hatékony működésének elemzésére.
Nem akarom tovább sorolni, de olyan gazdasági, gazdálkodási kérdésekre, amelyek klasszikusan az MNB működésének részei, de azon belül a gazdálkodást meghatározó és a gazdálkodáson belül az eredményességet érintő kérdések. Tehát az első gond, hogy miközben azt mondja, hogy teljes körű vizsgálatot folytathat az ÁSZ a gazdálkodás és működés tekintetében, a mondat második fele már részben korlátozza azt.
A másik gond, hogy ugyanez a rendelkezés kristálytisztán csak és kizárólag törvényességi vizsgálatra ad jogosítványt az Állami Számvevőszéknek, miközben az Állami Számvevőszékről szóló törvény kimondja a 16. §-ában, hogy az Állami Számvevőszék az ellenőrzéseit célszerűségi, eredményességi és törvényességi szempontok szerint végzi.
Megkérdőjelezik egyesek, hogy lehet-e célszerűségi, eredményességi vizsgálatot folytatni egy igazán nem nyereségorientált szervezetnél, mint például az MNB-nél. Úgy gondolom, hogy vannak olyan kitüntetett gazdasági, gazdálkodási feladatai, tevékenységei az MNB-nek, ahol kifejezetten nem nélkülözhető sem a célszerűség, sem az eredményesség vizsgálata; sok közül egy, mondjuk, az emissziós tevékenység. Itt kapcsolódnék az előttem felszólaló Tardos Márton képviselő úr gondolatához, amennyiben ő még azt is vitatja, hogy az ÁSZ-nak kiterjeszthetjük-e a jogosultságát e törvény kapcsán az MNB ellenőrzésére, és hogy kétharmados az ÁSZ-törvény, tehát azt is be kellene nyújtani.
Nos, én is megnéztem ezt a kérdést, és úgy találtam, hogy nem ugyanebben a kérdésben, de hasonló logikai elv alapján egy kétharmados törvényen belüli kiterjesztés kapcsán az Alkotmánybíróság döntött, amely szerint ez a feladat kiterjeszthető. Nem gondolnám, hogy az ÁSZ kivételezett lenne ebből az alkotmánybírósági döntésből, ezért rájuk ugyanilyen értelemben ez a kiterjesztés vonatkozhat, azaz 50 százalékos törvényi megszavazással meg lehet hozni akár ezt a törvénytervezetet is. Tehát mi a Magyar Demokrata Fórum részéről itt nem látunk különösebb aggályt, sőt azt mondjuk, hogy különösebben nem baj, ha az Állami Számvevőszék megjelenik a Nemzeti Bank működése környezetében.
Igazából tehát eljutottunk ahhoz a dilemmához, hogy miként is valósul meg az ellenőrzés - mert a benyújtott változat erre nem ad kielégítő választ. Vagy az ÁSZ folyamatos jelenlétét kellene véleményünk szerint meghatározni az MNB-n belül, tehát egy folyamatos felügyelet-ellenőrzést, vagy a felügyelőbizottságot továbbra is életben kellene tartani.
Az fb véleményünk szerint alkalmas fórum arra, hogy a parlament a felügyeleti és ellenőrzési szerepét delegáltjain keresztül megvalósítsa. Ha nincs fb, amely a belső ellenőrzést a jegybank vezetésétől függetlenül felügyeli, akkor megszűnik a belső ellenőrzési rendszer, amely fontos ismérve a jelenlegi MNB-nek.
Szeretném felhívni a figyelmet a már kezünkben lévő ÁSZ-jelentés kapcsán, ahol is a következő megállapítás olvasható a 11. oldalon egy teljesen más témakörrel kapcsolatosan.
(11.50)
Tehát a megjegyzés a következő az ÁSZ-jelentésben: ha nem kielégítő a belső ellenőrzési rendszer, ez a hiányosság nagyban nehezíti az ÁSZ-ellenőrzés hatékonyságát. Tehát én úgy értékelem, hogy kell egy folyamatos belső ellenőrzési rendszer egy intézménynél, ez esetben az MNB-nél is, nevesítve ez a felügyelőbizottság, amely a munkája során nagyban elősegítheti a havi üléseivel, a jelentéseivel az időnként bekövetkező ÁSZ-vizsgálatot, és annak majd a jelentését. A folyamatba beépített belső ellenőrzés hiányossága következtében bekövetkező hibákat utólag roppant nehéz megszüntetni, orvosolni, és azokat rendszerint csak tudomásul lehet venni, és ahogy a példák mutatják, utána lehet felállítani ad hoc vizsgálóbizottságot és minden egyebet, de, a CW Bank esete ezt jól mutatja, jóformán egy becsületbeli utócselekvésről lehet csak szó ilyen esetben.
Összegezve, a Magyar Demokrata Fórum a törvénytervezet alapvető elképzeléseivel egyetért, és azt támogatni fogjuk, de javasoljuk, hogy a felügyelőbizottság és az Állami Számvevőszék együttes ellenőrzési szerepkörét valamilyen formában iktassuk be, és erről folytassunk konzultációt.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hazánkban idén első ízben május a család hónapja volt. Két fontos ünnep, az anyák napja és a tegnapelőtti gyermeknap adta az ötletet a Családügyi Minisztériumnak, hogy a májust válassza ahhoz a nemes célhoz, hogy a család fontosságára fokozottan hívja fel a figyelmet. Ez azért is üdvözlendő, mert hazánk egyik legégetőbb problémája napjainkban a népesség fogyása. Ennek okairól már tanulmányok sora készült, és ha ezek mindegyikét nem is tudjuk megszüntetni, kötelességünk minden tőlünk telhetőt elkövetni annak érdekében, hogy e negatív folyamatot lefékezzük és minél hamarabb pozitív irányba fordíthassuk át.
Az élve születések száma a volt szocialista országokban a rendszerváltozás hatására mindenütt drasztikusan csökkent, de kevesen tudják, hogy az Antall-kormány akkori szociálpolitikájának köszönhetően ez Magyarországon jelentkezett a legenyhébb formában. Látványos romlás a Horn-kormány időszakában következett be, méghozzá a Bokros-csomag hatására. Hiába hivatkozik az ellenzék arra, hogy a Bokros-csomagnak voltak pozitív elemei is, szociálpolitikai intézkedései olyan károsak és átgondolatlanok voltak, amelyeket a mai napig sem hevert ki a társadalom. Ezek a következmények is bizonyítják, hogy közvetlen összefüggés van a családpolitika és a demográfiai mutatók között.
Tisztelt Ház! Május a család hónapja. Hogy ez ne csak szlogen legyen, tartalommal kell, kellene megtölteni. A polgári kormány 1998-ban azonnal hozzálátott az MDF által is szorgalmazott családközpontú politika megvalósításához, amelynek legfőbb célja, hogy a több gyermek vállalása ne vezessen törvényszerűen az elszegényedéshez. Az egyik legfontosabb ennek érdekében tett lépés a gyed visszaállítása mellett a családi adózás bevezetésének megalapozása volt, amelyik az MDF programjában is a kiemelt feladatok között szerepelt. A tervek szerint jövőre az idei 350-nél is több, 388 milliárd forintot fordít a polgári kormány a nemzeti családpolitika programjára. (Dr. Kis Zoltán: De nekem négy gyerek közül csak egyet ismer el a kormány!) Talán már ennek az eredményei kezdenek megmutatkozni az idei statisztikában, hogy több házasságot kötnek és kevesebb a válás, de a legörvendetesebb eredmény, hogy az idén már háromezerrel több gyermek született, mint tavaly.
A Magyar Demokrata Fórum a továbbiakban is messzemenően támogatja a kormánynak a családok helyzetének javítása érdekében tett és teendő lépéseit, ugyanakkor még szélesebb értelemben kezelné a család fogalmát, nem feledkezve meg az idősebb korosztályról sem. A családtámogatások, a diákhitel és a lakáskölcsön mellett nagyon fontosnak érezzük a családok életében a nyugdíjasok helyzetének javítását. Ezért szerettünk volna a költségvetési vitában 15 százalékos nyugdíjemelést elérni. Ez a törekvésünk akkor elbukott, de most utólag pótlólagos kiegészítésként örömükre mégiscsak megkapják a nyugdíjasok az őket megillető nyugdíjösszeget.
(8.40)
S ezért szeretnénk a küszöbön álló nyugdíjreform megvitatásakor érvényt szerezni annak a javaslatunknak, hogy ha a nyugdíjasok munkát vállalnak, annak jövedelme önállóan képezzen adóalapot, ne pedig a nyugdíjhoz hozzáadva, mert így egyrészt megadóztatjuk a több évtizeden keresztül befizetett nyugdíjjárulékot is, másrészt az esetek többségében nagyobb adót kell fizetni a kis összegű nyugdíj-kiegészítő jövedelmek után.
Kérjük a kormányt, hogy ennek érdekében tegyen meg minden szükséges intézkedést. Az MDF-frakció egységesen támogatni fogja az ilyen irányú változási szándékot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Remélem, sok kincse van Magyarországnak, és döntő többségében jól bánunk azokkal. Ilyen kincsnek gondolom a magyar gyümölcspálinkát is. Sajnos a jelenleg hatályos rendelkezések lehetővé teszik, hogy "pálinka" szóval illessék azokat az alkoholos italokat is, amelyek úgynevezett hidegúti eljárással készülnek, gyakorlatilag finomszeszhez aroma és színanyag hozzáadásával - ennek a fajta italnak a pálinkához viszont semmi köze. A pálinka véleményem szerint kizárólag gyümölcscefre erjedéséből keletkezett alkohol lefőzésével állítható elő. Míg egy hektoliterfok finomszesz önköltsége körülbelül 100 forint, addig egy hektoliterfok gyümölcspálinka önköltsége gyümölcstől függően 400-600 forint.
Állítom, hogy őseink által az alkoholok terén egy kincs maradt a kezünkben, és ez a kincs a gyümölcspálinka, amely nincs eléggé megbecsülve a jelenlegi törvényeink szerint. Ugyanakkor közismert, hogy az európai uniós tárgyalások folyamatosak, és úgy vélem, ezeken a tárgyalásokon a magyar pálinkát le kellene védeni az alkoholok terén, és pálinka névvel csak a magyar gyümölcsből a hazánkban kiforrott technológia szerint nyert alkoholt lehessen illetni a későbbiekben. Úgy, ahogy a whisky a skótoké, a konyak a franciáké, a grappa az olaszoké, az ouzo a görögöké, úgy a pálinka a magyaroké. Ezt tudatosítani kellene Európában és a világon.
Kérdezem az államtitkár urat, van-e lehetőség, de leginkább szándék a minisztérium részéről, hogy egyértelműen definiálja: pálinka alatt csak a gyümölcspálinkát értjük, és a kereskedelmi forgalmazás terén csak a gyümölcspálinka nevezhető a későbbiekben pálinkának. Ugyanakkor kérdezem, hogy az európai uniós tárgyalásokon milyen esélye van a pálinka levédésének, mert tudomásom szerint a kezdő lépéseket már megtettük ez ügyben.
És még valamit: sokszor mondjuk egy jellemző magyar termékre, hogy hungarikum. De mit is értünk ez alatt? Meghatároztuk-e pontosan valaha is ennek a szónak a jelentését? Összeállította-e valaki a hungarikumok listáját? Hogyan lehetne erre a még nem létező listára majdan egyszer felkerülni? És számítunk-e a hungarikumokra, amikor Magyarország imázsának növelésében gondolkodunk?
Várom az államtitkár úr válaszát. (Taps az MDF és a Fidesz soraiból.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Őszintén megmondom, reménykedve vártam azt a szándékot, amelyben ezt a kérdéskört rendezik, de az örömöm ezen túlmutat, hiszen sokkal előrehaladottabb tárgyalási sorozatot tetszett itt visszaprezentálni, és utalt arra, hogy milyen fokon van már az előkészítése a magyar gyümölcspálinkák eredetvédelmének. Ennek nagyon örülök, kár, hogy nem hamarabb hallhattunk róla, hogy ilyen tudatosan próbáljuk a hungarikumokat megmenteni és azt értékállóvá tenni.
Csak jelzem, hogy az egyik gyümölcspálinka-gyártó magánszemély egy nemzetközi bemutatón mutatta be termékeit. Jelenleg a Kínai Népköztársaságban öt pálinkafőző üzemre kapott megrendelést, ebből három legyártásra került, rövidesen felállítják, és egy licencjog alapján működtetni fogják, tehát van jövőnk a pálinka terén is.
Köszönöm szépen, elfogadom a válaszát. (Taps az MDF és a Fidesz soraiból.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Kunsági Borvidék Hegyközségi Tanácsa a múlt héten igazgatóválasztmányi ülést tartott, amelyen áttekintette a szüret előtti helyzetet, és értékelte az elmúlt évet. Ezen egyértelműen kiderült, hogy főleg vörösborból komoly borkészletek maradtak bent, a fehérbor egy részéből is, egyes fajtáiból, ugyanakkor várhatóan komoly termésnövekedés előtt vagyunk, mintegy 10-12 százalékkal nagyobb termés várható az idén. Ezzel kapcsolatosan meg kell említeni, hogy a borkészletek bennmaradásának legfőbb okát abban látják, hogy az év közepétől a 25 forint/literről 16 forint/literre csökkent le az exportszubvenció, ezáltal versenyképtelenek lettünk más, konkurens országokkal harmadik országok piacán.
A kunsági borvidék hazánk legnagyobb borvidéke - belevonva a hajós-bajai és a csongrádi borvidéket -, mintegy 40 százalékát adjuk az összes magyarországi termő ültetvénynek. Ehhez még párosulnak olyan gondjaink, hogy a tokaji, a mátraalji és az egeralji ültetvények azon részét, amelyek az úgynevezett szoknya alatt teremnek - tehát nem a térségre jellemző minőségű szőlő- és borfajtát adják -, döntő többségében a kunsági borvidék borászai vásárolják fel. Sajnos ezzel a teherrel együtt olyan hangulatkeltés alakul ki, amelyben a szőlőfelvásárlási árak nagyon nyomottak, az önköltséghez vagy ahhoz közeli árhoz érkeztek el, és ezáltal eléggé reményvesztett és reménytelen az őszi kilátás.
Ezek az emberek, akik a magyar asztalibor-készletnek és a termésnek mintegy 80-90 százalékát adják, nem akarnak többet, csak azt, hogy ebből az ősidőkön, tradíciókon keresztül szokásos termelési ágazatból szeretnének továbbra is megélni úgy, hogy az kifizetődő legyen, és ne kelljen nekik mást csinálni, csak azt, amihez értenek. Államtitkár urat arról szeretném kérdezni, hogy milyen javaslatokkal tud esetleg segíteni államtitkár úr tárcája a kialakult helyzeten.
Köszönöm szépen.
FONT SÁNDOR (MDF): Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy az önénél még részletesebb adatok állnak rendelkezésemre a kunsági borvidékről. Ez azt mutatja, hogy a vörösboroknál várhatóan csak január-februárban fog kifutni, ha ilyen ütemben fogy a borkészlet, mint most.
De nem is erre akarok kitérni. Van néhány olyan ötlet, hogy például az exportszubvenció december végi visszaállításával, a készletfogyással az exportot lehetne elősegíteni. Erről mi az önök véleménye? Lehetne olyan kamatmentes hitelt biztosítani esetleg azoknak a felvásárlóknak, akik garantáltan vállalják, hogy 40-60 forintos szőlőfelvásárlási árral vagy afölött vásárolják föl a gazdáktól a szőlőt, és csak azok juthassanak hozzá e kedvezményes hitelhez. Ugyanakkor lehetne, ha ténylegesen bekövetkezik a nagyobb mennyiségű fehérszőlő megtermése és leszüretelése, ennek a szőlőnek a tudatos kivonása a piacról borlepárlás útján, úgy, ahogy ezt Franciaországban kötelezően elrendelik, hiszen a magyar borpárlatkészletek döntő többségét importáljuk, itthon viszont lenne kapacitás a legyártására (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.), ugyanakkor az alapanyagot nem szállítjuk be lepárolni.
