Felszólalás adatai

BOLDVAI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/3746. számú, az MFB-ről szóló törvényjavaslat mottójául akár a következő mondatot is választhatnánk: az 1990-es évek elején a Nyúl és Vidéke Takarékszövetkezet fiókot nyitott Budapesten Bank of Nyúl néven, most a kormány létre akarja hozni a Bank of Lenyúlt.

Tekintettel arra, hogy a részletes vitában mód nyílik több szakmai kérdés tisztázására, a vita jelenlegi szakaszában igazából csak három témával szeretnék érintőlegesen foglalkozni. Az első a törvény létrehozásának indokoltsága. A törvényjavaslat indoklásában a következő tételek szerepelnek: hitelintézetről szóló törvényi előírás, hogy a szakosított hitelintézetekről külön törvény rendelkezik; az önálló törvénytől nagyobb súlya lesz a Magyar Fejlesztési Banknak; és eurokonformitása, külön törvény megléte. Az indokokról röviden:

Jelenleg a hitelintézetekről szóló törvény 31. fejezete rendelkezik a Magyar Fejlesztési Bankról, eddig nem zavart senkit, ezért nem indokolt külön törvényt alkotni. Azt gondolom, az ország hitelintézetéről szóló törvényben sem szégyen szerepelni. A világos, könnyen áttekinthető státus nem attól függ, hogy önálló-e a törvény. Az EU-konformitás pedig az a lózung, amelyet mindig elő lehet venni, ha nem akarja az előterjesztő az igazat bevallani. Összefoglalva: semmi nem indokolja igazán önálló törvény létrehozását, kár erre hivatkozni. Ki kellene mondani az igazat: a javaslatban lévő változások a lényegesek.

A második, amivel szeretnék foglalkozni: a közjó, a közérdek szolgálatában folytatott tevékenység mint új elem a Magyar Fejlesztési Bank életében. Lássuk újra a javaslat indokolását! Nem haszonszerzés céljából, hanem a nemzetgazdasági célkitűzések megvalósítása érdekében végzi, mármint a bank a tevékenységét. Nagyon cseles mondat, mert a haszonszerzést szembeállítja a nemzetgazdasági célok megvalósításával, ami finoman szólva is csúsztatás. Ezen az alapon nincs létjogosultsága adónak, vámnak. Kérdem én: ha a Magyar Fejlesztési Bank százszázalékos állami tulajdonú társaság, kié az ott keletkezett nyereség. Nyilván az államé. No persze, az adó is, amelyet a nyereség után megfizet. Ehhez képest a törvényjavaslat 9. §-a: az MFB Rt. osztalékot nem fizet, a felosztott eredményt az eredménytartalék növelésére kell fordítani. Akkor hogy is van ez? Mégis van nyereség, eredmény, adó és eredménytartalék? (Közbeszólás a Fidesz soraiban.) Nem. Ha azt írja a törvényjavaslatban az előterjesztő, hogy nem profitorientált céget kíván működtetni, akkor, azt gondolom, a kettő kizárja egymást. (Közbeszólás a Fidesz soraiban.)

Összefoglalva, a közjóra való hivatkozás (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Nem tudja, mit beszél!), a haszonszerzés kizárása, azt gondolom, tiszta demagógia. Egyrészt, mert maga a törvényjavaslat is rendelkezik az adózott eredmény sorsáról (Közbeszólás a Fidesz soraiban.), másrészt, a százszázalékos állami tulajdon miatt az állam mond le így a bevételről. Gondolkozzunk egy kicsit tovább! Miből van a bank nyeresége?

A képviselőtársam kedvéért, aki, úgy hallottam, mintha Simicska Lajost emlegetné itt a padsorban, vagy lehet, hogy Várhegyi Attilát mondja, két részre lehet osztani a bank nyeresége keletkezésének forrásait. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Összevissza beszél!) A kiadás, amely arról szól, hogy a forrás megszerzésének költsége és a saját fenntartási költségei a banknak, beleértve a céltartalékolásra is elkülönített összeget, illetve (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Összevissza beszél!) az értékvesztésre elszámolt összeget is. Ebből következik, hogy ha a bank célja a nulla nyereség, akkor három dolgot tehet: jó drága forrásokkal dolgozik, másodikként magas működési költségekkel dolgozik, a harmadik, hogy felnyomja a céltartalék állományát, és magas értékvesztést számol el. Azt hiszem, mindhárom megoldás köztörvényes pocsékolás.

