Felszólalás adatai

DR. SZIGETI PÉTER, az Országos Választási Bizottság elnöke: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Választási Bizottság törvényes kötelezettségének tesz eleget, amikor a parlamentnek beszámol az országos népszavazásról. Azt gondolom, az írásbeli beszámolót szükséges részben kiegészítenem, részben pedig bizonyos hangsúlyokkal ellátnom. Talán felesleges lenne, hogyha azokkal a tényszerű adatokkal foglalkoznék, amelyek úgyis rögzítve vannak.

Azt azonban a tények közül is szeretném kiemelni, hogy némiképp változott az állampolgári aktivitásnak, a népszavazáson való részvételnek az a negatív tendenciája, amit az elmúlt három országos népszavazásnál tapasztalhattunk.

Nevezetesen, a '97-es NATO-népszavazáson a népességnek lényegében 49 százaléka vett részt, az EU-csatlakozásnál csökkent ez a részvételi arány 45,6 százalékra, és a 2004-es decemberi népszavazáson - ha még emlékeznek rá - csak 37,5 százaléka vett részt a választópolgároknak, ehhez képest a 2008. március 9-ei népszavazáson több mint 50 százalékos volt a részvétel. Azt gondolom, ezt önmagában mindenképpen pozitívan kell értékelni, hiszen fontos alanyi közjogról, annak a gyakorlásáról, egy alkotmányos alapjogról van szó.

A tények szempontjából tudjuk, hogy a népszavazás mindhárom kérdésben eredményes volt, alapvetően törvényes rendben zajlott le a népszavazás, és azt is megemlíteném, hogy szerencsére elég csekély, elenyészően csekély volt a bizottsághoz benyújtott kifogások száma.

(17.50)

Ezen túlmenően szeretnék beszélni jogalkalmazói tapasztalatokról, amelyek egyfelől a hitelesítési eljáráshoz kötődnek, másfelől néhány jogvitához, pontosabban a jogviták jogalkalmazói eldöntéséhez kapcsolódóan volt egy fontos momentum, amit érdemes megemlíteni, és végül a népszavazási elbírálásokkal kapcsolatban az időtényező szerepéről szeretnék néhány szót szólni.

A hitelesítési eljárásban az eljáró szervek olyan tapasztalatokra tettek szert (Zaj. - Az elnök csenget.), és itt nemcsak az Országos Választási Bizottságra, hanem az Alkotmánybíróságra is gondolok, amelyre az elmúlt években nem volt példa, hiszen több mint 400 népszavazási kezdeményezés elbírálása történt meg a 2007-es esztendőben. Korábban ennek a tizede vagy a huszada volt az a mennyiség, amivel a hatáskörrel rendelkező szerveknek foglalkozni kellett. Tehát olyan mértékű tesztelése folyt a népszavazás intézményének, amelyre korábban nem volt lehetőség, és nem halmozódott fel ilyen tapasztalat.

Egészében véve az OVB-nek az az álláspontja, hogy a jogértelmezési problémák egy jelentős része az intézmény alulszabályozottságára vezethető vissza. Ez teljesen világossá vált azokban a kérdésekben is, amikor az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság indítványára megállapította azt, hogy a jogalkotót mulasztás terheli, mégpedig alkotmányossági szintű kérdésekben nem alkotott szabályokat, amit meg kellett volna tennie.

Emlékeztetnék itt egyfelől a kötő erő problémájára, hogy eredményes és ügydöntő népszavazás meddig köti a törvényhozó hatalmat, mikor lehet módosítani vagy hatályon kívül helyezni az eredményes népszavazás nyomán egy törvényt. A másik pedig, talán emlékeztetőül mondanom kell, 2007 júliusában a versengő tényállások problémája, ami aztán megsokszorozódott, de első ízben a Kálmán nyelvész nevéhez kötődő problémák kapcsán vetődött fel. Nevezetesen, itt is egyértelmű az a helyzet, hogy tulajdonképpen az aláírásgyűjtő ív hitelesítési záradékkal való ellátásának esetén kívül igazából véve nincsenek védve versengő kérdések, akkor sem, ha ugyanazon tárgykörre ellentétes, hasonló vagy éppen azonos intenciójú kérdést adnak be újra a hitelesítést végző szervekhez.