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A Rákosi-rendszerben katonai behívóval kényszermunkát végeztettek, de eddig három kormány szerint sem voltak méltóak a kárpótlásra. Ugyanakkor a világ más részein bírósági ítéletek kényszerítik ki az egykori német cégeket az elmaradt munkabérek kifizetésére azoknak, akik a második világháború alatt náluk kényszermunkát végeztek.
Magyarországon 1951 és '56 között katonai behívóval tartalékosokat és sorkatonákat is kényszermunkára vittek, méghozzá olyan módon, hogy munkabérüket rendszeresen elszámolták, s egy összegben átutalták az akkori Honvédelmi Minisztériumnak.
A kiválasztás politikai diszkrimináció alapján történt; rendszerint az úgynevezett kulákbesorolásúak gyermekeit, valamint az 1945 előtti időszakban a közigazgatáshoz, államigazgatáshoz, politikához kapcsolódó személyek gyermekeit különítették így el. Már 1956 őszén a forradalom előtt felismerte az akkori Országgyűlés honvédelmi bizottsága, hogy ez az eljárás törvénytelen, és ellentétes a kényszermunka tilalmáról szóló genfi egyezménnyel. A hadkötelezettség része lehet esetenként ugyan a fizikai munka, de nem minősíthető annak a több éven át tartó rendszeres, ellenérték nélküli fizikaimunka-végzési kötelezettség. Az akkori hatályos jog szerint még a munkára fogott rabok is megkapták rabkeresményüket, bár önkényesen vonták le abból a rabtartás költségeit, de a katonai behívóval kényszermunkát végzők nem kaptak semmit. Ők a muszosok.
Pontosan megállapítható, hogy ez az összeg kiket illet, hiszen a nyugdíj-kiegészítés elbírálásakor a Kárpótlási Hivatal minden egyes igényt egyedileg elbírált, tehát újabb eljárás és bizonyítás nem kellene, mert minden ügyben van jogerős és érvényes határozat. Az azóta bekövetkezett haláleseteket is figyelembe véve az érintettek létszáma ma körülbelül 10 ezer fő. A Honvédelmi Minisztérium tette zsebre annak idején az elszámolt munkabéreket, és a végzett munka eredménye - mint repülőterek, laktanyák, tiszti lakások - szintén a minisztérium birtokába került, sőt ma is jelentős bevételt hoznak, mint például a taszári repülőtér.
A megoldási javaslat a következő. Egyszerű HM-rendelettel hatálytalanítani kellene az akkori katonai behívókat, azaz elismerni, hogy a behívó csak a kényszermunka leplezésére szolgált, ettől a jogi aktustól jogalap nélkül kényszermunkára hurcoltakká válnának az érintettek. A Pofosz kereteiben működő Musz '51-56 tagozatával meg kell egyezni a csökkentett összegű életjáradék formájában történő munkabér kifizetésében, és ezt ugyancsak rendelettel meg kellene állapítani. Ezzel a kevés bonyodalmat okozó egyszerű megoldással megoldható az az igazságtalanság is, hogy míg a jobboldali diktatúra munkaszolgálatosainak anyagi és erkölcsi elismerése biztosított, addig a mai napig a baloldali diktatúra munkaszolgálatosai mellőzöttek lettek.
Köszönöm a figyelmét. Várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiból.)
FONT SÁNDOR (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! A környező országokban, így például Csehországban és Szlovákiában egyértelműen ugyanilyen problémát rendeztek, és megtalálták a megoldást. Jelzem, mintegy tízezer főről van szó, tehát egyáltalán nem is akkora összegű lenne a költségvetés terhelése. Másrészt én nem igazán arra voltam kíváncsi, hogy eddig kinek mit kellett volna tennie, hanem arra, hogy ön mint a HM vezetője, most hogyan érzi ezt a problémát és mit tenne.
Elnézést kérek a kormánypárti képviselőtársaimtól, de édesapámra gondolva - aki munkaszolgálatosként Budapest köztereit és Aquincum környékét kényszerből építette, salgótarjáni bányákban és repülőtereken közel három évig dolgozott - ezt a választ nem tudom elfogadni. (Taps a kormánypártok soraiból.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzügyi bizottság ülésén a kormányzati oldal egyértelműen azt mondta, hogy a költségvetési törvény módosítása így, ebben a formájában megszavazható. Ugyan az ellenzéki képviselőtársaim felvetései teljesen más síkra terelték ennek az indítványnak a lényegét, de ne tévessze senki szem elől, hogy az eredeti cél mellett, ami miatt ezt kénytelenek vagyunk ma behozni, ne nyissunk meg olyan térfélen vitát, amely régóta húzódik ugyan itt a parlamentben, de szerintem erkölcstelen, hogy most ezeket a pontokat is idehozzuk.
Konkrét indokként az hangzott el a szocialista oldalról, hogy miért csak 30 napig kell a kezességvállalást megadni, hiszen ha azalatt az idő alatt nem oldódik meg a probléma, akkor netán 30 nap múlva újra törvényt kell módosítani. Igen, ez így fog történni, de nem azért, mert a beterjesztő pénzügyminiszter úr vagy valaki más ezt így találta jónak saját kútfőből, hanem azért, mert az EU-s miniszterek múlt pénteki tanácsa egyértelművé tette, hogy általánosan ezt a 30 napot fogadják el, ha ezen túlmenne bármelyik ország saját alanyi jogon, az nem más, mint egy állami cégnek az általános rendszabályokon túli támogatása, ami nem illik bele az EU- és egyéb európai országok általános szabályozásába. Tehát nem térhetünk el ettől az igénytől és normatívától, mert akkor mi külön nagyobb támogatásban részesítünk egy nemzeti társaságot, mint ahogy ezt a többi európai országban megteszik, mert ők ugyanezzel a problémával küzdenek a napokban, mint amivel most Magyarország. Tehát arra szerettem volna rámutatni, hogy ez egy álindok, hogy miért nem így, és miért pont a 30 nap, ez nem kérdés, habár lehet belőle kérdést generálni.
A második kérdés, hogy a Malév teljes pénzügyi helyzetéről is kellene átfogó képet kapnunk, és csak úgy hajlandó a Szocialista Párt nyugodt szívvel - ha jól értettem - ezt megszavazni. Ez erkölcstelen kérés most, ebben a pillanatban, mert ennek semmi köze nincs egyetlen légitársaság helyzetéhez sem, nincs köze ahhoz, hogy most nyereséges-e a KLM vagy a Malév, vagy veszteséges, vagy mi van vele, ahhoz, hogy mindegyik nemzeti légitársaságtól a biztosítók visszaléptek, és kénytelenek állami kezességet adni az adott ország kormányai. Tehát a két ügyet messze nem lehet egy paritásba, egy kölcsönösségi alapba helyezni úgy, ahogy az ellenzék ezt szeretné, és ahogy most ebben a nemkívánatos helyzetben mégis előhozta ezt a problémát. Lehet erről, ha önök akarnak, vitanapot rendezni, ahogy bármi másról is szoktak kezdeményezni, persze állunk ennek is elébe, de ezt az alkalmat felhasználni arra, hogy átvilágítást kérni a Malévről, és ehhez feltételként kötni, hogy csak akkor szavazzuk meg, szerintem ebben a pillanatban erkölcstelen lépés.
Nem csodálkozunk azon, hogy az SZDSZ részéről Bauer Tamás úr által elmondottak ugyanezt a logikát veszik alapul: na jó, jó, hogy ezt a kezességvállalást meg kell tenni, de milyen kezességvállalási modelljei voltak eddig a kormánynak. Ebből utána elindul az áradat, hogy őszerintük az így nem felelt meg. Ugyanazt a - szerintem vélelmezhetően nem etikus - magatartást vélem ebben felfedezni, érdemben természetesen nem tudtak és nem is fognak tudni ezzel a javaslattal szemben indokot felhozni.
A Magyar Demokrata Fórumnak az az egységes javaslata, amelyben támogatni szeretné ezt az előterjesztést, egyben gondol arra a mintegy harmincezer munkahelyre és e munkahelyekhez kapcsolódó családokra is, akik a Malév lététől függenek; nem beszélve azokról az utasokról, akik a Malévet, hála istennek, még igénybe veszik, és szeretnék továbbra is igénybe venni. Véleményünk szerint az, aki nem szavazza meg ezt a törvénytervezetet, egyben azt akarja, hogy holnap reggeltől a Malév-gépek ne szálljanak fel.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiból.)
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A most benyújtott törvényjavaslat valóban számos törvényt érint. A törvényjavaslat egyrészt kedvezőbb feltételeket teremt a nyugdíjasok, az egyházak, a gazdák, a határon túli befektetni szándékozók, a határon túli magyarok, a lakásvásárlók és mások számára, szem előtt tartva a kormányprogramot; másrészt szigorítja a visszaélések - a pénzmosás, az off-shore cégekben való visszaélések, az adózás elkerülése, a gépkocsilopások - szankcionálását, és olyan helyekre utal, ahol sajnos tetten érhetők ezek a visszaélések; harmadrészt vannak benne elemek, amelyek az EU-csatlakozás jogharmonizációs előkészítésének a tárgykörébe tartoznak, így a vámjogszabályok vagy a könyvvizsgálatok területén; negyedrészt vannak tisztán fogalmi tisztázások és technikai jellegű változtatások, amelyek szükségességét például az ország által régen áhított teljes konvertibilitás bevezetésének következtében aligha vitathatja bárki.
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A rend kedvéért mégis felsorolnám azokat a törvényi pontokat, amelyeket ebben az egységesen benyújtott törvényjavaslatban módosítunk.
(11.50)
A takarékbetétekről, a hitelintézetekről, a Magyar Export-Import Bankról, a biztosításokról, a koncesszióról, a vámjogról, az adókról és járulékokról, a jövedéki adóról, a személyi jövedelemadóról, az illetékről, az adózás rendjéről, a számvitelről, a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a közbeszerzésekről, a köztisztviselőkről és az egyházakról szóló törvények kerülnek módosításra, természetesen eltérő súllyal és tartalommal.
A legelső pont - mint említettem - a takarékbetétekkel kapcsolatos törvénymódosítást ajánlja. Nemrégen, időben nemrégen módosítottuk már, de ugyanakkor az anonimitás területén további szigorító lépéseket kellett tenni, hiszen nem szabad, hogy esetlegesen létrejöhessen a pénzmosás a névtelen betétek kapcsán. Ezért minden ellenértékű lépést meg kell tenni, és ezt időben kell érvényre juttatni. A múltkori törvénymódosításnál azt gondoltuk, hogy ez elég lesz az uniós csatlakozás időpontjában, sajnos bebizonyosodott, hogy ennek megnövekedett a veszélye, főleg a két héttel ezelőtti terrortámadás következtében, ahogy figyeljük a pénzügyi mozgásokat; megnövekedhet a veszélye, hogy bármely gazdaságilag közepesen fejlett vagy fejlődő ország területére behatolnak olyan szervezetek, amelyek pénzmosással szeretnék az illegálisan megszerzett pénzüket tisztára mosni. Ez ellen hat ez a tervezet.
Általában nem szerencsés, ha vannak különleges pénzintézetek, amelyekre külön szabályokat állapít meg az állam. Ezt nehezen vagy egyáltalán nem lehet támogatni, mert alkalmasak a pénzpiacon zavarok keltéséhez, és esetünkben a költségvetés határait is ellenőrizhetetlenül terjesztik ki. Ezzel együtt mégis vannak elfogadható kivételek, és véleményem szerint ez is azok közé tartozik, amikor a Magyar Export-Import Bankról egy törvényjavaslatot nyújtott be a kormány, hiszen a kormányzatnak azon törekvése, hogy a korábbiaknál jobban segítse a magyar vegyes vállalatokat és a szomszédos országokba irányuló tőkeexportot, ez egyértelműen nemzetgazdasági célokat és természetesen össztársadalmi célokat is szolgál, magyarul itt jogos szerintünk is a kivételezettség.
A vámjogról szóló törvénymódosítás elég széles körű, uniós elvárások, hazai gyakorlatok együttesen indokolták, hogy ezzel kapcsolatosan újra lépéseket, módosításokat kell tenni. Nagyon nagy terjedelmű volt a nemrégen, mintegy egy évvel ezelőtt elfogadott vámtörvény. Azóta számos területen újabb jelenségek miatt érdemes a törvénymódosítást kezdeményezni.
Egy részére szeretnék csak kitérni, amelyben egyúttal az aggodalmamat fejezem ki. A következőkben, amennyiben a törvény elfogadásra kerül, a vámszerveknek importáruk esetén jogosultságuk lesz, ha egy bizonyos mértéktől eltérő importszámlát mutat föl az importőr, a vámhatóságnak saját jogkörében jogosultsága lesz az érték megállapítására. Ezt két oknál fogva tartom veszélyesnek. Egyrészt az Európai Unióban - és gondolom, eddig Magyarországon is általános elv volt - a számla az a bizonylat, amivel egyértelműen kezdeményezhetünk további vámeljárást, az adófizetési kötelezettségnek mindenhol ez az alapja. Ezzel a törvénymódosítással ezt az elvet - hogy is mondjam - partvonalon kívülre helyezzük, mert a számla ugyan majd fog jelenteni valamit, legalább annyit, hogy honnan eredeztetik az árut, de úgy tűnik, a törvénytervezet elfogadása után a számla nem garancia arra, hogy a vámszervek azon az értéken fogják levámolni az importárut, mint amit az számlán feltüntettek. Valóban, van olyan jelenség, hogy nagyon túlzóan áron alul tűnnek fel termékek, importtermékek a vámvizsgálatoknál. Ugyanakkor nehezen érthető és nehezen magyarázható, hogy mondjuk, uniós országokból érkező számlák esetén milyen elv alapján merjük azt állítani, hogy abban az uniós országban a visszaellenőrzés után is legális számlának minősülő számlát a magyar vámszervek felülvizsgálják.
Tartok tőle, hogy ez még jogi problémákat vethet föl, és még egyet: miután a vám- és pénzügyőrségnek innentől kezdve, az eljáró személynek kvázi mozgásteret adunk, a korrupció sajnos felütheti a fejét. Elég testközelből ismerem az elmúlt gazdasági érdekeim kapcsán a vámszervek működését, amikor a vámhatóságnak egyedi elbírálási lehetőséget adott az akkori időszak és netán a mostani is; kikerülhetetlen, hogy valakik előnyösebb helyzetbe kerüljenek másoknál. Ez bizonyára nemkívánatos pénzmozgást, számla nélküli és feketepénzmozgást eredményez importőr és vámos között; nem megsértve ezzel a vámhatóságot általánosan, hiszen ez nem jellemző rá, de sajnos egy ilyen szelep megnyitása, félek tőle, hogy újabb teret ad ennek a lehetőségnek. Nem tudom, hogy majd a rendelet, ami a mostani törvényhez kapcsolódik, hogyan szűkíti be a vámhatóság mozgásterét.
A jövedéki adókkal kapcsolatosan tavaly az adótörvények vitájánál felhívtam a figyelmet egy rendkívül kellemetlen jelenségre, ez a könnyű fűtőolajok, extra könnyű fűtőolajok problémája. Nulla adókulcsos, és jellemzően elindult egy olyan szervezett bűnözéshez kapcsolódó tevékenység, amelyben ezt az extra könnyű, könnyű fűtőolajat nullakulcsos adóval importálják és forgalomba hozzák. Nagyon egyszerűen hozzák forgalomba, teljesen legálisan importálják, majd pedig az importőr cég nem létező, fiktív személyeknek, de valódi számlával eladja ezt a terméket; kikereshetetlen és nem is lehet fölfedni, hogy kik ezek a személyek. Arra hivatkozik az eladó, hogy ő nem kérhet személyazonosságit a bediktáló személytől, tehát ő ezt az adatot adta meg, eladta a terméket. De valójában mit tesz? Nem adja el természetesen fiktív, nem létező személyeknek, eladja azt valós személyeknek, olyan valós személyeknek, akik lepárolják ezt a könnyű, extra könnyű fűtőolajat; és tessenek megnézni, főleg a mezőgazdaságban érintett megyéket, megyei lapokban folyamatosan lehet hirdetést találni: olcsó gázolaj kapható. Ehhez mind könnyű és extra könnyű fűtőolaj lepárlása útján, általában most 150 forintos áron lehet hozzájutni; ez felderíthetetlen és ezzel a technológiával kivédhetetlen. Tartok tőle, hogy itt is ugyan a szándék és a figyelem most már ráirányult, hogy itt elég komoly probléma van, de nem biztos, hogy ezzel az ötlettel lehet ezt a területet megfékezni.