Nem vitás, van egy negyedik megoldás is: a piaci árak alatt forgalmazza a termékeit, magyarán, olcsó hitelek. Ez persze szimpatikus lenne, ha a törvény deklarálná ezt a célt, vagyis hogy az állam így dotál bizonyos területeket, és ha ez nem sértené a piac- és a versenysemlegesség elvét, márpedig sérti. Minden európai uniós vagy Magyarországon alkalmazott belső elv, legalábbis eddig, tiltotta a nettó elszámolás alkalmazását. Magyarul, az állam ne számítson be sehol semmit, hanem a bruttó elszámolás elve alapján szedje be, ami neki jár, és fizessen azért, amiért kell. Ez nemzetgazdasági alapelv, ezt sértené meg az olcsó hitel látszólag nemes elve.

A törvény indokolásának sutaságáról csak annyit, hogy ezzel azt mondják: nem elég, hogy nem kell nyereséget hoznod a laza szabályok miatt, viszont még jó sokat el is tapsolhatsz. Ez egyszerűen döbbenetes! De van egy másik megoldás is, lehet persze, hogy ez a cél, ezt igazán önök tudják, amikor minden vagyonelemet, kihelyezést, hitelt túlcéltartalékolok, vagy értékvesztést számolok el, ahogyan ezt a Postabank esetében már csinálták, majd egy forinttal drágábban, és így nyereségesen eladják.

És ha már itt tartunk, igazán kíváncsi lennék például a BÁV, a sajtóportfólió, a Sio Tours céltartalék-állományára, és ma erről Keller képviselőtársam beszélt, hogy bevásároltak a Defendből is 60 százalékot. Hogyan lesz ez a könyvekben nyilvántartva? Milyen céltartalék-képzési előírások fognak szerepelni? Hogyan fogják ezt a későbbiekben érvényesíteni? Aztán az már csak hab a tortán, hogy a törvényjavaslat úgy szól, hogy a Magyar Fejlesztési Bank gazdálkodásának célszerűségét a tulajdonosi jogok gyakorlója vizsgálja. Tessék mondani, milyen jövedelmezőséget vizsgál szegény tulajdonos? Azt a követelményt, amelyet ki tetszettek zárni?

Harmadikként szeretnék szólni a költségvetési kapcsolatról. Újra a törvényjavaslatból idéznék: a kormány készfizető kezesként felel a külföldről és belföldről felvett hitelekért, ezek felső határát a költségvetési törvényben kell meghatározni. Jóllehet, eddig is az állam a költségvetési törvényben meghatározott összegig kezességet vállalhatott a Magyar Fejlesztési Bank hiteleiért vagy kötvényeiért, csakhogy ennek a szerepe 1994 és 1998 között egyre csökkent, és a bank kifejezetten a saját kockázatára vett fel hiteleket. Csak olyankor került sor állami kötelezettség vállalására, ha ezt speciális körülmény indokolta, például a felvett hitel speciális jellege, és, csak hangsúlyoznám, a külföldiekkel szemben. Belföldi hitelfelvételnél ez kizárt volt. A törvényjavaslat egy szót sem szól, valószínűleg az előterjesztő fejében meg sem fordult, a saját kockázatra való hitelfelvételről, miután nem keretről beszél, hanem a Magyar Fejlesztési Bank által forrásszerzés céljából külföldön és belföldön felvett hitelekről és kötvényekről beszél. Érdekes helyzet lesz, amikor a költségvetési törvény fogja eldönteni, hogy a Magyar Fejlesztési Bank mennyi forrást szerezhet a piacról, igaz, azt viszont állami készfizető kezességgel. Ennyit a piacos magatartásról, a szabad versenyről.

Befejezésül, az összefoglaló véleményem a következő:

1. Nem indokolt önálló törvény meghozatala.

2. A közjó emlegetése hamis.

3. A bank összes forrásszerzésének állami készfizető kezességgel való lefedése piacellenes pazarlásra ösztönző.

4. A leírtak ellenére a bank nem lesz EU-konform.

5. A prudenciális szabályok lazítása korlátlan kockázatvállalást tesz lehetővé, ezzel megnövelve a bukás lehetőségét.

6. A javaslat részletesen hasonlít az Eximbankról szóló törvényhez, azzal a különbséggel, hogy az jól van megírva, pontos, és emiatt nem lóg ki a lóláb.

Tömören, röviden, azt gondolom, vissza kellene vonni ezt a törvényjavaslatot. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

(13.20)