Egészében véve azt mondanám, hogy az alkotmány bizonyos passzusainak értelmezése komoly jogértelmezési, alkotmányértelmezési kérdéseket vetett fel, és le lehet vonni azt a következtetést a szakmai és a politikai viták nyomán, továbbá annak következtében is, hogy az elbírálások valóban hosszú időszakot vettek igénybe, hogy lényegében a népszavazási hitelesítési eljárás szabályozásának a megújítására, átfogó revíziójára lenne szükség.

Ami mármost a jogviták tapasztalatait illeti, alapvetően kevés határozatot kellett hozni, ezeknek a száma 40, de gyakorlatilag 5-6 legfeljebb, ami ezek közül érdekes. Négy fekete-fehér kampánycsendsértés volt, tehát ilyen szempontból itt nem kell újdonságokról beszámolnom. Egy körülményről kell azonban említést tennem, ami nem lényegtelen. Nevezetesen, az állami szerveknek a népszavazási kampányban való részvétele olyan probléma, amelynek a megítélésében változás állt be. Az Országos Választási Bizottság tartotta magát ahhoz a régóta érvényben lévő állásfoglaláshoz, az 5/2002-es OVB-állásfoglaláshoz, amelyet még az előző OVB hozott, hogy amennyiben egy állami szerv a feladat- és hatáskörének keretei között jár el, abban az esetben nem tartozik a választási eljárási törvény hatálya alá. Ha viszont túllépi a feladat- és hatáskörét, ebben az esetben a Ve. hatálya alá vonható. Mondjuk, ha kampánycsendet sért egy kormányzati szerv, akkor nem lehet azon az alapon, hogy szervileg nem vonatkozik rá a Ve., az elbírálás alól kivonni.

Ezt az eddigi gyakorlatot azonban most a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta, mert úgy fogta fel több, két döntésében is ezt a problémát, hogy sem a kormány, sem az önkormányzatok nem tartoznak a választási eljárási törvény szervi hatálya alá, és azt sem kell vizsgálni a bizottságoknak, eltérően az eddigi gyakorlattól, hogy vajon ezek a szervek a feladat- és hatáskörükben vagy azt túllépve járnak-e el. Azt gondoljuk, hogy itt egy olyan probléma van most nyitva, amit a törvényhozónak kellene végeredményben orvosolni, mert a joggyakorlat eddigi egységessége megváltozott.

Végül a hitelesítési eljárás és a jogviták tapasztalatai nyomán a legtöbb kritika az Országos Választási Bizottságot a népszavazások elbírálásának időtényezőjével kapcsolatban érte. Tisztelt Országgyűlés! Azt kell mondjam, hogy egyet tudok érteni azzal a szemponttal és értékeléssel, hogy 13,5 hónap telt el 2006. október 24-étől egészen 2007. december 17-éig, amíg a magyar parlament népszavazást elrendelő határozata megszületett. Ez 13,5 hónap, tényleg nem rövid idő, és mutatja, hogy a jogállami jogorvoslati eljárások bizony hosszadalmasak, és ez a procedúra egy népszavazás viszonylagos gyorsabb lebonyolítását kétségtelenül megnehezíti.