A személyi jövedelemadó az a következő kör, amelynél komoly változtatások, javaslatok kerültek be, és szinte kivétel nélkül mindet üdvözölni tudjuk az Magyar Demokrata Fórum nevében, hiszen egyértelmű, hogy a családi gazdaságok, a mezőgazdasági őstermelők, a vállalkozók támogatására vonatkozóak rég várt lépések a mezőgazdaságban élők részéről, megemlítve a 4 millió forintról a 6 millió forint értékhatárú árbevételig való tevékenységi kör legalizálását; ugyanígy a föld adásvétele útján a családon belüli kedvezmények, ha a családon belül szerzik meg, adják-veszik egymástól a földterületet, és ennek egy kitétele az illetékre vonatkozik, másik törvény módosítására, ami hasonló logikával kedvezményben részesíti az őstermelőket és a családon belüli, a birtokrendezést szolgáló adásvételt.
Ugyanígy külön szeretném kiemelni, hogy a nyugdíjak mellett megszerzett jövedelmeket ezentúl külön kell majd az adózás során feltüntetni. A Magyar Demokrata Fórum a tavalyi adóvitában felhívta erre a figyelmet, indítványoztuk, sajnos ez akkor nem jöhetett létre. A tavaszi ülésszak során többször visszatértünk erre a kérdésre, napirend előtti felszólalásomnak épp "Május mint a család hónapja" címet adtam, amelyben pontosan májusban javasoltuk különválasztani a nyugdíj mellett megszerzett jövedelmet a nyugdíjtól, hogy az önállóan adózzon. Szinte nyári felüdülés volt hallani, hogy a kormány ugyanezen a síkon gondolkodik a továbbiakban, és most itt ebben a törvénytervezetben láthatjuk ennek a várható végkifejletét is. Itt majd külön visszatérek Bauer képviselőtársam gondolataira.
(12.00)
A továbbiakban talán, ami számunkra a legjelentősebb, hogy a törvény folyamatosan és különböző helyeken olyan kedvezményeket biztosít, amelyek eddig talán nem kerültek kellően szemügyre, és most mindenféleképpen adózási kedvezményt biztosít.
A törvény 5. §-a szigorítást tartalmaz az adózókra nézve. Bizonyos esetekben az adózónak kell bizonyítania majd a külföldi társaságtól nem pénzben szerzett vagyoni érték szokásos piaci értékét. A szabályozás összhangba hozza a törvényt a nemzetközi szervezetek által elvárt szabályokkal, és kétségtelen, hogy az e paragrafusban szabályozott kérdés hatósági minősítése nagyon nehéz, különös tekintettel arra, hogy az off-shore cégekről nagyon nehéz pontos információkat szerezni.
Nem vitatom a kormányzat tisztességes törekvését az adóelkerülés motiválásában, de meg kívánom jegyezni, hogy ez nem lehet igazi megoldás, hiszen szerintem hasznosabbnak tűnne, ha a hazai tulajdonú off-shore cégek iratanyaga kötelező hazai letétjének rendszerét kialakítanánk, mint a joggyakorlatban meglehetősen kétes értékű bizonyítási kötelezettség megfordítását szorgalmaznánk. Ez alighanem alkotmányossági aggályokat is felvethet, de a szándék egyértelmű: ne lehessen elköltségelni olyan bevételeket, off-shore cégek képletes hirdetéseire százezreket, milliókat kifizetni, ezzel költséget csökkenteni, és ne lehessen off-shore cégektől nagyon komoly jövedelmet szerezni, de mégis a bemutatott jövedelemtáblázatban a bevallásnál mérhetetlen alacsony áron tüntetik föl. Teljesen egyértelmű ebben is a kormányzat szándéka.
Ami számunkra, a Magyar Demokrata Fórum részére különösen tetsző még a továbbiakban: az egyházak hitéleti és közéleti tevékenységének anyagi feltételeiről szóló előterjesztés. Nem kétséges, úgy gondoljuk, 1987 óta egységes az állásfoglalása a Magyar Demokrata Fórumnak az egyházakkal, a történelmi egyházakkal kapcsolatosan, és az a lehetőség, amely az egyházak előtt újra megnyílt, bizony kell hogy egy kormányzati szándékot is tükrözzön, hogy elismerjük és várjuk, és teret adunk annak az egyházi tevékenységnek, amely '45 előtt jellemző volt Magyarországra, egész Európa fejlett társadalmára; '45 után azonban partvonalon kívülre kerültek az egyházak közéleti szerepvállalásai, és minden, ami még a karitatív jellegéhez is adódott az egyházaknak.
A személyi jövedelemadó törvény az egyházak számára átutalható 1 százalék kérdésében kedvező feltételeket teremt az egyházak vonatkozásában. Lényegileg a népszámlálás adatai alapján a felekezetek arányában az összes szja-bevétel 0,8 százalékát mindenképpen átadja az egyházaknak, ha erről összességében az állampolgárok egyénileg ennél alacsonyabb mértékben rendelkeztek.
A tervezet javaslatot tesz arra, hogy a felosztható átutalások csökkentése esetén garanciát nyújtson az állami támogatások egyéb forrásokból történő szinten tartására. Ezt a rendelkezést az MDF nagyon üdvözli, és reméli, hogy az egyházak szerepe a társadalom erkölcsi normáinak javításában, a társadalom pozitív mentális változásában ennek következtében is továbbra növekedni fog.
Az eddigi felszólalásokban elhangzott néhány kérdéskörre fókuszálva, mind kormánypártiak, mind ellenzékiek véleményére reagálva szeretnék három kérdéskörre visszatérni.
Az egyik: az MSZP vezérszónoka, Burány Sándor úr gyakorlatilag azt elemezte, hogy miért nem ad az állam különlegesen sok pénzt különleges területekre, és itt fölsorolta, hogy szerinte hány helyre, hova nem adott. Ugyanezzel szemben természetesen a valós kép sokkalta másabb, de mégis úgy tűnik, sokan elfelejtik - főleg most, ellenzéki pozícióban -, hogy Magyarország 1945 után olyan hátrányos helyzetet szenvedett pontosan az MSZP elődszervezete révén, amely hátrányt kénytelenek vagyunk mi, utódok most ledolgozni. Állítjuk, hogy erre képesek vagyunk. Állítjuk, hogy azt a hátrányt, ami most csak Ausztria és Magyarország tekintetében szembetűnő - bár sorolhatnám a további kontrasztos elemeket, de maradjuk csak Ausztria és Magyarország tekintetében, amelyek akkor egyenrangú felek voltak, és azt hiszem, most nem tarthatjuk magunkat gazdasági és szociális szempontból, az egészségügy szempontjából egyenrangú feleknek -, valamikor le kell dolgozni.
Természetesen pontosan tudják ellenzéki képviselőtársaim is, hogy a világgazdaság minden eleme tetten érhető a nyitott magyar gazdaságban. Természetesen ebből logikusan következik, hogy mégsem lehetünk azonosak az osztrák juttatási rendszerrel, még akkor sem, ha ott is ugyanannyiba kerül az üzemanyag, mint Magyarországon, meg a kenyér, és sorolhatnám, hogy mi minden ugyanolyan áron érvényesül. De hogy Magyarország azt a különbséget, amit 45 év alatt el kellett szenvedni, és amiről mi most azt gondoljuk, nagyon komoly esélyünk van arra, hogy mostantól számítva 10-15 év alatt utolérhetjük, ledolgozhatjuk, ez valamilyen önmegtartóztatást, tehát kvázi gazdasági szigort is követel, azaz rendet. Ezen a nagyon keskeny ösvényen a gazdaság növekedését kell mindenféleképpen preferálni az infláció leszorításával, ugyanakkor a társadalmi jólétet, a szociális rendszer életben tartását továbbra is fent kell tartani. Nem lehet korlátlanul megtenni azokat a nagyon hangzatos intézkedéséket, amelyeket ellenzéki képviselőtársaink folyamatosan tesznek. Nem bolond egyetlenegy kormány sem, hogy ne akarna kedvezőbb helyzetet teremteni nyugdíjasoknak, pedagógusoknak, közalkalmazottnak. Megteszi a saját eszköztárának lehetőségén belül. Most is ez történik.
Az a sokat hangoztatott, ellopott 52 milliárd forint (Bauer Tamás közbeszól.), amelyet a nyugdíjasokra vonatkoztatnak, éppen a tegnapi kormányülés következtében mindenki tudja, hogy a mostani gazdasági helyzet és az írott szerződés következtében év végére visszakerül és teljesül. Teljesül minden olyan szabály, amelyet törvényi erővel vállalt a magyar kormány, nem csak a nyugdíjasoknak; de ez egy preferált területe és kedvenc területe az ellenzéknek, a kormányoldalnak is nagyon fontos területe, és ezért mindenféle, általunk vállalt kötelezettséget természetesen teljesíteni fogunk és fog a kormány.
A tőzsde szétverése Bauer képviselőtársam kedvenc fogása. Én nem hiszem, hogy ő nem tudja, hogy a magyar tőzsdét, annak a működését soha nem tudta, nem is fogja tudni irányítani a kormány, hiszen ön pontosan tudja, hogy annak kétharmad pénzét külföldi, döntő többségében USA-pénzek mozgatják. Nagyon örülne egy kormány, ha olyan befolyásolási lehetőséggel élhetne, hogy motiválja vagy szabályozza valamelyest a tőzsde működését - nem tudja! Lehet, hogy én erre azt mondom, hála istennek, hogy nem tudja, és sok helyen nem tudja. Magyarországon is egyébként a tőzsde független a kormánytól és az államtól. (Keller László: Csak a kormány intézkedéseitől nem.)
A nyugdíj mellett szerzett jövedelemről pedig annyit: Üszögi-Bleyer Jenő, aki a Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnöke, MSZP-s képviselő, nem nevezhető éppen egy kormányoldali politikusnak, még ő is azt mondta, hogy üdvözli a kormány döntését. És azt gondolom, hogy Bauer Tamás egyedül maradt azzal a véleményével, miszerint a nyugdíj mellett megszerzett jövedelmek leválasztása káros következményekkel fog járni. Ez nonszensz! E szerint a logika szerint büntetni kellene mindazokat, akik nyugdíj mellett jövedelmet szereznek, mert Bauer Tamás logikája ezt kívánja meg. Mi ennek a logikának pontosan az ellenkezőjét valljuk, és az előterjesztésben ezt meg is tettük.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Fantasztikus, hogy egy jó szándékú és kellően jó irányú törvénytervezetet, mint például a nyugdíjak mellett szerzett jövedelem adócsökkentésére tett javaslatot hogyan lehet kiforgatni és ellentétes irányúvá tenni. Számomra most itt az elhangzottakból egyértelműen bebizonyosodott, hogy az ellenzék igazából a nyugdíjasokat egyetlenegy célra szeretné felhasználni: a saját politikai ideológiájukat a nagy nyilvánosság előtt szeretnék sulykolni a közvélemény tudatába. (Vincze László: Úgy van!)
Én ennek a feltételezésemnek a bizonyítására egyetlenegy tényszámot szeretnék felhozni. Önök, akik állítólag mindent megtesznek és rettentően aggódnak a nyugdíjasokért, hála istennek, ha ez így lenne, csak az az igazság, hogy ez a felszín, az önök kormányzása alatt legalább mínusz 12 százalékos reálérték-csökkenést szenvedett a nyugdíj. Ez a polgári kormány, amely még nem fejezte be a ciklust, és reméljük, hogy nem is fogja a választásokig, az elmúlt három évben közel 15 százalékos reálérték-növekedést tudott a nyugdíjasoknak okozni.
Nekem az az érzésem, hogy ezek a tényszámok egyértelműen bizonyítják, minden indoklási következmény nélkül, hogy ki az, aki beszél valamit a nyugdíjasokról, és ki az, aki tesz valamit is a nyugdíjasok érdekében. Itt egyértelműen a törvénytervezet nyugdíjasokra vonatkozó részében határozott cselekvésről van szó, nem pedig szlogenszintről.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tardos Márton képviselőtársam azt a kérdést tette fel, hogy vajon kinek adjuk a növekedésből származó bevételeket. Ez egy nagyon logikus kérdés, és erre, azt hiszem, a kormány és a mostani adótörvények is egyértelmű választ adnak: ha lehet, akkor a fiataloknak. Miért? Magyarország olyan lakossági szerkezettel áll most szemben, amelyben 4 millió aktív keresőre 6 millió eltartott jut. (Kertész István közbeszól.) Ezt az arányszámot nem bírjuk sokáig tartani úgy, hogy közben a nemzetgazdaságban növekedést szeretnénk látni. Mi a logikája innentől kezdve a következő lépésnek? Az, hogy a fiatalokat, a következő generációt a diákhitelen keresztül a lakástámogatási programmal, az szja több gyermek vállalását elősegítő programján és mindenen keresztül támogatni kell, mert ezt elemezte a kormány, és azt a döntést hozta meg, hogy ezen az arányszámon: 4 millió aktív, 6 millió eltartott, változtatni kell, még olyan áron is változtatni kell, ha ez ügyben a befektetést, ha szabad így mondanom, most, ennek a kormánynak kell megtennie ezekből a szűkös forráslehetőségekből. Ennek az előnyét nem ez a kormány fogja élvezni, nem csinálhat belőle kormányzati propagandát, mert várhatóan 15 év múlva lehet először számítani arra, hogy valamelyest megfordulhat ez a trend, hogy ne kelljen még nagyobb eltartottszámmal szembesülnünk az aktív keresők számához képest.
Önök pontosan ismerik a tb-rendszer hiányosságát, a költségvetési hiányát, és mindent, ami ehhez párosul. Ehhez a lépéshez elengedhetetlen volt, hogy ezen a kellemetlen népesedési adatszámon valamelyest változtassunk, ezért elsősorban a fiatalok lehetnek a növekvő állami bevételek kedvezményezettei. (Tardos Márton közbeszól.)
A nyugdíjak kérdésére nem térek vissza. Az előbb megpróbáltam egyértelműen bizonyítani, és azt hiszem, ez sikerült is, hogy önök szlogen szinten beszélnek róla, mi viszont teszünk ezért. És akármilyen szókratészi képességgel rendelkeznek is önök (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), nem tudják ennek az ellenkezőjét bebizonyítani. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban. - Közbeszólások az MSZP-frakció soraiból.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény összetettsége számunkra egy fontos ismérv lehet, de mégis azt állítom: akiknek az érdekében ez a törvény szólni fog, őket abszolút nem érdekli, hogy a most benyújtott pénzügyi tárgyú törvénycsomag egy részből vagy tizenhétből áll, hanem az érdekli, hogy ennek mi lesz a hatása. Úgy gondolom, hogy itt olyan témaköröket - akár kényszerűségből, akár az élet kikényszerítette követelmények miatt - rakott össze a kormány, amelyeknek szinte egytől egyig érezhető hatása és ez esetben szinte előreláthatólag kedvező hatása fog történni. Képviselőtársaim közül esetleg néhányan tudják: én őstermelő is vagyok, tudatosan nem adtam föl ebbéli családi örökségemet, és hagyományosan szőlő-, gyümölcstermesztéssel foglalkozom.
Mindig nagy kérdés volt, hogy azt, amit mi itt elméleti szinten megalkotunk, és azt gondoljuk, hogy ezzel valamilyen hatást szeretnénk arra a rétegre, arra a gazdasági ágazatra nézve pozitívan okozni, vajon az érintettek, akik a másik oldalon állnak, ha szabad így mondanom, hogyan fogadják. Őszintén mondom - és remélem, hogy a holnapi vitanap ebben szintén meg fog erősíteni -, hogy amit az őstermelőknek, a mezőgazdasági vállalkozók részére a törvény szándéka szerint most kedvezményként szeretnénk nyújtani, olyan elemek, amit ha most megpróbálom magamat a másik oldalra helyezni, mint egy őstermelő, és semmi mással nem foglalkoznék, azt mondanám, hogy igenis ezek nagyon komoly, előremutató lépések, nagyon komoly kedvezmények ennek az ágazatnak. Úgy gondolom, ennek a lehetőségével mindenki egyformán élni fog.
