Felszólalás adatai
246. ülésnap (2009.11.23.), 240. felszólalás | |
---|---|
Felszólaló | Dr. Csáky András (független) |
Beosztás | |
Bizottsági előadó | |
Felszólalás oka | felszólalás |
Videó/Felszólalás ideje | 6:15 |
Felszólalások: Előző 240 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Három módosításról szeretnék röviden beszélni. Az egyik az ajánlás 11. pontjában az adatkezeléssel kapcsolatos, amelyben arra tettem javaslatot, hogy a gyermekonkológiai megbetegedések követésére a gyermekonkológiai központok is jogosultak legyenek, és ezzel kapcsolatos adatokat kezelhessenek.
A módosítás indokolásában utalok arra, hogy a daganatos betegségek populációs szintű regisztrációja az Egészségügyi Világszervezet ajánlásának megfelelően kiemelt jelentőségű program, és ezeknek a regisztereknek az adattartalmához egy WHO-kézikönyv is készült, illetve 1976-ban megjelent. Eszerint a populációs szintű regiszterek mellett ajánlásokat fogalmaz meg ez a kiadvány a helyi regiszterek működtetésére. Lényegében azt lehet mondani, hogy ez Magyarországon már egy bevett gyakorlat, csak ennek a teljes körű működését akadályozta a törvényi felhatalmazás hiánya. Kérem, gondoljuk meg azt, hogy erre a felhatalmazást megadjuk a törvényben, és tulajdonképpen az ezzel kapcsolatos adatokat teljessé tesszük.
Szintén ehhez kapcsolódik és szintén a 11. ajánlási pont része a KSH és a nemzeti rákregiszter közötti adatáramlás kérdése.
(22.20)
A KSH teljes körű halálozási adatbázissal rendelkezik. A statisztikai törvény megjelenése előtt ez az adatáramlás megvolt, a törvény megjelenése után azonban itt nehezítetté vált az adatáramlás. A módosítás ennek a helyretételére tesz javaslatot, és remélem, hogy a benyújtott kapcsolódó módosító javaslattal végül ez a módosításom a kormánynak is tetszeni fog, és a támogatott sorba fog kerülni.
Az ajánlás 19. pontja foglalkozik a méltányossági gyógyszertámogatással kapcsolatos kérdésekkel, és elég szigorú módon, egyrészt öt évre visszamenőleg az ismételt méltányossági kérelem beadásának a lehetőségét zárja ki akkor, ha korábban elutasító határozat volt. Úgy tűnik, ez a probléma megoldódik egy befogadott módosítással, amely kimondja: kivéve, ha ennek költségvetési oka volt, akkor ez nem érvényes. Ugyanennek a bekezdésnek a b) pontja azt mondja, hogy ha az azonos funkcionális csoportba tartozó gyógyászati segédeszközökkel méltányossági alapon kezelt betegek száma eléri az ötvenet, akkor szintén kizárja a méltányossági körből. Megítélésem szerint ez alkotmányossági aggályokat vet fel, hisz beteg és beteg között különbséget tesz adott esetben, tehát megfontolandónak tartanám, hogy ezt a passzust vegyük ki a törvényjavaslatból.
A harmadik kérdéskör a 71. ajánlási ponthoz kapcsolódik. A 71. ajánlási pontban az egészségügyi törvénnyel kapcsolatban a vagyoni biztosíték kérdésköre kerül tárgyalásra. A törvényjavaslat azt mondja, hogy közreműködői alvállalkozói szerződés esetén az adott tevékenység háromhavi OEP-bevételét vagyoni biztosítékként a vállalkozónak vagy közreműködőnek letétbe kell helyeznie, illetve más bankgaranciákat kell biztosítania. Azonban önmagában ez a megoldás egy alapvető problémát nem old meg, erre egy kapcsolódó módosító javaslattal próbáltam megoldást találni. Ugyanis a tevékenységi körök kapcsán a fekvőbeteg-ellátást illetően a diagnosztikus tevékenységeknek az úgynevezett OEP-bevétele a hbcs-be van beledolgozva, tehát a hbcs-n belül értendő. Az tény és való, hogy a Gyógyinfoknak vannak ilyen jellegű számításai, illetve ajánlásai minden hbcs-csoportra vonatkozóan, hogy annak a diagnosztikus tartalma mekkora összeg, azonban ez ezen a törvényi szinten nem kezelhető. Másrészt pedig ezt a kérdést mindenképpen jogszabályi szinten kell kezelni. Kapcsolódó módosító javaslatommal arra teszek kísérletet - és bízom benne, hogy ez elfogadásra kerül -, hogy hatalmazzuk fel az egészségügyi minisztert ennek a kérdésnek a jogszabályi szintű rendezésére. Ennek többféle megoldása lehet, például a hbcs-ben határozzuk meg, hogy hány százalékot értünk a különböző diagnosztikus tevékenységeknél. Ennél könnyebben kezelhető lenne, ha a diagnosztikus tevékenységek ellenértékét egyszerűen német pontban határoznánk meg, tehát áttennénk a járóbetegre. Ez a jövő zenéje, erre kapna felhatalmazást a tárca.
Remélem, hogy elfogadják ezeket a módosító javaslatokat. Köszönöm szépen.
Felszólalások: Előző 240 Következő Ülésnap adatai