Azonban azt gondolom, hogy egyáltalán, szemben kritikusainkkal - és ezek a kritikák többnyire két párt sajtótájékoztatóin hangzottak el, de az alkotmányügyi bizottságban, illetve az önkormányzati és területfejlesztési bizottságban is megerősítést kapott ez az értékelés, amit igyekeztem megcáfolni a bizottságokban is -, tulajdonképpen itt az adekvát mérce az időtényezővel kapcsolatban a törvény és nem az az óhaj, hogy valaki milyen gyorsan szeretné a népszavazási kérdéseit lebonyolíthatónak tudni. Tudniillik, ha azt nézzük, hogy a rendelkezésre álló - a jogilag, törvényileg biztosított, rendelkezésre álló - időből az eljáró szervek mennyit használtak fel, és én ezt nagyon pontosan kiszámoltam, noha a jelentésben természetesen általánosítva van, igen bonyolult lenne ugyanis a változó kérdéseket napról napra végigkövetni, hiszen a vizitdíj-I-ből vizitdíj-II lett; tehát itt az a helyzet, hogy tulajdonképpen az OVB a rendelkezésére álló időnek a 75 százalékát használta fel: 68 napot 90 napból. A népesség-nyilvántartó 45 napból 41-et, 91 százalékot, és a jogorvoslati elbírálás kapcsán a Fidesz, KDNP a felülvizsgálatoknál a rendelkezésükre álló kétszer 15, tehát 30 napból 28 napot használt fel, tehát 93 százalékot - ez, ami mérhető.

A negyedik komponens nem igazán mérhető, mert az Alkotmánybíróságon töltötték a legtöbb időt a kezdeményezések, amelynek az eljárása sürgős, azonban nincs határidőhöz kötve, tehát szó sincs arról, hogy az Alkotmánybíróság törvényt sértett volna, hanem maga az Alkotmánybíróságnak a jogrendszerbeli helye biztosítja számára ezt a határidőhöz nem kötöttséget, de facto azonban a 13,5 hónapból 8 hónapot a kérdések az Ab-nél voltak. Azt kell mondjam, hogy nem az Országos Választási Bizottságon múlt, és nem az Országos Választási Bizottságra kell neheztelni azoknak, akik azt gondolják, hogy ez az eljárás túlzottan lassú volt, hanem tulajdonképpen azokra a jogszabályokra, amelyeket a parlament alkotott.

Azt gondolom tehát, hogy sem alapja, sem oka nincs annak, hogy az OVB beszámolóját ne fogadják el, és arra kérem a tisztelt érintett pártokat, hogy revideálják álláspontjukat. Szeretnék arra is emlékeztetni, hogy nagyon komoly alkotmány- és jogértelmezési kérdések vetődtek fel először a népszavazási kérdések elbírálása során 2006-ban és 2007-ben. Emlékeztetőül csak kettőt: az alkotmány hitelesítést megtagadó okként említi a költségvetést. Az Alkotmánybíróság itt a hatályos költségvetési törvény fogalmával operált, és az Országos Választási Bizottság, aki először hozott ebben döntést, de ezt az Ab nem fogadta le, nem ezzel, a hatályos költségvetési törvényként értelmezte a költségvetés fogalmát, hanem az államháztartási törvényben definiált költségvetés-fogalommal, amiben a költségvetésnek egy ciklikus jellege van, nincs kettébontva a bevételi és a kiadási oldal az egyenlegtől függetlenül. Úgyhogy ez egy jogértelmezési kérdés, pontosabban alkotmányértelmezési kérdés volt.

(18.00)

Az Alkotmánybíróságnak monopóliuma van arra, hogy mindenkire kötelező erővel érvényesítsen alkotmányértelmezési kérdéseket. Amikor ez megtörtént, az OVB a törvényességet betartva követte az Alkotmánybíróság instrukcióját, és elállt attól, hogy ezt a kérdést másképp oldja meg, mint ahogy az alkotmánybírósági határozat rendelkező része új eljárásra utasította, és az indoklásában világossá tette ezt a költségvetés fogalomértelmezést. Hozzáteszem, az, hogy mennyire közvetlen vagy közvetett a költségvetéssel való összefüggése egy kérdésnek, kétségtelenül nem könnyen elbírálható, hiszen egy népszavazás is pénzbe kerül, van költségvetési vonzata, ebből mégse következik, hogy ezt kizáró okként lehetne értelmezni. Tehát egy nagyon reális problémáról volt szó, nem lehet mindent költségvetésnek venni, mérlegelni kell a kapcsolat közvetlenségét, közvetettségét. Ha más fogalomból indulok ki, ha az államháztartási törvényt vagy pedig a hatályos költségvetési törvényt veszem kiinduló pontnak, más eredményre jutok.