Köszönöm.
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A termőföld összessége maga a haza. Ez az a különleges helyzet, ami miatt a termőföldről külön kell gondolkodnunk minden egyéb kategóriában. Közgazdaságilag ugyan egy olyan korlátos jószág, amely nem szaporítható, nem gyarapítható. Ezért amikor erről tudunk, egy ilyen jószágról tudjuk, hogy annak az értéke is rendszerint különleges szokott lenni. De Magyarországon ez még sincs így. Máshol nagyon komoly értékekkel bír a földterület, Magyarországon nem. Keresni kellene az okát, hogy miért nem. Ma jelenleg a prompt, azonnali helyzetben ez azt jelenti, mert nem gazdaságos a rajta való művelés, ezért nincs érdek, nincs az a felhajtóerő, ami oda hatna, hogy a termőföld ára növekedjék.
(12.10)
Ugyanakkor tudjuk, hogy a földtulajdonosok döntő többsége ma, jelen pillanatban eszköztelen, teljesen kiszolgáltatott. Ennek az igazi oka, ha megnézzük, bizony-bizony a 45 év szocializmusnak az időszaka, amikor eszköztelenné, kiszolgáltatottá tette a magyar gazdát, majd pedig egy, hála istennek, megtörtént rendszerváltás után ugyan próbálta az akkori kormányzat visszahelyezni ebbe a tulajdonformájába, de az eszköztelensége és a kiszolgáltatottsága sajnos mind a mai napig nem szűnt meg. Ez tette igazán kellemetlen körülmények közé a magyar gazdát, és ez az eszköztelensége és kiszolgáltatottsága vezetett oda, hogy ma nem gazdaságos a tevékenység. Ezért kerül abba a helyzetbe, hogy nálunk esetlegesen nagy árnak számít az az összeg, amit felkínálnak neki, külföldön ez minimális összeg.
Megindult az a gondolkodás, mi lesz, amikor uniós tagok lehetünk. Eldőlt kérdés, mondhatnám, nem kérdés: az Unió tagjai szeretnénk lenni. Abban a helyzetben, amikor most, akik miatt egyáltalán a magyar gazda ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe kerül, szerintem nem egészen etikus hirtelen a magyar gazdáért aggódni. Márpedig itt folyamatosan ezt halljuk.
Amennyiben itt eldőlt kérdés az uniós tagság - úgy érzem, ez számunkra eldőlt kérdés -, akkor most azt kell föltenni, hogy a jelenlegi helyzetben mit lehet egyáltalán tenni. Állítom - a Magyar Demokrata Fórumnak ez egységes véleménye -, hogy ezt a kérdést nem lehet közgazdasági szempontok alapján megközelíteni. Az ellenzéktől többször halljuk, hogy hatékonynak kell lenni, hogy alacsony önköltségűnek kell lenni, hogy minél nagyobb területet kell összefoglalva művelni, s a többi, s a többi. Tipikus közgazdasági jellemzőkkel írja le a mezőgazdaság ágazatát is. Teljesen téves ez a megközelítése ennek az ágazatnak; mint mondtam, a föld különleges jószág. Korlátos jószág; a föld összessége maga a haza. Ezért nem lehet csak közgazdasági fogalmakkal definiálni, és ebben gondolkodva majdan valami kiutat keresni. A termőföld kérdése egyben szociális kérdés, mentálhigiénés kérdés, lélektani kérdése egy országnak, tehát szerintem társadalmi, össztársadalmi kérdés.
Csurka István azt próbálta bemutatni, hogy nincs kiút, csak az önálló, az Uniótól való független út, ami biztosíthatja a magyar gazdáknak is a további életesélyt. Ellenben mégis tudjuk, hogy az Unió tagországain belül lévő gazdák, nem mondom, hogy a legmagasabb életszínvonalon az ottani viszonyok között, de jól élnek, mert megtalálták azt a formát, amiben ebben a gazdasági rendszerben tudnak élni. Nagyon komoly támogatási háttér van mögöttük. Miért? Mert ott, amit az előbb említettem, hogy szociális kérdés, mentálhigiénés kérdés is, kipróbálták a hetvenes években, hogy közgazdasági fogalmakkal próbáltak a mezőgazdasághoz nyúlni; tehát, aki nem hatékony, nem versenyképes, az tűnjön el. Eltűnt, de megjelent a nagyvárosokban nincstelen proletárként, megjelent mentálhigiénés problémaként, megjelent devianciában, megjelent olyan környezetben, amelyre utána az a rendszer óriási pénzeket költött, hogy ebben az állampolgárt valahogy megmentse. Ezért végkövetkeztetésképpen ők is azt mondták, hogy nem lehet közgazdaságtani kérdés a mezőgazdaság, fordítsunk oda olyan támogatási eszközt, amely még így is olcsóbb, mint utána különféle társadalmi problémák szintjén kezelni ezt a kérdést.
Ezért állítom, hogy a megoldás jelen pillanatban, ha már egyszer eldöntöttük, tudjuk és jó iránynak gondoljuk, hogy az uniós tagság segíthet Magyarország helyzetén, hogy ezen belül kizárólag hazai, nemzeti jogszabályalkotással védjük meg a hazai termőföldet, tegyük ezt olyan környezetben, amelyre látjuk, hogy van példa - a dán modellt sokan emlegetik -, de a Magyar Demokrata Fórum többszörösen hangsúlyozta, mindösszesen technikai kérdés, hogyan tesszük érdektelenné a külföldi vásárlást, és hogyan akadályozzuk meg, hogy mégse lehessen, elvileg ugyan lehetőség szerint igen, de gazdasági működési környezetben szinte lehetetlen legyen neki Magyarországon működni.
Nem lehet mindent kizárni, de én úgy gondolom, Medgyasszay László képviselőtársam földtörvénytervezetében egyértelműen megfogalmazódtak - és továbbra is kitartunk ezek mellett a kérdéseink mellett -, hogyan lehet megvédeni a magyar termőföldet. Mert, mint említettem, ez a kérdés nem közgazdasági kérdés, ez ennél sokkalta több, sokkalta bonyolultabb kérdés, ezért különleges bánásmódot és eszköztárat igényel. Én úgy gondolom, ez az eszköztár a kezünkben van. Kizárólag rajtunk múlik, hogy ebből az eszköztárból mit, milyen hatékonysággal merünk megragadni.
A Magyar Demokrata Fórum azok partnere szeretne lenni, akik ezt az eszköztárat teljes szélességében merik majd alkalmazni annak érdekében, hogy a termőföld döntő többsége magyar tulajdon legyen, mert mint mondtam, a termőföld összessége nem más, mint a magyar haza.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitanapon beigazolódott, hogy az MDF és a polgári oldal nemzeti földalapban, az ellenzék nemzetközi földalapban gondolkozik. (Dr. Kis Zoltán: Jaj! - Zaj, derültség, taps az MSZP soraiban.) Az MSZP-nél ezt internacionalista földalapnak, az SZDSZ-nél pedig kozmopolita földalapnak fogják nevezni, de ami internacionalista és kozmopolita, abból a magyar nép már megjött. Mi nemzeti földalapban gondolkodunk. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Ezt te sem hiszed el! - Értelmesebbnek néztél ki!)
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalt zárszámadási törvény - a rövid nevét fogalmaztam így meg -, amióta én képviselő vagyok, mindig elég éles vitát szokott kiváltani évről évre. Ismerve a képviselőoldalak affinitását, most sem különb ez a vita, amikor a számonkérés napja van - erről szól gyakorlatilag a zárszámadás.
(16.30)
Természetes, hogy egy számonkérésnél sokkal könnyebb a hiányosságokat fölsorolni, mint az azon időszak alatt történt pozitív hatásokat. Nem kétséges, hogy az Állami Számvevőszék nagyban hozzájárul a tisztánlátáshoz, és tényszerűen, az ő részére előírt kötelezettségszerűen teszi meg az észrevételeit. Ő nem alkalmaz mást, mint azokat a törvényeket és a törvényekből adódó kötelezettséget, amelyet jómagunk előírtunk vagy elődeink előírtak. Ha netán a törvények más keretben engednek mozgásteret mind a költségvetésben, mind a zárszámadásban, akkor értelemszerűen az Állami Számvevőszék abban a keretben fogja megfogalmazni a véleményét. Így aztán az Állami Számvevőszék jelentése is rendszerint kritikai halmaz, amely nem terjedhet ki - és nem is kell kiterjedjen - érdemleges olyan pozitív elemekre, amelyek, mondom, ez idő alatt megtörténnek, hiszen nagyon nehéz elvitatni a pénzfelhasználásnak azokat a pozitív eredményeit, amit esetleg a lakásépítésben, a nagycsaládosok támogatásában, a nyugdíjasok helyzetének javításában vagy autópálya-építésben, sőt most a dunai szakaszon a hídépítésben tapasztalhatunk; hozzáteszem, vidéki képviselő lévén nagy örömmel tapasztalunk infrastrukturális fejlesztéseket.
De az biztos, hogy ennek az időszaknak, amelyről a zárszámadás szól, mégiscsak vannak olyan pozitív elemei, mondom, ami nehezen fogalmazható meg, hiszen nem tér ki rá különösebben az elemzés, hogy megtörténik, a Velux például Magyarországra telepíti a Közép-kelet-dél-európai gyártóbázisát, a Knorr-Bremse fékrendszereket gyártó cég Kecskemétre helyezi a teljes kutatási területét, és tudjuk, hogy például a Microsoft az X-Box játékrendszerével hamarosan elindulva, igen jelentős beruházás után hatalmas, még a GDP-re is ható növekedést is fog eredményezni.
A zárszámadás egy olyan törvény, mondom, amelyben a számonkérések következnek el, és ebben, mondjuk meg őszintén, igazi tere van a kritikának is. Ebben a zárszámadásban is természetesen jó néhány jogos kritikai észrevételt meg kell hogy tegyünk; az ellenzék ezt örömmel teszi, magunkra nézve pedig erkölcsi kötelesség, hogy ezekre fölhívjuk a figyelmünket.
De miért is van az, hogy a zárszámadás egyáltalán vita témája lehet? Miért van az, hiszen ahogy az előbbi képviselői hozzászólásban Bauer Tamás mondta, úgymond, akkor régen még szokás volt, hogy a zárszámadást az ellenzék is megszavazta, és ezek az idők, úgy néz ki, hogy elmúltak a mostani kormányzati időszak alatt, tehát akkor, amikor önök az ellenzéki képviselők.
A zárszámadásnak és magának a költségvetésnek a lehetőségeit Magyarországon is körülhatárolják különféle törvények. Nem kell ezt másképpen elképzelni, mint egy nagy könyvviteli törvényt, amelyik ugyanúgy, ahogy egy cégnek, egy könyvvezetésnek előírja, hogyan kell egy gazdaságnak a szabályos könyvvezetését vinni, nos, a magyar költségvetésre és a zárszámadásra is vonatkoznak ilyen törvények, s ezen belül a többször emlegetett államháztartási törvény. Nos, ez keretet ad mind a költségvetésnek, mind a zárszámadási törvénynek, hogy mi a mozgástér. Ez a keret 1996-ig nagyon feszes és egyértelmű volt. 1996-ban roppant meg először ez a keret, azaz valamilyen túlterjeszkedés történt azon a kereten. 1996-ban az akkori túlfeszítés következtében úgy néz ki - és ennek a mai változatában úgy néz ki -, hogy nem tud ettől eltekinteni és nem tudja a kereten belül tartani elképzeléseit a jelenlegi kormány sem. Nos, ez a keret az akkori megroppanásával, amit a szabad demokrata-szocialista kormányzat okozott, nem tudott azóta sem megfeszülni és normális keretet adni zárszámadásnak és költségvetésnek. Ez azt jelenti, hogy az addigi szokásoktól eltérően akár aktuális költségvetési törvényt is módosítunk zárszámadás keretén belül.
De hogy ennél tovább menjek, az utóbbi időben Európa, általunk úgy mondott, fejlettebb országaiban is komoly problémát okoz, és ez látszik az onnan jövő gazdasági hírekből és kormányzati magatartásokból, hogy mi az a mozgástér, amiben egy kormány működhet, és vajon az a mozgástér, amit önmagunknak szabunk - és Európában sem teszik ezt másképp, önmaguknak szabnak -, elégséges-e egy kormány dinamikus mozgásához. Úgy tűnik, ebben újra kell gondolnunk jó néhány dolgot. Azaz részben igaz, hogy magunknak szabtunk törvényeket azzal, hogy hogyan lehet egy költségvetésben mozogni, mozgásteret adni, és hogyan lehet a zárszámadásban ugyanezt megtenni. De egyre inkább beigazolódik, hogy - mint mondtam - az a keret, amit '96-ban megroppantott az előző kormány, az úgy tűnik, hogy nem fog összeállni soha többé, sőt egyre inkább feszülni fog.
Mi ennek az oka? Én három okra vezetném vissza a jelenlegi zárszámadásban azokat a kifogásokat és eltéréseket, amelyeket, mondom, joggal kritizálunk, de egyben hozzáteszem, hogy olyan határokat lépünk át, amit magunk szabtunk magunknak. Ez a három véleményem szerint fennálló tény a következő:
A jelenlegi dinamikus kormányzati magatartás. Ezalatt azt értem, hogy tényszerű, hogy az eddigi három kormány közül ez a kormány reagál leggyorsabban mind nemzetgazdasági, mind külgazdasági történésekre, és az a keret, amelyet szabtunk különböző törvényeken keresztül, úgy néz ki, hogy szűk egy dinamikus kormányzati elvi felfogáshoz. Tényszerűen azonban történnek olyan dolgok is, és ez megtörtént a 2000. évben, a 2001. évre is kihatása van, ami nem kerülhette el a kormányzat figyelmét. Ez a másik két ok, amit föl fogok vetni.
A költségvetési többletbevétel, hogy mit is tegyünk azzal, milyen időrendben költsük el, és erre milyen felhatalmazást, engedélyt kérjünk majd, és hogyan tegyük ezt jogilag is rendbe. Nos, ezen óriási vita van és lesz még a következő napon is, ez nyilvánvaló.
A harmadik pedig szerintem egy szomorú esemény, az árvíz; mindenki tudja, hogy annak következtében azonnali beavatkozásokra volt szükség.
(Koppánné dr. Kertész Margitot a jegyzői székben Herényi Károly váltja fel.)
Ezek az elvek, amelyeket fölsoroltam, egy dinamikus kormányzati magatartás, a költségvetési többlet és a tényszerű sok szomorú árvíz olyan magatartásformára késztette a kormányt, amelyben most joggal, ha a törvény leírt betűjét pontosan nézzük, kritika illetheti a kormányt. De kérdezem én: vajon ugyan ha azt nézzük, hogy úgymond, jogellenesen cselekedett, emögött nincs-e társadalmi jóváhagyás? Én úgy érzem, hogy van mögötte, hiszen a többletbevétellel, akár az árvízi kérdéssel teljes nyilvánossággal foglalkozott a kormány, és jelezte, hogy mi a szándéka, a továbbiakban mit fog tenni. Meg is tette ezeket a lépéseket, és szerintem a közörvendezés javára, és most nem teszünk mást a zárszámadási törvény keretében, mint ezt a jogi elbillenést vissza fogjuk billenteni. Mondhatnám azt, a kormány bízott abban, hogy megértjük az ő azon irányú gondolkodását, amelyben azt mondta, hogy ezekre a területekre még további finanszírozási igény van, és a kényszerhelyzetben ezt és ezt így fogom megtenni. A jelenlegi törvények szerint, hozzátehetjük, nem elegáns ez a megoldás, de ezen a gondolati síkon jutottam el ahhoz, hogy elégséges-e az a keret, az az államháztartási törvénykeret, amely általában a költségvetést és a zárszámadást leírja.
Az az érzésem, nem biztos, hogy Magyarország fogja fölvállalni ezt az új szerepkört, és ezt az új dinamikus kormányzati magatartást, amely Európa többi államaira is jellemző, fölvállalja úgy, hogy ennek törvényi teret is enged, de ahogy jó magyar szokás szerint először megvárjuk, hogy mások cselekedjék ezt meg, utána hamarosan fogjuk mi is őket követni, az új, felgyorsult események ezt ki fogják követelni.
Visszatérve a konkrét benyújtott zárszámadási törvénytervezetre, és mint mondtam, nem lenne etikus, hogy ha a felsorolt, általunk is vélelmezhető hibákat nem nevesítenénk, és nem várnánk azt el, hogy ha lehet, amennyiben tervezhető a későbbiekben a költségvetés, úgy a még jelenleg szűkre szabott mozgástért betartva próbáljuk meg a következőkben a költségvetést és majdan a zárszámadást is teljesíteni.
(16.40)
Ezért néhány általános észrevételt teszek. Az egyes fejezetek tervezési, végrehajtási, gazdálkodási munkája nem egyenszínvonalú. A központi költségvetés végrehajtásának 2000. évi mérlege és a kincstári beszámoló mérlegadatai több helyen eltérnek egymástól. Eltérés van továbbá az eredeti, 2000. évi költségvetési törvény, majd az ezt módosító 2000. évi törvény által előírt kiadási, bevételi és változatlanul hagyott hiány főösszegéhez képest is.
A kormányzati szférában széles körű a pénzügyi és gazdálkodási fegyelmezetlenség, ha ezt veszem alapul. Annak ellenére, hogy az egyes fejezeteken belüli átcsoportosítások, módosítások szakmailag indokolt időpontban történtek, a tervezési hibák lehetőségét az ÁSZ is felveti, illetve a változások alaki szempontokon túli hasznáról, hatásairól a fejezeti beszámolók sem adnak olykor elégséges ismeretet.
A központi költségvetési szerveknél és a fejezeti kezelésű előirányzatoknál a módosított előirányzatoknak 10,8 százaléka az előirányzat-maradvány, melyet az érintettek 50-80 százalékos mértékben csak az év végén, decemberi okmányokból láthatóan igyekeztek kötelezettségvállalásokkal terhelni.
1992 óta a zárszámadási törvény teljes körű formai és tartalmi követelményeinek jogszabályi szintű rendezésével adós a Pénzügyminisztérium, és ez az átláthatóságot gátolja.
A pénzügyi bizottság mint szakbizottság vitájában is többször elhangzott az a régóta várt kérés, hogy a teljes vagyongazdálkodást egyszer, ha megláthatnánk. Sajnos, tudomásul kell vennünk, be kell látnunk, nem sikerült ezt megtenni ennek a kormánynak sem. Most ígérhetnénk azt, amit Bauer Tamás, hogy ha ők lesznek kormányon, akkor mit tesznek. Mi meg azt mondjuk, hogy ha lesz beleszólásunk a következő kormányzati időszakba, ezt a jogos kifogást, amit az ÁSZ folyamatosan megtett, nemcsak a mi kormányunknak, az előttünk levő kormányoknak is, ezt bizony pótolni kell.
A gondos tervezés követelményét nem szolgálja, hogy a kormány az általános tartalék terhére több olyan kiadást számolt el, melyek a 2000. évi költségvetésben előre tervezhető kiadási jogcímek lehettek volna. A 2000. évi költségvetés a kormányzati rendkívüli kiadásokra 15,1 milliárd forintot hagyott jóvá. Ezt az 1999. évi zárszámadási törvény 112,4 milliárd forintra növelte. A tényleges teljesítés azonban 181,14 milliárd forint lett. Az ez éven belül igen nagy összegű, nem feltétlenül parlamenti konszenzust feltételező kiadásnövekmény nagymértékben növelte a kormányzati szabadságfokot.
Az állami vagyon nyilvántartása, a vagyongazdálkodás minősíthetősége megoldást sürget. Számos vagyonelem hiányzik a kimutatásból, köztük olyan vagyonelemek is, melyek elégséges audit nélkül a százszázalékos állami tulajdonlású társaságok vagyonában szerepelnek. Ezek elvonása és az egységes állami vagyonhasznosításba való integrálása szükséges lenne a későbbiekben.
A központi költségvetés adóssága a GDP százalékában a '99. évi 60 százalékról ugyan a 2000. évben 56 százalékra csökkent, de az adósságállomány 226 milliárd forintra növekedett. Annak ellenére, hogy az adósságtörlesztés az előirányzattól elmaradt, így is a 2000. évi költségvetés kiadási főösszegének 24,4 százalékát tette az ki. A terhek csökkentésére a kinövési technológia nem tűnik elégségesnek.
A költségvetés teljesítésének biztonságát rontja, hogy a tb-alapok bevételi és kiadási előirányzatai évek óta alultervezettek és az alapok működőképességének fenntartásában a központi költségvetés szerepe növekvő.
Az ÁSZ-nak nem volt módja a törvénymódosítási javaslatok egy részét véleményezni, mivel azok késve érkeztek meg, így jelentésük nem lehetett teljes körű.
A 3. számú melléklet a helyi önkormányzatokat megillető normatív hozzájárulások és normatív módon elosztott, kötött felhasználású támogatások tábla belső arányai elgondolkodtatóak. Mindenki nézze meg, ott milyen számok szerepelnek és mire mennyit szoktunk vagy kellene költeni.
A 266. oldalon látható a központi költségvetés kiadásainak '99. évi tény-, 2000. évi módosított előirányzatának és teljesítésének adatsora. Érdemlegesen csak a központi költségvetési szervek kiadásai emelkedtek. A többi tétel vagy már nominálértéken is csökkent '99-hez képest, vagy az inflációval korrigált érték mutat csökkenést.
Figyelemre méltó az adósságszolgálat, a helyi önkormányzatok támogatásának és támogatási célcsoport-ráfordításainak alakulása. Az egészségügy eredeti előirányzataihoz képest is csökkenő, az inflációs rátától is elmaradó ráfordításokat mutat az előző évhez képest. Ez a kormányzati súlypontképzésekkel szemben aggályokat vet fel. Hasonlóképpen aggályos a 2002. évi költségvetési évre történő terhelések bevállalása a 2000. évi zárszámadási törvényjavaslatban.
Néhány minisztérium munkáját, nem részletezve, de a figyelemfelkeltés érdekében szeretném megemlíteni. A Miniszterelnöki Hivatalnál, tudjuk, folyamatos az az ellenzéki kontroll, amelyet ők gyakorolnak, óriási vitát vált ki folyamatában, hogy mi az, amit szabad, mi az, amit nem szabad, mi az, amit szeretnének látni. Teljesen egyértelmű ez az ellenzéki igény. Én azonban úgy látom, hogy a hibák korrigálhatók, melyekre mind az ÁSZ, mind az ellenzéki képviselőtársaink felhívták a figyelmet. Ha jól tudom, erre maga a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter ígéretet is tett.
Külön téma lehetne az FVM-fejezet, hiszen a központi politikától és a napi hírektől nem lehet elválasztani az FVM-ben történteket, különös tekintettel a háttérintézmények vonatkozására. Az az igazság, hogy sajnos látható: nem mindegy, hogy ki vezet egy minisztériumot. Azóta, hogy az új minisztériumi vezetés fölállt, a nagyon aggályos kérdések egyrészt nem generálódnak újra, másrészt, amelyek addig voltak és netán jogszabálysértést, büntetőügyet is vonhatnak maguk után, az azokkal kapcsolatos lépések megtörténtek. A napi eseményeket mindenki ismeri, részletezni nincs is értelme.
Külön szeretném kiemelni az Igazságügyi Minisztérium vonatkozásában az ő működésüket. Gyakorlatilag mind az ÁSZ, mind a magam véleményét is egyben kifejezve: a tárca jó tervezési és jó gazdálkodási színvonalat mutatott ki. Úgy néz ki, hogy az a tárca, amelyik elvileg nagyon keveset érintkezik az állampolgárokkal, hiszen elméleti vonatkozásban működik, egy érintkezési felülete van, a büntetés-végrehajtás, ez egy kellemetlenebb érintkezési felülete, egyedül ezen a területen van eltérés, hiszen egy központi beruházás érkezett 2,4 milliárd forinttal, de mindenki tudja, milyenek a börtönviszonyok, a kihasználtsági túlteljesítések. Ez indokolta, hogy ez a beruházás megkezdődjön.
Szeretném megemlíteni a Gazdasági Minisztérium nagyon jó teljesítményét, hiszen hatalmas pénzösszeggel gazdálkodik, a Széchenyi-tervet integrálnia kellett. Szinte minimálisak azok az eltérések, amelyek egy ilyen nagy pénzeszközzel gazdálkodó, ilyen szerteágazó munkát vállaló és végző minisztériumnál megtörténnek. Az ott, általuk végzett munka szerintem kimagasló, és mondom: az ÁSZ vizsgálata szerint és egyáltalán könyvviteli szempontból is az igen jók, jók között lehetne számon tartani őket.
Ugyanígy a Környezetvédelmi Minisztérium a háttérintézményekben tanúsított problémák lekezelése után, úgy tűnik, a megfelelő és a törvény által is garantált útra lépett.
Az előirányzatok és tényadatok a legritkább esetben szoktak ugyan megegyezni, mégis azt kell mondanom, döntő többségében ezek elviselhető számok. Amit a Magyar Demokrata Fórum képviseletében tudunk mondani, ezek olyan mértékű eltérések, amivel összességében, összegészében ezt a benyújtott zárszámadást a Magyar Demokrata Fórum támogatja, és meg fogja szavazni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm miniszter úr válaszát és főleg az itt elhangzottakat, hiszen a hat héttel ezelőtti interpelláció kapcsán - az akkori kérdésem és az akkori választ összehasonlítva - a véleményünk valóban nagyobb mértékben különbözött.
(14.00)
Az azóta lezajlott honvédelmi bizottsági ülésen részletesebben tudtuk megvitatni mindkettőnk álláspontját, és azt a történelmi hátteret is mélyebben elemeztük, amely bemutatta, hogyan működött az a rendszer, amelynek következtében jogellenesen, az akkori alkotmánnyal is ellentétesen embereket kényszermunkára soroztak a honvédség kötelékében, de fegyveres szolgálat nélkül.
Köszönöm miniszter úrnak azt a fölajánlását, amelyet a bizottsági ülésen is érzékeltetett, miszerint a jogi megoldás megkeresése valós probléma, hiszen nem lehet azonnali joghelyzetet kimondani. Vélhetően ezért van az, hogy az Igazságügyi Minisztérium ennyi idő alatt - a teljes helyzet tisztázása miatt - nem tudott azonnali választ adni, ez összetettebb kérdés ennél. Sajnálatos, hogy csak most kezdünk ezzel érdemben foglalkozni, de legalább most elkezdjük, és megkeressük a lehetséges kiutat.
Ismeretes, hogy a környező volt szocialista országokban mindenhol létezett a munkaszolgálat, hiszen szovjet központi irányítással hozták létre ezeket a munkatáborokat. Ennek a helyzetnek a megoldásában a környező országok előrébb járnak; a legismertebb a cseh és a szlovák példa, ahol mintegy négy évvel ezelőtt a helyzetet értékelve ezt megoldották, életjáradék formájában tudták kárpótolni valamelyest ezeket a személyeket.
Nem azt mondjuk, hogy minden séma másolható, nem is gondolok erre, de legalább annak kimondása, hogy jogellenesen, alkotmányellenesen történt meg az ő behívásuk, történjen meg. És esetleg, ha van lehetőség, a mai jogkeretek adta lehetőség mellett találjuk meg a megoldást a velük való egyeztetéssel, legyen ez életjáradék, kárpótlás; én a jogi kifejezést nem is merem definiálni, hiszen ez még a későbbi, hátralévő jogi munka feladata lesz.
Ahogy akkor a bizottsági ülésen is jeleztem és a bizottsági állásfoglalással is egyetértettem, valamint a miniszter úr válaszával is, úgy most is elfogadom a miniszter úr ez irányú válaszát, és elfogadom a felajánlott segítséget is, amelyet mind a bizottsági ülésen, mind pedig most felajánlott.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már majdnem azon gondolkoztam, hogy lesz-e még érdemi mondanivalóm, amit most is kétséggel fogadok a magam részéről, de mégis megpróbálok néhány gondolatot mondani, hiszen az előttem felszólaló, frakcióálláspontot képviselő utolsó felszólaló és a mostani felszólalásom között olyan hosszú és mélyreható vita folyt, hogy az nemhogy egy általános vitának, hanem egy részletes vitának is megfelel, sőt egy múlt heti vitának is a vitája ezennel megtörtént, ami a bizottsági ülés anyagát illeti. Nem kívánok részletesebben belemenni, de tény, hogy egy benyújtott törvényjavaslathoz benyújtása pillanatától lehet módosító indítványt hozzátenni. Ezt tudjuk. Hogy ki hogyan követi a módosító indítványok sorsát, ez minden frakciónak a saját mechanizmusán keresztül majd eldől, hogy ők milyen rendszert alakítottak ki.
Az a kérdés, hogy a most benyújtott törvénytervezet kései-e, hamarabb kellett volna-e, és minden egyéb ehhez kapcsolódó gondolat, amiben az ellenzék próbálja azt hitelteleníteni, hogy jó-e ez az előterjesztés és nem ilyen módon kellett volna, nagy kérdés valóban. Csak nem tudom, akkor hogyan lehetséges az, hogy minden, magát demokratikusnak valló ország, akikre mi példaként sokszor fölnézünk, ugyancsak a szeptember 11-ei terrortámadást követően kezdett még részletesebben, még mélyrehatóbban foglalkozni ezzel a kérdéssel. Nem hiszem, hogy a Magyar Köztársaság kormánya vagy parlamentünk ettől valami eltérő, e sorból kilógó lenne, mint aki a nem szokványos utat járja. Az önök által, főleg SZDSZ-es körökben sokat emlegetett USA, az Egyesült Államok mint a liberalizmus fellegvára, olyan szigorú intézkedéseket léptetett életbe, hogy ha azok itt Magyarországon megtörténnének, akkor a liberális elveket valló szervezetek, netán pártok már régen tüntetést szerveztek volna Magyarországon. Fogalmazzuk azt meg, hogy ebben a helyzetben, ami újólag alakult ki - és most hiába, néha vissza kell tekinteni arra az időpontra, amit szeptember 11-ének nevezünk -, bizony-bizony egy katalizátor ebben a helyzetben, egy olyan gyújtópont, egy olyan új helyzet, amiben nagyon sokan, nagyon sok állam, aki eddig demokratikusnak gondolta azt a jogelvet, ami a pénzkezelést illette, ami az emberi szabadságjogokat illette, azt gondolta, hogy ebben az új helyzetben mégiscsak valahogy felül kell ezt bírálni, mert ha a társadalomfejlődés ilyen szakaszára elértünk, és úgy néz ki, hogy mégis megtörténhet velünk az, ami szeptember 11-én megtörtént, akkor itt valami hibát vétettünk; nézzük át, hogy mi az a határ, amíg bizonyos, akár gazdasági műveletet, akár szabadságjogi eszköztárat lehet használni egy államnak, egy szervezetnek és egy állampolgárnak.
Ezzel teljesen párhuzamos az a gondolkodásmód, ahogyan a kormány ezt a törvénytervezetet beterjesztette, és amit tartalmaz ez a törvénytervezet. Nem tett mást szerintem, mint ahogy az Európai Közösségek Bizottsága szeptember 21-én készített egy előterjesztési javaslatot, megfogalmazza a terrorizmus elleni harc jogi eszköztára bevetésének a lehetőségét az elfogatóparancsról és a kiadási eljárásokról, ennek a mélyebb együttműködési szakaszában rejlő lehetőségekről, a további tennivalókat, és nem kétséges, azt várja jó néhány fejlett társadalmú országtól, hogy tegyük meg ugyanezeket a lépéseket.
(17.50)
Meg kell tenni az azonnali, rögtöni lépéseket, nem lehet várni a végtelenségig. Ezen kereten belül úgy néz ki, hogy a kormánynak nagyobb mozgásteret kell adni jó néhány olyan területen, amelyet eddig vagy nem szabályoztunk, vagy nem olyan mélységben szabályoztunk, vagy eddig csak törvényi szinten szabályoztunk, és ez viszont nem teszi lehetővé az azonnali reflektálást jó néhány kérdésben.