Hasonlóképpen a kormányprogram esetében szűkszavú az alkotmányos definíció, nagyon absztrakt, nagyon sok minden belefér. Az Alkotmánybíróság úgy értelmezte a kormányprogramot, hogy az a parlament alakuló ülésén a miniszterelnök-jelölt által elmondott és végül elfogadott beszédet jelenti, az Országos Választási Bizottság szerint szövegszerűen a "kormány programja" nem a kormányprogram, mint egyetlen dokumentum, hanem a kormány filozófiája stratégiai elemeivel. Ilyen értelemben tehát a kiindulópontok eltérése eltérő következményekhez vezetett. Végeredményben azt kell mondjam, hogy természetesen az Alkotmánybíróság álláspontját a második eljárás során ebben a kérdésben is az Országos Választási Bizottság a törvény tisztelete jegyében akceptálta, akkor is, ha szakmailag tulajdonképpen nem tartotta a saját álláspontját rosszabbnak, mint az Ab levezetése volt.

Úgyhogy alapvetően az OVB nem gátolta a népszavazási kezdeményezések elbírálását, nem késleltetett semmit. És tisztelettel, ha nem vesszük figyelembe a jogértelmezési dolgokat, nem vesszük figyelembe a tényeket, nem vesszük figyelembe azt, hogy az Alkotmánybíróság tulajdonképpen a hét népszavazási kezdeményezés közül ötben vagy hatban - attól függ, hogyan nézzük - jóváhagyta az Országos Választási Bizottság álláspontját, elfogadta a mulasztásos alkotmányellenességre vonatkozó indítványait, ezek egyértelmű szakmai sikerei voltak az OVB-nek, akkor nem kellene azzal vádolni, hogy a kormány oldaláról nézte a dolgokat. Hasonlóképpen megemlíthetem, hogy a kormánypártok által kezdeményezett "tisztasági csomag" kapcsán húsz kérdésből az Országos Választási Bizottság mindössze ötöt hitelesített, tehát egyáltalán nem a kormány szempontjából bírálta el a népszavazási hitelesítési kérdéseket. Amikor a nyári Kálmán nyelvészi problematika vetődött fel - ezzel kapcsolatban is hadd emlékeztessem bírálóinkat -, az Alkotmánybíróság az OVB álláspontját fogadta el, átengedte ezeket a kérdéseket in concreto, in abstracto pedig elfogadta az indítványt, amelyik a versengő tényállásokra vonatkozó szabályozás hiányosságát mutatta fel.

Úgyhogy mindezek függvényében azt gondolom, hogy nem megalapozottak és igaztalanok az Országos Választási Bizottsággal kapcsolatban azok a kritikák, amelyek sajtótájékoztatókon hangzottak el. Tisztelettel, én sajtótájékoztatókra nem járhatok és ott nem vitatkozhatok - gondolom, ez érthető -, ezért örülök, hogy ezt most elmondhattam és ismertethettem önökkel.

Tisztelt Országgyűlés! Végül arra tennék javaslatot, hogy fogadják el egyfelől a beszámolót, másfelől pedig fejezzék ki egyetértésüket és köszönetüket mindazon szerveknek, amelyek az országos népszavazás megszervezésében, lebonyolításában közreműködtek, így a választási szervek tagjainak, a köztisztviselőknek, a közalkalmazottaknak, illetőleg valamennyi állami, társadalmi szervnek és intézménynek, amely a népszavazás törvényes lebonyolításához hozzájárult.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)