A terrorizmus elleni harc végül is egy olyan harc, mint a szervezett bűnözés elleni harc. Ezeknek célja kihasználni a demokrácia nyitottságából adódó sérülékenységet és annak kiszámíthatóságát. Nagy gond, hogy hogyan lehet ellenük harcolni. Az államoknak, kormányoknak a jogi eszköztár marad az egyedüli fegyverük, azon belül is esetleg el lehet indulni a büntető törvénykönyv tényállásos megfogalmazásáig vagy azon belüli finomításokig, és ami jellemző ezekre a bűnözésekre, hogy bizony komoly pénzigénnyel kell hogy működjenek, pontosabban anélkül ezek nem is működnének.
A szervezett bűnözés és a terror pénzigényes bűnözés. Ezért feltétlenül használja eszközül a korrupciót, a pénzmosást és a kibernetikai bűnözést. Nos, ezekről akkor el kell gondolkodni, hogy eddig hogy volt, és ezután hogyan nem lehet már használniuk majd ezeket az eszközöket. Ez a törvénytervezet két nagy területet ölel át, egyrészt megszünteti a kihasználható lehetőségeket, amelyek sajnos ma még esetleg a pénzügyi rendszerben benne vannak, másfelől egy újabb kontroll-lehetőséget szeretne beiktatni, és eljutunk addig, hogy akkor ezt az elvet hogyan is szeretné megvalósítani ez a törvénytervezet.
Itt az eddig elhangzott vitákban két nagy kérdés volt, hogy kikre terjeszti ki a törvény az adatszolgáltatási kötelezettséget, és az anonim betétek kérdéskörében hogyan járjunk el. Nagyon egyetértek Dancsó képviselőtársam kétperces felszólalásával, a kormány nem most, ebben a pillanatban vette észre, hogy az anonim betéteket meg kell szüntetni, hiszen a 2000. évben foglalkoztunk ezzel a kérdéskörrel, pontosan deklaráltuk, hogy meg kell szüntetni az anonim betéteket, mert ez lehet egy bújtatási lehetősége a nem legálisan szerzett jövedelmeknek, és esetleg olyan célra is fel lehet használni, ami eljuthat a terrorizmus szervezett hálózatához. Csakhogy akkor abban a helyzetben nem volt különösebb indoka annak, hogy azonnali, pillanatszerű megoldásként máris érvénybe lépjen, hanem egy kifutási időt gondoltunk sokan, hiszen akik itt a vitában részt vettünk, nem láttuk, hogy bárki is felsikított volna, hogy kérem szépen, itt baj van, ezt azonnal, menthetetlenül életbe kell léptetni, mert ebben komoly veszélyek rejlenek.
Szeptember 11-e után másképp gondoljuk, nemcsak mi, hanem az összes ajánlás, az OECD-től kezdve bárki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott, hogy amint lehet, ezt a helyzetet meg kell szüntetni a lehető legrövidebb időn belül. Természetes, hogy már a tavalyi vitában is aggály volt, hogy a megszüntetésnek mi a kifutási ideje, a folyamata. Csúcs László képviselőtársam éppen azon sajnálkozott most, hogy túl hosszú lesz esetleg a kifutási idő, mások meg az azonnaliság mellett érvelnek, hogy ha komolyan gondoljuk, akkor már most, rögtön életbe kell léptetni mindent. Csak hát itt olyan pénzintézetek vannak, amelyek kezelik mind magánszemélyek, mind jogi személyek pénzügyeit, pénzeit, ezeket technikailag is valahogy fel kell készíteni mind a rájuk kirótt kötelezettség teljesítésére, mind mondjuk az ORFK-t, hogy fogadni tudja azokat a kötelezettségeket, amelyeket majd a törvény az elfogadás esetén esetlegesen elő fog írni.
Tény, hogy az anonim betétek kérdésköre nem halogatható, mindazonáltal, hogy Magyarország nevezetten a nem együttműködő országok listájára rákerült. Azon a fejlettségi szinten, ami ma Magyarországra jellemző, a legesélyesebb várományosai között vagyunk az európai uniós csatlakozásnak; nem hiszem, hogy Guatemalával és egyéb köztársaságokkal, államokkal egy lapon nekünk illik szerepelni. A kormány ez esetben nem tesz mást, azt mondja, hogy próbáljuk meg ezt a helyzetet orvosolni.
Nem menti az ellenzéki képviselőtársaim indokait és a magatartását az sem, hogy három héttel ezelőtt sem támogatták azt a kivételes és sürgősségi eljárást, ami a Házszabálytól való eltérést kérte tőlük, ugyanúgy, ahogy most nem támogatták. Ebben nyilvánvalóan egyetlenegy politikai indíték fedezhető fel, merthogy szakmailag pontosan tudják, hogy amely kérdések itt megfogalmazásra kerültek, azokat végre kell hajtani. Ha szakmailag ezt tisztán megvizsgálnánk, ezt pontosan tudják.
Csak ennek az egész helyzetnek van egy politikai oldala is. Az a politikai oldal, hogy az országjelentés hamarosan zárolásra, véglegesítésre kerül, és nyilvánvaló kormányzati érdek, és ez nem lehet titok kérdése, hogy jó lett volna, ha már úgy sikerül ezt az országjelentést elkészíteni, amelyben nyugodtan bejelenthetjük, hogy ezt a kérdést is, ami több nemzetközi szervezet irányából megfogalmazásra került, teljesítette Magyarország a pénzmosásra, a terrorizmus visszaszorítására vonatkozóan. Az ellenzéknek ebben, úgy néz ki, nincs érdeke, azt várja, hogy a következő kék színű európai uniós jelentésben majd újra az lesz, hogy Magyarország ezt még mindig nem teljesítette. Ugyanakkor már reméljük, hogy addigra ténylegesen teljesítettük, de a mostani országjelentés szerint sajnos ezt még nem tudjuk deklarálni, tényszerűen ez az adat fog elmenni, és ez megint politikai felszólalásra és számonkérésre fog alkalmat adni az ellenzéknek.
Igazából ebben a kérdésben véleményem szerint csak erről van szó. Mert hogy a teljes körű azonosítást el kell végezni, mondjuk, a 2 millió forint feletti banki műveleteknél, az 1 millió forintot elérő és azt meghaladó esetet, amikor készpénzt magunknál tartva külföldre szeretnénk menni, határt átlépünk oda vagy vissza, ezt majd be kell jelenteni a törvénytervezet elfogadása után, azt hiszem, normálisnak gondoljuk. Mindazonáltal a pénzváltóhelyek újragondolása, a mozgó, mobil pénzváltóhelyek újragondolása, és azon belül a 300 ezer forinton felüli pénzváltásnak ugyancsak a teljes adatszolgáltatási kötelezettsége várhatóan logikus lépésnek fog hatni.
A büntető törvénykönyv természetesen a saját eszközével csak a fenyegetettséget tudja felmutatni mindazoknak, akik mindezek ellenére nem tesznek eleget a törvényben előírt kötelezettségnek, és mindazoknak elég szigorú fenyegetettséget ad, akik a terrorizmus eszközét használják, fenyegetnek, pénzt követelnek vagy bármi mást követelnek államtól, netán ha ennek az eljárásnak a pénzügyi alapjait megteremtik vagy titokban tartják, hogy náluk ilyen pénzügyi alapok léteznek.
A felszólalásokhoz visszatérve, az SZDSZ szónoka az Amerikai Egyesült Államok egyik elnökének gondolatát idézte, hogy azok, akik feláldozzák szabadságukat biztonságukért, nem érdemlik meg egyiket sem. Az előbb már utaltam rá, akik nem életközeli helyzetben ismerik ma az amerikai szabadságjogokat, azok el sem tudják képzelni, hogy ezek a szabadságjogok milyen nagy szigorral párosulnak. Nem tudom, volt-e szerencséje valakinek tévében vagy személyesen megtapasztalni, mondjuk, a dohányzással kapcsolatos amerikai álláspontot, amikor egy harminc emeletes irodaház összes dohányzó dolgozója lent, a főbejárat előtt az utcán dohányzik, sehol máshol nem lehet. Hasonló ugyanilyen értelemben a pénzkezelésnek az ottani formája, rettentő nagy szigorral járnak el. Nem olyannal, mint ami Magyarországon volt eddig, ennél sokkal szigorúbbal.
Tehát az a társadalom, az az állam, amelyet mi a liberalizmus élharcosának gondolunk, amely államszintre emelte ezt, ha megnézzük a tényleges működésének jó néhány elemét, kiderül, hogy ezt a gondolatot, hogy szabadságukat feláldozzák biztonságukért, ők kezdeményezték. Mindenki tudja, hogy pontosan ők kezdeményezték mind a NATO-n keresztül, mind a fejlett országokon, az EU-s országokon keresztül, hogy kérik, hogy ezeket a biztonsági intézkedéseket, ha lehet, tegyék meg, nemcsak azért, mert az USA-t fenyegetik, hanem majd esetleg egyszer minket is fenyegetni fognak. Tehát ők már nem gondolkoznak ezen, hogy a biztonságuk vagy a szabadságuk mérlegre tehető-e és egymással szembe lehet-e állítani; merthogy ilyen volt Lotz Károly képviselőtársam felszólalásának a tartalma.
A MIÉP-től szerintem megszoktuk, hogy teljesen mindegy, miről van szó: az, hogy globalizáció, bankprivatizáció, nemzetközi tőke elleni harc, az mindig is a vezérgondolataik között fog szerepelni.
(18.00)
Mondom, teljesen mindegy, hogy miről van szó; itt megkapta az összes kormány, amely eddig '90-től kezdve létezett, sőt még az előző korszak utolsó kormánya is - a '90-es évek előtti kormányra gondolok -, hogy mit nem tettek meg.
Természetesen, aki komolyan visszaemlékszik, hogy mi volt '90 és '94 között... - elnézést, de én úgy emlékszem, hogy a súlyponti kérdések nem éppen a nemzetközi terrorizmus, a pénzmosás elleni hadműveletekre kellett hogy irányuljanak, hanem Alkotmánybíróságot, Állami Számvevőszéket és egy demokratikus, a mai gondolkodásmódunknak megfelelő jogállamot kellett először létrehozni. Még messze nem tudtak gazdaságról, gazdaságpolitikáról, netán távlati kérdésekről - sajnos - abban a jogkörnyezetben gondolkodni. Ez egy fejlődés eredménye, egy sajnálatos fejlődés eredménye, hogy ma ide jutottunk.
A Magyar Demokrata Fórum részéről az eredeti elképzelést döntő többségében támogatjuk, semmi kivetnivalót nem láttunk abban, hogy sürgősséggel és kivételes eljárásban kérték, hogy a mai napon erről szavazzunk. Ez nem történt meg. Természetesen tudjuk ennek politikai következményét az országjelentésben, de ettől függetlenül a normális időkeretben le fogjuk tárgyalni, és nagy többségében, a beterjesztésnek megfelelően meg fogjuk szavazni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1517. október 31-e a reformáció napjaként említett neves dátum, amikor is Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezte 95 pontját, a téziseit. E naptól datáljuk a protestáns világ kezdetét.
Természetesen annak kultúrtörténeti hatásáról és minden egyébről sokan sokféleképpen emlékeznek, bármilyen vallási felekezethez is tartoznak. Én ennek egy érdekes, Luther Márton személyes életéhez kötődő részéről szeretnék említést tenni. Kevesen tudják, hogy Luther Márton olyan hagyatékokkal távozott, amelyet utána az egész világ átvett. Ilyen a karácsony ünneplésének közeledtekor Jézus születését várva a karácsonyfa feldíszítése. Ezt ő alkalmazta először egy szál gyertyával, és utána az egész világ átvette ezt a hagyományt.
Mindemellett egy érdekes életút vége felé közeledve Luther Márton 1541-ben megbetegszik és végrendeletet ír, pontosabban egy ajándékozási életjáradékot, hiszen mint kitagadott szerzetesnek nem volt végrendelkezési joga, a felesége pedig nem volt jogképes ebben a helyzetben, mert ő valamikor apáca száműzetését felváltva vállalta a házasságot Luther Mártonnal, ezért ő mint feleség elvileg csak jegyajándékra lett volna jogosult, de Luther Márton ezzel az ajándékozási életjáradékkal érdekes helyzetet teremtett, hiszen az akkori kor szokásának megfelelően nem az örökösökre hagyta a vagyont, hanem a feleségére, hogy ő mint központ ápolja és tartsa fenn a családot és azt a szellemi és fizikai hagyatékot, ami a halála után még megmaradt.
Luther Márton 1542-ben meghal Eislebenben, a szülői házban; oda tér vissza élete végén, ahol született. Az említett végrendelet betölti funkcióját, nem is tudnak a későbbiekben róla, csak 1706-ban jelenik meg egy írásban, majd pedig 1804-ben, amikor az egyik késői örökös árverésre kénytelen bocsátani a lutheri hagyatékot, amelynek egy hatalmas könyvtár volt a leglényegesebb része. Emellett megjelenik Luther Márton végrendelete is, amit történetesen Jankovich Miklós, egy magyar úr vásárol meg 40 aranyért. Akkor úgy gondolja, hogy Magyarországnak ajánlja fel a gyűjteményét, de az 1848-as események hatására mégis úgy dönt, hogy van egy elég ismert evangélikus személy Magyarországon, Kossuth Lajos, és neki adta át Luther Márton végrendeletét. Ez tehát így került az evangélikus egyház birtokába.
1936-ban azonban Herman von Trenkwald - aki személyes kapcsolatban állt Hitlerrel - egy érdekes bizalmas feljegyzést tesz Hitler felé, miszerint a magyaroktól most lenne érdemes megszerezni ezt a végrendeletet. A legjobb történelmi pillanat van, ismerjük azt a helyzetet, amikor nagyon nagy nyomás nehezedett Magyarországra. Először 10 ezer márkát ajánlanak fel a titkos tárgyalásokon, amely összeg három éven belül már 100 ezer márkára emelkedik.
(8.40)
Az evangélikus egyház vezetése mégis úgy dönt, hogy megkapva ugyan még Pálóczy György XV. századbeli imádságoskönyvét is, nem adhatja ki ezt a végrendeletet, és a végrendelet mind a mai napig abban a formájában, ahogy Luther Márton megírta, a Deák téri evangélikus templom mellett lévő Evangélikus Múzeumban megtalálható.
Ezzel az életszerű történettel szerettem volna egyben azt is bemutatni, hogy hogyan viselkedtek a magyarok és viselkednek mindig is keresztényként abban a kétezer éves egyházban, amelyben ezer évet becsülettel eltöltött a magyarság, és ha ilyen történelmi helyzet adódik, akkor bármilyen nyomás és pénzígéret hangzik el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ellenáll annak. Javaslom és kérem önöket, hogy ha tehetik, tekintsék meg ezt az eredeti kéziratot.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem sajnálom, hogy Medgyasszay László ilyen részletesen ki tudta fejteni a gondolatunkat, még több van bennünk, de az időkorlát ennyit enged meg. Később folytatjuk még délután és a frakcióvitában. Én ebben a hátralévő rövid időben a földrendező, földkiadó bizottságokról szóló törvény hatályáról, az elképzelésről szeretnék néhány gondolatot szólni.
Bács-Kiskun megye, melynek egyik területének én képviselője vagyok, jellemzően nem nagyüzemi birtokrendszerben gazdálkodik, nagyon sok problémát okozott az osztatlan közös tulajdon rendszerének a léte. Tudom, hogy ezt az elődünk egyik kormánya hozta meg, és a kárpótlás egyik következménye volt az ilyen rendszerű megoldás. Sajnálatos, hogy kellett egyáltalán kárpótlást tartani, tehát mehetnénk visszafelé a gondolatokkal, hogy honnan kezdődött ez az eredendő probléma.
Magam úgy látom, hogy folyamatosan egy olyan társadalmi fejlődésnek vagyunk a részesei, amelyet egyszerűen meg kell oldani. Sajnálatos, hogy volt egyszer szocializmus, aztán ennek lett egy valamilyen lekezelése a '90-es évek folyamán, ebből adódott például az osztatlan közös tulajdonoknak egy nem éppen kellemes helyzetet teremtő változata, amelyet most megpróbál a törvénytervezet rendezni. Az a dilemma, hogy jogos-e ez a felvetés és netán az eddigi egybefüggő területeken - amelyeknek bérleti módon való művelésével nagyüzemi rendszert lehetett kialakítani -, most netán ezen az osztatlan közös tulajdonú és nagyüzemek által, nagyüzemi módszerrel művelt területen valaki kikéri majd a törvény hatálya miatt a saját tulajdonát, ezzel veszélyeztetve az integrált és a hatékonyabb gazdálkodást. Ez a dilemma merül fel akkor, amellyel szemben áll - és szerintem ez az erősebb - a tulajdonhoz való jog.
Ha azt gondoljuk, hogy az a társadalmi berendezkedés, amelyben Magyarország most a '90-es évek után egyértelműen letette a voksát, ez véleményem szerint a magántulajdon legerősebb szentségét tartja szem előtt, ez pedig a tulajdonhoz való jog és a tulajdonhoz való hozzájutás. Nem elég az, hogy nekem erről papírom van, én azt fizikailag is meg szeretném fogni, azt szeretném uralni, birtokolni, termőföld esetében pedig művelni, ha nekem arra van igényem.
Tehát ez a két jogelv szembetalálkozik ez esetben, de mégis a tulajdonhoz való jog véleményem szerint sokkalta erősebb.
Az a fejlődési folyamat, amelynek folyamatosan részesei vagyunk... - hiszen ha nem ez lenne, akkor elvégeztük a munkánkat, lehet, hogy már nem kellene jövőre parlamentnek sem lennie, de nem így van, az élet folyamatosan kiköveteli az új dolgokat, és amire Medgyasszay László képviselőtársam utalt, végre eljutottunk odáig, hogy megértettük, hogy kell a nemzeti földalap, kellenek ezek az intézkedések ahhoz, hogy tisztázzuk a kérdéseket. Nem állíthatjuk, hogy ez a legjobb változat lesz, most persze azt gondoljuk, hogy talán ez a legjobb, ezt még jó néhány módosító indítvánnyal próbáljuk jobbá tenni, de ha ez mégsem lesz olyan jó a gyakorlat szempontjából, akkor nincs baj, működik a parlament, újraértelmezzük és megnézzük, hogy a gyakorlat hogyan kezelte le ezt a kérdést.
Nekem ugyanis az a véleményem, hogy az élet sokkal egyszerűbben megold jó néhány problémát, mint ahogy mi a furfangos jogi eljárásokkal szeretnénk azt olykor sokkalta bonyolultabbá tenni. Az élet ennél sokkal egyszerűbben rendezi ezeket, hála istennek, az egyik barátom azt mondja, hogy amely probléma magától nem oldódik meg, azzal nem is érdemes foglalkozni.
Ez nagyjából körülbelül így lesz itt a földek esetében is, hogy az a dilemma, hogy most a szomszéd, a család, a kft., az alanyi jogú és ki tudja, még hány felsorolás van, hogy kinek, mikor, milyen előjoga lesz és milyen ráhatása, hogy egy vásárlás esetén, egy terület kijelölésén milyen lehetősége van. Nos, ezeket a kérdéseket az élet véleményem szerint sokkalta egyszerűbben kezeli most is, amikor azt gondoljuk, hogy nem lehet mindent megoldani, mégis a gazdálkodás és a gazdaság rendszerint működik.
Éppen ezért az idő rövidsége miatt nagyon helyesnek tartom ennek az utóbbi, általam említett törvénytervezetnek a benyújtását, és azt, hogy egy olyan feszültséget old meg a sajnálatosan létrejöttek közül, amit talán nyolc éven keresztül hurcoltunk itt a hátunkon.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Valóban, Bauer Tamás megszólalása után talán csak a napirend utáni megszólalásakor nem szoktunk vitatkozni, de ténylegesen, amit Medgyasszay képviselőtársam megszólalásaira fejtett ki, az téves visszaidézés volt, és utána ezt a téves visszaidézést tényszerűnek feltüntetve vont le olyan következtetést, amely nem igaz, ezt kell mondanom. (Dr. Kis Zoltán: Védd is meg, mert lemaradtok a listáról!)
Medgyasszay képviselőtársam azt mondta, hogy amennyiben az Unió tagjai szeretnénk lenni - márpedig azok szeretnénk lenni -, akkor mi nagy valószínűséggel nem tudjuk felülírni az uniós, már ott elfogadott szabályokat. Hogy ezt miért nem tudjuk, azt most ne firtassuk, hogy hogyan kell nekünk tárgyalási alapot képezni, de várhatóan nem tudjuk felülírni. Márpedig ha nem tudjuk felülírni, és ennek következtében külföldiek is megjelenhetnek, akár tőkével, vásárlóerővel és gazdálkodóként, akkor erre készüljünk fel. Mi éppen emiatt mondjuk azt, hogy ennek a nemzetközi földalapnak, bocsánat, nemzeti földalapnak (Dr. Kis Zoltán: Nemzetközi? Most elszólta magát, hogy nemzetközivé lesz az egész! - Derültség.) és a földtörvénytervezetnek a részeit úgy kell megalkotni, hogy ezen belül minél nagyobb védelmet biztosítsunk a hazai tulajdonosnak, ezen belül a helyben lakóknak. Ez egy lényegi kérdés a mi szempontunkból.
Meglepő módon önök biztosan a MIÉP-hez való közel ülés következtében (Derültség, zaj.) most jobban kezdték el védeni a magyar tárgyalási pozíciót, és mint konzervatív hősök, most megkérdezik, hogy miért ilyen álláspontot mert felvenni a kormány, amikor egyáltalán az Unióval kezdett tárgyalni, ugyanis most ebből a kérdésből ez jött vissza, amit ön mondott. Ugyanakkor más aspektusból, amikor Orbán Viktor miniszterelnök úr egy évvel ezelőtt azt találta mondani egy nehéz tárgyalási szakasz előtt, hogy van élet az Európai Unión kívül is, akkor önök őrült nagy támadást intéztek ellene azért, hogy hogyan mer ilyet mondani a miniszterelnök úr. (Zaj, közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Tehát egyrészt most sajnálják, hogy az Európai Unióval ilyen tárgyalási szakaszba kerültünk (Az elnök jelzi az idő leteltét.), máskor pedig követelik, hogy azonnal és minden tekintetben az Unió felé. E kettősség egy személyben nem lakozhat. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Francz Rezső drámai jelenetekkel tarkított kétperces megszólalására (Derültség.) szeretnék reagálni. Nemcsak a magyar, de úgy néz ki, a fejlett országokban sem lehet - mert már megpróbálták - kizárólag közgazdasági alapon a mezőgazdaságot kezelni. Én ezt a vitanapon már egyszer megpróbáltam elmondani, mert attól tartok, ennél sokkal több a mezőgazdaság: az egy szociális, társadalmilag is érzékeny és ez oldalról is megközelíthető ügy. Ha csak azt vesszük alapul, hogy ez egy natúr közgazdasági tartalom, és ebben a hatékonyságot, a versenyképességet, a minőségjavítást és a legnagyobb ár- és haszonkulcsot keresem, abba bele fog rokkanni bármelyik állam.
Nálunk most előrébb tartó országok megpróbálták olyan húsz-harminc évvel ezelőtt megtenni (Francz Rezső: Nem így van!), hogy kizárólag versenyképességi mutatók alapján próbálták a mezőgazdaságot is besorolni az ipari és szolgáltatási szektorral összevetve. Ennek következtében egy olyan tömeg jelent meg nincstelenként bizonyos nagyvárosi helyeken, hogy szociálisan nem bírták kezelni. Ennek az lett a következménye, hogy kitalálták, hogy a szociális piacgazdaságban bizony mégiscsak olcsóbb valamilyen úton-módon megfinanszírozni a mezőgazdaságban érintetteket, mert úgy néz ki, hogy soha nem lesz versenyképes a mostani szolgáltatási és ipari versenyszektorokkal - nem lesz. Eljutott odáig a társadalmi fejlődés egy szakasza és a gazdaságok fejlődésének szakasza, hogy nem lesz versenyképes. Ezt bizonyította be az utóbbi harminc év. Ezért olcsóbb, ha támogatási alapon finanszírozzák meg, mint hogy nagyobb problémát okozva kitegyék a teljes klasszikus szabadpiaci versenynek.
Ezért téves az a felfogás, hogy itt csak hatékonysági mutatók alapján kell rendbe hozni a magyar gazdaságot - ezt sem lehet. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból. - Bauer Tamás: Szörnyű, amit mond!)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Többször elhangzott - Bauer Tamás indította el ezt a gondolatot -, hogy nincs földpiac, s hogy ennek következtében mikor lesz földár, illetve hogyan alakulhat és mozdulhat meg. Én a Duna-Tisza közén élek, egy elég gyenge aranykoronájú területen van a választókörzetem - ez konkrétan Kiskőrös és környéke -, tele homokbuckákkal. Azt tudom, hogy két évvel ezelőtt mintegy 150-200 ezer forint volt egy hektár termőföld - nem szőlő, hanem szántó -, és az idén tavasztól kezdve felfelé indultak el az árak, és jelen pillanatban 450-500 ezer forint/hektárnál tartunk, de nem lehet mindenhol kapni, ahol a vásárlók - nem külföldiek, mert ők oda még nem jutottak el, hogy átlépjenek a Dunán és attól keletre vásároljanak földet - venni szeretnének. A környékbeli gazdák egyszerűen csak földet keresnek, bizonyos birtokpolitikának megfelelően, tehát össze szeretnének vonni, a földjük mellett szeretnének új telepítéseket kialakítani, de nem tudnak minden korlátozás nélkül földhöz jutni, mert relatíve leszűkült az értékes terület, és ami megmaradt - mint már mondtam -, 500 ezer forint/hektár az ára.
Nem értem, mi az a fékező mechanizmus, amiről Bauer Tamás mesélt, meg hogy eljött a kommunizmus, mert megállítottunk mindent, nincs földpiac, nincs a földnek ára, majd akkor lesz földpiac, ha majd felmegy a föld ára. Úgy érzem, elég aktív lett a földpiac. Hogy ez minek köszönhető? Talán az uniós közelségünknek, másra nem tudok gondolni.
Még egy dolog, de ezt nem merem kimondani, mert úgyse hiszik el: lehet, hogy némely mezőgazdasági ágazatban mégis van nyereségességi tartalom. Mondom, ez biztos nagy vitát válthat ki, de állítom, hogy mégiscsak van.
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A kiskőrösi választási körzet földrajzilag Bács-Kiskun megye közepén helyezkedik el. A körzethez tartozó Soltvadkerten található az északkelet-délnyugat irányú, Kecskemét-Baja tengelyt alkotó 54-es főút, valamint az északnyugat-délkelet irányú, Dunaföldvár-Tompa összeköttetést biztosító 53-as főút, amely Bács-Kiskun megye közlekedésének döntő többségét levezeti. Mind a Kecskemét-Baja, mind a Dunaföldvár-Tompa, majd Szabadka útirányt biztosító utakon különösen nagy a forgalom. Ennek a forgalomnak a döntő többségét a dél felé irányuló vendégmunkás-forgalom adja, és ugyanígy nagyon erős a kereskedelmi forgalom is.
A legnagyobb leterhelést az a mintegy négy kilométeres szakasz viseli, amelyik szakaszon közösen fut az 53-54-es út Soltvadkert központjától a későbbi elágazási pontig. Vele párhuzamosan a Kiskőröst Soltvadkerttel összekötő kerékpárút fut, és ezt a közös szakaszt és kerékpárutat keresztezi a Budapest-Kelebia vasúti fővonal. A vasúti kereszteződést jelenleg jelzőlámpa biztosítja, de ezt a megoldást nem tartjuk eléggé biztonságosnak a mai forgalmi viszonyok között. Baleset ugyan már régen történt - utoljára 1996-ban -, de nem szeretnénk megvárni azt a pillanatot, amikor egy súlyos közúti-vasúti baleset következtében azonnal felszerelésre kerülne az említett félcsapórúd. Hasonló eset sajnos már történt Lakitelek határában, ahol több emberéletbe került, mikorra a biztonságosabb helyzetet biztosító félcsapórúd felszerelésre került a 44-es út és vasút kereszteződésében. Tudomásom van arról, hogy a közeli években félcsapórudas kiegészítéssel is felszerelik a fokozottan veszélyes vasúti kereszteződéseket.
Kérdezem a miniszter urat, lát-e esélyt arra, hogy visszaellenőrizve az általam leírt forgalmi viszonyokat, a lehető legsürgősebben a félcsapórúd felszerelésre kerüljön. (Taps az MDF soraiból.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a miniszter úr biztató válaszát. Néhány adattal próbálnám meg azt indokolni, hogy miért gondoljuk mi, ott a körzetben élők, hogy minél hamarabb sort kellene keríteni ennek a biztonsági eszköznek a felszerelésére.
Ezen az említett útszakaszon az 1999-es mért adatok mintegy 9 ezer egységjármű/napot regisztráltak, a másfél évvel ezelőtt mért adat mára valószínűsíthetően 10-12 ezer egységjármű/napra becsülhető. Ez olyan mennyiség, mint amennyit a dunaföldvári híd egyedül bonyolít le, és tudjuk, hogy a dunaföldvári híd az egyik legjelentősebb, nagyobb forgalommal bíró, a Dunántúlt és a Duna másik oldalát összekötő közút.
Mint említettem - köszönöm szépen a biztató válaszát -, azt szeretném elérni, hogy a tényadatok ismeretében egy minősítő sorrend is segítsen abban, hogy az ilyen veszélyes útszakaszok minél hamarabb kerüljenek a biztonságos félcsapórudas ellátással felszerelésre.
Köszönöm válaszát. (Taps az MDF soraiból.)
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! A délelőtti vita következtében furcsa kép alakult ki bennem: az ellenzék, úgy tűnik, mindent, amit sikerként tudunk tényszerűen bemutatni az ország közvéleménye előtt, ezt megcáfolják, sőt hiteltelenné próbálják tenni. Mert meglehet, hogy ez a kormány - ahogy az ellenzéktől hallottuk - nem segített a vállalkozásokon, meglehet, ez a kormány nem segített a fiatalokon, meglehet, ez a kormány nem segített a diákokon, meglehet, ez a kormány nem segített a lakásra várókon (Dr. Kóródi Mária: Ez sajnos így van!), meglehet, ez a kormány nem segített a köztisztviselőkön (Mécs Imre: Így igaz!), a fegyveres testület alkalmazottain, meglehet, ennek a kormánynak nem sikerült jó országképet kialakítani (Dr. Kóródi Mária: Ez így van!), mondom meglehet, de ennél az állítássorozatnál, amit a szocialisták, szabad demokraták kürtölnek szét a világban, nos, ennél az állítássorozatnál, ennek az igazságtartalmánál véleményem szerint a hatos lottó esélyesebb.
Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiból. - Dr. Géczi József Alajos: Nem is rossz ötlet!)
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő beszámolók sok száz oldalon igen színvonalasan mutatják be a Magyar Nemzeti Bank '98-2000 között végzett tevékenységét az Országgyűlésnek. A beszámolók az MNB tevékenysége mellett a magyar gazdaság elmúlt három évében megtett sikeres útját is leírják egyben. A fentiek értelmében tehát elmondhatjuk, hogy a Nemzeti Bank munkája az elmúlt években összességében jó volt, hozzájárult a magyar gazdaság stabilitásának megtartásához, segítette a GDP jelentős és folyamatos növekedését, a forint megbízhatóságáról kialakult kép erősödött, a sikeres foglalkoztatáspolitikát elősegítette, és az inflációt csökkentette.
A beszámolók megvitatására bizony ismét megkésve került sor, az elemzések néha gazdaságtörténeti tanulmányok benyomását keltik. Nemcsak a vizsgált esztendők tűnnek távolinak, hanem 2001-ben alapvető változások álltak be a világgazdaság folyamatában, és a világméretű recesszió hatást gyakorol a magyar gazdaságra is. Időközben új, hétéves ciklus kezdődött a bank életében, ennek megfelelően új vezetés jelent meg a bank élén. Értékelésünk, javaslataink tehát egy változtatott koncepció alapján dolgozó vezetésnek szólnak.
Ugyanakkor ez a vita módot ad arra, hogy a ciklus végén ismét végiggondoljuk, mennyi munkát végeztünk el az elmúlt években. Valamennyien büszkék lehetünk eredményeinkre, pontosabban arra, hogy a magyar nemzet, a magyar vállalkozások és munkavállalók milyen gyorsan, nem kis áldozatvállalás mellett mindösszesen tíz esztendő alatt építették újjá az országot a negyvenéves szocializmus következtében előállott gazdasági csődből, gazdasági romhalmazból. Ezért köszönet illet mindenkit az országban.
Ezek az eredmények, ez a monetáris politika vezetett oda, hogy 2001-ben már további fontos lépéseket tehettünk előre, megteremthettük a forint konvertibilitását, eltörölhettük a csúszó leértékelést, és a sávszélesítés következtében a forint jelentősen felértékelődött a külföldi devizákkal szemben. Ez utóbbi jelentős lépés volt a különböző okokból lassan csökkenő infláció visszaszorítására, bár negatív hatásokkal is járt a hazai vállalkozások exportja és belső versenyképessége szempontjából.
Mindenesetre a kialakult helyzet a gazdaság teljesítményének növekedésével együtt ma már megnyugtató közelségbe hozta annak valószínűségét, hogy röviddel az Európai Unióhoz való csatlakozás után Magyarország az Európai Monetáris Unióhoz is csatlakozni tud majd.
(18.10)
Az MNB 1997. évi beszámolójának 1999 márciusában történt vitája során dr. Horváth János képviselőtársunk a gazdasági bizottság előadójaként közvetítette a bizottság nyomatékosan kifejezett azon kívánságát, hogy a közgazdaság-tudomány elméleti haladását és empirikus tapasztalatait gondosan számba véve a monetáris politika következetesen növekedésorientálttá tudjon válni. Az azóta megtett út, a gazdaságban lezajlott folyamatok bizonyították, hogy ennek a kívánságnak az MNB eleget tett, tevékenységével segítette, hogy a polgári kormány által kidolgozott, folyamatos gazdasági növekedést biztosító gazdaságpolitika sikeresen valósuljon meg.
A kormány és a Nemzeti Bank közötti együttműködés az időnként a tömegkommunikációban felröppenő viharjelzések ellenére mindhárom esztendőben jól működött, ugyanakkor - és ezt különösen fontosnak tartom hangsúlyozni - az MNB függetlensége nem szenvedett csorbát, sőt az Európai Unió követelményeinek megfelelően erősödött is. A gazdasági növekedés az elmúlt években 4-5 százalék körül alakult, a GDP növekedése több mint kétszerese volt az Európai Unió növekedésének. Mi ezzel az eredménnyel elégedettek vagyunk. A Magyar Demokrata Fórum '98-as választási programjában a '98-2002 közötti időszakra ezt prognosztizálta. Úgy véltük, hogy a kormány helyesen megválasztott gazdaságpolitikája mellett a stabilitás kockáztatása nélkül ez benne van a magyar gazdaságban.
Ez a gazdasági növekedés tette lehetővé az Antall-kormány által folytatott családpolitika helyreállításának lendületes megkezdését, a Bokros-csomag által okozott komoly szociális sérülések begyógyítását, a hazai vállalkozások megerősítését szolgáló Széchenyi-terv beindítását, az otthonteremtő program keretében a fiatalok és végre a szüleik lakásépítésének, lakáshoz jutásának komoly állami segítséggel történő támogatását és az 1994 óta elfelejtett minimálbér két év alatti kétszeresre emelését, a reáljövedelmek és a reálnyugdíjak emelését, az oktatás, a fejlesztés és a kutatás támogatásának jelentős emelését, a nemzet jövője szempontjából számunkra kiemelt fontossággal bíró státustörvény pénzügyi alapjainak megteremtését és másokat.
Mindez azt jelenti, hogy annyi nehéz esztendő után Magyarország végre a napi gondok kezelésén túl hozzákezdhetett a távolabbi jövőt megalapozó stratégiai feladatok érdemi megvalósításához. Mindezek kijelölik azt az utat, amelyet a Magyar Köztársaság következő kormányának követnie kell. Mindhárom, ma tárgyalásra kerülő éves jelentés majdnem ugyanazzal a mondattal kezdődik, nevezetesen: a Magyar Nemzeti Bank célja az infláció fenntartható mérséklése, az árak stabilitásának, az Európai Unió inflációs szintjének elérése. 1998-ban az éves infláció 14,3 százalék volt, ez '99-ben valamivel 10 százalék alá csökkent, és azóta - beleértve ebbe a 2001-es esztendőt is - ezen a szinten megtorpant, néhány tized százalékos eltéréssel viszont folyamatosan csökkent. Érdemi csökkenésre - a világgazdasági recesszió és az ennek következtében radikálisan csökkenő energiaárak, néhány kormányzati intézkedés és az MNB már érintett intézkedései következtében - csak 2001 utolsó harmadában került sor. Hasonló tendenciát mutat a maginfláció alakulása is.
Az infláció alakulására az éves jelentésekben általában elfogadható magyarázatokat találunk, ám összességében elmondhatjuk, hogy ezen a téren az elmúlt évek nem voltak igazán sikeresek. Az infláció továbbra is mintegy 7-8 százalékkal haladja meg az euróövezetben jelen lévő infláció mértékét. Különösen fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy az éves inflációs előrejelzések mindvégig igen optimisták voltak. Az előrejelzett és a tényleges infláció közötti jelentős különbség a maginfláció egyik fontos elemének, az inflációs várakozásnak alakulására hatott negatívan, az inflációs prognózisok hitelességébe vetett bizalom mind a vállalkozások, mind a lakosság körében megrendült ez időszakban. Az inflációs cél és a tényleges infláció alakulásának közelsége alapvető feltétel a jegybank hitelességének - mondotta Surányi György bankelnök úr az 1999-ben tartott expozéjában, ami ezen számok tükrében szigorúan önbírálatnak tűnik.
Kérdés tehát, hogy összességében hogyan értékeljük mindezt. Ha dicsérni nem is tudjuk, mindenesetre pozitívumként fogadhatjuk el, hogy a gazdasági növekedés mindezt támogatta, és mint a bevezetőben elmondottam, ezt el is vártuk a Magyar Nemzeti Banktól. Tudjuk, hogy a jelentős gazdasági növekedés - és Magyarországon az elmúlt hat esztendőben ezt el tudtuk érni - ritkán kapcsolódik össze látványos inflációcsökkenéssel. A fiskális és monetáris politika összhangja, valamint a gazdaság teljesítőképességének javulása következtében, a továbbra is exportorientált növekedésnek köszönhetően a fizetési mérleg hiánya és a nettó adósságállomány folyamatosan csökkent, az államháztartás egyenlege pedig szintén évről évre javult.
A polgári kormány gazdaságpolitikája következtében ebben az időszakban erősödtek a hazai vállalkozások, fejlődés volt tapasztalható a foglalkoztatási szempontból kulcsfontosságú kis- és középvállalkozások körében is. Ez utóbbi kör tőkeellátottsága javult, tovább folytatódott a termelékenység látványos növekedése, ami fedezetet teremtett a jelentős bérnövekedésekhez is. A gazdasági növekedés következtében mintegy 200 ezer új munkahely jött létre, és ezzel párhuzamosan folyamatosan csökkent a munkanélküliség. Ez az 1997 végi 7,7 százalékról 2000 végére 6 százalékra csökkent, és terveink, lehetőségeink alapján joggal várhatjuk el, hogy a következő ciklus végére 2-2,5 százalékra csökkenjen, ami piacgazdasági körülmények között valójában teljes foglalkoztatottságot jelent. A jelentésből kiolvashatjuk, hogy a hazai bankok az elmúlt években megerősödtek, mérlegfőösszegük jelentősen megemelkedett, a hitelintézeti rendszer eredménye 1998-ban romlott, 1999-ben szerény mértékben emelkedett, 2000-ben pedig jelentős, az előző évinek két és félszeresét kitevő adózás előtti nyereséget értek el bankjaink.
A bankok hitelezési tevékenysége nagyon megélénkült, és a hitelfelvevők helyzetének javulása következtében portfóliójuk minősége is folyamatosan javult. Ha végiggondoljuk korábbi bankkonszolidációs gondjainkat és ráfordításainkat, amiből a Postabank és a Nemzeti Bank felelősségét is érintő CW AG következtében erre a kormányzati ciklusra is mintegy 300 milliárd forint jutott, ez igazán fontos és megnyugtató tényként kezelhető. Hozzáteszem: nem kívánok most külön vitát kezdeményezni a CW Bank ügyeiről, de a történtek mindenképpen komoly árnyékot vetnek az MNB vezetőire, az ellenőrzés színvonalára.
Ma elmondhatjuk, hogy az ország stabil és eredményesen működő bank- és takarékszövetkezeti rendszerrel rendelkezik. A vállalkozói hitelek 2000-ben reálértékben 17 százalékkal nőttek, és bátrabban fordulnak hitelekért a kisvállalkozók is, sőt ezeket ha nem is minden nehézség nélkül, de ma már jórészt meg is kapják. A kisvállalkozói hitelek a '98. évi 93,8 milliárdról 2000-re 139,5 milliárd forintra emelkedtek, és ennek további lendületet ad napjainkban a Széchenyi-terv. A fogyasztás növekedése és az otthonteremtési program a lakossági hitelállomány növekedésére hatott kedvezően, ez '98 és 2000 között kétszeresére, 534 milliárd forintra emelkedett. Itt tehát érdemi változás ment végbe.
A Nemzeti Bank kamatpolitikáját természetesen a külső tényezőkre való reagálás, az ország gazdasági helyzete és az erre vonatkozó kilátások, a forintbefektetések után elvárt kockázati prémium és más fontos tényezőkre vonatkozó finom és szakszerű reagálás határozta meg. Mindenesetre örvendetes tény, és itt csak egy példát szeretnék kiemelni, hogy az egynapos reprokamatok '98 elejétől 2000 októberéig 25 százalékról 13,75 százalékra csökkentek, a passzív reprokamatok 14,5 százalékról 9,75 százalékra való csökkenése mellett. Ugyanezen időszak alatt a jegybanki alapkamat is mintegy harmadával csökkent. Ezt a tendenciát követték a banki átlagos betéti és hitelkamatok is. Az éven belüli vállalati hitelkamatok '97 decembere és 2000 decembere között 20,8 százalékról 12,8 százalékra mérséklődtek, ami 10 százalék infláció mellett jó eredménynek számít, igaz, hogy a betéti reálkamatok egyszerűen eltűntek, ami gyakorlatként hosszú időn át nem követhető. Ugyanígy eltűnt a reálkamat a lakossági betétek esetében is, míg a hitelkamatok itt lényegesen lassabban morzsolódtak le a betéti kamatoknál, a köztük lévő kamatkülönbség 12 százalék körüli szinten stabilizálódott.
(18.20)
Erre természetesen bizonyára van kockázati tényezőket hangsúlyozó magyarázat, de ezt a rést mindenképpen szűkíteni kell. Mindezek következtében nem lehet csodálkozni azon, hogy a lakossági betétállomány '99-2000 között minimális, reálértéken mintegy 2 százalékos növekedést tudott csak felmutatni.
Az MNB gazdálkodását vizsgálva láthatjuk, hogy a '99. évi működési költségek reálértéken '98-hoz képest 6,4 százalékkal csökkentek, és 2000-ben az a szint változatlan maradt. Ez egyrészt a területi hálózat indokolt csökkentéséből, másrészt a korszerű technológiai beruházások hatásaiból vezethető le. Mindenesetre követendő példa a költségvetési szektor más intézményei számára is.
A bank beruházásait vizsgálva ezekkel együtt tudtuk értékelni. Különösen fontosnak tartjuk a vizsgált három esztendőben az elektronikus fizetések korszerűsítését, mivel ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a bankok ne csak a saját maguk, hanem az ügyfeleik által kezdeményezett fizetési megbízásokat is a reálidős rendszeren keresztül teljesítsék, ugyanakkor korszerűsítették a nagyobb összegű megbízásokat kezelő bankközi klíringrendszer munkaszervezetét is.
A Magyar Demokrata Fórum továbbra is indokoltnak tartja, hogy a meglévő ellenőrzésen túlmenően a Magyar Nemzeti Bankot az Állami Számvevőszék ellenőrzése alá vonja, és sajnálja, hogy ebben a tisztelt Házban nem sikerült megegyezésre jutni. A rendszeres ÁSZ-ellenőrzés bizonyos mértékben áthidalná azt a problémát, hogy a parlamenti ellenőrzés lassú, nevezetesen, hogy a beszámolók feletti vita és azoknak a parlamenthez történő benyújtása között rendre nagy időeltérés van.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva az elmondottakat, a három beszámoló a magyar gazdaság sikeres három esztendejét mutatja be, és egy megbízhatóan, jól működő Magyar Nemzeti Bankról ad számot. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében javaslom önöknek ennek az útnak a folytatását és a beszámolók elfogadását.
Köszönöm figyelmüket.
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt héten, mindannyiunk által ismerten, az Unió közzétette azt az elképzelését, hogy milyen rendszerben gondolja a csatlakozni vágyó országok vidékfejlesztését és mezőgazdasági közvetlen támogatását finanszírozni.
Ez Magyarországra nézve egy kedvezőtlennek tűnő bejelentés, és ezzel a bejelentéssel nyilvánvalóan a magyar közvélemény élesen foglalkozik. Azonban meglepő, hogy ezen, mint említettem, Magyarország egészére nézve egyelőre kedvezőtlennek tűnő bejelentés kapcsán az ellenzék szinte ugyanazt a stratégiát követi, mint amit a kedvezménytörvénynél, azaz megpróbál kihátrálni egy olyan nehéz helyzetben a tárgyalásokat folytató kormány és a stratégiát kialakító nemzet mögül, amely ebben az esetben pont azt kívánná meg, hogy megerősítsük azokat a szándékainkat, amelyeket mi meg szeretnénk valósítani esetlegesen a belépésünk kapcsán.
A Magyar Demokrata Fórum ebben a helyzetben éppen ellenkezőleg, meg szeretné erősíteni, és azt kívánja, hogy az elképzelt céloknak megfelelően a kormány továbbra is nagyon szilárdan és az össznemzeti érdeket szem előtt tartva tartsa meg azokat az elképzeléseket, amelyekkel kapcsolatosan kialakított álláspont a következő: belépésünk kapcsán - ha lehetséges, azonnal -, a teljes körű támogatást, a közvetlen támogatást is kapja meg a magyar vidék és a magyar mezőgazdaság. Nem gondoljuk, hogy uniós tagságunk esetén hátrányosabb helyzetű állampolgárokként szeretnénk egyáltalán kapcsolódni az Európai Unióhoz.
Ezért kérdezem a miniszterelnök úrtól, hogy tudjuk-e tartani azt a stratégiai szándékunkat, hogy a vidékfejlesztésre és a mezőgazdaságra szánt uniós támogatásokhoz belépésünk után minél hamarabb jussunk hozzá.
Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)
FONT SÁNDOR (MDF): "Európába, de mindahányan" - ezt a gondolatot még Csengey Dénes volt képviselőtársunk fogalmazta meg először. Az ő gondolata mintegy tizenkét évvel ezelőtt született, de ennél élesebb helyzetben talán soha nem került alkalmazásra, mint most kellene. Azt értem ez alatt, hogy Európába, de mindahányan, tehát a vidékkel és a magyar mezőgazdasággal együtt, mert a Magyar Demokrata Fórum és a polgári koalíció álláspontja szerint vidék nélkül és a magyar mezőgazdaság nélkül sem Magyarország, sem pedig Európa nem lehet teljes.
Ezt a stratégiai álláspontot kérjük és követjük a kormány szándékában megerősíteni, hogy ha lehet, Európába, de mindahányan. (Taps a kormánypártok soraiból.)